Федеральный верховный суд Венгрии: нарушение правил обработки персональных данных некоммерческой организацией

[1] [2]

[3]

A DOKUMENTUMOT

ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL LÁTTA EL:

FŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK

Fővárosi Törvényszék Az ügyszám és a sorszám: 105.K.701.421/2022/13. A felperes: dr. Gődény György

A felperes képviselője: Dr. Szabó Ügyvédi Iroda - 4024 Debrecen, Iparkamara utca 6.) Az alperes: Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság Hatóság (1055 Budapest Falk Miksa utca 9-1 1.) Az alperes képviselője: Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda - 1036 Budapest, Lajos utca 66.) A per tárgya: adatvédelmi közigazgatási jogvita (NAIH-175-2/2022.)

ÍTÉLET

A bíróság a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy tizenöt napon belül fizessen meg az alperesnek 30.000 (harmincezer) forint perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

Indokolás A per alapjául szolgáló tényállás

A felperes az Együttműködő közösségek az élhető világért egyesületnek (továbbiakban: Egyesület) 2021. június 17-éig volt a vezető tisztségviselője.

A felperes 2019. április 27-én kelt, teljes bizonyító erejű magánokiratba nem foglalt, és az Egyesülettel igazoltan nem közölt nyilatkozatával — annak tartalma szerint — e tisztségéről lemondott (a továbbiakban: lemondó nyilatkozat) azonban a civil szervezetek nyilvántartásában vezető tisztségviselő változást nem a lemondó nyilatkozat, hanem egy 2021. június 17-én kelt nyilatkozat (a továbbiakban: júniusi nyilatkozat) alapján vezették át 2021. szeptember 28-án.

Az Egyesület és a felperes szervezésében , Egyetértek azzal, hogy védőoltásra senkit ne lehessen kötelezni és annak hiánya miatt senkit ne lehessen büntetni vagy korlátozni"

kijelentéssel online formában, valamint papír alapú íveken 2020. október 13-án aláírásgyűjtés (a továbbiakban: aláírásgyűjtés) kezdődött. Az aláírásgyűjtés online támogatásához kötelező, illetve opcionális adatok megadásakor egy jelölőnégyzetet kellett kipipálni, amellyel a támogató igazolta, hogy elolvasta és tudomásul vette az adatkezelési tájékoztatót. Az adatgyűjtés célja az országos aláírásgyűjtés támogatása és az aláíróval való későbbi kapcsolattartás volt. Az aláírásgyűjtést a felperes maga is népszerűsítette a közösségi médiafelületeken és az online sajtóban.

Az alperes 2020. októbertől vizsgálta az aláírásgyűjtéshez kapcsolódó adatkezelést, majd 2021. május 10-én hatósági eljárást (megelőző eljárás) indított. Az Egyesület székhelyén — így

5]

[6]

[71

[8]

[9] [10]

Fővárosi Törvényszék 105.K.701.421/2022/13. 2 mely a felperest követő ügyvezető lakcíme volt — az alperes hivatalos iratokat közölni nem tudott, azokat a saját lakcímén több alkalommal a felperes vette át.

Az alperes határozata

Az alperes a 2022. március 2-án kelt NAIH-175-2/2022. számú határozatában megállapította, hogy az aláírásgyűjtés során az Egyesület és a felperes (a továbbiakban együtt: adatkezelők)

jogalap nélkül gyűjtötték az érintettek személyes adatait, ezzel megsértették a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló (EU)

2016/679 rendelet (továbbiakban: GDPR) célhoz kötöttség, átláthatóság, tisztességes eljárás, és elszámoltathatóság elveit. Utasította az adatkezelőket, hogy töröljék a kapcsolattartási célból online módon gyűjtött adatokat, a papír alapú adatgyűjtésnél az érintettektől kérjenek megerősítő hozzájáruló nyilatkozatot, vagy töröljék a kezdeményezés, illetve a kapcsolattartás céljából ily módon gyűjtött személyes adatokat. Az adatkezelőket külön-külön adatvédelmi bírság megfizetésére is kötelezte. A határozat jogorvoslati tájékoztatása a keresetlevél benyújtásának módjára vonatkozó pontos tájékoztatást nem tartalmazott.

Indokolása szerint a felperest többek között amiatt tekintette adatkezelőnek, mert az Egyesülettel kizárólag a felperes útján lehetett kapcsolatba lépni, az aláírásgyűjtés időszakában felperes volt az Egyesület vezető tisztségviselője, a lemondó nyilatkozatot maga sem tartotta joghatás kiváltására alkalmasnak. Mivel az Egyesület ténylegesen nem működött, az adatkezelést a felperes is végezte, emellett az aláírásgyűjtést maga is népszerűsítette. Az aláírságyűjtés technikai háttérerének biztosításában, a lebonyolításban, a népszerűsítésben, és az adatkezeléssel kapcsolatos döntések meghatározásában szerepvállalása folytán a felperes az Egyesülettel közös adatkezelő volt.

A kereset és a védirat

A felperes az e-Papíron benyújtott keresetlevelében tartalma szerint az alperes határozatának megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a határozat részben iratellenes, mert abban az alperes olyan iratokra hivatkozik tényként, amelyeknek nincs jelentőségük, a lemondó nyilatkozatból pedig tévesen vonta le azt a következtetést, hogy az az okirati tanúk hiányban joghatás kiváltására nem volt alkalmas. Állította, hogy az aláírásgyűjtésben nem volt adatkezelő, ennek az ellenkezőjét nézete szerint az alperes nem bizonyította.

Az alperes elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását kérte azzal, hogy az elektronikus kapcsolattartásra kötelezett felperes a keresetlevelet nem a jogszabályban meghatározott módon nyújtotta be. Érdemben a kereset elutasítását kérte azzal, hogy a keresetlevél iratellenes megállapításokat tartalmaz; a felperestől származó dokumentumok az aláírásgyűjtésre vonatkoztak, a lemondó nyilatkozatot a felperes sem tartotta joghatás kiváltására alkalmasnak; a határozat egyes részeit konkrétum nélkül vitató nyilatkozatok nem értékelhetők, a felperes adatkezelői minősége a határozat indokolása szerint igazolható.

Perköltséget felszámított.

A bíróság döntése és annak jogi indokai A kereset alaptalan.

A bíróság az alperes határozatának jogszerűségét a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 2. § (4) bekezdése és 85. § (1)-(2) bekezdése alapján a [11]

[12]

[13]

[14]

[15]

Fővárosi Törvényszék 105.K.701.421/2022/13. € határozat meghozatalának időpontjában fennálló tények alapján, a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta. A Kp. 77. § (1) bekezdése értelmében — mivel egyik fél sem kérte tárgyalás tartását, és azt a bíróság maga sem tartotta szükségesnek — a keresetet tárgyaláson kívül bírálta ől;

Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy a jogi képviselővel eljáró felperes keresetlevelének e-Papíron történt benyújtása miatt a Kp. 48. § (1) bekezdés 1) pontja alapján a keresetlevél visszautasításának lett volna helye.

Tény, hogy a felperes jogi képvelője az elektronikus ügyintézés és a bizalmi szolgáltatások általános szabályairól szóló 2015. évi CCXXII. törvény (a továbbiakban: E-ügyintézési tv.)

9. § (1) bekezdés b) pontja szerint elektronikus kapcsolattartásra kötelezett, és a keresetlevelet nem a Kp. 29. § (1) bekezdése és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 608. § (1) bekezdése szerint, az E-ügyintézési tv.-ben és végrehajtási rendeleteiben meghatározott módon, vagyis nem az alperes által rendszeresített elektronikus űrlapon, az űrlapbenyújtás támogatási szolgáltatás igénybevételével nyújtotta be, hanem az e- Papír szolgáltatás útján. Az alperes határozatának jogorvoslati tájékoztatása tartalmazta ugyan, hogy az E-ügyintézési tv. 9. § (1) bekezdés b) pontja alapján elektronikus kapcsolattartásra kötelezett jogi képviselőnek a keresetlevelet elektronikusan kell benyújtania, de az elektronikus benyújtás módjára vonatkozó pontos tájékoztatást nem adott. A Kúria számos döntésében (Kpkf.VI.37.398/2019/2., Kpkf.II.37.769/2019/2., Kfv.III.37.971/2019/3., Kpkf.VI.39.668/2020/2., Kpkf. VII.40.889/2021/3., Kpkf.I.39.025/2022/3.) kifejtette, hogy ha az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által rendszeresített, speciális, de jogszabály által pontosan meg nem határozott űrlapon kell az ügyfélnek beadványát benyújtania, akkor a jogorvoslatról szóló tájékoztatásnak magában kell foglalnia az elektronikus ügyintézést biztosító szerv által rendszeresített űrlapról és annak elérhetőségéről való pontos információt.

Sérti az Alaptörvény XXIV. cikkében foglalt tisztességes eljáráshoz és XXVIII. cikk (7)

bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, ha a keresettel támadott határozat nem nyújt megfelelő tájékoztatást a fél részére a jogorvoslati kérelem meghatározott honlapon és meghatározott űrlapon történő benyújtásáról. E követelménynek nem megfelelő jogorvoslati tájékoztatás miatt a felperest nem érhette hátrány. Mivel az alperes határozatának jogorvoslati tájékoztatása nem felelt meg a bírói gyakorlatnak, a keresetlevél visszautasításának nem volt helye.

A felperes keresetében — az alperes által értékelt bizonyítékok bizonyító erejét kétségbe vonva — az adatkezelői minőségét vitatta.

A lemondó nyilatkozatnak az alperes nem önmagában az okirati tanúk hiánya miatt nem tulajdonított jelentőséget. Az alperes ugyanakkor okszerűen hivatkozott arra a felperes által sem kétségbe vont tényre, amely szerint a lemondó nyilatkozat Egyesülettel való közlésére nem voltak irati bizonyítékok, és a vezető tisztségviselő személyére vonatkozó változásbejegyzés sem a lemondó nyilatkozat, hanem a júniusi nyilatkozat alapján történt. A felperes ennek megfelelően a közhiteles nyilvántartás szerint is vezetője volt az Egyesületnek az aláírásgyűjtés alatt.

A felperes adatkezelői minősége azonban az előbbiektől függetlenül is fennállt, mert a felperes vezető tisztségviselőként nemcsak az Egyesület nevében járt el, hanem — a keresetben nem érintve, ezáltal nem is vitatva — az Egyesülettől függetlenül a közösségi médiában és a sajtóban is az aláírásgyűjtés koordinátoraként nyilatkozott; az erre vonatkozó — a határozat III.1.2. pont iii-v. alpontjai alatt részletezett — megállapításokra a felperesnek érdemi vitatása nem volt, ahogyan az Egyesület későbbi — a megelőző eljárás során bejegyzett —

[16]

[17]

[18]

[19]

Fővárosi Törvényszék 105.K.701.421/2022/13. a ügyvezetőjének azon vallomására sem, amely szerint az Egyesület tényleges működést az aláírásgyűjtés idején nem végzett, a kampány szervezője és irányítója a felperes volt (határozat III.1.2. pont vi. alpont). A felperes ilyen mérvű szerepvállalása az aláírásgyűjtésben az Egyesülettel közös adatkezelői minőséget pedig aggálytalanul megalapította, figyelembe véve a GDPR 4. cikk 6. pontját és a 26. cikk (1) bekezdését.

Az alperes határozata a fentiek szerint a vitatott körben nem volt jogszabálysértő, ezért a bíróság a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

A bíróság az alperes perköltségéről a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény 83.§ (1) bekezdése alapján rendelkezett, összegét a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 31/2003. (VIII.22.) IM rendelet 2.§ (2) bekezdésének alkalmazásával állapította meg, mert az alperes által előterjesztett beadványok és jogvita terjedelmére tekintettel a felszámított költség a ténylegesen elvégzett jogi tevékenységgel nem állt arányban.

Az eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés 0) pontja alapján illetékmentes.

Az ítélet elleni fellebbezést a Kp. 99. § (1) bekezdése zárja ki. Záró rész Budapest, 2023. március 21.

dr. Huber Gábor s. k. dr. Nagy Péter s. k. dr. Borsos Krisztina s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró