Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Federal Supreme Court of Budapest: Violation of Author's Rights
Fővárosi Ítélőtábla — Bf.70/2026/9
Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 3.Bf.70/2026/9. szám
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten, a 2026. szeptember 9. napján tartott nyilvános ülés alapján meghozta és a 2026. szeptember 16. napján tartott nyilvános ülésen kihirdette a következő í t é l e t e t:
A szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt Terhelt1 és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 2025. november 20. napján kelt 33.B.232/2024/27-I. számú ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában megváltoztatja.
Az I. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztést börtönbüntetésként tekinti kiszabottnak, a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést mellőzi.
A felmentő rendelkezés vonatkozásában Terhelt1 vádlottat helyesen I. r. vádlottként jelöli meg.
Az I. r. vádlott személyazonosító igazolványának száma: szigszám
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában helybenhagyja.
Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s [1] A Fővárosi Törvényszék a 2023. január 11. napján kihirdetett 33.B.2159/2013/432-V. számú ítéletével
[2] - Terhelt1 IV. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette. Ugyanakkor őt az ellene az 1978. évi IV. törvény 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiánya miatt – felmentette.
[3] - Terhelt2 V. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
[4] - Terhelt3 VI. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], és 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 1 év 2 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 2 évi próbaidőre felfüggesztette.
[5] A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2023. október 25. napján kelt és a Kúria Hkf.I.210/2024/7. számú végzésével 2024. április 30. napján véglegessé vált 3.Bf.76/2023/51. számú ítéletével a IV., V. és VI. r. vádlott tekintetében az elsőfokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezte a Be. 608. § (1) bekezdés d) pontja alapján és az elsőfokú bíróságot új eljárásra utasította.
[6] A Fővárosi Törvényszék a megismételt eljárásban a 2025. november 20. napján kihirdetett 33.B.232/2024/27-I. számú ítéletével
[7] - Terhelt1 I. r. (korábban IV. r.) vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 613 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], 31 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 6 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre és 40 napi tétel pénzbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette. A pénzbüntetés egynapi tételének az összegét 2.500 forintban határozta meg, az így kiszabott pénzbüntetés összege 100.000 forint. A pénzbüntetés meg nem fizetése esetére rendelkezett annak szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról. Ugyanakkor őt az ellene az 1978. évi IV. törvény 303. § (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés b) pontja és (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alól – bizonyítottság hiánya miatt – felmentette.
[8] - Terhelt2 II. r. (korábban V. r.) vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 613 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], 31 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 5 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
[9] Terhelt3 III. r. (korábban VI. r.) vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 613 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], és 31 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi IV. törvény 329/A. § (1) bekezdés és (3) bekezdés a) és b) pont]. Ezért őt halmazati büntetésül 5 hónap börtön fokozatú szabadságvesztésre ítélte, melynek végrehajtását 1 évi próbaidőre felfüggesztette.
[10] Megállapította, hogy a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a vádlottak legkorábban a büntetés háromnegyed részének kitöltését követően bocsáthatók feltételes szabadságra és mindhárom vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[11] Végül kötelezte a vádlottakat az eljárás során felmerült bűnügyi költség rájuk eső részének megfizetésére.
[12] Az elsőfokú ítéletet az ügyész mindhárom vádlott vonatkozásában tudomásul vette. Az ítélet ellen az I. r. vádlott és védője felmentésért és a büntetés enyhítése végett, a II. r. vádlott és védője felmentésért és a büntetés enyhítése érdekében jelentettek be fellebbezést.
[13] A III. r. vádlott védője a 2025. november 20. napján tartott tárgyaláson az ítéletet tudomásul vette, a III. r. vádlott a kézbesítés útján közölt ítélet ellen nem jelentett be jogorvoslati kérelmet.
[14] A II. r. vádlott és védője a bejelentett fellebbezést 2025. november 24. napján visszavonta, így az elsőfokú bíróság ítélete a II. r. vádlott vonatkozásában 2025. november 24. napján, a III. r. vádlott vonatkozásában pedig 2025. december 13. napján jogerőre emelkedett.
[15] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség a BF.37/2026/3. számú átiratában a bejelentett fellebbezéseket nem tartotta alaposnak.
[16] Az ügy másodfokú elbírálására tanácsülés kitűzését indítványozta, bejelentette, hogy nyilvános ülés kitűzése esetén azon nem kíván részt venni.
[17] Kifejtette, hogy a védelmi fellebbezések tartalmára figyelemmel a másodfokú felülbírálat a Be. 590. § (1) és (2) bekezdése alapján teljeskörű azzal, hogy az elsőfokú ítéletnek az 1978. évi IV. törvény 303. § (1) bekezdésébe ütköző és – a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel – a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésről szóló rendelkezése a Be. 590. § (8) bekezdése alapján nem bírálható felül.
[18] Álláspontja szerint a Fővárosi Törvényszék a hatályon kívül helyezés folytán megismételt elsőfokú eljárásában a perrendi szabályokat maradéktalanul betartotta, hatályon kívül helyezésre okot adó abszolút, illetve relatív természetű eljárási szabálysértést nem vétett. Tekintettel arra, hogy Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában az alapeljárásban született ítélet hatályon kívül helyezésére a Be. 608. § (1) bekezdésében d) pontjában írt abszolút eljárási szabálysértés miatt került sor, a Be. 14. § (3) bekezdés c) pontja alapján nem volt akadálya annak, hogy a megismételt eljárást a hatályon kívül helyezett határozatot meghozó bíró folytassa le.
[19] Az elsőfokú bíróság ügyfelderítési kötelezettségét a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.76/2023/51. számú határozatának [354] bekezdésében írt iránymutatásnak megfelelően kimerítően teljesítette, beszerzett és megvizsgált minden olyan bizonyítékot, amely a vád tárgyává tett bűncselekmények bizonyítása szempontjából relevanciával bírt.
[20] Kifejtette, hogy a törvényes keretek között lefolytatott bizonyítási eljárás eredményeként a törvényszék a bizonyítékok okszerű és az iratok tartalmával megegyező értékelésével hiánytalan és teljes történeti tényállást állapított meg, mely mentes a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében írt hibáktól és hiányosságoktól, ekként felülbírálatra alkalmas és a másodfokú felülbírálat alapját képezheti.
[21] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének széleskörűen eleget tett. Valamennyi, a tárgyalás anyagává tett bizonyítékot iratszerűen ismertetett, azokat egyenként és összességükben is értékelte. Mérlegelő tevékenységéről számot adva elszámolt azzal, hogy Terhelt1 I. r. vádlott védekezését miért vetette el, és hogy ítéleti tényállását miért az egymással zárt logikai láncot képező, az I. r. vádlottat terhelő személyi és tárgyi bizonyítékokra alapította.
[22] A törvényszék bizonyítékértékelési tevékenysége irathű, nyomon követhető és ésszerű, a formállogika szabályainak megfelel. Terhelt1 I. r. vádlott felmentésére csak eltérő tényállás mellett lenne lehetőség, amelynek megállapítása a fellebbviteli eljárásban – megalapozott ítéleti tényállás mellett – a Be. 591. § (1) bekezdése és a Be. 593. § (2) bekezdés második mondata alapján tilalmazott.
[23] Az elsőfokú bíróság indokolása teljeskörű, kiterjedt az általa szükségtelennek tartott bizonyítás mellőzésének indokaira is.
[24] A megállapított tényállásból a törvényszék okszerűen következtetett Terhelt1 I. r. vádlott bűnösségére és a bűncselekmények minősítése is törvényes, az e körben adott jogi indokolással maradéktalanul egyetértett.
[25] Az elsőfokú bíróság a büntetés kiszabása során irányadó súlyosító és enyhítő körülményeket kimerítően feltárta, és helyesen állapította meg, hogy a kitartó szándékkal, bűnszövetségben, haszonszerzési célból elkövetett, igen nagy számú bűnhalmazatot képező bűncselekményeket megvalósító vádlottal szemben még az enyhítő körülmények túlsúlya mellett sem szabható ki végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésnél enyhébb joghátrány. A kiszabott büntetés tettarányos, megfelelően igazodik a bűncselekmények tárgyi súlyához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, valamint az ügydöntő határozatban nevesített bűnösségi körülményekhez, így a büntetés lényeges enyhítésére törvényes alapot nem látott.
[26] Az 1978. évi IV. törvény(továbbiakban régi Btk.) 51. § (2) bekezdése alapján a törvényszék a haszonszerzés céljából megvalósított bűncselekmények miatt határozott ideig tartó szabadságvesztéssel sújtott, megfelelő jövedelemmel és vagyonnal bíró vádlottal szemben törvényesen szabott ki pénzbüntetést is, annak törvényi minimumhoz közeli összege sokkal inkább méltányosnak, semmint eltúlzottnak tekinthető. Így a pénzbüntetés mellőzésére, illetőleg napi tételszámának enyhítésére sincs indok.
[27] Álláspontja szerint az ítéletnek az egyszerűsített felülvizsgálat körébe tartozó rendelkezései közül a Terhelt1 I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátásáról szóló ítéleti rendelkezés mellőzendő és az ítélet jogi indokolásába helyezendő át, mivel a régi Btk. szerint – szemben a 2012. évi C. törvénnyel – a feltételes szabadságról az ítéletben külön rendelkezni nem kell, azt az ítélet indokolásában szükséges feltüntetni. Az ítélet egyéb járulékos rendelkezései törvényesek.
[28] Helyesen járt el a törvényszék, amikor a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt vádlott vonatkozásában a 8/2015. (IV.17.) számú AB határozatban foglaltak alapján vizsgálta az előzetes mentesítés lehetőségét, és alappal jutott arra a végkövetkeztetésre, hogy az enyhítő körülmények körében nevesített tényezőkre – így az elévülési időt jócskán meghaladó időmúlásra, a vádlott büntetlen előéletére és példás életvezetésére, valamint bűnsegédi minőségére – figyelemmel Terhelt1 I. r. vádlott az előzetes mentesítésre érdemes.
[29] A felmentő rendelkezésben nyilvánvaló elírási hiba miatt az I. r. vádlott helyett IV. r. vádlott szerepel, amely elírás a Be. 453. § (1) és (6) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban orvosolható.
[30] Mindezek alapján indítványozta, hogy a Fővárosi Ítélőtábla, mint másodfokú bíróság a Fővárosi Törvényszék 33.B.232/2024/27. számú ítéletét, a határozat említett javításával, a Be. 606. § (1) bekezdése alapján Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében annyiban változtassa meg, hogy mellőzze az I. r. vádlott feltételes szabadságra bocsátására vonatkozó ítéleti rendelkezést, egyebekben az elsőfokú ítéletet hagyja helyben.
[31] Terhelt1 I. r. vádlott védője a fellebbezése írásbeli indokolásában az elsődlegesen felmentést, másodlagosan enyhítést célzó fellebbezést fenntartotta és az alábbiak szerint indokolta.
[32] Hangsúlyozta, hogy fellebbezése nem az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás megalapozottságát támadja. A kifogás kizárólag arra irányul, hogy a törvényszék az általa megállapított tényekből helytelen büntető anyagi jogi következtetést vont le Terhelt1 bűnsegédi büntetőjogi felelősségére, annak terjedelmére, valamint az egyes minősítő körülményekre, továbbá a büntetéskiszabás egyes kérdéseire nézve. Kiemelte, hogy a másodfokú eljárásban a tényálláshoz kötöttség nem zárja ki az elsőfokú bíróság anyagi jogi következtetéseinek teljeskörű felülvizsgálatát. Ha az elsőfokú bíróság az anyagi büntetőjog szabályait helytelenül alkalmazta, a másodfokú bíróság a Be. 606. § (1) bekezdése alapján az ítéletet megváltoztatja és a törvénynek megfelelő határozatot hoz.
[33] Kiemelte, hogy a másodfokú felülbírálat keretében nem vitatja az ítélet azon megállapításait, hogy Terhelt1 a cég1. ügyvezetőjeként biztosította a szervergépek üzemelését és elhelyezését, technikai segítséget nyújtott, továbbá cége, az cég6. útján az SMS-szolgáltatásban is közreműködött. Vitatta ugyanakkor azt, hogy a törvényszék megállapítása szerint Terhelt1 tudott a gépeken található, az ítélet által illegálisnak minősített tartalomról, mivel ezt nem támasztotta alá egyetlen bizonyíték sem.
[34] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság által megállapított tényekből – miszerint az I. r. vádlott tudott a tartalmakról, valamint felhívta a hatósági intézkedés során tanú17t – nem következik automatikusan a bűnsegédi felelősség teljes terjedelme. Az e körben irányadó eseti döntésekre hivatkozva utalt rá, hogy a bűnsegédi felelősség nem objektív felelősségi alakzat, ahhoz a segítségnyújtás objektív előmozdító hatása mellett a részesi szándék konkrét tartalmának és terjedelmének vizsgálata is szükséges. Az I. r. vádlott bűnsegédi minőségének megállapításához nem elegendő annak az általános megállapítása, hogy védence tudott az illegális tartalmakról. Maga sem tartotta ugyan szükségesnek annak a bizonyítását, hogy a bűnsegéd valamennyi mű címét vagy valamennyi jogtulajdonos nevét egyenként ismerje, de hangsúlyozta, hogy a részesi tudattartalomnak büntetőjogilag meghatározható módon át kell fognia azt a tettesi bűnelkövetést, amelyhez segítséget nyújt.
[35] Kifejtette, hogy a törvényszék jogi következtetésének egyik alapja, hogy Terhelt1 szerverhelyet, winchestereket, technikai feltételeket és SMS-szolgáltatást biztosított, ezáltal a tettesi cselekményt objektíve előmozdította. Az objektív előmozdítás azonban önmagában még nem azonos a bűnsegéllyel. A hoszting, a szerver elhelyezése, az internetkapcsolat, a technikai karbantartás, valamint az SMS infrastruktúra biztosítása olyan magatartások, amelyek önmagukban jogszerű gazdasági szolgáltatások. Büntetőjogi relevanciájukat kizárólag az teremti meg, ha a szolgáltató e magatartásokat a konkrét tettesi bűncselekmény véghezvitelének szándékos előmozdítása érdekében fejti ki.
[36] A törvényszék különös jelentőséget tulajdonított annak, hogy Terhelt1 tanú17t a szerver lekapcsolására hívta fel, és ebből a tudattartalomra, illetve a leplezésre következtetett. E tényállási megállapítást a védelem nem vitatta, de emellett hangsúlyozta, hogy a lekapcsolás ténye a tudattartalomra vont ténybeli következtetés egyik alapja lehet, de nem helyettesítheti annak jogi vizsgálatát, hogy a korábbi technikai szolgáltatások nyújtásakor milyen tettesi alapcselekmények tekintetében és milyen terjedelemben állt fenn részesi szándék.
[37] Kifogásolta azt is, hogy az elsőfokú bíróság Terhelt1 esetében a haszonszerzési célzatot is megállapította. A védelem nem vitatta, hogy az I. r. vádlott által nyújtott szolgáltatások ellenérték fejében történtek, hangsúlyozta azonban, hogy el kell választani a jogszerű szolgáltatási tevékenységből származó bevételszerzési célt a szerzői jogi bűncselekmény elkövetésére irányuló haszonszerzési célzattól. A 329/A. § szerinti célzatnak a jogsértő cselekményhez kell kapcsolódnia. A szerverhosztingért, tárhelyért vagy SMS-szolgáltatásért fizetett díj megszerzésének üzleti célja önmagában még nem bizonyítja, hogy a szolgáltató a szerzői jog megsértéséből kívánt hasznot szerezni.
[38] Vitatta az üzletszerűség részesi oldalát is, utalva arra, hogy a tettesi alapcselekmény üzletszerű jellege mellett a részesi tudattartalomnak is át kell fognia azt a rendszeres haszonszerzésre irányuló bűnelkövetést, amelyhez a segítségnyújtás kapcsolódott.
[39] Ezen túlmenően pedig ugyan nem kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság helyesen rögzítette, hogy a szerzői jogi tényállás keretdiszpozíció, továbbá az Szjt. 2. §-ára, a Berni Egyezményre, a TRIPS-megállapodásra és más nemzetközi szerződésekre is hivatkozott, de e körben azt hangsúlyozta még, hogy a keretdiszpozíciót kitöltő jogi normák alkalmazhatósága a büntetőjogi tényállásszerűség része és az EBH 2013.B.9. számú elvi határozatra figyelemmel a külföldi eredetű művek esetében a magyar szerzői jogi oltalom fennállásának kapcsoló szabályai nem mellőzhetők.
[40] Nem értett egyet ugyanakkor a bűnszövetség mint büntetéskiszabási körülmény megállapításával az I. r. vádlott vonatkozásában. E körben kiemelte, hogy az ítélet maga is abból indul ki, hogy bűnszövetséghez több szándékos bűncselekmény elkövetésére irányuló előzetes, akár hallgatólagos megállapodás, tervszerűség és akarategység szükséges. A korábban jogerősen elítélt tettesek bűnszövetségének fennállása azonban nem teszi automatikusan annak tagjává Terhelt1t. Az, hogy valaki egy szervezetten működő rendszerhez technikai szolgáltatást nyújt, önmagában ugyanis nem azonos a több bűncselekmény elkövetésére irányuló akarategységgel.
[41] Mindezek alapján elsődlegesen az I. r. vádlott felmentését kérte bűncselekmény hiányában, másodlagosan amennyiben a másodfokú bíróság a teljes felmentésnek nem ad helyt, kérte annak a vizsgálatát és a büntetőjogi felelősség annak megfelelő korlátozását, hogy az I. r. vádlott részesi szándéka a tettesi alapcselekmények milyen mennyiségi és minőségi terjedelmére terjedt ki, kérte az üzletszerű minősítés és a bűnszövetség súlyosító körülményként történő értékelésének a mellőzését is.
[42] Harmadlagosan, amennyiben az ítélőtábla Terhelt1 büntetőjogi felelősségét változatlan terjedelemben fenntartja, indítványozta a védencével szemben alkalmazott joghátrány további lényeges enyhítését, figyelemmel a rendkívüli időmúlásra, az eljárás kirívó elhúzódására, az I. r. vádlott büntetlen előéletére, példamutató életvitelére, családi körülményeire és a járulékos elkövetői szerepére.
[43] A nyilvános ülésen a védő az írásban előterjesztett indokolást fenntartotta. Annak lényegét hangsúlyozva arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság által értékelt bizonyítékok kétségesek, e körben különösen két bizonyítékra hívta a figyelmet. Egyrészt arra utalt, hogy védencének a nyomozati szakban tett azon gyanúsítotti vallomásában hangzott el az a kijelentés részéről, hogy volt sejtése az illegális tartalomról, melynél védő nem volt jelen és ennek a sejtésnek tulajdonított túl nagy jelentőséget álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelése során és állapította meg azt, hogy védence tisztában volt a szerverek mögötti tartalommal. Ezzel szemben megítélése szerint védence valójában egy szolgáltatást nyújtott, tárhelyet, szervereket biztosított számla ellenében, és még ha sejtette is, hogy azokon illegális tartalom van, akkor sem volt jogosultsága annak vizsgálatára. Így annak sincs jelentősége, hogy a felhasználói oldalon álló vádlottak esetében mit állapított meg a bíróság, mert az nem hat ki rá.
[44] Ezen túlmenően pedig azt hangsúlyozta, hogy az igazságügyi informatikai szakvéleménnyel kapcsolatban az eljárás során aggályok merültek fel, melyek nem kerültek eloszlatásra, valamint a szakértő is csak vélelmezte, hogy a szervereken illegális tartalmak voltak, de azok kétséget kizáróan bizonyítást nem nyertek, ezért erre figyelemmel bizonyítási indítványt is előterjesztett új informatikai szakértő kirendelésére.
[45] Mindezek alapján téves jogértelmezés és bizonyítottság hiányában az I. r. vádlott felmentésére tett indítványt. Arra az esetre, ha ezen érvelését nem osztja a másodfokú bíróság arra hivatkozott, hogy ennyi év távlatából a felfüggesztett börtönbüntetés is eltúlzott a védencével szemben, ezért a lehető legenyhébb joghátrány alkalmazását kérte, mely nézete szerint megfelelően szolgálná a büntetési célokat.
[46] Az I. r. vádlott a személyi körülményei körében az elsőfokú bíróság ítéletében rögzítettekhez képest elődta, hogy az OKJ-s képzést elvégezte és informatikai rendszergazda szakképesítést szerzett, a havi jövedelme kb. 400.000-500.000 forint, a felesége havi keresete 500.000 forint. A nagykorú gyermeke még tanul, az ő eltartásáról is gondoskodnak a háztartásukban. A feleségével közös ingatlant terhelő kölcsöntartozás összege jelenleg 11 millió forint körüli, melynek törlesztőrészlete havonta 130.000 forintot tesz ki. A családja 1 millió forint megtakarítással rendelkezik. Betegsége nincs, a felesége cukorbeteg és a szívére is szed gyógyszert.
[47] Az I. r. vádlott az ügy érdemében tartott felszólalásában csatlakozott a védője által előadottakhoz, hangsúlyozva, hogy ő csak egy szerverszolgáltató volt. Állította, hogy a szervereket üresen adták oda, azt nem ők töltötték fel tartalommal, a tartalmak jelszóval levédésre kerültek, azokat ő nem törhette fel, és a felhasználók távolról kezelték azokat, a szerverek csak fizikálisan voltak náluk.
[48] Az I. r. vádlott az utolsó szó jogán nem érezte magát bűnösnek.
[49] A fellebbezések az alábbi eredményre vezettek.
[50] A bejelentett védelmi jogorvoslati kérelmek irányultsága alapján az ítélőtábla a Be. 590. § (1) és (2) alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző eljárással bírálta felül, mely kiterjedt az ítélet megalapozottságára, a bűnösség megállapítására, a bűncselekmény minősítésére, a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezésekre, az indokolás helyességére és az eljárási szabályok megtartásának ellenőrzésére. Az elsőfokú ítéletnek az 1978. évi IV. törvény 303. § (1) bekezdésébe ütköző és – a (3) bekezdés b) pontjára figyelemmel – a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő pénzmosás bűntette miatt emelt vád alóli felmentésről szóló rendelkezése a Be. 590. § (8) bekezdésére figyelemmel nem képezte a felülbírálat tárgyát.
[51] A Be. 590. § (7) bekezdés alapján az ítélőtábla hivatalból felülbírálta a Be. 671. §-a szerinti egyszerűsített felülvizsgálatra tartozó rendelkezéseket is.
[52] A perrendi szabályok vizsgálata során a másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság nem vétett a Be. 607. § (1) bekezdésében és a Be. 608. § (1) bekezdésében nevesített ún. abszolút eljárási szabálysértést és a másodfokú bíróság ezen túlmenően nem észlelt más, az ügy lényegére kiható, a Be. 609. §-ában foglalt eljárási szabálysértést sem, ilyenre a felek sem hivatkoztak.
[53] Az elsőfokú bíróság a Be. 164. § (1)-(3) bekezdésében írtakra is figyelemmel az ügyfelderítési kötelezettségének teljes mértékben eleget tett, a vád tárgyává tett bűncselekmények elbírálása szempontjából releváns bizonyítékokat feltárta, azokat egyenként és összességükben is értékelte, mérlegelése eredményéről számot adott. A bizonyítékok vizsgálatát az eljárási szabályok megtartása szempontjából és tartalmi szempontból is elvégezte, az kifogástalan volt. A törvényszék a vizsgálata során figyelemmel volt a hatályon kívül helyező határozatban nevesített azon iránymutatásra is, hogy Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlottaknak a nyomozati szakban 2011. szeptember 28. napján tett első gyanúsítotti vallomása törvényes bizonyítékként nem vehető figyelembe, ezért e vallomásokat a bizonyítékok mérlegelése során nem is értékelte. A védőnek a másodfokú nyilvános ülésen tett arra utaló kijelentése, mely szerint az I. r. vádlott részéről az ekkor elhangzott, a „volt sejtelme” az illegális tartalomról előadása a bizonyítékok értékelésének a hangsúlyos pontját adta volna, emiatt nem helytálló, e tartalommal az I. r. vádlott helyesen a megismételt eljárásban tett vallomást. Az elsőfokú bíróság mérlegelési tevékenységéről pedig a későbbiekben szót ejt még a másodfokú bíróság a védői felvetésekre is figyelemmel.
[54] A védelmi jogorvoslati kérelem új érveket az elsőfokú bíróság előtt elhangzott perbeszédéhez képest egyébként nem hozott fel, arra maga is hivatkozott a nyilvános ülésen, hogy azt fenntartja, ezekre pedig az elsőfokú bíróság az ítélet indokolása során helyes érvekkel már reflektált, ezért az ítélőtábla e körben a mérlegelés során már értékelt körülményeket nem ismétli meg.
[55] Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségének is messzemenően eleget tett, mérlegeléséről számot adott, abban hiányosság nem volt fellelhető.
[56] Figyelemmel arra, hogy a mérlegelő tevékenység mindig az elsőfokú bíróság feladata, a felülbíráló bíróság pedig azt jogosult és köteles ellenőrizni, hogy az megfelelt-e a törvényi előírásoknak, a logika szabályainak és teljeskörű volt-e, a törvényen alapuló, az irányadó gyakorlat értelmében a megalapozott elsőfokú tényállás és az indokolási kötelezettség teljesítése esetén nincs lehetőség a bizonyítékok eltérő értékelésére.
[57] Az I. r. vádlott személyi körülményeire és előéleti adataira vonatkozóan megállapított tényeket a másodfokú bíróság a nyilvános ülésen tett vádlotti nyilatkozat és a beszerzett bűnügyi nyilvántartás adatai alapján a következők szerint pontosítja.
[58] Terhelt1 I. r. vádlott az elsőfokú ítéletben nevesített OKJ-s képzést időközben elvégezte és informatikai rendszergazda szakképesítést szerzett, a havi jövedelme kb. 400.000-500.000 forint, a felesége havi keresete 500.000 forint. A nagykorú gyermeke még tanul, ezért az ő eltartásáról is gondoskodnak a háztartásukban. A feleségével közös ingatlant terhelő kölcsöntartozás összege jelenleg 11 millió forint körüli, melynek törlesztőrészlete havonta 130.000 forintot tesz ki. A családja 1 millió forint megtakarítással rendelkezik. Betegsége nincs, a felesége cukorbeteg és a szívére is szed gyógyszert.
[59] Az I. r. vádlott ellen más büntetőeljárás nincs folyamatban, tagállami ítéletek nyilvántartásában nem szerepel.
[60] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást az ítélőtábla megalapozottnak találta, az nem szenvedett a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében rögzített hiányosságokban, kiegészítést, pontosítást nem igényelt.
[61] A tényállás megállapítása során az elsőfokú bíróság a szerteágazó ügyben beszerzett, igen nagyszámú bizonyíték tartalmát egyenként és egymással összevetve is helyesen értékelte, ennek megismétlését az ítélőtábla szükségtelennek tartja, ezért csak azokra azokra a kérdésekre tér ki, amelyeket a védő a fellebbezésében felvetett.
[62] A védelem a jogorvoslati kérelem indokolásában és a nyilvános ülésen is azt hangsúlyozta, hogy kétségesnek tartja a tényállásnak azt a megállapítását, mely szerint az I. r. vádlott tudott a szerverek illegális tartalmáról. Az érvelése szerint az elsőfokú bíróság abból a vádlotti nyilatkozatból, hogy volt az illegális tartalomról sejtése és, hogy utasítást adott tanú17nek az illegális tartalmat hordozó szerverek leállítására, helytelenül következtetett e ténynek a rögzítésére.
[63] Ahogy arra már fentebb is utalt a másodfokú bíróság a védői érveléssel ellentétben a „sejtelem” kapcsán az elsőfokú bíróság nem az I. r. vádlott első gyanúsítotti, hanem a megismételt eljárásban tett vádlotti előadását értette, mely ellentmondott a saját korábbi, a második, 2011. október 28. napján gyanúsítottként tett és törvényes bizonyítékként értékelhető vallomásának is, mely alkalommal azt a határozott nyilatkozatot tette, hogy az illegális tartalomról nem sejtése, hanem konkrét tudomása volt. E vádlotti előadás azért is volt elfogadható, ahogyan arra a törvényszék is helytálló és logikus érveléssel rámutatott, mert az egyező volt a korábban már elítélt vádlottak, tanú14 és tanú15 vallomásából nyerhető információval, akik mindvégig ugyanúgy nyilatkoztak az I. r. vádlott által tudott tényekről, az általuk e körben mondottakat a titkos adatszerzés során beszerzett hangfelvételek is alátámasztották. tanú14 ugyanis a szerverek működtetése, azok leállása és az egymás közötti pénzügyi elszámolás kapcsán számos beszélgetést folytatott az I. r. vádlottal, melyekből szintén az a következtetés volt rögzíthető, hogy az I. r. vádlott tudott a szerverek illegális tartalmáról és a vádlott-társai által folytatott tevékenységről, az általuk nyújtott szolgáltatás lényegi elemeiről is.
[64] Helytállóan ismerte fel és rögzítette azt a tényt is az elsőfokú bíróság, hogy bár az I. r. vádlott védekezése az volt, hogy ő egy legális szerverhoszting szolgáltatást nyújtott, ehhez képest valójában a szerverek üzemeltetését egy fiktív szerverhoszting szerződéssel biztosította, mely egy egy olyan céggel, a cég11-vel került megkötésre, melyhez jogilag tanú14 semmilyen formában nem volt kapcsolható, a szerződéseket a kft. nevében jogosulatlanul mégis ő kötötte meg. Ez utóbbi körülmény egyébként szintén erősíti azt az elsőbírói megállapítást, hogy tanú14 igyekezett a tevékenységüket úgy szervezni, hogy törekedett arra, hogy maga látható módon ne jelenjen meg, mely nemcsak a szerverteremtől való távolmaradásában nyilvánult meg, hanem a fentiek szerint az I. r. vádlottal való szerződéses kapcsolatában is, melyet maga tanú14 sem vitatott.
[65] Mivel az I. r. vádlott tisztában volt azzal, hogy a valódi szerződéses partnere a szerződésben feltüntetett céghez nem kapcsolódik, abból helytállóan vonta le az elsőfokú bíróság azt a következtetést, hogy a szerződés nem a tényleges jogviszony valós dokumentálását szolgálta, mely körülmény egyúttal gyengítette a jogszerű szolgáltatásra hivatkozó vádlotti védekezést és védői érvelést is, az sokkal inkább a valós működési viszonyok leplezésére és tudatos együttműködésre vonatkozó bizonyítékok sorát erősítette.
[66] Ugyancsak nem tévedett az elsőfokú bíróság tanú17 korábbi vádlott-társ vallomásának az értékelése kapcsán, melyből leszűrhető volt az az információ, amit maga az I. r. vádlott sem tagadott, bár tanúkénti kihallgatása során még igen, hogy ő adott utasítást tanú22nek, aki az egyéb1 szerver rendszergazdája is volt, azon gépek lekapcsolására, figyelemmel arra, hogy értesítették őt a szerverteremben foganatosítandó házkutatásról, melyeken keresztül a szerver illegális tartalmaihoz el lehetett volna jutni. tanú22 vallomását a rendelkezésre álló, a házkutatás során keletkezett okirati bizonyítékok is megerősítették, valamint azokból az is megállapíthatóvá vált, hogy a lekapcsolás révén hiúsult meg a szerver tartalmának a megismerése. E körülmény szintén azt erősítette meg, hogy az I. r. vádlott a rendszer működésével, és az illegális tartalommal egyaránt tisztában volt és ahhoz fűződött érdeke, hogy az ne kerüljön feltárásra, e magatartása nem értelmezhető másként, csak úgy, hogy azáltal a hatósági hozzáférés megakadályozását igyekezett biztosítani.
[67] Ezen túlmenően pedig szintén nem maradhatott értékelés nélkül az sem, hogy az I. r. vádlott nemcsak a szervertermet és gépeket, hanem a technikai háttér mellett a fizetős hozzáférés bevételi csatornáját is biztosította tanú14 számára, az sms bevételek hozzá folytak be, ezt maga sem vitatta, ezt a kapcsolódó bankszámlakivonatok is alátámasztották. E körülmény közvetlenül kapcsolta a tevékenységét a szolgáltatás üzleti működéséhez és mivel tisztában volt a fentiekben megállapítottak szerint a tartalmakkal is, és azt is tudta, a titkos adatszerzés által megerősítetten, hogy az SMS a jogvédett tartalmak elérésének az ellenértéke, abból csak azt a következtetést lehetett levonni, hogy a fizetési rendszer általa történő működtetése szintén a jogsértő szolgáltatás tudatos támogatását szolgálta.
[68] Ami pedig a további bizonyítást illeti, az elsőfokú bíróság a szakértői vélemények révén feltárta, hogy a jogvédett tartalmat közvetítő szerverek hogyan működtek, az igazságügyi informatikai szakvélemény ugyanis e rendszer sajátosságait rögzítette. Ezáltal azzal a körülménnyel is tisztában volt, hogy a rendszer a tartalmak le-és feltöltésére egyaránt alkalmas. Ugyanakkor a rendelkezésre álló bizonyítékok összevetéséből azt lehetett megállapítani, hogy arra az üzemeltetők töltöttek fel tartalmakat, amelyek mellesleg jogvédettek voltak, és tették lehetővé a tényállásban megállapított feltételek mellett mások számára is a hozzáférést, arra nem, hogy a felhasználók töltöttek volna fel filekat.
[69] E körben helytállóan hivatkozott a törvényszék a tanúk vallomására is, melyekből azon tény volt megállapítható, hogy ők meghatározott használói díj befizetése ellenében felhasználó névvel és jelszóval való bejelentkezést követően szolgáltatást vettek igénybe, filmeket, zeneműveket, szoftvereket töltöttek le, vallomásaikat a bankszámla forgalmi adatok is megerősítették, melyekből jól nyomon követhető, hogy a befizetések a tanúk által megjelölt összegben és rendszerességgel történtek.
[70] Ahogy arra az elsőfokú bíróság is utalt, a nyomozati iratból kétséget kizáróan rögzíthető, hogy az eljárások feljelentések alapján indultak, ezt az elsőfokú bíróság részletesen ismertette is az ítélet indokolásában, melyek a feljelentés tárgyát képező szerverek működésére is részletes információval szolgáltak. A nyomozó hatóság ezen az úton elindulva foganatosított szemlét valamennyi esetben és került sor próbaletöltésekre, valamint képernyőfotók készítésére, melyek minden aggály nélkül elfogadhatók, mint olyan bizonyítékok, melyek alapján a szervereken fellelhető tartalmak beazonosíthatók. A próbaletöltések során a felhasználókkal azonos módon jutottak el a tartalmakhoz, ezt rögzítették is, és ennek alámasztására dokumentálták a könyvtárak tartalmát oly módon, hogy fényképfelvételt készítettek róluk. A próbaletöltés során kiválasztott tartalmak megnyithatók és lejátszhatók voltak. A szemle jegyzőkönyvek adatait az igazságügyi informatikai szakértő is megerősítette. A tanúként kihallgatott felhasználók pedig szintén arról számoltak be, hogy a befizett szolgáltatási díj ellenében mindig azt kapták, amit szerettek volna, amelyből szintén az a következtetés vonható le, hogy a képernyőfotóval rögzített tartalomjegyzék mögött a tényleges letölthető tartalom volt.
[71] Ily módon nem volt kérdéses, hogy az egyes szervereken milyen tartalom volt hozzáférhető és az sem, hogy azok jellegükre figyelemmel (filmek, zeneművek, szoftverek) jogvédettek voltak.
[72] Az igazságügyi informatikai szakértői vélemény kapcsán, figyelemmel arra, hogy annak az ügy lényegi kérdéseire vonatkozó álláspontját az elsőfokú bíróság ismertette, melyekkel a másodfokú bíróság egyetért, mindössze annyit rögzít, hogy az elsőfokú bíróság a szakértői vélemény kapcsán felmerült aggályokat eloszlatta, szakértő1 igazságügyi szakértőt a tárgyaláson meghallgatta, aki az indokolás [120-121] bekezdésében ismertetettek szerint adekvát választ adott arra a kérdésre, hogy hogyan lehetett arra a következtetésre jutni a konkrét tartalom megtalálása nélkül is, hogy a szerverek illegális tartalmakat közvetítettek. Mindezek alapján az I. r. vádlott védőjének a szakértői vélemény aggályosssága miatt előterjesztett bizonyítási indítványát az elsőfokú bíróság elutasította, mellyel a fentiek alapján a másodfokú bíróság is egyetért, a Be. 594. § (1) bekezdése alapján a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételének nem volt helye, mivel a tényállás megalapozott volt.
[73] Az elsőfokú bíróság a bizonyítékok értékelésének eredményeként a védői okfejtéssel ellentétben helytállóan vont következtetést arra, hogy az I. r. vádlott, mint a cég1. és az cég6. vezetője tanú14 utasításainak megfelelően részt vett mind az egyéb1, mind a egyéb3 szerver működtetésében, biztosította egyrészt a szervergépek üzemelését, elhelyezését, és a technikai segítséget a szerverek üzemeltetéséhez, másrészt nyújtotta az SMS szolgáltatásokat is, úgy, hogy a szerverekhez társuló szolgáltatások lényegével a neki felrótt időszak kezdetétől tisztában volt, így azzal is, hogy jogvédett tartalmakat tesznek hozzáférhetővé folyamatosan ellenszolgáltatásért a jogtulajdonosok engedélye nélkül, melyből anyagi hasznuk származik és a fenti magatartásával a tettesként korábban már elítélt vádlottak (tanú14 és tanú15) tevékenységét segítette.
[74] A megállapított tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést az I. r. vádlott bűnösségére, az általa alkalmazott anyagi jogszabály megválasztása is helytálló volt, csakúgy mint a cselekmények jogi minősítése.
[75] Az elsőfokú bíróság a jogi indokolás során részletesen indokát adta annak, hogy az I. r. vádlott milyen magatartásával, milyen elkövetői minőségben, mely bűncselekmény törvényi tényállását valósította meg.
[76] Nem tévedett akkor sem, amikor az I. r. vádlott által elkövetett cselekményt tanú14 és tanú15 korábban már tettesként jogerősen elítélt vádlottak cselekményéhez igazítottan minősítette.
[77] Ahogy arra a védő is utalt, a részesség, így a bűnsegély és a felbujtás is járulékos jellegű, tettesi alapcselekmény nélkül nem létezik. A részes cselekményének minősítése a tettes által megvalósított cselekményhez igazodik. A részesi magatartásnak összefüggésben kell lennie a tettesi alapcselekménnyel, a bűnsegéd esetében oly módon, hogy elősegíti a bűncselekmény elkövetését, míg felbujtás esetében arra rábírja. A Btk. a részesség vonatkozásában a szándékosságot követeli meg.
[78] A bűnsegéd magatartása tipikusan aktív tevékenység, a megállapíthatóságának további feltétele az eredményesség, azaz a tevékenységnek alkalmasnak kell lennie a tettesi magatartás előmozdítására, továbbá az is szükséges, hogy a tettes a bűncselekmény végrehajtását legalább megkezdje. A bűnsegéd tudatának át kell fognia azt a szándékos bűncselekményt, amelyhez segítséget kíván nyújtani, vagyis tudnia kell, hogy mit akar a tettes, tisztában kell lennie a saját tevékenységével és annak a tettesre gyakorolt hatásával, tehát azzal, hogy előmozdítja a tettesi alapcselekmény végrehajtását. Mindezek ismeretében kell segítenie a tettest a bűncselekmény elkövetésében, tehát a tettessel szándékegységben segíti elő a tettesi cselekmény sikerét.
[79] A bűnsegédnek a támogatott tettesi cselekmény lényegét kell ismernie, a szándékegység nem kívánja meg az elkövetés valamennyi részletének azonos mélységű ismeretét, így jelen esetben a bűnsegédi megállapításnak nem volt feltétele, hogy az I. r. vádlott a szolgáltatás keretében hozzáférhetővé tett valamennyi filmet, zeneművet egyenként és cím szerint ismerje. Az I. r. vádlott a szolgáltatás kezdetétől tudott arról, hogy annak rendeltetése jogvédett alkotások jogosulti engedély nélküli ellenérték fejében történő hozzáférhetővé tétele volt. Átlátta a rendszer működését, és e tudomása birtokában huzamosabb időn keresztül biztosította annak technikai, valamint az emeltdíjas SMS szolgáltatás révén fizetési feltételeit. A segítségnyújtása ezért nem egyes, előzetesen kiválasztott alkotásokhoz kapcsolódott, hanem a jogsértő szolgáltatás folyamatos műküdését támogatta. Szándékának tárgyát az e rendszerben hozzáférhetővé tett jogvédett tartalmak köre alkotta, amelyet a szolgáltatás rendeltetése és működési módja határozott meg. Az egyes művek címének, szerzőjének vagy jogosultjának ismerete ehhez képest olyan részismeret, amelynek hiánya nem cáfolja a jogsértések elősegítését. A művek egyedi azonosítása a tettesi jogsértések bizonyításához szükséges, ebből azonban nem következik, hogy ugyanilyen ismerettel a bűnsegédnek is rendelkeznie kell.
[80] Az I. r. vádlott a szolgáltatás kiterjedségét is ismerte. Az SMS szolgáltatásból beérkező pénz révén közvetlenül érzékelte a fizetős hozzásférésből származó bevételt, emellett a titkos adatszerzésből rögzíthető volt, ahogy arra az elsőfokú bíróság is utalt, hogy tájékoztatták őt arról, hogy mintegy 900 üzenetet küldtek ki az ügyfeleknek a rendszer leállását követően az újraindításról. Ez az adatszám önmagában nem azonosít ugyanennyi jogsértést vagy különálló felhasználót, de egyértelműen jelezte számára a szolgáltatás széles körű igénybevételét és a működésének szervezett fenntartását. E körülmények mellett a nagyszámú alkotást érintő működés nem érétkelhető a tudatosan támogatott tevékenység tettesi túllépéseként.
[81] Ami pedig az üzletszerűséget illeti, annak törvényi lényege az ugyanolyan vagy hasonló jellegű bűncselekmények révén történő rendszeres haszonszerzésre törekvés. Az I. r. vádlott cselekményének minősítése szempontjából e körben annak van jelentősége, hogy a tudata átfogta-e a tettesek rendszeres haszonszerzésre törekvését is, mely a rendelkezésre álló adatok alapján valójában nem volt kérdéses. Ismerte ugyanis, hogy a hozzáférés ellenértékhez kötött, az SMS bevételeket maga is látta, és a rendszer működtetésében huzamosabb ideig részt vett, így közvetlen tapasztalattal rendelkezett arról, hogy a jogsértő hozzáférhetővé tétel ismétlődő bevételszerzést szolgál. Az újraindulásról kiküldött értesítések nagy számáról kapott tájékoztatás ezt a tudomását tovább erősítette, a szolgáltatás működtetői a kialakult felhasználói kör megtartására és a fizetős szolgáltatás folytatására törekedtek. A rendszer helyreállítása és az igénybevevők szervezett értesítése a tartós bevételszerzésre berendezkedett működés része volt, amelynek jelentőségét a rendszert átlátó I. r. vádlott felismerte.
[82] Ugyanakkor a bűnsegédi szándék szempontjából az üzletszerűség jogi fogalmának az ismerete nem szükséges, az azt megalapozó tényeket és a tettesek rendszeres haszonszerzési törekvését kellett ismernie. E tudomását a bevételekre való közvetlen rálátása, a szolgáltatás nagyságrendjéről kapott információ és a huzamos, tudatos közreműködése pedig együttesen alátámasztja.
[83] Az I. r. vádlott terhén megállapított bűncselekmények rendbelisége is megfelelően igazodott a tettesek cselekményeihez, melyek a sértettek számának megfelelően kerültek megállapításra. A sértetteket a szerzői jogvédelemmel foglalkozó szervezetek nyilvántartása alapján, míg az okozott vagyoni hátrány nagyságát ugyancsak az e szervezetek közlését figyelembe véve a legalacsértett636abb jogdíjjal számolva, a vádlottak számára legkedvezőbb módon rögzítette.
[84] Az elsőfokú bíróság kellő indokát adta, hogy az olyan művek, melyeknek szerzője külföldi és először külföldön kerültek nyilvánosságra miért részesülhettek a magyar szerzői jogi védelemben. A törvényszék a védő által is hivatkozott EBH2013.B.9. számú döntésben foglalt követelményeket is figyelembe vette az indokolása során, az ítélet a magyar szerzői jogról szóló törvény és az irányadó nemzetközi egyezmények alapján azt logikusan levezetve állapította meg, az érvelése kiegészítést nem igényelt.
[85] Mindezek alapján a felmentést célzó védői érvek az I. r. vádlott vagyon elleni cselekményei esetében nem vezettek eredményre.
[86] Az 1978. évi IV. tv. 83. § (1) bekezdése értelmében a büntetést céljának szem előtt tartásával a törvényben meghatározott keretek között úgy kell kiszabni, hogy igazodjék a bűncselekmény tárgyi súlyához, a bűnösség fokához, az elkövető társadalomra veszélyességéhez, továbbá az egyéb súlyosító és enyhítő körülményekhez.
[87] Ahogy a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56/2007. számú BK vélemény is rögzíti, a bíróság által megállapított minősítéshez kapcsolódó büntetési keret – figyelembe véve a Btk. Általános Része rendelkezéseit is – büntetést meghatározó alapvető tényező. Ez jelöli ki azokat a határokat, amelyek között a súlyosító és enyhítő – összefoglalóan a büntetést befolyásoló – körülmények a büntetést alakíthatják. Ezeket tehát nem elvont általánosságban, nem mechanikusan, hanem a konkrét ügy tényeire vonatkoztatva, egymással egybevetve, összefüggésükben kell értékelni, és a határozatban megindokolni. Nem a számuk, hanem az adott esetben meglévő hatásuk a döntő a büntetés meghatározásánál. Az elkövetett bűncselekmény tárgyi súlya, a vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség, az enyhítő és súlyosító körülmények együttes értékelése mellett kell megválasztani a vádlottal szemben az adott ügyben a büntetési célok elérését biztosító joghátrányt.
[88] Az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket részletesen feltárta és kifejtette azon álláspontját is, hogy mely tényezőnek milyen jelentőséget tulajdonított. Az általa írtakat a másodfokú bíróság is osztotta.
[89] A bűncselekmények elkövetésétől eltelt rendkívül hosszú időt, mely az I. r. vádlottnak nem róható fel, helyesen értékelte enyhítő körülményként az elsőfokú bíróság, csakúgy mint az ettől elkülönülő büntetőeljárás elhúzódását is, messzemenően figyelembe véve az ítélőtábla korábbi hatályon kívül helyező határozatában a volt vádlott-társak esetében már az e körben kifejtett érveket is.
[90] Az I. r. vádlott javára volt írható az is, hogy az elsőfokú bíróság ítéletének meghozatalától a másodfokú határozat meghozataláig is további 10 hónap telt el, mely neki nem róható fel.
[91] A két kiskorú gyermek tartásáról való gondoskodás mellett az egy nagykorú, de még tanuló gyermekéről való gondoskodás is a javára szól, és ekként került értékelésre a bűnsegédi minőség is.
[92] A súlyosító tényezők [164] bekezdésben írt felsorolása is teljes és nem tévedett az elsőfokú bíróság akkor sem, amikor ekként értékelte a cselekmények bűnszövetségben történt elkövetését is.
[93] Az 1978. évi IV. törvény 137. § 7. pontja szerint bűnszövetség akkor létesül, ha két vagy több személy bűncselekményeket szervezetten követ el, vagy ebben megállapodik, és legalább egy bűncselekmény elkövetését megkísérlik, de nem jön létre bűnszervezet.
[94] A fogalom értelmezésére iránymutatást adó, ma is kötelező érvényű IV. számú Büntető Elvi Döntés lényegét az elsőfokú bíróság helytállóan tüntette fel, azt az ítélőtábla megismételni nem kívánja, azt azonban kiegészíti azzal, hogy az előzetes megállapodás - mint a szervezett elkövetés egyik eleme - olyan, a jövőben megvalósítandó bűncselekmények elkövetésére irányuló elhatározást jelent, amely a jogvédte érdekek ellen támadó erők viszonylag magasabb fokú szervezettségét is felölelheti, amikor is az elkövető tudata mindig átfogja, hogy a magatartása nem más, mint szervezett bűnözésben való részvétel.
[95] Az irányadó tényállásban rögzítésre kerültek mindazok a körülmények, amelyek alapján az I. r. vádlott vonatkozásában, figyelemmel arra is, hogy a bűnszövetségben elkövetett cselekmények miatt tanú14 és tanú15, akikhez a cselekményei kapcsolódtak, már jogerősen elítélésre is került, szintén megalapozott következtetés volt vonható a bűnszövetség valamennyi ismérvére.
[96] A bűncselekmények szervezett elkövetésében való megállapodásra az esetében is alapot adott annak a fiktív szerződéssel való lefedettsége, a munkamegosztás, a szervezett, tartós, folyamatos együttműködés, amelyekből felismerhető volt a vádlottak együttműködése a bűnözésre való berendezkedésre, mely mindenképp a közös cél elérése érdekében történő rendszeres összedolgozást, nem pedig alkalmi, egymástól független cselekvőségeket tükröz.
[97] A bűnszövetség megállapítását nem zárja ki, hogy az e vádlott terhén megállapított, az 1978. évi IV. tv. szerint minősülő szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntette esetében a bűnszövetség nem minősítő körülmény, sőt annak büntetéskiszabási körülményként történő értékelésére pont ez teremtett lehetőséget.
[98] Mindezekre figyelemmel az I. r. vádlott esetében a bűnszövetség helytállóan nyert értékelést a vádlott terhére.
[99] A bíróság feladata az ítélkezés során a megadott büntetési tételkeret között olyan nemű és mértékű joghátrány alkalmazása, amely kifejezi a társadalom megítélését az adott cselekménnyel kapcsolatban, ugyanakkor figyelemmel van az elkövető által megvalósított magatartásra és személyi társadalomra veszélyességére is.
[100] Az az ügy elhúzódó jellege miatt nyilvánvaló volt, hogy az elkövetést követően, ennyi idő távlatából nem lehetett az I. r. vádlottal szemben sem olyan mértékű büntetést alkalmazni, mintha arra a cselekmény elkövetésétől számított reális időn belül került volna sor.
[101] E szempontok és az értékelt bűnösségi körülmények alapján az I. r. vádlott esetében a másodfokú bíróság a törvényszék által választott büntetések nemével és mértékével egyetértett.
[102] A másodfokú bíróság is osztotta az elsőfokú bíróság által az I., II. és III. r. vádlottak szabadságvesztés büntetései között kialakított súlyozást, mely figyelemmel volt arra is, hogy az I. r. vádlott a további két vádlotthoz viszonyítottan meghatározóbb, irányítóbb jellegű szerepet töltött be, és amelynek révén a belső arányosság is megfelelő módon érvényre jutott, nemcsak az ő vonatkozásukban, hanem a korábban elítélt vádlottak büntetéséhez viszonyítottan is, és az is látszik, hogy a kiszabott büntetések tartama tükrözte azon időmúlást is, mely a hatályon kívül helyezéshez volt köthető, ugyanis a hatályon kívül helyezett ítéletben kiszabott szabadságvesztés büntetésekhez képest mind a büntetések tartamát, mind a felfüggesztések próbaidejét mérsékelte a törvényszék, ezért a változtatására az ítélőtábla nem látott alapot, az enyhítésre sem, mert az a kialakított belső arányosságot megbontotta volna. A kiszabott szabadságvesztést az ítélőtábla az 1978. évi IV. törvény rendelkezéseinek megfelelően börtönbüntetésként jelölte meg.
[103] E szabadságvesztés büntetés próbaidőre történő felfüggesztésével és a próbaidő tartamával is szintén egyetértett a másodfokú bíróság, a terhelt kedvező személyi körülményeinek alapulvételével ugyanis alaposan feltehető, hogy a büntetés célja annak végrehajtása nélkül is elérhető.
[104] Az I. r. vádlottal szemben törvényesen került sor pénzbüntetés kiszabására is az 1978. évi IV. törvény 51. § (2) bekezdése alapján, hiszen a védői érveléssel ellentétben az e törvényhely által megkívánt haszonszerzésre törekvés az esetében kétségtelenül megállapítható volt, mert a tényállásban rögzített, általa is tudottan bűncselekményt megvalósító tevékenységét maga is ellenszolgáltatás fejében végezte, mely valójában nem az általa hivatkozott jogszerű szolgáltatás ellentételezése volt. Mind a pénzbüntetés napi tételszáma, mind az egynapi tétel összege törvényesen került meghatározásra, az kellően figyelembe vette az I. r. vádlott vagyoni és jövedelmi viszonyait is. Helytállóan döntött a törvényszék a meg nem fizetés esetére történő átváltoztatásról is, annak jogszabályi alapja az 1978. évi IV. törvény 52. § (1) és (2) bekezdése.
[105] A 8/2015. (IV. 17.) számú AB határozat iránymutatására, az 1978. évi IV. törvény 104. § (1) bekezdésére és a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztésére figyelemmel a törvényszék megvizsgálta az I. r. vádlott esetében az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét és őt arra érdemesnek találta. Álláspontja szerint ezt az eljárás során feltárt személyi körülmények, az I. r. vádlott kifogástalan életvitele, a rendezett családi és anyagi körülményei, valamint a törvénytisztelő életmódja megalapozta, a bűncselekmények elkövetésekor a személyében fennállt társadalomra veszélyesség időközben megszűnt. Mindezen körülmények és a javára feltárt bűnösségi körülmények így nemcsak a szabadságvesztés végrehajtásának a felfüggesztésére adtak alapot az esetében, hanem az előzetes mentesítésre is, mely rendelkezéssel az ítélőtábla is egyetértett.
[106] A másodfokú bíróság az I. r. vádlott tekintetében a feltételes szabadságra vonatkozó rendelkezést a rendelkező részből mellőzte mivel az alkalmazott 1978. évi IV. törvény rendelkezései szerint, szemben a 2012. évi C. törvénnyel a feltételes szabadságról az ítélet rendelkező részében külön rendelkezni nem kell, elegendő arra a határozat indokolásában utalni. A szabadságvesztés végrehajtása esetén az I. r. vádlott az 1978. évi IV. törvény 47. § (2) bekezdés b) pontja alapján akkor bocsátható feltételes szabadságra, ha a börtönben kiszabott büntetésének háromnegyed részét kitöltötte.
[107] Az elsőfokú bíróság bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezését, annak a felmerült költségek viselésére való kötelezését is törvényesnek találta az ítélőtábla.
[108] Az ítélet rendelkező részében a Be. 561. § (2) bekezdés b) pontjában meghatározott, a Be. 184. § (2) bekezdés e) pontjában írt személyes adat vonatkozásában feltüntette az ítélőtábla az I. r. vádlott személyazonosító igazolványának helyes számát, mert az időközben megváltozott.
[109] A felmentő rendelkezésben lévő elírási hiba javítására a Be. 453. § (1) és (6) bekezdése alapján került sor.
[110] Az ítélőtábla a Be. 606. § (1) bekezdés alapján az elsőfokú bíróság ítéletét Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a fentiek megjelöltek szerint megváltoztatta, míg egyéb, törvénynek megfelelő rendelkezéseit a Be. 605. § (1) bekezdés alapján helybenhagyta.
[111] A Fővárosi Ítélőtábla ítélete elleni további fellebbezést a Be. 615. § (1) és (2) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2026. szeptember 16.
dr. Szalai Géza s.k. dr. Bíró Emese s.k. dr. Sárecz Szabina Martina s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró
A Fővárosi Törvényszék 2025. november 20. napján kelt 33.B.232/2024/27-I. számú ítélete Terhelt1 I. r. vádlott vonatozásában a Fővárosi Ítélőtábla 3.Bf.70/2026/9. számú ítéletével 2026. szeptember 16. napján jogerőre emelkedett.
Budapest, 2026. szeptember 16. dr. Szalai Géza s.k. a tanács elnöke
A kiadmány hiteléül:
Details
| Country | Hungary |
| Body | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Type | court decision |
| Language | hu |
| Document date | — |
| Size | 55 413 знаков |
| Versions | 1 |
| First seen | 2026-10-29 |
| Last checked | 2026-11-16 03:10 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Bf.70%2F2026%2F9&azonosito=6268c424-c045-4203-9c93-... |
Topics
Why this document is in the base
Selection matched on the following, total weight 27.
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…napján tartott nyilvános ülésen kihirdette a következő í t é l e t e t: a szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntette és más bűncselekmények miatt terhelt1 és társai e…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…ámú ítéletével [2] - terhelt1 iv. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi iv. törvény 329/a.…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…évi iv. törvény 329/a. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi iv. törvény 329/a.…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…évi iv. törvény 329/a. § (1) bekezdés és (3) bekezdés b) pont], 29 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi iv. törvény 329/a.…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…– felmentette. [3] - terhelt2 v. r. vádlottat bűnösnek mondta ki 3 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi iv. törvény 329/a.…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…évi iv. törvény 329/a. § (1) bekezdés és (4) bekezdés a) pont], 612 rendbeli szerzői vagy szerzői joghoz kapcsolódó jogok megsértésének bűntettében mint bűnsegédet [1978. évi iv. törvény 329/a.…
Dropped as boilerplate or single passing mentions: személyes adat
Summary
The court reviewed an appeal by a citizen charged with author's rights violation and modified the first instance judgment. Specifically, it overturned the decision on conditional release and increased the sentence to six months' imprisonment with probation. The court also set the amount of fine and determined its execution conditions, including the possibility of replacing unpaid fines with imprisonment.