Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Budapest District Court: Violation of Author's Rights and Protection of Personal Life
Fővárosi Ítélőtábla — Pf.20474/2025/7
Fővárosi Ítélőtábla
Az ügy száma: 9.Pf.20.474/2025/7.
A felperes:
felperes felperes címe
A felperes képviselője:
Dr. Holló Róbert Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Holló Róbert ügyvéd)
ügyvéd címe1
Az alperes:
alperes alperes címe
Az alperes képviselője:
Szabados Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Szabados Gergő ügyvéd)
ügyvéd címe2
A per tárgya: sérelemdíj megfizetése
Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék
A fellebbezéssel támadott határozat száma: 37.P.23.190/2024/23.
A fellebbezést benyújtó fél: alperes
Ítélet
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, fellebbezett rendelkezéseit helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 25.000 (huszonötezer) forint + áfa másodfokú perköltséget.
Kötelezi az alperest, hogy e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60 napon belül fizessen meg az államnak 80.000 (nyolcvanezer) forint fellebbezési illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
Indokolás
[1] A felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest 2.000.000 forint megfizetésére sérelemdíj jogcímén.
[2] Keresetének jogalapjaként a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 2:46. § (2) bekezdését, 2:43. § b) pontját, 2:49. §-át, 2:52. §-át, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény (Szjt.) 10. §-át, 12. § (1) bekezdését, 13. §-át és 94. § (2) bekezdését jelölte meg. Előadta, hogy az alperes megsértette a Ptk. 2:46. §-ában foglalt magántitokhoz, a 2:49. §-ában foglalt névviseléshez, a 2:43. § b) pontjában foglalt magánélethez, továbbá az Szjt. 10. §-ában foglalt mű nyilvánosságra hozatalához, az Szjt. 12. §-ában foglalt névfeltüntetéshez és az Szjt. 13. §-ában foglalt mű egységéhez való jogát azzal, hogy az általa színész1rel készített riportfilm egy részét 2019. október 31-én a műsorcím1 című műsorában, 2019. november 1-jén a műsorcím2 című műsorában sugározta, illetve a műsorcím1 című műsort 2019. október 31-én a honlapjára feltöltötte és nyilvánosan elérhetővé tette, majd csak 2020. májusában törölte. Mindezzel az alperes a felperes engedélye nélkül hozta nyilvánosságra a művét, a nyilvánosságra hozatal során a felperes nevét sem tüntette fel, illetve az eredeti felvételt megvágta és újrafeliratozta. A magánélethez való joga azért sérült, mert az alperes tevékenységének eredményeképpen a hosszú idő alatt kiépített bizalmi kapcsolata a színész1 családdal megromlott.
[3] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte.
[4] Nem vitatta a felperes szerzői joga fennállását, azt sem, hogy a felperestől a felhasználáshoz nem kértek engedélyt, elismerte a nyilvánosságra hozatal tényét, a név feltüntetésének hiányát, valamint a felperes által előadott változtatásokat is. Elévülési kifogást terjesztett elő, emellett vitatta a magántitokhoz, a névviseléshez és a magánélethez való jog megsértését, a sérelemdíj indokoltságát és összegét.
[5] Az elsőfokú bíróság ítéletével kötelezte az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 1.000.000 forintot és 120.000 forint perköltséget.
[6] Az ítélet indokolása szerint a kereset részben volt alapos.
[7] Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a 2019. október 31. napján sugárzott közlésre alapított igény elévült a Ptk. 6:522. § (1)-(2) bekezdése és 6:532. §-a alapján, figyelemmel arra, hogy a felperes az eljárást megindító fizetési meghagyást 2024. november 1-jén nyújtotta be. A másik két megjelölt közlés esetén azonban nem következett be az elévülés.
[8] Az alperes nem vitatta a nyilvánosságra hozatalt és azt sem, hogy a felperes engedélyével nem rendelkezett. A mű nyilvánosságra hozatala előtt elvárható lett volna, hogy az alperes a mű szerzőjének hozzájárulását kérje, függetlenül attól, hogy a felvételt átadó személytől milyen tájékoztatást kapott, emellett az adathordozón rögzített adatokból is látszott, hogy ki a mű szerzője. Ezért az alperes megsértette a felperes Szjt. 10. §-ában írt nyilvánosságra hozatalhoz való jogát. Azt pedig az alperes nem is vitatta, hogy mind az Szjt. 12. §-a szerinti névfeltüntetés, mind az Szjt. 13. §-a szerinti mű egységének védelméhez való jogát megsértette azzal, hogy a felperes nevét nem tüntette fel, illetve a művét megváltoztatva hozta nyilvánosságra.
[9] Az elsőfokú bíróság ugyanakkor elutasította a magántitokhoz, a névviseléshez és a magánélet sérthetetlenségéhez való jog sérelmére alapított kereseteket. Kétségtelen, hogy a Ptk.-ban biztosított személyiségi jogok védelme is megilleti a szerzőt, azonban jelen esetben az elsőfokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a Ptk.-ban írt jogok által védett értékeket az alperesi magatartás nem sértette. Azt a tényt pedig, hogy a mű nyilvánosságra hozatala miatt a bizalmi kapcsolata a színész1 családdal megromlott, a felperes nem bizonyította.
[10] Minderre tekintettel az elsőfokú bíróság az Szjt. 94. § (2) bekezdése és a Ptk. 2:52. §-a alapján 1.000.000 forint sérelemdíjat állapított meg a felperesnek. Az összegszerűség mérlegelése során figyelembe vette, hogy az alperes a felperes három szerzői jogát is megsértette, a jogsértések külön-külön is jelentős súlyúak, együttesen pedig különösen jelentősek. A jogsértés két különböző módon, egyrészt sugárzással, másrészt 2019. október 31-től 2020. májusáig weboldalon közzététellel valósult meg. A felróhatóság körében értékelte, hogy az alperesnek tudnia kellett arról, hogy megsérti a felperes szerzői jogait, hiszen az első, 2014. március 8-i nyilvánosságra hozatal időpontjában a felperes nevét még feltüntette, a nevét tartalmazó vízjelet pedig 2019-ben eltávolította a filmről. Figyelemmel volt az alperes vagyoni viszonyaira is, valamint arra, hogy a sérelemdíj intézményének funkciója a szankció és a prevenció is. Álláspontja szerint a bagatell mértékű sérelemdíj nem bír visszatartó erővel.
[11] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen az alperes terjesztett elő fellebbezést. Elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a felperes keresetének elutasítását kérte. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását akként, hogy az ítélőtábla a sérelemdíj összegét mérsékelje 100.000 forintra.
[12] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság megsértette a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 341. § (1) bekezdését, 346. § (3) és (5) bekezdését, az Szjt. 94. § (1) bekezdését, valamint a Ptk. 2:52. § (3) bekezdését. Kifogásolta, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része nem tartalmazza, hogy az alperes a felperesnek mely jogát sértette meg, annak ellenére, hogy az a sérelemdíj megállapíthatóságának a feltétele. Nem szerepel benne az sem, hogy a bíróság a felperes keresetét mennyiben utasította el, holott az indokolás szerint több kereset megalapozatlan. Az ítélet számtalan olyan helyesírási és nyelvhelyességi hibát tartalmaz, amely az értelmezését megnehezíti. Emellett előadta, hogy a felperes oldalán nem vagyoni hátrány egyáltalán nem keletkezett és a jogsértés tárgyi súlya sem kiemelkedő, ezért sérelemdíjra nem jogosult. Azzal, hogy az alperes több alkalommal közzétett egy felvételt két világhírű sportoló kapcsolatáról, amelyben a felperes nevét is feltüntette, a felperest semmilyen immateriális hátrány nem érhette, az elsőfokú bíróság ilyet nem jelölt meg. Az elsőfokú bíróság azt sem közölte, hogy a megítélt sérelemdíj miként és mennyiben alkalmas a nem vagyoni hátrány kiegyenlítésére. A felperes ebben a körben nem tett eleget előadási kötelezettségnek, nem bizonyította a sérelemdíj mértéke szempontjából releváns körülményeket, csupán megjelölt egy összeget. Az elsőfokú bíróság tévesen értékelte a jogsértések súlyát, nem adta indokát, hogy azok miért minősülnek jelentősnek. A bírói gyakorlat egységes abban, hogy a sérelemdíj iránti követelés megalapozatlan, ha a sérelem nem olyan mértékű, ami kompenzációt és ezzel együtt a magatartás magánjogi büntetését igényelné. Közéleti témával kapcsolatos jogsértés esetén arra is figyelemmel kell lenni, hogy a közérdeklődésre számot tartó események szabad vitatását, a véleménynyilvánítást, valamint a sajtószabadság gyakorlását befolyásolhatják a súlyos bírságok, így a sérelemdíj szankciós jellegét az eset összes körülményeinek figyelembevételével kell érvényre juttatni úgy, hogy az ne járjon aránytalan jogkorlátozással.
[13] A felperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását kérte.
[14] Kiemelte, az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása egyértelműen tartalmazza, hogy az elsőfokú bíróság mely személyiségi jogi jogsértést állapított meg és melyet nem fogadott el, így egyébként az ítélet indokolásából azt is pontosan meg lehet állapítani, hogy a kereset mely része lett elutasítva. Az ítéletben olyan egyéb helyesírási vagy nyelvhelyességi hiba nincs, amely annak az értelmezését akadályozná. Miután az elsőfokú bíróság a szerzői személyiségi jogok megsértését megállapította, a felperest sérelemdíj megilleti. Az alperes állításával ellentétben, a jogsértés tárgyi súlya kiemelkedő és az elsőfokú bíróság ítélete ezt tartalmazza is. Az alperes Magyarország első számú, legnézettebb kereskedelmi csatornáját működteti, műsoraival a nyilvánosság széles és legkülönbözőbb rétegeihez jut el. A jogsértéseket felróhatóan, több ízben és több platformon is elkövette, majd a felperes tájékoztatása ellenére a jogsértő állapotot hónapokon keresztül fenntartotta. A Ptk. 2:52. § (2) bekezdése értelmében a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bizonyítása nem szükséges. Ezzel együtt a felperes előadta, hogy évekig készítette elő saját ötlete alapján a művet, majd kifejezetten nem azzal a szándékkal forgatta le, hogy azt széles körben nyilvánosságra hozza. Ezért a mű többszöri, jogszerűtlen közzététele alkalmas volt arra, hogy a felperes számára immateriális hátrányt okozzon. Az alperes valótlanul állítja a fellebbezési ellenkérelemben, hogy a felperes nevét feltüntette volna a közzétételkor, ez nem így volt. Az alperes állításával szemben az elsőfokú bíróság az ítéletében részletesen megindokolta, hogy milyen okból alkalmas a megítélt sérelemdíj a felperest ért nem vagyoni hátrány kiegyenlítésére. Nem értékelte tévesen a jogsértés súlyát a fent már kifejtettek szerint. Súlyosító körülmény az is, hogy az alperestől a tevékenységi köréből adódóan elvárható, hogy pontosan tisztában legyen a szerzői jogi rendelkezésekkel. Emellett egyébként az alperesnek bevétele származott a felvétel jogszerűtlen felhasználásából, miután főműsoridőben sugározta a televízióban, illetve az az online felületein reklám ellenében tekinthető meg. A jogsértés nagy nyilvánosság előtt valósult meg. Az elsőfokú bíróság helyesen vette figyelembe az alperes vagyoni viszonyait is. A felperes összességében arra hivatkozott, hogy a sérelemdíj bárminemű mérséklése a jogintézmény jelentős mértékű devalválódásához vezetne, olyan hatást keltene, mintha az alperesnek erőfölényét kihasználva lehetősége nyílna a hatályos jogszabályok relativizálására.
[15] Az alperes fellebbezése nem megalapozott.
[16] Az alperes eljárási szabálysértésként kifogásolta, hogy az ítélet rendelkező része nem tartalmazza a kereset részbeni elutasítását. Az ítélőtábla megállapította, hogy az ítélet rendelkező részében a döntés valóban nem szerepel, holott az indokolásból látszik, hogy az elsőfokú bíróság a keresetet részben elutasította. A rendelkező rész tehát formálisan sérti a Pp. 341. § (1) bekezdését, azonban összességében az egész ítélet nem, miután az indokolás áttekintése alapján egyértelműen megállapítható, hogy a felperes által előterjesztett valódi keresethalmazatból melyek voltak az elsőfokú bíróság által elutasított keresetek. Ezért önmagában az, hogy ez a döntés a rendelkező részben nem jelenik meg, nem olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely a Pp. 381. §-ának megfelelően az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését indokolná.
[17] Minderre tekintettel az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú ítéletnek a felperes keresetei elutasításáról hozott döntése a Pp. 358. § (5) bekezdésének megfelelően – fellebbezés hiányában – jogerőre emelkedett. Így jogerős a 2019. október 31-én közzétett közlés mint ténybeli alap miatt előterjesztett valamennyi kereset, illetve jogerős a Ptk. 2:43. § b) pontjára, 2:46. §-ára és 2:49. §-ára mint jogalapra alapított keresetek elutasítása, így összességében jogerős az 1.000.000 forintot meghaladó sérelemdíjigény elutasítása is.
[18] Bár az alperes a fellebbezésében nem választotta szét, de meg lehet állapítani, hogy a Pp. 381. §-a szerinti hatályon kívül helyezési okként, azaz eljárási szabálysértésként a rendelkező rész hiányosságán kívül az alperes arra hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet rendelkező része nem tartalmazza, hogy az alperes a felperes mely jogát sértette meg. A Ptk. 2:52. §-ának megfelelően a sérelemdíj a személyiségi jogi jogsértés szubjektív szankciója, tehát a megállapíthatóságának valóban feltétele személyiségi jogi jogsértés fennállása. Azonban ennek nem szükségszerűen kell az ítélet rendelkező részében megjelennie. Az Szjt. 94. § (1) bekezdésében és a Ptk. 2:51. § (1) bekezdésben írt objektív és a 94. § (2) bekezdésének utaló szabálya folytán jelen ügyben alkalmazandó Ptk. 2:52. és 2:53. § szerinti szubjektív szankciók közül személyiségi vagy szerzői jogi jogsértés esetén a felperes – amennyiben az eset körülményei indokolják – érvényesítheti akár valamennyit, vagy kiválaszthat egy vagy több igényt. Jelen esetben a felperes csak sérelemdíjat kért, nem érvényesítette a Ptk. 2:51. § (1) bekezdés a) pontjában, illetve az Szjt. 94. § (1) bekezdés a) pontjában írt megállapítási igényt. Ilyen igényérvényesítés hiányában pedig a megsértett személyiségi vagy szerzői jog megjelölésének nem kell az ítélet rendelkező részében szerepelnie, tekintettel arra, hogy a Pp. 341. § (1) bekezdésének és 346. § (3) bekezdésének megfelelően az ítélet rendelkező része csak a keresetről hozott bírósági döntést tartalmazza. Így amennyiben a kereset csak sérelemdíj, akkor a rendelkező részre csak az erről hozott döntés tartozik. Természetesen, ebben az esetben az ítélet indokolásából kell kiderülnie, hogy az alperes mely magatartásával a felperes mely személyiségi vagy szerzői jogát vagy jogait sértette meg. Ezek a tartalmi elemek pedig teljeskörűen megtalálhatóak az elsőfokú bíróság ítéletében, így semmilyen jogszabálysértés nem történt.
[19] A felperes arra is hivatkozott, hogy az elsőfokú ítélet indokolása „számtalan” helyesírási és nyelvhelyességi hibát tartalmaz, amely az indokolás értelmezését rendkívül megnehezíti. Az ítélőtábla helyesírási és nyelvhelyességi hibát nem talált, az indokolást pedig kifejezetten követhetőnek és egyértelműnek tartja, tehát az indokolás megszövegezésében sincs jogszabálysértés.
[20] Ezt követően a fellebbezés anyagi jogi kérdésekkel foglalkozik, más eljárási jogszabálysértést az alperes nem jelölt meg. Az alperes által előadott eljárási jogszabálysértések miatt tehát a Pp. 381. §-a alapján az ítélet hatályon kívül helyezésének nincs helye.
[21] Az alperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel a másodfokú bíróságnak csak arról kellett állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság által elfogadott keresetek alapján indokolt-e a sérelemdíj igény elutasítása vagy annak mérséklése, miután a fellebbezés az indokolásban megállapított jogsértések fennállását nem érinti. Az ítélőtábla az elsőfokú bíróságnak nemcsak a döntésével, hanem az indokaival is teljes mértékben egyetért, azok megismétlése nem szükséges. Ezért az ítélőtábla a felperes fellebbezésében foglaltakra tekintettel csak a következőket emeli ki.
[22] Az alperes arra hivatkozott, a felperes nem jelölte meg, hogy milyen nem vagyoni hátrány érte, és önmagában a felvétel közzétételével ilyen nem is érhette, az elsőfokú ítélet pedig nem tartalmazza, hogy a sérelemdíj miért alkalmas a felperest ért nem vagyoni hátrány kiegyenlítésére. Emellett a felperes nem jelölte meg a sérelemdíjat indokló releváns körülményeket. Az ítélőtábla rámutat, hogy az Szjt. 94. § (2) bekezdése folytán alkalmazandó Ptk. 2:52. § (2) bekezdésének megfelelően személyiségi jogi jogsértés bekövetkezése esetén sérelemdíj igény érvényesítéshez a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges. Ezzel együtt, amennyiben a jogsértés összes körülményei alapján a bíróság arra a következtetésre jut, hogy a felperest nem érte nem vagyoni hátrány, eltekinthet a sérelemdíj megítélésétől. Azonban amennyiben a körülmények alapján nem nyilvánvaló a hátrány hiánya, akkor a felperes nem köteles a nem vagyoni hátránnyal kapcsolatban bizonyítást felajánlani. A felperes ilyen esetben legfeljebb a sérelemdíj összegének növelése céljából adhat elő további, magából a jogsértésből nem nyilvánvalóan és észszerűen következő körülményeket, melyeket bizonyítani köteles. Jelen esetben a megállapított jogsértés szerint a felperes szerzői művét, szellemi termékét az alperes egy országos elérésű televíziós csatornán és annak online felületén jogellenesen felhasználta, ráadásul akként, hogy jobb tudomása ellenére a felperes nevét a megjelent felvételen nem tüntette fel és a mű integritását is megsértette. Az ítélőtábla álláspontja szerint ezek olyan körülmények, amelyekből nem az következik, hogy a felperest semmilyen nem vagyoni hátrány nem érte, éppen ellenkezőleg, önmagában a jogsértés tényéből egyértelmű, hogy a felperes szerzői személyiségi jogai súlyosan sérültek. Tehát jelen esetben az fel sem merülhet, hogy a felperes sérelemdíjra ne lenne jogosult.
[23] Az alperes kifogásolta, hogy a jogsértések nem jelentős súlyúak, és a sérelem nem olyan mértékű, ami magánjogi büntetést igényelne. Ezzel szemben az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal a következtetésével, hogy a jogsértés jelentős. Rámutat egyrészt a fentebb, a sérelemdíj indokoltsága körében kifejtettekre. Másrészt a közlésnek jelentős hatása volt a felperesre mint szerzőre nézve. Az alperes nem vitatta azt a felperesi előadást – amelyet egyébként a felperes eddigi magatartása is alátámaszt –, hogy a felperes a számára jelentős érzelmi értéket is jelentő felvételt nem kívánta nyilvánosságra hozni. Azzal, hogy az alperes ezt – megcsonkítva és a nevének elhagyásával – megtette, a szerzőt megillető leglényegesebb jogosultságot vonta meg a felperestől. Mindemellett a felróhatósága is jelentős, ahogy azt az elsőfokú bíróság megindokolta.
[24] Arra is helyesen mutatott rá az elsőfokú bíróság, hogy a sérelemdíj célja nemcsak a felperes sérelmének kompenzálása, hanem egyben az alperes magatartásának magánjogi büntetése is. Jelen perbeli körülmények között, különös tekintettel arra, hogy az alperesnek a megfelelő gondosság mellett tudnia kellett, hogy a felvétel jogai nem illetik meg, nem lehet eltekinteni a sérelemdíjnak ettől a funkciójától sem.
[25] Nem érthető, hogy az alperes miért hivatkozik a véleménynyilvánítási jog és a sajtószabadság korlátozására. Egyrészt az alperesi országos tévécsatorna esetén az 1.000.000 forintos sérelemdíj nem olyan kirívó mértékű, amely alkalmas lenne arra, hogy az alperesre mint sajtóra „dermesztő hatást” gyakoroljon. Másrészt pedig jelen esetben nem közéleti témával kapcsolatos véleményt nyilvánított ki az alperes, hanem egy közérdeklődésre számot tartó, de nem közéleti jellegű témával, egy színészre emlékezéssel kapcsolatban súlyos szerzői jogi jogsértést követett el, amelyet semmilyen közérdek nem indokolt.
[26] A fentiek alapján az ítélőtábla is egyetértett az elsőfokú bírósággal abban, hogy mind a felperes kompenzálása, mind az alperes szankcionálása céljából indokolt jelentősebb összegű sérelemdíj alkalmazása, tehát az elsőfokú bíróság által megítélt összeg csökkentése nem indokolt.
[27] Minderre tekintettel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság döntésével és annak indokaival is egyetértve az ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.
[28] Az alperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért a Pp. 364. §-a alapján alkalmazandó 83. § (1) bekezdése alapján köteles megfizetni a felperes másodfokú eljárásban felmerült költségét. A felperes a fellebbezési ellenkérelmében a költsége megállapítását a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. §-a alapján kérte áfával növelten azzal, hogy a tevékenység 5 munkaórát vett igénybe. Tekintettel arra, hogy a per tárgyának értéke meghatározható, a jelen ügyre az IM rendelet 3. § (2) bekezdés a) pontja és (5) bekezdése irányadó, így az irreleváns, hogy a felperes jogi képviselője hány munkaórát kívánt felszámítani. Az 1.000.000 forint fellebbezett értékre tekintettel ezért a felperesi jogi képviselőt 25.000 forint + áfa ügyvédi munkadíj illeti meg. A Pp. 83. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése értelmében az alperes köteles az állam javára megfizetni a tárgyi illetékfeljegyzési jogra tekintettel feljegyzett 80.000 forint fellebbezési illetéket.
[29] Az ítélőtábla tájékoztatja az alperest, hogy a fellebbezési illeték az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény (Itv.) 78. § (4) bekezdése szerint a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát [30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés e) pont].
Budapest, 2026. szeptember 29.
Dr. Hőbl Katalin s. k.
a tanács elnöke az aláírásban akadályozott
Dr. Istenes Attila helyett is
Dr. Szabó Csilla s. k. Dr. Istenes Attila előadó bíró bíró
Details
| Country | Hungary |
| Body | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Type | court decision |
| Language | hu |
| Document date | — |
| Size | 21 617 знаков |
| Versions | 1 |
| First seen | 2026-11-12 |
| Last checked | 2026-11-16 03:11 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Pf.20474%2F2025%2F7&azonosito=72b108d3-8579-4f09-ae... |
Topics
Why this document is in the base
Selection matched on the following, total weight 9.
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…ény (ptk.) 2:46. § (2) bekezdését, 2:43. § b) pontját, 2:49. §-át, 2:52. §-át, valamint a szerzői jogról szóló 1999. évi lxxvi. törvény (szjt.) 10. §-át, 12. § (1) bekezdését, 13. §-át és 94. §…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…[3] az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. [4] nem vitatta a felperes szerzői joga fennállását, azt sem, hogy a felperestől a felhasználáshoz nem kértek engedélyt, elismert…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…k. az összegszerűség mérlegelése során figyelembe vette, hogy az alperes a felperes három szerzői jogát is megsértette, a jogsértések külön-külön is jelentős súlyúak, együttesen pedig különösen…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…óság körében értékelte, hogy az alperesnek tudnia kellett arról, hogy megsérti a felperes szerzői jogait, hiszen az első, 2014. március 8-i nyilvánosságra hozatal időpontjában a felperes nevét m…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…az alperestől a tevékenységi köréből adódóan elvárható, hogy pontosan tisztában legyen a szerzői jogi rendelkezésekkel. emellett egyébként az alperesnek bevétele származott a felvétel jogszer…
-
szerzői jog
текст
Intellectual property in the digital environment
…alkalmazandó ptk. 2:52. és 2:53. § szerinti szubjektív szankciók közül személyiségi vagy szerzői jogi jogsértés esetén a felperes – amennyiben az eset körülményei indokolják – érvényesítheti…
Summary
The court examined an author's lawsuit against a person who violated the author's rights by distributing a film featuring a well-known actor without consent. The court found violations of personal rights, including privacy and name protection, as well as copyright infringement. As a result, the defendant must pay compensation for damages and cover legal costs. The decision underscores the importance of protecting personal and intellectual property rights when using publicly available materials.