Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Supreme Court of Hungary: Compensation Payment upon Termination of Public Service
Fővárosi Ítélőtábla — Kf.700294/2026/5
Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 1.Kf.700.294/2026/5. A felperes:
A felperes képviselője: Igazságügyi Minisztérium cím1 dr. Faragó Ambrus kamarai jogtanácsos Az alperes:
Az alperes képviselője:
A per tárgya:
A fellebbezést benyújtó fél: A fellebbezéssel támadott határozat: alperes cím2 ügyvédi iroda cím3 eljáró ügyvéd: dr. Kovács M. Szabolcs) Közszolgálati Döntőbizottság határozatának felülvizsgálatával kapcsolatos közigazgatási jogvita elbírálása alperes (14. sorszám alatt) Fővárosi Törvényszék 48.K.702.913/2025/13. számú ítélete Í t é l e t:
A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.
Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 70.000 (hetvenezer) forint másodfokú perköltséget.
A fellebbezési illetéket az állam viseli.
Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.
I n d o k o l á s A fellebbezés alapjául szolgáló tényállás
[1] Az alperes felperesnél fennállt kormányzati szolgálati jogviszonya a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 104. § (1) bekezdés m) pontja alapján 2023. június 30. napjával megszűnt, melyre tekintettel az alperes 8 havi illetményének megfelelő összegű, bruttó 6.960.000 forint végkielégítésben részesült. Az alperest a jogviszony megszüntetésről szóló munkáltatói intézkedésben tájékoztatták a politikai szolgálati jogviszonyt és a kormányzati szolgálati jogviszonyt érintő egyes veszélyhelyzeti szabályokról szóló 185/2022. (V. 26.) Kormányrendelet (a továbbiakban: Korm. r.) 3. §-áról és 3/A. § (1) bekezdéséről. Ezen előírások szerint amennyiben a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését követő 180 napon belül az állam közvetlen vagy közvetett többségi befolyása alatt álló gazdasági társaságban munkaviszonyt létesít, akkor a végkielégítés arányos részét az új jogviszony létesítésétől számított 30 napon belül vissza kell fizetnie, továbbá írásban, haladéktalanul tájékoztatni köteles a kormányzati igazgatási szervet az új jogviszony létesítéséről. Az alperes 2023. július 3. napjától kezdődően munkaviszonyt létesített a kizárólagos állami tulajdonban álló cég1-nél, amelyről a felperest nem tájékoztatta.
[2] A Kormányzati Ellenőrzési Hivatal (a továbbiakban: KEHI) elnöke a 2024. november 29. napján kelt határozatszám számú iratában tájékoztatta a felperest, hogy a Korm. r.
3/A. § (2) bekezdése alapján lefolytatott ellenőrzés során megállapította, az alperes a felperesi kormányzati igazgatási szervtől végkielégítésben részesült, majd a Korm. r. hatálya alá eső jogviszonyt létesített, azonban nem tett eleget a visszafizetési kötelezettségének. Felhívta továbbá a felperest a visszafizetési kötelezettség teljesítése érdekében szükséges intézkedések megtételére.
[3] Ezt követően a felperes 2025. január 14-én kibocsátott határozatszám1 számú fizetési felszólításban 4.576.974 forint 30 napon belüli visszafizetésére szólította fel az alperest. Rögzítette, hogy az alperes részére 8 havi végkielégítést (bruttó 6.960.000 forintot) utalt át; a KEHI által lefolytatott ellenőrzés során megállapításra került, hogy az alperes a kormányzati szolgálati jogviszony megszűnését követő 180 napon belül az állam közvetlen többségi befolyása alatt álló gazdasági társasággal munkaviszonyt létesített. A Korm. r. 3. § b) pontja alapján a felvett juttatás időarányos része tekintetében az alperest visszafizetési kötelezettség terheli, melyet az új jogviszony létesítésétől számított 30 napon belül nem teljesített. Tájékoztatta továbbá az alperest, hogy a fenti határidő eredménytelen eltelte esetén a követelés egyéb jogi úton történtő érvényesítésére kerül sor.
[4] Az alperes a fizetési felszólítással szemben 2025. február 5. napján közszolgálati panaszt terjesztett elő. A Közszolgálati Döntőbizottság (a továbbiakban: KDB) a 2025. június 6. napján kelt határozatszám2 számú határozatával a panasznak helyt adott, és a fizetési felszólítást hatályon kívül helyezte. Indokolásában rögzítette, hogy a kormányzati szolgálati jogviszonyban érvényesülnie kell a jóhiszeműség és tisztesség alapelvének, ami magába foglalja a tájékoztatási kötelezettség elvét is. Ennek nem tett eleget a felperes, mivel a fizetési felszólításban nem jelölte meg egyértelműen az érvényesített követelés megalapozottságának megállapításához szükséges valamennyi lényeges tényt, adatot, körülményt. A hiányos fizetési felszólítás a kormánytisztviselő igényérvényesítését korlátozza. Kifejtette, hogy a fizetési felszólítás első bekezdése ellentmondásos, mivel bruttó végkielégítés átutalásáról szól, ugyanakkor az átutalt összeg csak nettó összeg lehet, valamint nem egyértelmű az sem, hogy mit ért a felperes a követelés egyéb jogi úton történő érvényesítésén. Rögzítette, hogy a KEHI eljárása jogszerűségének vizsgálatára a hatásköre nem terjed ki.
A kereset és az ellenkérelem
[5] A felperes a határozattal szemben előterjesztett – és az első tárgyalást megelőzően megváltoztatott – keresetében a jogvitának a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 95. § (1) bekezdése szerinti érdemi eldöntése keretében az alperest 4.576.974 forint és annak 2023. augusztus 3. napjától számított késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni. Keresetét a Korm. r. 3. § b) pontjára alapította, mivel – a KEHI ellenőrzésének eredményeként – tudomást szerzett arról, hogy az alperes a Korm. r. hatálya alá eső jogviszonyt létesített, amelyről őt nem tájékoztatta, és a végkielégítés visszafizetése iránti kötelezettségének nem tett eleget. [6] Álláspontja szerint a KDB a panaszon túlterjeszkedve vizsgálódott és formai szempontból kifogásolta a fizetési felszólítást. A határozatban foglaltakkal szemben azonban a fizetési felszólítás egyértelműen megjelölte a visszafizetendő összeget, attól, hogy a végkielégítés bruttó összegét is feltüntette, nem vált ellentmondásossá; egyéb jogi útként pedig a végrehajtási záradékra utalt. Kifejtette, hogy az alperes volt az, aki megsértette a tájékoztatási kötelezettségét, valamint a jóhiszeműség és tisztesség alapelvét; az együttműködési kötelezettsége körében köteles lett volna tájékoztatni a korábbi munkáltatót az új jogviszonya létesítéséről. Előadta továbbá, hogy az alperes a jogviszonya megszűnését követő 3. napon elhelyezkedett, így elhelyezkedési nehézség esetében nem állt fenn, a visszakövetelés pedig nem fosztotta meg a végkielégítéstől, mivel a végkielégítésre jogosító idő számítása szempontjából a korábbi jogviszony továbbra is kormányzati szolgálati jogviszonyban töltött időnek minősül. Állította, hogy a KEHI adatszolgáltatását előíró jogszabályi rendelkezés adatszolgáltatás időtartamára vonatkozó módosítását a folyamatban lévő ügyekben ugyan alkalmazni kellett, az alperes visszatérítési kötelezettsége azonban nem a KEHI vizsgálatán, hanem a Korm. r. 3. §-án, valamint a Kit. 112. § (12) bekezdésén alapul, amely kötelezettség fennálltát a KEHI eljárásának esetleges jogellenessége nem érinti.
[7] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. A peres eljárás felfüggesztését és az Alkotmánybíróság előtt a Kormányrendelet alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárás kezdeményezését indítványozta. Hivatkozása szerint a KEHI 365 napon túl nem volt jogosult ellenőrzést lefolytatni, illetve adatot kezelni, amely jogellenesség a felperes általi visszakövetelés akadályát is jelenti. A felperes által felhívott jogszabálymódosítás csak 2025. március 14-én lépett hatályba, melyet a KEHI tájékoztatása és a fizetési felszólítás kibocsátása is megelőzött, így a módosításnak nincs jelentősége. Állítása szerint a felperes jogsértő módon keletkezett bizonyíték felhasználásával kívánta alátámasztani a fizetési felszólítás jogszerűségét. Hivatkozott a fizetési felszólítás semmisségére, mivel azt a KDB határozat – tartalmi hiányosságai, valamint ellentmondásossága miatt – jogszabályba ütközőnek értékelte. Kifejtette továbbá, hogy a felperes a Kit. 139. § (8) bekezdése értelmében csak fizetési felszólítás útján érvényesíthette volna a visszafizetés iránti igényét a közvetlen bírósági igényérvényesítési út helyett.
Az elsőfokú bíróság ítélete
[8] Az elsőfokú bíróság az alperest a felperes részére végkielégítés visszafizetése címén 4.576.974 forint és annak 2023. augusztus 3. napjától a kifizetésig járó törvényes késedelmi kamata megfizetésére kötelezte.
[9] Ítéletének indokolásában mindenekelőtt rögzítette, hogy a Kp. 95. § (1) bekezdése szerint a bíróság ítéletével a jogvitát érdemben eldönti, a KDB-t – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – új eljárásra nem kötelezheti. A Kp. 131. § (4) bekezdése értelmében a keresetváltoztatásnak helye volt, a marasztalási per keretei között nem a fizetési felszólítás alaki és tartalmi megfelelőségéről, hanem az igényérvényesítés jogszerűségéről és az alperes végkielégítés visszatérítési kötelezettségéről kellett döntést hozni. Megállapította, hogy a felperesi igény a kormányzati szolgálati jogviszonyból ered függetlenül attól, hogy az már megszűnt; a Korm. r. 1. §-a értelmében a Kit. rendelkezéseit a Korm. r.-ben foglalt eltérésekkel kell alkalmazni, ezáltal a munkáltató jogszerűen érvényesíthette a marasztalásra irányuló kereseti igényét – a Kit. 139. § (8) bekezdésére is figyelemmel – közvetlenül a bíróság előtt.
[10] Az alperes végkielégítés visszafizetési kötelezettségét érdemben a Korm. r. 3. §-ára és
2. § (1) bekezdésére alapította, mivel a perben nem volt vitatott a visszakövetelés összegszerűsége, illetve az a tény sem, hogy az alperes a jogviszonyának megszüntetését követő pár napon belül a kizárólagos állami tulajdonban álló társaságnál munkaviszonyt létesített.
[11] Rögzítette, hogy a jelen munkáltatói igény jogszerűségének vizsgálatán kívül esik KEHI ellenőrzés adatkezelésének vizsgálata, így a felek e körben előadott hivatkozásai nem relevánsak.
[12] Elutasította az alperes Alkotmánybíróság előtti normakontroll eljárás kezdeményezése iránti kérelmét, figyelemmel arra, hogy azt nem tartotta indokoltnak, mivel megítélése szerint további alapjogi tisztázásra nem volt szükség a per elbírálásához; az ügy a jogszabályok értelmezésével, az ahhoz fűzött indokolás áttekintésével is eldönthető volt.
A fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem
[13] Az alperes a fellebbezésében elsődlegesen az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan annak hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását kérte azzal az iránymutatással, hogy marasztalási keresetnek nincs helye.
[14] A Kit. 139. § (8) bekezdésének és 168. § (1) bekezdésének megsértésére hivatkozva állította, hogy a Kit. tárgyidőszakban hatályos szabályai szerint a végkielégítés visszafizetésére vonatkozóan kötelezettség nem terhelte. Az elsőfokú ítélet [24] bekezdésében foglalt indokolás ellentétes a Kit. 168. § (1) bekezdésével, mivel nem a Kit.-ben nevesített jogalap érvényesítésére került sor: a felperes igénye nem a Kit.-en, hanem a Korm. r.-en alapult. Vitatta, hogy a végkielégítés visszafizetése iránti igény a felperesnél fennállt jogviszonyával összefüggő tartozás lenne, mivel a jogviszonya már megszűnt, amikor visszafizetésre kötelezték. Jogszerűen, a Kit. 139. § (8) bekezdése alapján ezen követelés csak fizetési felszólítással volt érvényesíthető, így a felperes keresete legfeljebb a KBD határozat megsemmisítésére irányulhatott volna, majd a fizetési felszólítás hatályban maradása esetén annak végrehajtási záradékkal való ellátása lett volna kérhető; a Kit. 168. § (1) bekezdése ezen igény bíróság előtti érvényesítésének lehetőségét kizárja.
[15] Sérelmezte az elsőfokú ítélet [28] bekezdésében foglaltakat is, mivel álláspontja szerint az előfokú bíróság az Alkotmánybíróság előtti normakontroll eljárás kezdeményezését úgy utasította el, hogy annak érdemi indokát nem adta, megsértve ezzel a Kp. 34. §-át és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 131. § (4) bekezdését. Részletesen kifejtette álláspontját az alkalmazott Korm. r. alaptörvény-ellenességét illetően és indítványozta, hogy az ítélőtábla függessze fel az eljárását és határozzon az Alkotmánybíróságnak a jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló eljárása kezdeményezéséről.
[16] Előadta azon nézetét is, miszerint a KEHI ellenőrzés szabálytalansága a végkielégítés visszakövetelésének akadályát képezi. A felperes ugyanis a fizetési felszólításának jogszerűségét, a jogszerű igényérvényesítését jogsértő módon keletkezett bizonyíték – a KEHI által jogellenes adatkezelés útján előállított, 2024. november 29-én kelt tájékoztatás – felhasználásával támasztotta alá.
[17] A felperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult, annak tényállásával és jogi következtetéseivel egyetértett. Az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezésére irányuló kérelem tárgyában hangsúlyozta, hogy a Pp. 131. § (4) bekezdése szerint a bíróságnak az elutasítást tartalmazó határozatában a kérelem elutasításának érdemi indokát kell megadnia, de nem köteles részletesen indokolni azt, hogy „a fél kezdeményezésére miért nem indítványozza az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság előtt.” […] „Ezen túlmenően az alkotmányossági kérdés további részletezése azért sem szükséges, mert annak vizsgálata voltaképpen már nem is a rendes bíróság, hanem az alkotmánybíróság hatáskörébe tartozó kérdés” (BH2018.210). Álláspontja szerint az Alkotmánybíróság normakontroll iránti eljárásának kezdeményezése a fellebbezési eljárásban sem indokolt.
A Fővárosi Ítélőtábla döntése és annak jogi indokai
[18] A fellebbezés – az alábbiak szerint – nem alapos.
[19] Az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Ennek során megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a releváns tényállást és az ügyben irányadó jogszabályokat helytállóan rögzítette, valamint abból helyes anyagi jogi következtetésre jutott. A fellebbezésben és az ellenkérelemben foglaltak alapján a következőket emeli ki.
[20] Az alperesi fellebbezés nyomán az ítélőtáblának abban kellett elsőként állást foglalnia, hogy az elsőfokú bíróság ítélete – amellyel az alperest a végkielégítése arányos részének visszafizetésére kötelezte – lényeges eljárásjogi szabálysértés mellett került-e meghozatalra. Lehet-e keresetváltoztatás útján marasztalást kérni a KDB határozatot támadó, annak megváltoztatására és az alperesi közszolgálati panasz elutasítására irányuló kereseti kérelem alapján indult bírósági eljárás során; továbbá van-e helye a végkielégítés visszakövetelése tárgyában keletkezett igény érvényesítésének és az alperes marasztalásának a jelen bírósági eljárásban, avagy csak a KDB határozat megsemmisítése kérhető a keresetben, s így kizárólag a fizetési felszólítás végrehajtási záradékkal való ellátása a helyes igényérvényesítési út.
[21] Jelen eljárásban a felperes kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnése körében alkalmazandó Korm. r. 1. §-a – az abban foglalt eltérésekkel – a Kit.-et rendeli alkalmazni, így az alperesi érveléssel ellentétben irányadóak a Kit. Korm. r.-ben eltérően nem szabályozott rendelkezései. Az ítélőtábla álláspontja szerint a felperes nem sértette meg a Kit. 139. § (8) bekezdését, mivel a végkielégítést elsődlegesen fizetési felszólítás útján követelte vissza. Jelen marasztalási per előzményét képezte e fizetési felszólítás ellen a Kit. 168. § (1) bekezdése alapján előterjesztett közszolgálati panaszt elbíráló KDB határozat, majd a Kit. 168. § (4) bekezdése teremtett lehetőséget a KDB határozat elleni – a Kp. 130. § (2) és (3) bekezdése szerinti – közigazgatási per indítására. Rögzítendő, hogy a marasztalási per alapjára vonatkozó jogszabályi rendelkezéseket a KDB határozat jogorvoslati kioktatása is tartalmazta annak legutolsó bekezdésében, mely az alperes rendelkezésére állt. A fenti eljárások tehát törvény által biztosított jogorvoslati lehetőségek révén jogszerűen és az erre vonatkozó jogszabályok megtartása mellett követték egymást, így az alperes alaptalanul állította a fellebbezésében a Kit. 139. § (8) bekezdésének és 168. § (1) bekezdésének sérelmét. A perbeli esetben ugyanis nem a KDB határozat megsemmisítése iránti kereseti kérelem előterjesztése, az annak való bírósági helyt adás, valamint a fizetési felszólítás végrehajtási záradékoltatása az igényérvényesítés egyetlen lehetséges útja, hanem a felperes számára megnyílt a marasztalási per lehetősége is a KDB határozat ellen biztosított jogorvoslat által. Ténykérdés, hogy a felperes a keresetében eredetileg nem kérte az alperes kifejezett marasztalását, a kereseti kérelme ezért pontosításra szorult, melyet az elsőfokú bíróság – Kp. 36. § (1) bekezdés b) pontja szerint alkalmazandó Pp. 237. §-a rendelkezéseinek megfelelő anyagi pervezetése keretében adott – felhívására megtett.
[22] Az ítélőtábla a felperesi kereset elbírálhatósága tekintetében osztotta az elsőfokú bíróság jogi álláspontját, mely szerint a Kp. 95. § (1) bekezdése értelmében a bíróság fő szabályként ítéletével a jogvitát érdemben eldönti, a KDB-t – a (2) bekezdésben meghatározott kivétellel – új eljárásra nem kötelezheti. Jelen esetben a (2) bekezdés szerinti kivétel nem merült fel, a jogvita érdemi eldöntése pedig abban állt, hogy az alperes a végkielégítést visszafizetni tartozik-e vagy sem. A felperes az előterjesztett kereseti kérelmét az elsőfokú bíróság felhívását követően, de még az első tárgyalást megelőzően változtatta meg, így a Kp. 131. § (4) bekezdése szerinti elbírálásának eljárásjogi akadálya nem állt fenn. A keresetváltoztatás megfelelt a rendelkezés azon feltételének is, hogy a marasztalás iránti igény a felek között fennállt ugyanazon jogviszonyból eredt, mint amely alapján az alperes végkielégítésben részesült, illetve a keresettel támadott KDB határozat tárgyát – amely a végkielégítés visszafizetése iránti fizetési felszólítás jogszerűsége kérdésében született – is képezte. E körben annak nem volt jelentősége, hogy az igény érvényesítésének időpontjában a kormányzati szolgálati jogviszony már nem állt fenn, mivel ez a körülmény utólagosan nem annulálhatta az igény e jogviszonyból származását, a jogviszony megszüntetésére tekintettel fizetett végkielégítéssel fennálló közvetlen kapcsolatát.
[23] Az ítélőtábla egyetértett az elsőfokú bíróság azon megállapításával is, hogy a KEHI ellenőrzéssel összefüggésben felmerülő adatkezelési kérdések nem relevánsak a jelen jogvita érdemi eldöntése szempontjából, mivel az alperes visszafizetési kötelezettsége nem azon alapult, hogy a KEHI a számára előírt ellenőrzésre, adatkezelésre nyitva álló határidőn belül tárta-e fel az alperesi jogszabálysértést, vagy egyáltalán azt az ellenőrzés feltárta-e; az ellenőrzés ténye és a felperes tudomásszerzésének forrása a visszafizetés elmulasztásában megnyilvánuló alperesi magatartás jogellenességét nem befolyásolta. A végkielégítés visszafizetése iránti kötelezettség jogszabályon alapul és az alperest külön ellenőrzés nélkül, illetve már az ellenőrzés lefolytatását megelőzően is terhelte, így akkor tanúsított volna jogkövető magatartást, ha a jogviszonyát megszüntető okiratban foglalt tájékoztatásnak megfelelően, a Korm. r. rendelkezései szerint jár el.
[24] A Korm. r. 3. §-a két, egymással szoros egységet alkotó rendelkezésből épül fel. Az a) pontja azt az alapelvet rögzíti, hogy amennyiben a kormánytisztviselő korábbi a kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnését követő 180 napon belül új, a Korm. r.-ben meghatározott jogviszonyt létesít, és a megszűnéskor végkielégítés illette meg, úgy az újbóli elhelyezkedése ellenére is „a korábbi jogviszony megszűnése és az új jogviszony létesítése közötti időtartamnak megfelelő összegű végkielégítésre jogosult”. Erre épülve a b) pont azt írja elő, hogy a kormánytisztviselő „a részére kifizetett végkielégítés összegének az a) pont szerinti időtartamra eső részén felüli összegét” köteles az őt korábban foglalkoztató szerv részére visszafizetni. A fenti feltételek a perbeli esetben tényszerűen bekövetkeztek, az alperes azonban a visszafizetési kötelezettségének nem tett eleget.
[25] Az alperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az elsőfokú bíróság nem adta érdemi indokát az ítélete [28] bekezdésében az Alkotmánybíróság előtti normakontroll eljárás kezdeményezése és az eljárás felfüggesztése iránti kérelme elutasításának. E körben a felperes helytállóan utalt fellebbezési ellenkérelmében a BH2018.210. számú kúriai határozatra irányadó joggyakorlatként, mely szerint a bíróság nem köteles részletesen indokolni azt, hogy a fél kezdeményezésére miért nem indítványozza az ügyben alkalmazandó jogszabály alkotmányossági vizsgálatát az Alkotmánybíróság előtt. Az elsőfokú ítélet a Kp. 34. § b) pontjának és az alkalmazandó Pp. 131. § (4) bekezdésében foglaltaknak eleget téve, érdemben megindokolta, hogy azért nem teljesítette az alperes ezen kérelmét, mert további alapjogi tisztázást nem tartott szükségesnek a per elbírálásához. Ezen indokolással az ítélőtábla egyetértett és ugyanezen indoknál fogva a másodfokú eljárás során előterjesztett, az Alkotmánybíróság eljárásának kezdeményezése iránti alperesi kérelmet a 4. sorszámú végzésével maga is elutasította. Hangsúlyozza továbbá azt is, hogy az alperes által felvetett alkotmányossági kérdésekről való ítéleti állásfoglalás szükségképpen azt eredményezné, hogy a rendes bíróság meg nem engedett módon elvonná az Alkotmánybíróság hatáskörét, s helyette maga folytatna le alkotmányossági vizsgálatot.
[26] A fentiekből következően a perbeli jogvita érdemi eldöntése – az elsőfokú ítéletben kifejtettek szerint alkalmazott jogszabályok alapján – helyes volt, mivel az alperes által sem vitatottan kormányzati szolgálati jogviszonyának megszűnését követő 180 napon belül új, a Korm. r. 2. § (1) bekezdésében meghatározott jogviszonyt létesített, így a szintén nem vitatott, arányos összegű végkielégítést visszafizetni tartozik a Korm. r. 3. § b) pontja értelmében.
[27] Mindezekre figyelemmel a fellebbezésben felhozott érvek nem voltak alkalmasak az elsőfokú ítélet jogszerűségének megdöntésére, ezért azt a Fővárosi Ítélőtábla a Kp. 109. § (1) bekezdése alkalmazásával – helyes indokainál fogva – helybenhagyta.
[28] A másodfokú bíróság a Kp. 99. § (3) bekezdése értelmében a 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte a pervesztes alperest a felperes másodfokú perköltségének megfizetésére, amelynek mértékét a Pp. 81. § (1)-(2) bekezdéseire, 82. § (3) bekezdésére figyelemmel, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 3. § (2) bekezdése alapján, az 5 munkaórára összegszerűen pontosan, 70.000 forintban felszámított összeggel egyezően határozta meg arra is tekintettel, hogy a felszámított összeg nem haladja meg a pertárgyérték alapján az IM rendelet 2. § (3) bekezdése és (1) bekezdés a) pontja szerint felszámítható perköltség összegét.
[29] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (1) bekezdésében és 46. § (1) bekezdésében meghatározott 366.158 forint összegű fellebbezési illeték az alperes munkavállalói költségkedvezménye folytán a Kp. 99. § (3) bekezdése által felhívott 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 525. §-a, 95. § (1) bekezdés c) pontja, 102. § (1) és (6) bekezdései értelmében az állam terhén marad.
[30] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Kp. 99. § (3) bekezdése alapján alkalmazandó 77. §-a értelmében tárgyaláson kívül bírálta el.
[31] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (1) bekezdése zárja ki.
Záró rész
Budapest, 2026. szeptember 29.
dr. Antal Regina s. k. dr. Józsa Ágnes s. k. dr. Oláh Zsolt s. k. a tanács elnöke előadó bíró bíró
Details
| Country | Hungary |
| Body | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Type | court decision |
| Language | hu |
| Document date | — |
| Size | 23 766 знаков |
| Versions | 1 |
| First seen | 2026-11-05 |
| Last checked | 2026-11-16 03:11 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Kf.700294%2F2026%2F5&azonosito=4959604e-8dc5-4544-a... |
Topics
Why this document is in the base
Selection matched on the following, total weight 4.
-
adatkezel
текст
Personal data
…te, hogy a jelen munkáltatói igény jogszerűségének vizsgálatán kívül esik kehi ellenőrzés adatkezelésének vizsgálata, így a felek e körben előadott hivatkozásai nem relevánsak. [12] elutasította…
-
adatkezel
текст
Personal data
…szerű igényérvényesítését jogsértő módon keletkezett bizonyíték – a kehi által jogellenes adatkezelés útján előállított, 2024. november 29-én kelt tájékoztatás – felhasználásával támasztotta…
-
adatkezel
текст
Personal data
…fokú bíróság azon megállapításával is, hogy a kehi ellenőrzéssel összefüggésben felmerülő adatkezelési kérdések nem relevánsak a jelen jogvita érdemi eldöntése szempontjából, mivel az alperes…
-
adatkezel
текст
Personal data
…isszafizetési kötelezettsége nem azon alapult, hogy a kehi a számára előírt ellenőrzésre, adatkezelésre nyitva álló határidőn belül tárta-e fel az alperesi jogszabálysértést, vagy egyáltalán az…
Summary
The court examined the case regarding compensation payments from an employee of a public institution after termination of employment relations. It was determined that the employee must reimburse part of the payment due to terminating his public service and subsequently entering into a new employment contract with a state-controlled company within 180 days. The court upheld the plaintiff's claims and ordered the defendant to pay damages for delayed repayment and cover second-level legal costs.