Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Federal Supreme Court of Hungary: Access to Data Operator

Fővárosi Törvényszék — P.23380/2025/8

court decision no date 15 786 characters Personal data
No translation Download On the source site
Current version. Last change recorded on 2026-10-29.

A Fővárosi Törvényszék 21.P.23.380/2025/8-II.

a személyesen eljáró felperes (felperes címe) felperesnek

dr. Auer Éva ügyvéd (ügyvéd címe) által képviselt alperes (alperes címe) alperessel szemben hozzáféréshez való jog gyakorlása iránti perében meghozta a következő

Í T É L E T E T

A bíróság a keresetet elutasítja. Az eljárás illetékmentes. Az ítélet ellen annak kézbesítésétől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye jogi képviselő útján, melyet a Fővárosi Törvényszéken lehet elektronikus úton előterjeszteni a Fővárosi Ítélőtáblának címzetten.

A másodfokú eljárásban a jogi képviselet kötelező, ezért a fellebbezést benyújtó félnek jogi képviselőt szükséges meghatalmaznia. Ha a fellebbezést benyújtó fél jogi képviselővel nem rendelkezik, a fellebbezést a bíróság hiánypótlási felhívás kiadása nélkül visszautasítja. A fellebbezést benyújtó fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. A fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül tárgyalás tartását kérheti.

A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha az elsőfokú bíróság ítéletét a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 379. és 380. §-ban meghatározott okból kell hatályon kívül helyezni, a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik, a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos, vagy a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.

I n d o k o l á s [1] A bíróság a felek által csatolt okiratok alapján az alábbi tényállást állapította meg:

[2] A felperes több évtizede a perrel közvetve érintett társasház lakója; 1991-től, illetve 2004-től 2017-ig ezen társasházban albetétek tulajdonosa is volt. Ugyanezen társasház másik albetétjének alperes a tulajdonosa 2005-től kezdődően napjainkig.

[3] Az ügyvéd hivatású felperes jelentős számú eljárást kezdeményezett a társasházzal szemben.

[4] A társasház több albetétjének tulajdonosa – köztük alperes is – közös levélben fordultak a Budapesti Ügyvédi Kamarához, mert álláspontjuk szerint a felperes ügyvédi minőségét kihasználva kifejezetten a társasház tönkretételét célzó, illetve arra vezető tevékenységet folytat. Állították, hogy a felperes valós képviseleti jogosultság nélkül jár el a végrehajtási eljárásokban; olyan megbízási szerződéseket csatolt melyek joghatás kiváltására alkalmatlanok; a társasházzal szemben indított eljárásokon és ezek előzményein, illetve a saját maga nevében indított peres eljárásokon kívül más érdemi ügyvédi tevékenységet nem fejt ki; ügyfelei kizárólag közeli hozzátartozói közül kerülnek ki; az indított eljárásokban irreális költségigényekkel lép fel. A tulajdonostársak attól tartottak, hogy a pereskedések végső költségeit – a tulajdonostársak kezesi felelőssége miatt – végső soron közvetlenül a tulajdonostársakra terheli.

[5] A Budapesti Ügyvédi Kamara előtti eljárás megindítását követően a felperes pereket indított az eljárást kezdeményező tulajdonosok közül többekkel szemben, így alperessel szemben is.

[6] A peres felek között a Fővárosi Törvényszék 19.P.22.770/2024/17. sorszámú ítélete elleni fellebbezés folytán jelen ítélet meghozatalkor is folyamatban van egy személyiségi jogvédelem iránti per, melyben a felperes személyes adatainak jogellenes alperesi kezelését állítja alperes azon magatartásával összefüggésben, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamarához eljutatott levélben az alperes azt állította, hogy nem látott felperesnél ügyfeleket.

[7] A felperes a Fővárosi Törvényszék előtt 23.P.20.755/2024 számon indult ügyben alperest az alábbi adatok kiadására kérte kötelezni: az adatkezelő kiléte és elérhetőségei, a személyes adatok tervezett kezelésének célja, valamint az adatkezelés jogalapja, az érintett személyes adatok kategóriái, a személyes adatok címzettjei, illetve a címzettek kategóriái, ha van ilyen, a személyes adatok tárolásának időtartama, vagy ha ez nem lehetséges, ezen időtartam meghatározásának szabályai, a tárolás helye és módja, mivel az adatkezelés a 6. cikk (1) bekezdésének f) pontján alapul, az adatkezelő vagy harmadik fél jogos érdekei, a személyes adatok forrása és adott esetben az, hogy az adatok nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak-e, a profilalkotásnál alkalmazott logikára és arra vonatkozó érthető információk, hogy az ilyen adatkezelés milyen jelentőséggel, és az érintettre nézve milyen várható következményekkel bír, a kezelt személyes adatok gyűjtésének forrásai, az adatkezelés körülményeivel összefüggő minden további érdemi tény. Alperesi védekezés hiányában a bíróság 23.P.20.755/2024/5. sorszám alatti bírósági meghagyásban a megjelölt körű előzetes tájékoztatás kiadására kötelezte alperest 114.300,- forint perköltség megfizetésére kötelezés mellett. A bírósági meghagyás 2024. október 2-án emelkedett jogerőre.

[8] A felperes 2024. november 26-án e-mailben felszólította az alperest 8 napos teljesítési határidőt engedve a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló az Európai Parlament és a Tanács 2016. április 27-i (EU) 2016/679 rendelete (GDPR) 15. cikk szerinti hozzáférési joga biztosítására. Az e-mailre alperestől válasz nem érkezett.

[9] A felperes 2024. december 29. napján előterjesztett keresetében az Alaptörvény VI. Cikk (3) bekezdése és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Info.tv.) 23. § (5) bekezdése, a GDPR 15. Cikke alapján kötelezni kérte az alperest, hogy a felperes hozzáférési jogát biztosítsa és az ehhez tartozó kötelező tájékoztatást adja meg elektronikus úton a felperes emailcím1 levélcímére 15 napon belül arról, hogy a kezelt felperesi személyes adatoknak mi a forrása, mi az alperesi adatkezelés célja és jogalapja, mi az alperes által kezelt felperesi személyes adat köre, meddig őrzi meg az alperes által kezelt felperesi személyes adatokat, ezen időtartam meghatározásának mik a szempontjai, az alperes által kezelt felperesi személyes adatok kezelése alapján a felperesi érintettet mely jogok illetik meg, azokat miként érvényesítheti felperes, a kezelt személyes adatokat mely címzetteknek továbbítja. A felperes továbbá kötelezni kérte az alperest a 25 óra munkaidő és 300 euró + ÁFA/óradíjjal számolva 2024. december 28-i bank1 valuta eladási árfolyamon meghatározott költségből álló perköltségének a megfizetésére.

[10] Az alperes elsődlegesen ítélt dologra hivatkozással az eljárás megszüntetésére tett indítványt, másodlagosan a kereset elutasítását kérte.

[11] A peres felek egyrészt vita tárgyát képezte, hogy az alperes védekezése érdemben vizsgálható-e figyelemmel a felek között folyamatban volt, előzetes tájékoztatáshoz való jog gyakorlása iránti perben hozott bírósági meghagyásra, illetve a felek között folyamatban lévő személyes adatok védelméhez fűződő jog sérelmére alapított perre. Ezen kérdés igenleges eldöntésének esetére a felek között vita tárgyát képezte, hogy milyen adatokat kezel pontosan az alperes a felperesről, továbbá, hogy alperes adatkezelői minősége fönnáll-e, tekintettel arra, hogy a Budapesti Ügyvédi Kamara előtti eljárásban az alperes az általa tapasztaltakat adta elő a felperes ügyvédi tevékenységét illetően a saját jogainak védelme céljából, továbbá azzal védekezett, hogy nem kezel adatot a felperesről. A perben a felperes lényegében pont ezt, az ügyvédi tevékenységével kapcsolatos alperesi adatkezelést kifogásolta. Az alperes eltúlzottnak tartotta a felperes munkadíj igényének mértékét és euróban való elszámolását is.

[12] A kereset nem alapos.

[13] A bíróság az eljárás megszüntetése iránti alperesi kérelmet elutasította, miután korábbi, azonos jogi érvelésen nyugvó, keresetlevelet visszautasító végzését a másodfokú bíróság megváltoztatta és a keresetlevél visszautasítását mellőzte azzal az indokolással, hogy a Fővárosi Törvényszék 23.P.20.755/2024 számú eljárásában és jelen eljárásban érvényesített jogok nem azonosak: az érintett személyt az adatgyűjtés folyamatában megillető jog, illetőleg a már folyamatban lévő adatkezelés tekintetében megillető jog nem azonos, függetlenül attól, hogy a jogok gyakorlása útján beszerezhető információk részbeni tárgyköri azonosságot mutathatnak.

[14] Jogazonosság hiányában is vizsgálandó volt azonban a perben, hogy a Fővárosi Törvényszék 23.P.20.755/2024 és a 19.P.22.770/2024. számú ügyben hozott (elsőfokú) döntése kihat-e jelen jogvita elbírálására, jelen eljárásban vizsgálható-e az alperesi védekezés mentén az alperes adatkezelői minősége, tartalmilag a GDPR 2. Cikk (1) bekezdés c) pontjára mutató védekezés helytállósága.

[15] A bíróság arra az álláspontra helyezkedett, hogy mivel a Fővárosi Törvényszék előtt 19.P.22.770/2024. ügyszám alatt indult személyiségi jogi per – fellebbezés folytán – folyamatban van, jogerősen személyiségi jogsértés nem került megállapításra. A Fővárosi Törvényszék előtt 19.P.22.770/2024. ügyszám alatt folyó ügyben érvényesített jog a polgári törvénykönyvből folyó személyiségi jogvédelmet hivatott biztosítani, célja más, mint a jelen perrel célzott adatvédelemnek (ld. ehhez Kúra Pfv.IV.20.730/2022/7. [23] indokolás bekezdés), ugyanakkor az alperesi adatkezelői minőség mindkét érvényesíteni kívánt jog immanens eleme. A bíróság megítélése szerint azonban ez a konnexitás nem jelent előkérdés jellegű kapcsolatot a személyiségi jogi per javára abban a kérdésben, hogy a GDPR tárgyi hatálya kiterjed-e az adott adatkezelőre, így jelen perben az alperesi védekezés – a személyiségi jogi per ellenére is – érdemben vizsgálható volt.

[16] Az alperesi védekezés érdemi elbírálását gátlónak állított, perben hivatkozott másik döntés a Fővárosi Törvényszék 23.P.20.755/2024/5. sorszám alatti bírósági meghagyása volt. A GDPR 14. Cikkére alapított 23.P.20.755/2024. eljárás magának az adatkezelésnek a megkezdésekor az adatkezelő részéről fennálló tájékoztatási kötelezettségen alapult. Lényeges az is, hogy az előzetes tájékoztatási kötelezettség teljesítésének időpontját a GDPR 14. § (3)-(4) bekezdés konkretizálja. Ezzel szemben a jelen eljárásban érvényesített GDPR 15. Cikk az adatalany jogát biztosítja arra, hogy tájékoztatást kapjon adatai kezeléséről. A másodfokú bíróság [13] indokolás bekezdésben ismertetett megváltoztató végzésének indokolása nyomán a bíróság nem tekintette a megadni kért felvilágosítás tárgykörazonosságát olyannak, ami kizárná az adatkezelő azon jogát, hogy a kereset valamennyi tény- és jogbeli alapját vitássá tegye.

[17] Ezért a bíróság érdemben vizsgálta az alperes érdemi védekezését, ami tartalmilag a GDPR 2. Cikk (1) bekezdés c) pontjára mutatott. A bíróság ennek során figyelemmel volt az Európai Unió Bíróságának C-212/13 (Rynes-ítélet) ítéletben lefektetett elvre, arra, hogy a GDPR 2. Cikk (1) bekezdés c) pont szerinti tárgyi hatály (magáncélú adatkezelés) megszorító értelmezését várja el a bírói gyakorlat.

[18] Ennek során a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felperes részéről sem merült fel olyan tényelőadás, miszerint az alperes ne az általa, rá nézvést kártékonynak ítélt felperesi tevékenység visszaszorítására használta volna fel a nála keletkezett, tudomására jutott adatot. Téves az a felperesi érvelés, miszerint a személyes (magáncélú) adatkezelés addig tart, amíg valaki hivatalos szervhez nem fordul. Ezzel szemben valamely adatkezelés megőrzi magáncélú jellegét a saját érdekeinek védelmére való felhasználásnál is. A Rynes ügyben azzal lépte át bizonyítottan ezt a határt František Ryneš, hogy nem csupán saját házáról, hanem a közútról és a szemközti házról is felvételeket készített. Ez a mozzanat (a közterület videokamerás megfigyelése) és nem önmagában a büntetőeljárásban való felhasználás zárta ki a magáncélú adatkezelés megállapíthatóságát. Mindezekre tekintettel a bíróság úgy ítélte meg, hogy a felek jogvitája nem tartozik a GDPR tárgyi hatálya alá, ezért a keresetet elutasította. Ha az adatkezelő tevékenysége – mint perbeli esetben – nem tartozik a GDPR hatálya alá, akkor az abban foglalt 30 napos nyilatkozattételi határidő sem követelhető meg alappal tőle.

[19] Megjegyzi a bíróság, hogy ezen érvelés helytelensége, tehát a felek jogvitájának a GDPR tárgyi hatálya alá tartozása esetén sem teljesíthető a felperesi kereset. A GDPR 14. és 15. Cikkei ugyanannak az éremnek az ellentétes oldalai: előbbi az adatkezelő oldaláról, határidőhöz kötött kötelezettségként; utóbbi az adatalany oldaláról jogosultságként fogalmazza meg tartalmilag ugyanazt a jogot [GDPR 14. Cikk (1)-(2) bekezdés és 15. Cikk (1) bekezdés]. A másodfokú bíróság iránymutatása folytán az érvényesíteni kívánt jog más, az elsőfokú bíróság álláspontja szerint ugyanakkor a korábbi eljárásban érvényesített és a jelen perben hivatkozott jog nem egymásra épülő, vagy eltérő igények forrása, hanem párhuzamos, ugyanarra mutató. Ellenkező álláspont elfogadása esetén automatikusan ugyanazon információk (jelen esetben: a kezelt felperesi személyes adatok forrása, az adatkezelés célja és jogalapja, a személyes adatok köre/kategóriája, az alperes által kezelt felperesi személyes adatok megőrzésének időtartama, ezen időtartam meghatározásának szempontjai, a kezelt személyes adatok továbbítása címzettjei) ismételt kiadása lenne kérhető a GDPR 15. Cikk alapján a GDPR 14. Cikkre alapított, jogerős tájékoztatásra kötelezés birtokában is, ami nyilvánvalóan szembe megy a jogalkotói céllal figyelemmel a jelen per azon történeti tényállási sajátosságára is, miszerint az alperes szolgáltatott adatot (6/A/2), azt azonban a felperes teljesítésként nem fogadta el (6. jegyzőkönyv 4. oldal). Továbbá az egyetlen átfedésben nem lévő, megadni kért tartalom (az alperes által kezelt felperesi személyes adatok kezelése alapján a felperesi érintettet megillető jogok köre, az érvényesítésének mikéntje) tekintetében a felperes, mint professzionális jogi hivatást gyakorló (ügyvéd) in abstracto, és az általa indított eljárások számossága és irányultsága alapján in concreto is a GDPR-ból fakadó érintetti jogokkal messzemenőkig tisztában van, így jogsérelem őt ebben a körben valójában nem érte a GDPR tárgyi hatályának megállapíthatósága esetén sem.

[20] Továbbá jelen pernek semmilyen módon nem képezi tárgyát annak vizsgálata, hogy az alperes által kezelt adatok helytállóak-e (alperes tapasztalatai, értesülései megalapozottak-e, a valóságnak megfelelőek-e), ezért az e körben csatolt okirati bizonyítékok (számlák, meghatalmazások) a perben nem voltak értékelendőek; ahogy az sem volt vizsgálandó, hogy az alperes a személyes (magáncélú) adatkezelés során olyan eljárást indított-e, amely alkalmas jogainak megóvására, az milyen hatással van a felperes jogaira. A bíróság az alperes személyes meghallgatását (mely, mint a fél személyes előadása, nem minősül bizonyítéknak) a jogkérdésre tekintettel mellőzte.

[21] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (Itv.) 57. § (1) bekezdés o) pontja alapján, tárgyánál fogva illetékmentes.

[22] A perköltség körében az ítélet rendelkezést azért nem tartalmaz, mert bár az alperes pernyertes lett, költségfelszámítással nem élt.

[23] Az ítélet elleni fellebbezési jog a Pp. 365. § (2) bekezdés a) pontján alapul.

Budapest, 2026. március 18.

dr. Fuglinszky Réka s.k. bíró