Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Федеральный верховный суд Венгрии: взыскание компенсации за аннулирование трудового договора

Szegedi Törvényszék — K.700041/2026/28

судебное решение дата не указана 64 642 знаков Цифровая идентификация и госуслуги
Скачать На сайте источника
Действующая редакция. Последнее изменение зафиксировано 2026-11-03.

SZEGEDI TÖRVÉNYSZÉK

Az ügy száma: 103.K.700.041/2026/28.

A felperes: felperes alperes1)

Az alperes: Kulturális és Innovációs Minisztérium (cím1)

Az alperes képviselője: Dr. Komjáti Péter kamarai jogtanácsos (cím2)

A per tárgya: ellenérték megfizetésével kapcsolatos közszolgálati jogvita

Í t é l e t:

A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 11.544.070,- (tizenegymillió-ötszáznegyvennégyezer-hetven) forintot ellenérték címen.

Ezt meghaladóan a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy 15 (tizenöt) napon belül fizessen meg az alperesnek 2.383.715,- (kettőmillió-háromszáznyolcvanháromezer-hétszáztizenöt) Ft perköltséget.

Megállapítja, hogy a 6.500.000,- (hatmillió-ötszázezer) Ft első- és másodfokú eljárási illeték az állam terhén marad.

Az ellenértékként megítélt összeg vonatkozásában az ítélet fellebbezésre tekintet nélkül előzetesen végrehajtható.

A jogszabályhely pontos megjelölésével jogszabálysértésre, illetve a Kúriának a Bírósági Határozatok Gyűjteményében közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással az ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 (tizenöt) nap alatt, az ellenértékként megítélt összeg vonatkozásában az előzetes végrehajthatóság elrendelése ellen a kézbesítéstől számított 8 (nyolc) nap alatt a Fővárosi Ítélőtáblához címzett, de a Szegedi Törvényszéknél benyújtható fellebbezésnek van helye.

Tárgyalás tartását a fél a fellebbezésben, míg ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított 8 (nyolc) napon belül előterjeszthető fellebbezési ellenkérelmében kérheti. Határidő elmulasztása miatt igazolásnak nincs helye.

A személyesen eljáró felperes az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerinti elektronikus úton ügyfélkapuján keresztül vagy írásban postai úton, vagy írásban közvetlenül a Szegedi Törvényszéknél, míg az alperes kizárólag az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerinti elektronikus úton nyújthatja be a fellebbezését. Ha a fél jogi képviselővel rendelkezik, akkor a fellebbezés kizárólag az elektronikus kapcsolattartásra vonatkozó szabályok szerinti elektronikus úton nyújtható be.

A Fővárosi Ítélőtábla előtt nem kötelező a jogi képviselet. A beadvány elektronikus levélcímről (e-mail) történő benyújtása nem minősül elektronikus úton történő benyújtásnak. A fellebbezés teljes bizonyító erejű magánokirati formának megfelelően kell elkészíteni, a bíróság a fentiektől eltérően benyújtott fellebbezést visszautasítja.

I n d o k o l á s A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes védirata, a Szegedi Törvényszék ügyszám4. számú eljárásainak iratai, különösen a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.316/2023/4. számú végzése, a ügyszám5. számú iratai, különösen a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.208/2025/5. számú végzése, valamint a bírósági eljárás iratai, illetőleg a felek nyilatkozatai alapján az alábbi tényállást állapította meg.

[1] A felperes 2018. január 15. napjától 2019. március 18. napjáig állt kormányzati szolgálati jogviszonyban az Emberi Erőforrások Minisztériuma (a továbbiakban: EMMI) alperesi jogelődnél. Kezdetben a kormányzati igazgatási szerv parlamenti államtitkárságának parlamenti főosztályán, később stratégiai főosztályán dolgozott. Munkaköre stratégiai szakreferens volt. Feladatai közé tartozott többek között miniszteri felkészítők írása, előterjesztések véleményezése. Álláshelyének besorolása a kormányzati igazgatásról szóló 2018. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Kit.) 1. számú melléklete szerinti 2-es besorolás, a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont szerinti ügyintéző, vezető-kormánytanácsos. Az álláshely betöltésének nem volt feltétele a jogi végzettség, sem pedig a jogi, vagy közigazgatási szakvizsga, valamint közigazgatási szakmai gyakorlat sem. A felperes jogi végzettséggel rendelkezik, jogi, vagy közigazgatási szakvizsgája nincsen. Az alperes jogelődjénél történő alkalmazását megelőzően 16 napot dolgozott a közigazgatásban.

[2] 2019. március 1-jén a Palamenti Államtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységnél (Parlamenti Államtitkári Titkárság, Stratégiai Ügyekért Felelős Parlamenti Főosztály) 50 db álláshely volt, ebből 4 álláshely – beleértve a felperesét is – esett a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont ab) alpont szerinti ügyintézői, a vezető-kormánytanácsos beosztási kategóriába. A 2019. március 1-jétől hatályos okiratszám, okiratszám1 és okiratszám2 álláshelyekre vonatkozó okiratszám3, okiratszám4, okiratszám5 beosztási okiratok értelmében ezen személyek havi illetménye bruttó 369.400,- Ft, bruttó 354.000,- Ft, valamint bruttó 403.000,- Ft volt, amely három személy havi illetményének átlaga bruttó 375.467,- Ft volt egy hónapra számítottan.

[3] A felperes kormányzati szolgálati jogviszonyát a munkáltató az ügyszám1 ikt. számú felmentéssel (a továbbiakban: felmentés) érdemtelenségre hivatkozással megszüntette a Kit. 107. § (2) bekezdés a) pontja alapján, tekintettel a Kit. 109. § (2) bekezdés b) pontjára, amelyben a Kit. 117. § (6) bekezdésére utalással rögzítették, hogy a jogviszony megszűnésétől számított 3 évig kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthet (újraalkalmazási korlátozás). A felmentéssel szemben a felperes által benyújtott közszolgálati panasznak a Közszolgálati Döntőbizottság (a továbbiakban: KDB) a JHÁT-DB/120/33/2019. iktató számú határozatával (a továbbiakban: határozat1) részben helyt adott és a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése okán kötelezte a munkáltatót a felperes javára 12 havi, 4.200.000 forint általánykártérítés megfizetésére, ezt meghaladóan a panaszt elutasította. A munkáltatónak a határozat1 ellen benyújtott keresete folytán a Fővárosi Törvényszék ügyszám2. számú ítélete (a továbbiakban: 9. számú ítélet) –, amely a határozat1-t megváltoztatta és az alperest terhelő átalánykártérítés összegét 10 havi illetményének megfelelő 3.500.000 forintra mérsékelte, s ezt meghaladóan a keresetet elutasította – 2021. szeptember 7-én jogerőre emelkedett. A jogerőt a Fővárosi Törvényszék 2022. május 11. napján kelt 3ügyszám3 számú végzésével állapította meg, amelyről a felek 2022. május 18-án szereztek tudomást.

[4] A felperes 2019. március 19. és 2022. március 19. között újraalkalmazási korlátozás hatálya alatt állt, mely időszak alatt kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthetett.

[5] A felperes 2022. február 27-én újabb közszolgálati panaszt terjesztett elő a KDB-hez a Kit. 117.§ (7) bekezdése alapján a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenes megszüntetése miatt, a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselővel azonos mértékű fizetett ellenérték iránt. Az alperesnek az „eltiltás” 36 hónapjára (2019. március 18-tól 2022. március 18-ig) havi 1.500.000 forint, összesen 54.000.000 forint elsődlegesen fizetett ellenérték, másodlagosan kártérítés címén való megfizetésre kötelezését kérte. A KDB a 2022. október 14-én kelt JHÁT-DB/88/48/2022. iktatószámú határozatával (a továbbiakban: határozat2) a felperes közszolgálati panaszát elutasította, tekintettel arra, hogy azt kártérítésként elbírálva azt állapította meg, hogy a felperes az újraalkalmazási korlátozás időtartama alatt a kárenyhítési kötelezettségének nem tett eleget.

[6] A felperes a határozat2-vel szemben keresetet terjesztett elő. A kereset alapján a peres felek között a korábbi ügyszám4.ügyszám alatt folyó perben a Szegedi Törvényszék a 2023. április 13-án kelt ügyszám4/8. számú ítéletét –, melyben a törvényszék a keresetet az ellenérték iránti igény KDB előtti érvényesítésének elkésettsége okán elutasította – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 2024. február 14-én kelt 3.Kf.700.316/2023/4. számú végzésével (a továbbiakban: végzés1) hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az alperes fellebbezési eljárásban felmerült költségének összegét 200.000,- Ft-ban, a fellebbezési eljárás illetékének összegét 2.500.000,- Ft-ban állapította meg.

[7] Az új eljárásra kötelezés körében előírta, hogy a törvényszéknek a kereset felől érdemben, annak jogalapja és összegszerűsége vizsgálatával kell döntést hoznia. Ennek során a törvényszéknek a keresettel érvényesített fizetett ellenérték iránti igény a Kit. szabályozását és e jogintézményhez kapcsolódó jogalkotói célt vizsgálva a jogértelmezése releváns módszereit, köztük a rendszertani értelmezést is alkalmazva a jogintézmény jogi természete alapján kell elbírálni az igényt, kitérve a személyi hatály kérdésére is. A jogértelmezése során a munkajogban ismert hasonló jogintézménnyel való azonosságok, eltérések értékelésével (analógia) is szükséges vizsgálni az ellenérték jogintézményét.

[8] A megismételt eljárásban a peres felek között a korábbi ügyszám5. ügyszám alatt folyó perben a Szegedi Törvényszék a 2025. május 15-én kelt ügyszám5/43. számú ítéletét –, melyben a törvényszék a keresetnek részben helyt adott – a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a 3.Kf.700.208/2025/5. számú végzésével (a továbbiakban: végzés2) hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította. Az alperes fellebbezési eljárásban felmerült költségének összegét 1.200.391,- Ft-ban állapította meg, a fellebbezési eljárás illetékének összegéről nem rendelkezett.

[9] Megállapította, hogy a törvényszék – a téves anyagi jogi értelmezésből fakadóan – nem megfelelően tájékoztatta a feleket az őket terhelő bizonyítási érdekről és kötelezettségről.

[10] Rögzítette, hogy a törvényszék csak részben adott megfelelő tájékoztatást a bizonyítási terhet illetően, tévesen és szükségtelenül hívta fel az alperest a felperes bizonyítási érdekében álló, évszám évre vonatkozó, hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő(k) illetményének közlésére. A bizonyítási kötelezettségről szóló téves tájékoztatás és az annak mentén lefolytatott bizonyítási eljárás okán az eljárás megismétlése szükséges, mivel az alperes által elsődlegesen közölt és igazolt, fizetett ellenértékre vonatkozó bizonyíték értékelése, az alkalmazott téves jogi álláspont miatt elmaradt.

[11] Az új eljárásra kötelezés körében előírta, hogy az elsőfokú bíróságnak a bizonyítási teher kiosztásakor figyelemmel kell lennie arra, hogy – tekintettel a Kp. 79. § (1) bekezdés a) és b) pontjában foglalt speciális bizonyítási szabályra is – az alperesnek kell megjelölnie, hogy a felmentéskor a Kit. 117. § (7) bekezdése szerint ki volt a felperessel azonos álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő, milyen illetménnyel, ami az ellenérték meghatározásaként szolgálhat. A felperest az ellenbizonyítás megilleti, de csupán abban a körben, ha azt állítja, hogy az alperes által megjelölt kormánytisztviselő a Kit. 117. § (7) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg. Ellenbizonyítása jogszerűen nem irányulhat a Kit. 117. § (7) bekezdésében nem szereplő szempontok, igények beemelésére, ezáltal minél nagyobb „nyereség” elérésére (átlagolás, országos illetmény, felső 1%, lehetséges előmenetel stb.), miután nem elmaradt jövedelem, hanem egy meghatározott időponthoz (felmentés) kötött egyszeri ellenérték kifizetéséről van szó.

A felperes többször módosított keresete

[12] A felperes módosított keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest arra, hogy 15 napon belül fizessen meg a részére 2019. március 19-től 2022. március 19-ig terjedő időszakra 54.000.000,- Ft-ot és ezen összeg után 2022. május 19. napjától számítottan a kifizetésig járó törvényes kamatot ellenérték jogcímén.

[13] A személyesen eljáró felperes útiköltsége megfizetésére kérte kötelezni az alperest perköltségként, város-Szeged vonatkozásában. Másodlagosan kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, hogy a felek a költségeiket maguk viselik.

[14] Keresetében a Pp. 362. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint a Kp. 98. §-ára hivatkozással kérte, hogy a bíróság az ítélet előzetes végrehajtását rendelje el. Indítványozta, hogy a kérelmében előadottak alátámasztására a bíróság keresse meg a vele szemben végrehajtást foganatosító végrehajtót.

[15] A felperes a korábbi peres eljárásokban tett nyilatkozatait – a fenntartott módosított keresete körében – tartotta fenn. Előterjesztett bizonyítási indítványait – az előzetes végrehajthatóság elrendelése iránti kérelme körében előterjeszett kivételével – nem tartotta fenn (17. beadvány).

[16] Rámutatott, hogy az ellenérték megállapítására irányuló számítási módszerben az alperessel egyetért, vagyis az ellenértéket 1 havi illetmény (amely lehet átlagolt is) és egy adott számú hónap szorzataként kell meghatározni. Az ellenérték iránti igényét 36 hónap vonatkozásában tartotta megalapozottnak, tekintettel arra, hogy a Kit. 117. § (7) bekezdése alapján az újraalkalmazási korlátozás 2019. március 19. és 2022. március 18-a között a 3 éves időtartam alatt mindvégig fennállt. A késedelmi kamat kezdő időpontjaként – az alperessel egyezően - 2022. május 19. napját jelölte meg.

[17] Kiemelte, hogy az ellenérték nem jogellenes magatartás reparációja, az nem kártérítés és nem szankció, hanem jogszerű eltiltáshoz kapcsolódó kompenzáció, ezért annak alapját nem indokolt automatikusan a jogellenes felmentés időpontjához kötni. Amennyiben az ellenérték alapját időponthoz kell kötni, úgy az az időpont lehet releváns, amikor az alperes a fizetési kötelezettségéről bizonyíthatóan tudomást szerzett. Arra hivatkozott, hogy az alperesnek már 2022. május 19-én haladéktalanul és önként meg kellett volna fizetnie a felperes részére az ellenértéket a felmerült kamatokkal együtt, tekintettel arra, hogy a Fővárosi Törvényszék 9. számú ítélet jogerejét megállapító végzését az alperes 2022. május 18-án átvette. Utalt a végzés1 [33] bekezdésére, amely kimondta, hogy a felperes jogellenes kormányzati szolgálati jogviszonyának megszüntetésének megállapítását követően a Kit. 117. § (7) bekezdése alapján járó fizetett ellenértéket a munkáltatónak önként kell megtéríteni, ennek elmaradása esetén a felperes a Kit. 168. § (3) bekezdése alapján a 3 éves elévülési időn belül fordulhatott a KDB-hez. A felperes 2022. május 19. napját tekintette a kifizetéskori időnek.

[18] Vitatta, hogy a besorolási fokozat önmagában alkalmas lenne a „hasonló álláshely” körének megállapítására. Az alperes által megjelölt személyek nem felelnek meg a Kit. 117. § (7) bekezdése szerinti „hasonló álláshely” fogalmának, az nem egyenlő az azonos besorolási fokozatú álláshellyel, azaz a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont aa) – ad) alpontjai nem irányadók.

[19] Kifogásolta, hogy az alperes által korábban benyújtott iratok nem minősülnek teljes bizonyító erejű magánokiratnak, így azok önmagukban az ellenérték összegszerűségének megállapítására nem alkalmasak. Sérelmezte, hogy ezen okiratok anonimizálva kerültek benyújtásra úgy, hogy az okiraton bizonyos részek ki vannak takarva, így nem lehet megállapítani, hogy milyen adatokat anonimizált az alperes. Ezen túlmenően az okiratokon nem szerepel sajátkezű aláírás, sem pedig elektronikus aláírás az alperes jogosultjától, illetőleg záradék sem. E körben hivatkozott a Kp. 6. §-a alapján alkalmazandó Pp. 325. §-ára, valamint az Európai Parlament és a Tanács 910/2014/EU. rendelet (2014. július 23.) (a továbbiakban: eIDAS rendelet) 52. cikkére, valamint a 32. cikk (1) bekezdés b) pontjára. Véleménye szerint a dokumentumokba ágyazott minősített időbélyegzők technikai adatai a 2019-es keltezés hitelességét kétségessé teszik, az alperes által csatolt képernyőkép szerint az időbélyegző 2027. július 5. napján jár le. Álláspontja szerint komolyan feltételezhető, hogy a hitelesítési kulcs 2024-ben vagy 2025-ben került kibocsátásra, ami kétséget ébreszt a dokumentumok 2019-es keltezésének és a hitelesítés időpontjának összhangja tekintetében. Álláspontja szerint nem állapítható meg, hogy a 2019-es keltezés és a 2026-os hitelesítés között a dokumentum tartalma változatlan maradt-e, illetve az sem, hogy az okiratot az arra jogosult személy mikor látta el aláírással. Mivel az alperes által csatolt dokumentumok hitelesített elektronikus aláírással nem lettek ellátva, az elektronikus aláírás ellenőrizhetőségének hiánya és az eIDAS rendelet követelményeinek való meg nem felelése miatt, ezért nem tekinthetők teljes bizonyító erejű magánokiratnak, legfeljebb egyszerű magánokiratnak. Az alperes által ezen dokumentumokról készült másolatok, vagy képernyőképek sem helyettesíthetik az eredeti elektronikus okiratot, és önmagukban nem alkalmasak az okirat tartalmának hitelt érdemlő igazolására.

[20] Módosított (leszállított) kereseti kérelmének indokaként előadta, hogy mivel a peresített időszakban az alperes igazoltan – az alperes által becsatolt okirat alapján, valamint a felperes korábbi megkeresésére adott KSH adatszolgáltatása, mely adatközlésben szerepelt, hogy 2019. márciusában ilyen összegű illetménnyel foglalkoztatott az alperes kormánytisztviselőt - foglalkoztatott a Kit. 3. § (6) bekezdés c) pontja szerinti ügyintézőt 1.500.000,- Ft illetményért az újraalkalmazási korlátozás teljes ideje alatt és ezen személy álláshelye hasonlónak tekinthető, így az ellenérték megállapítása során ezt kell figyelembe venni hasonló álláshelyként. Álláspontja szerint a stratégiai referens munkakör és a jogi végzettségű kabinet tanácsadói munkakör között a minisztériumi gyakorlatában jelentős funkcionális és szakmai feladatköri átfedés van, ezért ezen munkakörök a Kit. 117. § (7) bekezdése szerinti hasonló álláshely fogalmába tartoznak. Az álláshelyek összehasonlítása során a ténylegesen ellátott feladatkör, a felelősségi szint és a munkakör tartalma az irányadó.

[21] Álláspontja szerint az alperes az általa hivatkozott 2019. évi illetményadatokat hitelt érdemlően nem bizonyította, ennek következtében az alperes számításának alapját képező adatok bizonyítatlanok maradtak, ezért azok a bíróság döntésének megalapozására nem alkalmasak, amelynek következményeként az általa megjelölt 1.500.000,- Ft havi átlagbérből kell kiindulni.

[22] Az alperes által a per során előterjesztett beszámítási kérelmeket a perben tett nyilatkozatában jogalapjában és összegszerűségében is elismerte.

Az alperes védekezése és beszámítási kérelme

[23] Az alperes elismerte, hogy 13.516.812,- Ft ellenérték megfizetésére köteles. Fenntartott védiratában – az elismerésén felüli részben – a felperes keresetének elutasítását kérte, perköltsége 1.429.139,- Ft összegben való megállapítása mellett. A felperes perköltség (útiköltség) iránti igényét összegszerűségében nem vitatta, azonban annak elutasítását kérte figyelemmel arra, hogy álláspontja szerint a felperes a tárgyalásokon megjelenni nem volt köteles. A felperes előzetes végrehajthatóság elrendelése iránti kérelmének elutasítását kérte.

[24] Az alperes a végzés2-ben foglaltakra tekintettel nem vitatta azt, hogy a felperes részére 36 hónapra jár az ellenérték, illetőleg nem tartotta fenn a kármegosztásra és a kárenyhítésre vonatkozó érveléseit sem. Elfogadta, hogy a fizetett ellenérték egy fajta szankció, azonban az nem a munkáltató belátásán, diszkrécióján múlik, továbbá mérlegelési jogkörén sem alapul.

[25] A kamatszámítás kezdő időpontját – a felperessel egyezően – 2022. május 19. napjában jelölte meg.

[26] Álláspontja szerint az ellenérték meghatározása során a felmentés időpontját kell figyelembe venni.

[27] Az ellenérték összegének kiszámítása körében arra hivatkozott, hogy a Kit. 117. § (7) bekezdésének alkalmazásában a „hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőjével azonos mértékű fizetett ellenérték” összeget a felperessel egyidőben, a felperessel együtt a parlamenti államtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységnél vezető-kormánytanácsos álláshelyen (2-es besorolás) foglalkoztatott kormánytisztviselők illetményének átlagolásával kell kiszámolni. A 2019. március 1. napjától hatályos beosztási okirat alapján a felperes munkavégzésének helye az alperes jogelődjének államtitkára által irányított Stratégiai Főosztály volt. 2019. március 1-jén a parlamenti államtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységnél (Parlamenti Államtitkári Titkárság, Stratégiai Ügyekért Felelős Parlamenti Főosztály) 50 db álláshely volt, ebből 4 db álláshely – beleértve a felperesét is – esett a vezető-kormánytanácsos besorolási kategóriába. Az általa jelen eljárásban becsatolt okiratszám6, okiratszám3 és az okiratszám4 2019. március 1-jétől hatályos beosztási okiratok értelmében ezen három személy havi illetménye bruttó 369.400,- Ft, bruttó 403.000,- Ft, valamint bruttó 354.000,- Ft volt.

[28] A fentiekben megjelölt három vezető-kormánytanácsos álláshelyen, tehát a felpereséhez hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselők havi illetményének átlaga bruttó 375.467,- Ft volt, ezáltal az újraalkalmazási korlátozás mindösszesen 36 hónap időszakára vetítve az ellenérték összege 13.516.812,- Ft összeg.

[29] A felperes pontosított kereseti kérelmével kapcsolatosan kifejtette, hogy a felperes tévesen értelmezi az alperes nyilatkozatát, amely arra vonatkozott, hogy a peresített időszakban valóban volt egy személy, egy ügyintéző, akit 1.500.000,- Ft/hó illetményért alkalmazott. Álláspontja szerint ezen személy nem hasonlítható össze a felperes álláshelyével, illetőleg ezen egy ügyintézőt nem ismerte el az alperes hasonló álláshelyen foglakoztatott személynek, ezért ezen felperesi kereseti kérelem megalapozatlan. Utalt e körben a végzés2-ben foglaltakra, melyek a bíróságra és a felekre nézve irányadóak.

[30] A felperesnek az alperes által becsatolt okirati bizonyítékok anonimizálásával kapcsolatosan előadott kifogásával kapcsolatban kiemelte, hogy a becsatolt okirati bizonyítékokon semmilyen más adat, információ nem került kitakarásra, azokon semmilyen adat, információ nem került megváltoztatásra. Az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény rendelkezéseire figyelemmel adatkezelői felelőssége élvez elsőbbséget.

[31] Csatolta az elektronikus dokumentumként rendelkezésre álló három beosztási/kinevezési okirat anonimizált papír alapú másolatát és az elektronikus aláírások összefoglalóját a Személyügyi Főosztály hitelességet igazoló záradékával ellátva, igazolva azt, hogy azok tartalma az eredeti, elektronikus okiratokkal mindenben egyező.

[32] Utalt arra, hogy a felperes által kifogásolt „Nem LTV-támogató aláírás” jelzése az aláírás időpontjának szempontjából nem releváns, mivel az időbélyegző tanúsítvány jelenleg is érvényes, illetőleg az elektronikus aláírás és annak időbélyegzése az időbélyegző tanúsítvány érvényességi idején belül történt. Az időbélyegző tanúsítvány érvényességi idejét nem az LTV-támogató jelzés feltüntetése, hanem a tanúsítvány adataiban szereplő érvényesség kezdete és vége időintervallum, valamint a visszavonási állapotinformációk határozzák meg. Kiemelte továbbá azt, hogy az aláíró személyek valóban nem rendelkeznek már aláírási jogosultsággal, sem a személyügyi kollégák, sem pedig a közigazgatási államtitkár már nem rendelkezik ezekkel az aláírási jogkörökkel, mivel az alperesi jogelőd nem is létezik, a jogutód szervezetben, azaz az alperesnél pedig ezen személyek nem dolgoznak.

[33] Megállapítható, hogy ezen dokumentumok mikor kerültek aláírásra, azok a megjelölt időpontban léteztek, amelynek érvényességét a bíróság az alperes által laptopon bemutatott okiratok összevetésével meg tud ítélni.

[34] Kiemelte, hogy a dokumentumok tartalmát a felperes maga is megismerhette anonimizált formában, mivel azt az alperes rendelkezésre bocsátotta. Az okiratokból a személyes adatok körét az alperes kitakarta, mivel azon kormánytisztviselők jelen peres eljárásnak nem felei.

[35] Az alperes a Kp. 132. §-a, valamint a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:49. §-6:52. §-ai alapján beszámítási kérelmet terjesztett elő a felperesi követeléssel szemben, követelése elszámolását a Ptk. 6:46. §-a alapján indítványozta két jogerős ítélettel és végzéssel kapcsolatosan, amelyek az alábbiak:

[36] A Szegedi Járásbíróság 2024. május 9-én kelt 24.P.21.862/2023/16. számú ítéletével kötelezte jelen per felperesét, hogy fizessen meg jelen per alperesének 3.524.647,- Ft tőkét és ennek 2023. január 30. napjától a kifizetéséig járó késedelmi kamatát, továbbá 281.971,- Ft perköltséget. Ezen ítélet a Szegedi Törvényszék 2.Pf.20.193/2024/9. számú ítéletével 2025. január 28-án emelkedett jogerőre, amely ítélet 88.116,- Ft másodfokú perköltség megfizetésére is kötelezte jelen per felperesét. A kamatszámítás kezdő időpontja 2023. január 30. Ezen két ítélet kapcsán mindösszesen 370.087,- Ft perköltség megfizetésére köteles jelen per felperese a jelen per alperesének, melynek késedelmi kamatát 2025. február 13-ától (a jogerős ítélet keltétől, 2025. január 28-ától további 15 nap eltelte a teljesítés idejének napja) kell megfizetni (a továbbiakban: I. számú ítéletek).

[37] A Fővárosi Törvényszék 2022. március 8-án kelt 6.K.705.337/2021/13. számú ítéletével a felperes keresetét elutasította és kötelezte 350.000,- Ft perköltség megfizetésére. Ezen ítéletet a Fővárosi Ítélőtábla a 2023. március 22-én kelt 3.Kf.700.048/2022/15. számú ítéletével részben megváltoztatta és kötelezte az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 1.000.000,- Ft sérelemdíjat, a felperes által fizetendő elsőfokú perköltség összegét 300.000,- Ft-ra leszállította, egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta, valamint kötelezte a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 150.000,- Ft perköltséget. Ezen ítélet alapján az alperes a felperes részére az 1.000.000,- Ft összegű sérelemdíjat megfizette. Az alperes felülvizsgálati kérelme folytán eljárt Kúria a 2023. november 21-én kelt Kft.VII.45.077/2023/10. számú végzésével a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kf.700.048/2022/15. számú ítéletét hatályon kívül helyezte és a másodfokú bíróságot új eljárás lefolytatására és új határozat hozatalára utasította. Ez alapján a Fővárosi Ítélőtábla a 2024. október 2-án kelt 3.Kf.700.012/2024/12. számú ítéletével a Fővárosi Törvényszék 6.K.705.337/2021/13. számú ítéletét helybenhagyta és kötelezte a felperest, hogy fizessen meg 175.000,- Ft másodfokú perköltséget. A perköltségek összege összesen 525.000,- Ft, amely beszámítását is kérte az alperes azzal, hogy annak kamatainak kezdő időpontja 2024. október 18-ától számítandó, (a jogerős ítélet kelte, 2024. október 2-hoz képest 15 napos teljesítési határidőt követő nap) mivel az alperes az 1.000.000,- Ft sérelemdíjat a felperes bankszámlájára megfizette, majd az alperes felhívta a felperest ezen 1.000.000,- Ft összeg visszafizetésére az ügyben megszületett jogerős ítélet, illetőleg a Kúria végzésére is tekintettel, amelynek a felperes nem tett eleget (a továbbiakban: II. számú ítéletek).

[38] A Szegedi Törvényszék a 2025. július 11-én kelt ügyszám6 számú végzésével a felperes mint végrehajtást kérőnek az alperes mint adós elleni végrehajtási ügyében az átutalási végzés kiállítását megtagadta. A felperes mint végrehajtást kérő fellebbezése folytán eljárt Szegedi Ítélőtábla a 2025. szeptember 24-én kelt ügyszám7. számú végzésével a fellebbezést visszautasította és kötelezte a felperest mint végrehajtást kérőt, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek mint adósnak 17.500,- Ft másodfokú eljárási költséget. A felperes késedelme 2025. november 1-jén állt be (a továbbiakban: végzés).

A törvényszék döntése és annak jogi indokolása

A kereset kisebb részben alapos, nagyobb részben alaptalan.

[39] A bíróság a perben a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) marasztalási perre vonatkozó (XIII. fejezet) szabályai szerint jár el.

[40] A bíróság a végzés1-re és végzés2-re tekintettel megismételt eljárásban járt el, melynek során az új eljárásra kötelező végzésekben foglaltakhoz kötve volt.

[41] Az egységes bírói gyakorlat értelmében a felsőbíróság döntése az elsőfokú bíróságra kötelező (BH.2006.325., KGD2010.64.). A megismételt eljárásra vonatkozó felsőbírósági iránymutatás és a felsőbírósági végzés jogértelmezése, az abban foglalt megállapítás is köti az elsőfokú bíróságot. A kötőerő csak az olyan anyagi jogi jogsértések tekintetében nem érvényesül, amelyeket a felsőbírósági végzés a jogértelmezésében és megállapításaiban nem „bírált” el.

[42] A végzés1 az iránymutatásában előírta az elsőfokú bíróságnak, hogy a felperes ellenérték iránt előterjesztett keresetét a Kit. szabályozását és e jogintézményhez kapcsolódó jogalkotói célt vizsgálva a jogértelmezése releváns módszereit, köztük a rendszertani értelmezést is alkalmazva a jogintézmény jogi természete alapján kell elbírálni, kitérve a személyi hatály kérdésére is. A jogértelmezése során a munkajogban ismert hasonló jogintézménnyel való azonosságok, eltérések értékelésével (analógia) is szükséges vizsgálni az ellenérték jogintézményét.

[43] Ennek megfelelően a bíróság az ellenérték meghatározása körében az alábbiakat vizsgálta.

[44] A Kit. 117.§ (1) A Kormány meghatározza azokat az ágazatokat és az ágazatokon belül azokat az álláshelyeket, amelyek esetében a kormánytisztviselő a kormányzati szolgálati jogviszonya megszűnését vagy megszüntetését követően az ágazati tevékenységet főtevékenységként végző gazdasági társaságnál nem létesíthet munkavégzésre irányuló jogviszonyt (a továbbiakban: elhelyezkedési korlátozás).

(2) Az (1) bekezdés szerinti korlátozás időtartama a korlátozás alá eső álláshelyen eltöltött időnek megfelelő idő, de legfeljebb két év.

(3) A kormányzati szolgálati jogviszony időtartama alatt megszerzett információk a (2) bekezdésben foglalt határidőn túl sem használhatók fel üzleti célra.

(4) Az (1)–(3) bekezdés megsértésével kötött szerződésre a Ptk. vagy a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) semmisségre vonatkozó rendelkezéseit kell alkalmazni.

(5) Az elhelyezkedési korlátozás az illetmény megállapítása során figyelembe vehető.

(6) Amennyiben a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (2) bekezdés a) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, a jogviszony megszűnésétől számított három évig kormányzati szolgálati jogviszonyt nem létesíthet.

(7) Ha a kormányzati szolgálati jogviszony jogellenesen került megszüntetésre, a kormánytisztviselőnek a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőével azonos mértékű fizetett ellenérték jár.

(8) Ha a kormánytisztviselő kormányzati szolgálati jogviszonya a 107. § (1) bekezdés a), b) és d) pontjában és 107. § (2) bekezdés g) pontjában foglaltak szerint kerül megszüntetésre, újabb kormányzati szolgálati jogviszonyt a jogviszony megszűnésétől számított három évig csak a Kormány engedélyével létesíthet.

[45] A Kit. 117.§-ában két, részben új jogintézmény kapott helyet. Az egyik az elhelyezkedési korlátozás -, mely lényegében a munkajogból ismert versenytilalmi klauzula átültetése a kormányzati igazgatásba – a másik pedig, a jelen per szempontjából is vizsgálandó újraalkalmazási korlátozás. Ezen utóbbi jogintézménynek két esetkörét különbözteti meg a Kit.: A jogviszony egyes fakultatív megszüntetési eseteinek következtében – mint például a létszámcsökkentés, a feladatok megszűnése, az átszervezés, a minőségi csere – a kormánytisztviselővel újabb kormányzati szolgálati jogviszony három évig csak a Kormány engedélyével létesíthető [Kit. 117. § (8) bek. – relatív korlátozás]. A másik esetkörben az érdemtelenség jogkövetkezménye, hogy a jogviszony megszűnésétől három évig újabb kormányzati szolgálati jogviszony egyáltalán nem létesíthető az érintett kormánytisztviselővel [Kit. 117. § (6) bek. – abszolút korlátozás]. Ezen esetre vonatkozóan a Kit. azt is kimondja, hogy ha a jogviszony jogellenesen került megszüntetésre, a kormánytisztviselőnek ellentételezés jár, amelynek összegét a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő illetménye határozza meg [Kit. 117. § (7) bek.].

[46] A jogalkotó célja az ellenérték jogintézményének bevezetése kapcsán az, hogy egy átalány összegben reparálja, kompenzálja a jogtalanul alkalmazott újraalkalmazási korlátozást a Kit. 117. § (6) bekezdésében foglaltak alapján. Az abszolút újraalkalmazási korlátozás a jogszabály erejénél fogva áll be abban az esetben, hogy ha a jogviszony bizalomvesztés miatt szűnik meg.

Azonban, a bíróság álláspontja szerint, az utóbb jogellenessé vált kormányzati jogviszony megszüntetése, nem minősíti az alkalmazott intézkedést, azaz az újraalkalmazási korlátozást eltúlzottá, hiszen annak alkalmazása nem az alperes belátásán múlt, hanem a jogszabályi rendelkezés alapján vált kötelezővé. A jogalkotó pedig éppen ezért ellentételezi a közszolgálati jogviszony jogszerűtlen megszüntetése miatt alkalmazott tilalmat, az ellenértékkel.

[47] A munkajogban ismert hasonló jogintézmény a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 228. § (1) bekezdésében szabályozott versenytilalmi megállapodás, mely – tartalmát tekintve – polgári jogi megállapodás, amelyet a felek a közöttük fennálló munkajogviszonyra tekintettel kötnek meg. A versenytilalmi megállapodás a munkáltató jogos gazdasági érdekeinek védelmére szolgál, időtartamát a felek határozzák meg, felső korlát a munkaviszony megszűnését követő 2 év. Ezzel szemben a Kit. 117. § (6) bekezdésében szabályozott újraalkalmazási korlátozás közigazgatási jog által szabályozott jogintézmény, amely a jogszabályi feltételek fennállása esetén a jogszabály erejénél fogva áll be, az az érdemtelenség jogkövetkezménye, a jogviszony alanyai arról nem rendelkezhetnek szabadon, időtartama 3 év. A versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték rendeltetése, hogy a jövedelemszerzés lehetőségének korlátozását a munkáltató pénzfizetéssel ellentételezze, vagyis a megélhetés költségét legalább részben biztosítsa arra az időtartamra, amíg az elhelyezkedési korlátozás vagy a tilalom fennáll. (Fővárosi Ítélőtábla 1.Mf.31.109/2022/4., lásd Kúria Mfv. 10.037/2024/4. számú végzése.) A bíróság álláspontja szerint a Kit. 117. § (7) bekezdésében szabályozott ellenérték rendeltetése, hogy amennyiben utóbb jogellenesnek bizonyul a jogviszony – érdemtelenségre alapított – megszüntetése, a kormányzati szolgálati jogviszony létesítése lehetőségének jogszerűtlen korlátozását a munkáltató utóbb pénzfizetéssel ellentételezze. A versenytilalmi megállapodásban kikötött ellenérték mértékét a felek alakítják ki, különösen arra tekintettel, hogy a megállapodás milyen mértékben akadályozza a munkavállalót újabb munkavégzésre irányuló jogviszony létesítésében. A jogszabály az ellenérték alsó határát szabályozza, ez a versenytilalom időszakára járó alapbér egyharmada. A Kit. 117. § (7) bekezdésében szabályozott ellenérték mértékét a jogszabály meghatározza azzal, hogy kimondja: a kormánytisztviselőnek a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőével azonos mértékű fizetett ellenérték jár. Azonos a két jogintézményben, hogy mindkettő pénzbeli juttatás (1/2019. KMK vélemény rendelkező rész I. 4. pontja, Kit. 117. § (7) bekezdésében a „fizetett” kifejezés alkalmazása). A bíróság a jogintézmények összevetése eredményeként azt állapította meg, hogy mind a versenytilalmi megállapodás és a Kit. 117. § (6) bekezdésében szabályozott újraalkalmazási korlátozás között, mind az Mt. 228. § (2) bekezdése alapján kikötött ellenérték és a Kit. 117. § (7) bekezdése szerinti ellenérték között a különbségek dominálnak, ezért a versenytilalmi megállapodásra vonatkozó szabályozás és joggyakorlat jelen ügyben analógia útján nem alkalmazható.

[48] A Kit. 117. § (7) bekezdése egyértelműen fizetett ellenértéknek nevezi azt a juttatást, amely a felperes esetében jár. A végzés1 is rögzítette, hogy az igény nem a közszolgálati jogviszonyt megszüntető munkáltatói intézkedés (felmentés) sérelmével függ össze, és a sérelmes intézkedés jogellenességének Kit. 116. §-ában írt jogkövetkezménye. A fizetett ellenérték attól eltérő, bár a felmentés jogerősen megállapított jogellenességén alapuló járandóság /végzés1 [33]/. Éppen ezért, a bíróság álláspontja szerint a fizetett ellenérték nem egy kártérítés, ezek nem szinonim fogalmak.

[49] A rendszertani értelmezéssel is azonos eredményre jutott a bíróság: ez esetében az egyes jogszabályi rendelkezés tartalmából, annak a jogszabályon belüli elhelyezkedéséből lehet kiindulni. A Kit. kódex jellegű jogszabály, melyben egyes szakaszoknak külön elnevezése van, külön jogintézményeket jelölnek, mint a 116. § a jogviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei, a 117. § az elhelyezkedési korlátozás és újraalkalmazási korlátozás, a 118. § a munkaidő, a munkarend, a munkaidőkeret. Ezen felsorolásból egyértelmű, hogy az elnevezett szakaszok teljesen különböző jogintézményeket tárgyalnak.

[50] A végzés2 rögzítette, hogy az elsőfokú bíróság számos kérdésben helyesen foglalt állást, így arról, hogy az ellenérték jogintézménye nem vethető össze a tanulmányi szerződéssel és a versenytilalmi megállapodással, valamint, hogy a fizetett ellenérték nem tekinthető kártérítésnek, ekként a káronszerzés tilalma és a kárenyhítési kötelezettség nem vizsgálandó, továbbá, hogy az ellenértékre akkor válik jogosulttá az érintett, ha a jogviszony érdemtelenségre alapított megszüntetésének a jogellenessége megállapítást nyer. A fizetett ellenértéket pedig a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő illetménye határozza meg, amit a kormányzati igazgatási szervnek egyösszegben, önként kell teljesíteni. Ezzel egyebekben – tekintettel a végzés2-re – maguk a felek is egyetértettek.

[51] A fentiekre tekintettel a bíróság megállapította, hogy a fizetett ellenérték egy szorzat, amely a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő(k) havi, fizetett illetményének (vagy illetmények átlagának) szorzata az újraalkalmazási korlátozás idejével, annak hónapjai számával.

[52] A végzés2 iránymutatása alapján a bíróságnak a megismételt eljárásban a hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőével megegyező ellenérték megállapításához a bizonyítási terhet megfelelően kell kiosztani.

[53] A törvényszék a végzés2-nek megfelelően a megismételt eljárás során a 4. számú végzésében tájékoztatást nyújtott a bizonyítási érdekről, miszerint a perben az alepresnek kell megjelölnie, hogy a felperes felmentésekor a Kit. 117. § (7) bekezdése szerint ki volt a felperessel azonos álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő és milyen illetményadattal. A felperest az ellenbizonyítás a körben illeti meg, hogy az alperes által megjelölt kormánytisztviselő a Kit. 117. § (7) bekezdésében foglaltaknak nem felel meg. A megismételt eljárás során tartott első folytatólagos tárgyaláson pedig tájékoztatást nyújtott arról, hogy a végzés2 alapján azt kell vizsgálni, hogy egy, a felperes felmentésekor (2019. március 18.) a felperessel hasonló álláshelyen foglalkoztatott tisztviselő illetménye alapján mi az ellenérték összege.

[54] Miután az alperesi jogelőd stratégiai főosztályán nem volt további ügyintéző vezető-kormánytanácsos álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő, ezért a parlamenti államtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységeknél ilyen besorolású álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselők illetménye hasonlóként figyelembe vehető (végzés2 [33]). Miután a Kit.117. § (7) bekezdésének helyes értelmezése szerint a fizetett ellenérték nem azonosítható kártérítésként, így nem lehet kiindulási alap az alperesi jogelőd parlamenti államtitkára által irányított, felperessel megegyező álláshelyen foglalkoztatott összes kormánytisztviselőnek az újraalkalmazási korlátozás 3 évi tényleges illetményének kifizetése, és az ebből meghatározott átlag sem. Az ellenérték megállapításakor az alperes által megjelölt és igazolt, a felmentéskor a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont ab) pont alapján ugyanazon besorolású álláshelyet betöltő kormánytisztviselő illetménye, vagy amennyiben az alperes a szükséges egy helyet több ilyet jelöl meg, illetményének átlaga, mint számítási alap vizsgálható (végzés2 [34]).

[55] Ezzel összefüggésben utal a bíróság a végzés2 [35] bekezdésében foglaltakra is, azaz, hogy nem azt kell vizsgálni, hogy a felperes a tilalom időtartama alatt milyen jövedelemtől esett el, hanem egy, a felmentéskor a felperessel hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő és annak illetménye alperes általi megjelölésével egy egyszeri ellenértéket szükséges megállapítani.

[56] Az alperes a perben hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőnek a parlamenti államtitkár irányítása alá tartozó szervezeti egységnél vezető-kormánytanácsos álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőket (a felperes felmentésekor 3 fő) jelölte meg.

[57] A Kit. a kinevezés szerinti munkakör helyett bevezette az álláshely fogalmát. Az álláshely egy humánerőforrás szervezési fogalom, amely a munkáltató szervezetéhez kötődik. Az álláshely nemcsak az ellátandó feladatokat adja meg, de a besorolást is, azaz azt is, hogy az adott az álláshelyet betöltő tisztviselő milyen illetményre jogosult. A Kit. hatálya alatt a kormányhatározat határozza meg, hogy az adott közigazgatási szervnél hány darab és milyen besorolásra jogosító álláshelyek vannak. A szabályozás szerint nem érinti a jogviszony fennállást, ha a tisztviselőt ugyanazon szerv másik álláshelyére helyezik, azaz a tisztviselő az egyes álláshelyek között a közigazgatási szerven belül a munkáltató egyoldalú döntésével mozgatható, ami kihathat akár negatívan is az illetményre. A Kit. szerinti álláshely tágabb jelentésű fogalom, ami a besorolásra is kihat, és amelyet a munkáltató – a közigazgatási szerven belül – egyoldalúan is megváltoztathat.

[58] A Kit., valamint a kormányzati igazgatási létszámgazdálkodásról, valamint a kormányzati igazgatási szerveket és azok foglalkoztatottjait érintő egyes személyügyi kérdésekről szóló 88/2019. (IV. 23.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kit. vhr.) rendelkezései alapján a kormányzati igazgatási szerv a kormánytisztviselőt az alaplétszámába tartozó, vagy a központosított álláshely-állományból igényelt álláshelyen foglalkoztatja.

[59] A Kit. 57. § (1) bekezdése rögzíti az álláshely besorolási kategóriáit:

a) ügyintéző, ezen belül:

aa) kormánytanácsos,

ab) vezető-kormánytanácsos,

ac) kormányfőtanácsos,

ad) vezető-kormányfőtanácsos,

b) szakmai vezető,

c) szakmai felsővezető,

d) biztosi jogviszonyban álló személy,

e) tanácsadó,

f) politikai felsővezető.

[60] Ez alapján került a felperes is besorolásra, oly módon, hogy az 57. § (1) bekezdés a) pont ab) alpontja alapján a felperes 2-es kategóriába tartozott, amely a jogszabály elnevezéséből fakadóan ügyintézői álláshely volt 2019. március 1-jén.

[61] A Kit. 57. § (3) és (4) bekezdései alapján a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámába tartozó álláshelyet a kormányzati igazgatási szerv alaplétszámát megállapító határozat, a központosított álláshely-állományba tartozó álláshelyet az annak betöltését engedélyező határozat sorolja be a fenti kategóriák valamelyikébe. Az (5) bekezdés rendelkezései szerint a kormányzati igazgatási szerv az álláshely besorolását nem változtathatja meg.

[62] A Kit. 58. § (1) bekezdése szerint az álláshely olyan személlyel tölthető be, aki az adott álláshely vonatkozásában megfelel

a) az 54. § (1) bekezdése szerinti jogviszony létesítésére jogszabályban meghatározott feltételeknek,

b) a munkáltatói jogkör gyakorlója által a (2) bekezdés szerint meghatározott szakmai követelményeknek.

(2)A munkáltatói jogkör gyakorlója - az álláshelyen ellátandó feladat és a (3) bekezdés szerinti kormányrendeletben foglaltak figyelembevételével - meghatározza az álláshely betöltésének szakmai feltételeit, így különösen:

a) az iskolai végzettséget,

b) az egyéb szakképzettséget,

c) a közigazgatási alap-, illetve szakvizsga, jogi szakvizsga, tudományos fokozat meglétét, egyéb közigazgatási tanulmányokat,

d) a nyelvismeretet,

e) a szakmai tapasztalatot, és

f) a képzési kötelezettség teljesítését.

[63] A Kit. vhr. 20. § (3) bekezdése alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója – a Kit. 58. § (2) bekezdése alapján – mérlegelési jogkörében eljárva, a kormányzati igazgatási szerv szakmai összetétele, a kormányzati igazgatási szerv által ellátandó feladatok jellege alapján és a helyi munkaerőpiac helyzetének figyelembevételével állapíthatja meg szabályzatában a kormányzati igazgatási szerv álláshelyei betöltésének szakmai és képesítési feltételeit, azzal, hogy biztosítani kell az álláshelyen ellátandó feladatok szakszerű és hatékony ellátását és meg kell felelni azoknak – a jogszabályban előírt – a szakmai és képesítési feltételeknek, amelyek az álláshelyen ellátandó feladatok tekintetében irányadóak.

[64] A hivatkozott jogszabályi rendelkezések alapján a munkáltatói jogkör gyakorlója az álláshelyek betöltésének szakmai és képesítési feltételeit a szerv által, az álláshelyen ellátandó feladatok jellege alapján állapítja meg azzal, hogy az álláshelyen ellátandó feladatok szakszerű és hatékony ellátását kell biztosítani. Helyesen érvelt az alperes azzal, hogy azt, hogy felperes vonatkozásában ki minősülhet „hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő”-nek, kizárólag az alperesnél, azon belül is meghatározott szervezeti egységek vonatkozásában lehet vizsgálni, hiszen a kormányzati igazgatási szerv szakmai összetételét, ezáltal egy adott besorolású álláshely betöltésének feltételeit a szerv által ellátandó feladatok jellege determinálja.

[65] Erre tekintettel, a bíróság álláspontja szerint a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont aa) – ad) alpontjai irányadóak a hasonló álláshely meghatározása során és az ugyanolyan besoroláson belül az a kormánytisztviselő minősülhet felperes vonatkozásában „hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő”-nek, aki a felperes felmentésekor az alperesi jogelőd ugyanazon szervezeti egységénél került foglalkoztatásra, mint a felperes. Ekként a bíróság az alperes által megjelölt kormánytisztviselőket a felperessel hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselőként elfogadta.

[66] A felperes módosított kereseti kérelmének érvelése szerint a hasonló álláshely tekintetében azt kell figyelembe venni, hogy az alperesnél a perrel érintett időben szolgálatban állt olyan jogász végzettségű kormánytisztviselő, aki a Kit. 3. § (6) bekezdés c) pontja szerinti besorolási kategóriába tartozott és havi bruttó 1,5 millió forint volt az illetménye. Álláspontja szerint funkcionálisan hasonlónak minősül ezen miniszteri főtanácsadói munkakörben, 4-es besorolású álláshelyen foglalkoztatott személy, tekintettel arra, hogy a gyakorlatban jelentős funkcionális és szakmai feladatkör átfedés van a stratégiai referens munkakör és a jogász végzettségű kabinet tanácsadói munkakör között, úgy mint jogszabály-előkészítés, döntés-előkészítés, parlamenti ügyek kezelése, jogi véleményezés, ekként a ténylegesen ellátott feladatkör, felelősségi szint, önállóság és jogi-szakmai tartalom tekintetében.

[67] A bíróság álláspontja szerint a funkcionális hasonlóság vizsgálata a munkakör vizsgálatát jelenti, azonban a Kit. 117. § (7) bekezdésének alkalmazásához a felperessel azonos álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő meghatározása szükséges és az álláshely vizsgálata a munkáltató szervezetéhez kötődik, így a Kit. 57. § (1) bekezdése szerinti besorolási kategóriák irányadóak. A „hasonló álláshely”-en foglalkoztatott kormánytisztviselőnek a bíróság azt tekinti, aki az alperesnél, vagy az alperes jogelődjénél ugyanazon szervezeti egységnél került foglalkoztatásra, mint a felperes és a Kit. 57. § (1) bekezdés a) pont ab) pont alapján ugyanazon besorolású álláshelyet betöltő kormánytisztviselő volt, mint a felperes. Ezt támasztja alá a végzés2-ben foglalt ítélőtáblai jogértelmezés is, mely a bíróság részére irányadó.

[68] A felperes által hivatkozott személy – a nem vitatott peradatok szerint – jogász végzettségén túlmenően 16 év kormányzati szolgálati jogviszonnyal és szakmai főtanácsadói címmel rendelkezett, munkaköre miniszteri főtanácsadó, 4-es besorolású álláshelyen volt foglalkoztatva, munkavégzésének helye a Miniszteri Kabinet volt. Ezzel szemben a felperes a Parlamenti Államtitkár által irányított szervezeti egységnél referensként volt foglalkoztatva, 2-es besorolású vezető-kormánytanácsos álláshelyen, jogi végzettséggel, hosszú gyakorlati idővel nem rendelkezett. Tekintettel arra, hogy a felpereséhez hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselők besorolását kellett a bíróságnak vizsgálnia, amely semmiképpen sem a vezető-kormányfőtanácsos (4-es), ebből fakadóan a vezető-kormányfőtanácsos nem minősül a felperes érvelésével ellentétben „hasonló álláshelynek”, hiszen lényeges ismérvében különbözik a két álláshely besorolása.

[69] Egyebekben a bíróság megjegyzi, hogy a per iratanyagában szereplő felperesi parlamenti titkári munkaköri leírás (9. beadvány melléklete) - ellentétben a felperesi érveléssel – azt támasztja alá, hogy a vezető támogatása a főosztály feladata volt, nem a felperesé, 2. pontban megjelölt munkakör tartalma szerint a felperes a megjelölt vezetők, illetve az általuk kijelölt munkatársak utasítása alapján látta el a feladatait, valamint a munkaköri leírás 5. 1. pontja az iskolai végzettség részénél jól mutatja, hogy diplomás végzettséghez nem volt kötve a felperes munkaköre. Ekként, a bíróság álláspontja szerint a feladatkör, felelősségi szint, önállóság körében hasonlóként nem vehető figyelembe a jogász végzettségű kabinet tanácsadói munkakör, ekként a funkcionális hasonlóság sem áll fenn.

[70] Alaptalannak bizonyult az a felperesi hivatkozás is, miszerint a kifizetéskori (2022. május) illetmény összegét kellene figyelembe venni az ellenérték meghatározásakor. Ezt a Kit. 117. § (6)-(7) bekezdéseiből szintén nem lehet levezetni. A törvény egyértelműen kijelöli azt az időszakot, amelyet az utólag jogellenesnek bizonyult felmentés és újraalkalmazási korlátozás miatt kompenzálni szükséges. A kifizetés időpontjának kizárólag az esetlegesen felmerült késedelmi kamat szempontjából van jelentősége. Helytálló az alperes azon hivatkozása, hogy az újraalkalmazási korlátozás időtartamára vonatkozóan a Kit. 117. § (7) bekezdésében rögzített rendelkezés egy ezen időszak anyagi kompenzálására szolgál, azaz 2019. március 19-étől vizsgálható a hasonló álláshelyeken foglalkoztatott kormánytisztviselők illetménye, a 2022. március 18. napját követő illetményadatok semmiképpen sem vehetők figyelembe. Ezt a végzés2 is rögzítette és egyértelmű iránymutatást adott a törvényszéknek és a feleknek arra, hogy a felperes felmentésekori időpontot kell figyelembe venni, így nem lehet kiindulási alap az alperesi jogelőd parlamenti államtitkára által irányított, felperessel megegyező álláshelyen foglalkoztatott összes kormánytisztviselőnek az újraalkalmazási korlátozás 3 évi tényleges illetményének kifizetése, és az ebből meghatározott átlag sem.

[71] Tekintettel arra, hogy a jogellenes kormányzati szolgálati jogviszony megszüntetésének megállapítását követően a Kit. 117. § (7) bekezdése alapján járó fizetett ellenértéket a munkáltatónak önként kell megtéríteni, a késedelmi kamat innen jár. A felek és a bíróság is egyetért abban, hogy a felperest megillető ellenérték után járó kamat kezdő időpontja 2022. május 19.

[72] Összegezve a fentieket, a bíróság a felperesnek járó ellenérték megállapításakor a felperes felmentésekor az alperesnél, illetve az alperesi jogelődnél hasonló álláshelyen (2-es) foglalkoztatott három kormánytisztviselő bruttó havi illetményét vette alapul, tekintettel arra, hogy az alperes azt elismerte, illetőleg arra, hogy a felperes által hivatkozott vezető-kormányfőtanácsos (4-es) nem minősül „hasonló álláshelynek” hiszen lényeges ismérveiben különbözik a két álláshely besorolása.

[73] Az alperes a perben megjelölte és igazolta, hogy a felperes felmentésekor a Kit. 117. § (7) bekezdése szerint ki(k) volt(ak) a felperessel azonos, a Kit. 57. (1) bekezdés szerinti álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő(k), milyen illetménnyel, ami az ellenérték meghatározásaként szolgálhat, ekként a rá háruló bizonyítási érdeknek eleget tett. A bíróság az alperes által előadott bizonyíték értékelése során pedig arra a következtetésre jutott, hogy az az alperes által előadottaknak megfelel, a felperesnek járó ellenérték alapjául szolgál. A felperest ugyan megillette az ellenbizonyítás, de csupán abban a körben, ha azt állítja, hogy az alperes által megjelölt kormánytisztviselők a Kit. 117. § (7) bekezdésében foglaltaknak nem felelnek meg. Az ellenbizonyítás nem irányulhat a Kit. 117. § (7) bekezdésében nem szereplő szempontokra (végzés2 [40] bek.). A felperes azonban sikeresen nem cáfolta meg, hogy az alperes által megjelölt három kormánytisztviselő nem felel meg a hasonló álláshelyen foglalkoztatott személynek, bizonyítási indítványt e körben nem tartott fenn. Az alperes által megjelölt kormánytisztviselők illetményadatait - az alperes által becsatolt okiratok hitelessége körében - alaki szempontból vitatta és erre tekintettel összegszerűségében sem fogadta el (14. jkv.).

[74] A bíróság az alperes által becsatolt dokumentumokat teljes bizonyító erejű okiratoknak fogadta el figyelemmel arra, hogy az eljáró tanács a megtartott tárgyaláson (20. jegyzőkönyv) összevetette az alperes által 15. sorszám alatt anonimizáltan becsatolt dokumentumok tartalmát az alperes laptopján lévő eredeti dokumentumok tartalmával. Mindegyik dokumentummal kapcsolatosan megállapítható volt az, hogy a dokumentumokon szereplő aláírás érvényességi állapota a dokumentum aláírása óta nem lett módosítva, illetőleg az is megállapítható volt, hogy az aláíró azonosítója érvényes volt a kibocsátáskor, valamint az, hogy az aláírás során használt időbélyegző tanúsítványok szerint azok érvényességének kezdete mindenképpen a kiállított dokumentumok kelte előtt kezdődtek. Ekként az elektronikus dokumentumok a Pp. 325. § (1) bekezdés f) pontjának, illetve az eIDAS rendelet) 32. cikk (1) bekezdés b) pontjának megfelelnek. Az a tény, hogy a dokumentumokon szereplő aláíró személyek jelenleg nem rendelkeznek aláírási jogosultsággal, nem kérdőjelezi meg a dokumentumok aláírásainak érvényességét, tekintettel arra, hogy az alperes jogelődje már nem létezik, illetőleg az aláírási jogkörökkel rendelkező személyek már nem dolgoznak az alperesnél. Valamennyi dokumentum kapcsán megállapítható, hogy azok mikor kerültek aláírásra, illetőleg az, hogy a már megjelölt időpontban ezek a dokumentumok léteztek, az aláírás után azok tartalmában módosítás nem történt. A digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény 101. § (1) bekezdése értelmében pedig, ha az elektronikus dokumentum minősített elektronikus aláírással vagy bélyegzővel, vagy időbélyegzővel lett ellátva, és az aláírás vagy bélyegző, vagy az időbélyegző ellenőrzésének eredményéből más nem következik, vélelmezni kell, hogy a dokumentum tartalma az aláírás vagy a bélyegző, vagy az időbélyegző elhelyezése óta nem változott.

[75] Az alperes által csatolt papír alapú, záradékkal ellátott dokumentumok is hitelt érdemlően igazolták, hogy azok tartalma megegyezik az eredeti dokumentumok tartalmával. A Pp. 327. §-a alapján a jogi személy által kiállított vagy őrzött okiratról készített papír alapú vagy elektronikus másolat teljes bizonyító erővel bizonyítja, hogy tartalma megegyezik az eredeti okiratéval, feltéve, hogy a jogi személy, amely az okiratot kiállította vagy azt őrzi, ezt szabályszerűen igazolta a 325. § (1) bekezdés d) vagy f) pontjának megfelelő másolat kiállításával. A jogi személy által készített másolat bizonyító ereje az eredeti okiratéval azonos, kivéve, ha a másolat közokiratról készült.

[76] Tekintettel arra, hogy a bíróság az alperes által csatolt, a három kormánytisztviselő illetményadatait tartalmazó okiratokat alakilag elfogadta, így az abban foglalt adatokat (illetmény összegeket) valósnak fogadta el. A felperes az illetményadatok vonatkozásában ellenbizonyítással nem élt.

[77] A fentiekre tekintettel a bíróság a fizetett ellenérték meghatározásakor azokat az illetményeket vette figyelembe, amely illetményadatokra vonatkozóan az alperes jelen eljárásban becsatolta az okiratszám5, az okiratszám3 és az okiratszám4 iktatószámú kinevezési okiratokat, és a fenti három hasonló álláshelyen foglalkoztatott kormánytisztviselő bruttó havi illetményösszegeinek (bruttó 354.000,- Ft-ot, bruttó 369.400,- Ft-os és bruttó 403.000,- Ft) átlagának (375.467,- Ft) a 36 hónapra vetített szorzatában állapította meg az ellenérték összegét. Ezek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a felperes 13.516.812,- Ft összegre jogosult ellenérték jogcímén a Kit. 116. § (7) bekezdése alapján, amely összeg után 2022. május 19. napjától késedelmi kamat jár a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése alapján.

Az alperes beszámítási kérelme

[78] Az alperes az I. és II. ítéletekre, valamint a végzésre tekintettel beszámítási kérelmet terjesztett elő, mely kérelmet a felperes a perben tett nyilatkozatában nem ellenzett, azt elfogadta mind összegszerűségében, mind a kamatok kezdő időpontjai tekintetében. A bíróság a beszámítást elvégezte az alábbiak szerint.

[79] A Ptk. 6:49. § (1) bekezdése szerint a kötelezett pénztartozását úgy is teljesítheti, hogy a jogosulttal szemben fennálló lejárt pénzkövetelését a jogosulthoz intézett jognyilatkozattal a pénztartozásába beszámítja.

[80] A (2) bekezdés szerint a beszámítás erejéig a kötelezettségek megszűnnek.

[81] A bíróság a fent kifejtettek alapján a felperes részére 13.516.812,- Ft összeget állapított meg ellenérték jogcímén. Ezen összeg késedelmi kamata 2022. május 19-től 2026. április 22-ig terjedő időszakra 4.669.905,- Ft, mindösszesen tehát 18.186.717,- Ft.

[82] Az alperes beszámítási kérelme az I. és II. ítéleteken, illetőleg a végzésen alapuló tőkeősszegek, annak kamatai, a (tőkésített) perköltségek és annak kamatai eltérő kezdő időpontoktól 2026. április 22-ig számítva, mindösszesen 6.642.647,- Ft. Részletezve az alábbiak szerint alakul: I. ítélet alapján 1.000.000,- Ft és annak 2024.12.03-tól számított 90.492,- Ft összegű kamata, 525.000,- Ft és annak 2024.10.18-tól számított 52.127,- Ft összegű kamata; II. ítélet alapján 3.524.647,- Ft és annak 2023.01.30-tól számított 1.033.652,- Ft összegű kamata, 370.087,- Ft és annak 2025.02.13-tól számított 28.603,- Ft összegű kamata; végzés alapján 17.500,- Ft és annak 2025.11.01-től számított 539,- Ft összegű kamata.

[83] A fentiek alapján a Ptk. 6:46 §-ának alkalmazásával az alperes beszámítását a bíróság oly módon végezte el, hogy a bíróság által megítélt ellenérték 2026. április 22-ig számított késedelmi kamatának összegéből, azaz a 4.669.905,- Ft-ból levonásba helyezte az alperes I. és II. ítéletek, valamint végzés kapcsán kiszámított, beszámítani kért összeg 2026. április 22-ig számított kamatát, azaz (90.492,- Ft + 52.127,- Ft + 1.033.652,- Ft + 28.603,- Ft + 539,- Ft) 1.205.413,- Ft-ot (4.669.905,- Ft – 1.205.413,- Ft = 3.464.492,- Ft), majd ezen összegből (mint fennmaradt ellenérték kamat összeg) és az ellenérték tőke összegéből (13.516.812,- Ft) levonásba helyezte az alperes I. és II. ítéletek, valamint végzés kapcsán kiszámított, beszámítani kért összeget, azaz az (1.000.000,- Ft + 525.000,- Ft + 3.524.647,- Ft + 370.087,- Ft + 17.500,- Ft) 5.437.234,- Ft-ot [(3.464.492,- Ft + 13.516.812,- Ft) – 5.437.234,- Ft = 11.544.070,- Ft], így megkapva a 11.544.070,- Ft-ot. Ezen összeget ítélte meg a bíróság a felperes részére ellenérték jogcímén.

[84] A bíróság az ellenértékként megítélt összeg vonatkozásában az ítéletet előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította az alábbiak szerint:

[85] A Kp. 98. § (2) bekezdése alapján a bíróság hivatalból előzetesen végrehajthatóvá nyilvánítja a határozatot, ha azt törvény elrendeli.

[86] A Kp. 133.§ (4) bekezdés a) pontja értelmében előzetesen végrehajtandó az alperes által elismert követelésben marasztaló ítélet.

[87] A követelés elismerése nem a kereseti tények beismerését, vagy a jogalap fennállásának elismerését jelenti, hanem a kereseti követelésre vonatkozó határozott elismerő nyilatkozat. Az előzetes végrehajthatóság jogkövetkezményére tekintettel a bírósági gyakorlat a kereset elismerésének határozott és egyértelmű nyilatkozatban történő kifejezését követeli meg (BH1982. 62.), a feltételhez kötött nyilatkozat, illetve a hallgatás nem elismerés. A kereset részbeni elismerése esetén az elismert részre kell megállapítani az előzetes végrehajthatóságot. Figyelemmel arra, hogy a felperesi követelésből a bíróság által marasztaló ítéletben megítélt összeget az alperes elismerte, az ítéletet a megítélt ellenérték vonatkozásában a bíróság előzetesen végrehajthatóvá nyilvánította a Kp. 98. § (2) bekezdése és a 133. § (4) bekezdés a) pontja alapján. A felperes előzetes végrehajthatóság iránti kérelmében előadottakat a bíróság nem vizsgálta, mivel az előzetes végrehajthatóságot a bíróság hivatalból rendelte el, ekként az erre vonatkozó bizonyítási indítványt, mint szükségtelent, elutasította.

[88] A bíróság a tárgyalás berekesztését követően érkezett beadványokat – a berekesztésre tekintettel – nem vizsgálta.

Perköltség, jogorvoslati tájékoztató és záró rész

[89] A bíróság a pervesztesség-pernyertesség arányát a felperes eredeti felemelt keresete (88.609.248,- Ft) alapján határozta meg, függetlenül attól, hogy a felperes a legutolsó tárgyaláson (2026. március 24., 20-as számú jegyzőkönyv) 54.000.000,- forintra leszállította, megállapítva hogy a felperes 15 % arányban lett pernyertes, 85 % arányban lett pervesztes. A bíróság a perköltség vonatkozásában a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 82. §. és 83.§ (2) bekezdése alapján rendelkezett az alábbiak szerint.

[90] A személyesen eljáró felperes perköltséget igényelt, amely vonatkozásában kizárólag az útiköltség megtérítését kérte. A felperes a bíróság által megtartott valamennyi (7 db) tárgyaláson [2023. április 13., 2024. szeptember 17., 2024. november 5., 2025. január 28., 2025. január 17., 2026. február 17., 2026. március 24.] személyesen megjelent városről Szeged érkezve személygépkocsival, ezért a felperes perköltségét a perben megtartott tárgyalások napján érvényes NAV által havonta közzétett fogyasztási norma szerinti üzemanyagárak alapján határozta meg 142.400,- Ft-ban, amely alapján a felperest 15 %-os pernyertességi arányával számítottan 21.360,- Ft perköltség illeti meg.

[91] Az alperes perköltségét a bíróság az előterjesztett 1.429.139,- Ft elsőfokú perköltség és a Fővárosi Ítélőtábla által megállapított 200.000,- Ft és az 1.200.391,- Ft másodfokú perköltségek összegében állapította meg a Pp. 80. §-a, 81. § (1) és (5) bekezdései, a 83. § (1) bekezdése, valamint a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdés b) pontja és 4. § (1) bekezdés a) pontja alapján, mindösszesen 2.829.530,- Ft-ban, amely alapján az alperest a 85 %-os pernyertességi arányával számítottan 2.405.075,- Ft perköltség illeti meg.

[92] Ennek alapján a bíróság a két összeg különbözetének (2.405.075,- Ft – 21.360,- Ft), azaz 2.383.715,- Ft perköltség megfizetésére kötelezte a nagyobb részben pervesztes felperest.

[93] A felperes munkavállalói költségkedvezménye miatt és az alperes teljes személyes illetékmentessége miatt az eljárás során felmerült és le nem rótt elsőfokú eljárási illeték (1.500.000,- Ft) és két másodfokú fellebbezési eljárási illeték (2.500.000,- Ft – 2.500.000,- Ft), azaz mindösszesen a 6.500.000,- Ft az állam terhén marad. A bíróság a 6 %-os elsőfokú eljárási illetéket a kereseti összeg után számította ki azzal, hogy az illeték legmagasabb mértéke 1.500.000,- Ft [az illetékekről szóló 1990. évi CXCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 4. § (1) bekezdés 2. mondata, 5. § (1) bekezdés c) pontjának 1. fordulata, 42. § (1) bekezdés a) pontja, 45/A. § (2) bekezdése, Kp. 35. § (4) bekezdése, Pp. 102. § (6) bekezdése, 525. §-a, munkavállalói költségkedvezmény megállapításáról és érvényesítésének szabályairól szóló 73/2009. (XII. 22.) IRM rendelet 1. § b) pontja, a költségmentesség és költségfeljegyzési jog polgári és közigazgatási bírósági eljárásban történő alkalmazásáról szóló 2017. évi CXXVIII. törvény 3. § (1) bekezdés d) pontja].

[94] A bíróság a peres felek közötti közszolgálati jogvitát a Kp. XXIII. fejezete szerint a marasztalási per szabályai szerint bírálta el, ezért az ítélettel szemben fellebbezésnek van helye a Fővárosi Ítélőtáblához [Kp. 133. § (3) bekezdése, 1/2022. (VI. 08.) KK vélemény a megelőző eljárás fogalmáról a közszolgálati jogviszonyokban]. A bíróság az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos fellebbezési határidőt a Kp. 98. § (5) bekezdése alapján állapította meg. A Fővárosi Ítélőtábla másodfokú hatásköre a Kp. 7. § (2) bekezdés a) pontján alapul.

Szeged, 2026. április 22.

Dr. Ágoston Eszter Dr. Tóth Csenge Dr. Házi Edit a tanács elnöke előadó bíró bíró

Перевод на русский: GigaChat-2, 04.11.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.