Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Federal Supreme Court of Hungary: Correction of Incorrect Information about Politician

Fővárosi Ítélőtábla — Pf.20481/2026/3

court decision no date 27 221 characters Personal data
No translation Download On the source site
Current version. Last change recorded on 2026-10-29.

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma:

1.Pf.20.481/2026/3.

A felperes:

felperes felperes címe

A felperes képviselője:

Dr. File Zsuzsa ügyvéd ügyvéd címe

Az alperes:

alperes alperes címe

Az alperes képviselője:

Dr. Kovács Loránd Ügyvédi Iroda ügyvéd1 címe

A per tárgya:

sajtó-helyreigazítás

Az elsőfokú bíróság:

Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma:

63.P.21.896/2026/5.

A fellebbezést benyújtó fél:

felperes

Ítélet

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak 48.000 (negyvennyolcezer) forint fellebbezési illetéket. Az illeték megfizetése e határozat meghozatalának napjától számított 60. napon esedékes.

Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.

Indokolás

[1] A felperes egyetemi oktató, energetikai szakértő. 2006 júliusától 2008 áprilisáig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium energetikáért, hírközlésért és közlekedésért felelős államtitkára volt.

[2] A magyarnemzet.hu internetes portálon 2026. május 10-én „politikus4-gyel politikus5 emberei is visszatérnek” címmel jelent meg cikk, amely a felperes vonatkozásában a következőket tartalmazza:

[3] „A nagy vasútbezáró visszatér

[4] felperes lehet a közlekedési államtitkár politikus1 minisztériumában. Nem sokan emlékeznek rá, de felperes szimbolikus szereplője volt a 2010 előtti baloldali világnak, olyannyira, hogy neve több korrupciós ügyben is felmerült – állítja a lap. felperes pályafutását a név-csoportban kezdte, ekkoriban került politikus6 volt miniszterelnök, nagyvállalkozó és az SZDSZ-es üzleti körök vonzáskörébe.

[5] Négy évig, 2000 és 2004-ig ügyvezető igazgatóként irányította a hírhedt adatközpont-üzemeltető céget, a cég3-t, amit 2005-ben 2,3 milliárdért felvásárolt a cég4 Rt. Utóbbi vállalkozás vezérigazgatója politikus6 volt a tranzakció idején. Miután felperes kilépett a cég3-ból, a politikus2 által vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban (GKM) folytatta. Előbb főosztályvezetőjeként, majd 2006 júliusától 2008 áprilisáig a tárca energetikáért, hírközlésért és közlekedésért felelős szakállamtitkáraként.

[6] Miután a politikus6-féle cég4 érdekeltségébe került, a cég3 értéke rövid időn belül jelentősen megnőtt. politikus6ék így több mint kétszeres áron – 5,1 milliárd forint – tudták továbbadni a céget a Magyar Telekomnak. Korabeli sajtóértesülések szerint az irreális értéknövekedésben komoly szerepet játszottak az állami megrendelések. A megbízások jelentős része pedig nem máshonnan folyt be, mint a politikus2 és a felperes nevével fémjelzett GKM-ből. A kormányváltás után hűtlen kezelés gyanújával nyomozás indult a történtek miatt a volt SZDSZ-es miniszterrel szemben. Nem ez volt az egyetlen korrupciógyanús botránya a leendő közlekedési államtitkárnak a baloldali kormányok idején. A politikus3-ügy néven összegzett BKV-nyomozás lezárása után, amelyben főleg a szocialista háttérszálakat próbálták felgöngyölíteni a nyomozók, az SZDSZ-es szál következett.

[7] A cég2 Zrt. elemzéseket végzett például a BKV tőkebevonási képességéről hétmillió forintért. A megbízást bezsebelő vállalkozás felpereshez is köthető volt, aki így ekkor is a hatóságok látókörébe került.

[8] Egyéb kellemetlen intézkedések is jellemzik azt az időszakot: politikus2 köreinek tulajdonítják a vasúthálózat megnyirbálását, amibe felperes beletartozott. Ő volt az, aki szakállamtitkárként bejelentette az Országgyűlés önkormányzati és területfejlesztési bizottsága előtt, hogy a kormány 28 vasúti mellékvonal szüneteltetését tervezi.”

[9] A felperes előzetes helyreigazítási kérelmének az alperes nem tett eleget.

[10] A felperes keresetében az alperest a következő helyreigazító közlemény közzétételére kérte kötelezni:

[11] „Helyreigazítás:

[12] Valótlanul állítottuk, hogy felperes neve felmerült mint államtitkárjelölt az új kormányzatban.

[13] Valótlanul állítottuk, hogy felperes a 2010 előtti baloldali kormányok több korrupciós ügyében érintett volt, illetve, hogy a politikus3-ügyben is szóba került a neve.

[14] Ezzel szemben a valóság az, hogy felperes neve sem tanúként, sem gyanúsítottként nem merült fel büntetőeljárásban, és személye nem hozható összefüggésbe korrupciós ügyekkel”.

[15] Keresete jogalapjaként a sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény (a továbbiakban: Smtv.) 12. § (1) és (2) bekezdését és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (továbbiakban: Pp.) 495. § és 496. §-t jelölte meg.

[16] Előadása szerint nem volt jelölt államtitkári pozícióra a jelenlegi kormányzatban, az államtitkárok személyét egyébként azóta már bejelentették.

[17] Személye nem köthető korrupciós ügyekhez, neve semmilyen büntetőeljárásban tanúként vagy gyanúsítottként nem merült fel, ellene vagy cége ellen nyomozás nem folyt. A cikk forrásául szolgáló oldalakkal, így különösen de nem kizárólagosan az www.index.hu és a www.valasz.hu cikkeivel szemben törlési kérelmeket nyújtott be az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016. április 27-i (EU) 2016/679. számú, a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló rendelet (a továbbiakban: GDPR) alapján, aminek a valasz.hu archív oldal már eleget is tett.

[18] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását és a felperes perköltség megfizetésére kötelezését kérte.

[19] Érvelése szerint a cikk nem tartalmaz valótlan állítást, így nem állnak fenn az Smtv. 12. § (1) bekezdésében foglalt feltételek.

[20] A felperes a hazai politikai élet egyik szereplője, így közszereplőnek minősül; ennek folytán – a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatban és 34/2017. (XII. 11.) AB határozatban kifejtettekre is tekintettel – kiemelt súllyal köteles tűrni a személyét érintő állítások sajtóban történő megjelenését.

[21] Hivatkozott a 3111/2022. (III. 23.) és a 3112/2022. (III. 23.) AB határozatokban, valamint a Kúria Pfv.20488/2022/2. számú határozatában foglaltakra.

[22] A „felperes neve felmerült mint államtitkárjelölt az új kormányzatban” és a „felperes a 2010 előtti baloldali kormányok több korrupciós ügyében érintett volt, illetve a politikus3-ügyben is szóba került a neve” közlés is kellő ténybeli alappal rendelkező vélemény.

[23] Utóbbi közlés vonatkozásában a cikkben szereplő információk megteremtik a közlés ténybeli alapját. Felperes kapcsolatban állt, ismerte a cikkben megjelölt korrupciós ügyekben érintett személyeket, amiből levonható az az újságírói vélemény, hogy szóba került a neve, közvetve ő maga is érintett volt ezekben az ügyekben.

[24] A kifogásolt közlés értékelésénél nem annak jogi jelentését, hanem a laikus átlagolvasó értelmezését kell szem előtt tartani. A közlés hétköznapibb, jogilag pontatlan szóhasználata, ha a laikus átlagolvasó értelmezése alapján a pontatlanság a felperes megítélése szempontjából közömbös, nem helyreigazítható (Kúria Pfv.21179/2019/2.).

[25] A felperes az első közlés (felperes neve felmerült mint államtitkárjelölt az új kormányzatban) tekintetében keresetétől elállt. Az alperes az elálláshoz hozzájárult, így az elsőfokú bíróság ebben a részében az eljárást 4/I. sorszám alatt megszüntette.

[26] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.

[27] Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg tizenöt napon belül az alperes részére 412.750 forint perköltséget, továbbá az államnak 31.500 forint kereseti illetéket.

[28] Határozatának indokolásában Magyarország Alaptörvényének (a továbbiakban: Alaptörvény) IX. cikkében, az Smtv. 12. § (1) és (2) bekezdésében, a Pp. 495. § (1) bekezdésében, 496. § (1) és (3) bekezdéseiben foglaltakat ismertette.

[29] Alapvető jelentőséget tulajdonított a felperes közszereplői minőségének.

[30] Kiemelte, hogy a felperes közszereplő minőségét arra az időszakra vonatkozóan kellett vizsgálni, amelyre a sérelmezett közlés vonatkozott, azaz a 2010 előtti időszakra. A felperes ezen időszakban közszereplő volt, erre tekintettel a személyét érintő közlések vonatkozásában fokozott tűrési kötelezettség terheli.

[31] A közléseket a 7/2014. (III. 7.) AB határozat 50. bekezdésében és a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat 41. bekezdésében meghatározott alapjogi szempontok alapján értékelte.

[32] Megállapítása szerint a sérelmezett szövegrész nem tényállítást, hanem véleményt tartalmaz, az a felperes közügynek minősülő tevékenységét érinti. A cikk nem állítja, hogy a felperes „korrupciós ügyben érintett”, hanem azt közli, hogy a neve „felmerült” ilyen ügyekben. A közlés második része szerint a cég2 Zrt. egy olyan cég, amely a felpereshez „köthető”. Ennek jelentése az, hogy a cég a felperessel valamilyen módon kapcsolatba hozható, de a kapcsolat mibenlétét az írás nem jelöli meg. Az a fordulat, miszerint „a hatóságok látókörébe került” szintén nem tartalmaz olyan tényállítást, amely azt jelentené, hogy a hatóság vizsgálta. A közszereplő felperesnek tűrnie kell ezen személyét érintő sejtetéseket.

[33] Az elsőfokú bíróság a felperest a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján kötelezte az alperes részére perköltség megfizetésére.

[34] Az ítélet ellen a felperes fellebbezett.

[35] Jogorvoslati kérelmében az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a keresetének helytadást, az alperes perköltségben marasztalását kérte.

[36] Érvelése szerint a 2006 és 2008 közötti időszakban végzett minisztériumi tevékenységét tekintve közszereplő, a 2010-ben a BKV-nak végzett tanácsadói tevékenysége kapcsán legfeljebb relatív közszereplő lehetett.

[37] A 2010 előtti időszakra vonatkozóan meghatározott közszereplői tűrési kötelezettség eltúlzott. Az akkori büntetőeljárásban az érintettsége nem merült fel, a közszereplői minősége, így az állítások korlátlan ideig tartó tűrési kötelezettségének megállapítása nem jogszerű.

[38] Az alperes nem bizonyította az általa állítottak való voltát.

[39] A cikk kifogásolt részei azt állítják a felperesről, hogy korrupciós ügyekben volt érintett, hogy a politikus3-ügyben és más korrupciós (büntető)ügyekben is szóba került a neve. 2008-ban volt utoljára köze a közélethez, az azóta eltelt 18 évben már bizonyosan lehetett tudni, hogy érintettsége nem volt megállapítható, tény, hogy neve semmilyen szinten nem merült fel büntetőeljárásokban.

[40] A felperes büntetőeljárásban érintettségéről szóló közlések objektíve bizonyíthatóak vagy cáfolhatóak. Ha a személye valamely büntetőeljárásban felmerült, annak nyoma van a büntetőeljárás iratai között, ha nincs nyoma, úgy a felperes érintettsége nem fogalmazható meg.

[41] 2006 és 2008 között a kormányzó párt politikusait ismerhette, azokkal munkája révén kapcsolatban is állt, állhatott. Ez a kapcsolat azonban nem jelenti és nem jelentheti azt, hogy „a felperes közvetve maga is érintett volt ezekben az ügyekben”.

[42] A közszereplők tevékenységét érintő kritikák lehetnek élesek, provokatív tartalmat is hordozhatnak, de csak akkor, ha a vélemény legalább vékony ténybeli alappal rendelkezik.

[43] Az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta a Legfelsőbb Bíróság PK 14. számú állásfoglalásában írtakat, miszerint „ha a büntetőeljárás más módon fejeződik be, mint elmarasztalással, a személyiségi jogok védelméhez fűződő jogpolitikai érdekek helyes értelmezéséből az következik, hogy a sajtó (rádió, televízió vagy filmhíradó) - az érintett személy kívánságára - erről is köteles az olvasóit (hallgatóit, nézőit) díjtalanul tudósítani. Az erre vonatkozó igény a Ptk. 78. és 84. §-ai alapján érvényesíthető”.

[44] A felperes ennek nyomán jutott arra, hogy helyreigazításra jogosult lehet, mert nem csak hogy nem vezetett az elmarasztására a cikkben említett eljárás, de egyáltalán nem is volt érintett benne, amit 18 év elteltével az alperesnek kellő gondosság mellett tudnia kellett.

[45] A cikk szerzője nem járt el jóhiszeműen és gondatlanság terhelte a kijelentések igazságtartalmának vizsgálata vonatkozásában. (7/2014. (III. 7.) AB határozat 35. bekezdés)

[46] Az alperes a felperest nem kereste meg, nem kérdezte meg az állítások mögötti valóságról, így nem tett meg mindent annak érdekében, hogy ne jelenjen meg valótlan információ a felperesről.

[47] Az alperes fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő.

[48] A fellebbezés alaptalan.

[49] A Fővárosi Ítélőtábla a fellebbezést a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül bírálta el. A felülbírálat során a Pp. 380. §-ban megjelölt, az elsőfokú ítélet kötelező hatályon kívül helyezésére okot adó körülményt nem észlelt. A felülbírálati jogkörét a Pp. 370. § (1) bekezdésének megfelelően a fellebbezési kérelem és ellenkérelem korlátai között gyakorolta, a megváltoztatást célzó jogorvoslati kérelemre tekintettel az ügy érdemében döntött. Az elsőfokú ítéletnek nem volt fellebbezés hiányában jogerőre emelkedett rendelkezése, ezért a felülbírálat azt teljes terjedelemben érintette [Pp. 358. § (5) bekezdése]. A teljes terjedelem az adott esetben az elállással nem érintett keresetrészre vonatkozott és a másodfokú bíróság a fellebbezés keresetnek helytadást kérő petitumát is így értelmezte.

[50] Az érdemi felülbírálat eredménye az, hogy az ítélet az irányadó anyagi jognak megfelel, a bizonyítás eredménye okszerű, a megállapított tények alapján az elsőfokú bíróságétól eltérő jogi következtetés nem vonható le [Pp. 369. § (3) bekezdés c) pont].

[51] A jogvita alapjainak tisztázása körében elengedhetetlen volt annak vizsgálata, hogy a sérelmezett cikk, illetve annak a felperest érintő része közügyet tárgyalt-e, mert ennek alapján dönthető el, hogy a közlés a szólásszabadság által nyújtott magasabb szintű védelmet élvez vagy sem. A bíróságok alkotmányos kötelezettsége, hogy a perbelihez hasonló ügyekben a szólásszabadság korlátozására irányadó alkotmányos szempontok és az azokat kibontó alkotmánybírósági határozatok figyelembevételével járjanak el, ennek során figyelemmel kell lenni a releváns alkotmányossági szempontokra {az Alkotmánybíróság 3/2015. (II. 2.) AB határozata, Indokolás [20]}.

[52] A felperes tévesen tulajdonított kizárólagos jelentőséget a közszereplés kérdésének.

[53] A közügyek megvitatása körében elhangzó véleménynyilvánítás és a rá vonatkozó védelem fókuszában elsődlegesen nem a szólással érintett személyek státusza áll, hanem az, hogy a megszólaló valamely társadalmi, politikai kérdésben fejtette ki nézeteit. A közéleti véleménynyilvánításra vonatkozó alkotmányos szempontok eszerint egyfelől tágabb körben lehetnek irányadók, mint a közhatalom gyakorlóit vagy a hivatásszerűen közszereplést vállalókat érintő vélemények köre, másfelől viszont nem állítható, hogy a közéleti szereplőket érintő bármely – köztük a közügyekkel semmilyen kapcsolatban nem álló – közlést e szempontok szerint kell megítélni {7/2014. (III. 7.) AB határozat, Indokolás [47]}.

[54] A 14/2017. (VI. 30.) AB határozat indokolásának [27] bekezdésében foglaltak szerint a közéleti kérdések köre szélesebb a szűk értelemben vett politikai szólásnál, vagy a közhatalom birtokosainak tevékenységénél. Bár valamennyi közéleti párbeszéd igényt tarthat a közéleti vitákat és a közügyek vitatását megillető alapjogi védelemre, ez az alapjogi védelem azonban más-más alkotmányjogi mércén keresztül érvényesül és így eltérő terjedelmű.

[55] Az Alkotmánybíróság ennek megfelelően korábbi döntésében olyan mércét alakított ki, amely szerint egy-egy vélemény-kifejezés közéleti jellegének megítéléséhez „a közlés megjelenésének módját, körülményeit és a vélemény tárgyát, kontextusát szükséges figyelembe venni. Így a közlést érintően vizsgálni kell a médium típusát, a közlés apropóját adó eseményt, illetve az arra érkező reakciókat és az adott közlésnek ebben a folyamatban játszott szerepét. További szempontként szükséges értékelni a kijelentés tartalmát, stílusát, illetve a közlés aktualitását, valamint célját” {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [39]}.

[56] A szólásszabadság hatálya alá tartozik tehát minden olyan közlés, amely része a társadalmi gondolatcserének. A közéleti szólás általános alkotmányjogi védelmet élvez, amely a jelen ügyben abban nyilvánul meg, hogy a sajtó közügyekben folytatott tájékoztató tevékenysége alkotmányos védelem alatt áll. Ennek keretei között a valótlan tényállítások nem élveznek korlátlan alkotmányos védelmet, de mint a társadalmi diskurzus velejárói, nem rekeszthetőek ki a véleménynyilvánítási szabadság köréből. Ezért az ügy összes körülményének mérlegelése adott esetben vezethet arra, hogy mégsincs alkotmányos lehetőség a valótlan tényállítást tevő jogi felelősségre vonására {34/2017. (XII. 11.) AB határozat, Indokolás [33]-[34]}.

[57] A társadalmat foglalkoztató kérdésekben megnyilvánuló sajtó véleményének kifejtése során, azzal egyidejűleg tényeket is közöl, a véleményformálás igényével való fellépésnek része az értékelés alapjául szolgáló tények közlése. A közéleti közlés megítélése pedig alkotmányosan meghatározott, ami azt jelenti, hogy az Alkotmánybíróság iránymutatása alapján mindig a véleménynyilvánítási jog felől közelítve kell a versengő értékek összevetését elvégezni, az ügy összes körülményét értékelni.

[58] A társadalmat élénken foglalkoztató kérdésekben a sajtó gyakran helyezi magát tényfeltáró szerepbe. Ilyenkor a média a való tények kiderítése és a médiafogyasztók elé tárása érdekében a birtokába került információk halmazát elemzi, abból következtetéseket von le. Az ennek során megjelenő, tipikusan véleménycikknek minősíthető újságírói műfaj számos közembert és a nyilvánosság előtt ismeretlen személyt von be a közügyről folyó társadalmi vitába. Az érintettek – az ügyben játszott szerepük jelentőségétől függően – kisebb-nagyobb részben tűrni kötelesek az ilyen megnyilvánulásokat, a velük szemben alkalmazható tűrési küszöbről pedig mindig az ügy összes körülménye alapján kell állást foglalni. Ilyen esetekben a jogi mérce az, hogy a megjelenő tartalom általában nem sért személyiségi jogot, ha az újság az általa elérhető valamennyi releváns információt közli, továbbá, ha a sajtószerv kellő gondossággal járt el, de a közlés hamisságát ennek ellenére nem ismerhette fel.

[59] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg a felperes közszereplő minőségét: a felperes 2010 előtt a baloldalhoz köthető politikai szereplő, 2006 júliusától 2008 áprilisáig a Gazdasági és Közlekedési Minisztérium államtitkára volt. A közügyek vitatása körében ezért az őt érintő vagy minősítő, a személyét támadó véleménynyilvánításokat nagyobb türelemmel kell tűrnie a 3145/2018. (V. 7.) AB határozat indokolásának 47. bekezdéséből is következő értelmezés alapján.

[60] A cikk közügyben való megszólalás is, a felperes politikai pályáját, illetve a politikai baloldalhoz (SZDSZ) kötődő üzleti tevékenységét, céges kapcsolatait mutatja be; azt járja körül, hogy a politikai szereplők céges és politikai tevékenysége hogyan kapcsolódott össze és azt állítja, hogy a kormányváltást követően hűtlen kezelés miatt indult nyomozás a minisztérium által adott állami megrendelésekkel összefüggésben.

[61] A politikai és gazdasági korrupció a társadalom széles körének érdeklődésére tart számot, az ezekkel kapcsolatos megszólalások a közügyek vitatása körébe tartoznak.

[62] A közügy és a közszereplői minőség miatt a felperest a tevékenységére vonatkozó bírálatok tekintetében fokozottabb tűrési kötelezettség terheli.

[63] Az Alkotmánybíróság a 13/2014. (IV. 18.) AB határozatában állította fel azt a mércét, amely ahhoz szükséges, hogy egy-egy közügyek vitatását érintő nyilvános közlés jogi megítélése összhangban álljon az Alaptörvény IX. cikkében és emellett az Emberi Jogok Európai Egyezménye 10. Cikkében biztosított véleménynyilvánítás szabadságából fakadó követelményekkel {13/2014. (IV. 18.) AB határozat, Indokolás [38], [39]}.

[64] Érvényesülnek az ügy jogi megítélésénél a 13/2014. (IV. 18.) AB határozat indokolásának [40]–[41] bekezdésében szereplő szempontok is.

[65] A jelen ügyben jelentős értékelési szempont, hogy az egyes közlések nem ragadhatóak ki a szövegösszefüggésekből. Ennélfogva helyesen indult ki az elsőfokú bíróság a döntést megelőző általános okfejtésében abból, hogy vizsgálandó: a közlés az olvasók számára milyen jelentéstartalmat hordoz. Amennyiben a kifogásolt közlés összességében ténybeli alapokkal rendelkező, közügyben való véleménynyilvánítás, azon belül értékítélet, akkor a szólásszabadság fokozottabb védelmét élvezi.

[66] A szöveget nem a felek szubjektív, hanem az átlagolvasó szemszögéből kellett értelmezni. Az ilyen értelmezés arra irányul, hogy az átlagos és észszerű olvasó milyen jelentést tulajdonítana az írásnak. Az átlagolvasó a szöveget nem az egyes részletekre koncentrálva, azok részletező elemzésébe bocsátkozva, hanem jellemzően egyszer és egészében olvassa. Nem törekszik a szöveg alaposabb elemzésére, a tartalom meghatározásánál leegyszerűsítést alkalmaz. Figyelembe veszi a teljes szövegkörnyezetet, a szavaknak hétköznapi jelentést tulajdonít és jellemzően az érdektelen kívülálló nézőpontjából, összbenyomása alapján értékeli a közölteket. Mindemellett az átlagolvasó a provokatív, erőteljes kifejezéseket képes úgy megítélni, hogy mentes marad azoknak a mondanivalót eltúlzó, illetve azt jelentéktelenítő hatásától is.

[67] Ezzel kapcsolatban az elsőfokú bíróság megfelelően értékelte a peradatokat az átlagolvasó szemszögéből, jogi következtetése is helyes.

[68] A helyreigazítás kért szövege a felperes értelmezésében foglalja össze a cikk mondanivalóját, e szerint a cikk szerzője valótlanul állította, hogy felperes a 2010 előtti baloldali kormányok több korrupciós ügyében érintett volt, illetve, hogy a politikus3-ügyben is szóba került a neve. Valóságként pedig a felperes a következőket kérte közzétenni: „Ezzel szemben a valóság az, hogy felperes neve sem tanúként, sem gyanúsítottként nem merült fel büntetőeljárásban, és személye nem hozható összefüggésbe korrupciós ügyekkel”.

[69] Az írás ilyen formában megfogalmazott tényállításokat nem tartalmaz, a cikk szerint „felperes szimbolikus szereplője volt a 2010 előtti baloldali világnak, olyannyira, hogy neve több korrupciós ügyben is felmerült”, illetve „nem ez volt az egyetlen korrupciógyanús botránya a leendő közlekedési államtitkárnak a baloldali kormányok idején. A politikus3-ügy néven összegzett BKV-nyomozás lezárása után, amelyben főleg a szocialista háttérszálakat próbálták felgöngyölíteni a nyomozók, az SZDSZ-es szál következett.”

[70] Az írás bemutatja azt a céges és politikai kapcsolatot, amelyen keresztül a felperes a „korrupciógyanús” ügyekhez kötődött: 2000 és 2004 között az adatközpont-kezelő cég3 nevű cég ügyvezetője volt, amelyet – politikus6 vezérigazgatóságának idején - a cég4 Rt. vásárolt meg. Miután a felperes kilépett a cég3-ból, a politikus2 által vezetett Gazdasági és Közlekedési Minisztériumban lett főosztályvezető, majd 2006 és 2008 között államtitkár. A cég3-t a cég4 Rt. rövid időn belül kétszeres áron (5,1 milliárd forint) adta el a Magyar Telekomnak, az értéknövekedésben jelentős szerepet játszottak az állami megrendelések, a megbízások jelentős része pedig a politikus2 és a felperes nevével fémjelzett GKM-ből folyt be. A cikk közlése szerint a kormányváltás után hűtlen kezelés gyanújával politikus2-vel szemben indult nyomozás. Korrupciógyanús botrányként mutatja be továbbá a sajtóközlemény az ún. politikus3-ügyet, amellyel összefüggésben, az írás állítása szerint, a felperes – a cég2 Zrt. által végzett elemzések miatt – a hatóságok látókörébe került.

[71] Nem vitatott tény, hogy a cikkben említett ügyekkel összefüggésben „korrupció gyanúja” miatt büntetőeljárások indultak, de a felperest nem gyanúsították meg. Nem vitatott a felperes cikkben említett üzleti és politikai pozíciója sem. Az a kijelentés, hogy a felperes a politikus3-üggyel összefüggésben a hatóságok látókörébe került, általános megfogalmazás, nem jelenti azt, hogy tanúként vagy gyanúsítottként büntetőeljárásban meghallgatták volna. A felperes a cikk szövegösszefüggései alapján maga is azt a következtetést vonta le, hogy az írás nevének a politikus3-ügyben való felmerülését állítja. Ugyanakkor az, hogy a neve a politikus3-ügyben felmerült, a bemutatott kapcsolatok révén, tényszerűen igaz, a cikk e körben valótlan tényállítást nem tartalmaz.

[72] Az, hogy a felperesnek „korrupciógyanús botrányai” voltak, túlzó megfogalmazás, de nem jelenti azt, hogy vele szemben büntetőeljárás indult volna vagy őt büntetőeljárásban tanúként hallgatták volna meg. A feltárt tények alapján ez a túlzó, figyelemfelkeltő megfogalmazás a logika szabályaival nem áll szemben, nem okszerűtlen. A felperes figyelmen kívül hagyta, hogy a bíróság a vélemény ténybeli alapjainak vizsgálatánál a tények közötti okozati összefüggés elvi megállapíthatóságára szorítkozik, nem annak helyességét dönti el. A jelen esetben a való tényeken alapuló, logikus következtetésként kinyilvánított vélemény nem igazítható helyre.

[73] Az írás nem a felperessel szemben folyt büntetőeljárásról számol be, így a felperes PK 14. számú állásfoglalásra való hivatkozása alaptalan, az alperes a felperes kérelme alapján a büntetőeljárás befejezéséről, annak eredményéről nem köteles beszámolni.

[74] A GDPR 17. cikke szerinti „elfeledtetéshez” való jog érvényesítése a helyreigazítási kötelezettség szempontjából jelentőséggel nem bír.

[75] Mindezekre figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján helybenhagyta.

[76] A fellebbezés eredménytelen, a felperes a másodfokú eljárásban is pervesztes. Az alperes a másodfokú eljárásban fellebbezési ellenkérelmet nem terjesztett elő, perköltséget nem számított fel, így részére az ítélőtábla másodfokú perköltséget nem állapított meg (Pp. 81. § (1) bekezdés).

[77] A személyek polgári jogi védelmével kapcsolatos perekben érvényesülő illetékfeljegyzési jog alapján meg nem fizetett, az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 39. § (2) bekezdés c) pontja, valamint 46. § (1) bekezdése alapján számított fellebbezési illeték megfizetésére a másodfokú bíróság szintén a felperest kötelezte a Pp. 101. § (1) bekezdése, a 102. § (1) bekezdése, valamint a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján.

[78] A felperesnek az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetnie.

[79] Az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény 70. §-ával megállapított Itv. 78. §-ának (4) bekezdése alapján a fizetendő illeték a bírósági határozat jogerőre emelkedésétől – a jelen esetben az ítélőtáblai határozat meghozatalának napjától – számított 60. napon esedékes.

[80] A másodfokú bíróság tájékoztatja a felperest, hogy az illeték megfizetése során az illetékfizetési kötelezettséget tartalmazó jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát közleményként fel kell tüntetni. Amennyiben az illeték megfizetésére történő felhívásnak önként nem tesznek eleget a megjelölt határidőben, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni.

Budapest, 2026. október 1.

Dr. Kovács Helga s.k. a tanács elnöke

Dr. Kovács Éva s.k. Dr. Stecbauer Anita s.k. előadó bíró bíró