Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Федеральный верховный суд Венгрии: возмещение ущерба от кражи из отеля
Kúria — Pfv.20192/2026/6
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete
Az ügy száma: Pfv.III.20.192/2026/6. szám
A tanács tagjai: Salamonné dr. Piltz Judit a tanács elnöke
Dr. Zumbók Péter előadó bíró
Dr. Bajnok István bíró
Dr. Farkas Attila bíró
Dr. Gáspár Mónika bíró
A felperes: Felperes1
(Cím2)
A felperes képviselője:
Dr. Beleznay Zsolt ügyvéd
(Cím3)
Az alperes: Alperes1
(Cím1)
Az alperes képviselői:
Okányi Ügyvédi Iroda
(Cím4, ügyintéző: dr. Okányi Zsolt Péter ügyvéd) és Kohl Ügyvédi Iroda
(Cím4, ügyintéző: dr. Kohl József ügyvéd)
A per tárgya: kártérítés megfizetése
A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:
felperes
A másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma:
Fővárosi Törvényszék 56.Pf.632.107/2025/7.
Az elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:
Pesti Központi Kerületi Bíróság 33.P.86.232/2024/21.
Rendelkező rész
A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.
Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 1.618.240 (egymillió-hatszáztizennyolcezer-kétszáznegyven) forint felülvizsgálati eljárási költséget.
Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.
Indokolás
A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás
[1] A felperes 2019. április 30-án üzleti céllal érkezett B.-re repülővel. Érkezésekor a vámhatóságnál bejelentette, hogy Magyarországra behozott 208.520 euró, 217.000 forint és 30.000 USD készpénzt.
[2] A felperes a megérkezése után az alperes által üzemeltetett hotelben szállt meg. Bejelentkezését követően a behozott készpénzt több kötegben, egy műanyag bevásárlószatyorban elhelyezve a hotelszobájának szobaszéfjébe zárta, és a széfet a 9999 számkombinációval bezárta. Másnap délután egy ismerősével találkozott, és vele vacsorázott.
[3] A felperes 2019. május 2-án 10 óra 45 perckor üzleti megbeszélésre indult, és ezért a szobaszéfben elhelyezett készpénz egy részét magához kívánta venni. A széf kinyitása után észlelte, hogy az egyik euró pénzköteg hiányzik, ezért a teljes ott elhelyezett összeget átszámolta. Ennek eredményeként azt állapította meg, hogy 71.500 euró és 4.900 USD hiányzik. A lopást bejelentette a szálloda alkalmazottainak, akik a rendőrséget értesítették. Az ugyanezen a napon ismeretlen tettes ellen jelentős értékre elkövetett lopás megalapozott gyanúja miatt indított büntetőeljárásban a felperest mint sértett tanút kihallgatták. A nyomozás eredményeként megállapították, hogy az alperes által üzemeltetett szállodában szobatakarítói munkakörben dolgozó X. munkavégzése során 2019. május 1-jén két alkalommal, 18 óra 39 perckor és 19 óra 50 perckor belépett a felperes által bérelt hotelszobába, ott a szobaszéfet kinyitotta, és onnan jogtalanul eltulajdonította a felperes tulajdonát képező 71.500 eurót és 4.900 USD-t.
[4] A Pesti Központi Kerületi Bíróság a 2021. március 23-án meghozott végzésével X. vádlott bűnösségét megállapította, vele szemben lopás bűntette miatt 1 év 10 hónap szabadságvesztés büntetést szabott ki, amelynek végrehajtását 4 év próbaidőre felfüggesztette. Helyt adott a felperes polgári jogi igényének, és a vádlottat 24.496.993 forint kártérítés felperes részére történő megfizetésére kötelezte. A végzés – fellebbezés hiányában – 2021. szeptember 8-án jogerőre emelkedett.
[5] X. az Y. Kft.-vel 2019. április 8-tól állt munkaviszonyban takarítói munkakörben, és a munkaviszonya 2019. május 2-án azonnali hatályú felmondással szűnt meg. Az alperes és az Y. Kft. 2018. március 22-én kötöttek szolgáltatási keretmegállapodást, amely alapján a nevezett társaság takarítói és egyéb londiner feladatokat végzett, kizárólagos felelősségi körébe tartozott az alperes által üzemeltetett hotelben lévő vendégszobák és a hozzájuk tartozó helyiségek takarítása, az ott lévő tárgyak tisztítása.
A kereseti kérelem és az alperes védekezése
[6] A felperes keresetében 24.496.993 forint és annak 2019. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Keresetének jogalapjaként elsődlegesen a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 6:142. §-át és 6:148. § (1) bekezdését jelölte meg. Állította, hogy az elkövető szobatakarítóként dolgozott a szállodában, és ezért mint közreműködő által okozott kár megtérítéséért az alperes felelősséggel tartozik. Másodlagos jogalapként a Ptk. 6:540. §-át tüntette fel, és ehhez kapcsolódóan az alperes mint munkáltatót kérte a kár megtérítésére kötelezni.
[7] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Vitatta a felperes perbeli legitimációját. Álláspontja szerint ennek vizsgálata a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 264. § (1) bekezdése ellenére lehetséges. Az elsődleges keresettel kapcsolatban előadta, hogy az Y. Kft. szolgáltatásait a szálloda területén található valamennyi szoba folyamatos tisztán tartása érdekében vette igénybe, vagyis az üzleti-gazdasági tevékenysége általános feltételeinek biztosítása céljából, és ezért X. legfeljebb közvetett közreműködőnek tekinthető. A Ptk. 6:369. §-ára hivatkozással hangsúlyozta, hogy a felperes a nála lévő jelentős összegű készpénzről nem értesítette, azt meg sem kísérelte őrzésre átadni, és ezért a megjelölt § (2) bekezdése értelmében a felelőssége kizárt. A másodlagos keresetet illetően azt emelte ki, hogy X. sem munkaviszonyban, sem egyéb jogviszonyban nem állt vele. Hivatkozott továbbá arra, hogy a felperes a kármegelőzési kötelezettségét súlyosan megszegte a hanyag magatartásával, és ezért 80-20%-os mértékű kármegosztás alkalmazása indokolt.
Az első- és másodfokú ítélet
[8] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperest 8.441.787 forint és annak 2019. május 1-jétől a kifizetés napjáig járó késedelmi kamata felperes részére való megfizetésére kötelezte. Ezt meghaladóan a keresetet elutasította.
[9] A perbeli legitimáció hiányára alapított védekezéssel összefüggésben a Pp. 263. §-ára és 264. § (1) bekezdésére is utalással kiemelte: a büntető végzésben lényeges tényállási elemként szerepel, hogy a vádlott a felperes sérelmére követett el bűncselekményt, és a bűncselekménnyel okozott kár mértéke 24.496.993 forint volt. Emellett jelentőséget tulajdonított annak, hogy a büntetőeljárásban a felperes polgári jogi igényét is elbírálták. Ez alapján azt állapította meg, hogy a felperes perbeli legitimációval rendelkezik az igénye érvényesítése vonatkozásában, a követelésének összegszerűségét is igazolta, és az eltulajdonított pénz a sajátja volt.
[10] Ezt követően azt vizsgálta, hogy a bűncselekmény elkövetője az alperes közreműködője volt-e. A Ptk. 6:148. § (1) bekezdését értelmezve arra az álláspontra helyezkedett, hogy X. közvetett közreműködőnek minősült, de ez az alperest nem mentesíthette a felperes felé fennálló felelőssége alól. Rámutatott: a „jogkövetkezmények az egymással összekapcsolódó egyes jogviszonyok keretei között tovább gördülnek a szerződés tényleges okozójáig”. Az alperes hivatkozásával szemben kifejtette, hogy a közvetlen közreműködő a tevékenységét csak közvetett közreműködőkön keresztül tudta elvégezni. Megítélése szerint ezért az alperes a felelősség alól nem mentesülhetett abból az okból, hogy a közvetlen közreműködője által alkalmazott közvetett közreműködő okozta a kárt.
[11] A kimentés körében értékelte az alperesnek azt az érvelését, hogy a felek között létrejött szállodai szálláshely-szolgáltatási szerződésre figyelemmel nem volt őrzési kötelezettsége. Abból indult ki, hogy a szállodai szolgáltatásra vonatkozó speciális jogszabályok alkalmazandóak a felelősség alóli kimentés során. A Ptk. 6:369. § (1) és (2) bekezdésére utalással rögzítette, hogy a szállodai letéti szolgáltatás a főszolgáltatáshoz, tehát a szállodai szolgáltatáshoz kapcsolódó mellékszolgáltatásként jelenik meg. Figyelemmel volt arra, hogy a szálloda letéteményesi felelőssége a szállodában szokásosan bevitt dolgokra korlátozódik, és felelősségének felső határa a napi szobaár összegének ötvenszerese. Arra is kitért, hogy a Ptk. a szállodába bevitt dolgok köréből kiemelte az értéktárgyakat, az értékpapírokat és a készpénzt. Az ezekkel kapcsolatban érvényesülő kettős követelményt abban jelölte meg, hogy egyrészt a vendégtől fokozott gondosság várható el, és az értéktárgyait a szálloda értékmegőrzőjében kell elhelyeznie, másrészt a szálloda is köteles biztosítani az ilyen vagyontárgyak őrzését. Utalt arra, hogy a szálloda felelőssége ebben a körben csak akkor korlátlan, ha az említett tárgyakat őrzésre átvette, vagy a megőrzésre való átvételt megtagadta. Ebből azt a következtetést vonta le, hogy mivel az adott esetben a felperes a szállodai szobában lévő széfben helyezte el a készpénzt, és azt nem adta át megőrzésre a szállodának, ezért csak a napi szobaár ötvenszeresének megfelelő kártérítés megfizetésére jogosult. Miután pedig egy éjszakának a felperes által fizetett ára 168.835,75 forint volt, az alperest a rendelkező részben foglaltak szerint marasztalta.
[12] A másodlagos kereset megalapozatlanságát azzal indokolta, hogy X. az alperes által igazoltan a lopási cselekmény idején az Y. Kft. alkalmazásában állt.
[13] A kimentés körében azt is szükségesnek tartotta rögzíteni, hogy a felperes keresetében a közreműködőért való kártérítési felelősséget jelölte meg jogalapként, és nem a szállodára vonatkozó kimentési felelősség szabályozásának figyelembevételét kérte. Értékelte azonban azt is, hogy az alperes az ellenkérelmében hivatkozott a szálloda korlátozott felelősségére, ehhez a Pp. 2. § (2) bekezdésére is tekintettel ugyanúgy kötve volt.
[14] Egyetértett a felperessel abban, hogy mivel a pénzt a szoba széfjébe zárta, ezért ezzel eleget tett a kármegelőzési kötelezettségének.
[15] A mindkét fél fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság ítéletével az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és a keresetet elutasította.
[16] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást helyesnek minősítette, az elsőfokú bíróság jogi álláspontját ugyanakkor csak kisebb részben osztotta.
[17] Hivatkozása szerint az elsőfokú bíróság helytállóan foglalt állást abban a kérdésben, hogy a felperes rendelkezik aktív perbeli legitimációval. Rámutatott arra, hogy a Pp. 264. § (1) bekezdésének alkalmazása során a polgári bíróság nem pusztán a büntetőeljárásban hozott ítélet rendelkező részéhez van kötve, hanem az ítéletben meghatározott azokhoz a tényállási elemekhez is, amelyek az adott bűncselekmény törvényi tényállásának részét képezik.
[18] Nem értett egyet az elsőfokú bíróságnak azzal a megállapításával, hogy X. az alperes közvetett közreműködőjének minősült. Meggyőződése szerint annak volt jelentősége, hogy a nevezett az Y. Kft. munkavállalójaként követte el a bűncselekményt, a munkaviszonyt létrehozó munkaszerződés ugyanis önmagában nem illeszthető be az elsőfokú bíróság által levezetett szerződéses láncolatba. Ehhez képest kiemelte, hogy a bűncselekményt megvalósító jogsértő magatartásért a jogkövetkezmény a munkáltatón túl nem tud „tovább gördülni” az alperesre. Ebben a körben a Ptk. 6:540. § (1) bekezdésére és ahhoz kapcsolódóan a BDT 2001.358. számú eseti döntésre is tekintettel volt. Osztotta az alperesnek azt a fellebbezési érvelését, amely szerint nem a felperessel kötött szerződés teljesítését szolgálta az Y. Kft.-vel megkötött szolgáltatási keretmegállapodás, hanem a saját üzleti-gazdasági tevékenységének az általános feltételeit biztosította, és ennek folytán az Y. Kft. nem tekinthető az alperes közreműködőjének. Utalt arra, hogy a Ptk. 6:148. § (1) bekezdéséhez fűzött kommentár értelmében a Ptk. csak azt a személyt tekinti közreműködőnek, akit a fél a kötelezettsége teljesítéséhez közvetlen szerződéses jogviszonyban maga vesz igénybe. Ebből arra következtetett, hogy X. sem minősülhetett közreműködőnek. Az alperes felelősségét arra az esetre sem tartotta megállapíthatónak, ha a nevezett közvetett közreműködő lett volna.
[19] Mindezek miatt azt állapította meg, hogy az alperes a Ptk. 6:148. § alapján nem tartozik felelősséggel az X. cselekményével okozott kárért.
[20] Fontosnak tartotta hangsúlyozni azonban azt is, hogy az alperes már az ellenkérelmében hivatkozott a szállodai letéti szerződés Ptk. 6:369. §-a szerinti szabályaira, és ezért az elsőfokú bíróság eljárásjogilag helyesen járt el akkor, amikor ezt az ítélete meghozatala során vizsgálta. Egyetértett az alperessel abban a körben, hogy a Ptk. 6:369. § (2) bekezdése speciális rendelkezés az (1) bekezdésben foglaltakhoz képest. Helyesnek minősítette az elsőfokú bíróságnak azt az állásfoglalását, hogy a szállodai letéti szerződés mellékszolgáltatás, amely a szálláshely szolgáltatáshoz kapcsolódik. Éppen ezért tévesnek tartotta a felperesnek azt a fellebbezési ellenkérelmében előadott érvelését, amely szerint mivel a készpénzét nem helyezte el a szálloda központi széfjében, azt a szálloda nem vette át őrzésre, ezért a felek között nem jött létre letéti szerződés. Ugyanakkor az alperessel egyezően helytelennek tekintette az elsőfokú bíróság részéről a Ptk. 6:369. § (1) és (2) bekezdésének és azok egymáshoz való viszonyának értelmezését. Azzal szemben kiemelte, hogy az említett § (2) bekezdése nem utal vissza az (1) bekezdésre, és ezért a szálloda felelőssége a készpénzben keletkezett kárért abban az esetben áll fenn, ha a vendég azt legalább megkísérelte átadni a szállodának őrzésre.
[21] Az alperes fellebbezésének megalapozottságára és a felperes fellebbezésének megalapozatlanságára figyelemmel az alperesnek a felperes közrehatása körében előadott érvelését érdemben nem vizsgálta.
[22] Az alperes által a szobaszéf kényelmi szolgáltatás jellegéről adott tájékoztatás hiányát a felperes részéről új, a fellebbezésben sem megtalálható hivatkozásnak nevezte, és ezért azt figyelmen kívül hagyta.
A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem
[23] A jogerős ítélet ellen a felperes terjesztett elő felülvizsgálati kérelmet, amelyben elsődlegesen annak hatályon kívül helyezését és a keresetének teljes egészében helyt adó határozat meghozatalát, másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezése mellett a másodfokú bíróság új határozat hozatalára utasítását kérte.
[24] Megsértett jogszabályhelyként a Ptk. 6:137. §-át, 6:142. § „(2) bekezdését” és 6:148. § (1) bekezdését jelölte meg.
[25] Hangsúlyozta, hogy sem X-szel, sem az Y. Kft.-vel nem állt jogviszonyban, így az utóbbinak az előbbi által okozott kárért munkáltatóként fennálló felelőssége a per eldöntése szempontjából nem bír relevanciával. Előadta, hogy a keresetében elsődlegesen a vele közvetlen jogviszonyban álló alperes szerződésszegésre alapított kártérítési felelőssége alapján kérte a kártérítés megfizetését, és ebben a tekintetben a jogerős ítéletben hivatkozott BDT 2001.358. számú eseti döntés nem lehet iránymutató.
[26] Hivatkozása szerint nem kötött külön szerződéseket a komplex szálláshely-szolgáltatás minden egyes mozzanatára, ugyanakkor okkal bízott abban, hogy szerződésszerű szolgáltatást kap az alperestől, amelynek szükségképpeni eleme a szobatakarítás is. Emiatt változatlanul állította, hogy az alperes szerződésszerű teljesítése esetén a perbeli módon nem érhette volna kár, a szerződésszerű szolgáltatásnak nem lehet eleme a vendég szállodai személyzet által történő szándékos megkárosítása. A fellebbezésében foglaltakkal egyezően fejtette ki: a felek között egy jogilag oszthatatlan szolgáltatás, a szállodai szálláshely nyújtása igénybevételére jött létre jogviszony, amelynek keletkezésekor nem volt, és nem is lehetett pontos ismerete arról, hogy az alperes ezt a szolgáltatást milyen jogviszony alapján igénybe vett közreműködő útján nyújtja, és erről az alperestől sem kapott semmilyen tájékoztatást. Megjegyezte, hogy a perben csatolt munkaszerződést kísérő munkáltatói levél szerint a munkáltató a szobalányként tevékenykedő munkavállalója munkaköri leírását sem határozta meg, a konkrét munkaköri kötelezettséget ténylegesen az alperes állapította meg. Emiatt állította, hogy a jogerős ítélet indokolásával ellentétben az ezzel a munkavégzéssel nyújtott szolgáltatás valójában a felek közötti konkrét szerződés teljesítését (is) szolgálta.
[27] Rámutatott arra, hogy az alperes nem vitásan közvetlen szerződéses jogviszonyban állt az X. Kft.-vel, a másodfokú bíróság mégsem tekintette őt az alperes közvetlen közreműködőjének. Sérelmezte, hogy a másodfokú bíróság ezt a megállapítását nem támasztotta alá, holott ebben a körben már válasziratában részletes érvelést adott elő. Ugyanitt hivatkozott arra, hogy az alperes az X. Kft.-vel kötött szerződése erősen redaktált változatát nyújtotta be, annak teljes tartalma a perben nem vált megismerhetővé, és ezért annak bizonyítékként történő értékelése kifejezetten aggályos.
[28] Álláspontja szerint a jogerős ítélet indokainak elfogadása azt a nyilvánvalóan tarthatatlan helyzetet eredményezné, hogy az alperes semmilyen felelősséggel nem tartozna azoknak a szolgáltatásoknak a körében a vendégnek okozott károkért, amely szolgáltatásokhoz általa közreműködőnek nem tekintett harmadik személyt vesz igénybe. Éppen ezért következetesen elhatárolandónak tartotta az üzleti-gazdasági tevékenység általános feltételeit biztosító jogi kapcsolatot a konkrét szerződéses kötelezettség teljesítése érdekében létesített jogi kapcsolattól.
[29] A jogerős ítéletnek a szállodai letéti felelősség körében kifejtett indokait illetően megjegyezte, hogy az alperes szándékos magatartásával a vendégnek okozott kárért fennálló felelősségének a szállodai letéti felelősség szabályainak alkalmazásával történő kizárása elfogadhatatlan, az olyan kimentésre adna okot, amely kiüresíti a Ptk. 6:143. § (3) bekezdésének rendelkezését. Kifogásolta, hogy ezt az érvelését a másodfokú bíróság figyelmen kívül hagyta.
[30] Az alperes felülvizsgálati ellenkérelmében elsődlegesen a felülvizsgálati kérelem visszautasítását, másodlagosan a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte.
[31] Az elsődleges kérelmét azzal indokolta, hogy az igazságügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2025. évi XLIX. törvény (a továbbiakban: Módtv.) rendelkezései 2026. január 1-jén léptek hatályba, és mivel a felperes felülvizsgálati kérelmét 2026. február 2-án nyújtotta be, ezért a felülvizsgálati eljárásban alkalmazni kell a Pp. 2026. január 1-jétől hatályos 407. § e) pontját és 415. § (1) bekezdés e) pontját. Érvelése szerint emiatt az elkülönült engedélyezés iránti kérelmet nem tartalmazó felülvizsgálati kérelmet vissza kell utasítani.
[32] Utalt arra, hogy a Ptk. 6:142. § nem rendelkezik a felperes által megjelölt (2) bekezdéssel, így azt a jogerős ítélet bizonyosan nem sérthette meg. Kiemelte, hogy a szállodai letéti felelősség Ptk. 6:369. § (2) bekezdésében foglalt szabálya következtében nem volt felelős a felperest ért kárért, ez a rendelkezés a felelősségét kizárta. Hivatkozása szerint mindkét fokú bíróság egyetértett vele abban, hogy a perben alkalmazandóak a szállodai letéti felelősség szabályai, és a jogerős ítélet indokolása szerint az alperes X. közreműködői státuszától függetlenül, a Ptk. 6:369. § (2) bekezdése alapján mentesül a felelősség alól, mivel a felperes meg sem kísérelte átadni őrzésre a szállodába hozott készpénzt. Lényegesnek tartotta, hogy a felperes ennek ellenére nem állította a Ptk. 6:369. § (1) és (2) bekezdésének megsértését, és ezért a felülvizsgálati eljárásban sem vizsgálható azoknak a másodfokú bíróság általi értelmezése. Álláspontja szerint ez szükségszerűen a jogerős ítélet hatályában fenntartását eredményezi.
[33] Előadta ugyanakkor azt is, hogy a másodfokú bíróság a szállodai letéti felelősség szabályait helyesen értelmezte. Érvelése szerint a felperes nem tudja megkerülni a Ptk. 6:369. § (2) bekezdés felelősségkorlátozó szabályának alkalmazását pusztán azzal, hogy az általános kárfelelősségi szabályra, a Ptk. 6:148. § útján alkalmazandó 6:142. §-ra alapítja a követelését. Hangsúlyozta: a felperes az eljárás során nem vitatta, hogy a szállodában való tartózkodása során elmulasztotta őt értesíteni a jelentős összegű valutáról, és a pénzt meg sem kísérelte őrzésre átadni neki. A felperes felülvizsgálati érvelésével szemben kifejtette, hogy a szándékosság legfeljebb a lopás elkövetője részéről állapítható meg, és így a Ptk. 6:143. § (3) bekezdése a felek közötti jogvitában nem alkalmazandó. Álláspontja szerint ezen az sem változtat, ha X. a közvetlen közreműködőjének minősülne, a Ptk. 6:369. § (2) bekezdése ugyanis az általános kontraktuális kártérítési felelősséghez, és így a közreműködőért való felelősséghez képest speciális szabályozást tartalmaz. A Ptk. 6:143. § (3) bekezdése tekintetében arra is utalt, hogy az ugyanezen § (1) és (2) bekezdéséhez képest tartalmaz eltérő rendelkezéseket, ő azonban nem az előreláthatóság hiányára, hanem a felperes mint szállodai vendég gondatlanságára alapította a védekezését, amelyre a Ptk. különleges szabályokat ír elő.
[34] A közreműködői minőség vonatkozásában előadta, hogy a felperes és az Y. Kft. közötti szerződéses jogviszony hiánya előfeltétele, nem pedig kizáró oka a Ptk. 6:540. § alkalmazásának. Hivatkozása szerint a felperes az elsőfokú eljárás során sem a szobakártyának X. részére való átadásával, sem a nevezett munkakörének, beosztásának és feladatainak meghatározásával kapcsolatos tényállítást nem tett, és ezért ezeket az új tényállításokat a Pp. 423. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálat köréből ki kell rekeszteni. Mindazonáltal az utóbbi állítás alaposságát is kétségbe vonta. Kiemelte, hogy a Ptk. alapján a kötelezett kizárólag a vele közvetlen szerződéses kapcsolatban álló közreműködők károkozásáért vonható felelősségre, míg a közvetlen közreműködők magatartásáért a kötelezett nem felel. Ennek alátámasztásaként idézte a Ptk. miniszteri indokolását és annak kommentárjait.
[35] Állítása szerint a felperes a jogerős ítéletnek azt a megállapítását cáfoló érdemi vitatást, hogy az Y. Kft. sem minősült közreműködőnek, a felülvizsgálati kérelmében nem adott elő, csupán a válasziratában kifejtett érvekre utalt vissza, ami az érdemi elbírálást kizárja. Mindenesetre a jogerős ítélet ezzel kapcsolatos jogi indokaival egyetértett. Változatlanul hivatkozott arra, hogy az Y. Kft. az üzleti-gazdasági tevékenysége általános feltételeit biztosította a fennálló keretszerződés alapján. Ennek megerősítéseként utalt a kereskedelemről szóló 2005. évi CLXIV. törvény, valamint a szálláshely-szolgáltatási tevékenység folytatásának részletes feltételeiről és a szálláshely-üzemeltetési engedély kiadásának rendjéről szóló 239/2009. (X. 20.) Korm. rendelet szabályaira.
[36] A felülvizsgálati kérelemben foglaltakkal szemben a keretszerződés részleges redaktálását nem tekintette aggályosnak. Utalt arra, hogy a felperes semmilyen eljárásjogi szabálysértésre nem hivatkozott a keretszerződés mint bizonyíték bíróság általi értékelése kapcsán. Előadta, hogy a keretszerződés lényegi tartalma a perben megismerhető volt, míg a per szempontjából jelentőséggel nem bíró részek az üzleti titkát képezik.
A Kúria döntése és jogi indokai
[37] A felülvizsgálati ellenkérelemben foglaltakkal szemben a felülvizsgálati kérelem visszautasításának a következők miatt nem volt helye. Az alperes által megjelölt Módtv. 153-161. §-ai módosították a Pp.-nek a felülvizsgálati eljárásra vonatkozó egyes rendelkezéseit. A Módtv. 243. § (4) bekezdése szerint a módosított tartalmú szabályok 2026. január 1-jén léptek hatályba. Átmeneti rendelkezés hiányában a módosítással beiktatott új, illetve a módosítással hatályon kívül helyezett régi eljárási jogszabályi rendelkezések alkalmazandóságát a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Jat.) 15. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdés b) pontja alapján kell megítélni (Kúria Gfv.VI.20.171/2026/2., Gfv.VI.30.016/2026/2.). Mivel a felülvizsgálat a jogerős határozat jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat, a jogerős határozat meghozatala minősül annak az eljárási cselekménynek, amely meghatározza az ellene előterjeszthető rendkívüli perorvoslatra vonatkozó jogszabályi rendelkezések alkalmazandóságát (Kúria Gfv.VI.30.025/2026/2., Gfv.III.30.041/2026/11.). Csak ez az értelmezés felel meg ugyanis az Alaptörvény 28. cikke szerinti követelményeknek, mert így már a jogerős határozat meghozatalakor egyértelmű a bíróság és a felek számára is, hogy azzal szemben van-e helye felülvizsgálatnak, ha pedig igen, milyen jogszabályi feltételek mellett. Emellett ez az értelmezés összhangban áll a Jat. 2. § (2) bekezdésével, valamint a Módtv. indokolásában hivatkozott alkotmánybírósági határozatokkal is {3097/2022. (III. 10.) AB végzés, Indokolás [15]; 22/2014 (VII. 15.) AB határozat, Indokolás [95]; 3149/2023. (III. 27.) AB végzés, Indokolás [62]}, mert nem a már megnyílt rendkívüli jogorvoslathoz való jogot veszi el vagy korlátozza utólagosan, hanem a jogerős határozat meghozatalának időpontjában szabályozza egyértelműen a jogorvoslati jogot az Alkotmánybíróság által meghatározott szempontrendszer figyelembevételével (Kúria Gfv.VI.30.047/2026/3.). Mivel pedig az adott esetben a felperes által felülvizsgálni kért jogerős ítéletét a másodfokú bíróság 2025. szeptember 30-án hozta, ezért a felülvizsgálati eljárásban még a Pp. 2025. december 31-ig hatályban volt rendelkezései voltak irányadóak. Ehhez képest a felülvizsgálat Pp. 408. §-a szerinti kizártságának hiányában a felperesnek a Pp. 412. § (2) bekezdésének megfelelően felülvizsgálat engedélyezése iránti kérelmet nem kellett előterjesztenie, és erre tekintettel a felülvizsgálati kérelem a Pp. 415. § (1) bekezdés e) pontja alapján nem volt visszautasítható.
[38] A felülvizsgálati kérelem nem megalapozott.
[39] A Kúria a Pp. 423. § (1) bekezdésében meghatározott korlátok között eljárva, a felülvizsgálati eljárás eredményeként azt állapította meg, hogy a jogerős ítélet a felülvizsgálati kérelemben megjelölt és érdemben vizsgálható okokból nem jogszabálysértő.
[40] A Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja.
[41] A felülvizsgálati kérelem központi eleme a megsértett jogszabályhely megjelölése és a jogszabálysértés körülírása, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben ugyanis csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja (Kúria Pfv.IV.20.242/2023/6.). A jogerős ítélet abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem támad, vagy úgy támad, hogy a kérelem az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban (Kúria Gfv.III.30.133/2024/5.).
[42] A felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat (Kúria Pfv.III.21.045/2020/8.). A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie [Kúria Pfv.V.20.797/2016/11. (BH 2017.232.)]. A felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia (Kúria Gfv.III.30.124/2025/9.). A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek az általa állított és indokolt jogszabálysértéseket a támadott jogerős ítélettel kell ütköztetnie (Kúria Pfv.I.20.633/2024/7.).
[43] Mindezeknek az alábbiak miatt volt a felülvizsgálati kérelem eredményességét alapvetően befolyásoló jelentősége. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróságtól eltérően megállapította, hogy X. nem minősült a Ptk. 6:148. § (1) bekezdésében írt közreműködőnek, és a cselekményével okozott kárért az alperes nem tartozik felelősséggel. Egyetértett az elsőfokú bíróságnak azzal az álláspontjával, hogy a szállodai letét mellékszolgáltatás, amely a szálláshely szolgáltatáshoz kapcsolódik. Tévesnek tartotta továbbá a felperesnek azt a fellebbezési ellenkérelmében foglalt hivatkozását, hogy a felek között nem jött létre letéti szerződés. Erre figyelemmel a szálloda letéti felelősségét szabályozó Ptk. 6:369. §-át alkalmazta, de e § (1) és (2) bekezdésének egymáshoz való viszonyát az elsőfokú bíróságtól eltérően értelmezte. Ez az eltérő jogértelmezés és az annak figyelembevételével, az elsőfokú bírósággal azonosan megállapított tényekből levont eltérő jogi következtetés volt az oka az eltérő érdemi döntésnek. Ennek ellenére a felperes a felülvizsgálati kérelmében a Ptk. 6:369. §-ának megsértését nem állította. Éppen ezért annak vizsgálatára, hogy a másodfokú bíróság helyesen minősítette-e a felek jogviszonyát, és ahhoz képest helytállóan értelmezte-e a szállodai letéti felelősség szabályait, a felülvizsgálati eljárásban nem volt lehetőség. Habár a felperes – a fellebbezésében előadottakat fenntartva – az alperes, illetve közreműködője szándékos károkozására is utalt, és kifogásolta a Ptk. 6:143. § (3) bekezdésének a szállodai letéti felelősség szabályai alkalmazásával történő elfogadhatatlan kizárását, a szóban forgó jogszabályhely megsértésére mégsem hivatkozott. Ezen túlmenően a felperes anélkül sérelmezte az alperes által az Y. Kft.-vel kötött szerződést tartalmazó okirat bizonyítékként történt értékelését, egyes fellebbezési érveinek elbírálatlanságát és a jogerős ítélet indokolásbeli hiányosságait, hogy azokkal azonosítható bármiféle eljárási szabálysértést megjelölt volna.
[44] A felperes a felülvizsgálati kérelmében lényegében a keresetének elsődleges jogalapjához kötődő, a fellebbezésében is megjelent jogi érvelését ismételte meg. Változatlanul állította, hogy az alperes a közreműködőjének magatartására tekintettel a szerződésszegésével okozott károk megtérítésére köteles. Ennek megfelelően a felülvizsgálat alapját jelentő anyagi jogi jogszabálysértésként a szerződésszegést definiáló Ptk. 6:137. §-át, a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályát tartalmazó – helyesen, a Pp. 415. § (2) bekezdésére is figyelemmel meghatározhatóan – Ptk. 6:142. §-át, valamint a közreműködőért való felelősségről szóló Ptk. 6:148. § (1) bekezdését tüntette fel. Ez a felülvizsgálati támadás azonban – a fentebb írtak ismeretében – a felperes által kért tartalmú határozat meghozatalát nem tette lehetővé. Kiindulni ugyanis a jogerős ítéletnek abból, az elsőfokú bíróság ítéletével egyező és a felülvizsgálati eljárásban irányadónak tekintendő megállapításából kellett, hogy a felek között szállodai letéti szerződés jött létre. A másodfokú bíróságnak arra a jogértelmezésére is figyelemmel kellett lenni, hogy az alperes szállodai letéti felelősségét a Ptk. 6:369. § (1) és (2) bekezdése közül az utóbbi jogszabályhely határozta meg. Annak első mondata értelmében az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta. E különös felelősségalapító feltételek valamelyikének fennállását a felperes sem állította. Ennélfogva viszont az alperes kártérítési felelősségét megállapítani – a Ptk. 6:148. § (1) bekezdésén keresztül – a Ptk. 6:142. §-a alapján nem lehetett. Ez utóbbi jogszabályhely alkalmazásának szükségessége csak abban az esetben merülhetett volna fel, ha az előzőekben említett, a Ptk. 6:369. § (2) bekezdésében meghatározott bármelyik különös feltétel fennáll, és a kontraktuális kártérítési felelősség tényálláselemeinek megvalósulására tekintettel az alperes megkísérli a kimentését, a konjunktív mentesülési feltételek bizonyítását. Ebből következően a kereset megalapozottsága szempontjából közömbös volt az, hogy a közvetlen károkozó X. vagy az őt foglalkoztató, az alperessel szolgáltatási keretmegállapodást kötött Y. Kft. az alperes közreműködőjének minősült-e. Noha a másodfokú bíróság ebben a kérdésben is állást foglalt, ettől függetlenül, a Ptk. 6:369. § (2) bekezdésének értelmezésének eredményeként is a felelősség hiányát állapította meg. A felülvizsgálati eljárás korábbiakban már hivatkozott szabályai szerint ugyanakkor a felperesnek ahhoz, hogy a jogerős ítélet jogszabálysértő jellegét kimutassa, a támadott határozat valamennyi – a keresetet megalapozatlanná tevő – indokát cáfolnia kellett volna (Kúria Gfv.III.30.024/2025/4., Gfv.III.30.064/2025/10.). Kizárja a felülvizsgálati kérelem eredményességét, ha a felülvizsgálatot kérő fél nem támadja a felülvizsgálni kért határozat valamennyi, a másodfokú bíróság érdemi döntését önállóan is megalapozó indokát (Kúria Gfv.III.30.056/2025/8.). Mindezek miatt a Ptk. 6:137. §-ának, 6:142. §-ának és 6:148. § (1) bekezdésének sérelmére alapított felülvizsgálati támadás megalapozottságának a fentieket meghaladó vizsgálata szükségtelen volt.
[45] A Kúria a kifejtettekre figyelemmel, a Pp. 424. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
[46] A Kúria a Pp. 83. § (1) bekezdése szerint, a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontjára figyelemmel kötelezte a felülvizsgálati eljárásban pervesztes felperest az alperes által felszámított – a megbízási szerződésben kikötött ügyvédi munkadíjból álló – felülvizsgálati eljárási költség megfizetésére.
[47] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet a Pp. 405. § (1) bekezdése folytán alkalmazott Pp. 376. § (1) bekezdés a) pontja szerint – az alperes kérelmére – tárgyaláson bírálta el.
[48] Az ítélet elleni felülvizsgálatot a Pp. 407. § d) pontja zárja ki.
A döntés elvi tartalma
[49] I. Az értékpapírokért, készpénzért és egyéb értéktárgyakért a szálloda felelőssége akkor áll fenn, ha a szálloda a dolgot megőrzésre átvette, vagy a megőrzésre átvételt megtagadta.
[50] II. Kizárja a felülvizsgálati kérelem eredményességét, ha a felülvizsgálatot kérő fél nem támadja a felülvizsgálni kért határozat valamennyi, a másodfokú bíróság érdemi döntését önállóan is megalapozó indokát.
Budapest, 2026. szeptember 29.
Salamonné dr. Piltz Judit s.k. a tanács elnöke, Dr. Zumbók Péter s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Dr. Farkas Attila s.k. bíró, Dr. Gáspár Mónika s.k. bíró
A kiadmány hiteléül:
bírósági ügyintéző
Перевод на русский: GigaChat-2, 03.11.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.
Реквизиты
| Страна | Венгрия |
| Орган | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Вид | судебное решение |
| Язык | hu |
| Дата документа | — |
| Объём | 34 427 знаков |
| Редакций | 1 |
| Впервые увидели | 2026-11-01 |
| Проверен | 2026-11-16 03:10 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20192%2F2026%2F6&azonosito=b8a2a043-d34e-4d3a-accc-c2bad62ca6b8 |
Темы
Почему документ в базе
Отбор сработал на этих совпадениях, суммарный вес 3.
-
szerző jog
текст
Интеллектуальная собственность в цифровой среде
…t a személyt tekinti közreműködőnek, akit a fél a kötelezettsége teljesítéséhez közvetlen szerződéses jogviszonyban maga vesz igénybe. ebből arra következtetett, hogy x. sem minősülhetett közreműködőnek. a…
-
szerző jog
текст
Интеллектуальная собственность в цифровой среде
…teljesítését (is) szolgálta. [27] rámutatott arra, hogy az alperes nem vitásan közvetlen szerződéses jogviszonyban állt az x. kft.-vel, a másodfokú bíróság mégsem tekintette őt az alperes közvetlen közrem…
-
szerző jog
текст
Интеллектуальная собственность в цифровой среде
…[34] a közreműködői minőség vonatkozásában előadta, hogy a felperes és az y. kft. közötti szerződéses jogviszony hiánya előfeltétele, nem pedig kizáró oka a ptk. 6:540. § alkalmazásának. hivatkozása sze…
Аннотация
Суд рассмотрел дело о возмещении ущерба, причиненного кражею денежных средств из отеля. Установлено, что сотрудник гостиницы украл деньги клиента, хранящиеся в сейфе отеля. Суд подтвердил ранее принятое решение нижестоящего суда о возложении ответственности за ущерб на отель, поскольку клиент не передал деньги гостинице для хранения. Решение также подтвердило необходимость возмещения судебных расходов проигравшей стороне.
Редакции документа
| Редакция | Загружена | Формат | Объём | |
|---|---|---|---|---|
| Редакция 1 открыта | 2026-11-01 02:55 | docx | 34 427 зн. | txt |