Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Budapest District Court: Challenge of National Security Agency Decision

Fővárosi Törvényszék — K.704304/2022/7

court decision no date 48 861 characters Personal data
No translation Download On the source site
Current version. Last change recorded on 2026-11-10.

... Fővárosi Törvényszék Az ügy száma: 113.K.704.304/2022/7. A felperes: felperes neve (felperes címe) A felperes képviselője: felperes képviselője (eljáró ügyvéd eljáró ügyvéd neve) felp.képv. címe Az alperes: Alkotmányvédelmi Hivatal alperes címe Alperes képviselője: alperes képviselőjének neve c. nb. őrnagy A per tárgya: nemzeti minősítésű személyes adat megismerése iránti kérelemre hozott alperesi határozat száma. iktatószámú határozat megtámadása Í T É L E T

A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasítja.

Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó-és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint illetéket.

A Fővárosi Törvényszék tájékoztatja a felperest, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s A per alapjául szolgáló tényállás

[1] Az Országos Idegenrendészeti Főigazgatóság (a továbbiakban: idegenrendészeti szerv) a felperes vonatkozásában nemzetbiztonsági szempontú szakhatósági véleményezés céljából kereste meg az alperest. Az alperes a felperes nemzetbiztonsági szempontú ellenőrzése alapján az irat száma iktatószámú véleményében arról tájékoztatta az idegenrendészeti szervet, hogy a felperes tartózkodása veszélyezteti Magyarország nemzetbiztonságát és javaslatot tett felperes kiutasítására, valamint vele szemben tíz év beutazási és tartózkodási tilalom elrendelésére. Véleményében leírta, hogy az azt megalapozó adatok az alperes – a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (a továbbiakban: Mavtv.) alapján minősített és az e törvényben írtak szerint megismerhető – irat száma1 számú iratban kerültek részletes rögzítésre.

[2] A felperes jogi képviselője útján benyújtott, 2022. szeptember 27. napján kelt beadványában kérte az alperestől, hogy az irat száma számú javaslat alapját képező minősített személyes adatait megismerhesse, továbbá, hogy ezen adatokat a folyamatban lévő idegenrendészeti eljárásban felhasználhassa.

A keresettel támadott határozat

[3] Az alperes 2022. október 6. napján kelt alperesi határozat száma. számú határozatával – a Mavtv. 11. § (2) bekezdése alapján – a felperes nemzeti minősítésű személyes adatai vonatkozásában a megismerési engedély kiadását megtagadta. Indokolásában – a döntés alapjául szolgáló tények és előzmények összefoglalását követően – a Mavtv. 11. § (1)-(2) bekezdésére utalással kifejtette, hogy a kérelemmel érintett adatok a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, Magyarország nemzetbiztonsági tevékenysége, mint minősítéssel védhető közérdek körébe tartoznak. A felperes nemzetbiztonsági szempontú ellenőrzése során olyan információszerző tevékenységet végzett, amelyben a megszerzett információk nem függetleníthetők a felhasznált eszközöktől, módszerektől, ezért szükségessé vált az adatok minősítése. A felperes tekintetében felmerült minősített adatoknál a minősítés célja túlmutat a rá vonatkozó adatok megszerzésén, azok körében felmerült olyan adat is, amelynek felperes általi megismerése az alperes nemzetbiztonsági tevékenységét gyengítené vagy akadályozná. Mindebből az következik, hogy a megismerni kívánt adatok nyilvánosságra hozatala, jogosulatlan megszerzése, módosítása vagy felhasználása, illetéktelen személy részére hozzáférhetővé, illetőleg az arra jogosult részére hozzáférhetetlenné tétele súlyosan károsítja Magyarország nemzetbiztonsági tevékenységét, továbbá jelentősen zavarja vagy hátráltatja a nemzetbiztonsági tevékenység hatékonyságát, megzavarja az alperes működési rendjét, feladat- és hatáskörének gyakorlását, és ezáltal közvetve sérti Magyarország törvényben meghatározott érdekeit. Ezen okból 2048. december 31-ig „Titkos!” szintre minősítette az adatokat a Mavtv. 5. § (4) bekezdés b) pontja, 5. § (5) bekezdése, valamint 5. § (6) bekezdés a) pontja alapján.

[4] A kérelem alapján lefolytatott eljárásban megállapította, hogy a minősítési szint fenntartása a megismerni kért iratok tartalma alapján továbbra is indokolt, mivel a felperes nemzeti minősítésű személyes adatainak megismerése, azok alapján az alperes – a nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) 5. § g) pontjában meghatározott – nemzetbiztonsági tevékenységére, annak irányultságára, metodikájára, eljárásrendjére levonható következtetések az alperes befolyástól mentes, hatékony feladatellátását hátráltatnák, ezzel közvetve Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértenék.

[5] Rögzítette, hogy a kifejtettek szerint a felperes személyes adatainak megismeréséhez való jogát és a védendő közérdeket megvizsgálta, egymással összevetette, és – különös tekintettel a felperesnek az alperes felderítő-elhárító tevékenységi körébe illeszkedő tevékenységére, kapcsolati körére, valamint az ezzel kapcsolatos minősített adatok felperes általi megismerése esetén bekövetkező, fentiekben hivatkozott közérdeksérelemre – gondos mérlegelés alapján úgy döntött, hogy a védendő közérdek kellő alapját képezi a megismerés szükséges és arányos korlátozásának. Tájékoztatta a felperest arról, hogy a kért irat megismerésére a védendő közérdek sérelme nélkül még tartalmi kivonatos formában sem volt lehetőség az iratban rögzített adatok komplex, összefüggő jellegére tekintettel.

[6] A Mavtv. 3. § 9. pontjára hivatkozva rögzítette, hogy amennyiben a minősítő engedélyezi a minősített adat megismerését, azt is megjelöli, hogy a megismeréshez kapcsolódóan milyen rendelkezési jogosultságokat biztosít számára. A minősített adat megismerése iránti kérelem kiadásának megtagadására tekintettel a rendelkezési jogosultságokról a döntéshozatalt mellőzte. Rögzítette, hogy a Mavtv. sérelme nélkül további, részletes indokolást nem adhatott, ezért határozata a nyilvános adatokra korlátozódott.

A kereset, a védirat

[7] A felperes az alperes határozata ellen keresetet terjesztett elő. Elsődlegesen kérte az alperes határozatának megváltoztatását a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontjára és 89. § (1) bekezdés a) pontjára tekintettel és az irat száma1 számú minősített irat (a továbbiakban: minősített irat) megismerés céljából történő kiadását, valamint annak az általa megjelölt tartalommal való felhasználásának (az ezt lehetővé tevő rendelkezési jogok biztosítsa révén) engedélyezését az alap-idegenrendészeti eljárásban, és az esetleges megismételt eljárásokban; ennek hiányában a megsemmisítését/hatályon kívül helyezését és az alperes kötelezését a felhasználást is magában foglaló megismerési engedély kiadására. Másodlagosan, amennyiben a minősített irat a közérdek sérelme nélkül teljes egészében nem közölhető, kérte, hogy a bíróság változtassa meg az alperes határozatát és annak lényegét adja ki, és engedélyezze a megjelölt eljárásokban történő felhasználását; ennek hiányában a határozatot semmisítse meg és kötelezze az alperest az irat lényegére vonatkozó megismerési, a felhasználási jogot is magában foglaló engedély kiadására.

[8] Indítványozta egyrészt a peres eljárás felfüggesztését a folyamatban lévő eljárások számai szám alatt folyamatban lévő Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárások vonatkozásában; másrészt titokfelügyeleti eljárás bírósági kezdeményezését.

[9] Részletesen ismertette az ügyben releváns tényeket és az előzményeket.

[10] Fenntartotta az eljárás megelőző szakaszaiban előadott érvelését arra vonatkozóan, hogy az alap-idegenrendészeti eljárás milyen okból releváns a minősített adatokat tartalmazó irat (legalább a kiutasításra vonatkozó javaslat alapját képező indokok lényegét érintő) megismerésére és felhasználására irányuló jelen eljárás kapcsán. Álláspontja szerint mivel a magyar jogi szabályozás és jogalkalmazás miatt az alap-idegenrendészeti eljárásban őt megillető alapvető eljárási garanciák, jogok érvényre jutásának egyetlen eszköze a korlátozott körben történő felhasználást is lehetővé tévő megismerési engedély kiadása, ezért alperesnek és a bíróságnak ennek figyelembevételével szükséges a közérdek és a magánérdek mérlegelését elvégeznie.

[11] A vonatkozó jog és jogértelmezés körében előadta, hogy azért hivatkozik az alapvető jogokra a jelen Mavtv. alapján indított eljárásban, mert az alap-idegenrendészeti eljárásból ide irányították azzal, hogy az abban az eljárásban hivatkozott alapjogoknak, eljárási garanciáknak úgy tud érvényt szerezni, ha a Mavtv. szerinti eljárásban nyújt be a minősítőhöz a minősített adatok megismerése iránt kérelmet.

[12] Az Alaptörvény és a vonatkozó nemzetközi jog, az Emberi Jogok Európai Egyezményének (a továbbiakban: EJEE) releváns rendelkezései tekintetében rámutatott, hogy a felhasználást is biztosító megismerési engedély iránti kérelem által érintett felperesi – a magánérdek alá tartozó – alapjogok érintettek a jelen ügyben. Kiemelte, hogy a határozat tárgyát képező személyes adatok beszerzésével és minősítésével kapcsolatos alperesi eljárásra és a keresettel érintett adatok alapján született alperesi javaslat kifejezetten a felperes kiutasításával kapcsolatos idegenrendészeti eljárásban született, illetve az alperes ezen irata konkrétan az idegenrendészeti eljárásban hozott döntés alapja lesz. A felperes csak a minősített adatok ismeretében tudja előadni védekezését a kiutasítás tárgyában indult eljárásban.

[13] Kifejtette, hogy a határozat indokolásában a közérdekkel összevetett magánérdek körében kizárólag a felperes „személyes adatai megismeréséhez való jogát” említette további kifejtés nélkül, amellyel szemben, a felperes ügyében a mérleg egyik serpenyőjében, a közérdekkel szemben elhelyezkedő magánérdek a személyes adat megismeréséhez való jog mellett az alapvető jogok ennél sokkal szélesebb körét érinti.

[14] Az idegenrendészeti eljárásban hozott döntés, amellyel a felperest hosszú távra kiutasítják abból az országból, ahol közel 30 éve jogszerűen él, álláspontja szerint a felperes számos, az Alaptörvény I. cikke értelmében védelmet élvező alapvető jogát is érinti.

[15] Hangsúlyozta, hogy a döntés tartalma által érintett a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való alapvető jogot az Alaptörvény L. cikk (1) és (2) bekezdése, VI. cikk (1) bekezdése, XV. cikk (5) bekezdése, a magánélet védelméről szóló 2018. évi LIII. törvény, és az EJEE 8. cikke biztosítja. Kifejtette, hogy az alperes javaslatában foglalt, a nemzetbiztonság sérelmére vonatkozó megállapítást megalapozó lényegi okok megismerése hiányában sérült a tisztességes eljáráshoz, a hatékony bírói jogvédelemhez, a hatékony bírósági jogorvoslathoz való joga, amely jogokat az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése, XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdése, az EJEE 13. cikke, valamint a Kp. 2. § (1) és (2) bekezdése is garantál.

[16] A magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog vonatkozásában rámutatott, hogy az Alkotmánybíróság már kifejtette, hogy a házasságra és a család viszonyaira vonatkozó szabályok az állampolgárok alapvető jogai és kötelességei körébe tartoznak, e jogok lényeges tartalmukban nem korlátozhatóak. Az alapjogi védelem magában foglalja a házassági és családi kapcsolatok fenntartásához és a családi együttéléshez való jogot is, ezek védelme nem csak a magyar állampolgárokat illetik meg, hanem állampolgárságra tekintet nélkül a Magyar Köztársaság területén tartózkodó valamennyi személyt [4/1990. (III. 4.) AB határozat]. Kifejtette, hogy ez az alapjog akkor tud hatékonyan érvényesülni, ha a bíróságok a Mavtv. és a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) részletszabályait ezeknek tükrében értelmezik, és az aktív, tevőleges állami magatartás szükséges ahhoz, hogy teljesülhessen az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdésében foglalt állami kötelezettség.

[17] A tisztességes eljáráshoz és a jogorvoslathoz való jog vonatkozásában hivatkozott az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésére, a 9/2017. (IV. 18.) AB határozatra, a 11/2019. (III. 29.) AB határozatra, amelyekből levezethető, hogy a hatékony bírói jogvédelemhez, jogorvoslathoz való jog alkotmányos alapjog, és a közigazgatási határozatok bírósági felülvizsgálata esetén a bíróságnak a perbe vitt jogokat és kötelezettségeket érdemben kell elbírálnia. E körben kiemelte, hogy az Alkotmánybíróság – ugyan büntetőeljárással és az EJEE 6. cikkével összefüggésben, de jelen üggyel könnyen analógiába állíthatóan – hozott döntést például a 6/1998. (III. 11.) AB határozatban. Álláspontja szerint nem lehet legitim indoka annak, hogy a tisztességes bírósági eljárás biztosítása érdekében, annak egyik aspektusaként ne illesse meg ugyanez a jog, legalább a kifejtett sztenderdek szerinti eljárási jog az alap-idegenrendészeti eljárásban. Az Alaptörvény XXIV. cikke szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joggal, valamint – a hatósági döntés bírósági felülvizsgálata kapcsán – az Alapörvény XXVIII. cikke szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joggal ellentétes az, hogy a büntetőjogias jellegű (szankciós következménnyel járó) közigazgatási eljárásokban és azok bírósági felülvizsgálata során az érintett nem jogosult automatikusan, a minősítő külön felhasználási engedélye nélkül megismerni és felhasználni a hatósági döntéssel érintett (annak alapját részben vagy egészben képező), rá vonatkozó minősített adatnak legalább a lényegét.

[18] Az EJEE és az Emberi Jogok Európai Bírósága (a továbbiakban: EJEB) jogértelmezése kapcsán előadta, hogy a jogforrási hierarchiában a törvényben kihirdetett nemzetközi szerződés az Alaptörvény alatt, de a törvények felett álló jogszabály. Álláspontja szerint a Mavtv. (ahogy a Harmtv. is) a jogforrási hierarchiában ezen jogszabály alatt helyezkedik el, a rendelkezéseit tehát az EJEE – valamint az EJEB esetjoga tükrében, azok tartalmának megfelelően kell értelmezni. Csak ez az értelmezésmód felel meg ugyanis az Alaptörvény 9. cikk (2) bekezdésében foglalt alkotmányos parancsnak, amely szerint Magyarország biztosítja a nemzetközi jog és a magyar jog összhangját. Hivatkozott a 9/2018. (VII. 18.) AB határozatra, a 61/2011. (VII. 13.) AB határozatra. Rögzítette, hogy az EJEE 3. cikke abszolút védelmet élvező korlátozás tilalma alá eső alapjog, az 5. cikk, a 8. cikk, 7. Kiegészítő jegyzőkönyv 1. cikk korlátozható alapjogok, de a korlátozásra csak az EJEB által kimunkált jogszerűségi kritériumoknak megfelelően, az eljárási garanciák, valamint a szükségesség és arányosság követelményét tiszteletben tartva kerülhet sor.

[19] Az EJEB ítéleteire részletesen hivatkozott keresetében. Kiemelte, hogy az EJEB által a név ítéletben meghatározott eljárási garanciákat nem csak a kiutasítási eljárásokban kell alkalmazni, továbbá, amennyiben a titkosított információk megismerhetőségét egy, az alapeljárástól elkülönült külön nemzeti eljárásban, mint a jelen ügyben a Mavtv. szerint eljárásban teszi lehetővé az állam, úgy az eljárási garanciákat értelemszerűen ebben az eljárásban kell úgy biztosítani, hogy a biztosított alapjog ne sérüljön. Kiemelte, hogy az EJEB jogértelmezése alapján sérti többek között az EJEE-t, amennyiben, mint a jelen ügyben is, az érintett semmilyen módon nem ismerheti meg a titkosított adatot, és végsősoron az érintettnek egyáltalán nincs lehetősége arra, hogy hatékonyan megtámadja a nemzetbiztonsági veszélyre vonatkozó vádakat; a bíróságnak nincs lehetősége arra, hogy elvégezze a minősítés, illetve a minősítés fenntartása jogszerűségének felülvizsgálatát, beleértve a minősítés alapjául szolgáló közérdek magánérdekkel összevetett szükségességi, arányossági szempontú vizsgálatát.

[20] Kifejtette, hogy az EJEB ítéleteiben már foglalkozott annak kérdésével, hogy milyen módon kötelesek a hatóságok a kérelmezővel az EJEE-nek megfelelő módon információkat közölni olyan döntésről, amely alapját képező információkat titkosítottak az illetékes hatóságok. Ennek megfelelően az információnak kellően specifikusnak kell lennie, nem elegendő a nemzetbiztonsági ügyet pusztán felvázolni, vagy a felhozott vádakra vonatkozó jogi rendelkezéseket felsorolni.

[21] Álláspontja szerint ahogy az EJEB joggyakorlata, úgy az EUB minősített adatok megismerhetőségével kapcsolatos jogértelmezése alkalmazandó a nemzeti jogban is, így jelen jogvitában is. Hivatkozott az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) azon döntéseire, amelyek az uniós jog alkalmazásának elsőbbségét mondják ki. Kérte a bíróságot, hogy legalább analógia szintjén legyen figyelemmel az EU Alapjogi Charta szerinti és az EUB által értelmezett alapjogi követelményekre.

[22] Hivatkozva az irányadó kúriai döntésekre, álláspontja szerint a jelenlegi magyar jogalkalmazási gyakorlatból következik, hogy számára mindenképpen jelen perben kellene biztosítani a szakhatósági állásfoglalás alapjául szolgáló indokok, minősítéssel védett adatok, információk legalább lényegének megismerését és az alapeljárásban való felhasználhatóságát. Akkor lesz képes az alapeljárásban őt megillető alapjogokat hatékonyan, az EJEE és EJEB jogértelmezés által biztosított tartalommal és védelmi szinten érvényesíteni, ha a Mavtv. szerinti megismerési eljárásban biztosítják számára a szakhatósági állásfoglalás alapjául szolgáló indokok, a minősített iratok legalább lényegének megismerését és felhasználásának jogát.

[23] Jogsértőnek tartotta a határozat indokolását, mert abból nem derül ki, hogy az alperes a teljes körű minősítés indokoltságának vizsgálata kapcsán valóban mérlegelte-e a közérdek védelmét szolgáló érdekekkel szemben a felperesi magánérdek védelmét indokoló, a jelen ügyben releváns felperesi körülményeket. Álláspontja szerint az alperes e körben csak megállapítja, hogy a felperes személyes adata megismeréséhez fűződő jogát figyelembe vette. Ezzel a határozat a minősítés fenntartásának szükségessége és arányossága körében sérti a tényállás tisztázási és indokolási, okszerű mérlegelési kötelezettséget, amely kötelezettséget az Alaptörvény, az EJEE hivatkozott rendelkezései is előírják a minősítés jogszerűségének, szükségességének, arányosságának felülvizsgálata kapcsán. Az indokolást jogsértőnek tartotta, mivel jelen ügyben az alperes a mérlegelés körében tévesen és iratellenesen kizárólag a felperes személyes adatai megismeréséhez fűződő jogát, az információs önrendelkezési jogát említette, ezzel szemben a felperes magánérdeke – és annak figyelembevétele esetén az okozott személyes kár – messze meghaladja az alperes által idézett, pusztán a személyes adatok megismeréséhez fűződő joga sérelmét. Tekintettel arra, hogy az alperes az előzőekben felsorolt egyik alapjogot sem tette vizsgálata tárgyává a közérdek és magánérdek sérelmének és a szükségességi-arányossági teszt vizsgálatakor, egyértelmű, hogy a határozat a mérlegelés körében jogszabálysértő.

[24] Kiemelte, hogy az arányossági vizsgálatnál a Mavtv. szerinti, az alperes által megjelölt közérdeket az érintett (felperes) magánérdekével kell összevetni, mérlegre tenni és vizsgálni, hogy milyen potenciális személyes károk származhatnak abból, ha a magánérdek alulmarad. Álláspontja az, hogy e magánérdek körében kell figyelembe venni az azzal szoros összefüggésben álló alapjogokat. A szükségességi-arányossági teszt körében vizsgált magánérdeke körébe esik tehát a jelen ügyben az alap-idegenrendészeti eljárásban érintett, és potenciálisan sérülő magán- és családi élethez való joga, a tisztességes eljáráshoz és a hatékony jogorvoslathoz való jog (mint személyes kár). A felperest fenyegető sérelem az, hogy a már fentebb hivatkozott, a felperes kiutasításával a felperes esetében sérül a felperes több évtizede megszilárdult magyarországi magánélete, illetve szoros kötődéseket jelentő családi élete is megszakadhat. Álláspontja szerint jelen ügyben, amikor a nemzeti minősített adat megismerését az érintett a hivatkozott alap-idegenrendészeti eljárással összefüggésben, az az abban az eljárásban kockán forgó alapjog érdekében kéri, akkor ezt a megismerési kérelem elbírálásánál, az arányossági teszt körében figyelembe kell venni.

[25] Az EJEB és EUB jogértelmezésből álláspontja szerint az következik, hogy az alperes határozatát felülvizsgáló bíróság által jogszerűnek ítélt minősítés és legitimnek talált közérdeksérelemre hivatkozás esetén is biztosítani kell a legalább lényegre kiterjedő megismerési és felhasználási jogot, a kettőt egyidejűleg. A felperes által hivatkozott jogértelmezés alapján a hatóságok és bíróságok feladata, hogy olyan formában biztosítsák a felperes számára a megismerési és felhasználási jogot, hogy egyúttal nem teszik kockára az alperes által hivatkozott közérdeket. Téves megközelítés azt a terhére róni, hogy alapjogait érvényesíteni igyekszik, amelyhez kimunkált érvelése az EJEB és az EUB jogértelmezésével bizonyosan összhangban van. Hangsúlyozta, biztosítani kell számára, hogy legalább azon okok lényegét megismerje, amelyen az alap-idegenrendészeti eljárásban, az alperes szakhatósági véleménye alapján meghozott döntés alapul, ami jelen esetben alperes ezen irataiban foglalt következtetések alapját képező okok lényegét jelenti.

[26] Kérte, hogy a bíróság az ügyet annak fényében bírálja el, hogy a felperes tudomással bír egyes – feltételezhetően a minősített adatokhoz köthető – információkkal, amelyeket az alperes osztott meg felperessel a meghallgatásai alkalmával. E szerint a felperes kapcsolatot tart fenn egy bizonyos ország titkosszolgálatához köthető személlyel, akivel egyébként a felperes transzparens üzleti kapcsolatban állt. Kérte a bíróságot, hogy annak ismeretében tekintse meg a minősített iratokat, hogy azon személy nevét ismeri, akire tekintettel feltehetően az iratok minősítésre kerültek.

[27] Az alperes védiratában fenntartotta a határozatában foglaltakat, kérte a kereset elutasítását, perköltséget nem igényelt.

[28] A rövid történeti tényállás áttekintése után kiemelte, hogy a megismerni kívánt iratokban rögzített adatok minősítésére a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában megjelölt, Magyarország nemzetbiztonsági tevékenysége, mint minősítéssel védhető közérdek védelme érdekében került sor, a Mavtv. szerint „Titkos!” szintre. A Mavtv. 11. § (2) bekezdése alapján, a közérdeket a magánérdekkel szembeállító értékelési eljárás eredményeként hozta meg a határozatát, miután megállapította, hogy a minősítés indoka továbbra is fennáll, a nemzeti minősítésű személyes adatok megismerése az Nbtv. 5. §-ában megjelölt feladatok hatékony ellátását veszélyeztetné, ezzel Magyarország nemzetbiztonsági tevékenységének zavartalanságához fűződő közérdek sérelmét okozná. Hangsúlyozta, hogy amennyiben a közérdeksérelem az engedély kiadásával fennáll, a minősítőnek kötelessége megtagadni a megismerési engedély kiadását (Mavtv. 11. § (2) bekezdés). Az Nbtv.-re utalással álláspontja szerint egyértelművé tette azt a védendő közérdeket, amely a megismerési engedély kiadásának megtagadását megalapozza, vagyis amelynek védelme felperes személyes adatai megismerésének szükséges és arányos mértékű korlátozását indokolja; indokolási kötelezettségének a jogszabályi lehetőségek szerint eleget tett.

[29] Hangsúlyozta, hogy ha a minősített adat megismerése a közérdek sérelméhez vezet, a kérelmet el kell utasítani. A minősített iratba foglalt adatok komplex, összefüggő jellegére tekintettel azok tartalmi kivonatos formában történő megismerésére sem kerülhet sor a védendő közérdek sérelme nélkül. A Kfv.I.38.063/2018/5. sz. ítéletre hivatkozva rögzítette, hogy az alperesi határozat indokolása nem terjedhetett ki a minősített adatok és konkrét következtetések ismertetésére. A felhasználásra irányuló kérelem vonatkozásában lényegében a határozatában kifejtetteket ismételte meg.

[30] Kiemelte, hogy az alapeljárásra irányadó jogszabályi rendelkezések alapján nem ítélhető meg a minősített adat megismerési engedély kiadása iránti kérelemre hozott határozat jogszerűsége. Az alapvető jogok sérelme is kizárólag jelen eljárással kapcsolatban vizsgálhatók. A szükségesség/arányosság teszt elvégzése során alperes nem vonhatta mérlegelési körébe a felperes személyes körülményeit. Határozatában indokolási kötelezettségének eleget tett, a döntés további, részletes indokolására a Mavtv. sérelme nélkül nem kerülhetett sor. Álláspontja szerint nem bír jelentőséggel az, hogy a felperes rendelkezhet információkkal az alperes részéről a per tárgyát tekintve, mivel nyilvánvalóan alperes nem a teljes minősített adatként kezelendő iratot bocsátotta a felperes rendelkezésére.

A bíróság döntése és annak jogi indoka

[31] A kereset – az alábbiak szerint – nem alapos.

[32] A bíróság a minősített adat megismerési engedély iránti kérelem tárgyában hozott közigazgatási határozatot a Mavtv. 11. § (3) bekezdése alapján vizsgálta felül. Ennek során a Kp. 2. § (4) bekezdése, valamint a Kp. 85. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a kereseti kérelem korlátai között – a 85. § (2) bekezdésben foglalt rendelkezésre figyelemmel – a megvalósítás időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A bíróság a felperes keresetlevele, az alperes védirata, a periratok és a közigazgatási iratok alapján állapította meg az ítéleti tényállást. Az eljáró tanács tagjai a per során az alperesi határozattal érintett minősített adatokat a Mavtv. 11. § (3) bekezdésében biztosított jogosultság alapján megismerték. A bíróság rögzíti, hogy a perben figyelembe vette a Kúria által a nemzeti minősítésű személyes adatok megismerése és felhasználása iránti kérelemre indult ügyekben kialakított joggyakorlatot, attól nem tért el.

[33] A bíróság az alperes határozatának jogszerűségét vizsgálta felül a felperes keresetében kifejtett érvek mentén, a döntés a felperes keresetében hivatkozott okok alapján jogszabálysértő-e. A határozat jogszerűségének megítélésekor a bíróság a szükségesség-arányosság teszt alkalmazásával kizárólag a Mavtv.-ben írt feltételek alapján dönthet a határozat jogszerűségéről, az e körbe nem tartozó felperesi személyes életkörülményeket sem veheti figyelembe (Kúria Kfv.I.37.086/2021/9. számú ítélet).

[34] A Kúria töretlen joggyakorlatát hangsúlyozva a Kfv.I.37.055/2022/9., Kfv.I.37.455/2022/11., Kfv.I.37.665/2022/9. számú ítéleteiben ismételten megerősítette, hogy nem tárgya a nemzeti minősítésű személyes adat megismerése iránti engedélyt megtagadó határozat jogszerűségét vizsgáló pernek az alapeljárás, jelen esetben az idegenrendészeti eljárás vizsgálata. Az idegenrendészeti eljárás, amelyben az alperes a szakhatósági állásfoglalását kiadta, amint arra a Kúra Kfv.I.37.055/2022/9. számú ítéletében is világosan rámutatott, a jelen nemzeti minősítésű személyes adat megismerési engedély kiadása iránti eljárástól elkülönül, mind a jogorvoslati eljárás, mind az anyagi jogi szabályozás tekintetében. Jelen eljárás az idegenrendészeti eljárás során hozott határozat jogszerűségének bírósági vizsgálatától teljesen függetlenül érvényesülő eljárás, ezért az azokkal kapcsolatos hivatkozásokat egymástól el kell különíteni. Erre tekintettel a felperes által ismertetett uniós jog, EUB joggyakorlat, valamint a EJEB eseti döntései sem lehetnek irányadóak a nemzeti minősített adatok megismerhetősége tárgyában indult eljárásban, így ezen hivatkozásokat a bíróság nem értékelhette. Utal a bíróság e körben arra, hogy a Kúria Kfv.I.37.055/2022/9. számú ítéletében – fenntartva a Kfv.I.37.259/2022/8. számú ítéleti érvelését – kifejtette, hogy az alapeljárás és a Mavtv. szerinti minősített adat megismerése szerinti „(…) eljárások ezen elkülönülése eredményezi azt, hogy a Mavtv. szerinti minősített adat megismerési engedély kiadása iránti kérelemre folytatott eljárás során nem alkalmazhatóak a felperes által hivatkozott uniós és más nemzetközi normák, valamint az azokhoz kapcsolódó eseti döntések.”.

[35] A fentiekre is figyelemmel jelen perben tehát a bíróság kizárólag azt vizsgálhatta, hogy a minősített adat megismerésének megtagadásáról szóló alperesi határozat a felperes keresetében hivatkozott okok alapján jogszabálysértő-e. A Kúria Kfv.I.37.381/2017/6. számú ítéletében kimondta, hogy a megismerési engedély alapvetően az egyént megillető önrendelkezési jog érvényesülésének eszköze; a megismerési engedély biztosítja az egyént megillető önrendelkezés alapjogának érvényesülését még abban az esetben is, ha az egyén adatai a minősített adatok körébe tartoznak. Minősített adatok esetében az információs önrendelkezési jog a Mavtv. 11. § (2) bekezdésének keretei között azonban korlátozott. Az alperesi határozat jogszerűségének megítélésekor a bíróság a szükségesség-arányosság teszt alkalmazásával kizárólag a Mavtv.-ben írt feltételek alapján dönthet a határozat jogszerűségéről, az e körbe nem tartozó felperesi személyes életkörülményeket sem veheti figyelembe (Kúria Kfv.I.37.086/2021/9. számú ítélet).

[36] A Kúria Kfv.I.37.086/2021/9. számú ítélete [28] pontjában kifejtette, hogy: „[a]hhoz, hogy a bíróság állást tudjon foglalni a határozat jogszerűsége kérdésben, óhatatlanul meg kell ismernie a szakvéleményben foglaltakat, mert csak így tudja elvégezni a szükségesség–arányosság tesztjét. Az adatok megismerésére az Mavtv. 11. § (3) bekezdése jogosítja fel. Ezzel kerül biztosításra a felperes által hivatkozott tisztességes eljáráshoz való jog, mert a hatékony bírói jogvédelem azon követelménye, vagyis az az alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben döntsön, maradéktalanul így valósul meg.” A [30] pontban pedig egyértelműen kifejtette továbbá, hogy: „[n]em állapítható meg Alaptörvény ellenesség arra figyelemmel sem, hogy a jogalkotó elkülönült eljárásban szabályozta a minősített adat megismerését biztosító eljárást és nem az idegenrendészeti eljárásban biztosítja azt. Érthető módon ez megnehezíti a felperesi védekezést, de nem fosztja meg a jogorvoslati jogának gyakorlásától és a már ismertetett bírói felülvizsgálatra figyelemmel biztosítja a tisztességes eljárás lefolytatását.” A Kúria az idézett Kfv.I.37.086/2021/9. számú ítéletében foglalt döntés elvi tartalmaként is kimondta, hogy: „[a] Mavtv. 11. § (3) bekezdésében szabályozott, az eljáró bíróság részére biztosított minősített adat megismerése garantálja a tisztességes eljáráshoz való jog érvényesülését.” A bíróság a Kúria hivatkozott ítéletében foglaltakat maradéktalanul irányadónak tekintette és döntése során figyelembe vette. A fentiek szerint a tisztességes eljáráshoz fűződő jog sérelme jelen eljárásban nem volt megállapítható, a felperes alaptalanul állította e joga megsértését. A felperes számára nyitva álló bírói utat a felperes igénybe vette, a perben a bíróság a megismerni kért minősített iratokba betekintett, megvizsgálta, hogy az alperes megalapozottan állította-e a szükségesség-arányosság tesztje alapján a megismerés megtagadásának megalapozottságát, a szükségesség-arányosság tesztjét a bíróság is elvégezte. Mindezek következtében a felperes által állított alapjogi sérelmek nem voltak megállapíthatók, alaptalanul hivatkozott az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és a XXVIII. cikk (1) és (7) bekezdésében foglaltak és Kp. 2. § (1) és (2) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezések megsértésére.

[37] A határozatból megállapítható, hogy a felperes kérelme alapján az alperes, mint minősítő előbb megvizsgálta, hogy a kérelemmel érintett felperesi adatok minősítettek-e és milyen okból. Az ellenőrzése során végzett információszerzési tevékenység és a felperes adatai szoros kapcsolatára, összefüggéseire is utalva hangsúlyozta, hogy a felperessel kapcsolatban keletkezett adatok a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontjában foglalt, Magyarország nemzetbiztonsági tevékenysége, mint minősítéssel védhető közérdek körébe tartoznak. Megvizsgálta, hogy az adatok minősítését fenn kell-e tartani, és ennek eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy a minősítés oka változatlanul fennáll. A kérelem alapján elvégzett vizsgálata eredményeként rögzítette határozata indokolásában, hogy a minősítés célja túlmutat a felperesre vonatkozó adatok megszerzésén, mivel olyan adat is felmerült, amelynek a felperes által történő megismerése súlyosan károsítaná az alperes nemzetbiztonsági tevékenységét. A felperes kérelmének teljesíthetősége vizsgálata során a megismeréshez fűződő magánérdek és a védendő közérdek összevetése alapján alappal jutott arra a következtetésre, hogy a kérelem teljesítése a közérdek – Magyarország nemzetbiztonsági tevékenysége – sérelméhez vezetne. Megalapozottan állapította meg az alperes, hogy a felperesnek az alperes felderítő-elhárító területébe tartozó tevékenységére, kockázati tényezőt jelentő kapcsolatrendszerére, valamint az általa Magyarországon elősegített nemzetbiztonságot sértő érdekek érvényesülésére vonatkozó információk merültek fel, amelyek figyelembevételével értékelte, hogy az adat megismerése során a közérdeksérelem fennáll. A határozat egyértelműen rögzítette a védendő közérdeket, amikor a Mavtv. 5. § (1) bekezdés c) pontján túl az Nbtv. 5. § g) pontjára is utalt, és kellő indokát adta határozatában, hogy e közérdek sérelmével járna a megismerés engedélyezése. A bíróság az iratok alapján – beleértve a perben megismert minősített adatokat is – megállapította, hogy az alperes a Mavtv. 11. § (2) bekezdése szerinti vizsgálatot elvégezte, a közérdek sérelmét megvizsgálta, s annak alapján a megismerési engedély iránti kérelem tárgyában hozott határozata tekintetében az indokolási kötelezettségét kellően teljesítette, a Mavtv. 11. § (2) bekezdésében előírt indokolási kötelezettséget nem sértette meg, a megismerési engedély kiadásának megtagadását indokolása kellően alátámasztotta.

[38] A Kúria már több határozatában hangsúlyozta, hogy a bíróság részére biztosított megismerés lehetővé teszi a szükségesség-arányosság tesztjének elvégzését, ezáltal biztosított a tisztességes eljáráshoz való jog, a hatékony bírói jogvédelem, és az az alkotmányos igény, hogy a perbe vitt jogokról a bíróság érdemben döntsön. A szükségesség és arányosság elve mind a minősítés, mind a peres eljárás során együtt alkalmazandó. A megismerési jog korlátozása a minősítéshez fűződő közérdeksérelem fennállta miatt önmagában már szükséges. A bíróság jelen ítélete meghozatala során és az indokolásában kifejtettek tekintetében a Kúria gyakorlatát (Kfv.I.37.673/2022/12., Kfv.I.37.455/2022/11., Kfv.I.37.259/2022/8., Kfv.I.37.055/2022/9., Kfv.I.37.931/2021/8., Kfv.I.37.747/2021/7., Kfv.I.37.468/2021/7., Kfv.I.37.127/2021/10., Kfv.I.37.086/2021/9., Kf.I.37.587/2019/6., Kf.I.38.387/2019/12., Kfv.I.37.019/2017/5., Kfv.I.37.381/2017/6., Kf.I.37.924/2018/5.) figyelembe vette, attól nem tért el.

[39] Annak érdekében, hogy a jelen perben a hatékony jogvédelem érvényre juthasson, és a tisztességes eljárás biztosított legyen, a bíróság is megismerte a minősített adatokat tartalmazó iratokat, elvégezte a szükségesség-arányosság vizsgálatot és annak alapján arra a következtetésre jutott, hogy jogszerű, a szükségesség és arányosság követelményeinek megfelelő korlátozó döntést hozott az alperes. A szükségesség-arányosság teszt során tényként állapította meg, hogy a felperes minősített személyes adatainak megismerése által az alperes nemzetbiztonsági tevékenységére, annak irányultságára, metodikájára, eljárásrendjére levonható következtetések az alperes befolyásolástól mentes, hatékony feladatellátását hátráltatnák, és ezzel közvetve Magyarország nemzetbiztonsági érdekeit sértenék. Megalapozottnak értékelte a bíróság az iratok megismerése alapján azt az alperesi határozati megállapítást, hogy a felperesnek az alperes felderítő-elhárító tevékenységi körébe illeszkedő tevékenységére, kapcsolati körére tekintettel indokolt volt a kérelem megtagadása. Alappal jutott arra a következtetésre az alperes, hogy amennyiben a felperes részére a megismerést biztosította volna, az Magyarország nemzetbiztonsági érdekének sérelméhez vezethetett volna, ezért döntésével a bíróság is egyetértett. A közérdek védelme hangsúlyosabb érdeknek bizonyult a felperes személyes adatai megismeréséhez fűződő magánérdekénél, ezért a felperes számára a megismerést az alperes – a szükséges összevetést követően – alappal tagadta meg; a szükségesség-arányosság követelményének eleget téve hozta meg a döntését. Alaptalanul állította a felperes, hogy a megismerési engedély megtagadása aránytalan korlátozást valósított meg, és sem szükségességi, sem arányossági szempontból nem volt indokolt.

[40] A bíróság a határozatot nem értékelte jogszabálysértőnek azon felperesi érvelés mentén sem, hogy tartalmi indokolás – a mérlegelés szempontjai, valamint azok okszerűsége – hiányában az alperes döntése jogszabálysértő. Az alperes indokolása eleget tesz a Kúria több ítéletében, így az alperes által hivatkozott Kfv.I.38.063/2018/5. számú ítéletben kifejtett követelményeknek, ezáltal kellő indokolást tartalmaz. Az alperes határozatában és védiratában is helyesen mutatott rá, hogy a határozatban foglaltaknál részletesebb indokolást – a minősített adatok védelmének jogszabályi kötelezettségére tekintettel – nem adhatott. Helytállóan hivatkozott arra is, hogy a Kúria Kfv.I.38.063/2018/5. számú ítéletében foglalt elvárásnak indokolása megfelel, ugyanis határozata – a Kúria által korábban már felülvizsgált döntéseivel egyezően – tartalmazza az adatok megismerésének a minősítéssel védett közérdeksérelemmel való okozati összefüggését.

[41] A felperes tévesen állította, hogy az alperes határozata a mérlegelés körében jogszabálysértő. Az alperes döntése – ahogyan arra felperes is hivatkozott – nem mérlegelési jogkörben hozott határozat, így a nemzeti minősítésű személyes adat megismeréséhez fűződő jog és a közérdek összevetése eredményeként a közérdeksérelem megállapítása okán a kérelmet el kellett utasítani. A Kúria – egyebek között a Kfv.I.37.468/2021/7. számú ítélete [29] pontban kifejtett – irányadó álláspontja szerint: „(…) a Mavtv. szerinti minősített adatok esetében a szükségesség/arányosság teszt elvégzése nem eredményez diszkrecionális jogkörben meghozott közigazgatási határozatot. A Kúria nem csupán a minősített adatok esetében, de a közigazgatási jog más területén is megállapította, hogy a bizonyítékok értékelése nem eredményez a Kp. szerint felülvizsgálandó közigazgatási döntést. A Kúria a 2/2015. (XI.23.) KMK vélemény alapján az a közigazgatási határozat nem minősül mérlegelési jogkörben hozott határozatnak, amelyben a határozathozatalhoz szükséges bizonyítékok értékelése alapján döntési lehetőségeket nem biztosító jogszabály alkalmazásával dönt a hatóság. A KMK vélemény indokolása leszögezi azt is, hogy a bizonyítás értékelése a hatóság részéről egyfajta mérlegelés, azonban ez a típusú „mérlegelés” a bírósági felülvizsgálat szempontjából nem jelent mérlegelési jogkört, ha a jogszabály az adott ügyben döntési lehetőségeket vagy kereteket nem tartalmaz (Kfv.I.35.250/2017/6. ítélet [16] pont).” A Kfv.I.37.127/2021/10. számú ítélet [35] pontjában a Kúria a fentieket fenntartva kimondta, hogy „[a] szükségesség/arányosság teszt elvégzése nem eredményez mérlegelési jogkörben hozott közigazgatási határozatot.”

[42] Helyesen hivatkozott az alperes arra is, hogy figyelemmel arra, hogy a perben vizsgált minősített dokumentum olyan komplex összefüggéseket tartalmazó irat, amelynek adataiból és azok összefüggéseiből az alperes nemzetbiztonsági tevékenységére nézve további következtetések vonhatók le, az adatok bármilyen szétválasztása – a jelentős kárral fenyegető közérdek sérelmének kockázata nélkül, amely mögött számtalan egyén korlátozhatatlan és korlátozható alapjoga is megtestesül, valamennyi összefüggés teljeskörű ismerete hiányában – nem lehetséges. Az alperes a megismerési engedély „kivonatos” formában történő kiadásának elutasítását ezen okból is megalapozottan tagadta meg, a keresetben hivatkozott felperesi érvek e tekintetben nem foghattak helyt. Tévesen állította a felperes, hogy jogsértő a határozat, mivel az alperes nem biztosította a minősített adat „legalább lényegének” a megismerését és felhasználását. A bíróság ezen értékelését a Kúria ítéleteiben kifejtettek alátámasztják. A Kúria Kfv.I.37.127/2021/10. számú ítéletében egyértelműen kimondta, hogy a nemzeti minősítésű személyes adat esetében a felperes által kért ún. „kivonatolás” intézménye nem egyeztethető össze a minősített adat megismerése jogintézményével. Az alperesi határozat jogszerűségének vizsgálata során a bíróság mindig az adott ügyben, konkrét információk alapján dönt; a konkrétság azok egyediségében rejlik, kivonatolásuk általánosítással jár, ebben az esetben elveszítik személyes adat jellegüket, aminek következtében a nemzeti minősítés is okafogyottá válhat. A Kúria a Kfv.I.37.259/2022/8. számú ítéletében a döntés elvi tartalmaként ki is mondta: „ [a] Mavtv. hatálya alatt nem kerülhet sor „kivonatolásra”, „lényegi okok megismerésé”-re: az adatok vagy megismerhetőek vagy nem.”

[43] A fentiekben utalt már a bíróság arra, hogy a minősített adat megismerésére vonatkozó eljárás elkülönül az előzményi eljárástól, így irreleváns, hogy az alapeljárás idegenrendészeti, menekültügyi vagy más eljárás. A bíróság álláspontja szerint jelen perben alkalmazandó jogszabály, a Mavtv. irányadó rendelkezéseinek vonatkozásában az uniós jog értelmezésének szükségessége nem merült fel. Döntése meghozatalánál irányadónak tekintette a bíróság a Kúria Kfv.I.37.127/2021/10. számú ítélet [34] pontjában foglalt elvi álláspontot, miszerint: „[a] minősített adat megismerése iránti kérelmet elutasító közigazgatási határozat esetében a hatékony bírói jogvédelem csak a minősített adat védelméről szóló törvény keretei között érvényesülhet, azokat a hatályos uniós szabályok nem írják felül.”

[44] Az alperes a korábbi bírósági joggyakorlatot is összegezve okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy a Mavtv. 3. § 9. pontja szerinti megismerési engedély fogalmát – amely szerint a megismerési engedély a minősítő által az érintett személyazonosító adatainak feltüntetésével, a nemzeti minősített adattal kapcsolatos rendelkezési jogosultságok megjelölésével, az érintett személyes adatait tartalmazó nemzeti minősített adat megismerésére írásban adott felhatalmazás – értelmezve a felperesnek a tárgyi minősített adatok felhasználására vonatkozó pontosított kérelme csak akkor lett volna teljesíthető, ha a megismerés engedélyezésével egyidejűleg rendelkezési jogot kapott volna az adatok idegenrendészeti hatósági/bírósági eljárásban való felhasználására. Tekintettel azonban arra, hogy az alperes a megismerési engedély kiadását a közérdek védelmére hivatkozással megtagadta, nem jelölhette meg a felperes számára azt sem, hogy a minősített adatokkal milyen körben (pl. az idegenrendészeti hatóság vagy bíróság előtt a megfelelő titokvédelmi szabályok betartása mellett) jogosult rendelkezni.

[45] A Mavtv. 11. § (3) bekezdése egyértelműen behatárolja, hogy a közigazgatási per tárgya a megismerési engedély megtagadásáról szóló határozat, amelyből következően jelen perben a keresettel támadott alperesi határozat jogszerűsége vizsgálható, ezen túlmenően vizsgálatot a bíróság – hatáskör hiányában – nem végezhetett. A minősítés, illetve a minősítés felülvizsgálata jogszerűségének vizsgálata nem lehetett tárgya jelen pernek, arra az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (a továbbiakban: Info.tv.) szerinti titokfelügyeleti eljárás szolgálhat. A Kúria Kfv.I.37.747/2021/7. számú és a Kúria Kfv.I.37.259/2022/8. számú ítéletében egyértelműen kimondta, hogy a nemzeti minősítésű személyes adat megismerése iránti engedélyt megtagadó határozat jogszerűségét vizsgáló pernek nem tárgya az adat minősítését eredményező eljárás. A bíróság nem azt vizsgálja, hogy a minősítés jogszerű volt-e, hanem azt, hogy az adat megismerése a minősítés alapjául szolgáló közérdek sérelméhez vezet-e vagy sem. Alátámasztja a fentieket a Kúria Kfv.I.37.931/2021/8. számú ítélete [44] pontja is, amelyben a döntés elvi tartalmaként rögzítette: „[a] minősített adat megismerése iránti folyó közigazgatási perben a bíróság nem azt vizsgálja, hogy az adat minősítése, ezen belül a minősítés típusának meghatározása jogszerűen történt-e, hanem azt, hogy az adat felperes általi megismerése a minősítés alapjául szolgáló közérdek sérelméhez vezet-e vagy sem.” A minősítéssel kapcsolatos kereseti hivatkozásokat a bíróság tehát nem vizsgálhatta. Ugyanakkor az Info.tv. 62. § (1a) bekezdése alapján alkalmazandó 31. § (6a) bekezdése alapján a bíróság a jelen per alapját képező minősített adatok körében nem ad lehetőséget a titokfelügyeleti eljárás bírósági kezdeményezésre, mivel az a közérdekű adatok megismerése kapcsán nyújt szabályozást. A felperes az Info.tv. 62. § (1) és (3) bekezdése alapján fordulhat a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatósághoz a titokfelügyeleti eljárás kezdeményezése végett. Fentiek okán a bíróság a felperes ezen irányú indítványát elutasította.

[46] A jelen perben nem merült fel olyan azonos ténybeli és jogi alapokon nyugvó jogkérdés, amelynek tárgyában a C-420/22. és C-528/22. számon, az EUB előtt folyamatban lévő előzetes döntéshozatali eljárásokban hozandó ítélet jelen ügy érdemének elbírálására kihatna, az alperesi döntés jogszerűségének vizsgálata a Mavtv. vonatkozó rendelkezései alapján elvégezhető, az alkalmazandó jogszabályi rendelkezések vonatkozásában az uniós jog értelmezésére nincs szükség. Mindezekre figyelemmel jelen eljárás felfüggesztésére nem volt szükség, a Pp. 126. § (2) bekezdésében írt feltételek fennállását a bíróság nem állapította meg. A bíróság megítélése szerint a Kúria joggyakorlatára is figyelemmel a Mavtv. jelenlegi szabályozási rendszere a hatályos szabályozás valamennyi célját (úgy a közérdekek, mint a magánérdekek biztosítását és védelmét) egyaránt képes betölteni, és a hatékony jogvédelmet, valamint a tisztességes eljárás alapkövetelményét biztosítani.

[47] Nem bírt relevanciával a per tárgyát tekintve az sem, hogy felperesnek vannak bizonyos információi az alperestől arról, ami általa feltételezetten kompromittálhatta az ügyben, és a minősített adatok alapját képezhette. A bíróság hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatosan adatot nem közölhet a minősített adatok védelme miatt. Az a tény, hogy felperes tudomással bírhat egyes őt érintő, és az alperes hatókörébe kerülő információkkal, nem változtathattak a per kimenetelén, mivel a bíróság a hatáskörébe tartozó szükségességi-arányossági tesztet elvégezte, amelynek alapján meghozta jelen döntését.

[48] A fentiekben kifejtettek alapján az alperes a Mavtv. 11. § (1)-(2) bekezdésében foglaltak figyelembevételével hozta meg döntését. Helyesen rögzítette határozatában a védendő közérdeket, kellően, a minősített adat sérelme nélkül indokolta meg a döntését, megfelelően alátámasztotta a megismerési kérelem elutasításának szükségességét, a megismerés engedélyezése esetén biztosítandó rendelkezési jogosultságról szóló döntés mellőzésének indokait. Az alperes határozata ezért az anyagi jogi jogszabályi rendelkezéseknek megfelelt, lényeges, az ügy érdemére kiható hiba, eljárási jogsértés nem volt megállapítható, a kereseti kérelmekben felhozott okokból nem jogsértő, ezért a bíróság a keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.

[49] A jogi képviselővel eljáró pernyertes alperes perköltséget nem számított fel, ezért a bíróságnak a perköltségről rendelkeznie nem kellett.

[50] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott 30.000 forint kereseti illeték megfizetésére a bíróság – a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 101. § (1) bekezdése és 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte. A teljesítés módját a 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése, míg a teljesítés elmulasztásának következményeit a 3. § (3) bekezdése határozza meg.

[51] Tájékoztatja a felperest, hogy az illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell az esedékesség napjáig megfizetnie. A megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a Fővárosi Törvényszék megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. Az illetékfizetési kötelezettség esedékességének napja tekintetében az egyes adótörvények módosításáról szóló 2022. évi XLV. törvény által módosított Itv. 78. § (4) bekezdése irányadó.

[52] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (1)-(2) bekezdése zárja ki. Tájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a Kp. 115. § (1) bekezdése alapján a jogerős ítélet ellen jogszabálysértésre, illetve a Kúria közzétett határozatától jogkérdésben való eltérésre hivatkozással felülvizsgálati kérelem terjeszthető elő, amelynek elbírálása a Kúria hatáskörébe tartozik. A Kp. 27. § (1) bekezdése szerint a Kúria előtt a jogi képviselet kötelező.

Budapest, 2023. március 6. dr. Surányi Katalin Petőné dr. Sipka Judit dr. Tóth László a tanács elnöke előadó bíró bíró