Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Federal District Court of Budapest: Cancellation of Administrative Decision
Budapest Környéki Törvényszék — K.700459/2026/13
Budapest Környéki Törvényszék
Az határozat száma: 103.K.700.459/2026/13.
A felperes: Felperes1 (Cím1)
A felperes képviselője: dr. Sipka Ügyvédi Iroda dr. Sipka Péter Máté ügyvéd (cím3)
Az alperes: Csobánka Község Önkormányzata (2014 Csobánka, Fő út 1.)
Az alperes képviselője: dr. Nedwed Ügyvédi Iroda dr. Nedwed Mária ügyvéd (cím4)
Í t é l e t
A bíróság az alperes ügyszám. számú határozatát megsemmisíti.
A bíróság kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 571.500 (ötszázhetvenegyezer-ötszáz) forint perköltséget.
Az eljárási illeték a Magyar Állam terhén marad.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s A tényállás
[1] Az alperes 2025. november 27. napján megtartott képviselő-testületi ülésen a ügyszám1 önkormányzati határozatban rögzítette, hogy a jegyző 2025. december 29-i hatállyal közös megegyezéssel történő jogviszony megszüntetésének körülményei, az ahhoz kapcsolódó pénzügyi kötelezettségvállalás, valamint a jogszerűség és indokoltság vizsgálata céljából 5 tagú vizsgálóbizottságot állít fel. A határidőt 2025. december 11. napjában jelölte meg.
[2] Ezt követően a 2025. december 11. napján tartott képviselő-testületi ülésen meghozott ügyszám2 önkormányzati határozattal döntött a képviselő-testület a ügyszám1 önkormányzati határozat visszavonásáról, tekintettel arra, hogy a bizottság létrehozása hibás jogi aktussal történt. Még ugyanazon a napon, 2025. december 11. napján a ügyszám3 számú önkormányzati határozattal rögzítette az alperes, hogy annak kivizsgálása céljából, hogy a polgármester megszegte-e a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvényben foglalt, a vagyonnal való felelős és hatékony gazdálkodás elvét, a pénzügyi ellenjegyzés a pénzügyi teljesítés esedékességét megelőzően írásba foglalva rendelkezésre állt-e az államháztartásról szóló 2011. évi CXCV. törvény (a továbbiakban: Áht.) 37. § (1) bekezdése alapján, továbbá a munkaviszony közös megállapodással történő felbontását tartalmazó dokumentum nyilvánossá tételének megtagadásával vétett-e az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (3) bekezdése és a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény (a továbbiakban: Kttv.) 179. §-ban foglaltak ellen az elmúlt évben, valamint a ciklus kezdetétől milyen volt a gazdálkodás irányítása, követett-e el a polgármester a falu számára hátrányos lépéseket, képviselte-e a falu érdekeit, a bölcsőde építéséhez kapcsolódó visszafizetés kapcsán eleget tett-e tájékoztatási kötelezettségének, tehát mindezen kérdések vizsgálatára a Kttv. 225/F. § (1) bekezdése alapján fegyelmi vizsgálatot rendelt el és a Kttv. 225/F. § (2) bekezdés alapján 3 fős vizsgálóbizottságot állított fel. A fegyelmi eljárás megindítását 2026. január 6. napjával rendelte el és felkérte a bizottságot, hogy a vizsgálatot 30 napon belül folytassa le.
Az alperes határozata [3] Az alperes 2026. február 18. napján meghozott ügyszám4 önkormányzati határozatában rögzítette, hogy a fegyelmi bizottság előterjesztését megtárgyalta és megállapította, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el. Fegyelmi büntetésként a felperes illetményének 20 %-át megvonta 12 hónapra. Rögzítette továbbá, hogy törvényességi felügyeleti feladatot ellátó vármegyei kormányhivatalhoz fordul és kéri a vizsgálatot és intézkedést. A határozatban rögzítésre kerültek a)-j) pontokig a felperes terhére megállapított szabálysértések, azonban a határozat indokolást és jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. A határozat rögzítette továbbá, hogy felelős: fegyelmi bizottság elnöke, határidő: azonnal.
A felperes keresete
[4] A felperes keresettel támadta az alperes ügyszám4 számú határozatát, elsődlegesen kérve annak megsemmisítését, másodlagosan megváltoztatását és a kiszabott fegyelmi büntetés mellőzését vagy az elkövetett cselekmények súlyához mérten – az arányosság elvét szem előtt tartva – annak mérséklését. Perköltség igényt is támasztott az alperessel szemben.
[5] A felperes 2026. szeptember 22. napján megtartott bírósági tárgyaláson pontosított keresetében eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre is hivatkozott.
[6] Az eljárási szabálysértések körében a felperes hivatkozott arra, hogy az alperes megsértette a Kttv. 225/F. § (3) bekezdésében írt kógens, a vizsgálat lefolytatására nyitva álló 30 napos határidőt. A vizsgálóbizottság 2025. december 11-i ülésen került létrehozásra, a vizsgálat tényleges lezárására azonban csak 2026. február 4-én került sor. A képviselő-testület azzal, hogy a vizsgálat elrendelésének kezdetét a határozatban a jövőbe tolta ki, a törvényes határidőt kijátszotta, ami önmagában a fegyelmi eljárás jogszerűtlenségét eredményezi. Kiemelte, hogy az alperes 2025. november 27. napján elrendelt és később, 2025. december 11. napján az aljegyző által küldött törvényességi észrevételre tekintettel visszavont és hatályon kívül helyezett vizsgálattal csak a fegyelmi felelősségre vonásra nyitva álló határidőt kívánta meghosszabbítani. Ezt támasztja alá az is, hogy a későbbiekben hatályon kívül helyezett vizsgálat eredményét az alperes teljes egészében felhasználta a fegyelmi eljárás során. Az alperes a megelőző eljárással és az egyébként is határidőt túllépő eljárással összesen 69 napig folytatott vizsgálatot. Ezen határidő hosszabbítás, valamint a vizsgálati fázisok egybemosása kimeríti a rendeltetésellenes joggyakorlás, azaz a joggal való visszaélés tilalmának fogalmát.
[7] Hivatkozott továbbá arra, hogy hivatalosan 2026. január 6. és február 4. között zajló vizsgálat alatt a 3 tagú vizsgálóbizottság személyesen meghallgatta, de a tárgyaláson általa elmondottakat a fegyelmi eljárás során nem használták fel és a fegyelmi határozat meghozatalakor a döntésben ezen körülményeket nem vette figyelembe az alperes. A fegyelmi határozat indokolása a felperes személyes meghallgatásán elhangzottakról nem szól, számára az eljárás során érdemben sem írásban, sem szóban nem biztosítottak lehetőséget arra, hogy a vizsgálóbizottság előtt a terhére rótt cselekményekkel kapcsolatban ténylegesen védekezzen, bizonyítékait előadja és azokat a fegyelmi bizottság ténylegesen értékelje. A Kttv. 9. § (2) bekezdése előírja, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni. A Magyarország helyi önkormányzatairól szóló törvény (a továbbiakban: Mötv.) 9. §-a pedig a közjogban is tiltja a hatáskörrel való visszaélést. Az általa a meghallgatáson előadott mentő és enyhítő körülményeket érdemben a bizottság nem vizsgálta, azokat nem mérlegelte, róluk az értékelés során semmilyen formában nem adott számot.
[8] További eljárási szabálysértésként állította, hogy az alperes indokolási kötelezettségét elmulasztotta, ugyanis az alperes határozata nem tartalmaz a büntetés kiszabását alátámasztó okszerű és valós indokolást, pusztán a vizsgálati jelentésre, illetve irreleváns jogszabályokra hivatkozik. Ez - az ítélkezési gyakorlat szerint - a határozat érdemi felülbírálatát lehetetlenné teszi, így annak megsemmisítését kell, hogy maga után vonja. A fegyelmi határozatban a vizsgálati jelentésre történő puszta általános utalás nem minősül megfelelő indokolásnak, a határozatnak önmagában meg kell állnia a helyét, abból az eljárás alá vont polgármesternek és a közigazgatási bíróságnak is egyértelműen látnia kell, hogy a felperes mely konkrét magatartásával, mikor és hogyan valósított meg fegyelmi vétséget. Az alperes határozata nem tartalmaz önálló, logikusan felépített tényállást és bizonyíték értékelést, ezáltal a felperes jogorvoslathoz való jogát és hatékony bírósági felülvizsgálatot is elvonta. A feltételezett jogszabálysértések puszta felsorolása nem teszi jogszerűvé az aktust. Hivatkozott továbbá arra, hogy a határozatból az MK 95. számú állásfoglalás figyelembevételével ki kell derülnie a munkáltatói mérlegelés és szankció kiszabása okszerűségének is. A képviselő-testület a törvényben meghatározott legsúlyosabb, a polgármester illetményét 12 hónapra 20 %-kal megvonó büntetést alkalmazta. Tette mindezt úgy, hogy a képviselő-testület a ügyszám5 számú határozatával korábban már hivatalosan elfogadta, hogy a felperes magánvagyonából tett kárenyhítő felajánlást, így az állítólagos fegyelmi vétséggel okozott vagyoni hátrány teljeskörűen megtérült.
[9] Kiemelte, hogy a fegyelmi döntést meghozó, 2026. február 18-i testületi ülésen az alperes megsértette a Kttv. 225/F. § (3) bekezdését azáltal, hogy a fegyelmi ügy tárgyalásának levezetésére a képviselő-testület a tagjai sorából nem választott elnököt. Jelen ügyben az elnök megválasztására formalizált szavazás útján nem került sor.
[10] Anyagi jogi jogszabálysértések körében hivatkozott arra, hogy a képviselő-testület a határozatában valótlanul állította az Áht. 37. § (1) bekezdésének a megsértését a pénzügyi ellenjegyzés állítólagos hiánya okán, mert az ellenjegyzés a valóságban megtörtént. Az Áht. végrehajtási rendelete kimerítően felsorolja az ellenjegyzés érvényességi kellékeit, amely feltételek között az iktatószám kötelező megléte nem szerepel. Ennek hiányára alapozva fegyelmi vétséget megállapítani jogszabálysértő.
[11] Szintén téves a költségvetési fedezet hiányának felrovása tekintettel arra, hogy az előirányzatok átcsoportosítására és a költségvetés módosításra 2026. március 20-ig törvényes lehetőség állt az önkormányzat rendelkezésére, így a mulasztás az eljárás időpontjában fogalmilag nem valósulhatott meg.
[12] Állította továbbá, hogy a határozat súlyosan megsérti a felperes kizárólagos munkáltatói jogkörét. A Mötv. 67. §-a értelmében a polgármester a jegyző tekintetében az összes munkáltatói jogot önállóan gyakorolja, beleértve a jogviszony megszüntetését és a juttatások megállapítását is. A képviselő-testület fegyelmi eljárás keretében nem jogosult felülbírálni és szankcionálni egy olyan intézkedést, amelyet a törvény kifejezetten a polgármester kizárólagos hatáskörébe utal. A határozat jogi komolytalanságát és alkalmatlanságát támasztja alá az is, hogy a képviselő-testület fegyelmi intézkedésként a felperes terhére a Mötv. 132. §-át hívta fel jogalapként. A Mötv. ezen szakasza a vármegyei kormányhivatal törvényességi felügyeleti eljárásának szabályait rögzíti és semmilyen kapcsolatban nem áll az önkormányzat fegyelmi jogkörével.
[13] Előadta, hogy a fegyelmi büntetések kiszabásakor az okszerűség és a cselekmény súlyával való arányosság alapvető jogi és etikai követelmény. A képviselő-testület azonban mindenféle mérlegelés nélkül a törvény által kiszabható legszigorúbb büntetést alkalmazta vele szemben. Ezáltal az arányosság elve sérült, mert a képviselő-testület egyfelől egy egyszerű adminisztratív (15 napos válaszadási) késedelmet, másfelől egy folyamatban lévő érzékeny és egyeztetési szakban lévő EUTAF-ügy miatt indokolt tájékoztatási csúszást a legsúlyosabb fegyelmi vétségként értékelte. Különösen kirívó ez az aránytalanság annak fényében, hogy az állítólagos indokolatlan kifizetés kapcsán a felperes a saját vagyonából teljes kárenyhítést ajánlott fel, így az önkormányzatot ténylegesen vagyoni hátrány nem érte. A fegyelmi büntetés mértéke egyértelműen bizonyítja az eljárás koncepciós, tisztességes eljárás elvét negligáló politikai indíttatású jelleget.
Az alperes védirata
[14] Az alperes a védiratban elsődlegesen a keresetlevél visszautasítását indítványozta a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 48. § (1) bekezdés h) pontja alapján, másodlagosan a kereseti kérelem elutasítását és az alperesi fegyelmi határozat hatályban tartását kérte. Perköltség igénye volt.
[15] A keresetlevél visszautasítása kapcsán arra hivatkozott, hogy az ügyben Csobánka Község Önkormányzata nem rendelkezik perképességgel. A fegyelmi határozat bírósági felülvizsgálata iránti pert nem vele szemben, hanem a fegyelmi határozatot hozó képviselő-testülettel szemben kellett volna megindítani.
[16] A Kttv. 225/A. § (1) bekezdésére hivatkozással előadta, hogy a fegyelmi eljárás megindítását két kardinális ügy indokolta. Egyik a korábbi jegyző jogviszonyának közös megegyezéssel történő megszüntetése és részére jutalom megállapítása, másfelől a bölcsődei pályázattal összefüggésben keletkezett EUTAF jelentés, határozat és visszafizetési kötelezettség. Kiemelte, hogy a felperes gyakorlatilag mindkét jogsértést elismerte. A jegyző számára járó juttatást a felperes saját vagyonából vállalta teljesíteni, ez pedig annak a beismerése, hogy az önkormányzati költségvetésből való kifizetés szabálytalan volt. A másik jogsértése tekintetében a felperes személyes meghallgatásáról szóló jegyzőkönyv 11. oldalán elismeri, hogy a képviselő-testületből senkit sem tájékoztatott. Korábban említésre került az is, hogy ezt a jegyzői javaslat ellenére nem tette meg.
[17] A vizsgálóbizottság felállítása kapcsán a felperes által előadottakra reagálva előadta, hogy az első vizsgálóbizottság valóban szabálytalanul alakult meg, amire a jegyzőasszony ennek észlelését követően felhívta a bizottság figyelmét. Ezt követően 2025. december 11-i testületi ülésen a fegyelmi bizottság szabályosan megalakult. Az első vizsgálóbizottság semmiféle érdemi munkát nem végzett, főleg, hogy a megalakulása után 3 nap telt el, amiből 2 nap hétvégére esett. Az, hogy a fegyelmi vizsgálat első napja 2026. január 6. napjában került megállapításra, teljesen életszerű a karácsonyi ünnepekre tekintettel. Ha a vizsgálóbizottság rögtön meg kezdte volna a munkát, akkor pontosan fele annyi idő állt volna rendelkezésére a vizsgálat lefolytatására. Figyelembe véve az iratbetekintéseket, iratkéréseket, a polgármester személyes meghallgatását, erre a karácsonyi idő előtt egy hét, majd január első felében még egy hét aligha lett volna elegendő. Az alperes törvényben biztosított jogai sérültek volna, ha ezt a kényszerű halasztást nem foganatosította volna, figyelemmel arra, hogy a Kttv. 225/F. § (3) bekezdése szerint a vizsgálóbizottság a megbízatását követő 30 napon belül köteles lefolytatni a vizsgálatot. A fegyelmi vizsgálat anyagai alátámasztják, hogy érdemi vizsgálati cselekmény csak 2026. január 6. és február 4. közötti időszakban történt.
[18] Álláspontja szerint a felperesnek személyes meghallgatása során kérdésre és kérdésen kívül is lehetősége volt bármit előadni, amit az üggyel kapcsolatban fontosnak tartott. A személyes meghallgatáson jelen volt felperesi jogi képviselő által ígért, felajánlott állásfoglalást is várták, de végül azt nem kapták meg. A vizsgálati anyag utolsó oldalán szereplő e-mail is alátámasztja azt, hogy minden lehetőség megadásra került a felperes részére, hogy az üggyel kapcsolatos tényeket előadja, bizonyítékokat, iratokat csatolja. Kiemelte, hogy az EUTAF vizsgálati jelentés, majd a támogató szerv általi támogatás visszafizetési kötelezettség megállapítása az nem olyan érzékeny jogi és közigazgatási ügy, ami feltétlenül indokolta volna annak titokban tartását még a képviselő-testület előtt is. Bár az EUTAF jelentés, illetve szabálytalansági megállapítás ellen az önkormányzat valóban adott be szabálytalansági kifogást, azonban a szabálytalansági döntést helybenhagyták. Ennek tényéről, valamint a tervezett intézkedésekről az alperes semmilyen tájékoztatást nem kapott. Felperes a személyes meghallgatása során sem nyilatkozott különösen részletesen az általa elvégzett cselekményekről, ezért joggal feltételezhető, hogy a felperes úgy folytatott le tárgyalásokat, hogy arról a saját képviselő-testületét sem tájékoztatta.
[19] Visszautasította azon felperesi hivatkozást, hogy a vizsgálóbizottság működése rosszhiszemű lett volna. A vizsgálóbizottság tagjai számottevő tárgybeli vizsgálói tapasztalattal nem rendelkeznek, civil foglalkozást űző önkormányzati képviselők. Lehet, hogy néhol hibáztak, túlterjeszkedtek a vizsgálat körén, politikailag is lehet nézetkülönbség a felek között, azonban rosszhiszeműség vagy politikai ellehetetlenítés nem vezérelte őket. Ha a felperes makulátlanul végezte volna a polgármesteri feladatait, partnerszámba vette volna a képviselő-testület tagjait, akkor nem került volna sor fegyelmi vizsgálatra sem.
A bíróság döntése és annak indokai
[20] A bíróság a per tárgyát képező közigazgatási döntést a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4.§ (1) bekezdése alapján vizsgálta felül közigazgatási per keretében. A bíróság a Kp. 85.§ (1) és (2) bekezdésében foglaltakra figyelemmel azt vizsgálta, hogy a keresettel támadott határozat az irányadó, a meghozatala idején hatályos anyagi jogszabályban foglaltaknak megfelelt-e, illetőleg megállapítható-e olyan lényeges eljárási szabálysértés, amely az ügy érdemére is kihatással volt.
[21] Figyelemmel arra, hogy az alperes a keresetlevél visszautasítását indítványozta, a bíróságnak elsőként ezen pergátló akadály fennálltát kellett vizsgálnia.
[22] A Kp. 48.§ (1) bekezdés h) pontja szerint a bíróság a keresetlevelet visszautasítja, ha a félnek nincs perbeli jogképessége, vagy a fél törvényes képviselőjét mellőzték, és e hiányt a kitűzött határidő alatt sem pótolták.
[23] Az alperes védiratában arra alapítottan kérte a keresetlevél visszautasítását, hogy felperes nem a megfelelő alperes ellen indította meg a pert, mert a támadott határozatot nem az önkormányzat, hanem a képviselő-testület hozta, így a pert a képviselő-testület ellen kellett volna megindítani.
[24] A Kúria Kf.III.39.065/2021/4. számú ítéletében kifejtette, hogy a Kttv. 225/A. § (1) bekezdése értelmében a főállású polgármester foglalkoztatási jogviszonya a képviselő-testület és a polgármester között választással létrejött, sajátos közszolgálati jogviszonynak minősül, amelyben a képviselő-testület gyakorolja a munkáltatói jogokat. A Mötv. rendelkezései szerint a helyi önkormányzás joga a települések (települési önkormányzatok) és a megyék (területi önkormányzatok) választópolgárainak közösségét illeti meg [Mötv. 3. § (1) bekezdés], és a helyi önkormányzat látja el a törvényben meghatározott kötelező és az általa önként vállalt feladat- és hatásköröket [Mötv. 10. § (1) bekezdés]. A helyi önkormányzat jogi személy; a képviselő-testületet a polgármester képviseli. Az önkormányzati feladatok ellátását a képviselő-testület és szervei – köztük a polgármester – biztosítják. [Mötv. 41. § (1) – (2) bekezdései]. A polgármester a Mötv.-ben, mint a helyi önkormányzat tisztségviselője szerepel [Mötv. 63-71. §-ai]. E szabályokat együttesen értelmezve megállapította, hogy a felperesi követelés kötelezettje az alperes. A polgármester, mint a helyi önkormányzat tisztségviselője foglalkoztatására irányuló speciális jogviszonyban munkáltatónak az önkormányzat tekintendő, és a képviselő-testület a munkáltatói jogkört gyakorló szerv. Ezt az értelmezést támasztja alá a Kúria a Kf.VII.39.248/2021/8. számú határozata is, amely az alpolgármester tekintetében állapította meg az önkormányzat munkáltatói minőségét, függetlenül attól, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlására ki jogosult.
[25] A Kp. 18. § (3) bekezdése a közszolgálati jogviszonnyal kapcsolatos pert egyértelműen a munkáltató szerv – és nem a munkáltatói jogkört gyakorló szerv – ellen rendeli megindítani, amely jelen esetben – függetlenül attól, hogy a képviselő-testület perképes lehet-e – a Mötv.-ben meghatározott közjogi szabályok szerint az önkormányzat.
[26] Mindezek okán a bíróság a keresetlevél visszautasítására nem látott okot, a felperes keresetét érdemben vizsgálta.
[27] A felperes keresetében mind anyagi, mind eljárásjogi jogszaáblysértésre is hivatkozott, a bíróság elsőként az eljárási jogszabálysértések megállapíthatóságát és az ügy érdemére való kihatását vizsgálta figyelemmel arra, hogy a súlyos, az ügy érdemére kiható eljárási szabálysértés megállapítása a közigazgatási határozat megsemmisítését és szükség esetén a hatóság új eljárás lefolytatására kötelezését önmagában megalapozza.
A Kttv. 225/F.§ (3) bekezdésében írt határidő elmulasztása
[28] A Kttv. 225/F.§ (3) bekezdése akként rendelkezik, hogy a vizsgálóbizottság a megbízását követő harminc napon belül köteles lefolytatni a vizsgálatot, ennek keretében meghallgatja a polgármestert. A vizsgálóbizottság a vizsgálat lezárását követő nyolc napon belül elkészíti a jelentését, és a vizsgálóbizottság elnöke soron kívül, a jelentés elkészítését követő tizenöt napon belüli időpontra – a jelentés egyidejű megküldésével – összehívja a képviselő-testület ülését. A képviselő-testület a jelentés alapján a vizsgálóbizottság elnöke által összehívott ülésen, de legkésőbb az azt követő nyolc napon belül érdemben dönt a polgármester fegyelmi ügyében. E napirend tárgyalásának levezetésére a képviselő-testület a tagjai sorából elnököt választ.
[29] Az idézett jogszabályi rendelkezésből egyértelműen látható, hogy a vizsgálóbizottság a megbízását követő 30 napon belül köteles lefolytatni a vizsgálatot. A közigazgatási iratok tanúsága szerint a vizsgálóbizottság felállításáról a ügyszám6 számú határozattal rendelkezett a képviselő-testület, ezért ettől az időponttól számítandó a vizsgálóbizottság megbízatásának kezdő időpontja. A bíróság nem osztotta az alperes azon hivatkozását, hogy ezen időpontot célszerűségi okokból (karácsonyi ünnepek) egy jövőbeni időpontban is meg lehetne jelölni. Amennyiben a fegyelmi bizottság csak januárban tudja megkezdeni a munkáját, akkor januárban kellett volna a felállításról dönteni. A jogszabály szövegéből nem vonható le olyan értelmezés, miszerint bármilyen oknál fogva az eljárás megindításának a kezdő időpontja kitolható lenne egy jövőbeni időpontra. Ebből következően a bíróság azt állapította meg, hogy a 2025. december 11. napján megbízott vizsgálóbizottságnak a Kttv. 225/F.§ (3) bekezdése értelmében 30 napja volt a vizsgálat lefolytatására, amely időpont január 11. napjával letelt. Ehhez képest a vizsgálóbizottság csak 2026. február 4. napján zárta le a vizsgálatot, így a Kttv. 225/F.§ (3) bekezdésében írt határidő megtartása elmulasztásra került.
A fegyelmi tárgyalás levezető elnökének megválasztása
[30] A Kttv. 225/F.§ (3) bekezdése szerint a vizsgálóbizottság a megbízását követő harminc napon belül köteles lefolytatni a vizsgálatot, ennek keretében meghallgatja a polgármestert. A vizsgálóbizottság a vizsgálat lezárását követő nyolc napon belül elkészíti a jelentését, és a vizsgálóbizottság elnöke soron kívül, a jelentés elkészítését követő tizenöt napon belüli időpontra – a jelentés egyidejű megküldésével – összehívja a képviselő-testület ülését. A képviselő-testület a jelentés alapján a vizsgálóbizottság elnöke által összehívott ülésen, de legkésőbb az azt követő nyolc napon belül érdemben dönt a polgármester fegyelmi ügyében. E napirend tárgyalásának levezetésére a képviselő-testület a tagjai sorából elnököt választ.
[31] A felperes keresetében azt sérelmezte, hogy a képviselő-testület formálisan nem választott elnököt a fegyelmi tárgyalás levezetésére.
[32] Az alperes a 2026. szeptember 22. napján megtartott tárgyaláson elismerte, hogy a fegyelmi tárgyalás levezetésére a képviselő-testület tagjai közül nem választott elnököt.
[33] Minderre figyelemmel a bíróság megállapította, hogy az alperes megsértette a Kttv. 225/F.§ (3) bekezdésében írt azon rendelkezést, hogy a fegyelmi tárgyaláson a képviselő-testület tagjai közül elnököt kell választani.
A polgármester meghallgatása
[34] E körben a felperes keresetében azt kifogásolta, hogy formálisan ugyan meghallgatásra került, azonban az általa elmondottakat az alperes semmilyen formában nem vette figyelembe döntése meghozatalakor.
[35] A bíróság rendelkezésére álló iratokból és a felek nyilatkozataiból azt állapította meg, hogy a felperes meghallgatására sor került, nyilatkozattételében akadályozva nem volt. A felperes a perben tartott tárgyaláson elismerte, hogy a nyilatkozattétel biztosítva volt számára, azonban azt sérelmezi, hogy amit mondott, azt nem vették figyelembe. Kiemeli a bíróság, hogy a nyilatkozattételi jog biztosított volta kapcsán a bíróság kizárólag azt vizsgálja, hogy formálisan ezen garanciális joga biztosítva volt-e a felperesnek. Ezen vizsgálat során – figyelemmel a felperesi elismerésre is – azt állapította meg, hogy a garanciális eljárási szabályok nem sérültek, hiszen a felperes elmondhatta, amit szeretett volna, meghallgatásra került, biztosítva volt nyilatkozattételi joga. Azon kérdéskör, hogy az általa elmondottakat mennyiben és milyen súllyal vette figyelembe az alperes eljárása során, a határozat indokolása megfelelőségére tartozó kérdés, mert egy megfelelő indokolással ellátott fegyelmi határozatból kellene annak kiderülnie, hogy a munkáltató milyen körülményeket vett figyelembe a felperes terhére, hátrányára, hogyan mérlegelte a felperes által előadottakat.
Indokolási kötelezettség sérelme
[36] A bíróság megalapozottnak találta a felperes azon hivatkozását, hogy a pertárgyi határozat jogellenesen nem tartalmaz indokolást.
[37] A Kttv. konkrét alakszerűségi követelményeket a munkáltatói intézkedésekkel összefüggésben nem fogalmaz meg, ugyanakkor az alapelvi rendelkezésekből is egyértelműen kikövetkeztethető, hogy a jogalkotó által a munkáltatói intézkedésekkel összefüggésben is megfogalmazódik az az elvárás, hogy a munkáltatói intézkedésnek a munkáltató okszerű indokát adja, feltárva a tényállást és az ok-okozati összefüggéseket is. Az alperes határozata csupán annyit rögzít, hogy a képviselő-testület megtárgyalta a vizsgálóbizottság előterjesztését, majd megállapítja, hogy a felperes fegyelmi vétséget követett el és felsorolja a felperes terhére rótt kötelezettségszegéseket a)-j) pontokba szedve. Tartalmazza még a fegyelmi büntetést és azt, hogy a törvényességi felügyeletet ellátó vármegyei kormányhivatalhoz fordul és kéri a vizsgálatot és intézkedését.
[38] A bíróság megállapította, hogy az MK 95. számú állásfoglalás analógia útján alkalmazható a jelen per tárgyát képező fegyelmi határozatra. Ebből az következik, hogy a fegyelmi tárgyú határozatnak világosan tartalmaznia kellene azon konkrét tényeket, illetve körülményeket, amelyek alapján a munkáltató a fegyelmi vétség elkövetését megállapította. Ugyan nem szükséges az okok részletes leírása, elegendő azok összefoglaló megjelölése, de mindenképpen olyan módon kell megindokolni a fegyelmi határozatot, hogy a munkavállaló annak közlése után nyomban megismerhesse és ellenőrizhesse azokat az okokat, amelyekre a munkáltató a fegyelmi vétség elkövetésének megállapítását alapította és ehhez képest módja legyen a fegyelmi határozat indokolását vitatni, illetve cáfolni is. Nem világos mindehhez képest az az indokolás, amely nem öleli fel azokat a tényeket és körülményeket, amelyből kitűnik, hogy a munkavállaló mely konkrét magatartásával valósította meg a vétkes kötelezettségszegést, így a munkavállalónak nem nyújt lehetőséget sem azok ellenőrzésére, sem a bírósági jogvitára való felkészülésre.
[39] A bíróság álláspontja szerint a vizsgálati jelentésre való utalás a fegyelmi határozatban nem feleltethető meg ezen követelményeknek. A határozat azon megfogalmazása, hogy „…megtárgyalta a vizsgálóbizottság előterjesztését…” nem felel meg mindennek, hiszen ennek alapján nem tudja azt a felperes megállapítani, hogy mi az a konkrét vétség, ami miatt fegyelmi büntetést kapott, így nem tudja érvényesíteni megfelelően jogorvoslati jogát sem, hisz nem tudja mivel szemben kell védekeznie. A határozat felsorolja ugyan, hogy milyen jogszabályhelyeket sértett meg a felperes, de konkrétan nem jelöli meg, hogy mivel kapcsolatban, milyen tájékoztatást várt volna el a felperestől vagy éppen mit hiányolt a képviselő-testület. Az sem derül ki ebből a felperes számára, hogyan mérlegelt a munkáltató a fegyelmi büntetés kiszabása során, hiszen a fegyelmi büntetést kiszabó ügyszám4 képviselő-testületi határozat erre nézve sem tartalmaz egyáltalán indokolást.
[40] A közigazgatási iratok között elfekvő, 2026. február 26. napján kelt tájékoztató levél kapcsán a bíróság megállapította, hogy ezen tájékoztató levél nem része a fegyelmi határozatnak, attól elkülönül. A tájékoztató levél ugyan tartalmaz indokolást és jogorvoslati kioktatást is, de mivel a tájékoztató levél nem része a fegyelmi határozatnak, ezért a bíróság annak tartalmát figyelembe venni nem tudta, az a határozat indokolásának hiányosságait pótolni nem tudja. Hangsúlyozza a bíróság, hogy a jogszabályok és a bírói gyakorlat által elvárt megfelelő indokolást az alperes határozatának kell tartalmaznia és nem egy, a határozat meghozatala után született tájékoztató levélnek. Kiemeli azt is a bíróság, hogy a keresettel támadott határozat nem tesz semmiféle utalást arra vonatkozólag, hogy annak indokolását egy külön okiratba foglalná az alperes.
[41] Megjegyzi továbbá a bíróság, hogy az alperesi határozat semmilyen jogorvoslati kioktatást nem tartalmazott. Attól függetlenül, hogy felperes végső soron jogorvoslati jogát gyakorolni tudta és a bírósághoz fordult, még nem teszi jogszabályszerűvé a határozatot ebben a körben sem. A bíróság megítélése szerint a határozat ezért a jogorvoslati kioktatással összefüggésben is hiányos és így jogszabálysértő volt.
[42] A bíróság álláspontja szerint a pertárgyi határozattal az alperes megsértette a Kttv. 9.§ (2) bekezdésében meghatározott alapelveket is, elsősorban a tisztességes eljárás alapelvi követelményét azáltal, hogy a Kttv. 225/F.§ (3) bekezdésében írt határidőt elmulasztotta, a fegyelmi tárgyalás levezető elnökét formálisan nem választották meg és a határozat indokolást, jogorvoslati tájékoztatást nem tartalmaz. A Kttv. 9.§ (2) bekezdése előírja, hogy a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sért. A Kttv. 9. § (2) és (3) bekezdésében foglalt alapelvi rendelkezésekből egyértelműen levezethető a bíróság megítélése szerint az, hogy a fegyelmi büntetést tartalmazó munkáltatói intézkedéssel, jelesül tárgyi ügyben a keresettel támadott fegyelmi büntetést tartalmazó alperesi határozattal szemben is fennáll az a garanciális követelmény, hogy az tartalmazza a konkrét indokolást, a tényállást és a felhasznált bizonyítékokat a konkrét fegyelmi vétségek kapcsán feltárt tények és körülmények értékelésével, és az ok-okozati összefüggések feltárásával.
[43] A bíróság megítélése szerint a keresettel támadott határozat és ebből következően a teljes fegyelmi eljárás olyan lényeges és súlyos eljárási hibákban szenved, amelyek a kereseti kérelem alaposságát megteremtik. Az önálló bírói úton támadható határozatokkal összefüggésben alapvető követelmény a jogorvoslati záradék megléte, ellenkező esetben sérül a közszolgálati jogviszonyban kötelezően biztosítandó tisztességes eljáráshoz való jog is. Az indokolás hiánya kapcsán lényeges körülmény továbbá, hogy a kikristályosodott bírói gyakorlat szerint a munkavégzésre irányuló jogviszony aszimmetrikus jogviszony, amelyben a munkavállaló jogilag is függő helyzetben van a munkáltatóval szemben, ezért a munkáltatói jogokat gyakorló alperes szankciós döntése esetében a törvényi szabályozás funkciója megfelelő garanciák megteremtése annak érdekében, hogy a függő helyzet a munkavállalói oldalon ne eredményezzen aránytalan kiszolgáltatottságot, függetlenül attól, hogy polgármesteri vagy egyéb magas beosztású státuszról van szó.
[44] A joggal való visszaélés kapcsán rámutat a bíróság arra, hogy ezt a körülményt abban az esetben kellene vizsgálni, ha egyébként egy látszólag jogszerű fegyelmi határozat állna rendelkezésre, amely megfelel a jogszabályi követelményeknek, de mégis valamilyen mögöttes szándék húzódott meg ezen látszólag szabályos eljárás és döntés mögött. Jelen esetben ez nem áll fent, mert a határozat jogszabálysértő jellegét a bíróság megállapította.
[45] Mivel a pertárgyi határozat olyan lényeges és súlyos formai hibákban szenved, amelyek a kereseti kérelem alaposságát önmagában megalapozzák, ezért a bíróság a kereset egyéb hivatkozásait az indokolásban nem érinti, azaz nem vizsgálja, hogy a határozat tartalmi szempontból megfelelő-e vagy sem.
[46] A fent kifejtettek okán a bíróság megállapította, hogy az eljárási jogszabálysértések érdemben kihatottak az ügy megítélésére, ezért a bíróság a Kp. 89. § (1) bekezdés a) pontja alapulvételével az alperes határozatát megsemmisítette.
[47] A perben a felperes perköltséget igényelt. A bíróság a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 82. § és a 83. § (1) bekezdése értelmében kötelezte a pervesztes alperest a felperes ügyvédi munkadíjából álló perköltségének a megfizetésére. Ennek összegét a bíróság a Pp. 81. § (1) bekezdése, illetve a 17/2024. (XII.9.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján a csatolt megbízási szerződés és költségjegyzék szerint állapított meg. A perköltség összegének mérséklésére irányuló kérelem nem érkezett.
[48] A perben az illetékekről szóló 1990.évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A.§ (1) bekezdése, valamint 62.§ (1) bekezdésének h) pontja alapján 30.000 forint összegű eljárási illeték került feljegyzésre. Az eljárási illetéket az alperes Itv. 5.§ (1) bekezdésnek b) pontján alapuló személyes illetékmentessége folytán a Magyar Állam viseli.
[49] Az ítélet elleni fellebbezési jogosultságot a Kp. 99.§ (1) bekezdése zárja ki.
Budapest, 2026. szeptember 22.
dr. Szomszéd Éva s.k. a tanács elnöke
dr. Rozgonyi-Wurst Katalin s.k. dr. Dvoracsek-Kutasi Dorottya s.k. előadó bíró bíró
Details
| Country | Hungary |
| Body | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Type | court decision |
| Language | hu |
| Document date | — |
| Size | 33 502 знаков |
| Versions | 1 |
| First seen | 2026-11-04 |
| Last checked | 2026-11-16 03:10 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=Budapest+K%C3%B6rny%C3%A9ki+T%C3%B6rv%C3%A9nysz%C3%A9k&ugyszam=K.700459%2F2026%2F13&azonosito=a99bc94d-9913-4... |
Topics
Why this document is in the base
Selection matched on the following, total weight 3.
-
információs önrendelkezési jogról
акт
Personal data
…örténő felbontását tartalmazó dokumentum nyilvánossá tételének megtagadásával vétett-e az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény 27. § (3)...…
Summary
The court canceled an administrative decision made by the local government body due to procedural violations. The decision was found to contain significant errors in procedure, including delays in investigation and lack of justification for punishment. The court emphasized the need to adhere to principles of fairness and equality when dealing with officials.