Pulse · Documents · Hungary · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Federal Supreme Court of Hungary: Attempted Theft with Accomplice Involvement

Fővárosi Ítélőtábla — Bf.139/2026/50

court decision no date 72 803 characters Personal data
No translation Download On the source site
Current version. Last change recorded on 2026-11-14.

Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.139/2026/50. szám

A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság a Budapesten, 2026. október 30. napján tartott nyilvános ülésen meghozta a következő

Í T É L E T E T:

A rablás bűntettének kísérlete miatt Terhelt1 és társa ellen indult büntető ügyben a Budapest Környéki Törvényszék 2025. december 11. napján kihirdetett 15.B.48/2024/102. számú ítéletét megváltoztatja.

Terhelt1 I. r. vádlott terhén értékelt rablás bűntettének kísérletét – a jogszabályi felhívás érintetlenül hagyása mellett – bűnsegédként elkövetettnek minősíti.

I. r. vádlottal a büntetést mint többszörös visszaesővel szemben tekinti kiszabottnak, egyúttal a szabadságvesztés tartamát 7 (hét) évre mérsékli.

Megállapítja, hogy I. r. vádlott a kiszabott szabadságvesztésből feltételes szabadságra nem bocsátható.

Terhelt2 II. r. vádlott terhén megállapított bűncselekménynél a társtettesi elkövetésre utalást mellőzi.

Az e vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartamát 6 (hat) évre leszállítja, a végrehajtási fokozatát börtönben határozza meg.

A nyomozás során lefoglalt és a Budapest Környéki Törvényszék Gazdasági Hivatalánál ügyszám2 számon nyilvántartott 10. tételszám alatti sporttáskát, a 11. tételszám alatti munkáskesztyűt, a 13. tételszám alatti nadrágot a lefoglalás megszüntetésével egyidejűleg Terhelt2 II. r. vádlottnak, a 12. tételszám alatti sapkát ugyancsak a lefoglalás megszüntetése mellett Terhelt1 I. r. vádlottnak kiadni rendeli, míg a 2. tételszám alatti egészségügyi maszk lefoglalásának megszüntetése melletti megsemmisítését rendeli el.

Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja azzal, hogy

- I. r. vádlott vonatkozásában végrehajtani rendelt szabadságvesztést kiszabó határozat megnevezését és számát ügyszám13 számú büntetővégzésre pontosítja;

- rögzíti továbbá, hogy az I. r. vádlottnak kiadni rendelt kesztyű, pulóver, sportcipő és nadrág, a bűnjeljegyzék 14-17. tételszámai, míg a II. r. vádlottnak kiadni rendelt mobiltelefonok a 21. és 22. tételszámai alatt szerepelnek,

- Terhelt1 I. r. vádlott tényleges tartózkodási helye a Márianosztrai Büntetés-végrehajtási Intézet, valamint

- I. r. és II. r. vádlottak érvényes személyazonosító igazolvánnyal nem rendelkeznek.

Felhívja továbbá a tárgyak kiadásával érintett I. és II. r. vádlottat, hogy amennyiben a lefoglalás megszüntetéséről és a dolog kiadásáról szóló határozat vagy a dolog átvételére vonatkozó felhívás, továbbá a jogerős határozat közlésétől számított három hónapon belül nem veszi át a kiadni rendelt tárgyakat, akkor azok az állam tulajdonába kerülnek.

Terhelt1 I. r. vádlott által az elsőfokú ítélet kihirdetésétől letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe beszámítani rendeli.

A másodfokú eljárásban a II. r. vádlott kirendelt védőjének díjával 36.000 (harminchatezer) forint bűnügyi költség merült fel, melyet az állam visel.

Az ítélet ellen további fellebbezésnek nincs helye.

I N D O K O L Á S

[1] A Budapest Környéki Törvényszék a 2025. december 11. napján tartott tárgyaláson meghozott és kihirdetett 15.B.48/2024/102. számú ítéletében Terhelt1 I. és Terhelt2 II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki társtettesként elkövetett rablás bűntette kísérletében [Btk. 365. § (1) bekezdés a) pont, (3) bekezdés a) pontjára figyelemmel (4) bekezdés b) pont]; s ezért

- I. r. vádlottat, mint különös visszaesőt, 8 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte, megállapítva, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a háromnegyed rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra; elrendelte továbbá a Szigetszentmiklósi Járásbíróság ügyszám1 számú ügyében kiszabott 1 év 6 hónap szabadságvesztés végrehajtását; rendelkezett még az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításáról;

- II. r. vádlottat 7 év fegyház fokozatú szabadságvesztésre és 9 év közügyektől eltiltásra ítélte, rendelkezett a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjáról, azt a büntetés kétharmad részének kitöltését követő napban megjelölve, valamint az előzetes fogvatartásban töltött idő szabadságvesztésbe beszámításáról.

Döntött a bűnjelekről, illetve a bűnügyi költség viseléséről.

[2] Az ítélet ellen a kihirdetést követően - az ügyészség mindkét vádlott terhére a büntetés súlyosítása, hosszabb tartamú szabadságvesztés és közügyektől eltiltás kiszabása érdekében, - Terhelt1 I. r. vádlott és védője felmentésért, - Terhelt2 II. r. vádlott és védője enyhítést célzóan, a védő továbbá védence egészségi állapotára figyelemmel a szabadságvesztés eggyel enyhébb végrehajtási fokozatának meghatározása végett jelentett be fellebbezést.

[3] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.558/2024/22. számú átiratában az ügyészi fellebbezést fenntartotta, míg a vádlotti és védői fellebbezéseket nem tartotta alaposnak. Utalt az I. r. vádlott és védője jogorvoslati nyilatkozata tartalmára figyelemmel a felülbírálat mindkét terheltet érintően teljeskörű voltára, illetőleg arra, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályok megtartásával folytatta le az eljárást, a büntetőjogilag jelentős tényeket felderítette az ítélet megalapozott, mentes a Be. 590. § (1) és (2) bekezdésben írt megalapozatlansági hibáktól, hiányosságoktól.

[4] Az elsőfokú ítélet vádlottak előéleti adataira vonatkozó részében azonban több javítást, kiegészítést indítványozott az erkölcsi bizonyítvány és a rendelkezésre álló ítéletkiadmányok adatai alapján.

[5] Arra is rámutatott, hogy a törvényszék a szükséges körben számot adott a bizonyítás eszközeinek egyenként és összességében történt értékeléséről, hogy egyes bizonyítékokat miért fogadott el, míg másokat miért vetett el, s ennek során logikai hibát nem vétett. E körben a kellő részletességgel elemezte a terhelti előadásokat, valamint e védekezések elvetésének indokait. Az tanú1 vallomása kapcsán azonban az elsőbírói megállapítást, azt, hogy a tanú információszerzését II. r. vádlott takarása akadályozta, pontosítandónak tartotta akként, hogy a tanú 2025. január 29. napján a tárgyaláson azt adta elő, hogy az ajtó felől hangokat észlelt, dulakodás zörejeit hallotta. Kiemelte, hogy az ajtó közel van oda, ahol ő állt, ahogyan azt is, hogy fekete ruhás emberek ketten-hárman lökdösték egymást, és üvöltözésre is felfigyelt. Ebből pedig egyértelműen következik, hogy ezen történéseket látta is, és nem csak hallotta. Kérdésre elmondta, hogy II. r. vádlott bejövetelekor nem látott mögötte senkit, de ha elnézett volna jobbra, akkor láthatta volna, ugyanis II. r. csak az előtte levő kilátást takarta, a bejárati ajtót nem.

[6] A bizonyítási indítványok elutasításának elsőfokú ítéletben írt indokaival nagyrészt egyetértett azzal, hogy a telefon átvizsgálásának a telefonkód hiánya nem lenne akadálya, azonban felvett beszélgetések hiányában, melyre II. r. vádlott nem is hivatkozott, az esetleges előzmények legfeljebb a köztük lévő ismeretséget, kapcsolatot erősítette volna meg, melyet tanú2 sem vitatott.

[7] Mindezek alapján a bűnösségre vont következtetéssel, a jogi minősítéssel (az elkövetői minőségre is kiterjedően) egyetértett. A társtettesi elkövetés álláspontja szerint megállapítható volt, figyelemmel a BH.2017.253 számú jogesetben is kifejtettekre, arra, hogy az az elkövető, aki ott van a helyszínen és a jelenlétével hozzájárul a félelemérzetnek a kialakításában, az törvényi tényállásba ütköző cselekményt ugyancsak megvalósít. Márpedig amikor a vádlottak arcukat elmaszkírozva mentek a bolthoz, I. r. vádlott kezében gázsprayvel oda szintén belépett, az erőfölény biztosításával az eladót megfélemlítő hatást is keltett, ezáltal részt vett az élet elleni közvetlen fenyegetésben. És e szempontból közömbös, hogy az üzletben a jelenlétét az eladónő nem észlelte, hiszen az észlelésre a reális lehetősége megvolt.

[8] Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában az előéleti adatok 2. pontjában írtakra tekintettel, miután abban az erkölcsi bizonyítványtól eltérően különös visszaesőként ítélték zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt 6 év szabadságvesztésre, melynek kitöltésétől a bűncselekmény elkövetéséig 3 év nem telt el, jelen ügyben legalábbis többszörös visszaeső.

[9] Ugyanakkor azonban, tekintettel arra, hogy a korábbi jogerős előzményi ítéletben a különös visszaesői minőség felrovása a Pest Megyei Bíróság 2007. április 26. napján jogerős 11.Fk.52/2006/29. számú ítéletén alapult, amelyben rablás bűntette és más bűncselekmény miatt Terhelt1et 2 év börtönbüntetésre és két év közügyektől eltiltásra ítélték, az erőszakos többszörös visszaesői minősége áll fenn. Mindhárom alkalommal ugyanis a Btk. 459. § (1) bekezdés 26. pontja k) alpontja szerinti személy elleni erőszakos bűncselekmény, nevezetesen rablás [365. § (1)–(4) bekezdés] illetőleg a zsarolás (367. §) miatt vonták felelősségre.

[10] Az erőszakos többszörös visszaesői minőség pedig Terhelt1 I. r. vádlott vonatkozásában a Btk. 90. § (2) bekezdésének kógens rendelkezése alapján – figyelemmel arra, hogy a terhére rótt bűncselekmény büntetési tételének felső határa 15 év, mely az erőszakos többszörös visszaesőknél előírt kétszeres emelés folytán a 20 évet meghaladja – életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását kell, hogy eredményezze.

[11] Ezen túl, bár a Btk. 44. § (2) bekezdés a) pontja értelmében az életfogytig tartó szabadságvesztésből az erőszakos többszörös visszaeső nem bocsátható eltételes szabadságra, ez jelen ügyben a 3/2020. Büntető jogegységi határozatra figyelemmel nem alkalmazható, mert a terhére rótt bűncselekmény a Btk. 44. § (1) bekezdése szerinti, a feltételes szabadságra bocsátás kizártságát megalapozó bűncselekmények taxatív felsorolásában nem szerepel.

[12] A büntetéskiszabási tényezőket I. r. vádlott vonatkozásában azzal látta szükségesnek kiegészíteni, hogy az erőszakos többszörös visszaesői minőséget megalapozó elítélésen túlmenően is volt már büntetve, és egyben különös visszaeső is, míg II. rendű vádlott vonatkozásában azzal, hogy kriminológiai értelemben speciális bűnismétlő.

[13] Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási tényezőket nem a súlyuknak megfelelően értékelte, a kiszabott büntetés a vádlottak terhére rótt cselekmények tárgyi súlyához és társadalomra veszélyességéhez nem igazodik, és a büntetési célokat sem megfelelően szolgálja. A középmértéktől való jelentősebb mértékű eltérést a feltárt enyhítő körülmények nem indokolták kellőképpen, a tényleges tartam megállapításakor a bíróság túlzott méltányosságot gyakorolt. Az átiratban kifejtettek szerint a vádlottakkal szemben a cselekményük tárgyi súlyához és a feltárt büntetéskiszabási tényezőkhöz jobban igazodó, hosszabb tartamú, ugyanakkor az I. r. vádlott esetében az erőszakos többszörös visszaesői minősége okán, a Btk. 90. § (2) bekezdésében írtakra figyelemmel nem határozott ideig, hanem életfogytig tartó, míg a II. r. vádlott esetében a középmértéket elérő, illetve azt jobban megközelítő tartamú szabadságvesztés kiszabása indokolt, mert csak az ilyen szankció lehet elég súlyos ahhoz, hogy valódi visszatartó hatást, a hasonló cselekmények elkövetésétől való elrettentést eredményezzen.

[14] Arra is rámutatott, hogy I. r. vádlott vonatkozásában törvényesen került elrendelésre a végrehajtásában próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtása a Btk. 87. § b) pontja alapján, azonban a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény (Bv. tv.) 31. §-ában írtak okán életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása esetén ez a határozott ideig tartó szabadságvesztés nem hajtható végre.

[15] A II. r. vádlott két kézzel írt, törvényszék által pótlólag felterjesztett beadványa kapcsán megjegyezte továbbá, hogy az ahhoz csatolt dokumentumok a jelen ügyben beszerzett egyesített igazságügyi elmeorvos, orvos- és pszichológus szakértői véleményt készítő szakértők rendelkezésére álltak, azokat figyelembe véve készítették el a szakvéleményüket. A II. r. vádlott által hivatkozottak és az általa becsatolt dokumentumok új információt nem tartalmaznak, a szakértői vélemény megállapításait, amit egyébként korábban a II. r. vádlott sem vitatott, nem teszik aggályossá, azok alapján a vele szemben kiszabott büntetés enyhítése nem lehet indokolt.

[16] Összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az elsőfokú ítéletet változtassa meg akként, hogy

- állapítsa meg, hogy Terhelt1 I. r. vádlott a terhére megállapított társtettesként elkövetett rablás bűntettének kísérletét erőszakos többszörös visszaesőként követte el, és vele szemben a Btk. 90. § (2) bekezdésében írt kötelező előírás okán életfogytig tartó szabadságvesztés büntetést szabjon ki, amelynek végrehajtási fokozatát a Btk. 41. § (2) bekezdése alapján fegyházban határozza meg,

- állapítsa meg a Btk. 43. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel, hogy az életfogytig tartó szabadságvesztés büntetésből az I. r. vádlott legkorábban 25 év letöltése után bocsátható feltételes szabadságra,

- az I. r. vádlottal szemben kiszabott közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát emelje fel 10 évre,

- állapítsa meg, hogy a Szigetszentmiklósi Járásbíróság ügyszám1 számú ügyében kiszabott 1 (egy) év 6 (hat) hónapi szabadságvesztés, amelynek a végrehajtását az elsőfokú bíróság elrendelte, a Bv. tv. 31. §-a alapján nem hajtható végre,

- a Terhelt2 II. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tartamát és a közügyektől eltiltás mellékbüntetés tartamát is emelje fel,

- a bűnjelekre vonatkozó egyes rendelkezéseket az indítványban írtaknak megfelelően, a tételszám feltüntetésével pontosítsa, valamint egyes bűnjeleknél az elsőfokú bíróság által elmulasztott rendelkezéseket pótolja (10. tételszám alatti sporttáskát, 2. tételszám alatti egészségügyi maszkot kobozza el, 11-13. tételszám alatti munkáskesztyű, sapka, és nadrág lefoglalását szüntesse meg, és a 11., 13. tételszám alatti ruhákat II. r. vádlottnak, a 12. tételszám alatti sapkát I. r. vádlottnak rendelje kiadni).

[17] Egyebekben az elsőfokú ítéletet az előéleti adatokat és a büntetéskiszabási körülmények körét, valamint a bizonyítékok tartalmát, a jogi indokolást érintő kiegészítést és pontosítást követően a Be. 605. § (1) bekezdése alapján hagyja helyben.

[18] Az I. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában felmentés iránt bejelentett védelmi fellebbezést fenntartotta, azt további indítványokkal egészítette ki. Mindezt az elsőfokú ítélet álláspontja szerinti megalapozatlanságára vezette vissza, mely védence téves büntetőjogi felelősség megállapításához vezetett.

[19] Iratellenességet észlelt [Be. 592. § (2) bekezdés c) pont] különösen a maszk viselésére, az eladó észlelésére, a gázspray kézben tartására, a vádlott belépésére, a kamerafelvételre és az elkövetési értékre vonatkozó megállapítások kapcsán. A maszk viselésére tett ítéleti megállapításnak nemcsak védence védekezése, de a lefoglalási jegyzőkönyv, bűnjeljegyzék is ellentmond, mely szerint védencétől ilyen tárgyat nem foglaltak le. A boltba II. r. vádlottal egyidejűleg történt belépését ügyfele végig következetesen tagadta, azt álláspontja szerint az eladó tanúvallomása is alátámasztotta, aki akként nyilatkozott, hogy nem látott senkit belépni a maszkos elkövető mögött, pedig ha jött volna valaki, akkor látta volna, tehát az elsőfokú ítéletben írtakkal szemben az információszerzést nem Terhelt2 terhelt takarása akadályozta. Emellett védence védekezését tanú7 és tanú5 tanúk egyes állításai is alátámasztják a tekintetben, hogy az egyik rendőr volt, aki I. r. terheltet betolta az üzletbe. A gázspray kézben tartására pedig semmilyen bizonyíték nem áll rendelkezésre, nincs tehát olyan adat, mely I. r. azon állítását, hogy azt csak akkor vette elő, amikor hátulról támadás érte, cáfolhatná. Az elkövetési érték vonatkozásában az ellentmondást tanú3 tárgyaláson tett tanúvallomására alapította, melyben 200.000 forint készpénz mellett kb. 2.000.000 forint értékű aranyékszert említett. Iratellenes szerinte azon megállapítás is, hogy a helyszínen 3 rendőr tartózkodott, mert ott volt még két szigetszentmiklósi rendőr és a MEKTO egysége is.

[20] Téves ténybeli („és logikai”) következtetésen [Be. 592. § (2) bekezdés d) pont] alapulónak tartotta továbbá különösen Terhelt1 szerepére, a rendőrtanúk és tanú2 szavahihetőségére vonatkozó ítéleti megállapításokat.

[21] A tényállás felderítetlenségét és az indokolási kötelezettség sérelmét pedig arra vezette vissza, hogy a törvényszék maga állapította meg, hogy a rendőrség előzetes, név szerinti információ birtokában várta a vádlottakat, ennek forrását azonban nem derítette fel, a végrehajtó parancsnok okiratokkal cáfolt vallomását irrelevánsnak tekintette, a szembesítést elutasította, a védelem bizonyítási indítványairól nem döntött, és a hatósági közrehatás vizsgálata is elmaradt.

[22] Azt is kifogásolta, hogy a társtettesség megállapítása a vádtól eltérő tényeken alapul [Be. 6.§ (2) bekezdés sérelme], mert a vád szerint Terhelt1 szerepe a menekülési útvonal biztosítása volt. A társtettesség felrovását viszont az elsőfokú ítélet – anélkül, hogy a tényállásban erre kitért volna – arra építette, hogy Terhelt1 gázsprayvel a kezében lépett be, és jelenlétével megfélemlítette az eladót. Ez pedig szerinte a vádhoz kötöttség elvét és a tisztességes eljáráshoz való alapvető jogot is sértette, mert a védelem velük szemben nem védekezhetett.

[23] Foglalkozott az ügyészi indítvánnyal is, az abban foglaltakat teljesen megalapozatlannak találta, hozzátéve, hogy miután a fegyverutánzatról védence nem tudott, fegyveres elkövetés tehát nem róható a terhére, és cselekvősége csak bűnsegédi bűnrészesség. Az eltérő minősítés a büntetési tételkeret felső határát is csökkenti, ami pedig már kizárja az életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabását.

[24] Arra az esetre, ha a megalapozatlanság másodfokú eljárásban történő kiküszöbölését az ítélőtábla lehetségesnek tartja, bizonyítási indítványokat is előterjesztett:

1. a rendőrség1 megkeresését annak közlésére, hogy a 13000/1060/2023.bü. főszám mikor, milyen iraton és ki által került iktatásra; mi volt a 2023. december 6-án 15 óra 10 perckor a MEKTO felé intézett bűnügyi felkérés alapja és tartalma; készült-e az akcióról intézkedési terv; továbbá folyt-e 2023. november–december folyamán titkos információgyűjtés vagy leplezett eszköz alkalmazása, illetve közreműködött-e bizalmi személy a vádlottakkal vagy tanú2nal összefüggésben – minősített adat esetén annak zárt kezelés melletti megismerésével;

2. a BM Bűnügyi Nyilvántartó, a KEKKH és a Robotzsaru lekérdezési naplóinak beszerzését a 2023. november 11. és december 6. közötti időszakra, a lekérdezések pontos időpontjával és a lekérdező megjelölésével a vádlottak és tanú2 vonatkozásában;

3. a II. r. vádlott lefoglalt telefonjaihoz tartozó hívószámok, valamint a tanú2 által megjelölt telefonszám6 hívószám forgalmi adatainak beszerzését a szolgáltatótól a 2023. november 1. és december 6. közötti időszakra;

4. a Yettel üzlet kamerafelvételének, valamint a 46718/2023. számú szolgáltatói válasznak a beszerzését, és a térfigyelő kamerákról készült feljegyzés (iratjegyzék 8.2.1) ismertetését;

5. név r. főtörzsőrmester (MEKTO) tanúkénti kihallgatását a 15 óra 10 perces átirányítás körülményeiről;

6. tanú8, tanú5, tanú6 és tanú7 tanúk ismételt kihallgatását és egymással való szembesítését.

[25] Összességében a kifejtettek alapján elsődlegesen az elsőfokú ítélet Terhelt1 I. r. vádlott tekintetében a Be. 609. § (1) bekezdésében és (2) bekezdés d) pontjában meghatározott okból történő hatályon kívül helyezésére és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítására tett indítványt, miután a törvényszék a bűnösséget a vádtól eltérő tényekre alapította, a tényállást nem derítette fel, és indokolási kötelezettségének nem tett eleget; másodlagosan az elsőfokú ítélet megváltoztatását, és I. r. vádlott bizonyítottság hiányában történő felmentését, míg harmadlagosan a terhére rótt bűncselekménynél a fegyveresen elkövetés minősítő körülményének mellőzését, bűnsegédként történt elkövetettkénti minősítését és a kiszabott szabadságvesztés valamint közügyektől eltiltás enyhítését indítványozta.

[26] II. r. vádlott védője fellebbezésének írásbeli indokolásában az enyhítés illetőleg enyhébb végrehajtási fokozat megállapítása iránti indítványát fenntartotta.

[27] A szabadságvesztés mérséklésére irányuló indítványával összefüggésben arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság a védence javán mutatkozó tényezőket, így beszámítási képességére ki nem ható személyiségzavarát, mely olyan fokú, hogy a bv. intézetben gyógyító-terápiás részlegen helyezték el, a cselekmény kísérleti szakban rekedését, az elsőfokú ítéletben nem szereplő időmúlást, amely nyomatékát a letartóztatásban töltött másfél év, illetve az elsőfokú ítélet óta eltelt 10 hónap tovább növelte, nem kellő súllyal vette figyelembe. Az egyébként is nagyobb számú enyhítő körülmények közül II. r. vádlott mentális betegsége és a cselekmény kísérleti szakban rekedése olyan jelentős súlyú, mely a védencével szemben kiszabott szabadságvesztést jelentősen eltúlzottá teszi.

[28] Az enyhébb végrehajtási fokozat meghatározását arra alapozta, hogy a II. r. vádlott jelenleg jogerős szabadságvesztését az város Bv. Intézetben börtön fokozatban tölti, gyógyító-terápiás részlegen az évek óta fennálló mentális problémái, pszichiátriai kezelése miatt, és a büntetés célján túlmutató hátrány lenne számára, ha ezen elhelyezés módosításra kerülne.

[29] A nagyrészt a szakértői díjból álló bűnügyi költség egy része alóli mentesítésére azért látott lehetőséget, mert bár nem csekély súlyú a cselekmény, azonban kísérleti szakban rekedt és II. r. vádlottnak számottevő jövedelme, amelyből ezt megfizethetné nem volt, megélhetését édesapja biztosította, így ennek megfizetése az ő és családja teljes anyagi ellehetetlenülését eredményezné.

[30] Amennyiben az ítélőtábla a fellebbezésének nem adna helyt, úgy az ügyészi fellebbezés alaptalansága, a túlsúlyban levő enyhítő tényezők alapján az elsőfokú ítélet helybenhagyására tett indítványt.

[31] vádlott I. r. vádlott írásbeli beadványában lényegében megismételte a védője kifogásait, és arra jutott, hogy a tisztességes eljárás alapjoga érvényesülése érdekében szükséges az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése és az eljárás megismétlése.

[32] Terhelt2 II. r. vádlott két beadványt is benyújtott a bírósághoz, melyek lényegében a fellebbezésének indokait tartalmazták. Ezekben főként az egészségügyi, elsődlegesen a pszichés állapotára, illetőleg arra hivatkozott, miszerint erre vonatkozó információk teljes egészében nem álltak a bíróság rendelkezésére, illetőleg azokat nem kellő súllyal vette figyelembe, jóllehet azok enyhébb büntetés kiszabását indokolták volna. Kifogásolta a szakértő azon megállapítását is, miszerint bipoláris affektív zavar nem állapítható meg, miután pont ezen betegség miatt áll már 5 éve kezelés alatt. Csatolta a beadványához a korábbi orvosi kezeléseire vonatkozó dokumentumok egy részét, a Péterfy Sándor utcai Kórház zárt osztályos kezelésre vonatkozó dokumentációját, és ismét utalt arra, amire már az elsőfokú eljárás során is, miszerint az említett kórház elrendelte a kötelező kényszergyógykezelését, amit megítélése szerint nem vettek figyelembe az ítélethozatal során. [33] Értetlenségének adott hangot azzal kapcsolatban is, hogy miként kerülhetett sor jelen ügyben közügyektől eltiltására annak ellenére, hogy a Nemzeti Választási Iroda olyan tájékoztatást küldött részére, hogy ő egyébként is „ki van törölve a rendszerből”. [34] A második beadványában a korábbiak megismétlésén túl még pszichiátere nevét, továbbá azt is közölte, hogy jelenleg gyógyító terápiás részlegen van és csatolta korábbi ügyében keletkezett pszichiáter szakértői véleményt.

[35] Az ítélőtábla, miután az I. r. védő által előterjesztett bizonyítási indítványokat nem találta alaposnak, az ügyet a Be. 599. §-a szerinti nyilvános ülésen bírálta el.

[36] A nyilvános ülésen az ügyész írásbeli indítványában foglaltakat a védői fellebbezés indokolások ismeretében is fenntartotta, és annak lényegi elemeit foglalta össze. [37] I., II.r. vádlottak védői perbeszédüket az írásbeli fellebbezés indokolás tartalmával egyezően terjesztették elő. [38] Terhelt1 I.r. vádlott ugyancsak fenntartotta a beadványában írtakat, és csatlakozott a védője által elmondottakhoz.

[39] A perorvoslatok közül kizárólag az enyhítést célzó védelmi fellebbezések vezettek eredményre.

[40] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság a kétirányú fellebbezésekkel támadott ítéletét és az azt megelőző bírósági eljárást, figyelemmel az I. r. védelmi jogorvoslati nyilatkozatok tényállást támadó, felmentést is célzó tartalmára, a Be. 590. § (1), (2) és (10) bekezdése alapján – mindkét terhelt vonatkozásában – teljes terjedelmében felülbírálta.

[41] A felülbírálat során az ítélőtábla megállapította, hogy a törvényszék a perrendi szabályokat betartva folytatta le az eljárást, a Be. 163. § (2) és (3) bekezdésben rögzített tényállás tisztázási kötelezettségének is eleget tett. Az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező, a Be. 608. § (1) és (2) bekezdésében foglalt feltétlen, továbbá a Be. 609. § (1) és (2) bekezdése szerinti relatív eljárási szabálysértést az ítélőtábla nem észlelt.

[42] A vádlott és a tanúk figyelmeztetése szabályszerűen megtörtént.

[43] Egyúttal helyesen járt el, amikor a becsatolt orvosi dokumentációra és II. r. vádlott védekezésére figyelemmel, beszámítási képeségére, elmeállapotára, személyiségére vonatkozóan szakértői bizonyítást folytatott le; a szakértők kirendeléséről 2024. november 15. napján hozott 15.B.48/2024/43. számú végzése az eljárási rendelkezésekkel összefüggésben minden szükséges figyelmeztetést és tájékoztatást tartalmazott.

[44] A törvényszék az okiratokat, iratokat a tárgyalás anyagává tette, az igazságügyi elmeorvos-szakértői véleményeket hasonlóképpen ismertette. Nem értékelhető ezzel összefüggésben hiányosságként, hogy az eljárt bíró a Yettel megkeresését és az arra adott választ nem olvasta fel, azok ugyanis bizonyítékot nem hordoztak, miután ezen üzlet kamerafelvételének tényleges beszerzésére nem került sor.

[45] A rendelkezésre álló kamerafelvételt – az annak tartalmáról készült feljegyzés és fényképfelvételek ismertetésével – a törvényszék a Be. 533. § (1) bekezdésének megfelelően tette a tárgyalás anyagává.

[46] Észlelte az ítélőtábla még, hogy a tárgyaláson személyesen megjelent tanúk zárt adatkezelés lehetőségének igénybevételére vonatkozó figyelmeztetésénél, a tanúk arra adott válaszánál, s ugyanígy az elrendelt zárt adatkezelésnél annak terjedelme a tárgyalási jegyzőkönyvekből nem tűnik ki, holott az a Be. 445. § (2) bekezdés a) pontja értelmében nem lett volna mellőzhető. Ez azért is jelentőséggel bír, mert pl. a rendőr tanúk esetében az elsőfokú bíróság által „teljeskörűen” elrendelt/alkalmazott zárt adatkezelés eltérő kérelem, rendelkezés hiányában a Be. 99. § (1) bekezdése értelmében a névre is kiterjed, márpedig nevezettek a jegyzőkönyvben névvel is szerepeltek.

[47] Nem eredményezte a tényállás tisztázási kötelezettség sérelmét a védelem által indítványozott további bizonyítás elutasítása, melynek indokáról az elsőfokú bíróság a Be. 561.§ (3) bekezdés f) pontjában foglalt kötelezettségének eleget téve ítéletében túlnyomórészt számot adott. Azonban osztotta az ítélőtábla a fellebbviteli főügyészségi átirat azon álláspontját, hogy a telefon átvizsgálására nem volt szükség, tehát az elutasítást nem alapozhatta meg, hogy a feloldó kód nem állt rendelkezésre.

[48] Ugyanígy nem sérült az ügyfelderítési kötelezettség a Pest megyei Rendőr-főkapitányság MEKTO jelentéssel összefüggő megkeresésének, ahogy tanú2, és a II. r. vádlott hívószámai forgalmi adatai, a Yettel üzlet kamerafelvétele beszerzésének, név r. főtörzsőrmester (MEKTO) tanúkénti kihallgatásának, tanú8, tanú5, tanú6 és tanú7 rendőr tanúk ismételt kihallgatásának, szembesítésének elmaradása sem. tanú2 cselekményt megelőző magatartása, a helyszínen jelenlevő rendőrtanúk megelőző információval kapcsolatos tudomása vádlott I. r. vádlott büntetőjogi felelőssége megállapítása és a cselekmény mikénti minősülése szempontjából érdemi jelentőséggel nem bírt. Ugyanígy a Yettel üzlet kamerafelvételek sem tartalmazhatnak olyan adatot, melyek a mérlegelés eltérő irányához vezethetnének, miután ezen üzlet csakúgy, mint a cégnév2 az boltnév1 üzlettel azonos oldalon helyezkedik el, onnan az üzlet bejárata, ekként az események I. r. vádlott által leginkább vitatott mozzanata (üzletbe belépés) ugyanúgy nem lett volna észlelhető.

[49] Mindezekre figyelemmel – mint szükségtelent – a fentiekre irányuló I. r. védői bizonyítási indítványokat a másodfokú bíróság elutasította.

[50] A teljesség igénye érdekében azonban az ítélőtábla még megjegyzi azt is, hogy a mintegy három évvel korábbi hívásforgalmi adatok beszerzése adatvédelmi előírások folytán objektíve sem lehetséges.

[51] A lekérdezések ellenőrzése, melyek I. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonását ugyancsak nem befolyásolták, az a II. r. vádlott és tanú2 tekintetében is megtörtént, és utóbbit illetően negatív eredménnyel zárult.

[52] Az elsőfokú bíróság kellő részletességgel foglalkozott a készülő rablási cselekményre vonatkozó információ tartalmával, észlelte a tanúk ezzel kapcsolatos állításainak, a rendőri jelentés adatainak ellentmondásos voltát. Az ítélőtábla azonban egyetértett azzal, hogy ezen ellentmondások a cselekményt megelőzően és alatt helyszínen jelenlevő rendőr tanúk vallomásának hitelt érdemlőségét érdemben nem befolyásolták. Már csak azért sem, mert nem szükségszerű, hogy minden intézkedő rendőr valamennyi információ birtokában legyen, és ezen adatok I. r. vádlott helyszínen való megjelenésének tényét, a vele szemben történő fellépés körülményeit nem érintik. Másrészt arra is szükséges rámutatni, hogy a szembesítés a vallomások közötti ellentét feloldásának egyik lehetséges, de nem egyetlen, s nem is kötelező eszköze, a Be. 211. § (1) bekezdésének megfogalmazása szerint az ellentétek fennállása esetén a szembesítésre csak szükség esetén (akár taktikai meglepetésként) kerülhet sor, mely a tanúk már – túlnyomórészt egymás jelenlétében történt – kihallgatása, a rendőri jelentések eltérő adatai eléjük tárása okán már nyilvánvalóan nem áll fenn.

[53] Az I. r. védő hatósági provokációval kapcsolatos okfejtése, az erre alapított bizonyítási indítványok pedig azért is értelmezhetetlenek, mert tanú2 nem volt (és jelenleg sem) hatósági személy, a hatóság részéről való felbujtásra hivatkozás nem történt. II. r. vádlott tanú2 szerepével kapcsolatos előadása, mely védekezés ellenőrzésével összefüggésben a törvényszék a szükséges bizonyítást lefolytatta, hatósági felbujtásként tehát nyilvánvalóan nem értékelhető. Ahhoz pedig a hatóságoknak végképp semmilyen érdeke nem fűződhetett, hogy tanú2t (kvázi közvetett provokációval) bírják rá arra, hogy a két vádlottat bujtsa fel egy általuk nem tervezett bűncselekmény elkövetésére.

[54] A társtettesi elkövetői alakzatot megalapozó körülmények eltérő rögzítése, értékelése a vádon túlterjeszkedés tilalmát – az I. r. védő érvelésével szemben – nem sértette. A teljesen egyező, évtizedes bírói gyakorlat szerint ugyanis nem értékelhető vádon túlterjeszkedésként, ha a vádhoz képest az elkövető kilétét és valamely bűncselekmény törvényi tényállásába illeszkedő elkövetési magatartás lényegét illető változtatás nélkül, tehát a tettazonosság keretei között a bíróság a vádiratban le nem írt tényt - pl. tudati tényeket - is megállapít, és a cselekményt ennek figyelembevételével értékeli. A vádelv ugyanis nem jelent minden részletre kiterjedő szükségszerű azonosságot a vádban leírt és az ítéletben megállapított történeti tények között, annál is inkább, mert a bíróság nincs kötve a vádbeli minősítéshez, s az eltérő minősítés eltérő tényelemek megállapítását is szükségessé teheti az ítéletben. (EBH2011. 2385. III., BH 2021.66, BH2009.5). A tettazonosság, mint a Be. 6. §-ban foglalt alapvető rendelkezés anyagi jogi vetülete semmi mást nem jelent, mint a lényeges, elsődleges történeti tények azonosságát, mely jelen ügyben nem kérdőjeleződött meg.

[55] Az I. r. vádlott védője által hivatkozott indokolási, jogi indokolási hiányosságok nem vetették fel az elsőfokú ítélet Be. 609. § (1), (2) bekezdés d) pont alapján történő hatályon kívül helyezésének szükségességét. Ez utóbbi csak abban az esetben valósul meg, ha az ítélet indokolása tény vagy jogkérdés tekintetében oly mértékben hiányos, hogy abból nem derül ki, hogy az elsőfokú bíróság megállapításait/jogkövetkeztetéseit mire alapozta, ez azonban jelen ügyben nem történt meg. A védő is főként az elsőfokú bíróság ténybeli és jogi következtetések helyességét vitatta, melyek helytállóságuk esetén csak az ítélet részbeni megalapozatlanságát, melyre egyébként a védelem szintén utalt, eredményezhették volna.

[56] Az elsőfokú bíróság ítéletének indokolása a Be. 561. § (3) bekezdés a) pontjában írtakkal összhangban tartalmazza a vádra utalást, a vád szerinti minősítést.

[57] A vádlottak személyi körülményeire és előzményi elítéléseire vonatkozó adatok (Be. 561. § (3) bekezdés b) pont) az erkölcsi bizonyítványok, a rendelkezésre álló határozat kiadmányok és a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség által I. r. terhelt vonatkozásában csatolt fogvatartotti nyilvántartó laptöbb ponton helyesbítésre, kiegészítésre szorultak az alábbiak szerint:

- Terhelt1 I. r. vádlott jelenleg jövedelemmel nem rendelkezik, három gyereke közül egy már nagykorú, de még tanul, valamennyien édesanyjukkal élnek közös háztartásban.

- az I. r. vádlott elsőfokú ítélet [11] bekezdésében, 1. pont alatt feltüntetett előzményi elítélésnél az elsőfokú ítélet kelte 2012. február 17., a másodfokú határozat száma pedig helyesen 2.Bf.337/2012/6., és a jogerős ítélet akként is rendelkezett, hogy a terhelt a próbaidő alatt pártfogó felügyelet alatt áll.

- A [12] bekezdésben rögzített, a fenti szabadságvesztés végrehajtását elrendelő határozat száma pontosan: 18.B.642/2014/10-II.

- A [13] bekezdésben, egyben 2. pont alatt feltüntetett bíróság3ság által hozott ítélet kelte 2013. november 20., száma helyesen 7.B.404/2011/81., az elbírált bűncselekmények megnevezése 2 rendbeli társtettesként, 1 esetben folytatólagosan elkövetett zsarolás bűntette, melyből 1 rendbeli kísérlet, 1 rendbeli bűnsegédként elkövetett testi sértés vétsége, 1 rendbeli társtettesként elkövetett garázdaság vétsége és 1 rendbeli lopás bűntettének kísérlete, elkövetési idő: 2010. szeptember 13-17., szeptember vége vagy október eleje. A bűnügyi nyilvántartás ezen elítélés kapcsán tévesen tartalmazza, hogy nem visszaeső, mert a jogerős ítéletben a terhelttel mint különös visszaesővel szemben szabott ki 6 év börtön fokozatú szabadságvesztést és 6 év közügyektől eltiltást a bíróság, megállapítva azt is, hogy a szabadságvesztésből legkorábban a háromnegyed rész kitöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra.

A különös visszaesést megalapozó elítélés: a Pest Megyei Bíróság 2007. április 26. napján jogerőre emelkedett 11.Fk.52/2006/29. számú ítélete, melyben rablás bűntette és más bűncselekmények miatt 2 év börtönbüntetésre és 2 év közügyektől eltiltásra ítélte vádlott I. r. terheltet. E büntetésből – az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámításával – a terheltet szabadlábon 2007. december 6. napján bocsátották feltételes szabadságra, a szabadságvesztés számított utolsó napja 2008. április 13. Ezen elítélést azonban a bűnügyi nyilvántartási rendszer jelenleg, de az első adatkérés időpontjában, azaz 2023. december 6. napján sem tartalmazta. Az ügyirat maga is megsemmisült a Budapest Környéki Törvényszék irattároló helyiségében történt beázás folytán.

- A [14] bekezdésben írt összbüntetési ítélet kapcsán az utolsó mondatot akként helyesbíti, hogy 2019. április 29. napjával bocsátották feltételes szabadságra, ténylegesen azonban nem szabadult, mert a 3. pontban írt büntetést vették rajta foganatba, a szabadságvesztés számított utolsó napja 2021. január 28.

- A [15] bekezdésben, illetve 3. pont alatt rögzített előzményi elsőfokú ítélet kelte 2015. március 29., az elbírált bűncselekmény elkövetési ideje 2014. május 6.

- A [16] bekezdésben, illetve 4. pont alatt feltüntetett büntetővégzés kelte 2023. január 19.

- A [18] bekezdésben, 5. pont alatt írt büntetővégzés jogerejének dátuma helyesen 2023. szeptember 28., kelte pedig 2023. szeptember 15., és abban a terhelttel mint visszaesővel szemben szabták ki a büntetést.

- Terhelt2 II. r. vádlott jelenleg a bv. intézetben jogerős szabadságvesztését gyógyító-terápiás részlegen elhelyezve tölti.

- II. r. vádlott [21] bekezdésben írt előzményi büntetése előtt fel kell tüntetni, hogy őt a bíróság3ság 2016. június 14. napján kelt és jogerős 1.Fk.693/2013/69. számú ítéletével 2012. októbere és novembere között elkövetett több rendbeli lopás bűntette, testi sértés bűntette és társtettesként elkövetett garázdaság bűntette miatt 1 év 10 hónap – végrehajtásában 4 év próbaidőre felfüggesztett – szabadságvesztésre ítélte.

- A [21] bekezdésben írt előzményi elítélésnél az elsőfokú ítélet kelte 2017. február 7., az elbírált cselekmények mindegyike lopás volt, melyek elkövetési ideje 2015. február, és a szabadságvesztés kitöltésének napja helyesen 2000. május 28.

- A [24] bekezdésben írt ítélete kapcsán rögzítendő még, hogy az elsőfokú ítélet kelte 2024. szeptember 11., és azt, hogy II. r. terhelt e büntetését tölti jelenleg is.

[58] Az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás lényegében megalapozott, annak kisebb, a Be. 592. § (2) bekezdés a) és c) pontjából (a tényállás hiányosságából és iratellenes megállapításokból) eredő részbeni megalapozatlansági hibája a másodfokú eljárásban a Be. 593. § (1) bekezdés a) pontja értelmében az ügyiratok alapján az alábbiak szerint kiküszöbölhető volt:

- a [40] bekezdés helyett azt rögzíti, hogy Terhelt2 II. r. vádlott arcát maszkkal takarta és kezében egy nagyobb sporttáska is volt.

- a [43] bekezdés első mondatából a „Terhelt1 és Terhelt2” szövegrészt, valamint a második mondatot mellőzi.

- A [46]-[47] bekezdés helyébe „Az üzletbe először Terhelt2 II. r. vádlott lépett be, az ajtót azonban nem csukta be, hanem csak behajtotta, így őt követve Terhelt1 I. r. vádlott is be tudott lépni. I. r. vádlott azonban a bejárati ajtónál feltűnésmentesen megállt, és a küszöbnél a lábával nyitva tartotta az ajtót a menekülés biztosítása érdekében, jelenlétét az üzlet eladója nem is észlelte.” szöveget illeszti.

[59] Az így kiegészített és helyesbített tényállás már mindenben hiánytalan és pontos, téves ténybeli következtetést sem tartalmaz, az a vádlottak tagadásával szemben álló részében is a bizonyítékok okszerű értékelésén alapul, így a Be. 593. § (3) bekezdése értelmében a másodfokú eljárásban is irányadó volt. Megjegyzendő ugyanakkor, hogy az elsőfokú ítélet, így a tényállás egészében is Terhelt1et a nevén túl I. r. vádlottként, míg Terhelt2t II. r. vádlottként szükséges feltüntetni.

[60] A bizonyítékok értékelésével kapcsolatban megállapítható, hogy az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségét a Be. 561. § (3) bekezdés d) pontjában foglaltak szerint teljesítette, azonban az a tényállás helyesbítésére, a számbavett bizonyítékok összefoglalásánál észlelt pontatlanságokra, illetőleg az I. r. védői fellebbezés indokolásában írtakra figyelemmel helyesbítésre, kiegészítésre szorult. Mindez azonban a mérlegelésének, következtetéseinek, a terhelti cselekvőség megállapításának, és e körben különösen a vádlotti védekezés elvetésének helytállóságát nem érintette.

[61] A másodfokú bíróság tehát mindenekelőtt pontosítja, hogy tanú5 tanú a tárgyaláson kihallgatásakor nem emlékezett arra, hogy az elkövetőket nekik előzetesen megnevezték-e, csupán a rendőri jelentésben foglaltakra tudott hagyatkozni. tanú6 tanú vallotta egyedül, hogy tudták név szerint is a két személyt és ruházatukat, akik rablást fognak elkövetni. Ugyanakkor azt is állította, hogy ő maga semmilyen információval nem rendelkezett. tanú7 tanú pedig úgy emlékezett, hogy a vádlottak neve előzetesen nem hangzott el. [62] tanú1 azt is állította, hogy II. r. belépett, csak behajtotta az ajtót, de nem csukta be maga mögött felszólítás ellenére, pedig az automatikusan záródott volna és további személyek nem tudtak volna belépni. Más személyeket csak akkor észlelt, amikor dulakodás hangjait hallotta az ajtó felől. Azt azonban nem tudta megmondani, hogy ekkor hányan jöttek be, mert akkor a fegyveres személy takarta a kilátást. Ez utóbbit akként pontosította, hogy a bejárati ajtót nem takarta II. r., csak az előtte levő kilátást, tehát ha jobbra néz, akkor észlelhette volna, ha van ott valaki. [63] tanú3 tanú a 2025. június 5. napján tartott tárgyaláson az elsőfokú ítélet [95] bekezdésében írtakkal ellentétben, de a későbbi nyilatkozatával és az tanú1vallomásával egyezően arról számolt be, hogy a kb. 200.000 forint készpénz mellett, kb. 20 millió forint értékű aranyékszer volt az üzletben, az elsőfokú ítéletben szereplő 2.000.000 forint tehát nyilvánvalóan elírás.

[64] Mindezek előre bocsátása mellett az ítélőtábla a fellebbezés indokolásra is figyelemmel a következőkre mutat rá:

[65] Bár kétségtelenül rendelkezésre állnak olyan adatok, melyek felvetik tanú2 cselekményt megelőző közreműködését, az e körben a II. r. vádlott által elmondottak azonban büntethetőséget kizáró vagy korlátozó okot nem merítettek ki, a kényszer, fenyegetés büntetőjogilag értékelhető mértékét nem érték el. Terhelt2 II. r. vádlott maga sem jelölt meg a büntetőjogi értelemben vett kényszert, fenyegetést megalapozó körülményt, cselekvési, segítségkérési lehetőségeinek hiányára, korlátozottságára semmi nem utalt.

[66] tanú2 esetleges érintettsége végképp nem befolyásolta Terhelt1 I. r. vádlott büntetőjogi felelősségre vonhatóságát, hiszen nevezett tanú2nal saját védekezése szerint sem beszélt vagy találkozott. S mint ahogy azt az ítélőtábla már korábban kifejtette, miután tanú2 nem volt a hatóság tagja, az eljárás törvényességét illetően aggályokat felvető hatósági felbujtás kizárt, így semmilyen jelentőséggel nem bírna, ha mind a bűncselekmény tippadója, mind pedig a rendőrség számára információt szolgáltató személy ő lett volna.

[67] Ugyanígy nem észlelt mulasztást az ítélőtábla abban sem, hogy a boltba belépés előtt az elkövetőkkel szemben nem intézkedtek, önmagában ugyanis a két személy bolt előtti megjelenéséből, előzetes megbeszélésből a rablás előkészülete még nem volt igazolható.

[68] Az I. r. vádlott védője alaptalanul hivatkozott arra, hogy védence védekezésének elsőbírói értékelése az alapvető jogokat sértette. Az elsőfokú bíróság ugyanis nem azt rótta a terhére, hogy jogával élve korábban a vallomás tételét megtagadta, hanem a cselekmény után évekkel tett, előzmény nélküli írásbeli vallomásának hitelességét kérdőjelezte meg. E védekezés kacsán az elsőfokú ítéletben írtakon túl az is kiemelendő, hogy egy lényeges körülményét illetően nem is állt összhangban tanú4 előadásával. Mert míg I. r. terhelt vallomása arra irányult, hogy nagynénjéhez menve (folyamatos haladása alatt) futott össze sógorával, addig a tanú arról vallott, hogy Terhelt1 I. r. vádlottat a padnak támaszkodva látta meg. Ez az állítás pedig, hozzátéve, hogy a tanú a terhelt ottlétének apropójáról ismerettel nem rendelkezett, és a cselekmény idején nem is volt jelen, mert a boltban vásárolt, a védekezés igazolására nem is lehetett alkalmas.

[69] A védő alaptalanul kifogásolta a helyszínen, illetőleg a helyszín közvetlen közelében tartózkodó rendőrök számát illető elsőfokú ítéleti megállapításokat. Az ugyanis nem kétséges, hogy a helyszín közvetlen közelében csak három rendőr tartózkodott, és abban a rendőri jelentések sem térnek el, hogy a további rendőrök már a vádlottak elfogását követően értek a helyszínre.

[70] Az I. r. védő rendkívüli részletességgel hivatkozott a rendőri jelentésekben – leginkább elírásra visszavezethető – hibákra, melyek azonban e rendőr tanúk szavahihetőségére érdemi kihatással nem voltak. A rendőri jelentésekből és a tanúvallomásokból egyértelműen kitűnik nemcsak az az egyébként nyilvánvaló tény, hogy a jelentések megfogalmazására utólag került sor, de az is, hogy tanú6, tanú7 és tanú5 rendőrök utasításra jelentek meg a helyszínen, és a rendelkezésükre álló információk sem mindenben egyeztek. Ugyanígy az általuk észleltek közötti ellentmondásokat az eltelt idő, a napszak, valamint a nem teljesen azonos elhelyezkedésük, és az intézkedés gyors lefolyása (melyet az tanú1 vallomása is megerősített) kellően magyarázták.

[71] A rendőri jelentésekből és a tanúvallomásokból, a használt többes számból az is kitűnik, hogy az általuk adott leírásokban a vádlottak nem teljesen különíthetők el. Ezért a másodfokú bíróság, figyelemmel a helyszíni szemle jegyzőkönyvre, lefoglalási határozatokra és a bűnjeljegyzékre, melynek értelmében I. r. vádlottól maszkot nem foglaltak le, mellőzte annak megállapítását, hogy Terhelt1 I. r. terhelt arcát is maszk takarta. Mindemellett megjegyzendő, hogy ruházata, a kapucnis felső és fekete kötött sapka a külső leplezésére szintén alkalmasak voltak.

[72] Az üzletbe történt bejutást illetően a másodfokú bíróság álláspontja szerint nagyobb hangsúlyt kell tulajdonítani tanú1 előadásának, annak, hogy elsőként az üzletbe Terhelt2 II. r. vádlott lépett be, s hogy a tanú vádlott I. r. vádlott jelenlétét nem észlelte. Ugyanakkor tanú1 előadása, már csak azért is, mert ő az üzletben helyezkedett el, és kifele a látási viszonyok nem voltak kifogástalanok, nem zárja ki tanú6, tanú7 és tanú5 tanúk e tekintetben egyező állításának helytállóságát, hogy Terhelt1 I. r. vádlott szintén belépett az ékszerboltba. Ez az előadás állt összhangban a bejárati ajtó működésével, automatikus záródásával is. Azaz I. r. vádlott ajtó csukódását akadályozó mozdulata nélkül tanú5 nem tudott volna akadálytalanul bejutni, ráadásul Terhelt1 véletlenszerű, a helyszínen kizárólag a rossz időjárás miatti jelenlétét a tanúk vádlottak közötti előzetes találkozásra vonatkozó egyöntetű előadása, és az is cáfolja, hogy a helyszínen nem ez volt az időjárás előli védelmet szolgáló legkézenfekvőbb hely.

[73] A cégnév2 kamerafelvételről készült feljegyzés, miután a kamera az ékszerbolt bejáratát nem vette, és a tanú5 által készült legrészletesebb jelentés tartalmazta, hogy eltérő irányból érkeztek, az I. r. vádlotti védekezés alátámasztására nem alkalmas. Ezt egyébként mi sem bizonyítja jobban, mint hogy I. r. terhelt a felvételen annak ellenére nem látható, hogy általa sem vitatottan az üzlet előtti részhez ment és ott állt.

[74] tanú6 és tanú7 tanúk vallomásaiban szereplő azon részletek, hogy tanú5 beljebb tolta az I. r. vádlottat, nem jelenti azt, hogy Terhelt1 terhelt ne lépett volna be a küszöbön, már csak azért sem, mert a tanúk ez utóbbi körülményt is egyöntetűen, határozottan megerősítették.

[75] Nem foghatott helyt azon I. r. védői érvelés, hogy Terhelt1 I. r. vádlott tényállás szerinti magatartásának megállapíthatósága esetén sem igazolható, hogy tudott a fegyverutánzat társa általi használatáról. A vádlottak helyszínre érkezése, a végrehajtás módja mindenképpen előzetes tervezést igényelt. Ennek pedig értelemszerűen magában kellett foglalnia a használt eszközre vonatkozó megállapodást. Az ékszerboltban az eladó elhelyezkedése, az, hogy a pult mögött, az vásárlói tértől némileg elszeparálva, a közvetlen kontaktus lehetőségét rendkívül megnehezítve állt, ugyancsak feltétlenül szükségessé tette fegyver használatát, enélkül ugyanis vele szemben a lenyűgöző erejű fenyegetés eredményesen nem lett volna kivitelezhető. Így II. r. vádlott ezzel kapcsolatos ismerete alappal nem kérdőjelezhető meg.

[76] Az elkövetési (veszélyeztetett) értéket illetően rendelkezésre álló bizonyítékok között sem volt ellentmondás, az I. r. vádlott védője által e körben hivatkozottak tanú3 tanúvallomásának összefoglalásában szereplő – fentebb korrigált – elírásra vezethetők vissza.

[77] A fentiek szerint irányadó tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett Terhelt1 I. r. és Terhelt2 II. r. vádlott bűnösségére, a jogi minősítés pedig kizárólag az elkövetői alakzat tekintetében szorult korrekcióra.

[78] Mindenekelőtt azonban, bár ez a jogi minősítést nem, pusztán a későbbiekben kifejtettek szerint az I. r. vádlottal szembeni joghátrány kiszabását érintette, rá kell mutatni, hogy a bíróság a Btk. 2. §-ára figyelemmel a főszabályként irányadó elkövetéskori büntető törvényt alkalmazta.

[79] A rablás bűntettekénti minősítés törvényességéhez kétség nem férhet, a fenyegetés módja, azaz tanú1ra a fegyverutánzat rászegezése egyértelműen kimeríti a rabláshoz szükséges „kvalifikált”, azaz élet vagy testi épség ellen irányuló fenyegetést.

[80] A műanyag játékpisztoly, azaz lőfegyver utánzat használata pedig a Btk. 459. § (1) bekezdés 5/a) pontja értelmében megalapozza a Btk. 365. (3) bekezdés szerinti fegyveresen elkövetettkénti minősítő körülmény felrovását.

[81] A Btk. 365. § (4) bekezdés b) pontja szerinti minősített eset megállapíthatósága pedig a fegyveres elkövetésre és a veszélyeztetett érték ötmillió forintot meghaladó értékére figyelemmel helyes.

[82] A II. r. vádlott esetében nyilvánvaló, hogy magatartása a fenyegetés alkalmazásával a törvényi tényállás keretei közé lépett.

[83] Nem értett egyet ugyanakkor az elsőfokú bíróság ezzel egyező érvelésével Terhelt1 I. r. vádlott esetében és nemcsak azért, mert ítéletében [114] bekezdésében az irányadó tényállásban írtakkal ellentétesen, erre utaló bármilyen bizonyíték nélkül rögzítette, hogy kezében a gázsprayvel lépett az üzletbe, de azért is, mert cselekvősége nem utalt arra, hogy megjelenésével az tanú1val szemben bármiféle fenyegető hatást, erőfölényt kívánt volna elérni. A fellebbviteli főügyészségi átiratban hivatkozott BH2017.253 számú jogesetben a társtettesi magatartást megalapozó körülmények eltérnek jelen ügytől. Terhelt1 I. r. vádlott ugyanis nem kívánta jelenlétére felhívni tanú1 figyelmét, melyet igazol, hogy nevezett belépését nem is észlelte, csak akkor figyelt fel rá, amikor a rendőrök bejöttek és már az intézkedés foganatosítása során dulakodás is kialakult. I. r. terheltnek ugyanakkor a menekülés biztosítását célzó magatartása (mert az egyébként automatikusan záródó ajtó kitámasztása ekként értékelhető) a puszta jelenléten túlmutat, az a Btk. 14. § (2) bekezdése szerinti bűnsegélyként értékelendő.

[84] Ennek megfelelően módosította tehát az ítélőtábla a minősítést azzal, hogy a fentebb a fegyveres elkövetés (műanyag játékfegyver használatára vonatkozó tudomása okán a fegyveres elkövetés minősítő körülménye továbbra is megállapítható. Az I. r. vádlott tekintetében ugyanakkor az elkövetői alakzat módosítása kihatott a II. r. vádlottra is, mert ezáltal a társtettesi elkövetés helyett a terhére rótt rablás a Btk. 12. §-a alapján tettesként elkövetettnek minősül.

[85] Az elsőfokú bíróság Terhelt1 I. r. vádlottal mint különös visszaesővel szemben szabta ki a büntetést. E körben azonban figyelmen kívül hagyta, hogy a bűnügyi nyilvántartásban e visszaesést megalapozó ítéletben I. r. terheltet zsarolás bűntette és más bűncselekmények miatt különös visszaesőként ítélték el. E körülmény pedig a Btk. 459. § (1) bekezdés 31/b) pont értelmében többszörös visszaesői minőségét is megalapozza. Így a büntetést e terhelttel mint többszörös visszaesővel szemben kellett kiszabni, a különös visszaesés pusztán súlyosító tényezőként nyerhet értékelést. Az ítélőtábla e körben foglalkozott azon ténnyel is, hogy a bűnügyi nyilvántartás a 7.B.404/2011/81. számú másodfokon jogerős ítélet adatainál tévesen, (a jogerős határozatokban írtakkal ellentétesen) azt tartalmazza, hogy az I. r. terhelt nem visszaeső. Ez azonban hivatkozott BH2018.303 eseti döntésben kifejtettekre is tekintettel nem releváns, miután a büntetőjogi felelősségre, a kiszabott büntetésre vagy alkalmazott intézkedésre vonatkozó tényeket nem a nyilvántartásba való bejegyzés, hanem a bíróság jogerős határozata keletkezteti, így nyilvánvalóan a határozatban szereplő adatokat kell elsődlegesen figyelembe venni, ha a nyilvántartás ezeket tévesen, hiányosan tartalmazza. [86] Ugyanígy a többszörös visszaesés megállapításánál nincs jelentősége annak sem, hogy az első elítélést a hatósági erkölcsi bizonyítvány már a legleső adatkérés időpontjában sem tartalmazta, mert ennek szükségessége a Btk. 459. § (1) bekezdés 31/b) pontjából nem vezethető le. E törvényhely ugyanis semmi mást, csak azt írja elő, hogy többszörös visszaeső az, akit a szándékos bűncselekmény elkövetését megelőzően visszaesőként végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek és az utolsó büntetés kitöltésétől vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűncselekmény elkövetéséig három év nem telt el. Ez pedig azt jelenti, hogy a többszörös visszaesés megállapításához az első (legkorábbi) visszaesésnél jelentőséggel bíró alapítélethez nem szükséges visszatérni.

[87] Más a helyzet viszont a Btk. 459. § (1) bekezdés 31/c) pontja szerinti erőszakos többszörösös visszaesőknél. A törvényhely szerint ugyanis erőszakos többszörös visszaeső az a többszörös visszaeső, aki mindhárom alkalommal személy elleni erőszakos bűncselekményt követ el. Ez pedig mellőzhetetlenné teszi az első – jelen ügyben a bűnügyi hatósági nyilvántartásban már az első adatkérés, sőt a bűncselekmény elkövetése időpontjában sem szereplő – elítélés ebbéli vizsgálatát.

[88] Erre viszont kizárólag akkor kerülhet sor, amennyiben azt a büntető törvény rendelkezései nem zárják/zárták ki.

[89] És e szempontból van jelentősége a Btk. 97. § (2) bekezdése elkövetéskor hatályos rendelkezésének, mely szerint a büntetőjogi felelősség megállapítására, a kiszabott büntetésre és az alkalmazott intézkedésre vonatkozó adatokat közhiteles hatósági nyilvántartás tartalmazza a törvényben meghatározott időpontig, ezt követően hátrányos jogkövetkezmény az elítélés miatt már nem állapítható meg az elítélttel szemben. A visszaesés és az ahhoz fűződő, e törvényben meghatározott hátrányos jogkövetkezmények a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvény 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek.

[90] Az Alaptörvény 28. cikke szerint a bíróságok a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban értelmezik, a jogszabályok céljának megállapítása során elsősorban a jogszabály preambulumát, illetve a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolását kell figyelembe venni. Magyarország Alaptörvényének hetedik módosításához fűzött előterjesztői indokolás szerint a jogszabály megalkotására vagy módosítására irányuló javaslat indokolása megfelelő és autentikus forrása a jogalkotói cél feltárásának, a törvény ezen források feltárását, értelmezési segédletként való használatát teszi kötelezővé a bíróságok részére a jogalkalmazási tevékenység során azzal, hogy ezek – értelemszerűen – nem tekinthetők a jogértelmezés ezen fajtája kizárólagos módszerének.

[91] A Jat. 18. § (7) és (8) bekezdése a jogalkotói célra tekintő jogértelmezés korlátait jelöli ki: a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás kötelező erővel nem rendelkezik, és a jogszabály értelmezésekor figyelmen kívül kell hagyni a jogszabály tervezetéhez tartozó indokolás jogszabályszöveggel ellentétes részét. Ezzel összhangban értelmezi a bírói gyakorlat is az Alaptörvény 28. cikkét: a jogalkotói indokolás csak abban az esetben vehető figyelembe, ha ez az értelmezés önmagában az értelmezni kívánt jogszabályban megtalálható, annak lehetséges értelmezésére vonatkozik, ugyanis a jogszabály indokolása a jogszabályt csak értelmezheti, a jogszabályban magában meglévő értelmezési lehetőségekre vonatkozhat, de az abban nem szereplő jogalkotást nem pótolhatja (BH2025. 202.). Az Alaptörvény 28. cikkéből fakadó követelmény, hogy a jogalkotói cél a jogszabályokból mindenki számára érthető és értelmezhető módon kiderüljön (BH2021. 186.).

[92] Összefoglalva a fentieket: a jogalkotói célra tekintő jogértelmezés abban igazít el, hogy az értelmezendő normaszöveg egyéb jogértelmezési módszerekkel feltárható konkuráló értelmezései közül melyik alapján kell döntést hoznia a bíróságnak. Ha a normaszöveg minden más jogértelmezési módszer alapján egyértelmű jelentéssel bír, az azzal ellentétes jogalkotói indokolás nem vehető figyelembe. Erre figyelemmel az ítélőtábla a jogkérdés megoldása során a Btk. 97. § (2) bekezdését először a rendszertani, majd a nyelvtani és a történeti értelmezés módszereivel elemezte.

[93] A rendszertani értelmezésből az következik, hogy miután a hátrányos jogkövetkezmények alóli mentesülés szabályai a Btk.-ban kerültek elhelyezésre, már ebből is kétségtelen, hogy azoknak a büntető anyagi jogi jogkövetkezmények alóli mentesülésre feltétlenül vonatkozniuk kell.

[94] A nyelvtani értelmezés is aggálymentesen eligazítja a jogalkalmazót. A norma megszövegezése ugyanis nem hagy kétséget afelől, hogy a Btk. vizsgált törvényhelyének alkalmazása szempontjából a hátrányos jogkövetkezmények alatt a büntetőjogi és az azon kívüli jogkövetkezmények egyaránt értendők, a visszaesés jogi terminológiája ugyanis kizárólag a büntető anyagi jogi szabályok rendszerében szerepel, és ekként a nyilvántartásból történt törlés ténye a visszaesés kivételével hatályosul, míg ha a megindult újabb büntetőeljárásban beszerzett nyilvántartási adatok még tartalmazták azt az elítélést, amely a visszaesést megalapozza, ezt a terhelt terhére meg kell állapítani. És ellenkezőleg: amennyiben nem tartalmazza már, a terhelt terhére a visszaesés nem eshet.

[95] A történeti elemzés módszerének alapul vételével ezen értelmezést, azaz a törlés, mint hatósági aktus jelentőségét, e vonatkozásban a bűnügyi nyilvántartás elsődlegességét, meghatározó voltát juttatta kifejezésre a Btk. 97. § (2) bekezdésének 2015. január 1. napjától hatályos módosítása (a büntetések, az intézkedések, egyes kényszerintézkedések és a szabálysértési elzárás végrehajtásáról szóló 2013. évi CCXL. törvény és ehhez kapcsolódóan más törvények módosításáról szóló 2014. évi LXXII. törvény 85. §), és az ahhoz fűzött előterjesztői indokolás is, mely a korábbi – általánosságban a nyilvántartási idő lejárta utáni hátrányos következmények megállapításának tilalmát rögzítő – szabályozáshoz képest kivételszabályt határozott meg. Ennek keretében kizárólag a visszaeséssel kapcsolatban biztosított arra lehetőséget, hogy a bíróság az ezzel kapcsolatos adatokat ne az ügydöntő határozat meghozatala időpontjában a nyilvántartásban szereplő adatok, hanem az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján állapítsa meg. A visszaeséssel kapcsolatos rendelkezések nem vitásan büntetőjogi következmények körébe sorolhatók, így a módosításra nem lett volna szükség, amennyiben a törléshez fűződő alkalmazási tilalom kizárólag a büntetőjogon kívüli rendelkezések esetében érvényesült volna.

[96] És még egyértelműbbé teszi ezt az értelmezést a 2024. évi XVIII. törvénnyel beiktatott új (3) bekezdés, mely – a fenti kivételszabály (2) bekezdésből történő egyidejű mellőzésével – immár kifejezetten kimondja, hogy az e törvény szerint a korábbi elítéléshez fűződő büntetőjogi jogkövetkezmények nem minősülnek az (1) bekezdés szerinti hátrányos jogkövetkezménynek. E kettős módosítást történeti megközelítésből semmiképpen nem indokolta volna az, ha a korábbi szabályok szerint a hátrányos következmények gyűjtőfogalom alatt a büntetőjogiak eleve kívül estek volna, azt általánosságban, nem csak a visszaesésre vonatkoztatva, a törvénymódosítás alapozta meg.

[97] Mindez a fentebb hivatkozott BH2018.303 eseti döntésben kifejtetteknek sem mond ellent, abban ugyanis a bíróság nem a hatósági nyilvántartásból törlés relevanciájáról foglalt állást (azt a törvényalkotó megtette), hanem arról, hogy miután a büntetőjogi felelősségre, a kiszabott büntetésre vagy alkalmazott intézkedésre vonatkozó tényeket nem a nyilvántartásba való bejegyzés, hanem a bíróság jogerős határozata keletkezteti, és ez jelenti a bűntettesek nyilvántartási rendszerébe való bejegyzés deklaratív hatályát.

[98] Bár a fenti két értelmezési módszer alapján konkuráló jogértelmezés egyáltalán nem merül fel, a teljesség igényével kell rámutatni arra, hogy ugyanez az egységes jogértelmezés következik a törvény miniszteri indokolásából is, melyből a korábbi elítéléshez fűzött büntetőjogi jogkövetkezmények korlátlan alkalmazhatósága nem, hanem pont annak ellenkezője tűnik ki.

[99] A miniszteri indokolás a törvényszöveg „hátrányos jogkövetkezmény” meghatározása körében kifejtette, hogy azokon mind büntetőjogi, mind pedig büntetőjogon kívüli jogkövetkezmények (pl. az Alkotmánybíróság tagjává csak büntetlen előéletű személy választható, a közoktatásban alkalmazás feltétele az, hogy az alkalmazott büntetlen előéletű legyen, hivatásos gondnok csak büntetlen előéletű személy lehet) értendők. S kitért arra is, hogy az elítéléshez kapcsolódó adatokat a bűnügyi nyilvántartási rendszerről, az Európai Unió tagállamainak bíróságai által magyar állampolgárokkal szemben hozott ítéletek nyilvántartásáról, valamint a bűnügyi és rendészeti biometrikus adatok nyilvántartásáról szóló 2009. évi XLVII. törvény (a továbbiakban: Bnytv.) szerint a bűntettesek nyilvántartása és a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartása tartalmazza. Ez utóbbiba egyebek mellett azon személyek korábbi elítéléseivel kapcsolatos adatok kerülnek, akiknek az adatait a bűntettesek nyilvántartásából a mentesítés folytán törölték, illetőleg akikkel szemben büntetés kiszabása helyett intézkedés (próbára bocsátás, megrovás stb.) alkalmazására került sor (15. §). Ha azonban a terhelttel kapcsolatos adatok a hátrányos jogkövetkezmények alatt álló, büntetlen előéletű személyek nyilvántartásából is törlésre kerültek, úgy hátrányos jogkövetkezmény (legyen az büntetőjogi vagy azon kívüli, hiszen különbséget a törvény szövege nem tett) a törölt elítélés miatt a terhelttel szemben az elkövetés idején hatályos Btk. 97. § (2) bekezdése értelmében nem alkalmazható.

[100] A 2024. augusztus 1-jei hatályú törvénymódosításhoz fűzött miniszteri indokolás szerint: A Btk. 97. § (2) bekezdésének jelen módosítás előtt hatályos szövege tartalmazott egy második mondatot is, amely szerint a visszaesés és az ahhoz fűződő, a Btk.-ban meghatározott hátrányos jogkövetkezmények – tehát csak büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezmények – a Be. 389. §-a szerint, az újabb bűncselekmény elkövetéséhez legközelebbi időpontban a bűnügyi nyilvántartásból beszerzett adatok alapján akkor is megállapítandók, ha utóbb ezek az adatok törlésre kerültek. A Be. 389. § a) pontja alapján a nyomozás során be kell szerezni a gyanúsított bűnügyi előéletére vonatkozó adatokat.

[101] A jogalkalmazói gyakorlatban a fenti rendelkezésekre figyelemmel kérdésként merült fel, hogy a visszaeséshez fűződő jogkövetkezmények mellett megállapíthatók-e egyéb hátrányos büntetőjogi jogkövetkezmények abban az esetben, ha a terhelt büntethetősége még nem szűnt meg, a Btk. szerint a hátrányos jogkövetkezmények időbeli alkalmazására lehetőség – és adott esetben kötelezettség is – van, viszont az elítélést a jogerős ítélet meghozatalának időpontjában a bűnügyi nyilvántartás már nem tartalmazza.

[102] A jelen módosítás előtti helyzetben tehát bizonyos, anyagi jogi szempontból kötelezően alkalmazandó hátrányos büntető anyagi jogi jogkövetkezmények – a Btk. 66. § (1) bekezdés a) és b) pontjai, a Btk. 86. § (1) bekezdés c) pontja vagy a Btk. 87. § b) pontja – gyakorlati alkalmazásának egyetlen akadálya az volt, hogy a korábbi elítélések adminisztratív nyilvántartása megszűnt a bűnügyi nyilvántartásban, a Btk. 97. § (2) bekezdése pedig egyedül a visszaesést szabályozta mint olyan esetet, ahol a nyilvántartási időn túl is megállapítható jogkövetkezmény.

[103] A Btk. 97. § (2) bekezdés utolsó mondatának törlésével a jogalkotó egyértelművé teszi, hogy a visszaesésre mint büntető anyagi jogi hátrányos jogkövetkezményre nem vonatkozik különös szabály az alkalmazhatóság időtartama vonatkozásában, a büntető anyagi jogi jogkövetkezmények e körben „egyenlők”. Nem lehet kérdés tehát a miniszteri indokolás szerint sem, hogy az újabb módosítás a korábbi, elkövetéskor hatályos normaszöveghez képest mára bármely adat alapján megállapíthatóvá tenné akár az erőszakos többszörös visszaesést is, akkor is, ha a nyilvántartásból az ezt megalapozó elítélési adatok már törlésre kerültek, sőt, függetlenül attól is, hogy a bűncselekmény elkövetéséhez legközelebb eső nyilvántartási adatokban sem szerepeltek.

[104] Ebből pedig szintén az következik, hogy az elkövetéskori szabály szerint kizárólag a hatósági nyilvántartás elkövetési időhöz legközelebb eső időpontban még regisztrált adatai teremtették meg a visszaeséshez kapcsolódó büntetőjogi hátrányos jogkövetkezmény alkalmazásának lehetőségét, egyben kötelezettségét.

[105] Összegezve tehát az ítélőtábla álláspontja szerint a Btk. 97. § (2) bekezdésének elkövetéskor hatályos rendelkezése alapján, Terhelt1 I. r. vádlott erőszakos többszörös visszaesői minősége (szemben a többszörös visszaeséssel) nem állapítható meg, az első elítélésnek az első adatkérést megelőző időpontban történt törlése a nyilvántartásból ugyanis ezen első elítéléshez fűződő bármilyen hátrányos büntetőjogi (és azon kívüli) jogkövetkezmény – értve előbbi alatt annak tényét is, hogy ebben is személy elleni erőszakos bűncselekmény miatt szabtak ki vele szemben végrehajtandó szabadságvesztést, emiatt erőszakos többszörös visszaesőnek minősülne – alkalmazását kizárja. Ez alapján pedig a fellebbviteli főügyészségi átiratban indítványozott életfogytig tartó szabadságvesztés kiszabása fel sem merülhet.

[106] A büntetés kiszabása körében irányadó körülményeket a törvényszék túlnyomórészt feltárta, azok kisebb kiegészítést, pontosítást igényeltek, nem utolsósorban a minősítés módosításával összefüggésben.

[107] Terhelt1 I. r. vádlottnál a többszörös visszaesést megalapozón túl is büntetett előélete, és az szól a terhére, hogy különös visszaeső is egyben. Ugyanakkor a társtettesi elkövetést, és a veszélyeztetett érték jelentős érték alsó határát többszörösen meghaladó összegét a súlyosító tényezők közül mellőzte. Utóbbinál az ötvenmillió forintos felső határt meg sem közelítő elkövetési érték a tárgyi súlyt érdemben nem fokozza. I. r. javára szóló enyhítő tényező a bűnsegédi bűnrészessége. [108] Terhelt2 II. r. vádlott esetében a súlyosító körülmények közül a társtettesi elkövetés és a veszélyeztetett érték jelentős érték alsó határát többszörösen meghaladó összege ugyancsak mellőzendő volt. Ugyanakkor szemben Terhelt1 I. r. vádlottal, esetében a három évet el nem érő időmúlás számottevő enyhítő hatással nem bír, figyelemmel arra, hogy ennek jó része alatt kényszerintézkedés alatt nem állt.

[109] Az így pontosított bűnösségi körülmények alapján, azokat a cselekmény tárgyi súlyával is összevetve, az elsőfokú bíróság helyesen, a Btk. 79. §-ában írt büntetési célokkal összhangban, a Btk. 80. §-a szerinti büntetési kiszabási elvek szem előtt tartásával választotta meg mindkét vádlott esetében a büntetések nemét.

[110] A bűncselekményre előírt büntetési tételkeret okán szabadságvesztéstől eltérő büntetési nem alkalmazása mindkét vádlottnál kizárt volt.

[111] Kétségtelen, hogy az elsőfokú bíróság a vádlottak személyében fokozott társadalomra veszélyességet mutató tényezők ellenére a szabadságvesztés tartamát jóval az irányadó középmérték alatt, inkább az alsó határhoz közelebb határozta meg, azonban az enyhítő tényezők nyomatéka folytán a büntetés súlyosítása fel sem merülhetett. Sőt az ítélőtábla még ezt meghaladóan is lehetőséget látott mindkét vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés tartamának 1-1 évvel történő mérséklésére, miután kiemelt jelentőséget tulajdonított annak, hogy a cselekmény megkezdésére, végrehajtására ellenőrzött körülmények között került sor, az kísérleti szakban rekedt, továbbá, hogy végrehajtási módját tekintve e cselekmény az adott kategórián belül nem a legsúlyosabb elkövetést takarja. Azt a tényt, hogy I. r. vádlott többszörös visszaeső is, kellően ellensúlyozza a bűnsegédi szerepe.

[112] Ugyanakkor a szabadságvesztés további enyhítése a büntetési célok sérelme nélkül, a vádlottak igen kedvezőtlen előéletét szem előtt tartva, szintén nem merülhetett fel.

[113] I. r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozatára, II. r. vádlott tekintetében továbbá a feltételes szabadság legkorábbi időpontjára, illetőleg mindkét terheltnél az előzetes fogvatartásban töltött idő beszámítására és I. r. vádlottnál a korábbi felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére vonatkozó rendelkezések törvényesek, s az elsőfokú bíróság azok alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezésekre is pontosan hivatkozott. [114] A feltételes szabadság legkorábbi időpontjának megállapítása I. r. vádlottat érintően a többszörös visszaesői minősége és a szabadságvesztés fegyház fokozata miatt törvénysértő volt. A másodfokú bíróságnak a Btk. 38. § (4) bekezdés a) pontjának kógens rendelkezése értelmében esetében a feltételes szabadságra bocsátás lehetőségét ki kellett zárnia. [115] Terhelt2 II. r. vádlott vonatkozásában a végrehajtási fokozat szintén megfelelt az elsőfokú bíróság által is felhívott jogszabályi rendelkezésnek, azonban az ítélőtábla személyiségzavarára, egyéb betegségeire és arra figyelemmel, hogy jogerős szabadságvesztését jelenleg is gyógyító-terápiás részlegen tölti, lehetőséget látott a Btk. 35. § (2) bekezdésének alkalmazására, és így eggyel enyhébb, börtön végrehajtási fokozatot határozott meg.

[116] A közügyektől eltiltás mellékbüntetés nemét és mértékét tekintve is törvényes. Annak helytállóságát nem érinti, hogy korábbi jogerős büntetése folytán a II. r. vádlott a közügyek gyakorlásától jelenleg is el van tiltva.

[117] A bűnjelekre vonatkozó rendelkezések helytállóak, és az elsőfokú bíróség az alapul szolgáló törvényhelyekre is pontosan hivatkozott, ugyanakkor néhány tárgy esetében a nyilvántartási tételszámot elmulasztotta feltüntetni, ezért azt az ítélőtábla pótolta.

[118] A fellebbviteli főügyészségi átirat alappal kifogásolta azt is, hogy a törvényszék elmulasztott rendelkezni a bűnjeljegyzék 2., 10., 11., 12. és 13. tételszáma alatti tárgyakról, ezért az ítélőtábla a Be. 320. § (1) bekezdés a) pontja alapján a lefoglalás megszüntetése mellett azokat – a 2. tétel alatti egészségügyi maszk kivételével, melynek a Be. 320. § (2) bekezdése értelmében mint értékkel nem bíró tárgy megsemmisítéséről határozott – a Be. 321. § (1) bekezdése alapján a tulajdonosoknak rendelte kiadni. [119] A tárgyak kiadásával összefüggő figyelmeztetés a Be. 321. § (5a) bekezdésén alapul. [120] A bűnügyi költségre vonatkozó rendelkezés csakúgy, mint a felhívott jogszabályhely, törvényes volt. A másodfokú bíróság a bűncselekmény súlya és a II. r. vádlott terhén megállapított bűncselekmény között olyan aránytalanságot nem észlelt, mely miatt a Be. 574. § (5) bekezdése alapján a bűnügyi költség egy részének megfizetése alóli mentesítés lehetősége felmerülhetett volna. Az pedig, hogy a bűnügyi költség megfizetése a terhelt családjának megélhetését veszélyeztetné, értelmezhetetlen, a bűnügyi költség ugyanis kizárólag a II. r. vádlottat terheli, az a hozzátartozókon nem hajtható végre, és a meg nem fizetéséhez a végrehajtáson kívül egyéb hátrányos következmények sem társulnak.

[121] Így összességében az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét mindkét vádlottat érintően a Be. 599. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen a Be. 606. § (1) bekezdése alapján megváltoztatta, egyéb törvényes rendelkezéseit pedig a Be. 605. § (1) bekezdése értelmében helybenhagyta, egyben pontosította a végrehajtani rendelt szabadságvesztést kiszabó határozat számát, a bűnjelek tételszámát, és mellőzte a vádlottak már nem érvényes személyi okmányszámának feltüntetését.

[122] A Btk. 92. § (1) és (2) bekezdése alapján az I. r. vádlott által letartóztatásban töltött időt a kiszabott szabadságvesztésbe továbbmenően beszámította, valamint a Be. 613. § (1) bekezdése értelmében megállapította a másodfokú eljárásban a kirendelt védő díjával felmerült bűnügyi költséget, s miután az ügyészi fellebbezés nem, míg a védelmi perorvoslat eredményre vezetett, annak megfizetése alól a Be. 613. § (2) bekezdése értelmében II. r. vádlottat mentesítette.

Budapest, 2026. október 30.

dr. Borbás Virág Bernadett s. k., dr. Raczky Katalin s. k., dr. Cserni János s. k., a tanács elnöke előadó bíró bíró

A Budapest Környéki Törvényszék 15.B.48/2024/102. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 5.Bf.139/2026/50. számú ítéletében írt változtatással 2026. október 30. napján jogerőre emelkedett.

Budapest, 2026. október 30.

dr. Borbás Virág Bernadett s. k., a tanács elnöke A kiadmány hiteléül: Takácsné Veres Tünde bírósági ügyintéző