Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Федеральный верховный суд Венгрии: ответственность за несанкционированное использование банковского приложения

Kúria — Pfv.20353/2026/4

судебное решение дата не указана 40 372 знаков Криптоактивы и блокчейн
Скачать На сайте источника
Действующая редакция. Последнее изменение зафиксировано 2026-10-29.

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság ítélete

Az ügy száma: Pfv.VI.20.353/2026/ 4.

A tanács tagjai: Dr. Simonné dr. Gombos Katalin a tanács elnöke

Dr. Menyhárd Attila előadó bíró

Dr. Döme Attila bíró

Dr. Farkas Antónia bíró

Dr. Madarász Anna bíró

A felperes: cég1 (cím1)

A felperes képviselője: Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda (cím2, ügyintéző: dr. Lendvai András ügyvéd)

Az alperes: cég2 (cím3)

Az alperes képviselője: Dr. Subai Gáspár kamarai jogtanácsos (cím3)

A per tárgya: ajánlás hatályon kívül helyezése

A felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes

A másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:

Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.453/2024/7. számú ítélete

Az elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:

Fővárosi Törvényszék 8.P.20.424/2024/7. számú ítélete

Rendelkező rész

A Kúria a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.

A Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.

Kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperes részére 53.340 (ötvenháromezerháromszáznegyven) forint felülvizsgálati eljárási költséget.

A le nem rótt 70.000.- forint felülvizsgálati eljárási illetéket az állam viseli.

Az ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.

Indokolás

A felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás

[1] A felperesnek a perben nem álló ügyfele (a továbbiakban: ügyfél vagy kérelmező) 2023. augusztus 1-jén egy I.... felületen abból a célból regisztrált – megadva az e-mail címét és telefonszámát –, hogy kriptovalutával kereskedhessen. Másnap egy angliai telefonszámról jelentkező ismeretlen személy kérésére a kereskedés megkezdéséhez 102.000 forintot utalt át egy magyarországi számlaszámra. 2023. augusztus 3-án újabb ismeretlen személy segítséget ajánlott fel a már eddig képződött 6000 forint hozam lekönyvelésének elvégzéséhez. Ennek érdekében a kérelmező az ismeretlen elkövető kérésére a felperesnél végzett online bankolásra is használt készülékére egy távoli hozzáférést lehetővé tevő alkalmazást telepített, amelynek következtében rajta kívül álló személy is képessé vált a készülékén műveletek végrehajtására.

[2] A tényleges banki műveletek végrehajtásához szükség volt a kérelmező további együttműködésére, amelynek érdekében az ismeretlen elkövető telefonos kérésére – amely szerint az a 6000 forint nyereség átutalásához szükséges – a kérelmező az elkövető által a jóváhagyás érdekében részére V... üzenetben megküldött (feltételezhetően a felperes által működtetett hivatalos internetbanki oldalról kimásolt) Q....-kódot beolvasta a mobiltelefonja netbank alkalmazásában és elvégezte a F... erős ügyfélazonosítást.

[3] Így lehetővé vált nemcsak az ügyfél, hanem az ismeretlen elkövető számára is a belépés a bank online rendszerébe. Az ismeretlen elkövető ezt követően 6.700.000 forint utalását kezdeményezte a kérelmező pénzforgalmi számlájáról oly módon, hogy a partnert, aki számára az utalás megtörtént, egyben megbízható kedvezményezettként is rögzítette. A kérelmező az ismeretlen elkövető kérésére a 6.700.000 forintos tranzakciót hasonló kétfaktoros azonosítással szintén jóváhagyta anélkül, hogy észlelte vagy ellenőrizte volna azt, hogy a banki felületen mi történik. Az ismeretlen elkövető ezt követően 9.500.000 forint átutalását kezdeményezte, amelyhez azonban már nem volt szükség a kérelmező közreműködésére, mert a számlák közötti átvezetés és a partnermentés az erős ügyfélhitelesítés alóli kivételek közé tartozik. Így a 9.500.000 forint átutalásához csak arra volt előzetesen szükség, hogy az ügyfél értékpapírszámlájáról az értékpapír-állomány értékesítése után az ügyfél fizetési számlájára vezessék át az ismeretlen elkövetők az átutalás fedezetét.

[4] Az ügyfél a felperesnél, mint pénzintézetnél kezdeményezett eredménytelen panaszeljárást követően az alperes békéltető testülethez fordult. Az alperes ajánlásában felhívta a felperest, hogy 15 napon belül térítse meg a kérelmező részére az általa jóvá nem hagyott fizetési műveletek összegét, összesen 16.200.000 forintot. Az ajánlását azzal indokolta, hogy a kérelmező a Q....-kód beolvasása során nem mérhette fel reálisan, hogy a hitelesítéssel bármilyen további információ, figyelemfelhívás nélkül két, a szándékával ellentétes azonnali átutalás fog megvalósulni, ezért a kód beolvasása nem valósíthatott meg részéről súlyosan gondatlan magatartást. Kifejtette, hogy az átlagosan tájékozott kérelmezőtől nem várható el, hogy felismerje: a széleskörűen használt Q....-kód beolvasása alkalmas lehet arra, hogy valaki a tudta nélkül a számlájához hozzáférjen és annak terhére sikeres átutalást hajtson végre. Azzal pedig az alperes szerint a kérelmező nem számolhatott, hogy a felperes által működtetett hivatalos internetbanki oldalról kimásolt, majd egy attól független felületre beillesztett Q....-kóddal lehetőség van arra, hogy banki műveleteket kezdeményezzenek és hagyjanak jóvá az ügyfél tudta és jóváhagyása nélkül. Az alperes ezért úgy ítélte meg, hogy a felperes nem bizonyította, hogy a jóvá nem hagyott fizetési műveletekkel összefüggésben keletkezett kárt a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXV. tv. (a továbbiakban: Pft.) 40. § (1) és (2) bekezdésében foglalt, a kérelmező kötelezettségeinek súlyosan gondatlan megszegése okozta, ezért a felperes Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti mentesülése nem volt megállapítható.

A kereseti kérelem és az alperes védekezése

[5] A felperes a keresetében az ajánlás hatályon kívül helyezését kérte. Arra hivatkozott, hogy az ajánlás nem felel meg a Pft. 45. § (3) bekezdésében és 40. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezéseknek. Az álláspontja szerint ugyanis az alperes az ajánlása meghozatala során nem vette figyelembe a kérelmező súlyosan gondatlan magatartását, amellyel az ismeretlen elkövető részére lehetővé tette a netbank felületéhez történő hozzáférését.

[6] Az alperes az érdemi ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Úgy érvelt, hogy a távoli hozzáférést biztosító program telepítése kizárólag azt biztosította, hogy az ismeretlen elkövető figyelemmel tudja kísérni a kérelmező készülékén történteket, a kár azonban nem ezzel okozati összefüggésben keletkezett. Álláspontja szerint a kérelmező nem engedélyezett harmadik félnek teljes hozzáférést a készpénz-helyettesítő fizetési eszközhöz a netbanki szolgáltatáson keresztül és nem tette hozzáférhetővé a hitelesítési adatait. A belépés és a fizetési művelet jóváhagyása a kérelmező részére a V... alkalmazáson keresztül megküldött Q....-kód beolvasásával valósult meg, amelyet az elkövető a felhasználónév és jelszó ismerete nélkül generált.

Az első- és másodfokú ítélet

[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével az alperes ajánlását részben hatályon kívül helyezte, és a felperes megtérítési kötelezettségének összegét 4.750.000 forintra módosította, ezt meghaladóan a keresetet elutasította. Különös jelentőséget tulajdonított az elsőfokú bíróság annak, hogy a folyamat során az ügyfél nem ellenőrizte a számláján történő pénzmozgásokat. Az elsőfokú bíróság ennek mentén eltérően ítélte meg az ügyfél magatartását az első, 6.700.000 forint összeg utalása, továbbá a második, 9.500.000 forint összeg utalása kapcsán, mert ez utóbbi már az ügyfél közreműködése nélkül valósult meg. Ez utóbbi összeg kapcsán a bíróság részben a szabályozásnak tudta be a pénzforgalmi folyamatot és logikai alapon csak felerészben tekintette ezért felelősnek az ügyfelet.

[8] Kifejtette az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező a banki alkalmazásra regisztrált táblagép készülékkel rendelkezett, így nem lehettek előtte ismeretlenek az ott írt fogalmak, továbbá az sem, hogy az algoritmusok alkalmazása belépést jelent a netbankba, és az utalásra, illetőleg utalás jóváhagyására szolgál. Álláspontja szerint a kérelmező, aki cselekményeit a „kedvező befektetés reményében” hajtotta végre, azért minősülhet súlyosan gondatlannak, mert a netbank aktiválására, átutalásokra alkalmas kód használatát illető konkrét cél tekintetében semmilyen tudomása nem volt és nem is törekedett arra, hogy tájékozódjon, aki pedig cselekménye tárgyát, célját nem ismeri, az nem hivatkozhat arra, hogy a rendszer biztonságos működtetésének szem előtt tartásával járt el. Rámutatott, hogy az adott esetben a kérelmezőtől a körültekintés kifejezetten elvárható volt, ugyanis ismeretlen, külföldi telefonszámról hívták fel ismeretlen személyek, kriptovalutával történő kereskedésről volt szó, nem ügyfélszolgálati körülmények között, hanem I....on feladott hirdetés alapján, továbbá többszörös kapcsolatfelvétel történt az elkövetők és a kérelmező között visszatérő módon, még V...en is. Kiemelte, a cselekmények elkövetésének időpontjában az elkövetőkkel történő együttműködés folyamata a szándékosság elemeit is magán viselte. A károsodáshoz nem az ügyfél személyétől, magatartásától független rendszerszintű informatikai hiányosság vezetett, hanem a kérelmező aktív tevékenysége.

[9] A felperes és az alperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az ajánlást teljes egészében hatályon kívül helyezte. A kérelmező súlyosan gondatlan magatartását vizsgálva megállapította, hogy a kérelmező a fizetési műveleteket megelőzően nem közvetlenül a felperestől származó Q....-kóddal a felperes online bankolási felületére belépve végezte el az erős ügyfélazonosítást a F... segítségével. Mindezt megelőzően egy ismeretlen személy kérésére az online bankoláshoz rendszeresen használt eszközére olyan alkalmazást telepített, amely e személynek távoli hozzáférést biztosított az eszközhöz. A másodfokú bíróság jelentőséget tulajdonított annak, hogy az online banki felületre történő belépés ahhoz a művelethez, amelynek a végrehajtását várta, nem volt szükséges. A másodfokú bíróság kiemelte: mivel a F... hitelesítésre az online bankolási felületén került sor, a kérelmezőnek tudnia kellett, hogy belépett a bank online felületére. Annak következtében pedig, hogy a Q....-kódot V... üzenetben kapta és annak feladója nem a felperes volt, a másodfokú bíróság szerint a kérelmezőnek tisztában kellett lennie azzal is, hogy azt nem közvetlenül a bankjától kapta. A kérelmező maga adta elő, hogy tudott arról, milyen célt szolgált a távoli hozzáférést biztosító alkalmazás.

[10] A másodfokú bíróság indokolása szerint az általánosan tájékozott, a pénzügyei iránt érdeklődést mutató kérelmezőnek tisztában kell lennie azzal a körülménnyel, hogy a számláján történő jóváíráshoz szükségtelen a célszámlára belépni, azon bármely műveletet elvégezni, elégséges megadnia a számlaszámát és az azt vezető pénzintézet nevét. A jogerős ítélet indokolása szerint a kérelmező a fenti magatartásával a személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása körében őt terhelő kötelezettségét [Pft. 40. § (1) bekezdés] súlyosan gondatlan módon szegte meg [Pft. 45. § (3) bekezdés utolsó fordulat], ezzel a kárát saját maga okozta, ezért a felperes a Pft. 45. § (3) bekezdése alapján mentesül a megtérítési kötelezettsége alól.

A felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem

[11] A jogerős ítélet ellen az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, amelyben annak hatályon kívül helyezését, elsődlegesen az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását és a kereset elutasítását, másodlagosan a másodfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. Anyagi jogszabálysértésként a Pft. 44. § (1) bekezdését, 45. § (3) bekezdését jelölte meg. Indokolása szerint a kérelmező nem láthatta előre a szóban forgó fizetési műveletek bekövetkeztét, így e tranzakció körében nem állhat fenn súlyos gondatlansága. Nem vitatta, hogy a felperes mentesüléséhez azt kellett vizsgálni, hogy a kérelmező az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította-e a személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében, illetve ezeket megadta-e arra jogosulatlan személy részére, és ha igen, ennek során terheli-e felróhatóság. A felperes azonban szerinte nem támasztotta alá, hogy a kérelmező súlyosan gondatlanul megszegte a Pft. 40. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét, és a kár ezzel okozati összefüggésben következett be.

[12] Álláspontja szerint a Pft. rendelkezéseinek az alkalmazásában csak az eset összes körülményét értékelve lehet kétséget kizáróan és személyre szabottan megállapítani, hogy valakinek a magatartása súlyosan gondatlannak minősül-e. Az alperes megítélése szerint egy átlagosan tájékozott kérelmező szemszögéből nem nyilvánvalóan életszerűtlen, hogy egy befektetési szolgáltató úgy kívánja a hozamot jóváírni (adott esetben a kérelmező által korábban nem használt fizetési mód alkalmazásával), hogy a Q....-kódot a kedvezményezett kérelmezőnek kell beszkennelnie azon szolgáltató mobilbanki appjával, amely szolgáltatónál vezetett számlájára a jóváírást várja. E szolgáltatások elérhetőségére figyelemmel azt sem lehet általános jelleggel életszerűtlennek vagy súlyos gondatlanságnak minősíteni, hogy egy kedvezményezettnek be kell lépnie az online bankjába egy neki járó összeg megfizetésével összefüggésben.

[13] Az alperes az anyagi jogi jogszabálysértés alátámasztására hivatkozott arra, hogy a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott, a felperes ugyanis nem bizonyította, hogy a kérelmező súlyosan gondatlanul járt el, így a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján az volt megállapítható, hogy a kérelmező a szóban forgó fizetési művelet bekövetkeztét nem láthatta előre, ezen tranzakció körében súlyos gondatlansága nem állhat fenn.

[14] Az alperes felülvizsgálati kérelmében eljárási szabálysértésként hivatkozott a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdésében foglaltak megsértésére. Álláspontja szerint a másodfokú ítélet több tekintetben hiányos, mert nem tartalmazza teljeskörűen a feleknek az elsőfokú eljárásban tett, illetve a fellebbezéseikben előadott nyilatkozatait, illetve adós marad a döntés jogi indokolásának egy részével

[15] A felperes a felülvizsgálati ellenkérelmében a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Előadta, hogy a Kúria következetes gyakorlata alapján a felülvizsgálati eljárásban nem támadható a bizonyítékok szabad mérlegelése, a bizonyítékok ismételt, eltérő értékelésére (ún. felülmérlegelésére), további bizonyítás felvételére nem kerülhet sor. A másodfokú bíróság indokolási kötelezettségének is hiánytalanul eleget tett, így a jogerős ítélet hatályon kívül helyezésének ezen okból nincs helye. A másodfokú bíróság a bizonyítékok helyes mérlegelése alapján állapított meg tényállást és az Európai Unió Bíróságának (a továbbiakban: EUB) esetjoga, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 számú, a belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról és a 2002/65/EK, a 2009/110/EK és a 2013/36/EU irányelv és a 1093/2010/EU rendelet módosításáról, valamint a 2007/64/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló irányelve (a továbbiakban: PSD2 irányelv) rendelkezéseinek is megfelelően döntött a perben releváns anyagi jogi kérdésekben is, miután a Pft. alkalmazásában a súlyos gondatlanság sui generis fogalom, amelyet az átlagos fogyasztó mércéjén keresztül, objektív alapon kell megítélni. Kifejtette, hogy a felperes tévesen hivatkozott felülvizsgálati kérelmében a Pft. 44. § (1) bekezdésén alapuló objektív felelősségre. A kereset és a per tárgya a Pft. 45. § (1) bekezdésben meghatározott, a Pft. 44. § (1) bekezdés szerinti felelősséghez képest korlátozott felelősség alóli mentesülés megállapíthatósága volt, ezért a másodfokú bíróság helyesen alkalmazta a Pft. 45. § (1) bekezdése szerinti felelősség alóli mentesülés szabályaként a Pft. 45. § (3) bekezdését.

[16] A felperes indítványozta, hogy a Kúria kezdeményezzen előzetes döntéshozatalt az EUB-nál a következő kérdésekben: A PSD2 irányelv teljes harmonizáció alá eső, a súlyos gondosságra [helyesen: gondatlanságra] vonatkozó felelősségi szabálya önálló, a tagállami bíróságok által egységesen értelmezendő felelősségi szabály vagy a tagállami autonómia körébe esik a súlyos gondosság [helyesen: gondatlanság] tartalmi meghatározása, és így azt a tagállami bíróság értelmezheti akár a Ptk. 6:464. § (1) bekezdése alapján, amely nem a PSD2 irányelv 74. cikk (1) bekezdése alapján implementált jogszabályi rendelkezés; A Ptk. biztosítási szerződésekre vonatkozó, a szubjektív tudattartalmat vizsgáló tesztjének alkalmazása összhangban van-e a PSD2 irányelv 74. cikk (1) bekezdésével és 69. cikk (1)-(2) bekezdésével; A Ptk. biztosítási szerződésekre vonatkozó, a károkozásra vonatkozó tudattartalmat vizsgáló tesztjének alkalmazása összhangban van-e a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdésével, 74. cikk (1) bekezdésével és 69. cikk (1)-(2) bekezdésével; Továbbá hogy a károkozást szinte kívánó tudattartalom bizonyításának elvárása összhangban van-e a PSD2 irányelv 74. cikk (1) bekezdésében felállított felelősségi rendszer pénzügyi szolgáltató és fizető fél közötti egyensúly megteremtésére irányuló szándékával, tekintettel az ezzel kapcsolatos bizonyítás kirívó nehézségére. Az EUB joggyakorlatára való hivatkozással a felperes előadta, hogy a tagállamok nem tarthatnak fenn több párhuzamos felelősségi, illetve az EU-ban kialakult felelősségi rendszerrel ellentétes rendszert. Utal arra, hogy nem képzelhető el olyan helyzet, hogy bármilyen személy kívánja azt, hogy más a bankszámlájáról pénzt emeljen le: ez olyan üres jogértelmezési halmazt eredményezne, amely kiüresítené a PSD2 irányelv célkitűzését a nemzeti jogba átültető Pft. alkalmazandó rendelkezését.

A Kúria döntése és jogi indokai

[17] A Kúria eljáró tanácsa a jogegység biztosítása érdekében előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezett a Kúria Jogegységi Tanácsa előtt. A Kúria Jogegységi Tanácsa az 1/2026. (Jpe.IV.60.032/2025/11. szám) Jogegységi határozatában (a továbbiakban: 1/2026. JEH) akként foglalt állást, hogy 1. A súlyos gondatlanság fogalmát a Pft. 45. § (3) bekezdése alkalmazásában úgy kell értelmezni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményével, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolása valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. 2. A Kúria indítványozó tanácsa a Pfv.20.685/2024/5. számú határozatban kifejtett jogértelmezéstől nem térhet el.

[18] Az 1/2026. JEH meghozatalát követően folytatódó felülvizsgálati eljárásban a Kúria a felperes által indítványozott kérdésekben nem tartotta szükségesnek az EUB megkeresését a Pft. 45.§ (3) bekezdésében foglalt szabály megfelelő értelmezéséhez az alábbi indokokra tekintettel.

[19] A PSD2 irányelv 74. cikk (1) bekezdésében foglalt mentesülési szabály értelmezése körében a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdése egyértelműen utal arra, hogy a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő ügyfél esetleges gondatlanságának, illetve súlyos gondatlanságának vizsgálata körében az eset valamennyi körülményét figyelembe kell venni, a gondatlanság bizonyítékait és annak mértékét alapvetően a nemzeti joggal összhangban kell értékelni, azzal, hogy míg a gondatlanság fogalma csak a gondossági kötelezettség megsértését jelenti, a súlyos gondatlanságnak a puszta gondatlanságnál többet, jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást kell jelentenie. Az EUB a súlyos gondatlanságot a gondossági kötelezettség súlyos megsértéseként (C-665/23. ítélet 74. és 76. pont; C-409/22. ítélet 85. és 86. pont) értékeli.

[20] A Pft rendelkezései, annak értelmező bírói gyakorlata, az 1/2026. JEH {[64] pont} és a Kúria precedenshatározatai (Kúria Pfv.20.350/2026/7.; Pfv.20.918/2025/6.) a PSD2 irányelv említett rendelkezésével összhangban hangsúlyozzák, hogy az eset összes körülményét mérlegelve lehet eldönteni azt a kérdést, hogy az adott magatartás súlyosan gondatlannak minősül-e.

[21] Arra helyesen hivatkozott a felperes az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmében, hogy a PSD2 irányelv107. cikkének „Teljes körű harmonizáció” címéből, továbbá az EUB már az ezzel azonos szabályozást tartalmazó PSD (2007/64) irányelvet értelmező és ezt az értelmezést az új PSD2 irányelvre is adaptáló (C-51/25. ítélet 48-49. pont) megállapításaiból (C-351/21. ítélet 37 és 38. pont) az következik, hogy az uniós jogalkotó által szabályozott piac és ehhez kapcsolt felelősségi rendszer teljes mértékben harmonizált, a tagállamokban ezzel párhuzamos felelősségi rendszer nem tartható fenn (C-337/20. ítélet 41-46. pont), azaz az implementáció és a tagállami szabály bírói értelmezése tekintetében korlátozott mozgástér áll rendelkezésre. Miután azonban a magyar jogalkotó a Pft.-ben megfelelő mozgásteret biztosít a joggyakorlat számára a súlyos gondatlanság megítéléséhez, a Kúria megítélése szerint a magyar bíróságok – a konkrét ügyben a Kúria eljáró tanácsa – így abban a helyzetben vannak, hogy az irányelvkonform értelmezés követelményének az EUB előtt előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése nélkül is meg tudnak felelni és az európai jogalkotói szándékot a nemzeti jog alkalmazásával is megfelelően tudják érvényesíteni.

[22] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta és az érdemben vizsgálható felülvizsgálati kérelmet nem találta alaposnak.

[23] Az eljárási szabálysértésekkel kapcsolatban a Kúria rámutat arra, hogy a Pp. 413. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a felülvizsgálati kérelemnek a beadványokra vonatkozó általános szabályok mellett tartalmaznia kell a jogszabálysértés pontos megnevezésével, a jogszabályhely megjelölésével azt az eljárási, illetve anyagi jogi jogszabálysértést, amely kihatott az ügy érdemi eldöntésére, továbbá annak indokait, hogy a fél az új határozat hozatalát vagy a határozat hatályon kívül helyezését milyen okból kívánja. A Kúria több határozatában tisztázta már, hogy a felülvizsgálati kérelem ezen egymással szorosan összefüggő együttes törvényi feltételeinek a fél akkor tesz eleget, ha egyrészt a megsértett jogszabályhelyet konkrétan megjelöli, másrészt pedig a hivatkozott jogszabálysértést tartalmilag is körülírja, az arra vonatkozó jogi álláspontját kifejti, vagyis, ha a jogszabálysértésre való hivatkozása indokait is ismerteti. Ha a fél a felülvizsgálati kérelmében több, egymástól elkülönülő jogszabálysértésre hivatkozik, valamennyi hivatkozásának rendelkeznie kell az előző pontban meghatározott törvényi követelményekkel (Kúria Gfv.30.007/2026/7., Pfv.20.998/2020/4., Pfv.20.917/2021/8., Pfv.20.035/2023/7.). Ennek vizsgálata nem mellőzhető, mert ezek határozzák meg a Kúria felülbírálati lehetőségének tartalmi és perjogi kereteit. Érdemben ugyanis csak azok a hivatkozások vizsgálhatók, amelyek esetében a törvény által előírt tartalmi követelmények maradéktalanul teljesülnek, az egyéb hivatkozásokat a Kúria figyelmen kívül hagyja (Kúria Pfv.20.242/2023/6.). A jogerős ítélet abban a részében, amelyet a felülvizsgálati kérelem nem támad, vagy úgy támad, hogy a kérelem az adott körben nem rendelkezik maradéktalanul a Pp.-ben előírt tartalmi elemekkel, nem bírálható felül a felülvizsgálati eljárásban (Kúria Gfv.30.133/2024/5.).

[24] A perbeli esetben az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott ugyan arra, hogy álláspontja szerint a másodfokú bíróság tévesen mérlegelte a felmerült bizonyítékokat, nem megfelelő tényállási megállapításokat tett, ugyanakkor e szövegesen előadott hivatkozásának jogi alapjaként a Pp. 279. § (1) bekezdése megsértését nem jelölte meg. Az alperes által a bíróság indokolási kötelezettsége tekintetében tett hivatkozásai pedig – a 279. § (1) bekezdése megjelölése nélkül – nem adekvát alátámasztásai a jogszabálysértésnek, hiszen a másodfokú bíróság a releváns tény- és jogállításokhoz igazítottan értékelte mind a perben előadottakat, mind az alperes előtti eljárás adatait, azaz a felmerült bizonyítékok alapján állapított meg a döntéséhez szükséges körben tényállást. Megjegyzi a Kúria, hogy a bizonyítékok felülmérlegelésére – a felülvizsgálati kérelem tartalmi kellékeinek a hiánytalansága esetén is – csak akkor lett volna lehetőség, ha a másodfokú bíróság bizonyítékértékelése iratellenes, okszerűtlen vagy logikai ellentmondást tartalmaz (3/2026. Jogegységi határozat, Kúria Pfv.20.656/2021/4., Gfv.30.094/2024/10.).

[25] Az alperes felülvizsgálati kérelmében hivatkozott további eljárási jogszabálysértések tekintetében a Kúria rámutat arra: a Pp. 346. § (4) bekezdése az ítélet kötelező tartalmi elemei között jelöli meg a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmei, illetve nyilatkozatai és azok alapjának rövid ismertetését. Ebből nem az következik, hogy minden megtett nyilatkozat rögzítése szükségképpeni eleme a jogerős ítéletnek. Az ítélet indokolásából annak kell kitűnnie, hogy a bíróság a döntését mire alapította (Kúria Gfv.30.189/2025/4.). Az ügy eldöntése szempontjából jelentős kérdésekre kiterjedő indokolással a bíróság eleget tesz jogszabályi kötelezettségének (Kúria Pfv.20.399/2022/5.). Nem jelenti az említett kötelezettség megsértését, ha a jogerős ítélet külön nem tér ki a fél által felhozott valamennyi érvre, elegendő a bíróság mérlegelési szempontjait és jogi álláspontját tartalmaznia (Kúria Pfv.20.737/2019/4.). Az indokolt […] döntéshez való jog semmiképpen sem jelentheti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné {7/2013. (III. 1.) AB határozat, Indokolás [31]}. A bíróság indokolási kötelezettségéből nem következik a felek által felhozott minden észrevétel egyenként való megcáfolási kötelezettsége, különösen nem a szubjektív elvárásaikat is kielégítő mennyiségű érvrendszer bemutatása, az indokolásnak az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre kell kiterjednie {26/2020. (XII. 2.) AB határozat, Indokolás [22]}.

[26] Nem jelenti az indokolási kötelezettség megsértését, ha a fél a bíróság jogi álláspontjával, ítéletének indokaival nem ért egyet. A bíróságnak a jogszabályok adta értelmezési tartomány keretein belül azonosítania kell az elé kerülő ügyben a bírói döntésben alkalmazott jogszabályokat és azokat kell értelmeznie. A másodfokú bíróság a fellebbezés korlátai között járt el, a saját döntése lényegi indokaira kitért, ezzel az ügy eldöntése szempontjából jelentős kérdésekre kiterjedő indokolással a másodfokú bíróság eleget tett jogszabályi kötelezettségének (Kúria Pfv.20.399/2022/5.), így nem sérülhetett a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése sem.

[27] A Kúria a felülvizsgálati kérelemben megjelölt anyagi jogszabálysértésekre tekintettel azt vizsgálta, hogy a perbeli tényállás alapján, az ügyfél súlyosan gondatlan magatartása miatt a Pft. 45.§ (3) bekezdése alapján mentesül-e a felperes helytállási kötelezettsége alól.

[28] E körben a Kúria rámutat arra, hogy a felülvizsgálat tárgya a jogerős ítélet, az abban kifejtett jogértelmezés lehet, miután a felülvizsgálat a fellebbezés alapján meghozott jogerős ítélet jogkérdésben állított hibájának az orvoslására szolgáló rendkívüli perorvoslat (Kúria Pfv.21.045/2020/8.). A felülvizsgálati kérelemben az azt előterjesztő félnek az álláspontja szerint a másodfokú bíróság által a jogerős ítélet meghozatalakor elkövetett jogszabálysértéseket kell megjelölnie [Kúria Pfv.20.797/2016/11. (BH 2017.232.)]. A felülvizsgálati kérelemnek a jogerős ítéletben kifejtettekkel szemben kell érvelést tartalmaznia (Kúria Gfv.30.124/2025/9.). A felülvizsgálati kérelmet előterjesztő félnek az általa állított és indokolt jogszabálysértéseket a támadott jogerős ítélettel kell ütköztetnie (Kúria Pfv.20.633/2024/7.). A másodfokú bíróság észszerű kétség nélkül megállapíthatóan nem a Pft. 44. § (1) bekezdése, hanem a Pft. 45. § (1) bekezdéséhez képest a Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti mentesülés körében vizsgálta a felperes felelősségét. Így miután a jogerős ítélet nem foglalkozott a Pft. 44. § és a 45. § egymáshoz való viszonyával – és a jogerős ítélet csak olyan kérdésben, olyan jogi állásponttal összefüggésben támadható felülvizsgálati kérelemmel, amelyről a másodfokú bíróság határozott – a Kúria ebben a körben a felülvizsgálat korlátaira tekintettel nem határozott.

[29] A Kúria, az eljárt bíróságokkal egyezően abból indult ki, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése esetén a fizető fél fizetési számláját vezető pénzforgalmi szolgáltató kötelezettsége alól a Pft. 45. § (3) bekezdése állapít meg kivételt, amikor akként rendelkezik, hogy a pénzforgalmi szolgáltató mentesül a felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél csalárd módon eljárva, vagy a 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, így különösen ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult harmadik fél részére átadja vagy megismerhetővé teszi.

[30] A Pft. 45. § (3) bekezdésében foglalt rendelkezések alkalmazásában nem annak van tehát jelentősége, hogy a fél magatartása a Pft. 40.§ (1) és (2) bekezdésében meghatározottak szerint megfelelt-e az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének, hanem annak, hogy amennyiben ennek a követelménynek a magatartása nem felelt meg, az súlyos gondatlannak minősül-e.

[31] A Pft. vonatkozó rendelkezéseit a pénzügyi szolgáltató és az ügyfél szerződéses jogviszonyában kell alkalmazni, így a súlyos gondatlanság értelmezésére is a hatályos polgári jogi normák rendelkezései irányadók a polgári jogi értelmezési generálklauzula alapján. A polgári jog kódexei a súlyos gondatlanság fogalmát nem definiálják és a megállapításához sem fogalmaznak meg normatív szempontokat. Ezért a polgári jogi jogviszonyokban a súlyos gondatlanságot a magánjogi jogviszonyok fogalmi rendszere mentén kell értelmezni, amelyhez szempontokat határoz meg a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénnyel összefüggésben a súlyos gondatlanság polgári jogi fogalmának értelmezéséről meghozott 1/2026. JEH is. Miután a Pft. e rendelkezései megalkotásának alapja európai uniós jogharmonizációs kötelezettség teljesítése volt, így az értelmezésnél a PSD2 irányelv rendelkezései és annak az EUB által adott jogértelmezése is irányadó. A PSD2 irányelv rendelkezéseit a Kúria 1/2026. sz. jogegységi határozatában foglaltakkal együtt alkalmazva kell eldönteni azt, hogy az ügyfél magatartása súlyosan gondatlannak minősülhet-e.

[32] A súlyos gondatlanság megítélésénél valamennyi jogértelmezési szempontra figyelemmel szükséges a fizető fél magatartását vizsgálni, különösen olyan helyzetben, amikor a félnek nem másokkal szembeni, hanem a saját ügyében tanúsított gondosságát kell megítélni. A Kúria kiindulópontja a félnek a saját ügyében való gondosság megítélése során is az, hogy a súlyos gondatlanság a gondosságnak a feltűnő alhanyagolása. Az 1/2026. JEH megállapítása szerint a súlyos gondatlanság fogalmát a Pft. 45. § (3) bekezdése alkalmazásában úgy kell értelmezni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményével, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolása valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. A jogegységi határozat indokolása további szempontokat tartalmaz a gondatlanság súlyosságának a megállapításához és rögzíti, hogy a gondatlanság súlyosságát minden esetben, a súlyos gondatlanság feltételeit egyedileg vizsgálva lehet eldönteni. Az ügyfél gondatlan eljárását súlyossá teheti egy konkrét magatartás is, de a súlyossá válhat a gondatlanság magatartássorozat eredményeként is, az egyes magatartások összességének az értékelése alapján.

[33] Súlyos gondatlanság akkor állapítható meg, ha a fél a szükséges gondosságot szokatlanul nagy mértékben megsérti, azaz figyelmen kívül hagyja az alapvető biztonsági szabályokat és nem tanúsítja azt az óvatosságot, amely az adott helyzetben az átlagos, ésszerűen gondolkodó ember számára nyilvánvaló lett volna. Ez az értelmezés felel meg a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdésében megfogalmazott elvárásnak is, amely szerint a pénzforgalmi szolgáltatást igénybe vevő esetleges gondatlanságának, illetve súlyos gondatlanságának vizsgálata érdekében valamennyi körülményt figyelembe kell venni. Az állítólagos gondatlanság bizonyítékait és annak mértékét alapvetően a nemzeti joggal összhangban kell értékelni. Míg azonban a gondatlanság fogalma csak a gondossági kötelezettség megsértését jelenti, a súlyos gondatlanságnak a puszta gondatlanságnál többet, jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást kell jelentenie, mint amikor például a fizetési művelet engedélyezéséhez használatos hitelesítési adatokat a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz mellett tartják nyílt, harmadik felek részére könnyen értelmezhető formátumban.

[34] A gondatlanság súlyosságának a megítélése során releváns körülmény lehet a megtévesztés minősége és kifinomultsága, hanyagság a jóváhagyó képernyő ellenőrzése kapcsán, a kétszintű hitelesítő adatok kiadása vagy távvezérlő szoftverek telepítése. A pénzintézetnek a konkrét felhasználói mulasztást kell alátámasztania ebben a körben. Az adott helyzetben általában elvárható magatartás mércéjének való megfelelésen túlmenően személyre szabottan, valamennyi körülményt értékelve kell vizsgálni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt-e magatartása következményével, számolnia kellett-e a kár bekövetkezésével. Másként megfogalmazva: az, hogy egy magatartás a pénzforgalmi szolgáltató mentesülése szempontjából súlyosan gondatlannak minősül-e, személyre szabottan vizsgálandó (Kúria Pfv.20.918/2025/6., Kúria Pfv.20.350/2026).

[35] A Kúria a kérelmező magatartásának megítélésekor abból indult ki – figyelemmel az 1/2026. JEH [64] bekezdésében rögzített elvre is –, hogy csak az eset összes körülményét mérlegelve lehet eldönteni azt a kérdést, hogy az adott magatartás súlyosan gondatlannak minősül-e. Ezért az, hogy a fél a magatartásának a következményeit, a kár elszenvedését „szinte már kívánta-e”, nem kizárólagos értelmezési elv, hanem egy a lehetséges vizsgálati szempontok közül. Ez az értelmezés felel meg a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdésében megfogalmazott elvárásnak is.

[36] A Kúria a felperes által elszenvedett kárhoz vezető felperesi magatartássorozatot összességében értékelte és ennek körében a következő körülményeknek tulajdonított kiemelt jelentőséget. A perbeli tényállás szerint a kérelmező nem hazai, vagy az Európai Unióban honos, engedéllyel rendelkező szolgáltatónál vett igénybe pénzügyi szolgáltatást. Nem ellenőrizte azt, hogy a szolgáltató engedéllyel rendelkező vállalkozás-e és nem merült fel olyan körülmény sem, amelynek alapján ezt feltételezhette volna. A kérelmező saját, tudatos döntése volt, hogy a kriptoeszközzel való kereskedést ismeretlen és azonosítatlan szolgáltató közreműködésével, a szabályozott pénz- és tőkepiacon kívüli kereskedéssel fogja folytatni és így lemond a szabályozott és ellenőrzött pénz- és tőkepiac által biztosított védelmi mechanizmusokról.

[37] Nem ellenőrizte a közreműködő működésének a jogszerűségét és megbízhatóságát, még csak a közreműködő tényleges személynek az azonosításával sem foglalkozott. Egy, ismeretlen és azonosítatlan személyek által működtetett I.... fiókban bízva végezte el a számára is ismeretlen közreműködő utasításai szerint meghatározott fizetési folyamatot, amelynek részeként távoli hozzáférést biztosító alkalmazást is telepített. Ennek az alkalmazásnak a telepítése akkor is növelte a kár bekövetkezésének a valószínűségét, hogy a károkozás nem közvetlenül ezzel az alkalmazással valósult meg.

[38] Az ügyfél az első jogosulatlan utalásnál elmulasztotta ellenőrizni, hogy pontosan milyen pénzmozgás történik a számlán, így hozzájárult ahhoz, hogy a rendszer a partnert, akinek a számára az utalás megtörtént, egyben megbízható kedvezményezettként is rögzítse. Maga mondott le ezzel arról, hogy ellenőrizze a pénzforgalmi rendszerben adott további megbízásokat.

[39] Az első káreseményhez vezető folyamat több lépcsőben valósult meg, és mindegyik lépés a kérelmező aktív közreműködésével, a másik fél és a folyamat ellenőrzéséről való lemondásával valósult meg. Közvetlenül ez tette lehetővé azt is, hogy a második káreseménynél az értékpapír és a fizetési számla közötti átvezetés majd nagy összegű utalás az ügyfél közreműködése nélkül is megvalósulhasson. A kár bármelyik lépésnél megakadályozható lett volna, ha a kérelmező a pénzügyi szolgáltatások igénybevétele során elvárható minimális felelősségérzettel jár el. Számolnia kellett a kár bekövetkezésével, amikor nem azonosított, ismertelen személyre bízta a pénzügyeinek az intézését és adott a számára olyan hozzáférést a mobileszközéhez, amely a mobilbanki szolgáltatás feletti kontroll elvesztésével járhatott. A hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható a kérelmező nagyfokú felelőtlensége.

[40] Az alperes elsősorban azzal érvel az ajánlása helyessége mellett, hogy az átlagosan tájékozott kérelmezőtől nem várható el, hogy felismerje: a széleskörűen használt Q....-kód beolvasása alkalmas lehet arra, hogy valaki a tudta nélkül a számlájához hozzáférjen és arról sikeres átutalást hajtson végre. Azzal pedig az alperes szerint az ügyfél nem számolhatott, hogy a felperes által működtetett hivatalos internetbanki oldalról kivágott, majd egy attól független felületre beillesztett Q....-kóddal lehetőség van arra, hogy banki műveleteket kezdeményezzenek és hagyjanak jóvá az ügyfél tudta és jóváhagyása nélkül. Figyelmen kívül hagyja az alperes azonban, hogy még ennek elfogadása mellett is elvárható az átlagosan tájékozott ügyféltől, hogy felelős döntést hozzon annak kapcsán, hogy a pénzügyeit milyen közreműködővel intézi, kinek az utasításait követi. Elvárható az ügyféltől az is, hogy az általa tudottan kezdeményezett tranzakciókat nyomon kövesse és ellenőrizze, továbbá hogy megfontolja, milyen programokat telepít a mobilbankoláshoz is használt eszközére.

[41] A Kúria egyetértett a másodfokú bíróság jogerős ítéletének indokolásában kifejtettekkel, amely szerint a kérelmező a fenti magatartásával a személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása körében őt terhelő kötelezettségét [Pft. 40. § (1) bekezdés] súlyosan gondatlan módon szegte meg [Pft. 45. § (3) bekezdés utolsó fordulat], ezzel a kárát saját súlyosan gondatlan magatartásával, közvetve bár, de maga okozta, ezért a felperes a Pft. 45. § (3) bekezdése alapján mentesül a megtérítési kötelezettsége alól.

[42] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet a Pp 424.§ (1) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.

[43] A Kúria a felülvizsgálati eljárásban pervesztes alperest, a Pp. 83.§ (1) bekezdése alapján kötelezte a felperes kérelmének megfelelő, általános forgalmi adót is tartalmazó, ügyvédi munkadíjból álló felülvizsgálati eljárási költségének megfizetésére.

[44] Az alperes teljes személyes illetékmentessége folytán le nem rótt 70.000 forint felülvizsgálati eljárási illetéket a Pp 101.§-a alapján az állam viseli.

[45] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el [Pp. 405. § (1) bekezdés, Pp. 376. § (1) bekezdés a) pont].

[46] Az ítélet elleni felülvizsgálat kizárt [Pp. 407. § (1) bekezdés d) pont].

A határozat elvi tartalma

[47] A Pft. 45.§ (3) bekezdésében foglalt rendelkezés alkalmazása során az átlagosan tájékozott ügyféltől elvárható, hogy felelős döntést hozzon annak kapcsán, hogy a pénzügyeit milyen közreműködővel intézi, kinek az utasításait követi, az általa tudottan kezdeményezett tranzakciókat nyomon kövesse és ellenőrizze, továbbá, hogy milyen programokat telepít a mobilbankoláshoz is használt eszközére. A gondatlanság súlyosságát a károsodáshoz vezető magatartássorozat egyes elemeinek együttes értékelésével kell vizsgálni.

Alkalmazott jogszabályok

[48] A pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXV. törvény 40.§ (1) és (2) bekezdés, 45.§ (3) bekezdés

Budapest, 2026. október 14.

Dr. Simonné dr. Gombos Katalin s.k. a tanács elnöke, Dr. Menyhárd Attila s.k. előadó bíró, Dr. Döme Attila s.k. bíró, Dr. Farkas Antónia s.k. bíró, Dr. Madarász Anna s.k. bíró

A kiadmány hiteléül:

S.K. bírósági ügyintéző

Перевод на русский: GigaChat-2, 06.11.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.