What changed
Ítélet a NAIH/2019/3633/10 sz. ügyben (Fővárosi Törvényszék 106.K.700.561/2019/16) - 2020. december 9. · редакция 1 → 2 · зафиксировано 2026-09-17 02:25 · +1 −1 lines
… 42 строк без изменений …
## Fővárosi Törvényszék
## A bíróság döntése és jogi indokai
[27] A kereset - az alábbiak szerint - alaptalan. [28] A bíróság elsődlegesen kiemeli, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) - 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján a 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e, vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott j ogszabálysértések. [29] A bíróság a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértéseket vizsgálta először. A felperes keresetlevelében a tényállás tisztázási kötelezettség hiányára, illetőleg az Ákr. 81. §- ának megsértésére hivatkozott általánosságban. [30] A bíróság az alperesi határozat áttanulmányozását követően megállapította, hogy az alperes a tényállást a szükséges körben feltárta, kimerítő indokát adta annak, hogy mely tények alapul vételével hozta meg a döntését, mely bizonyítékok figyelembevételével alakította ki álláspontját, döntése mind a tényállást, mind a tényállásból levont következtetést, mind az azt megalapozó és alátámasztó bizonyítékokat tartalmazta. Így az alperes határozata az Ákr. 62. §-ában és 81. §-ában foglalt követelményeknek teljes mértékig megfelelt. Rámutat a törvényszék, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettsége nem parttalan, az csak a releváns tények felderítésére terjed ki. A felperes állításával szemben az alperes bemutatva a kamera működését a felperes által elismert 23 videofelvétel alapján vonta le azt a következtetést, hogy a felperes adatkezelése nem volt jogszerű, az nem felelt meg az arányosság követelményének. [31] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 1. pontja értelmében személyes adat: azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható. [32] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 2. pontja szerint adatkezelés: a személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés, továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés. [33] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 11. pontja értelmében az érintett hozzájárulása: az érintett akaratának önkéntes, konkrét és megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű kinyilvánítása, amellyel az érintett nyilatkozat vagy a megerősítést félreérthetetlenül kifejező cselekedet útján jelzi, hogy beleegyezését adja az őt érintő személyes adatok kezeléséhez. [34] Az általános adatvédelmi rendelet 5. cikk (1) bekezdése alapján a)a személyes adatok kezelését jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell végezni (jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság). b)a gyűjtés csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal nem egyeztethető módon (célhoz kötöttség) c)az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek és a szükségesre kell korlátozódniuk (adattakarékosság). [35] Az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az érintett hozzájárulását adta személyes adatainak egy vagy több konkrét célból történő kezeléséhez. [36] A 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges. [37] Az általános adatvédelmi rendelet 7. cikk (1) bekezdése értelmében, ha az adatkezelés hozzájáruláson alapul, az adatkezelőnek képesnek kell lennie annak igazolására, hogy az érintett személyes adatainak kezeléséhez hozzájárult. [38] A bíróság az iratok áttanulmányozását követően megállapította, hogy a jelen ügyben az adatkezelés jogszerűségét az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja vagy f) pontja alapozhatta volna meg. [39] A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a felperes mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban csak hivatkozott arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti, az érintett hozzájárulása az adatkezelés vonatkozásában fennállt volna. Miként az általános adatvédelmi rendelet 7. cikk (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, amennyiben az adatkezeléshez az érintett hozzájárul, ennek tényét az adatkezelőnek, így jelen esetben a felperesnek igazolnia kell. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a bírósági eljárásban nem tudta az érintett hozzájárulásának meglétét igazolni, arra pusztán csak hivatkozott. Így az adatkezelés jogszerűségét az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja nem teremtette meg. [40] Az adatkezelés jogosságát a jelen esetben az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1)
[27] A kereset - az alábbiak szerint - alaptalan. [28] A bíróság elsődlegesen kiemeli, hogy a közigazgatási cselekmény jogszerűségének vizsgálata iránti közigazgatási perben - a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) - 4. § (1) és (3) bekezdése, valamint 85. § (2) bekezdése szerint a megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján a 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem korlátai között - azt vizsgálja, hogy az alperes határozata eljárási és anyagi jogi szempontból jogszerű-e, vagy fennállnak a keresetlevélben hivatkozott j ogszabálysértések. [29] A bíróság a felperes által hivatkozott eljárási jogszabálysértéseket vizsgálta először. A felperes keresetlevelében a tényállás tisztázási kötelezettség hiányára, illetőleg az Ákr. 81. §- ának megsértésére hivatkozott általánosságban. [30] A bíróság az alperesi határozat áttanulmányozását követően megállapította, hogy az alperes a tényállást a szükséges körben feltárta, kimerítő indokát adta annak, hogy mely tények alapul vételével hozta meg a döntését, mely bizonyítékok figyelembevételével alakította ki álláspontját, döntése mind a tényállást, mind a tényállásból levont következtetést, mind az azt megalapozó és alátámasztó bizonyítékokat tartalmazta. Így az alperes határozata az Ákr. 62. §-ában és 81. §-ában foglalt követelményeknek teljes mértékig megfelelt. Rámutat a törvényszék, hogy az alperes tényállás tisztázási kötelezettsége nem parttalan, az csak a releváns tények felderítésére terjed ki. A felperes állításával szemben az alperes bemutatva a kamera működését a felperes által elismert 23 videofelvétel alapján vonta le azt a következtetést, hogy a felperes adatkezelése nem volt jogszerű, az nem felelt meg az arányosság követelményének. [31] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 1. pontja értelmében személyes adat: azonosított vagy azonosítható természetes személyre („érintett”) vonatkozó bármely információ; azonosítható az a természetes személy, aki közvetlen vagy közvetett módon, különösen valamely azonosító, például név, szám, helymeghatározó adat, online azonosító vagy a természetes személy testi, fiziológiai, genetikai, szellemi, gazdasági, kulturális vagy szociális azonosságára vonatkozó egy vagy több tényező alapján azonosítható. [32] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 2. pontja szerint adatkezelés: a személyes adatokon vagy adatállományokon automatizált vagy nem automatizált módon végzett bármely művelet vagy műveletek összessége, így a gyűjtés, rögzítés, rendszerezés, tagolás, tárolás, átalakítás vagy megváltoztatás, lekérdezés, betekintés, felhasználás, közlés, továbbítás, terjesztés vagy egyéb módon történő hozzáférhetővé tétel útján, összehangolás vagy összekapcsolás, korlátozás, törlés, illetve megsemmisítés. [33] Az általános adatvédelmi rendelet 4. cikk 11. pontja értelmében az érintett hozzájárulása: az érintett akaratának önkéntes, konkrét és megfelelő tájékoztatáson alapuló és egyértelmű kinyilvánítása, amellyel az érintett nyilatkozat vagy a megerősítést félreérthetetlenül kifejező cselekedet útján jelzi, hogy beleegyezését adja az őt érintő személyes adatok kezeléséhez. [34] Az általános adatvédelmi rendelet 5. cikk (1) bekezdése alapján a) a személyes adatok kezelését jogszerűen és tisztességesen, valamint az érintett számára átlátható módon kell végezni (jogszerűség, tisztességes eljárás és átláthatóság). b) a gyűjtés csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történjen és azokat ne kezeljék ezekkel a célokkal nem egyeztethető módon (célhoz kötöttség) c) az adatkezelés céljai szempontjából megfelelőek és relevánsak kell, hogy legyenek és a szükségesre kell korlátozódniuk (adattakarékosság). [35] Az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja szerint a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az érintett hozzájárulását adta személyes adatainak egy vagy több konkrét célból történő kezeléséhez. [36] A 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges. [37] Az általános adatvédelmi rendelet 7. cikk (1) bekezdése értelmében, ha az adatkezelés hozzájáruláson alapul, az adatkezelőnek képesnek kell lennie annak igazolására, hogy az érintett személyes adatainak kezeléséhez hozzájárult. [38] A bíróság az iratok áttanulmányozását követően megállapította, hogy a jelen ügyben az adatkezelés jogszerűségét az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja vagy f) pontja alapozhatta volna meg. [39] A rendelkezésre álló adatok alapján ugyanakkor megállapítható volt, hogy a felperes mind a közigazgatási, mind a bírósági eljárásban csak hivatkozott arra, hogy az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja szerinti, az érintett hozzájárulása az adatkezelés vonatkozásában fennállt volna. Miként az általános adatvédelmi rendelet 7. cikk (1) bekezdése egyértelműen rögzíti, amennyiben az adatkezeléshez az érintett hozzájárul, ennek tényét az adatkezelőnek, így jelen esetben a felperesnek igazolnia kell. A felperes sem a közigazgatási eljárás során, sem a bírósági eljárásban nem tudta az érintett hozzájárulásának meglétét igazolni, arra pusztán csak hivatkozott. Így az adatkezelés jogszerűségét az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1) bekezdés a) pontja nem teremtette meg. [40] Az adatkezelés jogosságát a jelen esetben az általános adatvédelmi rendelet 6. cikk (1)
… 14 строк без изменений …
bekezdés f) pontjában foglalt, az adatkezelő jogos érdekének fennállása is megalapozhatta volna. Miként arra az alperes a határozatában is utalt és a rendelkezésre álló iratokból is megállapítható volt, az alperes 4. számú végzésében felhívta a felperest arra, hogy igazolja, illetőleg tegyen nyilatkozatot arra vonatkozóan, hogy az adatkezelés jogalapját mi alapozta meg. A felperesnek e körben lett volna lehetősége érdekmérlegelési teszt csatolására, hogy a jogos érdek fennálltát az adatkezelés tekintetében igazolja. A felperes helytelenül hivatkozott keresetlevelében arra, hogy az érdekmérlegelési teszt csatolására a hatóságnak külön felhívást kellett volna a felperes felé intéznie. A 4. számú végzésben ugyanis az alperes kifejezetten felhívta a felperest az adatkezelés jogalapjának igazolására, azonban a felperes az adatkezelés kapcsán érdekmérlegelési tesztet, a jogos érdek fennálltát megalapozó egyéb iratot nem csatolt. Így az adatkezelés jogszerűsége a 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján sem volt megállapítható. [41] A rendelkezésre álló adatokból az is megállapítható volt, hogy a felperes vizsgált adatkezelési tevékenysége jelentős, mintegy 1 éves időtartamot (2018. május 25 - 2019. június) ölelt fel, amely alatt 23 alkalommal készült felvétel a kérelmezőről. A bíróság álláspontja szerint a mintegy 1 éves időtartam alkalmas volt arra, hogy a kérelmezőt a kérelmezett és a felperes folyamatos kontroll és totális megfigyelés alatt tartsa, még abban az esetben is, hogyha tényleges kamerafelvétel mindössze 23 alkalommal készült. A kontroll és a totális megfigyelés ugyanis akkor is megvalósul, hogyha a kamera alkalmas bármely pillanatban a kép-, illetőleg hangfelvétel rögzítésére, ugyanakkor az csak meghatározott időpontokban végez tényleges rögzítési tevékenységet. A 23 felvétel önmagában alkalmas egy folyamatos, állandó jellegű megfigyelés megalapozásához.
bíró