Что изменилось

[17] A felperes a jelen perben nem tehette vitássá az OGYÉI határozat jogszerűségét, mert az külön – a keresetlevél visszautasításával befejezett – közigazgatási per tárgya volt, illetve (érdemben) lehetett volna. [18] A felperes eljárásjogi és anyagi jogi jogszabálysértésekre egyaránt hivatkozott. Az eljárásjogi jogszabálysértések abban az esetben eredményezhetnek a keresetnek helyt adó ítéletet, amennyiben azok az ügy érdemére kihatóak. Az egyéb, csekély súlyú eljárásjogi jogszabálysértés nem eredményezheti a határozat megsemmisítését. Az Ákr. 2.§-ának és 5.§ának ügy érdemére kiható megsértését nem eredményezte az a tény, hogy az érdekelt nyilatkozatának lényegi tartalmát csak a határozat I.2.) pontja tartalmazta. A bíróság e kérdéskörrel összefüggésben az Ákr. 76.§-ára is utalva megállapította, hogy az alperes jogszabálysértést követett el azzal, hogy az érdekelt nyilatkozatát a megelőző eljárásban nem tárta a felperes elé, ugyanakkor az az alábbiak miatt mindez nem minősült az ügy érdemére kiható lényeges eljárási szabálysértésnek. [19] Az alperes a bizonyítási eljárást az Ákr. 62.§ (1) bekezdése alapján abban az esetben folytat le, amennyiben a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok. Az alperes felhívta ugyan az érdekeltet a NAIH-7339-3/2021. számú végzésben a határozat I.2.) pontjában rögzített kérdések megválaszolására, azonban az érdemi döntés tekintetében lényeges, a határozat 8. oldalán megfogalmazott kérdések (a gyógyszertári szakdolgozók neve és beosztása közérdekből nyilvános adatnak-e; az érdekelt által előírt adatkezelés sérti-e a célhoz kötött adatkezelés, valamint az adattakarékosság elvét, illetve az arányos-e) jogkérdések voltak. Az alperes ennek megfelelően a határozat III.1. pontjában (a gyógyszertári szakdolgozók közérdekből nyilvános adatai), ennek keretében a III.1.1. (a beteg tájékoztatáshoz való joga) és a III.1.2. (az egészségügyi dolgozó, mint közfeladatot ellátó személy) részeiben kizárólag jogértelmezést végzett. A III.1.1. pontban az Infotv. 3.§ (6) bekezdését értelmezte a beteg tájékoztatáshoz való joga kapcsán az Eütv. vonatkozó rendelkezéseinek és a kommentárjának együttes értelmezésével, míg III.1.2. pontban az Infotv., az Eütv., a Gyftv. és a Rendelet meghatározott szabályainak együttes értelmezését adta. [20] Mindezek alapján az alperes a határozatát az érdekelt által hivatkozott, és a felperes által nem ismert olyan tényre, bizonyítékra nem alapította, amely a döntést befolyásolta volna, különös tekintettel arra, hogy felperes a keresetében azt maga sem vitatta, hogy a gyógyszertári szakdolgozók közfeladatot ellátó személyek, a hatósági eljárás tárgyát képező személyes adatok (a gyógyszertári szakdolgozók neve, szakképesítése és beosztása) pedig közérdekből nyilvános adatok. Az érdekelt a megelőző eljárásban maga is jogszabályok értelmezéséből vezette le az álláspontját, ezért az ügy érdemi eldöntése szempontjából nem volt jelentősége annak, hogy a felperes az érdekelt nyilatkozatát az alperes határozatának meghozataláig nem ismerhette meg. A bíróság e körben utal az Ákr. 76.§-ához fűzött kommentárrészre is, amely a beszerzett és meg nem ismert bizonyítékok nem releváns volta esetére rögzíti, hogy az Ákr. 76.§ megsértése sem hat ki szükségszerűen az ügy érdemére. [21] A felperes az Ákr. 3.§-ának alperes általi megsértésére is alaptalanul hivatkozott, mert azt meghaladóan, hogy utalt az orvos-beteg, illetve gyógyszerész-vásárló jogviszonyok közötti különbségekre, nem jelölte meg azokat az eljárási cselekményeket, amelyek eltérő határozati megállapítást eredményezhettek volna. A bíróság e körben is visszautal arra, hogy az alperes jogkérdésben döntött, és a felperes nem vitatta, hogy a gyógyszertári szakdolgozók adatai közérdekből nyilvános adatok, ekképp az Infotv. 3.§ 6. pontja és 26.§ (2) bekezdése a jelen ügyben is alkalmazandók. Az ügy érdemében ugyanakkor a felperes által hivatkozott jogviszony-különbségek sem relevánsak; az alperes e tekintetben helytállóan jutott arra a következtetésre, hogy – mivel az Eütv. 3. § d) pontja értelmében a gyógyszerészek, illetve a gyógyszertári dolgozók egészségügyi dolgozónak minősülnek – az Eütv. 13.§ (6) bekezdésében rögzített adatokat a gyógyszertári, egészségügyi szolgáltatást igénybe vevőknek attól függetlenül joguk van megismerni, hogy betegként, vagy egyéb minőségben keresik fel a gyógyszertárat. Mindezek miatt a felperes által a Patikában végzett felmérés eredményének nincs ügydöntő jelentősége, miként az sem releváns, hogy más, közfeladatot ellátó személyek névtábla viselésére kötelezettek-e, hiszen a perbeli esetre konkrét ágazati jogszabály vonatkozik. Mivel jogkérdésben kellett az alperesnek dönteni, helyszíni ellenőrzést sem kellett folytatni. [22] Az Ehi. tv. az egészségügyi államigazgatási szerv feladatait és hatósági jogkörét rendezi, a felperes által hivatkozott 10.§ (3) bekezdésében akként, hogy az ellenőrzésről jegyzőkönyvet kell készítenie, a 11.§ (1) bekezdésében pedig az ellenőrzése során megállapított tényállás kapcsán állapít meg szabályokat. Az adatvédelmi hatóság alperes eljárásaira ezen eljárásjogi rendelkezések nem vonatkoznak, így a megelőző eljárásban azok megsértése sem merülhetett fel. [23] Az érdekmérlegelési teszt elvégzésére vonatkozó kötelezettség nem az alperest, hanem – a GDPR 6. cikk f) pontja szerinti jogalapon való adatkezelés esetén – az adatkezelőt terheli. Alperesnek címzett jogi kötelezettség hiányában ezért nem volt alapos a felperes vonatkozó kereseti kifogása sem. [24] A GDPR 5. cikk (1) bekezdés c) pontja alapján (adattakarékosság elve) kizárólag azok a személyes adatok kezelhetők, amelyek az adatkezelési cél eléréséhez szükségesek. Az adatkezelés célját pedig az Eütv. 13.§ (6) bekezdése rögzíti. Az adattakarékosság elve nem sérül, mert a törvényi célnak megfelelő adatok szükségszerűen és minimálisan azok, amelyeket a felperes kifogásolt, a visszaélés lehetősége pedig abban az esetben is fennállna, amennyiben a gyógyszertári dolgozók Eütv. 13.§ (6) bekezdésében foglalt adatait a gyógyszertárba betérők nem a kitűzőről, hanem más módon ismernék meg. [25] A GDPR 5. Cikk (1) bekezdés b) pontja szerinti célhoz kötöttség alapelve azt jelenti, hogy a személyes adatok gyűjtése csak meghatározott, egyértelmű és jogszerű célból történhet akként, hogy azokat ne kezeljék e célokkal össze nem egyeztethető módon. Ezen alapelv sérelmével összefüggésben kifejtett felperesi vitatás sem alapos, mert e tekintetben is annak van relevanciája, hogy a jogalkotó maga határozta meg az adatkezelés célját akképpen, hogy az a betegek tájékoztatáshoz való joga érvényesülése, amely az Eütv. indokolása szerint az önrendelkezési jog megfelelő módon való érvényesülésének előfeltétele. Ezért maga az adatkezelés adatvédelmi szempontból is megfelelő, az nem sérti a célhoz kötöttség alapelvét. [26] Az Ákr. 9. és 10. §-aival összefüggésben a felperes kereseti érvelést nem adott elő, ezért e rendelkezések érvényesülését a bíróság a kereseti kérelemhez kötve nem vizsgálhatta, és e téren jogsértést sem állapíthatott meg. A felperes nem jelölte meg továbbá, hogy mely tény bizonyítására indítványozta a tanúk meghallgatását, ezért az indítványt a bíróság – figyelemmel emellett arra is, hogy az ügyben lényeges kérdés jogkérdés volt – a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 276.§ (5) bekezdése alapján mellőzte. [27] Az érdekelt a megelőző eljárásban ügyfél volt, egy, a keresetnek helyt adó ítélet pedig az érdekelt jogát, jogos érdekét is közvetlenül érintette volna, ezért a bíróság a Kp. 20.§ (4) bekezdése alapján hívta fel a perbelépés lehetőségére. Az érdekelt megalapozottan állította, hogy az Ákr. alapelveit a konkrét hatósági eljárásra vonatkoztatva kellett vizsgálni, valamint azt is, hogy az Ehi. tv. rendelkezései az alperes eljárására nem vonatkoztathatók. [28] Összefoglalva, az alperes jogszabálysértő módon nem tárta az érdekelt nyilatkozatát a felperes elé, azonban a fentiek miatt ennek az ügy érdemi elbírálására lényeges kihatása nem volt. A bíróság ezért a keresetet a részben a Kp. 88.§ (1) bekezdés a) pontja, részben c) pontja alapján elutasította.