... Fővárosi Törvényszék Az ügy száma: 106.K.704.236/2025/29. Felperes: felperes1. (cím1.) A felperes képviselője: Dr. Sárvári Tamás Ügyvédi Iroda (cím2, eljáró ügyvéd: dr. Sárvári Tamás) Alperes: Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottság (cím3.) Az alperes képviselője: Hubáné Dr. Szabó Ágnes kamarai jogtanácsos A per tárgya: közbeszerzési ügyben hozott D.506/24/2025. számú határozat jogszerűségének vizsgálata Í t é l e t: A Fővárosi Törvényszék a keresetet elutasítja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 35.000 (harmincötezer) forint perköltséget. Kötelezi a felperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen be az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára 30.000 (harmincezer) forint eljárási illetéket. A Fővárosi Törvényszék tájékoztatja a felperest, hogy a fizetendő illeték a határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé. Az ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek. I n d o k o l á s Az ítélet alapjául szolgáló tényállás [1] A perben nem álló ajánlatkérő – mint ajánlatkérő – 2025. február 26-án a közbeszerzésekről szóló 2015. évi CXLIII. törvény (a továbbiakban: Kbt.) Második része szerinti nyílt közbeszerzési eljárást indított saját forrás terhére „Vagyonvédelmi feladatok ellátása” szolgáltatás megrendelése tárgyában, melynek becsült értéke: 1.867.671.036 Ft (EKR002499132024). [2] Az ajánlatkérő 36 hónapra kívánt keretszerződést kötni a nyertes ajánlattevővel. A felhívásban rögzítette, hogy pontosan mely helyszíneken (telephelyeken), hány fővel, milyen munkakörben és hány órában (12 vagy 24) szükséges a vagyonvédelmi feladatok ellátása. Értékelési szempontként ár és minőségi szempontot adott meg akként, hogy az ár szempont 90-es súlyszámmal, a minőségi szempont (szakember többlettapasztalata) 10-es súlyszámmal kerül értékelésre. Az ajánlattételi határidőre tizennyolc ajánlat érkezett, köztük a felperes és a cég1. (a továbbiakban: nyertes ajánlattevő) ajánlata. [3] Az ajánlatkérő árindokolást kért tizenöt ajánlattevőtől, köztük a nyertes ajánlattevőtől is. A nyertes ajánlattevő benyújtotta az árindokolását, mely üzleti titkot nem tartalmazott, de az ahhoz csatolt árrészletező táblázatot és szöveges indokolást, számlákat, számfejtő lapokat, szerződést üzleti titokká nyilvánította. Ezen dokumentumok üzleti titokká nyilvánításának indokolásában – jogszabályi és Döntőbizottsági joggyakorlatra hivatkozások mellett – az alábbiakat rögzítette: „az árindokolásunk semmilyen publikus felületen nem megismerhető, költségeink, kiadásaink és árképzésünk külön belső szabályzatunk szerint történik, amit csak ajánlattevő erre feljogosított személyei ismerhetnek”; „árindokolásunk kereskedelmi értékkel bír, előadjuk, hogy konkurens gazdasági társaságok (jelen közbeszerzési eljárás egyéb ajánlattevői) a tárgybani dokumentum megismerésével olyan információ birtokába jutnának, amit egy későbbi közbeszerzési eljárásban felhasználhatnának, és az árképzésükbe beépíthetnének. A tárgybani dokumentumban szereplő adatok nyilvánosságra kerülésével közös ajánlattevők a jövőben beszerzési/közbeszerzési eljárások értékelésében kedvezőtlenebb pozícióba kerülnének, esetlegesen nem tudnánk nyertes ajánlattevők lenni. Ezen felül kiemeljük, hogy munkavállalóink bérezése, cégünk működési költségei és a csatolt számlák, szerződések a konkurencia számára kiemelt értékkel bír egy olyan piacon, ahol a szakképzett munkaerőhiány, jelen közbeszerzési eljáráson messze túlmutató, aránytalan sérelmet jelentene ajánlattevő számára, ha egy konkurens társaság a megszerzett információ birtokában megpróbálná megingatni a társaságok piaci stabilitását. Mivel Társaságunk rendszeresen részt kíván venni közbeszerzési és egyéb beszerzési eljárásokban, ezért amennyiben a szerződés teljesítéséhez kapcsolódó költségstruktúránk versenytársaink tudomására jutna, ezáltal a jövőbeni beszerzési eljárásokban jelentős hátrányba kerülnénk ezen gazdasági szereplőkkel szemben. Az ajánlati ár alapjául szolgáló bérköltségeink, céges működési költségeink, beszerzési áraink, a figyelembe vett közterhek, valamint nyereségünk mértékéből más piaci szereplők is következtetni tudnának az árképzési módszerünkre, így az ajánlati ár kalkulációjának nyilvánosságra hozatala aránytalan sérelmet okozna számunkra.” (…) „A fentebb felsorolt adatok, információk mások számára nem hozzáférhetőek, nem közismertek. A béradatok olyan személyhez kötődő szenzitív információk, amelyek köztudomásra hozatala, más illetéktelen személyek általi megismerése álláspontunk szerint az adott munkavállaló személyes érdekeit sérti. Továbbá a céges működési költségek részletezése, beszerzési árak, tartalék, közterhek, nyereség mértéke a fentebbi (2) bekezdésben rögzített előírásoknak megfelel. Az előbbiekben leírtak alapján a külön dokumentumban benyújtott árindokolásunk üzleti titoknak minősül, mivel kimeríti a fent említett három kritérium fogalmát. Továbbá amennyiben az őrzés-védelmi területen működő piaci versenytársaink megismernék árkialakítási mechanizmusainkat, részletes költség és kiadási tételeinket, a versenytársak kimeríthetnék az üzleti döntések tisztességtelen befolyásának tilalmát.” [4] Az ajánlatkérő 2025. május 27-én kiegészítő árindokolást kért egyes költségek tekintetében. A nyertes ajánlattevő benyújtotta a kiegészítő árindokolását, melyet üzleti titokká nyilvánított. Üzleti titok indokolása megegyezett az árindokoláshoz benyújtott üzleti titokká nyilvánítás indokolásával. [5] Az eljárást lezáró, 2025. július 28-ai összegezés szerint a nyertes ajánlattevő a közbeszerzés nyertese, tizenegy ajánlat – köztük a felperesé – nem került elbírálásra. [6] A felperes – iratbetekintést követően – előzetes vitarendezési kérelmet terjesztett elő az ajánlatkérőnél, melyben – egyebek mellett – vitatta az üzleti titok indokolások jogszerűségét. Az ajánlatkérő az előzetes vitarendezési kérelmet elutasította. Indokolása szerint nem ért egyet a felperes azon javaslatával, hogy hiánypótlási felhívást kellene kiküldeni a nyertes ajánlattevő üzleti titok indoklása kapcsán, mivel az üzleti titok indoklások megfelelnek a Kbt. 44. §-ában foglaltaknak, a nyertes ajánlattevő konkrétan és részletesen kifejtette, hogy az árindokolások mely részét, milyen szempontok alapján nyilvánította üzleti titokká, milyen hátránnyal járna számára ezeknek a bizalmas információknak a versenytársakhoz kerülése. [7] A felperes ezt követően jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél, melynek 1. kérelmi eleme szerint a nyertes ajánlattevő árindokolása és kiegészítő árindokolása üzleti titokká nyilvánításának indokolása nem felel meg a Kbt. 44. § rendelkezéseinek, mert az indokolás az általánosság szintjén került megfogalmazásra és azzal, hogy az ajánlatkérő nem írt elő egyik esetben sem hiánypótlási felhívást, megsértette a Kbt. 44. § (4) bekezdését. Az „Árindokolás – nem üzleti titok” tárgyú dokumentum gyakorlatilag semmilyen számadatot nem tartalmaz, így annak helyessége nem ellenőrizhető, kizárólag az ajánlatkérő felelőssége, beleértve a kiegészítő árindokolás értelmezését is. Az árindokolás és a kiegészítő árindokolás üzleti titokká nyilvánításának az indokolása szövegszerűen megegyezik, mindkettő az általánosság szintjén került megfogalmazásra. Hivatkozott a Közbeszerzési Hatóság keretében működő Tanács útmutatójára az aránytalanul alacsony ár vizsgálatával kapcsolatban (2024.09.12.), továbbá a D.347/13/2022., D.12/21/2018., D.522/24/2019. számú határozatokra. Majd ismét előadta, hogy a nyertes ajánlattevő indokolása általánosságban került megfogalmazásra, mellőzve minden konkrétumot. Az üzleti titok indokolását tartalmilag kell elbírálni. Az, hogy jogszabályi hivatkozásokat vagy uniós joggyakorlatra hivatkozást tartalmaz, ugyanakkor a tényleges indokolás az általánosság szintjén kerül megfogalmazásra, nem minősülhet megfelelő indokolásnak. Az alperes határozata [8] Az alperes a 2025. november 4-én kelt D.506/24/2025. számú határozatával elutasította a felperes jogorvoslati kérelmének 1. kérelmi elemét. [9] Indokolása szerint az üzleti titok körének meghatározása az érintett titokgazda gazdasági szereplő által meghatározott adatokat jelenti, az üzleti titokká minősítés az ajánlattevő kompetenciájába tartozik. A jogalkotó a megfelelő indokolás tartalmi feltételeit tételesen nem adja meg, az elérendő eredményre fogalmaz meg iránymutatást: az indokolásnak azt kell alátámasztania, hogy az adott információ vagy adat nyilvánosságra hozatala a gazdasági szereplő számára aránytalan sérelmet okozna. Nem fogalmazható meg az általánosság szintjén, olyan részletezettséggel kell elkészíteni, hogy abból megállapítható legyen, hogy a nyilvánosság miért és milyen módon okozhat a konkrét gazdasági szereplőnek aránytalan sérelmet. Tárgybani ügyben a felperes a nyertes ajánlattevő árindokolásainak üzleti titokká nyilvánítására vonatkozó indokolása általánosságára hivatkozott, amely miatt az ajánlatkérőnek hiánypótlásra kellett volna e körben felhívnia az érdekeltet. A felperes az árindokolás üzleti titokká nyilvánítását nem sérelmezte, kifejezetten azt vitatta, hogy megfelelő-e, általános-e az érdekelt üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolás. A Kbt. 44. § (1) bekezdése azt írja elő az irat üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolás kapcsán, hogy az részletesen, nem az általánosság szintjén támassza alá, hogy az adott információ vagy adat nyilvánosságra hozatala miért és milyen módon okozna számára aránytalan sérelmet. Az árindokolások üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolásokat megvizsgálva megállapította, hogy az érdekelt bemutatta, hogy az üzleti titokká nyilvánított adatokat mely előírások alapján, milyen feltételeknek megfelelve minősítette üzleti titoknak jogszabályi hivatkozásokkal. Ezen túlmenően hivatkozott arra, hogy árképzése külön belső szabályzata szerint történik, és ha az üzleti titokként kezelni kért adatok, a részletes költségszerkezet a versenytársak számára megismerhetővé válnának, azzal előnyre tennének szert a következő beszerzéseken, árképzésükbe beépíthetnék, ezáltal elveszítené a versenyelőnyét. Hangsúlyozta, hogy a munkaerőpiacon is versenyhátrányba kerülne, ha a munkavállalói bérezése, cége működési költségei, a csatolt számlák, szerződések a versenytársak számára ismertté válnának egy olyan piacon, ahol szakképzett munkaerőhiány van. Rögzítette, hogy a jelen közbeszerzési eljáráson messze túlmutató, aránytalan sérelmet jelentene számára, ha egy konkurens társaság a megszerzett információ birtokában megpróbálná megingatni a társaság piaci stabilitását. Megjelölte, hogy költségstruktúrája, az ajánlati ár alapjául szolgáló bérköltségei, céges működési költségei, beszerzési árai, a figyelembe vett közterhek, valamint nyeresége mértékéből más piaci szereplők is következtetni tudnának az árképzési módszerére, így az ajánlati ár kalkulációjának nyilvánosságra hozatala aránytalan sérelmet okozna számára. Rögzítette, hogy a béradatok személyhez kötődő szenzitív információk, amelyek köztudomásra hozatala, más illetéktelen személyek általi megismerése az adott munkavállaló személyes érdekeit sérti. Megjelölte, hogy amennyiben az őrzés-védelmi területen működő piaci versenytársak megismernék árkialakítási mechanizmusait, részletes költség és kiadási tételeit, a versenytársak kimeríthetnék az üzleti döntések tisztességtelen befolyásának tilalmát. [10] A fentiek alapján a nyertes ajánlattevő konkrétan megjelölte, hogy mely adatokkal összefüggésben milyen módon állna fenn a nyilvánosságra hozatallal okozható aránytalan érdeksérelem lehetősége és az aránytalan sérelem keretében bekövetkező kár tekintetében azt is, hogy munkaerő- és piacvesztés következménye, versenyhátrány, piaci stabilitás vesztés állhatna elő, ha a konkrét adatok megismerhetővé válnának. Az indokolás tartalmazza az üzleti titokká nyilvánítást alátámasztó indokokat, azt, hogy miért, milyen módon okozna neki aránytalan sérelmet, ha az elkülönítetten elhelyezett árindokolásaiban szereplő adatok (és azokon keresztül az árképzése, költségei, a munkavállalói díjazása, adminisztratív költségei) nyilvánosságra kerülnének. Az indokolásában előadott okok, indokok, sérelmek konkrétan megjelölésre kerültek, azok kellő részletességgel kifejtettek voltak, így az indokok az általánosság szintjénél túlmutatóan kerültek megjelölésre, az indokolás megfelel a Kbt. 44. § (1) bekezdésének, az ajánlatkérő ezért nem követett el mulasztást, jogsértést a körben, hogy a nyertes ajánlattevő üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolását elfogadta és e körben nem kért hiánypótlást. A kereset és a védirat [11] A felperes a határozatot keresettel támadta, melyben kérte elsődlegesen a határozat megváltoztatását akként, hogy az 1. kérelmi elem tekintetében a bíróság állapítsa meg, hogy a nyertes ajánlattevő megsértette a Kbt. 44. §-át; másodlagosan a határozat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését. Perköltséget is igényelt 13 munkaóra után – a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján – azzal, hogy Áfa fizetésére köteles. [12] Hivatkozása szerint az alperes jogszabálysértő döntést hozott. Megsértette a tényállástisztázási kötelezettségét, mert a szükséges iratokat csak részben szerezte be, a tényállást tévesen állapította meg. A bírói gyakorlat szerint (BH 2022.8.221, Kúria Kfv.III.37.827/2021/15.) a közigazgatási hatóság a kérelemre indult eljárása során a kérelem minden elemére köteles a tényállást tisztázni és a kérelemről dönteni, továbbá határozatát teljeskörűen megindokolni. [13] A nyertes ajánlattevő árindokolása és kiegészítő árindokolása üzleti titokká nyilvánításának indokolása szó szerint megegyezik és az általánosság szintjén került megfogalmazásra. Fokozottan kell arra ügyelni, hogy a Kbt. 2. §-a szerinti nyilvánosság alapelvével konkuráló jogintézmények csak a szükséges és elégséges szintet érjék el az alkalmazás során. Ezen minimum-tesztnek a nyertes ajánlattevő nyilatkozata nem felelt meg, melyet az alperes a támadott döntésében nem észlelt és ezért téves döntés hozott. Az alperes nem vizsgálta, hogy az üzleti titokká minősítés körében milyen iratok, milyen tartalommal, milyen hatályossággal álltak rendelkezésre. A jogszabályi feltételek fennállását igazolt tények alapján lehetséges vizsgálni. A nyertes ajánlattevő nem jelölte meg, hogy az irat mely része(i) (mely adatok) minősül(nek) és miért üzleti titoknak, ezért nem állapítható meg, hogy valamennyi adat üzleti titoknak minősül, és az sem, hogy az üzleti titokká minősített iratok adattartalmának nyilvánosságra hozatala aránytalan sérelmet okozna. A nyertes ajánlattevő nem támasztotta alá részletesen, hogy miért és milyen módon okozna számára aránytalan sérelmet. Az alátámasztás valamennyi olyan adat, irat stb. csatolását szükségessé teszi, amelyre a fenti körben hivatkozik az érintett gazdasági szereplő. A megalapozott döntéshez az alperesnek a Kbt. 44. § (1) bekezdése alapján ellenőriznie kellett volna, hogy valóban tartalmazza-e az árindokolás az abban hivatkozott dokumentumokat (belső szabályzat, számlák, szerződések), a hivatkozások önmagukban megalapozottak-e és eleget tesz-e az alátámasztás követelményének. Amennyiben nem, úgy csak egy olyan általános megfogalmazás lehet, amelyet minden közbeszerzési eljárásában alkalmaz a nyertes ajánlattevő. Az üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó dokumentumban nem volt hivatkozás számlákra, szerződésekre, belső szabályzatra, illetve arra, hogy az csatolásra került volna. A benyújtott indokolások nem alátámasztottak, pusztán véleményt fogalmaznak meg, továbbá ellentétesek a tényekkel és az üzleti logikával a következők szerint: 1. A nyertes ajánlattevő hivatkozott a belső szabályzatára, azonban önmagában az a belső szabályzat, mely arról rendelkezik, hogy kik ismerhetik meg a cégen belül az árképzést, illetve annak egyes elemeit, nem minősülhet üzleti titoknak. 2. Szintén véleménynek tekinthető a munkabérrel való indokolás, mert a nettó óradíj alapja túlnyomórészt jogszabály által meghatározott bérköltség; továbbá a vállalkozó által kínált díjazás csak akkor lehet üzleti titok, ha a bértárgyalás előtt titoktartási nyilatkozatot íratnak alá a munkakörre jelentkezővel, egyébként a bértárgyalás során bármikor megismerhető, hogy a munkára jelentkező milyen bérszintet nem fogadott el egy másik vállalkozásnál. A béradat önmagában nem is személyes adat, csak ha összeköthető a munkavállaló személyével. Az átlagos béradatok így nem sérthetnek sem személyiségi jogot, sem a személyes adat védelméhez fűződő jogot. 3. A költségszerkezet általánosságban nem lehet üzleti titok tárgya, mert az azonos tárgyú szolgáltatásokat végző, a piacon hosszú évek óta szereplő gazdasági szereplők ismerik a szolgáltatás részfeladatait és a teljesítés feltételeivel, olyan elemet pedig nem jelölt meg a nyertes ajánlattevő, amely vonatkozásában aggálymentesen meg lehetett volna állapítani az üzleti titok jogi helyzetét. Az ajánlati ár kialakításánál mind a részfeladatok, mind a módszertan közismert, így nem lehet – de legalább is nem került megjelölésre olyan belső árképző módszer, amely esetén bármely részfeladatot önmagában a módszer olcsóbbá tudná tenni. Így logikailag is hibás az indokolás és a döntés. 4. A cég működési költségei sem lehetnek olyan speciálisak, amelyek versenyhátrányt okoznának, hiszen a működési költségeket mindenki azonos környezetben kell, hogy biztosítsa. Ahhoz, hogy a fenti körülmények üzleti titoknak minősüljenek, az lenne szükséges, hogy a nyertes ajánlattevő igazolja, hogy mi az a sajátos módszertan, ami védendő. 5. A magyar nyelv szabályai szerint nem értelmezhető az a mondat, hogy „a versenytársak kimeríthetnék az üzleti döntések tisztességtelen befolyásának tilalmát.”, ennek ellenére ezt szintén szó szerint hivatkozza a támadott határozat. Nem tartalmazza ugyanis azt, hogy kinek az üzleti döntéseit tudná ezzel tisztességtelenül befolyásolni a versenytárs és milyen módon. A szerződéstervezet 4.5. pontja alapján fogalmilag kizárt olyan tény, körülmény, módszer fennállása a szerződést elnyerő gazdasági szereplő részéről, amely üzleti titoknak minősülhetne, mivel az ajánlatkérő rögzítette, hogy a jogszabályok változása esetén a melléklet ártáblázatának egységárai helyébe – szerződésmódosítás nélkül – a hatályos szabályozás szerinti egységárak lépnek. [14] Az alperes védiratában – a határozatában foglaltakat fenntartva – a kereset elutasítását kérte. Perköltséget is igényelt, melyet – a csatolt költségjegyzéken – az IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján számította fel 200.000 Ft összegben az azonnali jogvédelemre tett nyilatkozat elkészítésére, a kereset tanulmányozására, a védirat elkészítésére és az iratanyag összeállítására, valamint a tárgyaláson való képviselet ellátására tekintettel, azonban az egyes tevékenységekre fordított munkaórák számát nem jelölte meg. [15] Hivatkozása szerint a felperes a jogorvoslati kérelmében az árindokolás üzleti titokká nyilvánítását nem sérelmezte, csak annyit vitatott, hogy általános-e a nyertes ajánlattevő üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolása. E körben sem adott elő olyan kérelmet, indokolást, melyben az üzleti titokká nyilvánításban előadott indokokat konkrétan vitatta volna. Erre tekintettel a jogorvoslati kérelem 1. eleme kapcsán kizárólag az üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolás általános jellegét vizsgálhatta, mert a jogorvoslati kérelem és annak indokai meghatározzák, behatárolják a vizsgálata irányát. Ehhez képest a felperes a keresetében nem a jogorvoslati kérelemben előadott és a vizsgálat keretét meghatározó kérelmét, indokait magyarázta részletesebben, hanem a jogorvoslati kérelemben előadott indokokhoz képest teljesen más tartalmú előadásokat, hivatkozásokat tett. A bírósági felülvizsgálati eljárásban nemcsak új kérelmi elemet nem lehet előterjeszteni, hanem azok indokait sem lehet kiterjeszteni új körülményekre, új indokokra, új tartalomra. A Kp. 78. § (4) bekezdése alapján a felperes a keresetében nem vitathatja az árindokolás egyes adatai üzleti titokká nyilváníthatóságát, valamint az üzleti titok indokolásban szereplő egyes indokokat, csak az indokolás általános jellegét. [16] Másodlagosan a kereset alaptalan is, mert az ügy tényállását feltárta, a feltárt tényekből helyes következtetéseket levonva, megalapozott döntést hozott. Megvizsgálta a nyertes ajánlattevő 2,5 oldalas üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolását, amely alapján fenntartja, hogy a nyertes ajánlattevő jogszabályi hivatkozásokkal bemutatta indokolásában, hogy mely előírások alapján, milyen feltételeknek megfelelve minősítette üzleti titoknak az információkat; megjelölte, hogy konkrétan milyen aránytalan sérelem érné; megjelölte, hogy a következő beszerzéseken elveszítené a versenyelőnyét; a munkaerőpiacon is versenyhátrányba kerülne, munkaerővesztés következménye fennállhatna, miközben a piacon szakképzett munkaerőhiány van; továbbá a cég piaci stabilitását is elveszíthetné. Rögzítette, hogy a versenytársak a részletes költségszerkezetét megismernék, azokat ők az árképzésükbe beépítenék, továbbá megismernék a cég működési költségeit, az árindokoláshoz csatolt számlák, szerződések alapján beszerzési forrásait, árait, ezeket szintén a versenytársak felhasználhatnák; továbbá a közterhek és a nyereség mértékéből, a céges működési költségeiből következtetni tudnak az árképzési módszerére. Az indokolásában előadott okok, indokok, sérelmek konkrétan megjelölésre kerültek, részletesek voltak, ezért az indokolás megfelelt a Kbt. 44. § (1) bekezdésben előírt követelményeknek. A Kbt. nem követeli meg az indokoláshoz kapcsolódóan alátámasztó iratok csatolását, az üzleti titokká nyilvánítás megítélésekor az indokolásban foglaltakat kell alapul venni, ezért az indokolás elfogadásához nem szükséges a belső szabályzat csatolása, elegendő a szabályzatra való hivatkozás. A bíróság döntése és jogi indokai [17] A felperes keresete – az alábbiak szerint – alaptalan. [18] A bíróság a Kbt. 170. § (1) bekezdése alapján indított jogvitát a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a továbbiakban: Kp.) 4. § (1)-(2) bekezdései, a (3) bekezdés a) pontja és az 5. § (1) bekezdése alapján közigazgatási peres eljárásban, nyilvános tárgyaláson bírálta el, figyelemmel arra, hogy a felperes tárgyalás tartását kérte. [19] A határozat jogszerűségét a Kp. 12. § (1) bekezdése alapján, a Kp. 2. § (4) bekezdése és 85. § (1) bekezdése értelmében a kereseti kérelem, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok keretei között, a Kp. 85. § (2) bekezdése szerint a közigazgatási tevékenység megvalósításának – a határozat meghozatalának – időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta. A tényállást a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló adatok, valamint a felek előadásának egybevetése alapján, a bizonyítékokat egyenként és összességükben értékelve, a megelőző közigazgatási eljárásban megállapított tényállással összevetve állapította meg. Döntése meghozatala során figyelemmel volt a Kúria irányadó joggyakorlatára, amelytől nem tért el. [20] A támadott határozat jogszabálysértő voltát a Kp. 78. § (1) bekezdésére és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 265. §-ára figyelemmel a felperesnek kellett bizonyítania. [21] A bíróság elsőként azt vizsgálta, hogy az alperes a tényállás-tisztázási kötelezettsége megsértésével hozta-e meg a felperes 1. kérelmi elemét elutasító döntését. [22] A bíróság ezzel összefüggésben mindenekelőtt rögzíti, hogy a kérelemre induló eljárásokban az alperes tényállás-tisztázási kötelezettsége is a kérelem tartalmához igazodik. A Kbt. 3. § 16. pontja szerint a Kbt. azt is megköveteli a kérelmezőtől, hogy megjelölje a jogorvoslati kérelemi elem indokait, vagyis azt, hogy a jogsértőnek vélt kérelmezetti eljárási cselekményt, magatartást, döntést vagy mulasztást konkrétan milyen okból tartja jogsértőnek, továbbá a Kbt. 149. § (1) bekezdés d) pont alapján a kérelemmel egyidejűleg a bizonyítékait is elő kell adnia. A Kbt. 158. §-a az alperes vizsgálatának terjedelmét külön is rögzíti. Az alperesnek tehát a jogorvoslati kérelem tartalmi vizsgálata alapján kell meghatároznia a vizsgálata körét és – a hivatalbóli kiterjesztés lehetőségétől eltekintve – a jogorvoslati kérelemben előadottakhoz kötve van, a kérelmet ki kell merítenie, de az abban foglaltakon nem terjeszkedhet túl. Figyelemmel arra, hogy a bíróság a Kp. 4. § (1) bekezdése alapján a közigazgatási perben az alperes eljárásának és határozatának jogszerűségét vizsgálja, a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján az annak meghozatalakor fennálló tények alapján, az alperesen nem kérhető számon a közigazgatási perben olyan vizsgálat vagy olyan tények értékelésének elmulasztása, amely(ek)re a kérelem tartalma alapján az alperes a jogorvoslati eljárása során nem volt köteles. A Kp. 78. § (4) bekezdése pedig kifejezetten kizárja annak a lehetőségét, hogy a felperes a perben olyan tényekre, körülményekre hivatkozzon, amelyek már a megelőző eljárás idején is fennálltak, de arra a felperes önhibájából nem hivatkozott. A bíróságnak ezért mindenekelőtt azt kellett vizsgálnia, hogy a felperes a jogorvoslati eljárás kérelmezőjeként pontosan milyen tartalmú jogorvoslati kérelmet terjesztett elő az alperesnél. [23] A bíróság a megelőző eljárás iratanyaga alapján megállapította, hogy a felperes az 1. kérelmi elemében azt állította, hogy az ajánlatkérő mulasztást követett el azáltal, hogy a Kbt. 44. § (4) bekezdése alapján nem írt elő hiánypótlási felhívást a nyertes ajánlatkérőnek annak ellenére, hogy a nyertes ajánlattevő árindokolása és kiegészítő árindokolása üzleti titokká nyilvánításának indokolása nem felel meg a Kbt. 44. § rendelkezéseinek „figyelemmel arra, hogy az indokolás az általánosság szintjén került megfogalmazásra”, „mellőzve minden konkrétumot”, továbbá a két üzleti titok indokolás megegyezik. Az alperes ezért – a határozata 43. és 46. pontjaiban – helytállóan azonosította a felperes 1. kérelmi elemének tartalmát akként, hogy a felperes csak az árindokolások üzleti titokká nyilvánítására vonatkozó indokolás általános jellegére hivatkozott, a hiánypótlás elmaradását emiatt sérelmezte, és az árindokolás üzleti titokká nyilvánítását nem kifogásolta. [24] Tekintettel arra, hogy a felperes csak azt sérelmezte, hogy az üzleti titok indokolás túl általános, az alperesnek azt kellett vizsgálnia, hogy ez a hivatkozás megalapozott-e. Ennek körében, hogy a nyertes ajánlatevő hivatkozott-e olyan konkrétumokra, amelyekkel elfogadható módon alátámasztotta a Kbt. 44. § (1) bekezdésének való megfelelést, vagyis megjelölte-e a védeni kívánt adatok/információk körét, és bemutatta-e, hogy az adott információ vagy adat nyilvánosságra hozatala miért és milyen módon okozna számára aránytalan sérelmet. [25] Az alperes a határozata 47-48. pontjaiban rögzítette, hogy a nyertes ajánlattevő bemutatta indokolásában, hogy üzleti titokként a munkavállalói bérezését, személyhez fűződő szenzitív adatait, cége működési költségeit, beszerzési árait, a figyelembe vett közterheket, a nyereség mértékét és árképzési metódusát védi, amely – üzleti titkot képező – adatokat belső szabályzattal véd, illetve az árindokolásához, kiegészítő árindokolásához csatolt számlák, szerződések igazolnak. Kitűnik továbbá annak megállapítása is a határozatból, hogy a nyertes ajánlattevő bemutatta, hogy ezen adatok nyilvánosságra kerülése egyrészt a munkavállalói személyes érdekeit sértené, másrészt saját működését veszélyeztetné. Az oksági kapcsolatot a piacon jelentkező munkaerőhiány és az a körülmény alapozza meg, hogy amennyiben versenytársai megismernék árképzési mechanizmusát, azt felhasználva tisztességtelen előnyre tehetnének szert vele szemben, ami számára piacvesztést okozna. Mindezek alapján az alperes megállapította, hogy az üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó indokolásában a nyertes ajánlattevő konkrétan megjelölte, hogy mely adatokkal összefüggésben milyen módon állna fenn a nyilvánosságra hozatal általi aránytalan érdeksérelem; az indokolásában előadott okok, indokok, sérelmek konkrétan megjelölésre kerültek, azok kellő részletességgel kifejtettek voltak, így az indokok az általánosság szintjénél túlmutatóan kerültek megjelölésre. A bíróság megítélése szerint az alperes a jogorvoslati kérelem keretein belül vizsgálódott, azt kimerítve helytállóan számot adott a vizsgálata eredményeként tett megállapításairól. [26] Az alperessel egyezően a bíróság is kiemeli a jelen ügy azon fontos jellemzőjét, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmében még nem mutatott rá a nyertes ajánlattevő üzleti titok indokolásainak olyan elemeire, amelyek álláspontja szerint az ajánlatkérő részéről nem lettek volna elfogadhatóak és ezért hiánypótlást tettek volna szükségessé. Konkrétumokra, konkrét adatokra vonatkozó jogszerűségi kifogásokra a felperes csak a keresetlevelében hivatkozott elsőként, annak ellenére, hogy a felperes számára nyilvánvalóan ismert volt a nyertes ajánlattevő üzleti titok indokolásának pontos tartalma, ezért a felperes tudott arról, hogy abban a nyertes ajánlattevő hivatkozott a munkavállalói személyes adatai védelmére, a munkabérek, illetve az árképzési metódus üzleti titok jellegére stb., így nem volt annak akadálya, hogy a felperes a jogorvoslati kérelmében is rámutasson olyan, a beszerzés tárgya szerinti piac jellegzeteségéből adódó sajátosságokra, amelyet az alperesnek – arra való hivatkozás esetén – a döntése meghozatala során figyelembe kellett volna vennie (pl. arra, hogy a munkabér túlnyomórészt jogszabály által meghatározott, a munkabérek nem lehetnek üzleti titok tárgyai, a piaci szereplők szolgáltatásai körében azonosak az ellátandó részfeladatok és a költségszerkezet, ezen belül azonosak a működési költségek, mindezek alapján pedig az árképzési metódus sem lehet egyedi). A felperes a jogorvoslati kérelmében még arra sem hivatkozott, hogy az üzleti titokká nyilvánítás a szerződéstervezet 4.5. pontjából következően kizárt. Tekintettel arra, hogy a felperes ezen körülményekre a jogorvoslati eljárásban még nem hivatkozott, nem lehetett a közigazgatási perben az alperes terhére értékelni, hogy ezeket a speciális jellemzőket az eljárásában nem vizsgálta és azokra külön indokolást nem adott. [27] A nyertes ajánlattevő által hivatkozott belső szabályzat, árindokoláshoz csatolt számlák, szerződések alperes általi vizsgálatára abban az esetben lett volna szükség, ha a felperes konkrét adatok, információk üzleti titokká nyilvánítását támadja, de erre nem került sor a jogorvoslati eljárás során. Ezért nem róható az alperes terhére az sem, hogy ezekre nem tért ki a határozatában. A felperes iratellenesen állította, hogy a nyertes ajánlattevő az üzleti titokká nyilvánításra vonatkozó dokumentumban nem hivatkozott a szerződések, számlák csatolására. A felperes továbbá tévesen értelmezte a belső szabályzatot akként, hogy az csak azon személyek körét rögzíti, akik az árképzést megismerhetik, mert az indokolás szövegéből egyértelműen az állapítható meg, hogy a belső szabályzat a költségeket, kiadásokat és az árképzési metódust is tartalmazza. Az indokolások azonosságából pedig önmagában nem következhet a Kbt. 44. §-ának sérelme, mivel mindkét dokumentum azonos költségszerkezet bemutatására irányult és a védendő adatok köre is azonosságot mutat. A fentiek alapján nem volt megállapítható a felperes által kifogásolt körben a tényállás-tisztázási kötelezettség elmulasztása. [28] Figyelemmel arra, hogy a Kp. 78. § (4) bekezdése alapján kizárt volt olyan kifogások alaposságának vizsgálata, amelyek az üzleti titok indokolás Kbt. 44. § (1) bekezdése megsértése kapcsán a jogorvoslati eljárásban még nem kerültek előadásra, a bíróság az alperes döntésének érdemi helytállóságát csak az indokolás általános jellegének vitatása vonatkozásában vizsgálta. [29] A bíróság az iratok vizsgálata eredményeként megállapította, hogy a felperes iratellenesen és ezért alaptalanul hivatkozott arra, hogy a nyertes ajánlattevő nem jelölte meg, hogy mely információ minősül üzleti titoknak és miért, illetve, hogy milyen módon okozna számára sérelmet ezen adatok nyilvánosságra kerülése. Ezeket ugyanis az indokolás tartalmazta, amit az alperes – a [31] bekezdésben rögzítettek szerint – a határozata 47-48. pontjaiban helytálló értékelés alapján rögzített. Ezen indokok a bíróság megítélése szerint is az általánosság szintjénél túlmutatóan kerültek megjelölésre. [30] A felperes okszerűtlenül kifogásolta, hogy a nyertes ajánlattevő nem mutatta be azt az árképző módszert, „amely bármely részfeladatot önmagában olcsóbbá tudna tenni”, hiszen elsődlegesen épp maga az árképzési módszer volt üzleti titokká minősítve, annak indokolásban történő bemutatásával okafogyottá vált volna az üzleti titokká nyilvánítás. Az a tény pedig, hogy az alperes nem fogalmazta át a felperes által értelmezhetetlennek minősített mondatot, egyrészt nem valósít meg jogsértést, másrészt annak megértése nem okozott különösebb nehézséget, mert abból a nyertes ajánlattevő azon mondanivalója, hogy az árképzési módszertan megismerésével a versenytársak vele szemben tisztességtelen üzleti előnyre tehetnének szert, megállapítható. [31] A fentiek alapján a bíróság a felperes keresete alapján vizsgálható körben érdemben sem találta jogsértőnek az alperes 1. kérelmi elemet elbíráló döntését. [32] Bár a Kbt. 44. § rendelkezéseinek joggyakorlata valóban körültekintő és szigorú vizsgálatot vár el az ajánlatkérőktől (Fővárosi Törvényszék 103.K.702.753/2023/18., 107.K.700.875/2018/30., 106.K.703.167/2024/11. számú ítéletei) a joggyakorlat által elvárt szigorú vizsgálat követelménye és annak számonkérése az ajánlatkérőn az alperes eljárásában csak annyiban érvényesülhet, amennyiben azt a hozzá benyújtott jogorvoslati kérelem keretei lehetővé teszik. Az alperes hangsúlyozottan a felperes jogorvoslati kérelme alapján járt el, ezért a felperes alaptalanul várta el az alperestől annak hivatalbóli észlelését, hogy a nyertes ajánlattevő nyilatkozata nem megfelelő. A felperes jogorvoslati kérelme alapján az alperesnek szélesebb körű vizsgálatot nem kellett folytatnia. [33] Mindezek alapján a bíróság a felperes teljeskörűen alaptalan keresetét – a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján – elutasította. [34] Az alperes pernyertességére tekintettel a felperes a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes perköltségének megtérítésére. A perköltség összegét a bíróság az IM r. 3. § (2) bekezdése szerinti minimum összegben állapította meg, tekintettel arra, hogy az alperes a bírói mérlegeléshez szükséges módon az egyes képviseleti tevékenységekre fordított időtartamokat nem jelölte meg. [35] Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja alapján feljegyzett, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott 30.000 forint tételes eljárási illeték megfizetésére a bíróság a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte. A teljesítési határidő a Pp. 358. § (2) bekezdésére figyelemmel az Itv. 78. § (4) bekezdésén alapul. A teljesítés módját a 30/2017. (XII. 27.) IM. rendelet 3. § (2) bekezdése, míg a teljesítés elmulasztásának következményeit a 3. § (3) bekezdése határozza meg. Az eljárási illetéket a Nemzeti Adó-és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetni. Az illeték megfizetése során közleményként fel kell tüntetni a Fővárosi Törvényszéket, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. Ha a felhívásnak a megjelölt határidőben nem tesz eleget, az illeték behajtására és megfizetésére az illetékekről szóló törvény rendelkezéseit és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. [36] Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kbt. 172. § (6) bekezdése zárja ki. Budapest, 2026. június 9. Fintáné dr. Vásárhelyi Julianna s.k. dr. Váczi Katalin s.k. dr. Winklerné dr. Nóvé Ildikó s.k a tanács elnöke előadó bíró bíró