Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Федеральный верховный суд Венгрии: взыскание задолженности за инвестиции

Székesfehérvári Törvényszék — P.20269/2024/62

судебное решение дата не указана 57 687 знаков Интеллектуальная собственность в цифровой среде
Скачать На сайте источника
Действующая редакция. Последнее изменение зафиксировано 2026-11-03.

Székesfehérvári Törvényszék

Az ügy száma: 15.P.20.269/2024/62.

A felperes:

Felperes1; Cím1.

A felperes képviselője:

felperesi jogi képviselő neve, címe

Az alperes:

Alperes1; Cím2

Az alperes képviselője:

alperesi jogi képviselő neve, címe

A per tárgya:

tartozás megfizetése

Ítélet

Alperes köteles megfizetni felperesnek tizenöt napon belül 127.154.849.- (százhuszonhétmillió-százötvennégyezer-nyolcszáznegyvenkilenc) forintot, abból 80.800.000.- (nyolcvanmillió-nyolcszázezer) forint után 2023. július 1-től, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamat nyolc százalékponttal növelt értéke szerinti késedelmi kamatát, valamint 2.601.000.- forint (kettőmillió-hatszázegyezer) perköltséget.

Bíróság ezt meghaladó keresetet elutasítja.

Ítélet ellen kézbesítésétől számított tizenöt napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a Győri Ítélőtáblához intézetten, és a Székesfehérvári Törvényszéken kell benyújtani jogi képviselő közreműködése útján, elektronikus úton.

Felek számára a jogi képviselet a másodfokú eljárásban is kötelező. Az erre jogosult fél pártfogó ügyvédi képviselet biztosítása iránti esetleges kérelmét a lakóhelye/székhelye szerint illetékes járási hivatalnál működő jogi segítségnyújtó szolgálatnál terjesztheti elő. A jogi képviselő közreműködése nélkül, illetve nem szabályszerű elektronikus úton előterjesztett fellebbezést a bíróság – hiánypótlási felhívás kiadása nélkül – visszautasítja.

A másodfokú bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha valamelyik fél tárgyalás tartását kéri, a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy a tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni. Tárgyalás tartását a fellebbező fél a fellebbezésében, a fellebbező fél ellenfele pedig a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül kérheti.

Indokolás

Tényállás

[1] Bíróság peres felek, tanúk által előadottak, valamint az ügy egyéb iratai alapján az alábbi tényállást állapította meg:

[2] A társaság1 (továbbiakban: Céltársaság) termék- és üzletfejlesztés finanszírozása érdekében működő tőkét kívánt bevonni tevékenységének fejlesztésére, piacának bővítésére, franchise partnerek útján. A Céltársaság befektetési ajánlattal kereste meg felperesi társaságot, mint állami befektetőt, valamint a társaság2-t, mint társbefektetőt. Felperes előzetesen a szerződéses lényeges feltételeiről egy tájékoztatót küldött alperesnek, aki arról egyeztetéseket folytatott tanú2 és tanú1 felperesi dolgozókkal. Alperes számára gondot jelentett az a felperesi elvárás, mely szerint a Céltársaság mellett annak tulajdonosa is felel a szerződésszegésért, például a kivásárlási ár meg nem fizetéséért. Alperes 2018. augusztus 29-i levelében jelezte, az évek során az üzletmenetben sok minden változhat, nagy a kockázat, érdeklődött, lehet-e másik konstrukcióval szerződést kötni. Felperes (tanú2) válaszlevelében arról tájékoztatta alperest, mindig sikerült kompromisszumos megoldásra jutni a futamidő kitolásával, részletfizetéssel. Felperes lehetősége ugyan adott a kilépés napját követően élni az eladási jogával, de nem kívánnak bíróságra járva kikényszeríteni a visszafizetést, de a kihelyezett tőke védelméért mindent meg kell tenniük. Felperes csak olyan konstrukciót tud elfogadni, amiben a visszavásárlás hozammal együtt adott. Alperes végül ezt a szerződéses konstrukciót elfogadta, nem talált más tőkebefektetőt.

[3] Felperes szándéka szerint a befektetésre oly módon kerülhet sor, ázsiós tőkeemelés útján üzletrészt szerez a Céltársaságban, evvel annak egyik tulajdonosává válik. A Céltársaság, annak magánszemély tulajdonosa, valamint a társfektető egy együttműködési megállapodás keretében szabályozzák felperesi befektetés ütemét, módját, a Céltársaságban a tagok jogait és kötelezettségeit, az együttműködés módját. Peres felek, valamint a társbefektető között, ezen előzményeket követően 2018. szeptember 12-én jött létre az együttműködési megállapodás.

[4] A szerződés 1.1. pontja továbbá rögzíti, felperesi társaság a Magyar Állam 100%-os tulajdonában álló gazdasági társaság, aki kockázati tőkealapot kezel abból a célból, hogy a kedvezményezett gazdasági társaságokba tőkét helyezzen ki, ezáltal a társaságok pénzügyi, gazdasági helyzetét, potenciálját erősítse, bővítve ezzel a foglalkoztatást, biztosítva a fenntartható növekedést és a stabil, kiszámítható piaci finanszírozást. A Céltársaság induló vállalkozásnak minősült, a neki nyújtott támogatás feltételeit a 651/2014/EU rendelet rögzíti.

[5] A szerződés 2. pontja a fogalommeghatározások között rögzíti, felek befektetés alatt a Céltársaságba történő tőkebefektetést értik, ami a Céltársaság jegyzett tőkéjének és tőketartalékának felemelését eredményezi. A befektetés után a szerződés elvárt hozamot rögzít, ami a befektetés összegére vetítve évi 12%. A befektetés időtartamát a felek futamidőben rögzítették, felperesi kilépés napja 2023. június 30. volt. A kivásárlási vételár a befektetett összeg elvárt hozammal növelt összege, ami az első üzleti évben 12+6%, második üzleti éveben 12+3%, majd a kilépés napjáig 12% volt. A kilépés napját követően felperes jogosult volt a kivásárlási vételáron felül a késedelmi kamat és igényérvényesítési költségek követelésére.

[6] A szerződés 3.1. pontja szabályozza a befektető és magánbefektető befektetésének ütemét részösszegenként, ehhez igazodóan a tulajdonosi arányok meghatározását. A szindikátusi megállapodás ezen túl rögzítette a befektető és magánbefektetők üzletrészben megtestesülő jogosultságait, a társaság szervezeti életében történő közreműködésének módját, a Céltársaság szervezeti felépítését, a szervezeti egységek hatáskörét, működésének módját.

[7] A szerződés 7. pontja szabályozza a befektető kilépésének módját a Céltársaságból. A megállapodás rögzíti, a befektető tulajdonosi jogosultságait üzletrészének elidegenítéséből származó ellenérték részére történő megfizetésének napjáig jogosult gyakorolni. Üzletrészét a kilépés napján jogosult értékesíteni a befektető, a tagsági viszonnyal kapcsolatos jogosultságai az általa befektetett összeg maradéktalan visszafizetésével egyidejűleg szűnnek meg. A szerződés 7.2.1. pontja szabályozza az üzletrész értékesítésének a módját, azaz a kilépés napján a befektető a Céltársaságra, általa kijelölt harmadik személyre, magánszemély tulajdonosra, vagy ezek közül több személyre is az adásvételi szerződés szabályai szerint ruházza át az üzletrészét. A Céltársaság és a tulajdonos előzetesen vételi ajánlatot köteles tenni oly módon, hogy a kilépés napján a szerződés létrejöhessen. Ők egyetemleges kötelezettséget vállalnak arra, hogy a befektető üzletrészének ellenértékét, ami a kivásárlási vételárat jelenti, megfizetik felperes részére.

[8] A szerződés 8.1.2. (m) pontja szerint, amennyiben legkésőbb a kilépés napján nem történik meg a befektető kivásárlása, az súlyos szerződésszegésnek minősül. A szerződés 8.1.4. pontja szerint, súlyos szerződésszegés esetén annak orvoslására a befektető legalább tíz, legfeljebb húsz napos határidővel lehetőséget biztosíthatott. Amennyiben a szerződésszegő fél nem szünteti meg a szerződésszegést, ebben az esetben annak jogkövetkezményeit a befektető alkalmazhatja. Amennyiben súlyos szerződésszegés nem valósul meg, úgy a befektető legalább harminc napos határidőt biztosít a szerződésszegés okának megszüntetésére. A szerződés 8.2.2. (d) pontja alapján a befektető súlyos szerződésszegés esetén választhatta azt a lehetőséget is, hogy gyakorolja a szerződésben rögzített eladási jogát (8.2.7. pont helyesen).

[9] A befektető eladási jogát a szerződés 8.2.7. pontja szabályozza. E szerint a befektető üzletrészét a Céltársaságra és annak tulajdonosára egyoldalú nyilatkozattal átruházhatta, akik a fizetésért egyetemleges kötelezettséget vállaltak. Az eladási jog gyakorlása oly módon történik, a befektető erre irányuló egyoldalú írásbeli nyilatkozatát megküldi az eladási jog kötelezettjeinek. Amennyiben a kötelezettek az üzletrész meghatározott arányainak megvásárlásában nem állapodnak meg, úgy a Céltársaságban fennálló részesedésük arányában, mint közös tulajdonú üzletrészt szerzik azt meg, az ellenérték megfizetéséért pedig egyetemleges kötelezettséget vállalnak. Az eladási jog kötelezettje az üzletrész vételárát az eladási jog gyakorlását követő tizenöt napon belül köteles megfizetni az eladási jog jogosultjának, ezen időponttal szállnak át rá az üzletrészhez kapcsolódó jogosultságok és kötelezettségek. A szerződés továbbá azt is rögzíti, felek a befektető üzletrésze feletti tulajdonjog megváltozásával kapcsolatos cégeljáráshoz szükséges felhatalmazást a szerződéssel megadják.

[10] A szerződés 9.1. pontja szerint, annak időtartama határozott idejű, a kilépés napját követő egy év, azaz 2024. június 30. A szerződés megszűnése valamennyi szerződő fél szerződésben rögzített jogviszonyát megszünteti, kivéve a fizetési kötelezettség teljesítését. Felperes a létrejött szerződés alapján 80,8 millió forintos tőkebefektetést hajtott végre.

[11] Alperes az együttműködés keretében tájékoztatta arról 2020. március 17-i levelében a Céltársaság tulajdonosait, hogy a Covid járvány hatására jelentős bevételkiesés keletkezett, így a költségek csökkentésére kényszerült a társaság, bevételnövelés érdekében a házhozszállítást próbálták növelni. Mindezek mellett partnereinek a számát növelni tudta a Céltársaság, tehát időben, gyorsan reagálni tudtak a járvány során bekövetkezett változásokra, így a szerződésben rögzített ütemhez képest a Céltársaságnak korábban szüksége lesz a következő befektetési ütem lehívására, erről folytassanak tárgyalásokat.

[12] Alperes 2021. január 19-i levelében már arról tájékoztatta a tulajdonostársakat, hogy a működés lehetőségei romlanak, ezért a szerződés módosítása szükséges, nem tud kezességet vállalni felperes által javasolt átmeneti hitelre. Alperes a kilépés napjának további 2-3 évvel történő meghosszabbítását sem tudta vállalni a magas hozam miatt, ugyanis járványhelyzetben nem tervezhető a cég bevétele, így az adózott eredménye, mielőbb forrásra van szüksége a cégnek, át kell gondolni a továbbműködés lehetőségeit. Alperes 2021. márciusban további befektetőket kívánt bevonni a Céltársaságba, sikertelenül. Célkitűzése az volt, hogy felperes kivásárolható legyen a cégből, ami számítása szerint 110-120 millió forintot jelent, továbbá szeretne 120-150 millió forint további tőkét bevonni a működés folytatásához.

[13] Felek 2021 őszén felperesi kivásárlásról, annak feltételeiről, összegéről egyeztettek. Ennek során felperes 2021. szeptember 22-i levelében arról tájékoztatta alperest, egy befektetővel tárgyalt, aki számára két lehetőség adódik, vagy felperes, mint tulajdonos egyösszegű kivásárlása diszkont értéken, vagy új tulajdonostársként történő belépése tőkeemelés mellett, mely esetben a konstrukciót nyílt végűvé kell módosítani. Felperes 2021. november 30-i levelében arról tájékoztatta alperest, diszkont árat, minimális árat nem, kizárólag a szerződés szerinti kivásárlási árat tudja elfogadni elszámolásként.

[14] Alperes 2021. december 14-i levelében jelezte, befektetője elállt szándékától, ezért a cég további finanszírozásáról egyeztetniük szükséges. Alperes 2022. január 31-i előterjesztésében a társaság szervezeti működésével kapcsolatosan tett előterjesztéseket, illetőleg javasolta a kilépés napját négy évvel meghosszabbítani a járványhelyzetre tekintettel, továbbá a 15%-os mértékű elvárt hozamot 8,1%-ra leszállítani. Ennek oka, hogy a potenciális befektetők jelezték, nem tudnak úgy tőkét befektetni, ha zárt végű marad a befektetés és nem lesz nyílt végűvé átalakítva. Alperes arra hivatkozott, a járványhelyzetben a lehetőségei bezárultak, felperes ugyanakkor nem adja a tőke és hozam értéke alatt el a tulajdonrészét, ő pedig további tőkebefektetőt nem tud bevonni a cégbe, ezért nyílt végű konstrukcióban szükség lenne 2-3 lépésben további forrást bevonni és külső befektetőt keresni.

[15] Alperes végül 2023. március 13-i levelében az együttműködéssel kapcsolatosan leírta, 2020 márciusától, a Covid időszaktól gyakorlatilag a felek közötti együttműködés teljesen leállt, felperes nem vesz részt a cég operatív vezetésében, alperes ajánlataira nem reagálnak, taggyűléseken nem jelennek meg, befektetők bevonása kudarcba fulladt, így a társaság hosszú távú működése csak akkor képzelhető el, ha további forrást vonnak be a működésbe, így alperes nem lát más helyzetet, mint felperest kivásárolni a Céltársaságból, amihez azonban külső finanszírozóra van szükség. Felperes már kinyilvánította, hogy további forrást nem von be a társaságba, a szerződés módosítására nem hajlandó, ami alperes számára sem kedvező a hozam mértéke miatt. Mindezek alapján alperes felperes tulajdonrészére induló árként 8 millió forintos vételi ajánlatot tett, majd ezt 2023. augusztus 14-i levelében 15 millió forintra emelte fel azzal a feltétellel, felperest ebben az esetben kizárólag a jogszabály szerinti tagsági jogok illetik meg, nem pedig a szerződésben rögzítettek. A másik lehetőség 10 millió forintos összeg melletti kivásárlás vagyoni elsőbbségi jogok biztosítása mellett, vagy 12 millió forint ellenében az elsőbbségi jogokkal kapcsolatos összeg utólagos elszámolása mellett. Felperes ezekre a javaslatokra nem válaszolt.

[16] Felperes 2023. december 19-i levelében szólította fel alperest 80.800.000.- forint tőke, 58.103.747.- forint elvárt hozam, továbbá 13.054.806.- forint összegű lejárt késedelmi kamat megfizetésére, aminek indoka, hogy a szerződés 8.2.7. pontjában foglaltak szerint az üzletrészére alapított eladási jogát a jelen levél útján gyakorolja. Felperes arra hivatkozott, a tulajdonos nem tett olyan ajánlatot felé, amely az együttműködési szerződésben írtaknak megfelelt volna, nem történt meg a befektető kivásárlása a kilépés napjáig. Felperes előadta, a szerződés 8.1.2. (m) pontja alapján ez súlyos szerződésszegésnek minősül, ezért a befektető gyakorolja a szerződés 8.2.2. (d) pontja és 8.2.7. pontja szerinti eladási jogát. Felperes felszólította alperest, hogy a levél kézhezvételétől számított tizenöt napon belül fizesse meg a kivásárlási vételárat. Felperes a levelet 2024. január 9-én vette át.

Kereset

[17] Felperes kéri kötelezni alperest 138.903.747.- forint (80.800.000.- forint tőke és 58.103.747.- forint hozam) megfizetésére, továbbá lejárt 13.054.806.- forint késedelmi kamat megfizetésére, valamint a 138.903.747.- forint után 2023. december 20-tól a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti késedelmi kamat és a perköltség megfizetésére.

[18] Felperes a kereset indokolásaként előadta, felek között 2018. szeptember 12-én tőkebefektetéssel kapcsolatos együttműködési megállapodás jött létre, amiben alperes a Céltársasággal együtt vállalt kötelezettségeket. Felperes az együttműködési szerződés alapján 80.800.000.- forint értékben hajtott végre tőkeemelést, így a Céltársaságban 14,55%-os tulajdonrészt szerzett. A szerződés rögzítette, hogy a tőkebefektetés határozott időre szól, 2023. június 30-án lejár, amikor is a Céltársaságnak és alperesnek a kivásárlási vételárat, azaz a befektetett tőkét, valamint a szerződésben rögzített, évi 12%-os hozamát meg kell fizetnie felperesnek (számítását 11. sz. beadványában vezette le). Amennyiben erre a kilépés napján nem kerül sor, ebben az esetben 2023. június 30-át követően felperest eladási jog illette meg súlyos szerződésszegés alapján.

[19] Felperes 2023. december 19-én egyoldalú jognyilatkozatot tett felszólító levelében alperes felé, amiben eladási jogát gyakorolta. A levelet alperes 2024. január 9-én átvette. A levél szerint a kivásárlási vételár 151.958.553.- forint, amiből 80.800.000.- forint a tőke, 58.103.747.- forint az elvárt hozam, valamint 13.054.806.- forint a kilépés napjától a felszólító levél alperes általi átvételig keletkezett késedelmi kamat.

[20] Felperes előadta, a Céltársaság, valamint alperes az együttműködési megállapodás szerinti súlyos szerződésszegést elkövette azzal, hogy a kilépés napján nem tett vételi ajánlatot felperesnek és nem vásárolta vissza a tőkét a szerződés szerinti hozammal együtt, így a szerződés 8.2.2. pontja szerint felperesnek lehetősége volt az eladási jogával élnie. Alperes a szerződés 7.2.1. pontját megsértve a 8.1.2. (m) pont alapján súlyos szerződésszegést követett el, így a Ptk. 6:137. § alapján a vállalt kötelezettség teljesítését követelheti felperes. Felperes megalapozottan élt a Ptk. 6:225. § (2) bekezdése szerinti eladási jogával a szerződés 8.2.2. (d) pontja és 8.2.7. pontja szerint, így a felszólító levél kézbesítésével felek között a Ptk. 226. § (1) bekezdése alapján a jognyilatkozat sikeres közlésével peres felek között az adásvételi szerződés létrejött. Felperes arra hivatkozik, a befektetett tőke után, annak összegére vetítve évi 12%-os elvárt hozamot számolt a kilépés napjáig.

Ellenkérelem

[21] Alperes a kereset elutasítását kéri vagylagosan előterjesztett okok alapján. Elsődlegesen arra hivatkozással, eladási jog nem jött létre, aminek oka, az eladási jog súlyos szerződésszegés következtében érvényesíthető a szerződés 8.2.2. (d) pontja szerint, mely rendelkezés ugyanakkor a szerződésátruházás szabályaira hivatkozik, mely szerint szerződésben részes feleken kívülálló személyre milyen feltételek teljesülése esetén jogosult felperes az üzletrészét átruházni. Ezen rendelkezésekből nem következhet az eladási jog gyakorlásából eredő adásvételi szerződés létrejötte, így vételárfizetéssel kapcsolatos kötelezettség sem. Alperes arra hivatkozik, a szerződés 8.2.2. (g) pontja rendelkezik a 8.2.7. pont szerinti eladási jogról azzal, hogy felperes súlyos szerződésszegés következményeként érvényesítheti többi fél helytállási kötelezettsége iránti igényét. Miután a szerződésben más felek nincsenek, így ellentmondásos a szerződés ezen rendelkezése, valamint az eladási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezés, azaz nem állapítható meg az eladási jog kötelezettjének kiléte. A Ptk. 6:225. § (2) bekezdése értelmében eladási jog létrejöttéhez szükséges lényeges kérdés tekintetében, a Ptk. 6:226. §-ának (1) bekezdése ellenére, a szerződésből nem mutatható ki a felek Ptk. 6:63. §-ának (2) bekezdése szerinti megállapodása. Ezen ellentmondásos és meghatározhatatlan szerződéses tartalom miatt az eladási jog nem jött létre, erre alapítottan felperes jogot nem gyakorolhat. Alperes továbbá arra hivatkozik, az eladási jog azért sem jöhetett létre, mert a vételár nem határozható meg a szerződés alapján, ugyanis a szerződés 2. pontja, valamint ahhoz tartozó táblázat adatai alapján a vételár pontos definíciója, kiszámításának módja nem állapítható meg, a rendelkezések egymásnak ellentmondók, a Ptk. 6:226. § (1) bekezdése ellenére nem lehet megállapítani, felek melyiket tekintették irányadónak, mi az a lényeges tartalom, ami mellett az eladási jogra vonatkozó megállapodás létrejött.

[22] Alperes másodlagosan az eladási jogra vonatkozó szerződéses rendelkezések semmiségét állítja a Ptk. 6:107. § (2) bekezdésére hivatkozással, mely szerint az érthetetlen kikötés vagy az egymásnak ellentmondó kikötések a már előadott módon semmisek. Alperes továbbá arra hivatkozik, a vételár meghatározása tisztességtelen, jogszabályba ütköző és jóerkölcsbe is ütközik, késedelmi kamat tőkésítésére nincs lehetőség, ugyanakkor felperes a kivásárlás napja utáni időszakra számolt késedelmi kamat, valamint jogkövetkezmények érvényesítésével felmerülő költségek a Ptk. 6:2. §-ával, 6:48. § (1) bekezdésével ellentétesek. Alperes előadta, a Ptk. 6:88. §-ának (1) bekezdése szerint semmis szerződéses rendelkezések megkötésük időpontjával érvénytelenek. Amennyiben az érvénytelenségi ok a szerződés meghatározott részét érinti, annak jogkövetkezményeit a szerződésnek erre a részére kell alkalmazni, azonban, ha a részbeni érvénytelenség miatt az egész szerződés megdől azzal, hogy érvénytelen rész nélkül azt a felek nem kötötték volna meg, akkor az egész szerződésre az érvénytelenség megállapítható. Alperes előadja, a szerződés központi eleme a kivásárlási vételár, miután az előadott módon az nem határozható meg, továbbá semmis rendelkezéseket tartalmaz, így az egész szerződés érvénytelen.

[23] Alperes harmadlagosan az eladási jog bizonyos rendelkezéseinek a semmisségét állítja a másodlagos kérelemben előadottak szerint abban az esetben, ha az egész szerződés érvénytelensége a kifejtett okokból nem állapítható meg. Alperes szerint a szerződés említett részleges érvénytelensége esetében felperes az eladási jogát nem tudja érvényesen gyakorolni, az ellentmondásos rendelkezések miatt nem tudni, hogy ki ellen, milyen összeggel érvényesítheti ezt a követelését, annak határozott tartalma nem állapítható meg.

[24] Alperes negyedlegesen arra hivatkozik, amennyiben a bíróság nem állapítja meg az eladási jogra vonatkozó rendelkezések semmisségét, úgy megállapítható, hogy alperesi szerződésszegés hiányában felperes az eladási jogát nem jogosult gyakorolni. Ennek egyik oka, hogy a már előadott módon a kivásárlási vételár nincs egyértelműen meghatározva, a felek szerződéses akarata e tekintetben nem derül ki, ennek alapján mulasztás sem állapítható meg alperes terhére. Másfelől alperes jelzi, hogy szerződés módosítása tárgyában per van folyamatban, ami a Bíróság1 előtt indult, majd a Törvényszék1en folytatódott. Ennek tárgya a kilépés napjának módosítása, azaz a kivásárlási vételár fizetési határidejének bíróság általi módosítása. Alperesen kívüli okok, elsősorban a Covid járvány miatt előzetes üzleti várakozásai nem teljesültek, a szerződéskötést követően alperes körülményeiben lényeges változások következtek be. Alperes erre tekintettel ezen per jogerős eldöntéséig a jelen per tárgyalásának a felfüggesztését is indítványozta. Alperes ezen túl felperes közbenső szerződésszegésére is hivatkozik, ugyanis felperes állításával szemben vételi ajánlatot több alkalommal is tett alperes a kivásárlási vételárral összegfüggésben, azonban erre felperes nem nyilatkozott, visszajelzés részéről nem érkezett, így ameddig a vételi ajánlatára reagálás nem történik felperes részéről, tehát felperes mulasztásos helyzetben van, addig alperes részéről a szerződésszegés sem valósulhat meg. Alperes szerint a szerződés 7.2.1. pontja, valamint a Ptk. 6:62. §-a szerinti együttműködési és tájékoztatási kötelezettségét felperes megszegte, így vételárfizetési kötelezettsége nem vált esedékessé. Ezen túl felperes egyéb szerződésszegései is megállapíthatók, ugyanis nem segítette elő a Céltársaság működését, passzív, elutasító magatartást tanúsított a Céltársaság felvetéseivel, javaslataival kapcsolatosan, nem működött közre a társasági döntések időben történő meghozatalában. Ehhez járult hozzá a Covid járvány, továbbá a háborús helyzet, energiaválság, aminek okán lehetetlenült el a Céltársaság tevékenysége. Alperes arra hivatkozik, 2022. január 31-én szerződésmódosítási javaslattal élt, azonban felperes erre nem reagált, alperesnek szándékában állt további befektetői pénzeszközt bevonni, továbbá felperest kivásárolni a Céltársaságból, azonban felperes részéről csak a hallgatás, passzív magatartás valósult meg, ami a Céltársaság pénzügyi helyzetét hátrányosan befolyásolta.

[25] Alperes ötödlegesen a kereseti összeg megalapozatlansága miatt kéri a kereset elutasítását arra hivatkozással, a már előadottak szerint a kivásárlási vételárra vonatkozó rendelkezések ellentmondásosak, érthetetlenek, konkrét számítást a szerződéses pontok alapján nem lehet levezetni, felperes a kereset számítására vonatkozóan sem tényelőadást, sem bizonyítási indítványt nem tett.

[26] Alperes hatodlagosan arra hivatkozik, amennyiben a bíróság a szerződés egészének vagy részletének érvénytelenségét nem állapítja meg és a kereset szerint alperes fizetési kötelezettsége esedékessé vált, ebben az esetben őt csak 1.607.414.- forint és annak 2024. január 25-től számított Ptk. 6:48. § szerinti késedelmi kamatfizetési kötelezettség terheli arra hivatkozással, miután a felek nem határozták meg egyértelműen a kivásárlási vételárat, a kivásárlás napjához közeli, 2023. május 25-i cégértékelés alapján a Céltársaság forgalomképes vagyonának értéke nettó 11.047.521.- forint, amihez arányosítva felperesi üzletrészt, a visszavásárlási összeg 1.607.414.- forint. Amennyiben a bíróság a magánszemélyre vonatkozó késedelmi kamat jogalapot nem fogadja el, ebben az esetben alperes hetedlegesen a Ptk. 6:155. § (1) bekezdése szerinti kamat elszámolását tartja indokoltnak.

[27] Alperes nyolcadlagos és kilencedleges ellenkérelmében arra hivatkozik, amennyiben a bíróság megállapítja fizetési kötelezettségét, ebben az esetben a Ptk. 6:153. §-a alapján a szolgáltatás esedékességekor következett be a fizetési kötelezettsége. Miután felperesi felszólító levélből 2024. január 9-én értesült a fizetési kötelezettségéről, a megadott tizenöt nap eredménytelen eltelte után, azaz 2024. január 24-től áll fenn a fizetési kötelezettsége, elsősorban a magánszemélyekre vonatkozó késedelmi kamat, másodlagosan a vállalkozások közötti késedelmi kamatmérték alapján. Alperes továbbá előadta, felperes hozam utáni kamat igénye a Ptk. 6:47. § (1) bekezdése szerinti ügyleti kamatnak felel meg, ami nem tőkésíthető, utána késedelmi kamatot igényelni nem lehet, ez tiszteségtelen joggyakorlatot jelent. Felperes így gyakorlatilag kamatos-kamatot érvényesít, amiben a felek nem állapodtak meg.

[28] Alperes ellenkérelem-változtatásában elsődlegesen megtévesztésre, másodlagosan tévedésre hivatkozással is kéri az eladási jogra vonatkozó szerződéses rendelkezések érvénytelenségének a megállapítását. Alperes a megtévesztéssel összefüggésben arra hivatkozik, 2018. augusztusban tanú2-val levelezést folytatott arról, hogy az eladási jog lehívására a szerződés szerinti módon mindenképpen sor kerül-e. Felperes képviselője arról tájékoztatta, nem kívánják kikényszeríteni az eladási joggal kapcsolatos jogosultságaikat, alperessel mint a Céltársaság tulajdonosával szemben az eladási jog lehívására nem fog sor kerülni. Ezek a rendelkezések formalitás kedvéért kerültek a szerződésbe, mely tájékoztatás hatására alperesben az a téves feltevés alakult ki, az eladási jog lehívására nem kerül sor, tanú2 a Ptk. 6:91. § (3) bekezdése alapján megtévesztő állításokat tett.

[29] Alperes továbbá tévedésre hivatkozással a Ptk. 6:90. §-a alapján kéri az érvénytelenség megállapítását, azaz az eladási jog lehívására sor kerülhet-e vagy sem, e tekintetben volt tévedésben. Egy aktív, lehívható eladási joggal terhelt szerződést nem kötött volna meg. A felek közötti egyeztetés alapján alperesi tévedést felperes felismerhette volna, hiszen az eladási jog érvényesítése kizárólag az ő akaratán múlt.

[30] Alperes végül arra hivatkozik, felperes gazdasági erőfölényével visszaélve bírta rá alperest a szerződés megkötésére. A Ptk. 6:95. §-a szerint semmis az a szerződés, ami jogszabályba ütközik vagy amit jogszabály megkerülésével kötöttek. A tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény 21. § alapján tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, ami a perbeli esetben oly módon valósult meg, kockázati tőkebefektetés piacán felperes gazdasági erőfölénnyel rendelkezett, alperesnek nem állt rendelkezésére más befektetési lehetőség. Ezt a piaci uralkodó szerepet kihasználva felperes egyoldalúan határozta meg a szerződéses feltételeket, alkufeltételek nem voltak, alperes nem volt egyenrangú tárgyalási pozícióban. Alperes szerint felperes oly módon élt vissza a gazdasági erőfölényével, hogy a kivásárlási vételár tisztességtelenül és aránytalanul magas mértékben lett megállapítva, miközben a szerződés ezen rendelkezéseinek módosítására nem volt lehetőség, továbbá az elvárt hozam, késedelmi kamat, kivásárlási vételár érthetetlen, ellentmondó megfogalmazása tisztességtelenséget, jóerkölcsbe ütközést jelent, alperesnek kizárólag felperes által meghatározott és diktált feltételeket lehetett elfogadnia. Végül felperes eladási joga nem kerülhetett volna kikötésre, hiszen ez a kockázati tőkebefektetés lényegét rombolja.

Bíróság döntése és jogi indokai

[31] Kereset túlnyomórészt megalapozott.

[32] Alperes kifogásai alapján a bíróság elsősorban azt vizsgálta, a szerződés eladási jog gyakorlásával kapcsolatos rendelkezései érvényesek, egyértelműek-e, azt felperes jogszerűen gyakorolta-e. A szerződés 8.2.2. (d) pontjának érthetetlen, ellentmondásos megfogalmazásával, továbbá annak 8.2.5. pont szerinti szerződésátruházási joggal való ellentmondásos kikötésével összefüggésben a bíróság azt állapította meg, a 8.2.2. (d) pont nem érthetetlen, ellentmondásos, hanem a szerződés szerkesztése során adminisztrációs tévedésből felcserélték a 8.2.5., illetőleg 8.2.7. pontra való hivatkozást. A zárójelben lévő téves hivatkozásoknak azért nincs jelentősége, mert az előtte lévő szöveges rendelkezés egyértelmű, közérthető tartalommal hivatkozik súlyos szerződésszegés esetén gyakorolható jogosultságokra. A szerződés 8.2.2. (d) pontja és 8.2.7. pontja szerinti eladási jogra vonatkozó rendelkezések tehát egyfelől felek Ptk. 6:63. § (1) bekezdése szerinti akaratának kölcsönös és egybehangzó kifejeződése – ezt alperes sem cáfolta –, másfelől ezek a rendelkezések nem ütköznek a Ptk. 6:107. § (2) bekezdésébe, nem semmisek.

[33] Alperes megítélésével szemben a bíróság megállapította, a szerződés 2. pontjában meghatározott kivásárlási vételárra vonatkozó rendelkezések is egyértelműek és nincsenek ellentmondásban egymással. A vételár a befektetett tőke és a táblázat szerint üzleti évenként, a kilépés napjáig meghatározott hozam együttese. Ezt követő időszakban felperes a vételáron túl jogosult késedelmi kamatot követelni, illetőleg a követelés érvényesítésével kapcsolatos költségeket érvényesíteni. Alperes ezen kötelme a szerződésből ered és nem sérti a Ptk. 6:48. § (1) bekezdése szerinti törvényes mértékű késedelmi kamatra vonatkozó rendelkezést, ugyanis alperes a szerződés aláírásával vállalta, hogy annak 8.2.7.1. pontja szerint, a Céltársasággal egyetemlegesen megfizeti a befektetőnek a kivásárlási vételárat, aminek része a hozam is. Miután a kivásárlási vételár egyértelmű tartalommal lett meghatározva a szerződésben, megalapozatlan alperes Céltársaság üzleti értéke szerinti elszámolásra való hivatkozása (1.607.414.- forint és kamata).

[34] Felperes helytállóan hivatkozik arra, a 8.1.2. (m) pont szerinti súlyos szerződésszegés esetén alkalmazhatja annak jogkövetkezményét a 8.1.4.3. pont szerint a Céltársasággal és annak tulajdonosával szemben. Ennek során gyakorolhatja a 8.2.2.(d) pont szerinti eladási jogát a 8.2.7. pontban leírtak szerint. Felperes a keresetét arra alapítja, miután a kilépés napján nem történt meg a kivásárlása, ez magában megalapozta a szerződésszegés tényét. Ennek jogkövetkezménye az eladási jog gyakorlása, aminek 8.2.7.1. pont szerinti egyetemleges kötelezettje a Céltársaság és alperes.

[35] Alperes együttműködési kötelezettség megsértéséből eredő felperesi közbenső szerződésszegésre hivatkozása nem érinti fizetési kötelezettségét, ezért ennek bizonyítására a bíróság a tanúk meghallgatását szükségtelennek találta. Tény, hogy felperes nem mutatott aktivitást alperes által vázolt megromlott üzleti helyzet megoldásában, és nem működött közre alperesi javaslatok megvalósításában, ugyanakkor az is tény, jelezte alperesnek, kizárólag a szerződés szerinti kivásárlási ár alapján hajlandó elszámolni. A Ptk. 6:150. § rendelkezéseit felperes nem sértette meg, ugyanis ez a passzivitása nem akadályozta alperest szerződéses kötelezettsége teljesítésében. Alperes próbált a szerződéses feltételeken változtatni további befektetőtárs, illetőleg további felperesi tőke bevonásával, felperes kivásárlási árnál alacsonyabb összeg melletti kivásárlásával. Felperesnek nem állt fenn kötelezettsége számára kedvezőtlen további kockázatot jelentő feltételeket elfogadni. A szerződés rögzíti, felperes kizárólag befektetőként jár el, a társaság operatív irányításában nem vesz részt, tehát passzivitása nem valósított meg szerződésszegést. Annak értékelésével, hogy – járványhelyzet hátrányos következményeire is tekintettel – mi lett volna elvárható magatartás felperes részéről, ha az szerződésszegést, jogszabálysértést nem valósít meg, bíróság nem tudott mit kezdeni.

[36] Alperes azon hivatkozása megalapozatlan, felperes követelése 2024. január 24-én vált esedékessé, ezért késedelmi kamat csak ezt követő időponttól terheli. A szerződés 2. pontja – figyelemmel a szerződés 7.2.1. szerinti, kilépés napján történő elszámolási időpontra –értelmében, amennyiben a kötelezett a kilépés napján nem fizeti meg a vételárat, késedelembe esik, ezen időponttól jár felperesnek a szerződés 10.5. pontja szerinti késedelmi kamat. Ez a rendelkezés nincs ellentétben a szerződés 8.2.7.4. pontjában foglalt eladási jog gyakorlásának módjával, mert ez már a szerződésszegés esetére előírt eljárást szabályozza. Miután a kivásárlás napján nem történt meg a vételár megfizetése, felperes élt eladási jogával, és a felszólító levelében meghatározott tizenöt napos határidőben kellett teljesíteni. A két esedékessé válási időpont (2023. június 30. és 2024. január 24.) nem teszi a szerződést érthetetlenné, ellentmondásossá, ugyanis alperes már 2023. július 1-től késedelemben van, felperes ezért számol – egyébként indokolatlanul - két (egy lejárt időszakkal) késedelmi időszakot.

[37] Bíróság osztotta alperes azon jogi érvelését, a tőkebefektetés területén a hozam, a Ptk. 6:47. § (1) bekezdése szerinti ügyleti kamatnak, a pénz használati ellenértékének feleltethető meg. Felperes számításával szemben, a szerződés 2. pontjának kilépés napját követő üzletrészérték számításáról szóló rendelkezése egyértelműen, határozott tartalommal nem szól arról, az ügyfélnek a hozammal növel tőke összege után kellene késedelmi kamatot fizetnie. Miután ez kamatos-kamat kikötését jelenti, erről a feleknek egyértelműen meg kellett volna állapodniuk, ez azonban a szerződésből nem olvasható ki. Felperesnek tehát a befektetett tőke, annak a 2018. szeptember 19-i megfizetésétől a kilépés napjáig (2023. június 30.) elszámolt 9.696.000.- forintos évenkénti hozama (4 X 9.696.000.- forint + 7.570.849.- forint = 46.354.849.- forint), továbbá a tőke után 2023. július 1-től számított késedelmi kamata lehet a megalapozott követelése.

[38] Alperes az ellenkérelmét kiegészítette a szerződés megtámadásával, így a bíróság vizsgálta a szerződéskötés körülményeit, alperes ismereteit a szerződésről, szerződési akaratának kifejezését. Alperes a szerződéskötés körülményeivel összefüggésben arra nyilatkozott, a piacon kevés tőkebefektetőt talált, tudomására jutott, hogy felperes a gasztronómia területén is vállal tőkebefektetést, így kereste meg. Egy üzleti tervet kellett összeállítania, amit felperes elfogadott, így 160 milliós tőkebefektetést vállalt két ütemben. Felperessel 2018 nyarán kezdődtek meg az egyeztetések, személy1-vel, majd tanú2-val és tanú1val beszélt a befektetés feltételeiről, a szerződéses rendelkezésekről. Felperes küldött egy típusszerződést, annak alapján kezdődtek meg az egyeztetések. Alperes előadta, a szerződés értelmezésébe, tárgyalásokba szakembert (közgazdászt, jogászt) nem vont be, az egyeztetések során egyértelműen kiderült számára, nem igazán van lehetőség a szerződés módosítására. Abban gondolkodott, miután a Céltársaság kellő tőkével rendelkezik, lehetősége lesz arra, hogy a kilépés napján a tartozást a társaság meg tudja fizetni, felek közötti elszámolásra sor kerül. A szerződéses rendelkezésekből elsősorban a tulajdonos felelősségvállalását kifogásolta, erről tanú1val, tanú2-val egyeztetett. Ők azt mondták, ezeket a rendelkezéseket nem kell komolyan venni, lehetőség van arra, kilépés napja előtt valamilyen módon módosítsák a szerződést, egyedi megoldást dolgozzanak ki, így a tulajdonosnak nem kell felelősséget vállalnia a Céltársaság tartozásáért. Felperes felvetette, több esetben már lehetőséget biztosítottak arra, hogy a kilépés napját követően ötéves futamidő alatt egyfajta hitelként lehetett a kilépési összeget visszafizetni. Alperes arra gondolt, amennyiben a későbbiekben probléma adódik a visszafizetéssel, akkor a felek egyeztetni tudnak majd a szerződés módosításáról. Alperes úgy gondolkodott, bármilyen rendelkezést is tartalmaz a szerződés, később ezek módosíthatók a javára, erről tájékoztatta az említett két személy. A szerződésessel nem az volt a baja, hogy egyes rendelkezések félreérthetők és nem egyértelműek, abban bízott, hogy ezeket a rendelkezéseket később újra meg lehet beszélni, azokat módosítani lehet.

[39] tanú2 tanú 2019. év végéig dolgozott felperesnél, az általános szerződéskötési gyakorlatra nyilatkozott, mely szerint először a befektetési konstrukcióról egyeztettek az ügyfelekkel, ezeken a megbeszéléseken tanú1 befektetési igazgató is részt vett. Felperes két konstrukciót használt, az egyik nyílt végű, a másik zárt végű volt. A nyílt végűt elsősorban újonnan induló vállalkozások esetében használták, amikor még semmiféle eredményt nem tudott a cég felmutatni. Ez nagyobb kockázatot jelentett felperes számára, később lehetett csak hozammal számolni, bizonytalan volt, hogy felperes milyen módon tud kiszállni egy ilyen cégből, mikor van lehetősége a részesedését eladni. A zárt végű konstrukció kisebb kockázatot jelentett felperes számára, újonnan indult, de már működő cégek esetében használták ezt. Ebben az esetben kisebb volt a hozamelvárás, de garancia volt beépítve az eladási jog kikötésével. Tanú előadta, egy előzetes anyagot küldtek meg tájékoztatásul alperesnek, amit ha elfogadott, azt aláírta. Ez már a szerződés lényeges elemeit tartalmazta. Elfogadás után egyeztettek a megkötendő szerződésről, ami írásban történt a megküldött előzetes szerződés alapján, azt átnézhette, határidőt kapott arra, hogy áttanulmányozza, észrevételeit megtegye. Tanú arra emlékezett, alperes számára problémát jelentett, hogy mint magánszemély a magánvagyonával is felelt a Céltársaság tartozásaiért, ezért aggódott. Tanú előadta, arról beszéltek és a 2018. augusztusi levele is arra utal, hogy az általa ismert gyakorlat az volt, amennyiben gondot jelent a kilépés napján a felek közötti elszámolás, nincs akadálya annak, ha a cég pénzügyi, gazdasági helyzete megfelelő, egyeztetéseket kezdeményezzenek arról, lehívásra milyen feltételekkel kerüljön sor. Tanú előadta, felperes azért ragaszkodott garanciális elemekhez, többek között az eladási joghoz, mert a tőkebefektetéssel jelentős kockázatot vállalt. Tanú szerint amennyiben például a Covid helyzet miatt előre nem látható körülmények merülnek fel a társaság működésében, akkor ezt rugalmasan lehetett kezelni felperes részéről, a szerződéses rendelkezéseket újra lehetett tárgyalni. Tanú szerint ilyen rendkívüli helyzetben nem fogadható el üzletileg és erkölcsileg, ha a befektető él eladási jogával, nem biztosít egyeztetésre és szerződésmódosításra lehetőséget. Tanú előadta, nem volt elfogadható számukra, hogy a kikötött 12%-os hozamnál alacsonyabb mértékben határozzák meg a hozamot, mert a vállalt kockázathoz képest az irreálisan alacsony lett volna. Tanú szerint az volt a gyakorlat, amennyiben a lehívás időpontja közeledik, felek felveszik egymással a kapcsolatot, elszámolásról egyeztetéseket folytatnak, ennek eredményeként végül felperesi igazgatóság tudott dönteni arról, hogy milyen módon számolhatnak el a felek. Tanú előadta, a szerződéses feltételekről szóló egyeztetések során alperes alappal bízhatott abban, hogy a későbbiekben lehetősége lesz a szerződés módosítására, akár a kilépés napját, akár a magánszemély felelősségét érintően. Tanú szerint felperesnél 2020. évben vezetőváltás volt, megváltozott a szerződések teljesítéséhez való hozzáállása a vezetőségnek, több garanciát, több biztosítékot követeltek.

[40] tanú1 tanú 2019. évig dolgozott felperesnél, befektetési igazgatóként. Felperesnél megvalósult általános szerződéskötési gyakorlattal kapcsolatosan arra nyilatkozott, az ügyféltől üzleti tervet kértek, ha az megfelelő volt, felperes adott egy befektetési ajánlatot, ami gyakorlatilag a később megkötendő szerződés lényeges elemeit tartalmazta. Ezt átadták az ügyfélnek, ebből kiderült, milyen konstrukció alapján, milyen lényeges feltételekkel, milyen tartalmú szerződés megkötését vállalja felperes. Ez volt a tárgyalási alap, ezt alperes is átvette, tanulmányozhatta. Ha az alperes számára megfelelő volt, akkor a szerződéses egyeztetések megkezdődtek. Tanú szerint az előzetes befektetési ajánlattól, ami előszerződésnek is nevezhető, nagyon eltérni már nem lehetett. Általában öt év volt a kivásárlás időpontja, 12% volt a hozam, továbbá jellemző volt, hogy a Céltársasággal együtt a tulajdonosnak egyetemleges fizetési kötelezettséget kellett vállalnia. Ugyanakkor felperes készfizető kezességet nem kért, nem kellett ingatlanfedezetet, zálogot felajánlani, tartozáselismerést sem kellett tenni, tehát ez a konstrukció kedvezőbb volt az ügyfeleknek a bankhitelnél. Tanú szerint a felperesi társaság vezetése olyan együttműködést tanúsított, ha az ügyfél szándékosan nem akadályozta a cég működését, a szükséges adatokat megadták a működéssel kapcsolatosan és a működtetés biztosított volt, akkor felperes csak a legvégső esetben élt szerződéses szankciós jogaival. Ide tartozott a kilépés napja szerinti elszámolás is, felperes csak súlyos szerződésszegés esetén érvényesítette ezt a szerződéses jogát, nem az volt a cél, hogy mindenáron ebben a határidőben elszámoljanak. Ha nagyobb volt az esély arra, hogy felperes szerződésmódosítás útján hozzá tud jutni a befektetett tőkéhez, hozamhoz, akkor nyitott volt a módosításra. Tanú szerint az ötéves időtartam is rugalmasan kezelhető volt, ütemezett kivásárlásra is lehetőséget biztosított adott esetben a Céltársaságnak, nyitva volt ilyen irányú szerződésmódosításra. Tanú szerint nagyon szélsőséges és rosszhiszemű magatartás kellett a Céltársaság részéről ahhoz, hogy a súlyos szerződésszegés eseteire rögzített jogait felperes gyakorolja. Indokolatlanul nem akarták ellehetetleníteni a Céltársaságot, annak a működését, ez felperes számára sem volt üzletileg megfelelő. A cél az volt, felperes hozzá tudjon jutni a pénzéhez. Megfelelő ajánlat esetén felperes nyitott volt a szerződés módosítására. Az eladási jog gyakorlása súlyos szerződésszegés esetében egyfajta utolsó eszköz volt felperes számára, ha a körülmények nem voltak adottak a visszafizetésre a határidő lejártakor. Felperes ugyanakkor olyan kötelezettséget nem vállalt, ha probléma adódik a Céltársaság működésében, akkor nem fogja érvényesíteni a kilépés napja szerinti jogosultságait. Ez egy lehetőség volt, ha kedvező hozzáállást látott az ügyfél részéről és olyan ajánlatot kapott, ami érdemi tárgyalásra alapot adott.

[41] Alperesnek a Ptk. 6:90. § és 6:91. § szerinti, tévedésre és megtévesztésre alapított megtámadása azon alapul, a szerződéses egyeztetések során elhitették vele, hogy a kilépés napja szerinti elszámolás és a tulajdonos felelősségvállalása csak formalitás a szerződésben, felperes nem fog élni ezekkel a jogosultságaival, a szerződés módosítására a lehetőség adott. tanú2 szerint alperes alappal bízhatott abban, hogy a későbbiekben lehetősége lesz a szerződés módosítására, akár a kilépés napját, akár a magánszemély felelősségét érintően, nincs akadálya annak, ha a cég pénzügyi, gazdasági helyzete megfelelő, egyeztetéseket kezdeményezzenek arról, lehívásra milyen feltételekkel kerüljön sor. tanú1 szerint, ha nagyobb volt az esély arra, hogy felperes szerződésmódosítás útján hozzá tud jutni a befektetett tőkéhez, hozamhoz, akkor megfelelő ajánlat esetén nyitott volt a módosításra. A tévedésnek, megtévesztésnek a szerződés olyan lényeges feltételére kell vonatkoznia, aminek hiányában a fél nem kötötte volna meg a szerződést, vagy csak rá kedvezőbb tartalommal. Alperes tisztában volt azzal, felperes a szerződés lényeges tartalmán, így a kilépés napja szerinti elszámoláson, továbbá a tulajdonos felelősségvállalásán nem kíván változtatni, azok a megkötendő szerződés részei lesznek. Alperes arról is tudott a szerződés megkötését megelőző, 2018. augusztus 29-i tanú2 által írt levélből, az a gyakorlat, hogy a kilépés napja előtt a felek között már elkezdődik egy egyeztetés az elszámolásról, akkor már látható, hogy a fél képes lesz-e teljesíteni, ugyanakkor felperesnek a befektetett tőke védelme érdekében mindent meg kell tennie, megteheti, hogy kivárja a kilépés napját és él eladási jogával, de ezt nem kívánják kikényszeríteni.

[42] Bíróság megítélése szerint alperest a szerződés aláírásakor elsősorban az motiválta, a Céltársaság akkori helyzete reális esélyt adott arra, öt év elteltével felperest ki tudja vásárolni a szerződés szerint. Alperes maga nyilatkozott arra, ezért fogadta el a szerződéses feltételeket. Ezen túl alperes abban bízhatott alappal, ha öt év múlva a Céltársaság további támogatáshoz kedvező gazdasági helyzetben lesz, működésének fennmaradásában, fejlődésében alappal bízhat felperes, akkor a kilépés időpontjáról, a tulajdonos felelősségének mértékéről tárgyalásokat folytathatnak a felek. Ez azonban nem kötelezettsége, szerződéses vállalása volt felperesnek, hanem felajánlása, azaz kikényszeríteni ezt alperes nem tudta. Felperes tehát sem a szerződés lényeges tartalmát érintően, sem a szerződésben rögzített jogainak gyakorlását érintően nem vezette szándékosan félre alperest, illetőleg nem ejtette tévedésbe. Az a tény, hogy a szerződéskötést követő években, a pandémia hatásaként is a Céltársaság működése ellehetetlenült, egyrészt nem érinti a szerződéskötés időpontja szerinti körülményeket, tehát nem releváns a megtámadás szempontjából, másrészt nem felperes magatartásával függ össze. Alperes által 7/A. számon csatolt tájékoztató levelek a Céltársaság működéséről, romló gazdasági, pénzügyi helyzetéről, azt igazolják, felperes alappal nem vállalt további tőkebefektetési kockázatot, nem tudta kedvezően megítélni a Céltársaság helyzetét, jövőjét. Alperes által tett javaslatok, felajánlott kivásárlási összegek felperes számára hátrányosak voltak. Az a meghiúsult várakozása alperesnek, hogy a Céltársaság működése öt év múlva is felperes számára megfelelő lesz és partner lehet további támogatásban, illetőleg a szerződés egyes feltételeinek módosításában, nem valósítja meg a tévedés, megtévesztés törvényi tényállását.

[43] Alperes arra is hivatkozott, felperes gazdasági erőfölényével élt vissza a szerződés egyoldalú, rá kedvező tartalmának összeállításakor, ezért a szerződés jogszabályba ütközés miatt semmisnek minősül. A versenytörvény alperes által hivatkozott 21. § a) pontja szerint, tilos a gazdasági erőfölénnyel visszaélni, így különösen az üzleti kapcsolatokban tisztességtelenül vételi vagy eladási árakat megállapítani, vagy más módon indokolatlan előnyt kikötni, vagy hátrányos feltételek elfogadását kikényszeríteni. A 22. § (1) bekezdése szerint gazdasági erőfölényben az van az érintett piacon, aki a tevékenységét a piac többi résztvevőjétől nagymértékben függetlenül folytathatja, anélkül, hogy piaci magatartásának meghatározásakor érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak, szállítóinak és üzletfeleinek vele kapcsolatos piaci magatartására. ​Felperes piaci pozíciójának megítélése azért sajátos, mert állami tulajdonban, állami költségvetésből gazdálkodó részvénytársaságról van szó, akinek működését elsősorban nem a piaci viszonyok, hanem az erre a célra felszabadítható állami forrás nagysága határozta meg, így a tőkepiacon betöltött erőfölényes szerepét csak részben lehetett a 22. § (2) bekezdése szerinti feltételek teljesülése alapján megítélni.

[44] A Gazdasági Versenyhivatal a bíróság megkeresésére adott általános jellegű válaszában, gyakorlatilag a jogszabályt értelmezve előadta, a gazdasági erőfölénnyel való visszaélés törvényi tényállásának teljesüléséhez két együttes feltételnek kell megvalósulnia. Egyfelől felperesnek gazdasági erőfölényes helyzetben kell lennie, másrészt olyan magatartást kell tanúsítania, amiből megállapítható, hogy visszaélt ezen erőfölényével. A gazdasági erőfölény fennállását mindig az adott piacon kell vizsgálni, majd azt, hogy a vállalkozás gazdasági erőfölényben van-e ezen a piacon. Ez akkor valósulhat meg, ha a piac többi résztvevőjétől nagy mértékben függetlenül folytathatja gazdasági tevékenységét anélkül, hogy érdemben tekintettel kellene lennie versenytársainak piaci magatartására. A Hivatal álláspontja szerint alperesnek lehetősége lett volna felperestől eltérő befektetővel szerződést kötni (bár ezeket a befektetőket nem jelölte meg), egyéb hitelkonstrukciót igénybe venni, illetőleg vállalkozói hitelt vehetett volna igénybe vagy magántőke befektetést is alkalmazhatott volna. A Hivatal szerint a Egyesület1 honlapján több jelentős befektető érhető el. A Hivatal szerint a gazdasági erőfölény objektív, a piac szerkezetéből, nem pedig a felek által szabad akaratukból megkötött szerződés egyes rendelkezéseiből levezetendő jogi kategória. Mindezek alapján nem valószínűsíthető felperes gazdasági erőfölénye, ezzel való visszaélése. Alperes a Hivatal válaszára reagálva előadta, szerződéskötés előtt öt befektetési alapot keresett meg – erre vonatkozó levelezését csatolta –, de elutasították a befektetési lehetőséget a befektetés méretére, innováció mértékére hivatkozással. Alperes szerint a befektetők számára a vendéglátóipar, gasztronómia bizonytalan terület, ezért nem fektettek be, gyakorlatilag felperes volt az egyedüli szereplő ezen a piacon.

[45] A gazdasági erőfölényes helyzettel összefüggésben nyilatkozott tanú3 tanú, aki a társbefektető cég képviselőjeként járt el felperessel való tárgyalásokon. Tanú szerint 5-6 cég volt, akik nagyobb összegű tőkét tudtak biztosítani a Céltársaság részére, azonban a gasztronómia nagyon bizonytalan terület, a befektetések megtérülése nagyon minimális mértékű, tehát befektetőtársaságok nem szívesen fektettek be tőkét ezen a piacon. Tanú arra emlékezett, alperesnek mindvégig gondot jelentett, hogy személyes garanciát kell vállalnia a Céltársaság kötelezettségeiért, ami a tanú ismeretei szerint rendkívüli szerződéses garanciát jelentett, ugyanis ez nem volt jellemző a befektetési piacon. Az szokásos rendelkezés, hogy meghatározott idő elteltével a befektető elvárja, hogy a befektetett összeghez, annak hozamához hozzá tudjon jutni, az azonban rendkívüli, ha a Céltársaság mögötti tulajdonosi körnek is ezért felelősséget kell vállalnia. Tanú szerint egyedül felperes használta ezt a garanciális elemet a piacon. Tanú szerint azért nem vonható össze a kockázati tőkebefektetés a banki hitellel, mert bizonytalan működési körülmények mellett, induló cég esetében jelentős vagyonállomány nélkül kizárólag kockázati tőkebefektetés útján tud a Céltársaság vagyonhoz jutni. Banki hitelhez stabil árbevételre, jelentős értékű eszközállományra van szükség, a bank számára ez jelenti a biztosítékot a visszafizetésre. Tanú szerint alperesnek nem volt más választása, ha forrásra volt szüksége, kockázati tőkebefektetőt kellett találnia. Tanú előadta, felperes azért építette be a szerződéses konstrukcióba a magánszemély mögöttes felelősségét, mert állami pénzt kezelt, ezért plusz garanciákra volt szüksége, az állami pénz kihelyezése minél nagyobb arányban megtérüljön. Tanú előadta, a gasztronómia területén gyakorlatilag nem működött a kockázati tőkebefektetés, 5-6 potenciális befektetőből egy sem volt, aki ezt vállalja.

[46] tanú4 tanú a társbefektető másik képviselője szintén arra nyilatkozott, a gasztronómia piacán amennyiben alperes tőkét kívánt bevonni a Céltársaságba, a kockázati tőkebefektetésen túl más befektetési formát nem nagyon talált, bankok számára ugyanis nem volt hitelképesnek tekinthető. Tanú szerint kimondható, 2018-ban a gasztronómia területén gyakorlatilag felperes egyedüli tőkebefektetőként volt jelen. Tanú a szerződéses egyeztetésekben mint társbefektető részt vett, írásbeli egyeztetésekre emlékszik, de ennek részleteire nyilatkozni nem tudott. Tanú szerint bankhitel azért nem kerülhetett szóba a Céltársaság esetében, mert hasonló fedezetre szükség volt ott is, magánvagyonát szintén bevonták volna a konstrukcióba, ugyanakkor a bankok a kezdő cégeket nem tekintették biztos, rendesen fizető adósnak, a hitel megtérülésére is kicsi volt az esély. Tanú az egyeztetésekkel kapcsolatosan előadta, alperesnek gyakorlatilag nem volt más választása, vagy elfogadta felperes szerződéses rendelkezéseit vagy más módon próbált meg tőkéhez jutni. Tanú szintén arra nyilatkozott, ebben az üzleti szegmensben a tőkebefektetésnél kizárólag felperes használta azt a szerződéses konstrukciót, amiben a tulajdonos magánvagyonát is bevonta az ügyletbe.

[47] Bíróság a rendelkezésre álló adatok alapján úgy ítélte meg, a versenytörvény 22. § (2) bekezdésének c) pontjára figyelemmel felperes volt az egyedüli alperes számára számításba vehető piaci szereplő a tőkepiacon, aki vendéglátás, gasztronómia szakterületen tőkebefektetést vállalt, így a gazdasági erőfölényes helyzete fennállt a szerződéskötés időszakában. Felperesen kívül 5-6 befektető jöhetett még számításba alperes számára, azonban 41/A/1-4. sz. levelezés anyaga igazolja, ezek a cégek nem vállalták a befektetést. Magában az a lehetőség, hogy más befektető is jelen van a piacon, nem jelenti az erőfölény cáfolatát, hiszen a gazdasági erőfölényes helyzet nem azonos a piaci monopóliummal (Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.618/2008/4.). Az erőfölény továbbá nem zárja ki bizonyos fokú verseny létezését (Fővárosi Bíróság 3.K.32.672/2005/8.). Bíróság a leírt indokolás miatt már szükségtelennek tartotta a két tanún kívül további, a Céltársaságban eljárt, másfelől felperesnél dolgozó (így érdektelennek egyébként sem minősíthető) személyek e tárgyban történő meghallgatását.

[48] További kérdés volt, hogy felperes a gazdasági erőfölényével visszaélt-e a szerződés tartalmának összeállítása során, azaz alperesre egyoldalúan hátrányos, aránytalan terhet jelentő jogkövetkezményeket épített-e be, részben garanciális elemként. Olyan hátrányos feltételeket, amelyek nem voltak szokásosak a tőkebefektetési piacon. Ha a felek közti szerződés egyes pontjai indokolatlanul egyoldalú előnyt biztosítottak felperes számára, és ezért tisztességtelen általános szerződési feltételeknek minősülnek, akkor ezen szerződési előírások érvénytelensége megállapítható. A Céltársaság tulajdonosának bevonását a kötelezetti körbe a két tanú az általános gyakorlattól eltérő kikötésnek minősítette, ugyanakkor szokványosnak tekintették azt a befektetői elvárást, hogy egy idő elteltével a tőkét és a hozamot megkapja. A tulajdonos szerződésbe történő bevonására tanú2 és tanú1 tanúk által előadottak szerint azért volt szükség, hogy az állami pénz megtérülésének nagyobb legyen az esélye. Felperes a magántőkebefektetőkhöz képest ezért épített be további garanciális elemet a szerződésbe. Bíróság a 12%-os hozamelvárást azért nem tekintette kikényszerített feltételnek, mert alperes maga is úgy kalkulált, hogy ez kigazdálkodható. Amennyiben a szerződés megkötését követően a szerződéses feltételek az egyik fél hátrányára (például pandémia miatt) változnak meg, ez nem értékelhető az erőfölény vizsgálata során, az egyoldalú, tisztességtelen feltételnek a szerződéskötéskor kell fennállnia. Végül a bíróság nem tudott eltekinteni attól a körülménytől, alperes többször egyeztetett felperes szakembereivel a számára hátrányos feltételekről, tisztában volt ennek kockázatával, nem volt rákényszerítve, hogy ezt a fajta tőkebevonást válassza, mégis vállalta a szerződés megkötését. Bíróság egyéb adatok hiányában nem tudta megállapítani, hogy felperes visszaélt a gazdasági erőfölényes helyzetével.

[49] Bíróság alperes eljárás felfüggesztése iránti indítványának két okból nem adott helyt. Egyfelől, mert a Ptk. 6:192. § szerint a bíróság a 2024. június 30-án megszűnt szerződést utólag módosítani nem tud, másfelől – ha hatályos szerződésről lenne szó – a szerződés módosításának legkorábbi időpontja a keresetlevél benyújtásának időpontja lehet, amit alperes 2023. június 30-át követően, 2024. június 6-án nyújtott be először a Bíróság1 előtt.

[50] Bíróság felperes gazdasági erőfölény cáfolatára előterjesztett utólagos bizonyítási indítványának értékelését mellőzte azon okból, az indítvány megtételére az ellenkérelem megismerését követően, a perfelvételi szakban lett volna lehetősége felperesnek, nem a tanúk előadására reagálva, azokat cáfolva nyújtotta be beadványát, hanem az erőfölényre történt hivatkozás miatt. Az utólagos bizonyítás Pp. 220.§ (1) bekezdésének b) pontja szerinti feltételek nem állnak fenn.

Perköltség, perorvoslati tájékoztatás jogi indokai

[51] Perköltség felől a bírság a Pp. 82. § és 83. § (2) bekezdése alapján döntött az alábbiak szerint. Felperes 151.958.553.-forintos tőke követelésként jelölte meg a pertárgy értékét. Bíróság ebből 127.154.849.- forint tőke és hozam összeget ítélt meg, valamint ezen összegből a tőke után 2023. július 1-től a törvényes mértékű, szerződésben kikötött késedelmi kamatot. Alperes így 84%-ban pervesztesnek minősül, így viseli saját költségét és köteles megfizetni felperesnek 1.500.000.-forint eljárási illetékből 1.260.000.- forintot, illetőleg a 32/2003.(VIII.22.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésének c) pontja és (6) bekezdése alapján 2.000.000.- forint + 540.000.- forint áfa ügyvédi munkadíjat, amit a bíróság kilenc érdemi tárgyalásra, nyolc beadványra tekintettel, a kifejtett munka alapján, mérlegeléssel állapított meg. Evvel szemben számolandó el alperest illető 944.110.- forint + 254.910.- forint áfa ügyvédi munkadíj, a különbözet 1.341.000.- forintos munkadíj, amihez hozzá kell számítani az 1.260.000.- forintos illeték költséget. Alperesnek így 2.601.000.- forintos perköltséget kell megfizetnie felperesnek.

[52] Fellebbezési jog a Pp. 365. §-án alapul.

Székesfehérvár, 2026. március 18.

dr. Deák Zsolt s. k.

bíró

Перевод на русский: GigaChat-2, 04.11.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.