Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения

Федеральный верховный суд Венгрии: ответственность за срыв платежа из-за небрежности пользователя

Fővárosi Ítélőtábla — Pf.20245/2026/8

судебное решение дата не указана 19 607 знаков Электронная коммерция и платежи
Скачать На сайте источника
Действующая редакция. Последнее изменение зафиксировано 2026-11-05.

Fővárosi Ítélőtábla

Az ügy száma: 4.Pf.20.245/2026/8.

A felperes: felperes felperes címe

A felperes képviselője: ügyvéd1i Ügyvédi Iroda - ügyvéd1 ügyvéd ügyvéd1 címe

Az alperes: alperes alperes címe

Az alperes képviselője: ügyvéd2 kamarai jogtanácsos ügyvéd2 címe

A per tárgya: ajánlás hatályon kívül helyezése

Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék

A fellebbezéssel támadott határozat száma: 10.P.21.608/2024/12.

A fellebbezést benyújtó fél: felperes

Í t é l e t

A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja.

Kötelezi a felperest, 15 napon belül fizessen meg a Magyar Nemzeti Banknak 50.000 (ötvenezer) forint másodfokú perköltséget.

Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.

I n d o k o l á s [1] A felperes a keresetében az alperes ajánlás1 számú ajánlásának a hatályon kívül helyezését kérte, mivel az ajánlás nem felel meg a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) rendelkezéseinek.

[2] Az alperes ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint a jóvá nem hagyott fizetési művelet miatt a felperes objektív felelőssége fennáll, a kérelmező súlyos gondatlansága nem állapítható meg.

[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította, kötelezte a felperest 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 forint perköltséget. Az ítélet indokolásában rögzített tényállás értelmében a kérelmező édesanyja terméket kívánt értékesíteni a webodal online-piactér felületen. A hirdetésre weboldal1 keresztül jelentkező elkövető futárszolgálat közbeiktatásával kívánta a terméket megvásárolni, így a kérelmező édesanyja e-mail címére egy linket tartalmazó e-mailt küldött, amelyet továbbított a kérelmezőnek azzal, hogy segítsen a szállítást megoldani. A kérelmező 2023. november 15-én megnyitott e-mailben a „cég1 szállítás véglegesítés” feliratra kattintott, amellyel látszólag a cég1 által működtetett honlapra, de ténylegesen adathalász felületre került. Ezen a felületen megadta a kért e-mail címet, jelszavát, majd kiválasztotta a bankok közül a saját pénzügyi szolgáltatóját. Az elkövető a felperes bank1jának oldalán QR-kódos belépést kezdeményezett, ezt a kódot kivágta és az adathalász felületen keresztül elküldte a kérelmező részére. A kérelmező a megküldött QR-kódot a felperes által működtetett alkalmazás1 telefonos alkalmazással beolvasta és jóváhagyta az elkövető belépését. Az elkövető a kérelmező bank1jába való belépést követően 2.500.000 forint átutalására vonatkozó megbízást rögzített, ehhez generált újabb QR-kódot a valós bank1i felületről kivágva, az adathalász felületre beillesztve elküldött a kérelmező részére. A kérelmező az adathalász felületen megküldött újabb QR-kódot beolvasta, így az átutalási tranzakció megvalósult, melyről a felperes értesítést küldött a kérelmezőnek. A kérelmező kérelmére indított eljárásban az alperes 2024. június 5. napján ajánlás1 számon hozott ajánlásával felhívta a felperest, hogy térítse meg a kérelmező részére az általa jóvá nem hagyott fizetési műveletek összegét, 2.500.000 forintot és a megterhelés előtti állapotot állítsa helyre azzal, hogy a jóváírás értéknapja nem lehet későbbi, mint az a nap, amikor a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése megtörtént. Az így megállapított tényállás alapján az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy nem volt vitás, miszerint a kérelmező által kifogásolt 2.500.000 forint összegű tranzakció jóvá nem hagyott fizetési műveletnek minősül. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta, hogy a kérelmező a felperessel kötött szerződés1t megszegte-e, mivel a perben annak van jelentősége a Pft. 45. § (3) bekezdése alapján a Pft. 40. § rendelkezéseire tekintettel, hogy egy átlagosan tájékozott, átlagos ismeretekkel és tudatossággal rendelkező fogyasztótól mi volt az elvárható magatartás. Rámutatott az elsőfokú bíróság, hogy az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 25-i (EU) 2015/2366 Irányelve (PSD2 irányelv) preambuluma (72) bekezdése támpontot ad a súlyosan gondatlan magatartás értékeléséhez, azonban a Kúria Pfv.I.20.685/2024/5. számú ítéletének [32]-[33] bekezdése értelmében a Pft. 45. § (3) bekezdés szerinti mentesülésnek kettős feltétele van. A PSD2 irányelv preambuluma (72) bekezdése szerint a gondatlanságot a nemzeti joggal összhangban kell értékelni. A súlyos gondatlanság pedig jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást jelent. A kérelmező nem vitásan az elkövető által megküldött e-mailben lévő linkről megnyílt adathalász felületen adta meg az e-mail címét és jelszavát, majd az elkövető által generált és a kérelmezőnek megküldött QR kódot a mobiltelefonja segítségével beolvasta és jóváhagyta az bank1ba történő belépést. A másodjára megküldött QR-kódot is beolvasta és jóváhagyta. A személyes hitelesítési adatait, e-mail címét, jelszavát arra nem jogosult harmadik fél részére megadta, megismerhetővé tette. A látszólag cég1-től kapott elektronikus levél megnyitását életszerűnek tekinthető magatartásnak minősítette az elsőfokú bíróság. A kérelmező célja a cég1 szállítási költségeinek megfizetése volt. Az elsőfokú bíróság a kérelmező által előadott körülményekben mutatkozó eltérések ellenére az ajánlásban rögzített tényállás és a tanúvallomás alapján azt állapította meg, hogy a szállítás véglegesítése érdekében kívánt a kérelmező belépni az bank1ba. Miután a kérelmező abban a tudatban volt, hogy a cég1 internetes oldalát látja az ott kapott utasításnak megfelelően az bank1ba történő belépési szándéka nem életszerűtlen, így ezen a felületen e-mail címének, jelszavának a megadása nem ellentétes az adott helyzetben általában elvárható magatartással. A kérelmező a tudtán kívül kezdeményezett átutalás jóváhagyásához beolvasott QR-kód tekintetében azonban nem az adott helyzetben elvárható módon járt el, mert nem győződött meg annak céljáról, így megszegte a Pft. 40. § (1) bekezdésében a személyes hitelesítési adatok biztonságban tartásával kapcsolatos kötelezettségét. Az elsőfokú bíróság a Pft. 43. § (2) bekezdésének felhívásával rögzítette azt is, hogy a felperes valós bank1i felületét a kérelmező nem láthatta, csak az elkövető. A kérelmező nem tudta, hogy az elkövető átutalást kezdeményezett a bankszámlájáról. A kérelmezőben nem merült fel, hogy adathalász weboldalon jár, nem látta a felperes milyen tranzakcióhoz generálta a QR-kódot, a QR-kódból annak célja nem tűnik ki, ezért a kérelmező nem volt abban a helyzetben, hogy reálisan felmérhesse, hogy a QR-kód beolvasásával milyen tranzakció kerül jóváhagyásra és teljesítésre. Mindezek alapján arra a megállapításra jutott az elsőfokú bíróság, hogy a kérelmező kötelezettségszegése a kár okozása szempontjából nem minősül súlyosan gondatlannak. A kérelmezőnek nem kellett számolnia a kár bekövetkezésével, nem kellett előre látnia a QR-kód beolvasásának következtében keletkezett kárt. A felperes nem bizonyított a kérelmező részéről olyan kötelezettségszegést, amely a kár bekövetkezése szempontjából súlyosan gondatlannak minősül. Az alperes eljárása megfelelt a jogszabályoknak, így az elsőfokú bíróság a keresetet elutasította. Szükségtelennek tartotta a tanú meghallgatását, míg a perköltségről a Polgári perrendtartásról szóló 2016.évi CXXX. törvény (Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján határozott.

[4] A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását, az alperes ajánlás1 határozatszámú ajánlásának a hatályon kívül helyezését, másodlagosan a Pp. 381. §-a alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte. A súlyos gondatlanság értelmezése körében a jogegységi eljárással is érintett kérdéssel kapcsolatban a határozott álláspontja, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdésének alkalmazásában a fizető fél szándékosságát vagy súlyos gondatlanságát a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében meghatározott kötelezettségek megszegése vonatkozásában kell vizsgálni, nem pedig az elkövető cselekményének lehetséges következményei tekintetében. A felelőtlen, nagyfokú közömbösséget tanúsító magatartásnak a szerződéses elvárások megszegésével és a személyes hitelesítési adatok biztonságban tartásának követelményével kapcsolatban kell fennállnia. Nem vitás, hogy az elkövető az ügyfél aktív közreműködésével került olyan helyzetbe, hogy az bank1 felületbe behatolva különböző műveleteket kezdeményezett és hajtott végre. Megítélése szerint a Pft. 45. § (3) bekezdésében objektív és egyértelmű módon meghatározott súlyos gondatlan kötelezettségszegéseket követett el az ügyfele. Az bank1ot mint készpénzhelyettesítő fizetési eszközt nem a keretszerződésben foglaltak szerint használta, amikor a QR-kódot mobilbankjával beolvasta és PIN kódját megadta. Megítélése szerint a Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti mentesülés vizsgálata szempontjából kizárólag annak van jelentősége, hogy az azonosító adatok megismerhetővé tétele során a megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztó mércéjével az ügyfél elmulasztotta-e az elvárható körültekintést. Változatlanul fenntartotta az elsőfokú eljárásban részletesen kifejtett indokait. Rámutatott, hogy a Pft. szerinti súlyos gondatlanság nem azonosítható a szándékossággal. Aggályosnak tartotta a BDT2002.641. számú jogeset jelen perre történő alkalmazását. A Pft. szerinti súlyos gondatlanság sui generis fogalom, az semmilyen körülmények között nem azonosítható a bűntetőjogban alkalmazott gondatlansággal. Utalt még a BH2021.39. számú eseti döntésben írtakra is. A Kúria a szándékosság határán álló felelőtlenségnek és az esetleges hátrányos következmények iránti nagyfokú közömbösségnek tulajdonít jelentőséget a súlyosan gondatlan magatartás megállapításánál, mely zsinórmérték összhangba hozható a PSD2 irányelv preambulum (72) bekezdésében hivatkozott jelentős mértékű hanyagság fogalmával. Fenntartotta, hogy a Pft. 45. §-ában meghatározott súlyos gondatlanság megítélése során az EUB által kialakított megfelelően tájékozott, figyelmes és körültekintő átlagfogyasztóra kell a súlyos gondatlanság zsinórmértékét alkalmazni. Hivatkozott a C-210/96. számú ítéletre. A törvényi rendelkezésekből az is következik, hogy nincs jelentősége annak, hogy az ügyfél előre láthatta-e az őt ért kár mértékét. A nagyfokú közömbösséget tanúsító magatartás a szerződéses elvárások megszegésével és a személyes hitelesítési adatok biztonságban tartásának követelményével kapcsolatban kell fennálljon. Részletesen érvelt amellet, hogy alapvetően téves a biztosítási ügyekben alkalmazott jogértelmezés analóg alkalmazása. Sérelmezte, hogy az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, miszerint a szerződés1 szám1 pontja alapján az bank1ot az ügyfél a felperes honlapjáról érheti el, tehát e szerződésben vállalt kötelezettségeit önmagában azzal megsértette az ügyfél, hogy az bank1ot egy harmadik személy által megküldött elektronikus levélben található linkről kísérelte meg elérni. Az bank1on belül a csomagszállítás szolgáltatása nem rendelhető meg, így az elsőfokú bíróság okszerűtlen következtetésre jutott a tekintetben, hogy az adathalász felületre vezető linkre való rákkattintás és a személyes azonosító adatok adathalász felületen való megadása során az ügyfél nem tanúsított súlyos gondatlanságot. A másodlagos fellebbezési kérelmét a Pp. 381. §-ára alapította, az ügyfél vétkességének bizonyítására is kiterjedően kérte a tájékoztatását a bizonyítási teherről, mivel a mentesüléséhez nem mellőzhető az ügyfélnek a kár bekövetkezése vonatkozásában fennálló vétkességének a bizonyítása.

[5] Az alperes fellebbezési ellenkérelme az elsőfokú ítélet helybenhagyására irányult. Utalt arra, hogy nagyszámú a hasonló online csalások előfordulása, amely önmagában kizárja a károsultaknak a szándékosságot súroló súlyos gondatlanságát, mivel az átlagfogyasztó ilyen körülmények között nem ismerheti fel és nem is kell felismernie, hogy adathalász csalás áldozatává vált. Megítélése szerint az, hogy ki tekinthető általánosan tájékozott, észszerűen figyelmes fogyasztónak, hogy mihez viszonyítva súlyosan gondatlan valakinek a magatartása, nem lehet a valóságos körülményektől és a mindenkori életviszonyoktól elrugaszkodva megítélni. A perrel érintett eset összes körülményei és a becsatolt bizonyítékok mérlegelése alapján úgy ítélte meg, hogy a felperes nem támasztotta alá, miszerint a szóban forgó tranzakció megvalósulása vonatkozásában a kérelmező súlyosan gondatlanul járt el. Hangsúlyozta, hogy jelen esetben a csomagszállítás költségeinek megfizetése további intézkedést követelt a kérelmezőtől. Érvelt amellett, hogy a kérelmező magatartása nem minősült súlyosan gondatlannak.

[6] A felperes a Kúria 1/2026. JEH alapján is részletesen kifejtette – korábbi kúriai ítéletekre is figyelemmel – , hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti mentesülése fennáll. Indítványt terjesztett elő előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránt.

[7] Az alperes az előzetes döntéshozatali eljárást kezdeményezését ellenezte.

[8] A fellebbezés nem alapos.

[9] A Fővárosi Ítélőtábla nem látta indokát előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének. A PSD2 irányelv nem sui generis fogalomként alkalmazza a súlyos gondatlanság fogalmát, annak tartalommal megtöltése a nemzeti jogra tartozik. Az 1/2026. PJE határozatra tekintettel a Pft. jelen jogvitára alkalmazandó rendelkezései alapján, azok értelmezésével elbírálható volt a jogvita, figyelemmel az 1/2026. jogegységi határozatban kifejtettekre. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 130. § (3) bekezdés értelmében az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.

[10] A jogvita elbírálásában irányadó Pft. 45. § (3) bekezdése kimondja, hogy a pénzforgalmi szolgáltató mentesül a (4) bekezdés szerinti felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél a 40. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, így különösen ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult harmadik fél részére átadja vagy megismerhetővé teszi. A Pft. 40. § (1) bekezdése előírja, hogy az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítson.

[11] Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a jogvita elbírálásában a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használata során súlyosan gondatlanul járt el.

[12] Az időközben meghozott és így a jelen jogvita elbírálására irányadó 1/2026. jogegységi határozat szerint a Pft. 45. § (3) bekezdés alkalmazásában a súlyos gondatlanság fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményeivel, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolásával valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. A jogegységi határozat rámutatott arra, hogy a súlyos gondatlanság feltételei fennállását egyedileg kell vizsgálni.

[13] A felperes mentesülése a Pft. fentiekben felhívott speciális rendelkezése alapján állhat fenn, ezért a felperes és az ügyfele, a kérelmező között létrejött szerződés1ben foglaltaknak, a felperes által hivatkozott szerződésben írt kötelezettség megszegésének nem volt ügydöntő jelentősége a jelen peres eljárásban.

[14] Mindebből következően a jelen ajánlással érintett ügyfél magatartásának súlyos gondatlan magatartásnak minősülését a nem vitás peradatok, az ajánlásban megállapított tényállás alapján kellett megítélni. A bíróságnak az adott tényállás alapján, az eset összes körülményeit mérlegelve kellett egyedileg állást foglalnia abban, hogy a fogyasztó (a felperes ügyfele) súlyos gondatlansága, jelentős mértékű hanyagsága, közömbössége, felelőtlensége vezetett-e a kára bekövetkezéséhez. Ezért nem a fogyasztó vétkességének volt a jogvita elbírálásában ügydöntő jelentősége, így e körben az elsőfokú bíróságot külön tájékoztatási, anyagi pervezetési kötelezettség nem terhelte.

[15] Az 1/2026. jogegységi határozat indokolása kifejtette, hogy a súlyos gondatlanságnak a szabályszegésre kell vonatkoznia azzal, hogy értékelni kell az ügyfélnek a kár bekövetkezésével kapcsolatos tudattartalmát is, azaz a súlyos gondatlanság akkor áll fenn, ha a hátrányos következmények vonatkozásában oly mértékben állapítható meg a fogyasztó nagyfokú közömbössége, felelőtlensége, amely már közel áll a szándékossághoz. A jogegységi határozatban kifejtettek alapján hozta meg a perbelihez hasonló tényállás alapján a Kúria a Pfv.20.394/2026/5., Pfv.III.20.431/2026/5. számú határozatait. E határozatokban kiemelésre került, hogy a kérelmező nem kívánta és nem adta hozzájárulását az ismeretlen elkövető által kezdeményezett átutaláshoz, továbbá, hogy a súlyos gondatlanság nem állapítható meg, ha a személyes azonosítók megadása, illetve a QR-kód beolvasása a pénzforgalmi szolgáltató bank1i felületéhez hasonlító, azzal ésszerű gondosság mellett fel nem ismerhetően összetéveszthető adathalász felületen történik.

[16] A kérelmező előadását értékelve az eseménysorok alapján az állapítható meg, hogy a kérelmező nem volt tudatában annak, hogy ténylegesen nem a felperes bank1i honlapján tartózkodik, ezért a belépéshez szükséges adatok megadása körében sem kellett előre látnia a későbbi következményeket. A kérelmező a QR-kódon kívül mást nem láthatott, ezért szöveges tájékoztatás hiányában nem láthatta előre, hogy a kódok beolvasását követően az elkövető ismeretlen személy részére fog fizetési műveletet végrehajtani az ügyfél jóváhagyása nélkül.

[17] A fentiek kiemelésével az elsőfokú bíróság a bizonyítékok okszerű mérlegelésével helytállóan állapította meg, hogy a kérelmező magatartásai együttesen és összességükben sem adtak alapot a súlyos gondatlansága megállapítására, tehát a gondosság olyan szintű elhanyagolására, amelyből következően szinte kívánta a kár, mint eredmény bekövetkezését. Ezért a felperes mentesülése nem állt fenn, az alperes ajánlása megfelelt az irányadó jogszabályoknak, így a keresetet elutasító elsőfokú ítéleti döntés megalapozott.

[18] A Pp. 381. § alkalmazásának a törvényi feltételei nem álltak fenn. A kérelmező súlyos gondatlanságának és nem vétkességének volt ügydöntő jelentősége a jelen jogvita elbírálásában. Az nem volt vitás, hogy a kérelmező súlyos gondatlan magatartásának bizonyítása a felperest terhelte. Az elsőfokú bíróságot külön anyagi pervezetési kötelezettség, illetve tájékoztatási kötelezettség a Pp. 237. §-a szerint e körben nem terhelte. Az elsőfokú bíróság eljárási szabálysértés nélkül hozta meg érdemi határozatát.

[19] A Fővárosi Ítélőtábla mindezek alapján a Pp. 383. § (2) bekezdés szerint az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyta.

[20] A felperes fellebbezése eredménytelen volt, az alperes a költségét felszámította. A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Pp. 82. § és 83. § (1) bekezdése alapján határozott a másodfokú perköltség viseléséről. Az alperest kamarai jogtanácsos képviselte, akinek díjára a fellebbezés benyújtásának időpontjára figyelemmel alkalmazandó 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 6-7 §-aira tekintettel az 1. § (1) bekezdés alapján a 3. § (2) bekezdés volt az irányadó. A felszámított munkadíj összeggel egyezően állapította meg a Fővárosi Ítélőtábla a másodfokú perköltség összegét.

Budapest, 2026. október 22.

Dr. Molnár Ágnes s.k. a tanács elnöke

Dr. Merőtey Anikó s.k. Dr. Szabó Csilla s.k. előadó bíró bíró

Перевод на русский: GigaChat-2, 05.11.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.