Пульс · Документы · Венгрия · Суды Венгрии — анонимизированные решения
Федеральный верховный суд Венгрии: коррупционные преступления должностных лиц
Fővárosi Ítélőtábla — Bf.39/2026/19
Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.39/2026/19.
A Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság Budapesten a 2026. év szeptember hó 24. napján megtartott nyilvános ülés alapján meghozta és a 2026. év szeptember hó 29. napján megtartott nyilvános ülésen kihirdette a következő í t é l e t e t :
A hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt I.r. vádlott és társai ellen indult büntetőügyben a Fővárosi Törvényszék 16.B.385/2022/318. számú ítéletét I.r. vádlott I. r., II.r. vádlott II. r. és III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében megváltoztatja.
I.r. vádlott I. r. vádlottat 200 (kétszáz) napi tétel pénzbüntetésre is ítéli, az egy napi tétel összegét 1.500,- (ezerötszáz) forintban állapítja meg.
Amennyiben az I. r. vádlott az így kiszabott összesen 300.000,- (háromszázezer) forint pénzbüntetést nem fizeti meg, a pénzbüntetést vagy annak meg nem fizetett részét szabadságvesztésre kell átváltoztatni.
II.r. vádlott II. r. vádlottal szemben kiszabott foglalkozástól eltiltás tartamát 5 (öt) évre, a pénzbüntetés egy napi tételének összegét 1.500,- (ezerötszáz) forintra enyhíti.
A vele szemben kiszabott pénzbüntetés összege 300.000,- (háromszázezer) forint.
III.r. vádlott III. r. vádlott szabadságvesztése felfüggesztésének próbaidejét 5 (öt) évre súlyosítja, a vele szemben alkalmazott előzetes mentesítést mellőzi.
I.r. vádlott I. r. vádlott 1/1 tulajdonát képező, cím11 szám alatti, HRSZ1 helyrajzi számú ingatlanra a Központi Nyomozó Főügyészség 2022. március 23. napján kelt 1.Nyom.540/2022. számú határozatával elrendelt zár alá vételt a 63.500.000,- (hatvanhárommillió-ötszázezer) forint összegű vagyonelkobzás biztosítására fenntartja.
I.r. vádlott I. r. vádlottnak kiadni rendelt bűnjelpénzt és tárgyakat a pénzbüntetés biztosítására is visszatartja.
II.r. vádlott II. r. vádlott lakóhelye: cím12
Egyebekben az elsőfokú bíróság ítéletét I.r. vádlott I. r., II.r. vádlott II. r. és III.r. vádlott III. r. vádlottal szemben helybenhagyja.
Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs.
I n d o k o l á s [1] A Fővárosi Törvényszék a 2025. november 6. napján kihirdetett 16.B.385/2022/318. számú ítéletével I.r. vádlott I. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
- 2 rendbeli, a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontjának ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében,
- 3 rendbeli, a Btk. 299.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés a) és c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében,
- a Btk. 299.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés c) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett befolyással üzérkedés bűntettében,
- a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontjának ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében,
- 8 rendbeli, a Btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő személyes adattal visszaélés bűntettében,
- 2 rendbeli, a Btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében,
- a Btk. 346.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés szerint minősülő magánokirattal visszaélés vétségében és
- a Btk. 305.§ c) pontjába ütköző hivatali visszaélés bűntettében.
[2] Ezért halmazati büntetésül 8 év – börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 10 év közügyektől eltiltásra és végleges hatályú jogászi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásra ítélte. Megállapította, hogy vádlott legkorábban a szabadságvesztés büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A kiszabott szabadságvesztésbe beszámította a vádlott által előzetes fogvatartásban és lakóhelyre korlátozott bűnügyi felügyelet alatt töltött időt, meghatározva, hogy egy nap előzetes fogvatartás és négy nap bűnügyi felügyeletben töltött idő egynapi szabadságvesztésnek felel meg. Az I. r. vádlottal szemben 63.500.000 forint erejéig vagyonelkobzást rendelt el.
[3] II.r. vádlott II. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
- 2 rendbeli, a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontjának ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő bűnsegédként és folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében,
- a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pontjának ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő bűnsegédként elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntettében,
- a Btk. 305.§ c) pontjába ütköző felbujtóként elkövetett hivatali visszaélés bűntettében és
- a Btk. 372.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (4) bekezdés a) pontja szerint minősülő sikkasztás bűntettében.
[4] Ezért halmazati büntetésül 2 év – börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetés és végleges hatályú jogászi végzettséghez kötött foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 5 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy vádlott a szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 4.000 forintban állapította meg, és rendelkezett az így kiszabott összesen 800.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre átváltoztatásáról.
[5] III.r. vádlott III. r. vádlottat bűnösnek mondta ki
- 4 rendbeli, a Btk. 293.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (2) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés bűntettében,
- a Btk. 298.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző folytatólagosan elkövetett befolyás vásárlása bűntettében,
- 8 rendbeli, a Btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében és
- a Btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében.
[6] Ezért halmazati büntetésül 2 év – börtönben végrehajtandó - szabadságvesztésre, 200 napi tétel pénzbüntetés és 2 év időtartamra gazdálkodó szervezet általános vezetését ellátó szerv tagja, illetve igazgatója vagy gazdasági társaság vezető tisztségviselője, illetve felügyelőbizottságának tagja foglalkozástól eltiltásra ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 év próbaidőre felfüggesztette és megállapította, hogy vádlott a szabadságvesztés büntetés végrehajtása esetén legkorábban a büntetés kétharmad részének letöltését követő napon bocsátható feltételes szabadságra. A pénzbüntetés egy napi tételének összegét 10.000 forintban állapította meg, és rendelkezett az így kiszabott összesen 2.000.000 forint pénzbüntetés meg nem fizetése esetén annak szabadságvesztésre átváltoztatásáról. A bíróság a vádlottat előzetes mentesítésben részesítette.
[7] A bűnjelek iratok közt kezelését rendelte el, az előzetesen értékesített gépjármű vételárát és a laptopot az I. r. vádlottnak adta ki azzal, hogy azt a vagyonelkobzás és bűnügyi költség megfizetésére visszatartotta, a laptopon szereplő adatok egy részét elkobozta, és rendelkezett a bűnügyi költség viseléséről.
[8] A törvényszék ítéletével szemben az ügyész mindhárom vádlott terhére a büntetés súlyosításáért, I.r. vádlott I. r. vádlott vonatkozásában a szabadságvesztés tartamának felemelése és pénzbüntetés kiszabása, II.r. vádlott II. r. és III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében a szabadságvesztés tartamának felemelése, a szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésére vonatkozó rendelkezés mellőzése és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása érdekében, míg a III. r. vádlottat érintően a pénzbüntetés és a foglalkozástól eltiltás tartamának felemelése végett jelentett be fellebbezést. [9] Az elsőfokú ítélet ellen I.r. vádlott I. r. vádlott részben felmentésért, részben enyhítésért, védője a terhelt javára az ítélet valamennyi rendelkezése ellen, II.r. vádlott II. r. vádlott védője – három munkanap fenntartását követően a törvényes határidőn belül – részbeni felmentésért és a büntetés enyhítéséért, III.r. vádlott III. r. vádlott és védője pedig a kiszabott büntetés enyhítése céljából fellebbeztek.
[10] Az elsőfokú tárgyaláson jelen volt Központi Nyomozó Főügyészség képviselője fellebbezésének 1.Nyom.540/2022. számú írásbeli indokolásában kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság a büntetéskiszabási körülményeket nem megfelelően vette számba és nyomatékukat több esetben helytelenül értékelte.
[11] Az elsőfokú bíróság túlzott nyomatékkal vette figyelembe enyhítő körülményként az időmúlást. Bár az elkövetés és az ítélethozatal között hosszabb idő, öt év eltelt, annak tartama meg sem közelítette az elévülési időt, az időmúlásnak az éveken át tartó folyamatos elkövetés mellett is legfeljebb minimális nyomatéka lehet. A folytatólagosság körében több száz jogellenes lekérdezés történt, így a nagyszámú részcselekmény a folytatólagosság súlyosító hatását lényegesen nagyobbá teszi. A szakvélemények szerint az I. r. és II. r. vádlott nem szenved olyan betegségben, amely a büntetés elviselését jelentősen megnehezítené, így fennálló betegségeik, egészségi állapotuk enyhítő körülményként nem értékelhető.
[12] I.r. vádlott I. r. vádlott esetében azon súlyosító körülmény, hogy korrupciót üldöző hatóság tagjaként éppen súlyos korrupciós bűncselekményeket követett el, kiemelt nyomatékkal bír, de esetében az, hogy a büntetőeljárás egy részét előzetes fogvatartásban töltötte, enyhítő körülményként nem értékelhető. Szintén nem vehető figyelembe a javára a beteg édesanyjáról való gondoskodás, mivel az I. r. vádlott szorul az édesanyja segítségére, saját megélhetését is édesanyja nyugdíjából finanszírozza. Az I. r. vádlott valójában csak egy minimális részbeni ténybeli beismerő vallomást tett, amely a bűnösségre nem terjedt ki. Az ilyen megbánó nyilatkozat a vádhatóság szerint önsajnáltatásként értékelendő, mivel ahhoz valódi megbánás nem társult, ekként hiteltelen, így a minimális szintet elérő enyhítő nyomatéka sincs.
[13] II.r. vádlott II. r. vádlott aktívan kivette a részét a cselekményekből, éveken keresztül újabb és újabb jogellenes igényeket közvetített, találkozókat szervezett és önállóan rendelkezett a jogellenesen megszerzett iratok megsemmisítéséről. Az elsőfokú bíróság elmulasztotta értékelni e kezdeményező szerepet súlyosító körülményként, amely a befolyás-ráhatás alatti elkövetés enyhítő hatását kioltja, semlegesíti. A II. r. vádlott részben tagadta bűnösségét, és beismerése sem terjedt ki cselekményei egészére, a részbeni beismerés pedig kisebb enyhítő nyomatékkal bír.
[14] III.r. vádlott III. r. vádlott korrupcióellenes hivatalt viselő ügyészt korrumpált változatosan konspirált módon, ami gátlástalan elkövetésre utal. Az elsőfokú bíróság tévesen rögzítette azt is, hogy a III. r. vádlott önfeljelentéssel élt, az ügyben ugyanis személy16 tanú közölte először az eljárás alapjául szolgáló információkat. Ezért a III. r. vádlott vallomása enyhítő körülményként nem értékelhető.
[15] Mindezek alapján az I. r. vádlott esetében a büntetési tételkeret felső határához közelítő szabadságvesztés kiszabása, így tartamának felemelése indokolt. A pénzbüntetés kiszabásakor a megfelelő jövedelem, vagyon rendelkezésre állása nem konjunktív feltétel. Az I. r. vádlott megfelelő vagyonnal, a lakása 1/1 tulajdoni hányadával rendelkezik, amely ugyan zár alá vétel hatálya alatt áll, de annak figyelembevétele a pénzbüntetés kiszabhatósága körében nem mellőzhető. Így vele szemben pénzbüntetés kiszabása is indokolt. A II. r. vádlott esetében tévedett a törvényszék, amikor a szabadságvesztés mértékeként a középmértéket lényegesen alulmúló időtartamot állapított meg, és annak végrehajtása felfüggesztéséről rendelkezett. A II.r. vádlott cselekményének tárgyi súlya az I. r. vádlottéhoz hasonló, így a kiszabott büntetéssel sérült az ítélet belső arányossága. Ezért a II. r. vádlott esetében hosszabb tartamú és végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása indokolt, és mellékbüntetésül a közügyek gyakorlásától is el kell tiltani. A III. r. vádlott esetében is tévedett a törvényszék a felfüggesztett szabadságvesztés kiszabásakor, mivel a III. r. vádlott társaihoz képest csekélyebb, de mégis jelentős tárgyi súlyú korrupciós és ahhoz kapcsolódó további bűncselekményeket követett el hosszú éveken át kitartóan. Sérült az ítélet belső arányossága is, mivel a III. r. vádlottat IV.r. vádlottnál is enyhébb büntetésre ítélte. A III. r. vádlott bevallott jövedelme szintén magasabb, mint IV.r. vádlotté, és III.r. vádlott nyilvánvalóan rendelkezik további jövedelemmel is, amit képes volt havi rendszerességgel az I. r. vádlott vesztegetésére fordítani. Esetében azonban a pénzbüntetés egy napi tételének összege is feleannyi, mint IV.r. vádlott vonatkozásában, így annak felemelése is szükséges.
[16] A Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség BF.574/2015/12. számú átiratában az ügyészi fellebbezést az I. r. és II. r. vádlott vonatkozásában változatlan tartalommal fenntartotta, míg a III. r. vádlott tekintetében kiegészítette az előzetes mentesítés mellőzésével, a védelmi fellebbezéseket viszont nem tartotta alaposnak.
[17] Kifejtette, hogy a másodfokú felülbírálat terjedelme a Be. 590.§ (1) és (2) bekezdése értelmében az I. r. és II. r. vádlott tekintetében teljeskörű, míg a III. r. vádlott vonatkozásában a Be. 590.§ (10) bekezdése alapján csak a 9 rb. személyes adattal visszaélés bűntette tekintetében teljeskörű, míg a korrupciós bűncselekmények vonatkozásában csak korlátozott terjedelmű. A másodfokú eljárásban ugyanis a teljeskörű felülbírálatot megalapozó fellebbezések esetében ugyanazon bűncselekménynek kizárólag az ugyanazon törvényi tényállásba ütköző bűncselekmény minősül, azaz nem a történeti tényállásnak, hanem a törvényi tényállásnak kell egyezőnek lennie.
[18] A vádhatóság meglátása szerint a törvényszék döntően a perrendi szabályok sérelme nélkül folytatta le az eljárást, hatályon kívül helyezésre okot adó abszolút vagy relatív eljárási szabálysértést nem vétett. Bár a 2023. május 26. és 2023. december 14. napján tartott tárgyalások között valóban több, mint hat hónap telt el, a bíróság a jogosultak erre irányuló indítványa nélkül döntött az eljárás megismétléséről. Az eljárás szükségtelen megismétlése azonban értelemszerűen a büntetőeljárás lefolytatására és a büntetőjogi főkérdésekre nem volt lényeges hatással. A törvényszék helyesen állapította meg, hogy az ügyészi feljegyzések, valamint a kutatás során lefoglalt bizonyítási eszközökből származó bizonyítékok törvényesen felhasználhatók, így az ítélet indokolását kizárólag a lehallgatást engedélyező határozatok adataival szükséges kiegészíteni. A védelmi érveléssel szemben nem minősül a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének, hogy az ügyészség a vádemelést követően csatolt egyes közleményeket, mivel a Nemzeti Védelmi Szolgálat a közlemények leiratait és hanganyagait csak a vádemelést követően küldte meg az ügyészségnek. A vádlottaknak és védőiknek ezt követően módjában állt a hanganyagok megismerése, azokat a törvényszék a tárgyalás anyagává tette, és a vádlottak és védőik észrevételezték. Az Alkotmánybíróság jogértelmezését idézve az ügyészség kiemelte, hogy a fegyverek egyenlősége nem minden esetben jelenti a vád és a védelem jogosítványainak teljes azonosságát, de mindenképpen megköveteli, hogy a védelem a váddal összevethető súlyú jogosítványokkal rendelkezzen, illetve a releváns adatokat a vád, illetve a terhelt és védő ugyanolyan teljességgel és mélységben ismerhessék meg.
[19] A törvényszék tényállás-tisztázási kötelezettségének eleget tett, a tényállást megalapozottan állapította meg, az hiánytalan és teljes. A III. r. vádlott vonatkozásában a terhére megállapított korrupciós bűncselekmények tekintetében a megalapozottság nem vizsgálható. Az ítélet személyi része helyesbítésre szorul, ugyanis az I. r. vádlott 1/1-es tulajdonát képezi a lakcíme szerinti, zár alá vétellel érintett ingatlan. A III. r. vádlott korábbi elítélését, mely azóta a bűnügyi nyilvántartásból törlésre került, mellőzni szükséges.
[20] Az elsőfokú bíróság indokolási kötelezettségének széleskörűen, magas színvonalon eleget tett, valamennyi bizonyítékot ismertetett, és azokat egyenként és összességükben is értékelte. A bíróság mérlegelő tevékenysége nyomon követhető, a formállogika szabályainak megfelel, iratellenes megállapítást nem tartalmaz, és az indokolás kiterjedt a bíróság által mellőzött bizonyítási indítvány elutasítására is. Az ítélet indokolása kapcsán a vádhatóság észrevételezte, hogy az elsőfokú bíróság nem emelte ki és nem nevesítette, hogy a II. r. és III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását milyen indokok mentén függesztette fel. Az indokolásból azonban levezethető, hogy az előzetes mentesítés körében nevesített körülmények alapozták meg a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztését is.
[21] Az elsőfokú bíróság okszerűen következtetett a vádlottak bűnösségére, a bűncselekmények jogi minősítése is maradéktalanul megfelelt a büntető anyagi jogi szabályoknak. Az elsőfokú bíróság helyesen rótta a vádlottak terhére a folytatólagos elkövetést, melynek alátámasztására a vádhatóság eseti döntésekből idézett. A törvényellenes kapcsolatok számához igazodóan a korrupciós bűncselekmények rendbeliségének megállapítása törvényes. Helyesen rótta az elsőfokú bíróság a vádlottak terhére az üzletszerűséget, valamint a bűnszövetségben történő elkövetést. A II. r. vádlott esetében utalt arra, hogy a részes cselekményének jogi minősítése a tetteséhez igazodott. A II. r. vádlott tudata átfogta, hogy az I. r. vádlott a III. r. vádlottal kialakított korrupciós kapcsolat eredményeként rendszeresen, havonta jogtalan előnyben részesült, sőt, a kezdetekben a pénzátadásokban maga is közreműködött azzal, hogy ahhoz a helyszínt biztosította. A tényállásból egyértelműen következett az a közös akaratelhatározás, amely a bűnszövetség megállapításához szükséges szervezettséghez elegendő. Az elsőfokon eljárt ügyész perbeszédében kihangsúlyozta, hogy a 2017. március 10. napját megelőzően elkövetett személyes adattal visszaélés tekintetében – azok elévülése okán – közvádlói akaratát nem érvényesíti. A bűncselekmény rendbelisége meghatározásakor az ügyészség az I. r. vádlott által ezen időpont utáni adat-lekérdezésekkel érintett természetes személyek számát vette alapul. Az ezt megelőzően elkövetett személyes adattal visszaélések vonatkozásában – mivel azokra a vádlói akarat nem terjedt ki - eljárást megszüntető határozat meghozatalának sem volt helye, külön eljárást megszüntető határozat meghozatalát pedig a korrupciós bűncselekménnyel fennálló alaki halmazat zárja ki. A II. r. vádlott terhére megállapított sikkasztás bűntettének minősítése ugyancsak törvényes, mivel a tényállás nem tartalmaz olyan tényeket, hogy a II. r. vádlott a jogtalan hátrány okozásának célzatával cselekedett.
[22] A vádhatóság úgy ítélte meg, hogy a törvényszék a büntetés körében irányadó körülményeket hiányosan tárta fel, és azokat nem valós súlyuknak megfelelően értékelte, így eltúlzottan enyhe joghátrányt szabott ki. Az ügyészi fellebbezésben írtakkal egyetértve kiemelte, hogy az előzetes fogvatartásban töltött idő nyomatéka nem tekinthető jelentősnek, mert az I. r. terhelt csupán fél évig volt letartóztatásban. A III. r. vádlott büntetlen előéletűnek tekintendő, mely enyhítő körülményként veendő figyelembe, ezt esetében helyesbíteni szükséges. Eseti döntésre utalva az ügyészség hangsúlyozta, hogy a korrupciós bűncselekmények esetén a speciális prevenció mellett fokozottan kell törekedni az általános (generális) megelőzési célok érvényre juttatására. Erre figyelemmel az I. r. vádlottal szemben a büntetési tételkeret felső határához közelítő tartamú, míg a II. r. és III. r. vádlottal szemben lényegesen hosszabb tartamú, végrehajtandó szabadságvesztés büntetés és közügyektől eltiltás mellékbüntetés kiszabása indokolt. A III. r. vádlottal szemben kiszabott pénzbüntetés napi tételeinek száma nem tükrözi a bűncselekmény tárgyi súlyát, az egy napi tételének összege sem igazodik a vádlott egyéni teherbíró képességéhez annak tükrében, hogy éves nagységrendben több milliós összegeket volt hajlandó korrupciós célokra szánni. Ezért esetében a pénzbüntetés napi tételének, illetve az egy napi tétel összegének súlyosítása indokolt. Az I. r. vádlott ingatlantulajdonnal rendelkezik, mely megfelelő vagyonnak minősül, így esetében sem mellőzhető a pénzbüntetés kiszabása. Nem tévedett az elsőfokú bíróság, amikor az I. r. és II. r. vádlottat végleges hatállyal eltiltotta a jogászi végzettséghez kötött foglalkozás gyakorlásától, és helyesen járt el, amikor a III. r. vádlottat határozott ideig tartó, gazdálkodó szervezet vezető tisztségviselője foglalkozástól eltiltással sújtotta. Annak mértéke azonban nem igazodik a III. r. vádlott által vétett foglalkozási szabályszegés súlyához, azok időben is elhúzódó jellegéhez, így annak tartamát súlyosítani indokolt. Az I. r. vádlott esetében pénzbüntetés kiszabása esetén annak átváltoztatásáról is szükséges rendelkezni. A III. r. vádlott esetében az ügyészség az előzetes mentesítés mellőzésére tett indítványt. Az állandósult joggyakorlat szerint ugyanis korrupciós bűncselekmény elkövetője csak kivételesen részesíthető előzetes mentesítésben, a III. r. vádlott pedig önös érdekek mentén vezérelve, kitartó szándékkal, éveken keresztül korrumpált egy általa is tudottan igazságszolgáltatásban közreműködő személyt. A III. r. vádlott terhére rótt nagyszámú korrupciós és közbizalom elleni bűncselekmények tárgyi súlya, azok halmazata a vádlott személyében rejlő kockázatot is mutatja, mely körülmények folytán nem érdemes az előzetes mentesítésre. Az egyéb ítéleti rendelkezéseket törvényesnek minősítette.
[23] Az I. r. vádlott védője írásban benyújtott fellebbezése indokolásában elsődlegesen az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, másodlagosan az ítélet megváltoztatását és a tényállás helyesbítését, illetve ennek alapján a szabadságvesztés büntetés jelentős enyhítését indítványozta. Arra az esetre, ha a másodfokú bíróság az ítélet megalapozatlanságát nem állapítja meg, a kiszabott szabadságvesztés jelentős mértékű enyhítését kérte.
[24] A nyomozás kapcsán kiemelte, hogy az I. r. vádlott a 2022. március 23. napján foganatosított kutatáson egyéb érdekelti eljárási pozícióban vett részt, holott elfogására ugyanezen a napon korábban sor került. Az eljárási cselekményen a nyomozó ügyészség a már őrizetbe vett későbbi gyanúsítottat egyéb érdekeltként figyelmeztette eljárási jogairól, ekként a gyanúsítotti jogai gyakorlását nem biztosította. Az elsőfokú bíróság e jogszabálysértő helyzetet nem észlelte, hanem az így beszerzett nyilatkozatot a vádlott vallomásainak körében a vádlott terhére jogellenesen használta fel, mely a bírósági eljárásban is jogszabálysértést eredményezett. A vádlott vallomásaként törvényesen csak a gyanúsítotti kihallgatásán eszközölt, terhelti figyelmeztetést követően tett nyilatkozata értékelhető. Ezzel szemben a kutatás a terhelt büntetőeljárási jogainak lényeges sérelmével történt meg, ezért az ezen eljárási cselekményen beszerzett bizonyíték a Be. 167.§ (5) bekezdése alapján bizonyítékként nem használható fel. Az elsőfokú ítélet indokolása még csak utalást sem tartalmaz ezen védői indítványra, így a törvényszék indokolási kötelezettségének e tekintetben sem tett eleget. A védő kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a vádirati tényállás és a III. r. vádlott vallomásának összhangját a III.r. vádlott vallomásának mérlegelése körében a vallomás elfogadásának alátámasztására használta fel, mely nyilvánvalóan jogszabálysértő volt. Bár az elsőfokú ítélet több alkalommal a II. r. vádlott vallomásának ismertetését a korábbi vallomása megváltoztatása rögzítésével kezdte, ennek ellenére az ítélet nem foglalt állást a II. r. vádlott vallomása következetessége vagy következetlensége tekintetében. A III. r. vádlott vallomása értékelésekor nem állapítható meg, hogy az ítélet a nyomozás mely irataira utal, mellyel III.r. vádlott vallomása összehangban áll, így az indokolási kötelezettség e tekintetben is sérült. A védő kiemelte, hogy nem minősül felülmérlegelésnek a bizonyíték újraértékelése vagy átértékelése olyan esetben, ha az a megalapozatlanság kiküszöbölésével vagy az indokolási kötelezettség részbeni elmaradásának megállapításával áll összefüggésben. Álláspontja szerint az elsőfokú bíróság bizonyítékmérlegelési tevékenységét áthatja, hogy egy-egy vallomás valótlannak bizonyult vagy felelősséget hárító elemeit eltérően értékelte attól függően, hogy az adott vallomás összességében a vádirati tényállás egyes elemeit alátámasztja vagy cáfolja. Az elsőfokú bíróság e megoldása részben jogszabálysértő, részben a bizonyítékok szubjektív, szelektív és egyoldalú értékelését jelenti, és ezeken keresztül helytelen logikai következtetéseket eredményezett. Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta személy16 tanú motivációját, holott igazolt az, hogy személy16 tanú egy ellene indult súlyos büntetőeljárásban a felelősségre vonással együttjáró büntetőjogi szankcióktól mentesülés érdekében tartott kapcsolatot a III. r. vádlottal. Őt azonban megtéveszttette, és azt a látszatot keltette, hogy a III. r. vádlott érdekében jár el, így III.r. vádlott abban a hiszemben nyilatkozott, hogy vallomása részére kedvező eljárási státuszt és a büntetőjogi szankciótól mentesülést eredményezhet. Az elsőfokú bíróság azt sem értékelte, hogy ha a III. r. vádlott közölte volna, hogy korábban I.r. vádlottre nézve valótlan tényt közölt, azzal hamis vád miatt maga ellen szolgáltatott volna bizonyítékot. Ezzel együtt a II. r. vádlott vallomásának értékelése körében is vizsgálni kellett volna, hogy neki is érdeke fűződhetett ahhoz, hogy vallomásával a nyomozó ügyészség már rendelkezésre álló adatait támassza alá. Az ügyészség által készített feljegyzésekkel kapcsolatban a védő arra hivatkozott, hogy a mérlegelés során nem a feljegyzések tartalma, hanem legfeljebb a feljegyzés által utalt bizonyítékok összevetésére került sor. A nyomozó ügyészség által készített feljegyzések tartalma az ügyészség álláspontját tartalmazza, amely álláspont azonban bizonyítékként nem vehető figyelembe. A védő utalt arra, hogy a közleményeket tartalmazó jelentések között olyan is megtalálható volt, melyet a Nemzeti Védelmi Szolgálat a vádemelést megelőzően küldött meg a nyomozó ügyészség részére, egyébként pedig a tisztességes eljáráshoz való jog sérelme szempontjából irreleváns, hogy a sérelem mely büntetőeljárásban résztvevő szerv késedelme miatt következett be.
[25] Mindezek alapján az elsőfokú ítélet megalapozatlansága kiküszöbölése érdekében a tényállás módosítását kérte, abból több bekezdés mellőzését, illetve módosított tartalommal való megállapítását indítványozta.
[26] A büntetés kiszabása körében kifogásolta, hogy a főügyészség eseti döntésre hivatkozással a törvény szigorának alkalmazásának kérte, mivel a védő meglátása szerint ilyen megközelítés a büntetéskiszabási körülményeket mérlegelő bíróság döntéshozatalában sem jelenhet meg. Utalt arra, hogy azt a sajátos és egyedi eljárásjogi, egyben emberi helyzetet is figyelembe kell venni, hogy az I. r. vádlott elleni nyomozást végző ügyészek és az I. r. vádlói volt kollégái, mely a vádlott nyilatkozatainak sajátos értékelését teszik szükségessé. Az I. r. vádlott a bűncselekmények elkövetését megbánta, megbánása mély és őszinte volt. Egy korábbi, szintén ügyész ellen folyó büntetőeljárás alapján a védő szerint enyhítő körülményként értékelendő, ha a vádlott az ügy kapcsán a büntetőjogi következményeket messze túlmutató további egyéb hátrányokat is elszenvedett és fog elszenvedni a jövőben is. Mivel az I. r. vádlott esetében életkora miatt az élete újrakezdése már nem lehetséges, ezért a vele szemben kiszabott büntetés olyan súlyos hátránnyal jár, amely a jelentős enyhítést indokolja. Az ügyészség szerint egy önellátásra idős kora és egészségi állapota okán valójában képtelen személy gondozása nem minősül enyhítő körülménynek, mely megközelítés nemcsak a jogalkalmazói értelmezés, de az emberség, valamint a társadalom és a család együttélésének erkölcsi normáiból sem vezethető le. Iratellenesnek és megalapozatlannak tartotta azt az ügyészi megállapítást is, hogy a vádlott tárgyalási vallomása a bűnösségre nem terjedt ki, az „önsajnáltatás” kifejezést szintén nem megfelelőnek minősítette. A védő meggyőződése szerint az I. r. vádlott a büntetőeljárás alatt valóban egy pszichés utat járt be, amelynek vége a bűncselekmények elkövetésével való szembenézés volt. Mindezek alapján a vádhatóság súlyosításra irányuló indítványát alaptalannak tartotta, a szabadságvesztés büntetés mértékének jelentős enyhítését kérte. A vádlott vagyoni helyzete kapcsán azt hangsúlyozta, hogy az ténylegesen hozzáférhető erőforrásként nem kezelhető, így megfizetési képesség hiányában a pénzbüntetés kiszabása valójában a szabadságvesztés rejtett meghosszabbításaként funkcionálna, ezért a pénzbüntetés kiszabása iránti indítvány megalapozatlan.
[27] A II. r. vádlott védője fellebbezése írásbeli indokolásában annak irányát úgy pontosította, hogy elsődlegesen kérte, hogy az ítélőtábla a II. r. vádlottat a III. és IV. vádpontok alól mentse fel, és a bűncselekmények helyes minősítése mellett a kiszabott büntetést enyhítse, a jogászi foglalkozástól eltiltást mellőzze vagy enyhítse. Másodlagosan az ügyészi fellebbezés elutasítását és az elsőfokú ítélet helybenhagyását indítványozta.
[28] Álláspontja szerint abszolút hatályon kívül helyezési ok nem merült fel. A törvényszék a büntetéskiszabási körülményeket helyesen tárta fel, a bizonyítékokat kimerítően felsorolta és alaposan értékelte. A II. vádpont szerinti cselekményt II.r. vádlott a kezdetektől gyakorlatilag beismerte, ennek ellenére a védő vitatta a bűnszövetséget, de a bűnsegédi alakzat megállapításával egyetértett. Elismerte, hogy a vádlottak között létrejött bűnszövetségi kapcsolat, mely később egyre inkább konspirálódott. Nem tudható meg azonban az ítéletből, hogy a felsorolt cégek milyen célból és konkrétan milyen információk birtokába jutottak. Arra sincs adat, hogy az I. r. és II. r. vádlott egyenrangú fél lett volna az egyeztetések során, a találkozások célja nem a közöttük lévő korrupciós kapcsolat előmozdítása volt, ehelyett az I. r. és III. r. vádlott találkozhattak volna II.r. vádlott nélkül is. A korrupciós kapcsolat érdemi megszervezésében és gyakorlati üzemeltetésében a II. r. vádlott nem vett részt, és az is tény, hogy az ügyletekből a II. r. vádlott semmilyen anyagi juttatást nem kapott. A II. r. vádlottnak más előnye sem származott a bűncselekmények kapcsán, „sikertelen segítségnek” bizonyult, ügyfélkörét nem tudta kiépíteni az I. r. és III. r. vádlott korrupciós viszonyával összefüggésben. A II. r. vádlott szerepe hosszabb időre, több hónapra meg is szűnt, amikor az I. r. vádlott megharagudott rá, akinek domináns szerepe az egész kapcsolatukra jellemző volt.
[29] A titkos adatszerzés kapcsán kiemelte, hogy amennyiben az a vádemelés idején is aktív művelet volt, akkor annak befejezéséig nem lehet vádat emelni. Ha viszont lezárult a titkos adatszerzés, akkor a terheltnek törvényes joga erről nyomban értesülni. Nem volt törvényes azonban, hogy a vádhatóság utólag „csapta hozzá” az ügyhöz a lehallgatás eredményét. Ezért álláspontja szerint a II. r. vádlott nem lett része társai bűnszövetségének és nem üzletszerűen követte el a cselekményt. A bűnszövetség bizonyítottsága esetén a bűnsegédi alakzat megállapítását, az üzletszerű elkövetés esetén a nem jelentős immateriális előny értékelését kérte.
[30] A III. vádpont tekintetében kifogásolta, hogy az ítélet nem adott magyarázatot arra, hogy a II.r. vádlott miként szerzett tudomást az érintett cégekkel kapcsolatos NAV eljárásról, illetve mikor és hogyan kérte meg az I. r. vádlottat az adatlekérésre. Nem állapítható meg, hogy a könyvelő felkészítéséhez milyen információkra volt szükség, és azt hogyan használták fel, és nem volt megindokolva, hogy a miért kellett még két ízben lekérni az adatokat a kihallgatást követően. A tanúk a lekérdezéseket tagadták, a II. r. vádlottat terhelő adatot nem közöltek, így e vádpont vonatkozásában a II. r. vádlott felmentésének van helye. Másodlagosan a védő rámutatott, hogy semmilyen költségvetési, bűnüldözési érdek sérelme nem merült fel, és a tanácsadás ára sem bizonyított.
[31] A IV. vádponttal kapcsolatban azt emelte ki, hogy nem volt megállapítható, milyen információt kért le az I. r. vádlott, amit a magyar eljárásban ne lehetett volna megismerni. Nem tisztázott, hogy a II. r. vádlott milyen célból és milyen adat lekérdezését kérte és kapta meg az I. r. vádlottól. Ezért a hivatali visszaélés esetén megkívánt célzat kialakítása nem róható a II. r. vádlott terhére, így a védő bűncselekmény hiányában védence felmentését indítványozta.
[32] A büntetéskiszabás kapcsán hangsúlyozta, hogy a pro bono jogi munka miatt nem indokolt a II. r. vádlottat a jogászi hivatástól véglegesen eltiltani, elegendő azt határozott időre, elsősorban a jogi szakvizsgához kötött foglalkozásokra korlátozni. A védő fenti indítványainak elutasítása esetén az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte.
[33] A III. r. vádlott védője az enyhítésre irányuló fellebbezését írásban is indokolta. Ebben a kiszabott szabadságvesztés és a próbaidő mérséklését, a pénzbüntetés, illetve a foglalkozástól eltiltás mellőzését vagy jelentős enyhítését kérte, az előzetes mentesítésre vonatkozó rendelkezés fenntartását, továbbá az ügyészi súlyosításra irányuló fellebbezés elutasítását indítványozta.
[34] Kiemelte, hogy a büntetés kiszabásakor nem elegendő a bűncselekmények általános társadalmi megítélésére hivatkozni, szükséges a III. r. vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség magasabb fokát is kimutatni, ami azonban az ügyészi fellebbezésben nem került feltárásra. Mivel a vádhatóság szerint is a vádlott büntetlen előéletű, ez önmagában a szabadságvesztés tartamának mérséklését indokolja. Nem vitatható továbbá a vádlott által tanúsított együttműködő magatartás, amely szintén büntetéskiszabási jelentőséggel bír. Ha vallomását nem is lehet önfeljelentésnek nevezni, ebből nem következik a teljes beismerés és a felderítő jellegű vallomás enyhítő hatásának elvesztése, hiszen a vádlott nem a felelősség elhárítására, hanem mindvégig annak vállalására törekedett. Az időmúlás kapcsán arra hivatkozott, hogy a legkorábbi cselekménytől tíz év, a legutolsó, 2020 márciusában elkövetett magatartásoktól is több, mint hat év eltelt. A büntetéskiszabásnak pedig nemcsak az elkövetéskori, hanem az elbíráláskori társadalomra veszélyességet és a speciális prevenció szükségességét is tükröznie kell. Erre figyelemmel a hosszú időn át fennálló rendezett életvitel a szabadságvesztés tényleges végrehajtásának szükségtelensége mellett szól. A védő utalt arra, hogy jelenleg III.r. vádlott a családfenntartó, az ő kereseti viszonyai határozzák meg kiskorú gyermekei életminőségét. A stabil megélhetés, a családi felelősség, a több kiskorú gyermekről való gondoskodás, a büntetlen előélet, az együttműködés és a megbánás együttesen a speciális prevenció alacsonyabb szükségletét támasztják alá, mely körülményeknek hangsúlyosan meg kellett volna jelenni az ítéletben. A szabadságvesztés végrehajtása felfüggesztésének fenntartását kérte, mivel az elsőfokú bíróság speciális prevencióra vonatkozó következtetése nem gyengült, hanem a helyes előéleti adat és a további időmúlás következtében erősödött. A gátlástalan elkövetés a védő álláspontja szerint akkor állapítható meg, ha a folytatólagosságon és a minősített hivatali vesztegetésen túlmutató minőségi többletkörülmény értékelhető, amit azonban az ügyészi fellebbezés nem jelölt meg.
[35] A kiszabott joghátrány kapcsán a védő hangsúlyozta, hogy a vádbeli időszakban jogtalan célra fordított pénzösszeg önmagában nem azonos a terhelt jelenlegi teherbíró képességével, és nem pótolja annak egyéniesített vizsgálatát. A 2 millió forintos pénzbüntetés már önmagában is számottevő vagyoni joghátrány, amely a felfüggesztett szabadságvesztéssel és a foglalkozástól eltiltással együtt értékelendő. Ezért a védő a pénzbüntetés mérséklését kérte a vádlott aktuális jövedelmi és családi viszonyaihoz igazítva. A foglalkozástól eltiltás súlyosításához az ügyészség nem jelölt meg azt megalapozó további körülményt, ezért a védő annak mellőzését, másodlagosan annak egy évre mérséklését kérte. Hangsúlyozta, hogy az eltiltás a vádlott munkavégzését és jövedelemszerzését közvetlenül érinti, így természetszerűen családja eltartására is kihat. A védő szerint az elsőfokú bíróság a bizonyítékokat értékelve okszerűen jutott arra a következtetésre, hogy sem a speciális, sem a generális prevenciós körülmények nem indokolják letöltendő börtönbüntetés kiszabását, ezért a közügyektől eltiltás iránti ügyészi indítvány a végrehajtás felfüggesztésének fenntartása esetén eleve okafogyott. Az előzetes mentesítés kapcsán azt emelte ki, hogy az elsőfokú bíróság részletesen, személyre szabottan értékelte a vádlott javára értékelhető körülményeket, amely megalapozta annak kivételes alkalmazását. A másodfokú eljárásban a vádlott büntetlen előélete újabb enyhítő tényezőként vehető figyelembe, mely nem gyengíti, hanem kifejezetten megerősíti a törvényszék érdemességre vonatkozó következtetését, így annak mellőzésére nincs kellő alap.
[36] Összességében azt indítványozta, hogy az ítélőtábla az ügyészség súlyosításra irányuló indítványát utasítsa el, a védelem enyhítésre irányuló fellebbezésének adjon helyt, és az ítéletet a III. r. vádlott javára változtassa meg, figyelemmel a büntetéskiszabás körében enyhítő körülményként értékelhető büntetlen előéletére is. Másodlagosan a kiszabott büntetés helybenhagyását kérte.
[37] I.r. vádlott I. r. vádlott írásbeli beadványában az általa hivatkozott összeesküvés kapcsán előadta, hogy sógornője, ügyintéző1 az ő - kockázatokra történt - figyelmeztetése ellenére ellenérték fejében elvállalta a stróman ügyvezetői feladatok ellátását egy olyan cégben, amely III.r. vádlott cégeivel volt kapcsolatban. Emiatt folyt ellene és sógornője ellen közokirat-hamisítás miatt büntetőeljárás a Pesti Központi Kerületi Bíróságon. Az ügyben feljelentést kívánt tenni, de jelen ügy megindulása miatt erre nem volt módja, bár a cégek ellen azóta is NAV vizsgálat van folyamatban. Ezért kérte, hogy a bíróság javára értékelje az III.r. vádlott és korábbi ügyvédje, személy16 motivációjára rávilágító körülményeket. Hangsúlyozta, hogy a házkutatás során a nyomozó ügyészség olyan értékű tárgyakat nem talált, amelyeket a jogtalan előnyként állítólagosan átvett összeg mértéke indokolt volna. A jegyzőkönyv sem tartalmaz olyan megjegyzést, hogy az átlagot meghaladó mértékű életvitelre utaló tárgyakat találtak volna nála. Az enyhítő körülmények kapcsán megismételte, hogy beismerő vallomását maradéktalanul fenntartja azzal, hogy a legmélyebb csalódást önmagának okozta, amivel szintén szembe kell néznie. Ismét hivatkozott arra, hogy 82 éves látáskárosult édesanyjának rendszeres gondozásáról kizárólag ő gondoskodik, szülője a mindennapi élet számos területén segítségre és folyamatos támogatásra szorul. Kérte enyhítő körülményként értékelni pszichés egészségi állapotát, mely a négy éve tartó büntetőeljárás alatt jelentősen megromlott. [38] Az I. r. vádlott kérte a szabadságvesztés végrehajtása azonnali megkezdésének elhalasztását, mivel édesanyja lakhatásának biztosítására az önkormányzattal bérleti szerződést kíván kötni, ezt édesanyja állapota miatt neki kell személyesen intéznie. Nőgyógyásza feltehetően méheltávolító műtétről fog dönteni a következő kontrollvizsgálaton, ami szintén a halasztást indokolja.
[39] A nyilvános ülésen megjelent I.r. vádlott I. r. vádlott a személyi körülményeivel kapcsolatban elmondta, hogy egészségi állapota tovább romlott, a csontritkulása súlyosbodott, miómája miatt nőgyógyászati műtétet javasoltak, melyre áprilisra kapott időpontot. Változatlanul pszichiátriai kezelés alatt áll, emiatt rendszeresen gyógyszert szed. Részletezte édesanyja egészségi állapotát, akinek látásproblémája miatt szükséges a lakásbérleti szerződés megkötése a jelenlegi ingatlanra vonatkozóan.
[40] A nyilvános ülésen a Fővárosi Fellebbviteli Főügyészség képviselője az ügyészségi fellebbezésben és átiratban írtakat maradéktalanul fenntartotta. Ezt a védői fellebbezésben foglaltakra tekintettel azzal egészítette ki, hogy az indokolási kötelezettség megsértése körében az Alkotmánybíróság úgy foglalt állást, hogy nem szükséges valamennyi védekezési ok egyenkénti megcáfolása, a Be. 561.§ (3) bekezdés d) pontja a bizonyítékok rövid indokolását írja elő, mely követelménynek az elsőfokú ítélet megfelelt. Ennek kapcsán a Kúria döntéseire hivatkozott, mely szerint csak a bizonyíték-értékelés teljes hiánya eredményezhet hatályon kívül helyezést. A bizonyítékok törvényessége körében egyetértett a védői érveléssel, mely szerint az I. r. vádlott a kutatás során egyéb érdekelt pozícióban vett részt az eljárási cselekményen, így az ekkor tett vallomása mellőzendő, ez azonban nem érinti a tényállás megalapozottságát. A II. r. vádlott védője az üzletszerűség hiányára hivatkozott, de a részes magatartása a tetteséhez igazodik, mely alapján a minősítő körülmény a II. r. vádlott terhére is megállapítható a 3/2001. BK véleményre figyelemmel. A büntetéskiszabás kapcsán kiemelte, hogy a korrupció feltárása össztársadalmi érdek, különösen az igazságszolgáltatásban, így a generális prevenció célja fokozottan érvényesül. Eseti döntésekre utalva azzal érvelt, hogy az I. r. vádlott kiszabott büntetését súlyosítani szükséges arra tekintettel, hogy éveken keresztül, kitartó szándékkal követett el korrupciós bűncselekményeket, melyből 63 millió forintot realizált. Cselekményét a Központi Nyomozó Főügyészség ügyészeként követte el, ahol a korrupció feltárása volt a feladata, így esetében a büntetési tétel felső határához közelítő büntetés kiszabása indokolt, és vele szemben pénzbüntetés kiszabása is szükséges. Az I. r. és II. r. vádlottal szemben a jogászi foglalkozás gyakorlásától eltiltás megalapozott volt, mert magatartásuk a jogászi szakma becsületét is sértette. Az I. r. vádlott ingatlanára elrendelt zár alá vétel feloldása a Be. 331.§ (1) bekezdés c) pontja alapján nem indokolt, mert arra a Btk. 74.§ (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni.
[41] Az I. r. vádlott védője perbeszédében az írásban benyújtott fellebbezését fenntartotta. Az indokolási kötelezettség kapcsán utalt arra, hogy az ítéleti bizonyosság elméleti kérdés, de az ítélet indokolása során el kell jutni egy olyan szintre, hogy az egy kívülálló számára is meggyőző legyen. A büntetéskiszabás során a Btk. 79-80.§ értelmében a mérlegelés nem szűkíthető, helyette a büntetés egyéniesítése szükséges a büntetési célok eléréséhez. A speciális prevenció az I. r. vádlottnál nem bír jelentőséggel, mert életkora miatt a büntetés letöltése után nem fog újabb bűncselekményt elkövetni, a generális prevenció kapcsán pedig hivatkozott egy korábbi hasonló tárgyú ügyre. A védő elfogadta a vádhatóság érvelését, hogy az ilyen bűncselekményt elkövető személyeket súlyos büntetéssel kell sújtani, ez azonban álláspontja szerint a büntetéskiszabásnál nem játszhat szerepet. A védő kiemelte, hogy az I. r. vádlott megbánása őszinte, mély és végleges, neki ennyi idő kellett ahhoz, hogy szembe tudjon nézni tettével. Emellett utalt arra, hogy a szülő gondozása társadalmi parancs és kötelesség, ami független a büntetéskiszabási körülményekről szóló 56. BK vélemény tartalmától. Mindezek alapján az eltúlzott mértékű szabadságvesztés jelentős enyhítését indítványozta.
[42] A II. r. vádlott védője perbeszédében az írásbeli fellebbezésében írtakat ismételte meg. Ebből azt emelte ki, hogy az eljárás során nem tisztázódott a lekérdezett adatok köre és azok felhasználása, és helytelenül értékelték a II. r. vádlott szerepét, aki csak összeismertette két vádlott-társát, de nem volt döntő szerepe a kapcsolatuk működtetésében. A cselekménnyel nem nyert hasznot, nem igyekezett új ügyfélkört kiépíteni, így nem vett részt a bűnszövetség kiépítésében, és terhére az üzletszerűség sem állapítható meg. A III. vádpont körében azt hangsúlyozta, hogy a II. r. vádlottól nem kértek bűnügyi adatokat, ő csak összeismertette a feleket. A IV. vádpont tekintetében pedig arra hivatkozott, hogy nem kellett a hazai eljáráshoz a lekérdezett adat, így a bűncselekmény fogalmi eleme, a társadalomra veszélyesség hiányzik. A II. r. vádlott személyében rejlő társadalomra veszélyesség körében értékelni kell, hogy vallomásával hozzájárult a tényállás megállapításához, amit a lehallgatások megerősítettek. Tettét őszintén megbánta, amit életvitele alátámasztott. Ezért vele szemben végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása eltúlzott, mivel nem ő volt a cselekmények motorja, helyette enyhítés vagy a kiszabott büntetés helybenhagyása indokolt az enyhítő körülményekre tekintettel. Végrehajtandó szabadságvesztés kiszabása esetén azt indítványozta, hogy a terhelt a büntetés fele része letöltése után feltételes szabadságra bocsátható legyen. A végleges hatályú foglalkozástól eltiltás szükségtelen a vádlott által ingyen végzett munkára tekintettel, végleges hatállyal legfeljebb a jogi szakvizsgához kötött foglalkozástól lehetne eltiltani.
[43] A III. r. vádlott védője felszólalásában a fellebbezés írásban benyújtott indokolását fenntartotta.
[44] I.r. vádlott I. r. vádlott az utolsó szó jogán hangsúlyozta, hogy cselekményét őszintén megbánta, azon változtatni nem tud, de a következményeket vállalja. Tettére nem tudott magyarázatot adni, talán akkoriban sérthetetlennek érezte magát, de anyagi okai voltak annak, hogy elfogadta ezt a lehetőséget. Hangsúlyozta, hogy egyéb ügyészi munkáját e cselekmény nem érintette, mindvégig kellő szakmaisággal járt el, amit bizonyít munkájának kiváló értékelése. Az összeesküvés-elméletre utalva hivatkozott egy közigazgatási perre, mely során 550 millió forintot próbálnak a családján behajtani. A cselekmény következménye lett, hogy a barátai elfordultak tőle, a társadalom kivetette, egészsége megromlott és pszichés betegsége is rosszabbodott. Hangsúlyozta, hogy nincs vagyona, így sem a vagyonelkobzást, sem a pénzbüntetést megfizetni nem tudja, azt legfeljebb édesanyja tudná helyette rendezni. [45] II.r. vádlott II. r. vádlott az utolsó szó jogán tett nyilatkozatában kiemelte, hogy mindvégig együttműködő volt, és vállalja a cselekménye következményeit. Felelősségét abban látta, hogy bár nem volt irányítója a hosszú időn át folytatott bűnös tevékenységnek, de rossz döntéseket hozott, és nem állította meg a folyamatot, hagyta a többiek akaratát érvényesülni. Hangsúlyozta, hogy már nem ugyanaz az ember, mint a cselekmény elkövetésekor, az ügyvédi tevékenységét nem folytatta, helyette mediátor és adatvédelmi szakjogász végzettséget szerzett, fiataloknak tartott előadásokat, és önkéntes munkát végzett, valamint három, fokozott figyelmet igénylő gyermeket nevel. A hibáit elismerte, de a végleges hatályú foglalkozástól eltiltást eltúlzottnak ítélte. Kérte, hogy a büntetés kiszabásakor tényleges szerepét értékeljék, és vegyék figyelembe jövőbeni pozitív terveit. [46] III.r. vádlott III. r. vádlott az utolsó szó jogán azt emelte ki, hogy az általa elkövetett cselekményt már akkor megbánta, amikor az ügyészségen 2022-ben feljelentést tett, azóta viseli ennek következményeit, de vállalja azt. Három gyermeke ellátásában jelentős szerepet játszik, igyekszik őket arra nevelni, hogy ne kövessenek el ilyen hibát.
[47] Az ügyészi fellebbezés részben megalapozott, az enyhítésre irányuló védelmi fellebbezések a II. r. vádlott tekintetében eredményre vezettek.
[48] A kétirányú fellebbezések folytán eljárt ítélőtábla a büntetőeljárásról szóló 2017. évi XC. törvénynek (a továbbiakban: Be.) 590. § (1), (2) és (10) bekezdése alapján az elsőfokú ítéletet az azt megelőző bírósági eljárással együtt bírálta felül. Az I. r. és II. r. vádlott tekintetében bejelentett védelmi fellebbezések a bűnösség megállapítására vonatkozó rendelkezéseket is támadták, így az ítélet korlátozott felülbírálatának vonatkozásukban nem volt helye [Be. 583. § (3) bekezdés, 590. § (3) bekezdés]. Ennek megfelelően a másodfokú felülbírálat kiterjedt az eljárási szabályok megtartásának, az ítélet megalapozottságának, a bűnösség megállapításának, a bűncselekmények minősítésére és a büntetés kiszabására vonatkozó rendelkezéseknek, valamint az indokolás helyességének vizsgálatára is [Be. 590. § (2) és (5) bekezdés]. Ezen túlmenően az ítélőtábla a Be. 590. § (7) bekezdésben írtak alapján felülbírálat alá vonta az egyszerűsített felülvizsgálat tárgyát képező rendelkezéseket, illetve ilyen rendelkezések meghozatalának szükségességét is.
[49] Egyetértett az ítélőtábla az ügyészség által kifejtettekkel, miszerint a felülbírálat III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében csak a személyes adattal visszaélés bűncselekményekre nézve teljeskörű, a korrupciós bűncselekmények esetében azonban korlátozott terjedelmű. A másodfokú eljárásban ugyanis a Be. 590. § (10) bekezdése szerinti teljes körű felülbírálatot megalapozó fellebbezések esetében ugyanazon bűncselekménynek kizárólag az ugyanazon törvényi tényállásba ütköző bűncselekmény minősül. Az ugyanazon kifejezés nem azonosítható a szorosan összefüggő bűncselekményekkel, mert ez kiterjesztő értelmezést eredményezne, ami a jogalkotói szándékkal ellentétesen minden ügyben lehetővé tenné az „összefüggés” egyedi vizsgálata alapján - a bejelentett korlátozott fellebbezés ellenére - a teljes felülbírálatot. Ugyancsak nem értelmezhető az ugyanazon bűncselekmény ugyanazon cselekményként, azaz nem a történeti tényállásnak, hanem a törvényi tényállásnak kell egyezőnek lennie (BH 2021.327.) [50] A büntetőeljárási szabályok ettől eltérő kiterjesztő értelmezése jogbizonytalanságot eredményezne, ami a terhelt jogorvoslati jogának a sérelmét is magában hordozza (korlátozott jogorvoslati nyilatkozata ellenére a teljes jogorvoslat biztosítása). Ezért, bár az I. r. és II. r. vádlott és védőik fellebbezésükben támadták a passzív vesztegetésben bűnösségük megállapítását, ez nem eredményezte az aktív vesztegetői oldalon álló III. r. vádlottal szemben a teljeskörű felülbírálatot. Ez a két bűncselekmény egymással szoros összefüggésben áll és egymást feltételező, azonban nem azonos. III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében a vád és védelem csupán a kiszabott büntetés miatt ún. mértékes fellebbezést jelentett be, ezért a korrupciós cselekményekre a felülbírálat korlátozott terjedelmű volt.
[51] A felülvizsgálat során az ítélőtábla megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a perrendi szabályokat az eljárás alatt mindvégig megtartotta, a Be. 608. § (1) bekezdésében felsorolt abszolút, illetőleg a Be. 609.§ (1) bekezdése szerinti relatív, az ítélet hatályon kívül helyezését eredményező eljárási szabálysértést nem vétett. [52] Az elsőfokú bírósági eljárásban a vádlottak és a védők törvényes jogaikat, ezen belül kérdezési, észrevételezési és indítványtételi jogukat korlátozás nélkül gyakorolhatták, a törvényszék a tárgyalásról a nyilvánosságot nem zárta ki, a bizonyítás törvényességére vonatkozó rendelkezéseket betartotta, a bűnösség megállapítása, a cselekmény Btk. szerinti minősítése és a büntetés kiszabása tekintetében az indokolási kötelezettségének kellően eleget tett [Be. 609.§ (2) bekezdés a), b), c) és d) pont].
[53] Helyesen utalt a vádhatóság arra, hogy a 2023. május 26. és 2023. december 14. napján tartott határnapok között hat hónapnál hosszabb idő telt el, így felmerülhetett a tárgyalás megismétlésének szükségessége. A Be. 518.§ (3) bekezdése alapján azonban hat hónap eltelte után a tárgyalást csak az ügyész, a vádlott vagy a védő erre irányuló indítványára kell megismételni. Az elsőfokú bíróság azonban nem nyilatkoztatta erre a jogosultakat, (229. tkjv. 1.o.), ehelyett a jegyzőkönyvek ismertetésével a tárgyalást megismételte. Az eljárás szükségtelen megismétlése azonban nem feltétlen hatályon kívül helyezést eredményező (ún. abszolút) eljárási szabálysértés, hanem ún. relatív eljárási szabálysértésnek minősül. (BH 2022.230.)
[54] Az eljárási szabályok között kell vizsgálni továbbá a bizonyítékok törvényességét is, köztük az okiratok, a vallomások és a leplezett eszközök eredményének felhasználhatóságát.
[55] Az I. r. vádlott védője fellebbezésében kifogásoltakkal szemben a törvényszék vizsgálta e szempontból az ügyészi feljegyzéseket, az ennek kapcsán kifejtett álláspontjával az ítélőtábla maradéktalanul egyetértett (ítélet [378]-[380] bekezdés). A nyomozó ügyészség ugyanis feljegyzés formájában rögzítette az egyes bizonyítékokat (ld. elektronikus nyomozati iratok 32. szám az I. r. vádlott által csatolt orvosi iratokról), valamint a nyomozás keretében végzett eljárási cselekményeket (ld. el. nyom. ir. 34. a KNYF vendégkönyve és a „Boci” megnevezésű kimutatás kapcsán), melyek nem a vádhatóság véleményét, álláspontját tartalmazta, hanem a belőlük nyert bizonyítékokat állapította meg. Az I. r. védője nem jelölte meg, hogy a feljegyzések tartalma mitől pontatlan, illetve mely bizonyítékok összevetését sérelmezi, így nem vizsgálható, hogy a feljegyzések mely részében valótlanok, mely állítások tekinthetők kizárólag az ügyészség álláspontjának. Ennek hiányában az ítélőtábla ezen feljegyzések bizonyítékként való értékelését okszerűnek találta.
[56] Egyetértett az ítélőtábla az I. r. vádlott védője által kifejtettekkel a kutatás során tett vallomás értékelésével kapcsolatban. A I.r. vádlott tartózkodási helyén 2022. március 23. napján foganatosított kutatás során (el. nyom ir. 162. szám) az I. r. vádlott mint egyéb érdekelt vett részt, ezért őt a Be. 58.§ (3) bekezdésére figyelemmel a Be. 57.§ (2) és (5) bekezdésében írt jogokra és kötelezettségekre figyelmeztették. Eljárási pozíciójából adódóan értelemszerűen nem figyelmeztették a Be. 39.§ és 185.§ szerint a terhelti jogokra és kötelezettségekre. Ezért a kutatás során tett nyilatkozata, mint bizonyíték a Be. 167.§ (5) bekezdése alapján nem használható fel, így az ítélőtábla az elsőfokú ítélet [131] bekezdésében foglalt vallomást a bizonyítékok köréből kirekesztette. Ez azonban a tényállás megállapítását és az I. r. vádlott bűnösségére vont következtetést nem érintette. [57] A kutatás során a laptop és az okiratok lefoglalása a jogszabályi előírásoknak mindenben megfelelt, így azok bizonyítékként történő felhasználására törvényesen került sor.
[58] A Be. 234.§ (1) bekezdése értelmében a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel büntetendő szándékos bűncselekmény miatt alkalmazhatók. Ebben az esetben a büntetési tételkeret által kifejezett tárgyi súly ad alapot a különleges eszköz alkalmazására. E feltétel jelen ügyben megvalósult, mert a vád tárgyává tett korrupciós bűncselekmény büntetési tétele öt évig terjedő vagy ennél súlyosabb szabadságvesztéssel fenyegetett. [59] A Be. 252.§ (1) bekezdése szerint a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközök eredménye annak a bűncselekménynek a bizonyítására es azzal szemben használható fel, amely miatt és akivel szemben a titkos adatszerzést a bíróság engedélyezte. A (3) bekezdés értelmében annak a bűncselekménynek a bizonyítására, amely miatt a bírói engedélyhez kötött leplezett eszközöket a bíróság engedélyezte, az alkalmazás eredménye minden elkövetővel szemben felhasználható. Ebben az esetben a tárgyi összefüggés teremti meg a lehetőségét az alkalmazással nyert adatok felhasználására.
[60] Erre figyelemmel szükséges rögzíteni, hogy a II.r. vádlott II. r. vádlott által használt telefonkészülék vonatkozásában információs rendszer titkos megfigyelését és lehallgatását engedélyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2022. március 26. napján meghozott 42.Bny.1186/2022/2. számú végzésével 2022. március 23. napjától 2022. június 20. napjáig a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette miatt (el. nyom. ir. 72. szám). Ezt a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2022. június 15. napján kelt 42.Bny.2295/2022/2. számú végzésével 2022. szeptember 17. napjáig meghosszabbította (el. nyom. ir. 93. szám). A lehallgatást azonban a nyomozó ügyészség határozatával 2022. augusztus 3. napján megszüntette (el. nyom. ir. 78. szám). [61] I.r. vádlott I. r. és III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében az általuk használt telefonkészülék vonatkozásában információs rendszer titkos megfigyelését és lehallgatását engedélyezte a Budai Központi Kerületi Bíróság a 2022. március 11. napján meghozott 13.Bny.1019/2022/3. számú végzésével 2022. március 11. napjától 2022. június 8. napjáig a Btk. 294.§ (1) bekezdésébe ütköző és a (3) bekezdés a) pont ac) alpontja és b) pontja szerint minősülő hivatali vesztegetés elfogadásának bűntette és más bűncselekmények miatt (el. nyom. ir. 92. és 163. szám).
[62] Az ítélőtábla nem tekintette a tisztességes eljáráshoz való jog sérelmének, hogy az ügyészség a 2022. szeptember 9. napján történt vádemelést követően, 2022. november 9. napján csatolta be a bírósághoz a bizonyítékként felhasználni kívánt közleményeket. (38. számú utóirat) Ebből megállapítható, hogy a vádhatóság jelezte, hogy a Nemzeti Védelmi Szolgálat a közlemények leiratait 2022. október 20. napján, míg a közlemények hanganyagait 2022. október 28. napján küldte meg az ügyészségnek. A benyújtásra a 2022. december 2. napján tartott előkészítő ülés előtt sor került, és a vádhatóság mindösszesen két közlemény bizonyítékként történő felhasználását indítványozta. Ennek alapján sem a bizonyíték csatolásának időpontjára, sem annak terjedelmére tekintettel nem merült fel annak veszélye, hogy azt a vádlottak és védőik megismerni nem tudták, így a fegyverek egyenlőségének elve sérelmet szenvedett volna. Az elsőfokú bíróság a hanganyagokat felolvasással a tárgyalás anyagává is tette, melyre a védelem képviselői észrevételt is tettek (296. tjkv. 2.o.), ezért az elsőfokú bíróság alappal hivatkozott bizonyítékként tartalmukra.
[63] A törvényszék a bizonyítást teljeskörűen lefolytatta, a vádlottakat, valamint az ítéletében megjelölt tanúkat kihallgatta, illetve vallomásaikat felolvasta, továbbá a leplezett eszközökkel beszerzett adatokat és a releváns okirati bizonyítékokat közvetlen meghallgatással, valamint ismertetéssel a bizonyítás anyagává tette. Az elsőfokú bíróság a vád tárgyát képező valamennyi lényeges tényre az elbíráláshoz szükséges körben és mélységben felvette a bizonyítást, majd a tényállás-megállapítási kötelezettségének is eleget tett.
[64] A védelmi fellebbezések indokai felmentésre, illetve eltérő tényállás megállapítására irányultak. Az általuk megfogalmazott kifogások az iratellenesség és a tényből-tényre következtetés hibáját foglalták magukban.
[65] A Kúria Büntető Kollégiumának Joggyakorlat-elemző csoportja által a bíróságok hatályon kívül helyezési gyakorlatának elemzéséről elkészített 2012.EI.II.E.1/6. számú Összefoglaló vélemény szerint a megalapozottság ismérve, hogy a tényállás az elbírálás szempontjából lényeges tény vonatkozásában valósághű legyen, valamennyi lényeges tényre kiterjedő bizonyításfelvétel eredményeként minden olyan lényeges tényt tartalmazzon, aminek következménye a bíróság rendelkezése, ennélfogva felderített, iratszerű, hiánytalan és okszerű. Az indokolási kötelezettség elmulasztásaként értékelendő ezért, ha a ténybeli következtetésről nem ad számot a bíróság, mert nem tartalmazza az indokolás, hogy miért is kell helyesnek elfogadni a következtetés eredményét, ilyenkor ugyanis a ténymegállapító és döntési tevékenység ellenőrizhetetlen, tehát az ítélet felülbírálhatatlan.
[66] Az összefoglaló vélemény hangsúlyozta, hogy nem megalapozatlanság, vagyis nem a bíróság ténymegállapító tevékenységének hibája, ha a lényeges tényre vonatkozó ténymegállapítás hiánya a bíróság bizonyíték mérlegelésének eredménye, azonban az már a ténymegállapító tevékenység hibája, ha lényeges tényre nincs ténymegállapítás, pedig a bizonyítás felvétele megtörtént, illetve a rávonatkozó bizonyításfelvétel meg sem történt, ezek a megalapozatlanság esetei.
[67] Az iratellenesség akkor áll fenn, ha az iratok olyan egyértelmű, valamely tény fennállását vagy fenn nem állását perdöntő módon igazoló bizonyítékot tartalmaznak, amelyet a bíróság nem vett figyelembe a tényállás megállapításakor. Az összefoglaló vélemény kiemelte, hogy nem erről az esetről van szó, amikor mérlegelés kérdése egy adott tény megállapítása, és a bíróság mérlegelése következtében nem alapozott ténymegállapítást az iratokban található bizonyítékra. Amennyiben a mérlegelés okszerű volt, nem iratellenes a tényállás. Amennyiben nem volt az, vagy elmaradt, úgy az indokolási kötelezettség hiányossága állapítható meg.
[68] A megalapozatlanság utolsó eseteként a Kúria kifejtette, hogy a tényből-tényre következtetés hibája akkor valósul meg, ha a közvetett bizonyítás nem megfelelő, ezért nem ide tartozik a hiteltérdemlőség megítélése során elkövetett nyilvánvaló logikai hiba, továbbá az okszerű mérlegelés szabályainak megsértése, vagyis a jogalkotó ebben az esetben a közvetett bizonyítástól megkövetelt „zárt logikai láncolat” hiányát szankcionálja. A tényből-tényre következtetés hibája leggyakrabban a tényállás indokolásából derül ki, azonban a Kúria azt is hangsúlyozta, hogy megkülönböztetendő az indokolás hiányosságától, ugyanis előbbi esetben nem arról van szó, hogy nem ad számot a bíróság a tények megállapításának folyamatáról, hanem arról, hogy az általa megállapított tényekből nem következik kizárólag az a tényállás, amely az ítéletben szerepel.
[69] A Kúria EBH 2019.B.9. számú elvi bírósági határozata szerint a hatályos büntetőeljárási törvény csak a teljes – a másodfokú eljárásban helyre nem hozható – megalapozatlanság okából engedi meg a hatályon kívül helyezést, míg az ítélet részleges megalapozatlanságának kiküszöbölését a másodfokú bíróság kategorikus – mérlegelést nem tűrő – kötelezettségévé teszi. A részleges megalapozatlanság ezért hatályon kívül helyezés alapjául nem szolgálhat.
[70] Az egységes ítélkezési gyakorlatnak megfelelően az ítélőtáblák a megalapozatlanság és részbeni megalapozatlanság kérdéskörét a Kúria előzőekben hivatkozott elvi döntésében előírtak szerint vizsgálják (ÍH2019.109. és ÍH2019.111.).
[71] Az ítélőtábla az ÍH 2019.111. számú döntésében megállapította, hogy az elsőfokú bíróság ítélete akkor tekinthető teljes egészében felderítetlennek, ha az elsőfokon eljárt bíróság a vádban rögzített cselekményre, illetve az előterjesztett bizonyítási indítványokra is figyelemmel egyáltalán nem tisztázza a tényállást, vagyis azt a magatartást vagy mulasztást, illetve azokat az adatokat, tényeket, körülményeket, amelyek alapján állást lehet foglalni a terhelt(ek) büntetőjogi felelősségének kérdésében. Abban az esetben azonban, ha a hiányosságok a tényállásnak csak egy részét érintik, így a tényállás nem rögzíti valamennyi, a büntetőjogi felelősség eldöntésének szempontjából releváns körülményt, vagy a megállapított tényállás hiányossága részbeni felderítetlenségre vezethető vissza amiatt, mert a megalapozott tényállás szempontjából hiányzó elemekhez a szükséges bizonyítást nem vette fel az elsőfokú bíróság, vagy nem végezte el teljeskörűen a tényállás tisztázásához szükséges valamennyi bizonyítást, illetve – az ügyiratok tartalma ellenére – a szükséges adatokat nem rögzítette, az ítélete csak részben megalapozatlan. Ekkor azonban a Be. 593. § (1) bekezdés a), b) és c) pontjában rögzítettek szerint a másodfokú bíróság a részbeni megalapozatlanságot köteles kiküszöbölni.
[72] A tényállás hiányossága esetén a másodfokú eljárásban bizonyítás felvételének van helye, az iratellenesség pedig – értelemszerűen, mibenlétéből fakadóan – az iratok tartalma alapján orvosolható. A részleges megalapozatlanság kiküszöbölésének nincs mennyiségi korlátja, bármilyen nagy terjedelmű is a megalapozatlanság, az iratok tartalma alapján, helyes ténybeli következtetés útján vagy bizonyítás felvételével kiküszöbölhető (EBH 2018.B.8.).
[73] Mindezen szempontokra figyelemmel az ítélőtábla a felülbírálat során arra az álláspontra jutott, hogy a védők egy részének meggyőződésével szemben az elsőfokú bíróság által megállapított tényállás nem szenved hiányosságban. Az iratellenesség nem állapítható meg, mert az elsőfokú bíróság a tényállás megállapításakor minden esetben a tartalmukkal egyezően vette figyelembe az iratokat, továbbá a tényből-tényre következtetés hibája sem valósult meg, mert az általa megállapított tényekből kizárólag az ítéletében rögzített tényállás következik.
[74] Mindezek alapján az I. r. vádlott védőjének az ítélet hatályon kívül helyezésére irányuló indítványa nem foghatott helyt, mert a teljes megalapozatlanság esete nem állt fenn.
[75] Az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének tényállását – a nyilvános ülésen elhangzottak és az iratok alapján – a vádlottak személyi körülményei vonatkozásában az alábbiak szerint kiegészíti.
[76] I.r. vádlott I. r. vádlott vagyonát képezi a lakcíme szerinti ingatlan 1/1 tulajdoni hányada, mely zár alá vétellel terhelt. Egészségi állapota tovább romlott, csontritkulása miatt rendszeresen gyógyszert szed, és nőgyógyászati műtétre jegyezték elő.
[77] III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében az elsőfokú ítélet [9] bekezdésében írt korábbi elítélése feltüntetését mellőzi, így a III. r. vádlott büntetlen előéletű.
[78] A történeti tényállás [29] bekezdésében III.r. vádlottt valamennyi esetben III. r. vádlottként nevezi meg.
[79] A tényállás [64] bekezdésében – elírás folytán tévesen - szereplő dátumot 2019. január 25. napjára helyesbíti.
[80] A tényállás V. pontjában, az ítélet [89] bekezdését akként változtatja meg, hogy a bűncselekmény elkövetési értéke 15.800.000 forint, melyet a II. r. vádlott sértett sértettnek megtérített.
[81] Az elsőfokú ítélet tényállása a hivatkozott kiegészítésekkel már megalapozott és mentes a Be. 592. § (1) és (2) bekezdésében foglalt hiányosságoktól. ezért a másodfokú bíróság a felülbírálatot az indokolási kötelezettség teljesítésének vizsgálatával folytathatta, ugyanis a Kúria következetes ítélkezési gyakorlata szerint az indokolási kötelezettség teljesítése csak a megalapozott vagy megalapozottá tett tényállás tekintetében vizsgálható (EBH 2018.B.8., EBH 2019.B.9. és BH 2019. 220.).
[82] Az elsőfokú bíróság az indokolási kötelezettségét messzemenően teljesítette, a beszerzett bizonyítékokat a Be. 167. § (4) bekezdésének megfelelően önmagukban és egymással összevetve, összességükben is értékelte, majd a Be. 561. § (3) bekezdés d) pontjában meghatározott „rövid indokolás” törvényi követelményét jóval meghaladó terjedelemben, minden részletre kiterjedően, példaértékű alapossággal megindokolta, hogy melyik bizonyítékot miért fogadta el és ítéleti tényállását milyen bizonyítékokra alapította.
[83] A mérlegelési tevékenységéről és annak eredményéről a büntetőügy fő- és részletkérdései vonatkozásában is számot adott, indokolási kötelezettségének maximálisan eleget tett. Indokolásában – a védelmi fellebbezésekben kifogásoltakkal szemben - tetten érhető a tényállási pontok szerinti konkretizáltság, a vádlottakra lebontott egyéniesítettség, valamint a vádlottak bűnösségét alátámasztó bizonyítékok és az azokból levont következtetésekhez vezető gondolatmenet is.
[84] A fellebbezések indokolásában leírtak jelentős részére az elsőfokú ítéletben megtalálható a törvényszék határozott és helytálló válasza. Önmagában az a körülmény, hogy a vádlottak és védőik egy része nem fogadta el az elsőfokú bíróságnak az ítélőtábla által is helyesnek tartott okfejtését, indokait, illetve mérlegelését, még nem kötelezi a másodfokú bíróságot arra, hogy részletesen megismételje az elsőfokú bíróság érvrendszerét, vagy annak egy-egy elemét.
[85] Erre figyelemmel az ítélőtábla csak utal arra, hogy az elsőfokú bíróság mérlegelése során foglalkozott a II. r. és III. r. vádlott szavahihetőségével és ebben állást is foglalt (ítélet [149] és [258]-[260] bekezdés), és megindokolta azt is, miért nem tartja relevánsnak személy16 tanú motivációjának vizsgálatát (ítélet [307] bekezdés).
[86] Kiemeli az ítélőtábla, hogy a védelemnek a bizonyítékokból levont törvényszéki következtetésekkel szemben megfogalmazott ellenvéleményei az elsőfokú bíróság helytálló mérlegelési tevékenységét támadták, amelyek a Be. 593. § (2) bekezdésében szabályozott bizonyítékok felülmérlegelésének törvényi tilalma folytán szintén nem vezethettek eredményre.
[87] A vádlottak a bűncselekmények elkövetését alapvetően beismerték, kizárólag a II. r. vádlott védője vitatta, hogy a III. és IV. tényállási pontban II.r. vádlott magatartása bűncselekményt valósított meg. Álláspontja szerint e két esetben a II. r. vádlott cselekvősége csak abban állt, hogy összeismertette a feleket, a III. tényállási pont esetében könyvelőt I.r. vádlott I. r. vádlottal, a IV. tényállásban pedig személy14nak ajánlotta fel segítségét. A védő – a vádlotti előadással egybehangzóan - hangsúlyozta, hogy ezekben az esetekben nem volt szükség a nyilvántartásokból való lekérdezésre, a büntetőügyben releváns bizonyítékok ugyanis már rendelkezésre álltak. E védekezést az elsőfokú bíróság magas színvonalú érveléssel elvetette ([149]-[150], [414]-[419] bekezdés), és megállapította, hogy a II.r. vádlott nem csupán passzív közvetítő volt a felek között, hanem cselekvősége ennél jóval szélesebb volt. E körben kiemeli az ítélőtábla, hogy II.r. vádlott volt az, aki munkája folytán kapcsolatba került azokkal a személyekkel, akiknek szükségük volt a bűnügyi nyilvántartásokból nyerhető adatokra, ezért felvetette nekik az I. r. vádlott közreműködését. A II. r. vádlott tisztában volt azzal is, hogy I.r. vádlott anyagi haszonra tesz szert az adatlekérdezések révén, hiszen alkalomszerűen a pénz átadását is megszervezte. Az a védelem által kifogásolt körülmény, hogy nem volt tisztázható, hogy pontosan milyen adatokat milyen célra kérdezett le az I. r. vádlott, és azt hogyan használták fel társai, a II. r. vádlott terhére rótt korrupciós és hivatali bűncselekmények megvalósulását nyilvánvalóan nem érintette. A minősítő körülmények vitatása pedig szintén nem eredményezheti a vádlott teljes felmentését.
[88] A törvényszék által lefolytatott bizonyítási eljárás során a tanúvallomásokból, okirati bizonyítékokból és szakvéleményekből nyert adatok egyértelműen beilleszthetők voltak a bizonyítékok zárt logikai láncolatába, amelynek zártsága a másodfokú bíróság megítélése szerint is feltörhetetlen. A következtetés logikai zártsága azt jelenti, hogy egyedül a bizonyítandó tényre való következtetést biztosítja, és nincs olyan további tény vagy körülmény sem, ami mindezt cáfolná vagy kétségessé tenné, továbbá kizárja, vagy cáfolja a nem bizonyítandó tényre, vagy attól eltérő, azzal ellentétes következtetés lehetőségét (BH 2021.35. [64] bekezdés). Jelen esetben a bizonyítékok zártláncúsága az elsőfokú bíróság indokolásból ellenőrizhető, továbbá egyértelműen beazonosítható, hogy a törvényszék hogyan jutott el a vádlottak bűnösségére levont végkövetkeztetéséhez.
[89] A megalapozott tényállásból az elsőfokú bíróság okszerűen vont következtetést a felülbírálattal érintett vádlottak bűnösségére, és a bűncselekmények minősítése is törvényes. Az elsőfokú bíróság a jogi indokolás keretében részletesen bemutatta a bűncselekmények dogmatikai elemzését, mely csak kisebb kiegészítésre szorul.
[90] A korrupciós bűncselekmények kapcsán az elsőfokú bíróság nem elemezte, de ítéletéből kitűnik, hogy az aktív vesztegető III.r. vádlott III. r. vádlott volt. I.r. vádlott I. r. vádlott, mint passzív vesztegető, tőle pénzt fogadott el azért, hogy a nyilvántartásokból jogszerűtlenül lekérdezéseket hajtson végre, és ennek eredményéről őt tájékoztassa. II.r. vádlott II.r. vádlott társait összeismertette, illetve esetenként a találkozásukat megszervezte, illetve közreműködött a pénzátadásban. Így az I. r. és II. r. vádlott cselekménye hivatali vesztegetés elfogadásának [Btk. 294.§ (1) bekezdés] minősült, melyet a II. r. vádlott a Btk. 14.§ (2) bekezdése értelmében bűnsegédként követett el. [91] Helyesen állapította meg a törvényszék ítéletében ([487] bekezdés) e bűncselekmények rendbeliségét, mely a törvényellenes kapcsolatok számához igazodott (BH. 2006.177.). A II. r. vádlott vonatkozásában kiemelendő, hogy amennyiben a korrupciós bűncselekmény elkövetőjének cselekménye tettesi bűncselekményhez kapcsolódó bűnsegély, a részesi bűncselekmény járulékos jellegére tekintettel (eltekintve azoktól a tényállásoktól, amelyektől a fogalmilag részesi cselekmény sui generis bűncselekmény) a részesi cselekmény minősítése és így rendbelisége azonos a tettes cselekményével (BH. 2017.250.) [92] A Btk. 6.§ (2) bekezdésében írt folytatólagosság megállapítására vonatkozóan kifejtett elsőbírói indokolással a másodfokú bíróság maradéktalanul egyetértett (ítélet [491] bekezdés). Ezt megerősítette a töretlen bírói gyakorlatot tükröző BH. 2026.130. számú eseti döntés, mely szerint a folytatólagosság a vesztegetési cselekmények kapcsán akkor állapítható meg, ha folyamatosan fennálló kapcsolatban ugyanattól a személytől többször kér vagy fogad el előnyt a hivatalos személy. Ugyanez igaz az (aktív) hivatali vesztegetés és a befolyással üzérkedés jogi megítélésére is.
[93] A II. r. vádlott védője vitatta a védence terhére rótt bűnszövetség és üzletszerűség bizonyítottságát, ezért az ítélőtábla a következőkre mutat rá. [94] E körben hangsúlyozni kell, hogy II.r. vádlott terhére bűnsegédi elkövetést állapított meg az elsőfokú bíróság, mely aktív tevőleges segítségnyújtás volt, vagyis nemcsak pszichikai, hanem fizikai bűnsegélynek minősült. A bűnrészes, így a bűnsegéd nem megvalósítja, hanem hozzájárul a tényállásszerű cselekményhez. A bűnsegéd cselekménye járulékos jellegű, a bűnsegéd magatartásának szükségképpen a tettes által megvalósított törvényi tényálláshoz kell kapcsolódnia. A járulékosság elve szerint a tettesi alapcselekménynek szándékos bűncselekménynek kell lennie, azaz a tettesnek a bűncselekmény – anyagi jogi értelemben vett – valamennyi fogalmi elemét ki kell merítenie, és annak szándékosnak kell lennie. A járulékos felelősségből fakad, hogy a részes cselekményei önmagukban folytatólagos egységet nem alapozhatnak meg, ahhoz szükséges, hogy ugyanazon tettes alapcselekményei folytatólagos egységet képezzenek (3/2011. Büntető jogegységi határozat). Ugyanígy elmondható, hogy pusztán a részesnél fennálló rendszeres haszonszerzési célzat sem töri át a járulékosságot, és nem alapozza meg az üzletszerű elkövetés, mint minősített eset megállapítását, ha a tettes alapcselekménye nem üzletszerű (BH 2014.66.). [95] A járulékosság elve alapján a részes cselekményének jogi minősítése a tetteséhez igazodik. A részesi szándék azzal a tettesi szándékkal mutat egyezőséget, amelyet kivált vagy amelynek véghezvitelét erősíti. A részes magatartás akkor minősülhet üzletszerűen elkövetettként, ha a felbujtó rábírása üzletszerű bűnelkövetésre irányul, vagy a bűnsegéd az üzletszerűen elkövetett tettesi alapcselekményhez nyújt segítséget (BH. 2023.238.II.) A lefolytatott bizonyítás alapján kétséget kizáróan megállapítható volt, hogy II.r. vádlott tisztában volt azzal, hogy I.r. vádlott I. r. vádlott a büntetőeljárással kapcsolatos adatok megszerzéséért rendszeresen, havonta teljesítendő anyagi ellenszolgáltatásban részesül, hiszen a pénzátadásokat megszervezte, illetve alkalmanként az átadásban is részt vett. Ezért terhére az üzletszerűség, mint minősítő körülmény okszerűen bizonyítást nyert. A folytatólagosság és üzletszerűség együtt is fennállhat, ha a folytatólagosan elkövetett cselekmény egyúttal üzletszerűen megvalósítottként is minősül, a folytatólagosság mellett az üzletszerűség is megállapítható (BH 2026.167.)
[96] A Btk. 459.§ (1) bekezdés 2. pontjában meghatározott bűnszövetség értékelése körében az ítélőtábla kiemeli, hogy a bűnszövetség megállapításának akkor is helye van, ha két vagy több személy akár ugyanolyan, akár különböző jellegű bűncselekmények szervezett elkövetésében előzetesen megállapodik, és ennek alapján legalább egy bűncselekményt elkövettek vagy annak elkövetését megkísérelték. [97] A Btk. a bűnszövetség fogalommeghatározásánál a bűncselekmények szervezett elkövetését értékeli, vagyis azt az esetet, amikor a közreműködőknek, tehát a bűnszövetség tagjainak a megállapodása több bűncselekmény megvalósítását célozza anélkül, hogy minden egyes bűncselekmény végrehajtásának a részleteit megszerveznék. A törvény ugyanis azt a súlyosabb minősítést megalapozó magasabb fokú társadalomra veszélyességet értékeli, hogy az elkövetők nem csupán egy meghatározott bűncselekmény elkövetését valósították vagy kísérelték meg, hanem magát a bűnözést szervezték meg. A bűnszervezet lényege, a bűncselekmények szervezett elkövetése, amely magában foglalja az azok megvalósítására irányuló előzetes megállapodást, mely lehet hallgatólagos is, ahogy arra az elsőfokú bíróság is helyesen utalt (IV. számú Büntető Elvi Döntés). Az I. r. és II. r. vádlott ezen megállapodása – szervezettsége - az eljárás során nem volt vitatott. Megjegyzi az ítélőtábla, hogy a magasabb szintű szerveződést igénylő bűnszervezet megállapítása az eljárás során fel sem merült, így a konspiratív működés vizsgálatára nem volt szükség. [98] A bűnszövetségben való elkövetés megállapítása esetén is alkalmazni kell a Btk-nak a tettességre és a részességre vonatkozó rendelkezéseit. Így helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a bűnszövetség, mint minősítő körülmény fennálltát, melyben a II. r. vádlott, mint bűnsegéd vett részt.
[99] Helytállóan minősítette a törvényszék I.r. vádlott I. r. vádlott azon magatartását befolyással üzérkedés bűntettének, hogy jogtalanul pénzt kért arra hivatkozással, hogy azzal mást személyt fog megvesztegetni. A vádlott e cselekményeit is a haszonszerzési célzat vezérelte, így a Btk. 459.§ 28. pontja szerinti üzletszerűség e bűncselekményeknél is megállapítható volt. Az I. r. vádlott, míg ügyészi szolgálati viszonya fennállt, arra hivatkozott, hogy további három hivatalos személynek fog pénzt adni azért, hogy a kért adatokat szolgáltatni tudja (ítélet [27] bekezdés). E cselekményével azt állította, illetve azt a látszatot keltette, hogy hivatalos személyt megveszteget, mely cselekménye a Btk. 299.§ (1) bekezdésére figyelemmel a (2) bekezdés a) pontja szerint is minősült. Az ügyészi szolgálati jogviszonya megszűnése után azt állította, hogy az ügyészi kapcsolatai továbbra is fennállnak, így – általánosságban – ezekre utalva vállalta a további adatszolgáltatást (tényállás [34] bekezdés).
[100] A tényállás IV. pontjában írt cselekmény hivatali visszaélésként való minősítése is helyes volt, mert a hivatali helyzettel egyébként visszaélés elkövetési magatartásába tartozik minden olyan formailag törvényesnek látszó intézkedés, eljárás, amely a hivatali helyzethez fűződő jogok rendeltetésellenes gyakorlását jelenti (BH 2025.185.II.), mely jelen esetben a NetZsaru rendszerben való lekérdezés volt. A hivatali helyzettel egyéb módon visszaélés esetében a hivatali helyzethez fűződő jogait az elkövető rendeltetésellenesen gyakorolja. A hivatali visszaélés bűntette célzatos bűncselekmény; megvalósulásához nem szükséges, hogy a hivatalos személy jogellenes magatartása folytán ténylegesen be is következzék a jogtalan előny vagy a jogtalan hátrány. Elegendő, hogy a cselekményt az elkövető ennek érdekében valósítsa meg (BH 2023.264.II.)
[101] A személyes adattal visszaélés bűncselekmények körében azt kell kiemelni, hogy az ügyész perbeszédében (306. számú utóirat 35. o.) a személyes adattal visszaélés tekintetében a 2017. március 10. napja utáni lekérdezések okán kérte I.r. vádlott I. r. vádlott megbüntetését, az ezt megelőző cselekmények vonatkozásában az eljárás megindulására figyelemmel - az elévülés bekövetkezése miatt - a vádlott felelősségre vonását nem indítványozta. Így a tényállás [29] pontjában feltüntetett ezt megelőző, valamint a ügyvezető nevére történt lekérdezések (tényállás III. pont [76] és [78] bekezdés) miatt büntetőjogi felelősségre vonás nem történhetett. [102] Így bár nem részletezte, de helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság a személyes adattal visszaélés rendbeliségét. Az I. r. vádlott személy8, személy, személy10, személy11, személy1, személy3, személy12 és személy22 személyére vonatkozóan egy-egy esetben végzett lekérdezést, amely így 8 rendbeli bűncselekményt valósított meg. személy9 (I. tá.) és gyanúsított nevű személy (II. tá.) esetében több esetben rövid időn belül hajtott végre adatlekérést az I. r. vádlott, így e személyek tekintetében 2 rendbeli, a Btk. 6.§ (2) bekezdése szerinti folytatólagos bűncselekményt valósított meg.
[103] Helytállóan minősítette az elsőfokú bíróság, hogy I.r. vádlott jogtalan haszon reményében nyomtatta ki a tényállás II. pontjában írt bűnügyi iratokat, mellyel megvalósította a magánokirattal visszaélés vétségét.
[104] A Be. 372.§ (1) bekezdése értelmében a sikkasztásnak nem tényállási eleme a kár keletkezése. Ezért a másodfokú bíróság – az ügyészi vádmódosításnak megfelelően - a tényállás V. pontjában a kár fogalmát elkövetési értékre helyesbítette.
[105] A II. r. vádlott terhére értékelt bűncselekmény elkövetési értéke az ötmillió-egy forintot meghaladta, de az ötvenmillió forintot nem érte el, így a Btk. 459.§ (6) bekezdés c) pontja szerint a bűncselekmény jelentős értékre elkövetettnek minősült.
[106] A joghátrány megválasztása körében a törvényszék szinte hiánytalanul és a büntetéskiszabás során értékelhető tényezőkről szóló 56. BK véleményben írtakat szem előtt tartva vette számba a vádlottak terhére és javára szóló alanyi és tárgyi bűnösségi körülményeket.
[107] Ezt az ítélőtábla azzal pontosítja, hogy egyetértve az ügyészséggel, nem értékelte az I. r. vádlott javára az előzetes fogvatartásban töltött időt, mivel annak tartama az eljárás hosszához képest nem volt jelentős. Helyesen értékelte az elsőfokú bíróság enyhítő körülményként az I. r. vádlott vonatkozásában idős, beteg édesanyjának eltartását, amely nemcsak anyagi támogatást jelenthet, hanem ilyenként kell értékelni a hozzátartozó ápolását, fizikai támogatását, ügyeinek intézését. Nem vitatható, hogy I.r. vádlott a vele élő látáskorlátozott édesanyja irányában ezen kötelezettségét teljesíti.
[108] Nem vehető azonban figyelembe a II. r. vádlott esetében az I. r. vádlott befolyása alatti elkövetés, ezt a megállapított tényállás sem támasztja alá. Épp ellenkezőleg, II.r. vádlott kezdeményező szerepe többször tetten érhető, hiszen ő mutatta be III.r. vádlottt I.r. vádlottnek (ítélet [19] bekezdés), és találkozásukhoz helyszínt is biztosított (ítélet [21] bekezdés). Szintén a II. r. vádlott ajánlotta a KNYF ügyészének segítségét IV.r. vádlottnak is (ítélet [49] bekezdés).
[109] III.r. vádlott III. r. vádlott tekintetében további enyhítő körülményként értékelhető büntetlen előélete.
[110] A Kúria legutóbb a 2021. évi 68. számon közzétett eseti döntésében foglalkozott a büntetés céljának kérdésével, melynek során kifejtette, hogy a Btk. 79. §-ában írtak szerint a büntetés célja a társadalom védelme érdekében annak megelőzése, hogy akár az elkövető, akár más bűncselekményt kövessen el. A büntetés kétségtelen joghátrány, a büntetés kiszabása ekként joghátrány okozása, vagyis az elkövetőre vonatkozó rosszallás megtestesítése. Az elkövetett bűncselekmény viszont nyilvánvalóan szintén rosszat jelent. Ehhez képest a büntetés lényege – hagyományosan – a rosszra (a bűnre) adott olyan válasz, amiben testet ölt az elkövetőre vonatkozó, az elkövető számára rossz, azaz joghátrány (szabadságelvonás, jogkorlátozás stb.) okozása. A büntetés alakilag mindig megtorlás, vagyis az elkövető által elkövetett bűntettnek megfelelő, arányos joghátránnyal való viszonzása. A büntetés lényege, tartalma pedig egyfelől fenyítés, azaz az elkövető számára nehézséggel sújtás, másfelől a bűnhődés lehetőségének elindítása. Ahhoz, hogy egy büntetés elérje célját általában elegendő, hogy a büntetés okozta rossz nagyobb legyen, mint a bűnből következő jó, és a rossznak túlsúlya alapján kell kiróni a büntetést és közömbössé tenni azt az előnyt, amelyet egy adott bűncselekmény elkövetése az elkövető számára jelentene. [111] Az ítélőtábla rögzíti továbbá, hogy a büntetésnek meg kell felelnie a generális és a speciális prevenció követelményének, vagyis mind a társadalom többi tagját, mind a tettest vissza kell tartania újabb bűncselekmény elkövetésétől. Ezáltal tehát alkalmasnak kell lennie a bűnözés befolyásolására, amelynek egyik eszköze az individualizáció, vagyis a büntetés lehetőleg személyre szabott, egyéniesített volta.
[112] Az ítélőtábla álláspontja szerint az elsőfokú bíróság az enyhítő és súlyosító körülményeket súlyuknak megfelelően értékelte, amikor az eljárás tárgyát képező bűncselekmények társadalomra veszélyességére tekintettel a vádlottakat szabadságvesztésre ítélte. Valamennyi vádlott esetében az elsőfokú bíróság helyesen határozta meg a büntetési tételkeretet, valamint az alkalmazandó középmértéket, mely tág lehetőséget engedett az egyéniesített joghátrány kiszabására.
[113] Az ítélőtábla I.r. vádlott I. r. vádlott esetében a szabadságvesztés tartamát – a vádlottnak a bűncselekményben játszott szerepére és cselekvőségére figyelemmel – az ítélet belső arányosságát is szem előtt tartva megfelelőnek tartotta. Helytállóan utalt a vádhatóság arra, hogy a korrupciós bűncselekmények elkövetőinek felelősségre vonásakor előtérbe kerül a büntetés generális célja, és ez fokozottan érvényesül az igazságszolgáltatás keretében elkövetett ilyen cselekmények esetében. A középmértéket meghaladó tartamú főbüntetés kifejezi, hogy az I. r. vádlott ügyészként elkövetett cselekményének társadalomra veszélyessége még a korrupciós bűncselekmények között is kirívó. A büntetés célja azonban nem lehet a megtorlás, így a megromlott egészségi állapotú vádlottal szemben további súlyosítás nem indokolt. Az I.r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés tartama megfelel a Btk. 79.§ szerinti büntetési céloknak és a Btk. 80.§ (1) bekezdésében írt büntetéskiszabási elveknek, vagyis igazodik a vádlott terhére megállapított bűncselekmények tárgyi súlyához, a személyében rejlő társadalomra veszélyességhez és a feltárt bűnösségi körülményekhez, és alkalmas a büntetési célok elérésére is.
[114] II.r. vádlott II. r. és III.r. vádlott III. r. vádlottal szemben kiszabott szabadságvesztés büntetés tettarányos, tükrözi a bűncselekményekben játszott szerepüket, de messzemenően figyelemmel volt az időmúlásra és a vádlottak személyi körülményeire is. Az elsőfokú bíróság által meghatározott büntetéssel a másodfokú bíróság egyetértett, ezért sem annak súlyosítására, sem enyhítésére nem látott lehetőséget.
[115] Az ítélőtábla valamennyi vádlottat érintően a szabadságvesztés vonatkozásában az alkalmazandó jogszabályhelyek között feltünteti a Btk. 34.§ 1. fordulatát és 35.§ (1) bekezdését is.
[116] Bár az elsőfokú bíróság részletesen nem indokolta, de az ítélőtábla egyetértett a II. r. és III. r. vádlott esetében - a személyükben rejlő társadalomra veszélyességet szem előtt tartva - a szabadságvesztés próbaidőre történt felfüggesztésével. [117] E körben kiemelendők kedvező személyi körülményeik, rendezett életvitelük, kisgyermekes családi állapotuk, valamint a bűncselekmény feltárásában játszott szerepük. Mindkét vádlott beismerő vallomást tett, a III. r. vádlott önmaga ellen tett feljelentést, cselekményüket mindketten megbánták. E körülményekből a Btk. 85.§ (1) bekezdésére figyelemmel alappal lehet következtetni arra, hogy magatartásuk káros következményeit belátták, így esetükben a büntetés célja a szabadságvesztés végrehajtása nélkül is elérhető. [118] Mindkét vádlott esetében – elsősorban a büntetés generális preventív célját szem előtt tartva – az ítélőtábla a próbaidő tartamát a Btk. 85.§ (2) bekezdése szerinti tételkeret maximumában tartotta szükségesnek meghatározni. Így III.r. vádlott III. r. vádlott esetében az elsőfokú ítéletben megállapított tartamot öt évre súlyosította az ítélet belső arányosságára is tekintettel.
[119] Az elsőfokú bíróság ítéletének egyéb rendelkezései törvényesek voltak. Így mindhárom vádlott esetében a szabadságvesztés végrehajtási fokozata, illetve a feltételes szabadságra bocsátás legkorábbi időpontjára, továbbá az I. r. vádlott tekintetében a beszámításra vonatkozó rendelkezés helytálló volt, és az elsőfokú bíróság helyesen tüntette fel ítéletében, hogy ezen rendelkezések mely törvényi előírásokon alapulnak.
[120] A szándékos bűncselekmények miatt végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt I. r. vádlott méltatlan a közügyek gyakorlására, ezért a törvényszék esetében helyesen döntött a közügyektől eltiltás alkalmazásáról. Annak mértéke a Btk. 62.§ (1) bekezdése szerinti tételkeretben a főbüntetés tartamához igazodott. Az ítélőtábla a mellékbüntetés tekintetében szükségesnek tartja feltüntetni a Btk. 33.§ (2) bekezdését is.
[121] Az elsőfokú bíróság eleget tett az Alkotmánybíróság a 8/2015. (IV.17.) AB határozata szerint az Alaptörvény XXVIII. cikkének (1) bekezdéséből fakadó alkotmányos követelménynek, amikor a szabadságvesztés végrehajtásának felfüggesztése esetén hivatalból vizsgálta az előzetes bírósági mentesítés lehetőségét, azonban ott kifejtett érvelésével a másodfokú bíróság nem értett egyet.
[122] Az ítélőtábla az előzetes mentesítésre érdemességgel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy az előzetes mentesítés a bírói gyakorlat szerint rendkívüli intézmény (BH. 1996.510.) A Kúria az EBH 2018.B.13. számú határozatában ezzel kapcsolatban rögzítette, hogy az érdemesség szempontjából a bűncselekmény jellegén, a büntetés mértékén túlmenően, alapvetően a vádlott személyének jövőbeni társadalomra veszélyessége mérlegelendő, vagyis azt szükséges eldönteni, hogy a kiszabott büntetés mellett a társadalom védelme igényli-e a személyére háruló, a büntetett előélethez fűződő hátrányos következményeket is.
[123] Következetes a bírói gyakorlat abban is, hogy a korrupciós bűncselekmények jellege, annak fokozott társadalomra veszélyessége alapján a vádlottak nem érdemesek arra, hogy a bíróság őket előzetes mentesítésben részesítse. (Kúria Bhar.1375/2022/5.) Az állami működés zavartalan és tiszta voltába vetett bizalom iránti érdek nem áll összhangban az ilyen bűncselekményt elkövető terhelt esetében az előzetes mentesítés alkalmazásával. (Kúria Bhar.II.565/2020/10., Kúria Bhar.II.882/2021/7.)
[124] Mindezen szempontokat figyelembe véve az ítélőtábla arra a következtetésre jutott, hogy a végrehajtásában felfüggesztett szabadságvesztésre ítélt II. r. és III. r. vádlott terhére megállapított bűncselekmények jellege, azok fokozott társadalomra veszélyessége és hosszabb időtartamot magában foglaló elkövetése a személyükben rejlő kockázatot mutatja, így egyikük sem érdemes az előzetes mentesítésre. Erre figyelemmel a másodfokú bíróság III.r. vádlott III.r. vádlott tekintetében az előzetes mentesítés alkalmazását mellőzte.
[125] A Btk. 50. § (2) bekezdése szerint, akit haszonszerzés céljából elkövetett bűncselekmény miatt határozott ideig tartó szabadságvesztésre ítélnek, ha megfelelő jövedelme vagy vagyona van, pénzbüntetésre is kell ítélni.
[126] Az elsőfokú bírósággal ellentétben az ítélőtábla rögzítette, hogy I.r. vádlott I. r. vádlott – zár alá vétellel terhelt – ingatlanvagyonnal rendelkezik. Hangsúlyozza a másodfokú bíróság azt is, hogy a vádlottól lefoglalásra, majd értékesítésre került gépkocsija is, aminek ellenértéke bírói letétben kezelendően rendelkezésre áll, és a pénzbüntetés megfizetését lehetővé teszi. [Be. 323.§ (1) bekezdés]. Ezen vagyontárgyak értéke megfelelőnek minősül, hiszen a vádlott megélhetése nem került veszélybe. Ezért az ítélőtábla a Btk. 50.§ (2) bekezdése alapján az I. r. vádlottal szemben pénzbüntetés kiszabását is indokoltnak találta. A Btk. 50.§ (1) bekezdése értelmében a napi tételek számát a bűncselekmények tárgyi súlyához, az egy napi tétel összegét a vádlott anyagi teherbíró képességéhez igazította a Btk. 50.§ (3) bekezdése szerinti tételkeretben.
[127] Az ítélőtábla a Btk. 52.§ (1) bekezdése alapján rendelkezett meg nem fizetés esetén a pénzbüntetés szabadságvesztésre történő átváltoztatásáról.
[128] II.r. vádlott esetében törvényes volt a pénzbüntetés kiszabása, a napi tételek száma is tükrözte a II. r. vádlott által elkövetett bűncselekmények tárgyi súlyát. A másodfokú bíróság azonban a vádlott személyi és családi körülményeit értékelve az egy napi tétel összegét eltúlzottnak ítélte, és azt a törvényi minimumhoz közeli összegben határozta meg. Ennek megfelelően enyhítette a II. r. vádlott által megfizetendő pénzbüntetés összegét is.
[129] III.r. vádlott III. r. esetében az ítélőtábla egyetértett a pénzbüntetés alkalmazásával, és annak mértékét is megfelelőnek találta. Az egy napi tétel összege – társai cselekvőségéhez viszonyítva – kifejezte a bűncselekmények tárgyi súlyát, az egy napi tétel összege pedig megfelelt a jövedelmi, vagyoni viszonyainak figyelemmel nagycsaládos személyi állapotára és a vele szemben kiszabott egyéb büntetésekre, melyek jelentősen kihatnak jövedelemszerző tevékenységére.
[130] A másodfokú bíróság az elsőfokú ítéletnek a pénzbüntetés törvényhelyére vonatkozó megjelölését kiegészíti a Btk. 33. § (1) bekezdés d) pontjára hivatkozással, továbbá rögzíti, hogy a büntetések egymás melletti kiszabására a Btk. 33. § (3) bekezdése biztosít lehetőséget.
[131] Az ítélőtábla egyetértett a Btk. 52.§ (1) bekezdés a) pontja alapján a foglalkozástól eltiltás alkalmazásával valamennyi vádlott esetében.
[132] I.r. vádlott I. r. vádlott jogászi végzettségét használva, ügyészi hivatásával visszaélve követte el a cselekményeit, így esetében a jogászi végzettséghez kötött foglalkozások gyakorlásától való végleges hatályú eltiltás teljes mértékben megalapozott.
[133] Egyetértett az ítélőtábla az ügyészi érveléssel, hogy magatartásával az I. r. vádlott mellett II.r. vádlott II. r. vádlott cselekménye is sértette a jogászi szakma hitelét és becsületét, és alkalmas volt az igazságszolgáltatásba vetett közbizalom rombolására, ezért különösen veszélyesnek minősült. Erre tekintettel a foglalkozástól eltiltás esetében sem volt mellőzhető. A II. r. vádlott azonban igyekezett bizonyítani, hogy e tettét megbánta, mikor ingyenes jogsegélyt nyújtott rászorulóknak, illetve a jog más területein képezte magát. Ezért a másodfokú bíróság úgy ítélte meg, hogy hosszabb idő, öt év elteltével lehetőséget biztosít számára e tevékenység újbóli gyakorlására. Ennek alapján a Btk. 53.§ (1) bekezdése alapján a végleges hatályú foglalkozástól eltiltás tartamát határozott idejű, öt év tartamra enyhítette.
[134] A Btk. 54.§-ra tekintettel helyesen járt el a törvényszék, amikor a gazdasági társaság általános vezetését ellátó szerv tagja vagy egyszemélyi vezetője, illetve gazdasági társaság felügyelőbizottságának tagja foglalkozástól eltiltotta III.r. vádlott III. r. vádlottat, aki az általa vezetett társaság képviseletében vett részt a korrupciós cselekményekben. A vele szemben alkalmazott eltiltás a Btk. 53.§ (2) bekezdésébe írt tételkeretben a bűncselekmény tárgyi súlyát tükrözte.
[135] Az elkövetés idején hatályos Btk. 74. § (1) bekezdés a) pontja alapján vagyonelkobzást kell elrendelni arra a bűncselekmény elkövetéséből eredő vagyonra, amelyet az elkövető a bűncselekmény elkövetése során vagy ezzel összefüggésben szerzett. A Btk. 76. § alapján vagyonon annak hasznát, a vagyoni értékű jogot, követelést, továbbá bármely pénzben kifejezhető értékkel bíró előnyt is érteni kell. [136] Erre figyelemmel helyesen döntött a törvényszék az I. r. vádlottal szemben vagyonelkobzás alkalmazásáról, és annak összegét is pontosan határozta meg, mely azonos volt a jogtalanul átvett vagyoni előnnyel. A vagyonelkobzás alá eső, vádlott tulajdonát képező gépkocsi értékesítésre került, illetve a tulajdonában álló ingatlan zár alá vétellel terhelt, így okszerűen állapította meg az elsőfokú bíróság a vagyonelkobzás összegét pénzben kifejezve a Btk. 75.§ (1) bekezdés a) pontja alapján.
[137] Az ítélőtábla utal arra, hogy a zár alá vételt elrendelő hatóságnak (bíróságnak) a zár alá vétel törvényi feltételei (szükségesség) mellett vizsgálnia kell a kényszerintézkedéssel elérni kívánt cél és az azzal okozott hátrány arányosságát is, vagyis az intézkedésnek meg kell felelnie a „fair balance” követelményének. E kötelezettség a büntetőeljárási törvényben a kényszerintézkedések alapvető szabályai között is megjelenik. A kényszerintézkedés elrendelésekor, illetve végrehajtása során arra kell törekedni, hogy annak alkalmazása az érintett alapvető jogainak a korlátozását csak a legszükségesebb mértékben és ideig eredményezze [Be. 271. § (1) bekezdés]. A kényszerintézkedést az érintett kíméletével, a korlátozással nem érintett alapvető jogait tiszteletben tartva kell végrehajtani. A kényszerintézkedés végrehajtása során figyelemmel kell lenni arra, hogy az az érintetten kívüli személyt csak a legszükségesebb mértékben érintsen [Be. 271. § (3) bekezdés]. [138] Az arányosság kérdése körében kiemelendő, hogy a jelenleg hatályos Be. 327. § (6) bekezdése értelmében a zár alá vételt elrendelő végzésében fel kell tüntetni a kényszerintézkedés elrendelésének célját és a biztosított összeget is. Ezen jogszabályi előírásnak a nyomozó hatóság 1.Nyom.540/2022. számú, 2022. március 23. napján kelt zár alá vételt elrendelő határozata nem felelt meg (el. nyom ir. 155. szám). Ez ugyanis nem tartalmazta sem a kényszerintézkedés elrendelésének célját (vagyonelkobzás biztosítása), sem a biztosított összeget (63.500.000 forint), amely a vagyonelkobzás mértékével azonos. A Be. 327.§ (7) bekezdése szerint az eljárás későbbi szakaszában sem került sor e határozat kiegészítésére ezen adatok feltüntetésével. [139] Ezért az ítélőtábla a Be. 331.§ (1) bekezdése értelmében a pontos ingatlannyilvántartási adatokat rögzítve a I.r. vádlott I. r. vádlott tulajdonában lévő ingatlanra elrendelt zár alá vételt fenntartotta, egyben megjelölte annak célját és a biztosítandó összeget.
[140] Az ítélőtábla rendelkezett arról, hogy az I. r. vádlottnak kiadni rendelt pénzt és egyéb értékkel bíró tárgyakat a Be. 323.§ (1) bekezdése értelmében a vele szemben kiszabott pénzbüntetés megfizetésére is visszatartja.
[141] Az egyéb bűnjelekre, valamint a bűnügyi költség viselésére vonatkozó ítéleti rendelkezések is helyesek és törvényesek voltak.
[142] A másodfokú bíróság a nyilvános ülésen bemutatott iratok alapján pontosította II.r. vádlott II. r. vádlott lakóhelyét [Be. 604. § (3) bekezdés c) pont].
[143] Mindezek alapján az ítélőtábla – a Be. 599. § (1) bekezdése szerinti nyilvános ülésen – a fellebbezéssel támadott elsőfokú ítéletet a Be. 606. § (1) bekezdése alapján a rendelkező részben írtak szerint megváltoztatta, míg egyebekben a Be. 605. § (1) bekezdése alapján helybenhagyta.
Budapest, 2026. év szeptember hó 29. napján
Dr. Rédei Géza s.k. Dr. Kováts Katalin s.k. Dr. Patassy Bence s.k. a tanács elnöke előadó bíró bíró
A Fővárosi Törvényszék 16.B.385/2022/318. számú ítélete a Fővárosi Ítélőtábla mint másodfokú bíróság 1.Bf.39/2026/19. számú ítéletében írt változtatásokkal I.r. vádlott I.r., II.r. vádlott II. r. és III.r. vádlott III. r. vádlott vonatkozásában 2026. év szeptember hó 29. napján jogerőre emelkedett.
Budapest, 2026. szeptember 29.
Dr. Rédei Géza s.k. a tanács elnöke
Перевод на русский: GigaChat-2, 30.10.2026. Машинный перевод, вычитывается редакцией.
Реквизиты
| Страна | Венгрия |
| Орган | Суды Венгрии — анонимизированные решения |
| Вид | судебное решение |
| Язык | hu |
| Дата документа | — |
| Объём | 99 344 знаков |
| Редакций | 1 |
| Впервые увидели | 2026-10-30 |
| Проверен | 2026-11-16 03:10 |
| full_text_url | https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Bf.39%2F2026%2F19&azonosito=4f155e29-7dd7-4095-a0fb... |
Темы
Почему документ в базе
Отбор сработал на этих совпадениях, суммарный вес 12.
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…rendbeli, a btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő személyes adattal visszaélés bűntettében, - 2 rendbeli, a btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (…
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő folytatólagosan elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében, - a btk. 346.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (3) bekezdés…
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében és - a btk. 219.§ (1) bekezdés a) pontjába ütköző és a (4) bekezdé…
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…ntjába ütköző és a (4) bekezdés szerint minősülő bűnsegédként, folytatólagosan elkövetett személyes adattal visszaélés bűntettében. [6] ezért halmazati büntetésül 2 év – börtönben végrehajtandó - s…
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…örű, míg a iii. r. vádlott vonatkozásában a be. 590.§ (10) bekezdése alapján csak a 9 rb. személyes adattal visszaélés bűntette tekintetében teljeskörű, míg a korrupciós bűncselekmények vonatkozásá…
-
személyes adat
текст
Персональные данные
…gyész perbeszédében kihangsúlyozta, hogy a 2017. március 10. napját megelőzően elkövetett személyes adattal visszaélés tekintetében – azok elévülése okán – közvádlói akaratát nem érvényesíti. a bűn…
Аннотация
Суд рассмотрел апелляционную жалобу на приговор нижестоящего суда по делу о коррупции среди должностных лиц. В результате пересмотра назначены более строгие наказания за взяточничество и злоупотребление служебным положением, включая увеличение сроков лишения свободы и штрафов. Суд также применил дополнительные ограничения, такие как запрет занимать определенные должности и заниматься определенной деятельностью после освобождения из тюрьмы.
Редакции документа
| Редакция | Загружена | Формат | Объём | |
|---|---|---|---|---|
| Редакция 1 открыта | 2026-10-30 02:01 | docx | 99 344 зн. | txt |