Veszprémi Törvényszék 15.K.700.338/2026/18. A Veszprémi Törvényszék a név3 törvényes képviselő (cím2) által képviselt kiskorú felperes1 (cím2) felperesnek a dr. Tordai-Mészáros Katalin kamarai jogtanácsos által képviselt Zala Megyei Kormányhivatal Keszthelyi Járási Hivatala (cím4) alperes ellen közegészségügyi bírság és elmaradt védőoltások pótlására kötelezés tárgyában hozott határozat bírósági felülvizsgálata iránt indított közigazgatási perében - tárgyaláson kívül - meghozta az alábbi í t é l e t e t: A bíróság a keresetet elutasítja. A bíróság kötelezi a felperest, hogy 60 (hatvan) napon belül fizessen meg 24.000,- Ft, (azaz huszonnégyezer forint) összegű mérsékelt eljárási illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára. A közleményben fel kell tüntetni a jogerős bírósági határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot és a fizetésre kötelezett adóazonosító számát. Az ítélet ellen fellebbezésnek helye nincs. I n d o k o l á s [1] A bíróság a megelőző eljárás iratai, a keresetlevél, a védirat és a felek perbeli nyilatkozata alapján az alábbi tényállást állapította meg: [2] A iskola1 Iskola védőnője jelentette az alperesnek, hogy a felperes nem kapta meg időben az iskolai kampányoltás keretében kötelező Hepatitis B védőoltást. A védőnő részéről a szülők felé az értesítés három alkalommal megtörtént, a Hepatitis B elleni védőoltási tájékoztató kiküldésével, ezek igazolására szolgáló tértivevényeket a védőnő a bejelentéssel egyidejűleg megküldte az alperesnek. [3] Az alperes a bejelentés alapján 2026. január 15. napján indított eljárást a kiskorú életkorhoz köthető iskolai kampányoltás elmaradása miatt, erről a szám2 számú végzésével értesítette a törvényes képviselőket 2026. január 16. napján. Ezt követően, 2026. január 27. napján, a szám1 számú ügyiratban felszólította a kiskorú törvényes képviselőit, hogy a védőoltás beadatásáról gondoskodjanak és annak megtörténtét 8 napon belül igazolják a Keszthelyi Járási Hivatal Népegészségügyi Osztályánál. A felszólítást, amely tartalmazta az oltás céljáról és az elhalasztásának feltételeiről szóló tájékoztatást, a kötelező védőoltások alkalmazási előírásait, a betegtájékoztatókat, a kötelező védőoltások tudományos hátterét és az egészségügyi világszervezet védőoltásokkal kapcsolatos álláspontjának internetes elérési útvonalát, a felperes törvényes képviselői 2026. február 11. napján átvették. [4] A felperes törvényes képviselője 2026. február 13. napján nyújtott be kérelmet, melyben az eljárás megindításáról értesítő végzés kiegészítését kérte azzal, hogy az alperes jelölje meg, kinek a nevében, kinek a megbízásában került az irat kiállításra. Ezt a kérelmet az alperes a szám3 számú végzésével elutasította arra hivatkozással, hogy a kérelmezett kiegészítés az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (továbbiakban: Ákr.) 91. § (1) bekezdése és az Ákr. 81. § bekezdése alapján nem kötelező tartalmi elemekre vonatkozik a kiegészítési kérelem. Ezután a felperes törvényes képviselője 2026. február 24. napján tájékoztatást kért a HBVAXPRO nevű vakcina vonatkozásában, erre tekintettel az alperes a védőoltás jogszabályi hátteréről a szakmai anyagok elérhetőségéről és tájékoztatást adott. Ennek ellenére a szülők az alperes felszólításában megadott határidőig a védőoltás megadásával kapcsolatos kötelezettségüknek nem tettek eleget. [5] Az iskolaorvos 2026. március 2. napján kelt levelében tájékoztatta az alperest, hogy a védőoltás nevezett gyermek nem kapta meg, nincs tudomása olyan eseményről sem, mely a védőoltás halasztását vagy annak beadása alóli mentességét megalapozná és az alperes tudomására sem jutott olyan tény vagy adat, illetve kérelem, ami az oltás végleges halasztását indokolná. Az megelőző eljárás során megállapítható volt az is, hogy korábban a felperes törvényes képviselőivel szemben már került sor figyelmeztetés szankció megállapítására a kiskorú gyermekük életkorhoz köthető iskolai kampányoltások beadatására vonatkozó kötelezés nem teljesítése miatt. [6] Mindezek alapján az alperes a 2026. március 3. napján kelt szám4 ügyiratszámú határozatával a felperes törvényes képviselői terhére 30.000 Forint egészségügyi bírságot szabott ki, kötelezte a felperes törvényes képviselőjét, hogy a gyermekük, a felperes életkorhoz kötötten kötelező iskolai kampányoltás keretében adandó Hepatitis B elleni védőoltáson jelenjen meg és az oltás pótlásáról gondoskodjanak. [7] Az alperes a határozatát a fertőző betegségek és járványok megelőzése érdekében szükséges járványügyi intézkedésekről szóló 18/1998. (VI. 3. napja) NM rendelet (továbbiakban: NM rendelet) 5. § (1) bekezdésére, (7) bekezdésére, (8) és (9) bekezdés, valamint az NM rendelet 14. § (1) és (2), továbbá a (3) bekezdésére, valamint az egészségügyi hatósági és igazgatási tevékenységről szóló 1991. évi XI. törvény (továbbiakban: Ehitv.) 11. §-ának (1) bekezdésére, 13/A. § (1) bekezdésére, továbbá a közigazgatási szabályszegések szankcióiról szóló 2017. évi CXXV. törvény (továbbiakban: Szankció törvény) 9. §-ának (2) bekezdésének a) és b) pontjára és a (3) bekezdésére alapította. [8] A kereset [9] A felperes törvényes képviselői útján keresetet terjesztett elő az alperesi határozattal szemben. Ebben kérte az alperesi határozat megsemmisítését alaki kellékhiány okán, mivel a határozat nem tartalmazza, kinek a nevében bocsátotta ki az alperes. Másodlagosan az alperesi határozat hatályon kívül helyezését kérte, és azt, hogy a bíróság az alperest a bírságolástól tiltsa el a háborús veszélyhelyzet folytán érvényesülő háborús jog, az 1913. évi XLII. törvény 3. rész 46. cikk és 47. cikk alapján. Kérte továbbá a Kp. 129. § (2) bekezdése szerint az alperes mulasztásának megállapítását, a Kp. 92. § (1) bekezdés a) pontja alapján a határozat semmiségének megállapítását, valamint azt, hogy a Kp. 93. § alapján a bíróság ítéletében a jogsértés tényét állapítsa meg, e körben pedig, hogy az alperes 1947. évi XVII. törvényt, az 1948. évi XII. törvényt, a 2002. évi VI. törvényt, a 2004. évi XXX. törvényt, a 2009. évi XXXII. törvényt, valamint Magyarország Alaptörvényének XVI. cikk rögzített jogának megsértését kérte megállapítani. A felperes úgy vélte, hogy ezen törvényeket elmulasztotta az alperes döntésében alkalmazni és az alsóbbrendű 18/1998. (VI. 3. napján kelt) NM rendelet érvényesítése előtt. [10] A keresetet megalapozó körülmények körében részletezte a védőoltásokkal kapcsolatos személyes meggyőződését és sérelmezte, hogy a Hepatitis B elleni védőoltás beadására a felperes törvényes képviselői nem járultak hozzá, mégis annak beadatására kényszeríti az alperes. E körben hivatkozott a Btk. 195. §-ára, mivel álláspontja szerint az alperesi cselekmény a kényszerítés bűntetőjogi tényállását valósítja meg a bírságolással. [11] Kifogásolta, hogy az alperesi határozat indokolása szerint a szülők részére az értesítés 3 alkalommal megtörtént, azonban az indokolás nem tartalmazza ezen időpontok pontos meghatározását, így az alperes nem támasztotta alá teljeskörben a határozatát. Nehezményezte azt is, hogy az eljárás bejelentés alapján indult, ennek ellenére hivatalból hozott döntést az alperes. Úgy vélte, az alperes eljárásban az Ákr. 2. § (2) bekezdésének b) pontja, 62. § (2) bekezdése és 74. § (1) bekezdése sérült, mivel tényállás tisztázása nélkül a kiskorú és képviselőinek érdemi nyilatkozata nélkül a megjelölt jogszabályok megsértésével hozta meg a döntést. [12] Azt is sérelmezte, hogy az alperes iratai szerint 2025-ben kezdte meg az eljárást, ugyanakkor csak 2026. január 29. napján, a 17. számú iratával szólította fel elsőként a felperest. Az alperes ezért az Ákr. 50. § (2) bekezdés c) pontjának, és az Ákr. 103. § (4) bekezdésének megsértésével, a határidő kétszeresét túllépve hozta meg döntését. Ezzel kapcsolatban kérte a Kp. 129. § (1) bekezdése szerint a mulasztás megállapítását is. Az eljárási határidők megsértésével összefüggésben hivatkozott még az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdésére, és az Alaptörvény Q cikk (2) és (3) bekezdésére. [13] Hivatkozott arra, hogy az alperesi határozat megsértette az Ákr. 2. § (2) bekezdés b) pontja szerinti egyenlő bánásmód követelményét, az Ákr. 136. § (2) bekezdés e) pontot, 137. § (1) bekezdés a) pontot, továbbá az 1991. évi LXIV. törvényen kihirdetett New York-i Egyezmény III. cikk (1) bekezdését, az 1990. évi XXXI. törvény 6. § (4) bekezdését, az 1947. évi XVII. törvény II. cikk 1) pontját, az 1948. évi XII. törvény I. cikkét, III. cikkét, XXVI. cikk 3) pontját, a 2004. évi XXX. törvénnyel a 2012/C/326. számú az Európai Unió Alapjogi Karta III. cikk (1) bekezdését, XXI. cikkét, XXIV. cikkét, 2009. évi XXII. törvény I. cikk 1) pontját, 2002. évi VI. törvény 2. fejezetének V. cikkét, VI. cikkének 2) pontját és a Kp. 50. § (1) bekezdését, 50. § (4) bekezdését, 51. § (3) bekezdését. 52. § (1) bekezdését, az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, XVI. cikkét, az 1997. évi XLIV. törvény 58. § (10) bekezdése szerinti törvényi vélelmet. [14] Kifejtette, hogy az alperes elmulasztotta figyelembe venni az a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló Európai Parlament és Tanács 2016. április 27-ei (EU) 2016/679. rendelete (GDPR) VIII. cikke alapján, hogy a kiskorúra vonatkozó személyes adatok kezelései jogszerű volt-e. Hangsúlyozta, hogy 16. életévét be nem töltött gyermek esetén a gyermekek személyes adatinak kezelése csak akkor és olyan mértékben jogszerű, ha a hozzájárulást a gyermekek feletti szülői felügyelet gyakorló adta meg, illetve engedélyezte. [15] Kérte, hogy a bíróság tegyen külön ügydöntő állásfoglalást abban a tekintetben, hogy a szintetikus vegyszerek emberbe való juttatása veszélyeztetésnek minősül-e, emberkísérlet-e vagy nem. Hivatkozott az 1997. évi CLIV. törvény (továbbiakban: Eütv.) 58. § (10) bekezdésére, ami szerint a jogalkotó maga is elismeri az oltás potenciálisan egészségkárosító vagy halálos beavatkozás visszafordíthatatlan kárt okoz. Sérelmezte, hogy ennek ellenére még is követelmény a gyermeknek egy külön orvosi szakvéleménnyel kelljen bizonytani, hogy az általános elismert törvényben iktatott kockázat az ő esetében bekövetkezik, ami logikailag ellentmondásos teljesíthetetlen, így alkotmányellenes. Álláspontja szerint az alperes azzal, hogy kizárólag az Eütv. 58. § (1) bekezdése és (2a) bekezdése szerinti álláspontot vette figyelembe, és mellőzte a (10) bekezdésben foglalt törvényi vélelmet, súlyos anyagijogi jogszabálysértést követett el. Úgy vélte, hogy ez a törvényi vélelem önmagában igazolja a mentesség megalapozottságát és az oltások alóli mentesítés lehetőségét. E körben hivatkozott az Alaptörvény XVI. cikkére és a New York-i Egyezmény III. cikk (1) bekezdésére és az 1997. évi XXXI. törvény 6. § (4) bekezdésére. A továbbiakban részletezte az anafilaxia és a védőoltások közötti összefüggést, és az ezzel kapcsolatos ellenérzéseit, meggyőződéseit. [16] Hivatkozott arra is, hogy háborús veszélyhelyzeti időben az alperes figyelmen kívül hagyta a lakosság kényszerítés, kifosztására vonatkozó tilalmat. Sérelmezte, hogy ellene szabálysértési eljárást nem folytattak, szabálysértés törvényes megállapítása sem történt meg, és a bírságolás megelőzően szabálysértési bírságot sem helyeztek vele szembe kilátásba. Álláspontja szerint az Ehitv. 13/A. § (3) bekezdése szerinti egészségügyi bírság abban az esetben szabható ki, ha a külön jogszabály az egészségügyi államigazgatási szerv eljárásával összefüggésben szabálysértési bírságot nem helyez kilátásba. Hivatkozott az EH2009.2029. számú határozatában foglaltakra, a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló 2012. évi II. törvény (továbbiakban: Szabs.tv.) 239. § (1) bekezdés a) pontjában foglalt szabályozásra és 11. § (1) bekezdésére. Kiemelte, hogy az EH2009.2029. számú határozat szerint a védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegése az oltással való védekezés elmulasztása csak szabálysértés körében szankcionálható pénzbírsággal, mivel az alperes szabálysértési eljárást a szabálysértési törvény alapján nem kezdeményezett, így a védőoltással kapcsolatos egészségügyi igazgatási szabályok megszegése iránti szabálysértési bírságot nem szabhat ki. [17] A felperes perbeli nyilatkozatában bizonyítási indítvánnyal élt, kérte, hogy a bíróság utasítsa az alperest, hogy a Hepatitis vakcina által okozott mellékhatások, megbetegedések körében feltett kérdéseire. Sérelmezte, hogy az alperes e körben nem bocsátott rendelkezésre statisztikai adatokat. Kifogásolta, hogy a gyártás technológiával és a gén szennyeződéssel összefüggésben kérésére nem adta meg az alperes a HBVAXBRO gyártási tételeiben megengedett maradék élesztő-DNS maximális mennyiségét. Felsorolta a védőoltások által okozott súlyos mellékhatásokat, nehezményezte, hogy erről a szülők és a diákok nem kapnak megfelelő tájékoztatást. Kérte, hogy a bíróság utasítsa az alperest annak bizonyítására, hogy a Hepatitis B oltóanyag nem minősül kísérleti oltóanyagnak és hogy a nevezett oltóanyag jelen időben megfelel a gyártói leírás szerinti felhasználásnak. [18] Az alperes védekezése [19] Az alperes védiratában a határozatát fenntartotta, kérte a keresetlevél elutasítását. Előadta, hogy a Kúria már több esetben elvi éllel kifejtette, hogy a hatóság a kötelező védőoltás beadatása iránti ügyekben nem köteles vizsgálni vagy mérlegelni sem a közérdekkel, járványokkal szembeni védekezés, járványok megakadályozása, közöség átoltottsága való szembekerülés miatti egyéni érdeksérelmét, sem a kötelező védőoltás hatóanyagát, ennek esetleges mellékhatásait. E körben hivatkozott a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatra, a Kúria Kfv.III.37.962/2015/5. számú határozatára és a Kúria Pfv.21.224/2018/7. számú határozatára. [20] A kereseti kérelem alaki hiányosságra való hivatkozásával kapcsolatban hivatkozott az Ákr. 81. §-ára, kifejtette, hogy az alperes valamennyi jogszabályhely által előírt elemet tartalmaz, alaki hiányban nem szenved. [21] Tévesnek tartotta azt is, hogy az értesítés 3 alkalommal való megtörténtét nem igazolta vagy nem bizonyította a felperes. Rámutatott, hogy az értesítés megtörténtét nem a határozatban foglalt időpont bizonyítja, hanem a tértivevények, mivel az értesítéseket a tértivevények szerinti törvényes képviselő átvette, így a törvényes képviselő felé nem szorul bizonyításra. A határidő túllépésével kapcsolatos kifogással összefüggésben előadta, hogy az alperes az eljárás megindulásától 2026. január 15. napjától számítottan 60 napon belül meghozta a határozatát, a döntés 2026. március 3. napján kelt. [22] A felhatalmazás nélküli adathasználat körében előadta, hogy az adatkezelésre az Ákr. 27. § (1) bekezdésére vonatkozik azzal, hogy a határozatban és az eljárás során az eljárás alá vont személyek adatait kezelte az alperes, ezzel nem követett el jogsértést. [23] Rámutatott, hogy a szabálysértési eljárás megindítására csak akkor van lehetőség, ha a védőoltásra fertőző betegségekre vonatkozó jogszabály vagy egészségügyi rendelkezés által előírt, általános kötelezettség megszegésére kerül sor, például az oltóorvos nem oltja be a gyereket. Jelen esetben azonban egy konkrét hatósági kötelezésről van szó. E körben hivatkozott a Szankció tv. 2. §-ára, 6. § (4) bekezdésére, és a 9. § (2) és (3) bekezdésére, amely rendelkezések felsorolják azokat az eseteket, amikor a fokozatosság elvének figyelmen kívül hagyásával közigazgatási bírság alkalmazásának van helye figyelmeztetés helyett is. Hangsúlyozta, hogy az Ákr. 8. § (1) bekezdés a) pontja szerint az Ákr. hatálya nem terjed ki a szabálysértési eljárásra, mivel az nem közigazgatási hatósági eljárás. Jelen ügyben azonban közigazgatási hatósági eljárás keretén került sor a kötelezésre és annak megállapítása mellett egészségügyi bírság kiszabásának van helye, nem szabálysértési eljárás keretében meghozott szabálysértési bírság kiszabásnak. [24] A kereset nem alapos. [25] A bíróság a vitatott közigazgatási tevékenységet a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. (a továbbiakban: Kp.) 2. § (1) és (4) bekezdéseire figyelemmel a Kp. 85. § (1) és (2) bekezdéseiben foglalt korlátozásokra tekintettel bírálta el, így a felperesek kereseti kérelmében megjelölt okokból vizsgálta az alperes határozatát az annak meghozatalakor fennálló tények és körülmények alapján. [26] A bíróságnak jelen jogvitában abban a kérdésben kellett döntenie, jogszerűen kötelezte-e az alperes a felperes törvényes képviselőit a felperes életkorhoz kötötten kötelező, iskolai kampányoltás keretében adandó Hepatitis B elleni védoltásokon való megjelenéséről, az oltások pótlásáról gondoskodjanak, illetve jogszerű volt-e a kiszabott egészségügyi bírság, annak jogalapja fennállt-e. A bíróság fentieket a kereseti kérelem korlátai között vizsgálta. [27] Az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) 62. § (1) bekezdése szerint, ha a döntéshozatalhoz nem elegendőek a rendelkezésre álló adatok, a hatóság bizonyítási eljárást folytat le. A (2) bekezdés értelmében a hatósági eljárásban minden olyan bizonyíték felhasználható, amely a tényállás tisztázására alkalmas. Nem használható fel bizonyítékként a hatóság által, jogszabálysértéssel megszerzett bizonyíték. [28] Az NM rendelet 14. § (1) bekezdése értelmében a védőoltásra kötelezett személy köteles a védőoltás céljából a megjelölt helyen és időben megjelenni, és magát az oltásnak alávetni. A védőoltásra kötelezett kiskorú megjelenéséről a törvényes képviselője gondoskodik. [29] Az NM rendelet 14. § (2) bekezdése alapján, ha a védőoltásra kötelezett személy bármilyen okból a védőoltás helyén a megjelölt időben nem tud megjelenni, ezt a körülményt kiskorú esetében a törvényes képviselő köteles a megjelölt helyen haladéktalanul bejelenteni. [30] Az NM rendelet 16. § (1) bekezdés f) pontja alapján a járási hivatal elrendeli a védőoltásra kötelezett személy oltását, ha a 14. § (1)-(2) bekezdésében foglaltaknak nem tesz eleget. [31] A perben nem volt vitatott, hogy felperes az életkorhoz kötött kötelező védőoltásokat annak ellenére nem vette fel, hogy mentesítéssel nem rendelkezett. [32] A bíróság elsődlegesen kiemeli, hogy az Ákr. 62. § (1) és (4) bekezdéséből következően a hatóság hivatalból állapítja meg a döntéshez szükséges releváns tényállást és határozza meg a bizonyítás módját és terjedelmét. A hatóság tényállás tisztázási kötelezettségének terjedelme az adott ügyhöz igazodik, a konkrét ügy jogilag releváns, a kérelem eldöntése szempontjából jelentős tényeinek, körülményeinek pontos, megfelelő mélységű megállapítását, feltárását jelenti. A kötelezettsége tehát nem parttalan, annak korlátot szab az ügy jellege, típusa és a döntés alapját képező jogszabály által meghatározott keret. [33] Alperes az Ákr. 104. § (1) bekezdés a) pontja alapján eljárását hivatalból indította meg, és az ügy jellegéből adódóan csak azt kellett vizsgálnia, tényállástisztázási kötelezettsége csak arra terjedt ki, hogy felperes a védőoltás felvételét vagy mentességét igazolta-e. [34] A felperes a keresetlevelében sérelmezte, hogy alperes nem tájékoztatta a védőoltások összetételéről, a lehetséges mellékhatásokról és nem bocsátott rendelkezésére ezzel kapcsolatos statisztikai adatokat. Indítványozta a perben, hogy a bíróság kötelezze az alperest annak bizonyítására, hogy a Hepatitis B oltóanyag nem minősül kísérleti oltóanyagnak. Lényeges, hogy az alperesi határozat az elmaradt védőoltással pótlásával kapcsolatos hatósági eljárásban keletkezett, melynek a fentiek szerint nem tárgya a védőoltások összetétele, védőoltás jellegével, hatékonyságával kapcsolatos vizsgálat, ezért az alperesnek ilyen irányú tájékoztatási vagy tényállástisztázási kötelezettsége nem volt, ennél fogva a bíróság a perbeli bizonyítási indítványnak sem adott helyt. [35] A bíróság megállapította, hogy alperes a döntéshez szükséges tények, körülményeket feltárta, az eljárás során eleget tett a tényállás tisztázási kötelezettségének, és helytállóan állapította meg, hogy a védőoltás elmaradása miatti kötelezésnek van helye. Mindebből következően népegészségügyi feladatkörében eljárva az NM rendelet 16. § (1) bekezdés f) pontja értelmében jogosult volt a törvényes képviselőt az elmaradt védőoltás felperes részére történő beadatására kötelezni függetlenül a védőoltás összetételéről, hatékonyságáról alkotott felperesi személyes véleménytől. [36] A perben a keresetben állítottakkal ellentétben az Ákr. 74. §-ában foglaltakat sem sértette meg az alperes. A perben külön bizonyítási eljárást nem kellett lefolytatnia, tárgyalást nem kellett tartania, döntése azon, a felperes törvényes képviselői által is ismert tényen alapult, hogy kötelezettségük ellenére nem gondoskodtak-e a kötelező védőoltások beadása iránt. [37] A perben felperes sérelmezte az alperes döntését megalapozó jogszabályok érvényességét, hatályosságát. A bíróság rögzíti, hogy az Alaptörvény R. cikk (2) bekezdése alapján az Alaptörvény jogszabályok mindenkire kötelezőek, és a kötelezettségek alól nem mentesít a kötelező erejük, hatályosságuk megkérdőjelezése. [38] Az Ehi tv.) 4. § (6) bekezdés c) pontja szerint alperes, mint az egészségügyi államigazgatási szerv egészségügyi igazgatási és koordinációs feladatai körében hatáskörrel rendelkezett a védőoltás elrendelésére, a döntésben pedig egyértelműen meghatározásra került az eljáró hatóság, és pontosan meg lehet állapítani a kiadmányozási jogot gyakorló személyét is. [39] Az Ehitv. 13/A. § (1) bekezdés h) pontja alapján, ha az egészségügyi államigazgatási szerv a hatáskörében eljárva megállapítja, hogy a fertőző betegségek és járványok megelőzése vagy a járványveszély elhárítása érdekében szükséges járványügyi előírásokra vonatkozó jogszabályi rendelkezésekben foglaltakat megsértették, egészségügyi bírságot szab ki. A (3) bekezdés kimondja, egészségügyi bírság abban az esetben szabható ki, ha külön jogszabály az egészségügyi államigazgatási szerv eljárásával összefüggésben szabálysértési bírságot nem helyez kilátásba. [40] A Szabstv. 239. § (1) bekezdés a) pontja szerint, aki a védőoltásra, a fertőző betegségekre, a fertőző betegekre vagy a fertőzésre gyanús személyekre– ideértve a gümőkóros, a nemibeteg, a trachomás vagy erre gyanús személyeket is–, továbbá a járványügyi megfigyelésre vagy ellenőrzésre és a fertőtlenítésre vonatkozó egészségügyi jogszabályt, vagy az ilyen jogszabály alapján kiadott egészségügyi rendelkezést megszegi, szabálysértést követ el. [41] A Szabstv. 2. § (4) bekezdése értelmében nem állapítható meg szabálysértés, ha a tevékenység vagy a mulasztás bűncselekményt valósít meg, úgyszintén, ha a tevékenységre vagy mulasztásra törvény vagy kormányrendelet– az eljárási bírság kivételével közigazgatási eljárásban kiszabható bírság alkalmazását rendeli el. [42] A szabálysértés miatt az eljárás a (2) bekezdés alapján az egészségügyi államigazgatási szerv hatáskörébe tartozik. [43] A Szabstv. 2. § (4) bekezdésének hatályba lépésével kapcsolatos kollízió kérdését vizsgálta a Kúria a Kfv.III.37.508/2023/5. sorszámú eseti döntésében. E döntést a bíróság jelen ügyben irányadónak tekinti és az attól nem kíván eltérni. E döntésben a Kúria utalt az Alkotmánybíróság 9/1992. (I. 30.) , 39/2007. (VI. 20.) , 38/2012. (XI. 12.) , 28/2013. (X. 9.) és 3068/2023. (III. 14.) számú AB határozataira. [44] A Kúria a teleologikus és történeti jogértelmezés, a lex posteriori derogat legi priori elve és a jogalkotói szándék változása alapján arra a következtetésre jutott, hogy a kötelező védőoltás beadásának elmulasztásával szembeni szankció az egészségügyi bírság kiszabása. Kúria döntése szerint a Szabstv. és a Ehitv. rendelkezései közti normakollízió a jogalkalmazói jogértelmezéssel feloldható volt, mivel a törvények indokolásából megállapíthatóan a jogalkotói cél az volt, hogy a tisztán közigazgatási eljárások körébe tartozó magatartások megszegőivel szemben a szankciót a közigazgatási eljárásban eljáró hatóság szabja ki. Mindezek alapján az alperesnek egészségügyi bírság kiszabására hatásköre, jogszerű lehetősége volt. [45] Az Ákr. 81. § (1) bekezdése kimondja, hogy a döntés tartalmazza az eljáró hatóság, az ügyfelek és az ügy azonosításához szükséges minden adatot a zártan kezelt és védett adatok kivételével, a rendelkező részt – a hatóság döntésével, a szakhatóság állásfoglalásával, a jogorvoslat igénybevételével kapcsolatos tájékoztatással és a felmerült eljárási költséggel –, továbbá a teljes eljárásra történő áttérés esetén az áttérés okára, a megismerhetetlenné tett zártan kezelt és védett adatokkal együtt megállapított tényállásra, a bizonyítékokra, a szakhatósági állásfoglalás indokolására, a mérlegelés és a döntés indokaira, valamint az azt megalapozó jogszabályhelyek megjelölésére is kiterjedő indokolást. [46] A felperes a keresetében az alperesi határozat alaki kellékhiányára hivatkozott és arra, hogy az alperesi határozat csak azt rögzítette, hogy a védőnő három alkalommal értesítette a felperes törvényes képviselőit, ennek időpontjait azonban nem tartalmazza az alperesi határozat. [47] A bíróság e körben megállapította, hogy a felperes vonatkozó jogsérelme nem megalapozott. A határozat a tényállást elfogadható mértékben rögzíti, tartalmazta a felperes által megsértett rendelkezéseket és az oltás elrendelésének jogszabályi alapját. Az alperes a kiszabott bírság összegével kapcsolatos mérlegelése körében hivatkozott a Szankció tv.-re, a határozat indokolása a mérlegelés szempontjait és annak jogszabályi alapját is megjelölte, megállapítható, hogy az alperesi határozat valamennyi jogszabályhely által előírt elemet tartalmaz. Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy az értesítés megtörténtét nem a határozatban foglalt időpont bizonyítja, hanem a tértivevények, mivel az értesítéseket a tértivevények szerinti törvényes képviselő átvette. A tényállás körében így elég volt az értesítés tényét rögzíteni, annak időpontjai nem relevánsak. A bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes jogi képviselőinek felelőssége az oltás elmaradása kapcsán egyértelmű és vitathatatlan. A hivatalbóli eljárás megindítását önmagában megalapozta azon tény, hogy a kiskorú gyermek kötelező Hepatitis B oltása elmaradt és a védőnői tájékoztatás szerint az a szülők nem is kívánták beadatni a kiskorú gyermeknek. [48] A felperes keresetében a Kp. 129. § (1) bekezdése alapján kérte az alperes mulasztásának megállapítását, amelyre vonatkozó kérelmet annak lényegi tartalma szerint a bíróság az ügyintézési határidő túllépésére vonatkozó eljárásjogi jogsérelemként vett figyelembe, és eszerint vizsgálta meg. [49] Az Ákr. 50. § (1) bekezdés alapján, ha a törvény eltérően nem rendelkezik, az ügyintézési határidő az eljárás megindulásának napján kezdődik. A (2) bekezdés c) pontja alapján az ügyintézési határidő teljes eljárásban hatvan nap. [50] A megelőző eljárás iratai alapján megállapítható, hogy az alperes a szám2 ügyiratszámú, 2026. január 16. napján kelt végzésében értesítette a felperes törvényes képviselőit arról, hogy azt Ákr. 104. § (1) bekezdése a) pontja alapján hivatalból indított eljárást 2026. január 15. napján. Az alperes az eljárás megindulásától számítottan 60 napon belül, 2026. március 3. napján hozta meg határozatát, tehát a felperes ügyintézési határidő túllépése körében tett hivatkozása nem megalapozott. [51] A felperes keresetében kifogásolta, hogy az alperes nem vizsgálta, hogy a GDPR vonatkozó szabályai alapján rendelkezi-e felhatalmazással 16. életévét be nem töltött gyermek személyes adatainak kezelésére. [52] Az Ákr. 27. § (1) bekezdése alapján a hatóság az ügyfél és az eljárás egyéb résztvevője azonosításához szükséges természetes személyazonosító adatokat és az ügyfajtát szabályozó törvényben meghatározott személyes adatokat, továbbá – ha törvény másként nem rendelkezik – az eljárás eredményes lefolytatásához elengedhetetlenül szükséges más személyes adatokat kezeli. [53] Helytállóan hivatkozott arra az alperes, hogy a hivatalból indult eljárásokban az ügyfél hozzájárulása nélkül is, az eljárás eredményes lefolytatása érdekében szükséges természetes személyazonosító adatokat megszerzi és az eljárás során kezeli, amelyre a fenti rendelkezés megfelelő jogalapot biztosítani a hatóságnak. Az Ákr. a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) és e) pontja szerinti kötelező adatkezelésként szabályozza a hatóság adatkezelését, eszerint a személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben az adatkezelés az adatkezelőre vonatkozó jogi kötelezettség teljesítéséhez szükséges, vagy az adatkezelés közérdekű vagy az adatkezelőre ruházott közhatalmi jogosítvány gyakorlásának keretében végzett feladat végrehajtásához szükséges. [54] Az egészségügyi rendelkezési jog sérelmével kapcsolatos felperesi állításokat a bíróság alaptalannak tartotta. Az Alkotmánybíróság az életkorhoz kötött kötelező védőoltások hazai szabályozásának és intézményi rendszerének alkotmányossági vizsgálata kapcsán a 39/2007. (VI. 20.) AB határozatban, valamint 3331/2023. (VI. 21.) AB megállapította, hogy a kötelező védőoltások előírása nem alaptörvény-ellenes. [55] A bíróság az Európai Unió jogának alkalmazhatóságára történő felperesi hivatkozások kapcsán a kúriai gyakorlatra hivatkozással utal arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 2. cikk (5) bekezdése, 4. cikk (2) bekezdése k) pontja, valamint 6. cikk a) pontja alapján a közegészségügyi szabályozás tagállami feladat, így felperesnek e körben előadott hivatkozásai nem foghatnak helyt. [56] A felperes általános jelleggel hivatkozott arra, hogy az alperes eljárása sérti, az Ákr. 2. § (2) bekezdés b) pontja szerinti egyenlő bánásmód követelményét, az Ákr. 136. § (2) bekezdés e) pontot, 137. § (1) bekezdés a) pontot, továbbá az 1991. évi LXIV. törvényen kihirdetett New York-i Egyezmény III. cikk (1) bekezdését, az 1990. évi XXXI. törvény 6. § (4) bekezdését, az 1947. évi XVII. törvény II. cikk 1) pontját, az 1948. évi XII. törvény I. cikkét, III. cikkét, XXVI. cikk 3) pontját, a 2004. évi XXX. törvénnyel a 2012/C/326. számú az Európai Unió Alapjogi Karta III. cikk (1) bekezdését, XXI. cikkét, XXIV. cikkét, 2009. évi XXII. törvény I. cikk 1) pontját, 2002. évi VI. törvény 2. fejezetének V. cikkét, VI. cikkének 2) pontját és a Kp. 50. § (1) bekezdését, 50. § (4) bekezdését, 51. § (3) bekezdését. 52. § (1) bekezdését, az Alaptörvény I. cikk (1) bekezdését, XVI. cikkét, az 1997. évi XLIV. törvény 58. § (10) bekezdése szerinti törvényi vélelmet, azonban nem részletezte milyen konkrét jogsértéseket valósított meg e körben az alperesi határozat, így azokat a bíróság érdemben nem vizsgálhatta. Az Eü. tv. 58. § (10) bekezdésére való hivatkozással összefüggésben rámutat arra is a bíróság, hogy a per tárgya nem a felperes oltás alóli mentességének érdemi eldöntése volt. [57] Felperesnek az egyéb személyes körülményeire, oltási rendszerrel kapcsolatos véleményére, polgári jogviszonyokra, büntetőjogi tényállásokra, a háborús jog alkalmazására, további eljárásokra történő hivatkozásai a perben nem voltak relevánsak, mert a vitatott döntésen túlmutató érvelést tartalmaztak, ezért a bíróság azok értékelését jelen perben mellőzte. [58] A bíróság az előzőekben kifejtett ténybeli és jogi indokok alapján arra a következtetésre jutott, hogy alperes határozata tekintetében a felperesi kereseti hivatkozás mentén jogszabálysértés nem állapítható meg. [59] Mindezekre tekintettel a bíróság az alaptalan felperesi keresetet a Kp. 88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította. [60] A bíróság tárgyaláson kívül hozta meg ítéletét, figyelemmel arra, hogy egyik fél sem kérte a tárgyalás tartását, és az eljárás koncentrált befejezése a per elhúzódásának elkerülése érdekében az eljárás tárgya, jellege, és a rendelkezésre álló okirati bizonyítékok alapján így találta célszerűnek. Záró rész [61] Az eljárás során az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 45/A. § (1) bekezdése és az Itv. 58. § (6) bekezdése alapján – tekintettel arra, hogy a felek tárgyalás tartását nem kérték és a bíróság az ítélet tárgyalás tartása nélkül hozta meg - 24.000,- Ft összegű mérsékelt eljárási illeték merült fel, amelynek előzetes megfizetése alól a felperest az Itv. 62. § (1) bekezdésének h) pontja, továbbá a Pp. 96. § (3) bekezdése alapján mentesség illette meg. [62] A pervesztes felperes a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó Pp. 102. § (1) bekezdése alapján viseli az eljárás illetékét. Ha felperes a felhívásnak a megjelölt határidőben nem tesznek eleget, az illeték behajtására és megfizetésére az Itv. rendelkezéseit és az adóigazgatási eljárásokra irányadó jogszabályok rendelkezéseit kell alkalmazni. Az eljárási illeték megfizetésére történő kötelezéséről és a megfizetés módjáról történő tájékoztatás a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII.27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdésén, illetőleg az Itv. 78. § (4) bekezdésén alapul. [63] A Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó, a Polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján a felperes köteles megtéríteni a pernyertes alperes perköltségét. Az alperes védiratában kérte a felmerült perköltsége megállapítását. A bíróság azonban az alperes felmerült perköltségének összegét nem állapította meg, mivel azt a Kp. 35. § (1) bekezdése szerint alkalmazandó Pp. 81. § (1)-(2) bekezdéseinek megfelelően, szabályszerűen nem számította fel a alperes, e körben költségjegyzéket nem terjesztett elő, a kamarai jogtanácsosi munkadíj tekintetében pedig még jogszabályhelyre történő utalással, az elvégzett munkaórák kimutatásával sem támasztotta alá perköltségigényét. Ennek hiányában a bíróság az igényelt perköltség számszerűsített összegét nem tudta megállapítani, szabályszerű felszámítás hiányában a Pp. 82. § (1) bekezdése alapján a perköltségről nem dönthetett. [64] Az ítélet ellen a Kp. 99. § (1) - (2) bekezdések alapján nincs helye fellebbezésnek. Veszprém, 2026. október 21. dr. Török Nóra Tatjána bíró