Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 7.Pf.20.328/2026/8. A felperes: felperes felperes címe Az alperes: alperes alperes címe Az alperes képviselője: Dr. Auer Éva ügyvéd ügyvéd címe1 A per tárgya: adatalany hozzáféréshez való jogának gyakorlása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 21.P.23.380/2025/8-II. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 160.000 (Százhatvanezer) forint fellebbezési eljárási költséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] Az ügyvéd hivatású felperes hozzátartozói – az élettársa, személy1, a gyermeke, személy2 – lakások tulajdonjogával rendelkeznek a cím1 szám alatti társasházban (továbbiakban: társasház); az alperes a társasház lakója, az egyik lakás tulajdonosaként. [2] A társasházban lakó felperes a hozzátartozói jogi képviseletében eljárva számos eljárást indított a társasházzal szemben. [3] A társasház több tulajdonosa – köztük az alperes – 2023. március 1. napján kelt beadványt nyújtott be a Kamarához, abban – többek között – bejelentették, hogy a társasházban lakó felperes az ügyvédi tevékenységét állítólag a társasház címén végzi, az iroda névtáblával nem rendelkezik, az azonosítása lehetetlen, ügyfeleket az iroda helyszínén nem fogad és korábban sem fogadott. A tapasztalat és különböző eljárásokból szerzett ismeretek alapján okkal feltehető, hogy az ügyvédi tevékenységét kizárólag a saját és közeli hozzátartozói javára, tisztességtelen mértékű díjazás kikötése mellett végzett tevékenység képezi, joghatások kiváltására alkalmatlan megbízási szerződések alapján. A társasházzal szemben indított eljárásokban az irreális mértékű díjazását érvényesíti, célja a társasház működésének ellehetetlenítése, valamint az, hogy jelentősen a piaci ár alatt szerezze meg a ház tetőterét és tíz évre mentességet élvezzen a közös költség fizetése alól, amelynek a hozzátartozói egyébként nem tesznek eleget. [4] A kamara ügyszám1. számú határozatával az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (Üttv.) 107. §-ában meghatározott fegyelmi vétség gyanúja miatt előzetes vizsgálatot rendelt el. [5] Ezt követően a felperes adatvédelmi, valamint személyiségi jogvédelmi pert is indított az alperessel szemben az elsőfokú bíróság előtt, az utóbbit ügyszám2/2024. szám alatt. Az adatvédelmi perben az elsőfokú bíróság ügyszám3/2024/5. számú jogerős bírósági meghagyással kötelezte az alperest, hogy adatkezelőként az előzetes tájékoztatását 15 napon belül bocsássa a felperes rendelkezésére az alábbiak szerint: az adatkezelő kiléte és elérhetőségei; a személyes adatok tervezett kezelésének célja, valamint az adatkezelés jogalapja; az érintett személyes adatok kategóriái; a személyes adatok címzettjei, illetve a címzettek kategóriái, ha van ilyen; a személyes adatok tárolásának időtartama, vagy, ha ez nem lehetséges, ezen időtartam meghatározásának szempontjai; a tárolás helye és módja; az adatkezelő vagy harmadik fél jogos érdekei; a személyes adatok forrása és adott esetben az, hogy az adatok nyilvánosan hozzáférhető forrásokból származnak-e; a profilalkotásnál alkalmazott logikára és arra vonatkozó érthető információk, hogy az ilyen adatkezelés milyen jelentőséggel és az érintettre nézve milyen várható következményekkel bír; a kezelt személyes adatok gyűjtésének forrásai; az adatkezelés körülményeivel összefüggő minden további érdemi tény. [6] A felperes 2024. november 26-án kelt e-mailben nyolc napos határidővel felszólította az alperest hozzáférési joga biztosítására a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46 EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016. április 27-i (EU) 2016/679 RENDELETE (GDPR) alapján, eredménytelenül. [7] A felperes a keresetében hozzáférési joga biztosítására és az ahhoz tartozó – az általa megadott email címére – megküldendő kötelező tájékoztatásra kérte kötelezni az alperest az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 23. § (5) bekezdése, az Alaptörvény VI. cikk (3) bekezdése és a GDPR 15. cikke alapján. [8] Az eljárás megindításának előzményeként előadta, hogy adatkezelés jogellenességének a megállapítása és előzetes tájékoztatás megadása iránt pert indított, az elsőfokú bíróság ügyszám3/2024/5. számú bírósági meghagyással kötelezte az alperest az előzetes tájékoztatás megadására; a bírósági meghagyás végrehajtása ügyszám4/2024. számon folyamatban van. [9] Álláspontja szerint az alperes a jogszabályi előírásokat megszegve kezeli a személyes adatait, a keresetlevél benyújtását megelőzően a GDPR 15. cikke alapján hozzáférési joga biztosítására hívta fel, azonban az Infotv. 15. § (1) bekezdés b) pontjában előírt 25 napon, a GDPR 12. és 15. cikkében előírt 30 napon belül nem kapott választ. [10] A hozzáférési joga biztosítása és a tájékoztatása körében a következők közlésére kérte kötelezni az alperest: a kezelt személyes adatai forrása; az adatkezelés célja és jogalapja; a kezelt személyes adatai köre; a kezelt személyes adatai megőrzésének időtartama, ezen időtartam meghatározásának szempontja; a személyes adatai kezelése alapján az őt megillető jogok, valamint azok érvényesítése módja; a kezelt személyes adatok továbbítása címzettjei. [11] Az alperes res iudicata fennállására hivatkozva elsődlegesen az eljárás megszüntetését kérte, hivatkozva a korábban megindított személyiségi jogi perre, valamint a vele szemben kibocsátott jogerős bírósági meghagyásra. [12] Az érdemi ellenkérelmében jogalap hiányában a kereset elutasítását kérte. Vitatta adatkezelői minőségét, a felperes személyes adatainak a gyűjtését, tárolását. Arra hivatkozott, hogy 80 éves, nem leselkedik, a felperes ügyfeleit nem figyeli meg, csupán a társasház régi lakójaként azt tapasztalta, hogy a felpereshez nem járnak ügyfelek; hangsúlyozta, hogy az ügyvédi munkájával kapcsolatosan nem gyűjtött adatokat. A felperes által sérelmezett kamarai bejelentés alapja a társasház tulajdonostársainak azon határozott, általa is osztott álláspontja volt, miszerint a felperes az ügyvédi tevékenységével az ellehetetlenítésüket célozza, míg a hozzátartozói nem fizetnek közös költséget. [13] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította; megállapította, hogy az eljárás illetékmentes. [14] Nem adott helyt az alperes eljárás megszüntetése iránti kérelmének, figyelemmel a Fővárosi Ítélőtábla ügyszám5/2025/4. számú – a keresetlevél visszautasítását res iudicata hiányában mellőző – végzésének az indokolásában foglaltakra. [15] Kifejtette: jogazonosság hiányában is vizsgálandó azonban, hogy a Fővárosi Törvényszék ügyszám3/2024. és ügyszám2/2024. számú ügyekben meghozott döntései kihatnak-e a jogvita elbírálására, vizsgálható-e az alperes GDPR 2. cikk (1) bekezdés [helyesen (2) bekezdés)] c) pontjára alapított védekezése. Az előbbi ügyben az érvényesített jog személyiségi jogi és nem adatvédelmet célzott; az alperes adatkezelői mivolta mindkét perben az érvényesíteni kívánt jog immanens elemét képezte, ugyanakkor ez az összefüggés nem teremt előkérdés jellegű kapcsolatot a személyiségi jogi per javára abban, hogy a GDPR tárgyi hatálya az alperesre kiterjed-e. A ügyszám3/2024/5. számú jogerős bírósági meghagyás kibocsátása a felperes GDPR 14. cikkére alapított kereseti kérelmén, az adatkezelőt terhelő tájékoztatási kötelezettségen alapult, míg a jelen eljárásban érvényesített jog alapja a GDPR 15. cikke. Arra jutott, hogy a megadni kért felvilágosítás tárgykör-azonossága nem zárja ki az adatkezelő azon jogát, hogy a kereset valamennyi tény- és jogbeli alapját vitássá tegye. [16] A GDPR 2. cikk (2) bekezdés c) pontjára alapított védekezés elbírálása során figyelembe vette, hogy az Európai Unió Bíróságának (EUB) a ügyszám6. számú ítéletében (továbbiakban: ügy1 ügy) rögzítettek értelmében a tárgyi hatály megszorító értelmezését várja el a bírói gyakorlat. [17] Kifejtette: a felperes részéről nem merült fel olyan tényelőadás, miszerint az alperes nem az általa kártékonynak ítélt tevékenység visszaszorítására használta volna fel a tudomására jutott adatot. Téves az az érvelés is, miszerint a személyes (magáncélú) adatkezelés addig tart, amíg az adatkezelő hivatalos szervhez nem fordul, ezzel szemben valamely adatkezelés megőrzi a magáncélú jellegét a saját érdekeinek védelmére való felhasználásnál is. A ügy1 ügyben azzal lépte át az adatkezelő ezt a határt, hogy kamerával nem csupán a saját házáról, hanem a közútról és a szemközti házról is felvételeket készített, ez a mozzanat és nem önmagában a felvételek büntetőeljárásban való felhasználása zárta ki a magáncélú adatkezelés megállapíthatóságát. [18] Mindezekre tekintettel arra vont le következtetést, hogy az adott jogvita nem tartozik a GDPR tárgyi hatálya alá, ezért a keresetet elutasította, utalva arra is, ebből okszerűen következik, hogy a nyilatkozattételi határidő elmulasztása sem kifogásolható. [19] Határozta indokolásában kitért arra is, hogy amennyiben a jogvita a GDPR tárgyi hatálya alá tartozna, a kereset abban az esetben sem lenne teljesíthető. A GDPR 14. és 15. cikkei ugyanis ugyanannak az éremnek az ellentétes oldalai: előbbi az adatkezelő oldaláról határidőhöz kötött kötelezettségként, utóbbi az adatalany oldaláról jogosultságként tartalmilag ugyanazt a jogot fogalmazza meg; a korábbi és jelen perben hivatkozott jog nem egymásra épülő vagy eltérő igények forrása, hanem párhuzamos, ugyanarra mutató. Ellenkező álláspont helytállósága esetén automatikusan ugyanazon információk ismételt kiadása lenne kérhető a GDPR 14. és 15. cikke alapján, ami nyilvánvalóan szembe menne a jogalkotói céllal, figyelemmel arra is, hogy az alperes szolgáltatott adatot, azonban a felperes azt teljesítésként nem fogadta el. Ezen túlmenően az egyetlen átfedésben nem lévő, megadni kért tartalommal (az alperes által kezelt felperesi személyes adatok kezelése alapján a felperesi érintettet megillető jogok köre, az érvényesítésének mikéntje) a felperes mint professzionális jogi hivatást gyakorló ügyvéd in abstracto és az általa indított eljárások számossága, valamint irányultsága alapján in concreto is messzemenőkig tisztában van, így jogsérelem ebben a körben valójában nem éri a GDPR tárgyi hatályának megállapíthatósága esetén sem. [20] Rögzítette, hogy a jogvita jogkérdés elbírálását igényelte, a pernek nem képezi tárgyát annak vizsgálata, hogy az alperes által kezelt adatok helytállóak-e, valamint az sem, hogy az alperes a magáncélú adatkezelés során olyan eljárást indított-e, amely alkalmas a jogainak megóvására, az milyen hatással bír a felperes jogaira. [21] A felperes az elsőfokú bíróság ítélete ellen előterjesztett fellebbezésében elsődlegesen a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 381. §-a alapján történő hatályon kívül helyezését, másodlagosan a megváltoztatását, a keresetének helyt adó döntés meghozatalát és az alperes fellebbezési eljárási költségében (45 óra x 97.500 forint plusz áfa/óradíj) marasztalását kérte. [22] Az elsődleges fellebbezési kérelmében arra hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság ítélete sérti a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésében, valamint a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglaltakat. [23] Érvelése szerint a meghozott döntés ellentétes az anyagi jogerő intézményével; a Kúria a ügyszám7/2024/6. számú ítéletében iránymutató jelleggel rámutatott, hogy az anyagi jogerő hatása pozitív és negatív: a pozitív hatás az ítélet irányadó voltát jelenti, azt, hogy a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni; ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak. [24] A Fővárosi Törvényszék által ügyszám3/2024/5. számon kibocsátott jogerős bírósági meghagyással utóbb nem vitathatóan eldőlt, hogy az alperes az adat kezelője (Kúria ügyszám8/2019/31.). Az elsőfokú bíróság ezen átlépve jutott arra a következtetésre, hogy az alperesre a GDPR tárgyi hatálya nem terjed ki. Az alperes a földszinti lakásából a magánszféráján kívüli – közös és külön tulajdonban álló – területen ellenőrizte az ügyvédi tevékenysége ügyfélkörét, amely éveken át tartó megfigyelés nem minősíthető „személyes”, „otthoni” tevékenységnek, a megfigyelésen és osztályozáson alapuló azon álláspontját, miszerint hozzá nem érkeznek ügyfelek, harmadik személyekkel is közölte. Ebből a tényállásból egyértelműen következik a ügy1-ítélet irányadó jellege. [25] Érvelése alátámasztására hivatkozott a 3110/2022. (III. 23.) AB határozat 39. pontjára, amely szerint a GDPR – mint uniós jogi aktus – hiteles értelmezésére az EUB jogosult, amelynek joggyakorlata a nemzeti bíróságokra kötelező. [26] Az alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását és a felperes –32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet (Ükr.) 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján és költségjegyzéken felszámított 160.000 forint ügyvédi munkadíjból álló – fellebbezési eljárási költségében marasztalását kérte. [27] Érvelése szerint a felperes elsődleges fellebbezési kérelme hiányos, mert a Pp. 381. §-ára hivatkozva hatályon kívül helyezést kért, új eljárás lefolytatását, új határozat hozatalát azonban nem kérte. [28] A fellebbezés érdemben sem alapos, olyan ítéleti megállapításokra hivatkozik – „Magántevékenysége az ítélet szerint az volt, hogy 20 (!) éven keresztül a felperes ügyvédi irodájába, pontosabban minden felpereshez ellátogató személyt megfigyelte és osztályozta … Alperes a felperes klientúráját ellenőrizte (!), földszinti lakásából a magánszféráján kívüli területre kiterjedően (!)” –, amelyeket az ítélet nem is tartalmaz. [29] Hangsúlyozta: nem végzett ellenőrzést, megfigyelést, nem gyűjtött adatokat, egyszerűen csak nem látott a felperesnél ügyfeleket. Ebből adódóan a GDPR tárgyi hatályának a fennállására és a ügy1 ügy irányadó jellegére vonatkozó fellebbezési érvelés nem foghat helyt. [30] Az elsőfokú bíróság ítéletének fellebbezéssel nem támadott, jogerőre emelkedett rendelkezése nem volt, ezért a Fővárosi Ítélőtábla – a Pp. 376. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül eljárva – teljes terjedelmében felülbírálta [Pp. 358. § (5) bekezdés]. [31] A felperes fellebbezése nem megalapozott. [32] A Pp. 383. § (1) bekezdése értelmében a Fővárosi Ítélőtáblának elsőként abban kellett állást foglalnia, hogy szükséges-e az elsőfokú bíróság ítéletének a felperes által elsődlegesen kért, a Pp. 381. §-a alapján történő hatályon kívül helyezése. [33] A felperes a hatályon kívül helyezés iránti kérelmét a Pp. 369. § (1) és (3) bekezdésére, valamint a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdésében foglaltak megsértésére alapította. A Pp. 369. § (1) bekezdése az eljárás szabályszerűségének, a (3) bekezdése az ítélet anyagi jogi megfelelésének a vizsgálatát nevesíti a másodfokú bíróságot megillető felülbírálati jogkörként, a Pp. 346. § (4) és (5) bekezdése az ítélet indokolásának a tartalmi elemeit határozza meg. [34] A felperes az eljárás szabálytalansága körében konkrétan az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozott, az ítélet anyagi jogi megfelelőségének a megítélése pedig nem eljárásjogi, hanem anyagi jogi felülbírálatra tartozik. [35] Az indokolási kötelezettség megsértése akkor ad alapot a támadott határozat hatályon kívül helyezésre, amennyiben az indokolása nem tartalmazza a jogvita elbírálásához szükséges tényállást; a bizonyítékok értékelését; az adott jogszabályok ügyre vonatkoztatott értelmezését; a rendelkező részben kifejezésre juttatott döntés és az indokolása egymással nincs összhangban. [36] Az elsőfokú bíróság a fenti törvényi indokolási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett: a releváns tényállást megállapította, az arra vonatkozó bizonyítékokat megjelölte és hivatkozott azokra a jogszabályokra, amelyeken a döntése alapszik. [37] A másodfokú eljárásban nem orvosolható, a Pp. 370. § (3) bekezdésében előírt eljárást igénylő eljárásjogi szabálysértést a Fővárosi Ítélőtábla nem észlelt. [38] Mindezért az elsőfokú ítélet érdemi felülbírálata nem ütközött akadályba. [39] Az elsőfokú bíróság a tényállást a jogvita elbírálásához szükséges mértékben feltárta, arra alapított döntésével és indokaival a Fővárosi Ítélőtábla – a fellebbezésben és a fellebbezési ellenkérelemben foglaltakra figyelemmel szükséges alábbi kiegészítéssel – egyetértett. [40] Az elsőfokú bíróság az alperes érdemi ellenkérelmében előadottakat – a tartalma alapján – helyesen feleltette meg a GDPR 2. cikk (2) bekezdés c) pontjára alapított védekezésnek, és helytállóan jutott arra is, hogy a fellebbezésben hivatkozott jogerős bírósági meghagyás nem gátolta a védekezésben foglaltak érdemi vizsgálatát. [41] A fellebbezés helyes jogelméleti levezetést tartalmaz az anyagi jogerő Pp. 360. § (1) bekezdésében rögzített kettős – pozitív és negatív – hatásáról. A pozitív hatása valóban az ítélet tartalmának irányadó voltát jelenti: azt, hogy a feleket megillető jogokat és az őket terhelő kötelezettségeket végérvényesen meghatározottnak kell tekinteni; ahhoz a felek, a bíróság és más hatóságok egyaránt kötve vannak. A negatív hatása az újabb per, illetőleg az újabb bírói döntés tilalmát jelenti: ennek értelmében kizárt, hogy a felek és jogutódaik ugyanabból a tényalapból származó, ugyanazon jog iránt keresetet indíthassanak. Az anyagi jogerő együttes feltételei a fél,- a tény,- és jogazonosság; bármelyik hiánya kizárja a megállapítását {6/2022. Jogegységi határozat [26] és [27] bekezdés}. [42] Az ítélt dolog mint eljárásjogi akadály alkotmányos érvényesülésének alapvető feltétele, hogy az adott döntés érdemi vizsgálat eredményeként szülessen meg {6/2022. Jogegységi határozat [47] bekezdés}. [43] A jogerő a határozathoz kötődik, amely tartalmazza a tényállás és a rendelkező részben megjelenő jogkövetkezmény közötti logikai kapcsolatot jelentő jogi minősítést is. Az ítélet anyagi jogerejéhez ezért hozzátartozik az ítéleti rendelkezés individualizálását, identifikálását lehetővé tévő indokolás részben megállapított tényállás és jogi minősítés is. Ítélt dolog joghatása érdemi vizsgálat eredményeként hozott döntéshez kell, hogy kapcsolódjon, amely követelmény az alperes védekezésére is vonatkozik: az újabb perben mindazzal védekezhet, amivel a korábbi perben nem védekezett, azzal azonban nem, amit a bíróság a korábbi perben elbírált {6/2022. Jogegységi határozat [42] és [51] bekezdés}. [44] A bírósági meghagyás Pp. 181. § (1) bekezdésében szabályozott kibocsátása a keresettel szembeni írásbeli védekezés elmulasztásának a jogkövetkezménye; a bíróság nem vizsgálja és nem is vizsgálhatja a keresetet érdemben, a bírósági meghagyás kibocsátása – a törvényben írt feltételek fennállása esetén – nem mellőzhető {2/2009. Polgári jogegységi határozat 1.a. pont}. Ezzel összhangban a bírósági meghagyás indokolása az ügy tartalmára nem tér ki, a Pp. 348. § (3) bekezdésében foglaltaknak megfelelően kizárólag a mulasztás tényének a megállapítását tartalmazza. [45] A bírósági meghagyás – az előzőekben kifejtettek szerint – az írásbeli ellenkérelem előterjesztésének a hiányán alapul, ebből következően fel sem merülhet az alperesi védekezés egybeesése, azonossága a bírósági meghagyással zárult ügyben és a jelen perben. A Fővárosi Ítélőtábla kiemeli: a fellebbezésben hivatkozott ügyszám3/2024/5. számú jogerős bírósági meghagyás anyagi jogerőhatása abban áll, hogy a továbbiakban nem vitathatóan eldőlt, miszerint a felperes előzetes tájékozódásra jogosult a határozat rendelkező részében meghatározott adatok tekintetében, és újabb eljárás keretében ugyanazon adatokra vonatkozóan az alperes előzetes tájékoztatásra kötelezésére nem támaszthat igényt. Jelen jogvita tárgya azonban a felperes GDPR 15. cikkében szabályozott – az előzetes tájékozódáshoz való jogtól eltérő – hozzáférési jogának a gyakorlása, amellyel szemben az alperes – az előzőekben kifejtettekből következően – megszorítás nélkül, szabadon védekezhet. [46] A GDPR 2. cikk (2) bekezdésének c) pontja a tárgyi hatály alóli kivételt meghatározó szabály, amely szerint a magáncélú adatkezelésekre nem kell alkalmazni a GDPR előírásait; magáncélú adatkezelésnek minősül a személyes adatoknak a természetes személy által kizárólag személyes vagy otthoni tevékenység keretében végzett, magánjellegű felhasználás keretein belül maradó kezelése, amely nem hozható összefüggésbe az adatkezelő szakmai vagy üzleti tevékenységével. Nem alkalmazható a kivételszabály, ha a kezelt adatot meghatározhatatlan számú személy ismeri meg vagy az nyilvánosságra kerül. [47] Az alperes azzal a magatartásával, hogy társasházi tulajdonosként – több tulajdonostársával együtt – a vele egy házban lakó felperes saját magára nézve károsnak, hátrányt okozónak tartott ügyvédi tevékenysége miatt az ügyvédi hivatást gyakorlók szakmai és érdekképviseletét ellátó Kamarához fordult bejelentéssel, az elvitathatatlan panaszjogát gyakorolta, azzal vélt sérelme orvoslását célozta. A panasztétel nem hozható kapcsolatba semmilyen általa végzett szakmai vagy üzleti tevékenységgel, továbbá a joggyakorlása nem eredményezte a felperes adatainak nyilvánosságra hozatalát, illetőleg azok meghatározhatatlan számú személlyel való megismertetését sem. [48] A Fővárosi Ítélőtábla – egyetértve az elsőfokú bíróság álláspontjával – nem osztotta a ügy1 ügyben meghozott ítélet irányadó jellegére vonatkozó fellebbezési okfejtést sem. A hivatkozott ítéletben vizsgált adatkezelés ugyanis azon okból nem tartozott az otthoni tevékenységek mentességének a hatálya alá, mert az adatkezelő nem kizárólag a saját ingatlanáról, hanem részben a közterületre is kiterjedően készített kamerás felvételeket {EUB ügyszám6. számú ítélet [33] bekezdés}. [49] A GDPR 2. cikk (2) bekezdésének c) pontjára alapított védekezés megalapozottsága folytán a felperes GDPR 15. cikkében biztosított hozzáféréshez való joga az alperessel szemben alappal nem érvényesíthető; a GDPR tárgyi hatálya érvényesülésének a hiánya önmagában kizárja az adatalanyi és adatkezelői minőséghez kapcsolódó keresettel érvényesített jog érdemi vizsgálatát, így arra az elsőfokú bíróság szükségtelenül tért ki, ezért az ennek körében kifejtett jogi álláspontja {[19]} helyességének a felülbírálatát a Fővárosi Ítélőtábla mellőzte. [50] Tekintettel arra, hogy a fellebbezésben előadottak sem eltérő tényállás megállapítására, sem eltérő jogi következtetés levonására nem adtak alapot, a Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján – az előzőekben kifejtett kiegészítéssel – helybenhagyta. [51] A pervesztes felperes a sikertelen fellebbezése következményeként a másodfokú eljárásban is irányadó Pp. 83. § (1) bekezdése alapján köteles az alperes jogi képviselete ellátásával felmerült, az Ükr. 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján és költségjegyzéken felszámított 160.000 forint ügyvédi munkadíjból álló fellebbezési eljárási költsége megfizetésére. [52] Jelen jogorvoslati eljárás az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 57. § (1) bekezdés o) pontja értelmében illetékmentes. Budapest, 2026. szeptember 23. Dr. Mózsik Tímea s.k. a tanács elnöke Levek Istvánné dr. s.k. Dr. Kovács Éva s.k. előadó bíró bíró A kiadmány hiteléül: