Fővárosi Ítélőtábla Az ügy száma: 9.Pf.20.457/2025/7. A felperes: felperes felperes címe A felperes képviselője: Dr. Várady Ügyvédi Iroda (ügyintéző: dr. Várady Gergely László ügyvéd) ügyvéd címe Az alperes: Nemzeti Fejlesztési Központ 1132 Budapest, Váci út 83. Az alperes képviselője: dr. Szolnoki István kamarai jogtanácsos A per tárgya: támogatási szerződés fennállásának megállapítása Az elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék A fellebbezéssel támadott határozat száma: 19.P.21.862/2024/32. A fellebbezést benyújtó fél: felperes Ítélet A Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét helybenhagyja. Kötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 2.146.400 (kétmillió-száznegyvenhatezer-négyszáz) forint másodfokú perköltséget. Az ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye. Indokolás [1] A felperes keresetében kérte a bíróságtól a perbeli támogatási szerződés fennállásának megállapítását, valamint az alperes költségeiben marasztalását. [2] Keresetét a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) 1:3. §, 1:4. §, 1:5. §, 6:140. §, 6:150. § (2) bekezdésére, valamint a 2021-2027. programozási időszakban az egyes európai uniós alapokból származó támogatások felhasználásának rendjéről szóló 256/2021. (V. 18.) Korm. rendelet (Korm. rend.) 3. § 1., 18., 19. pontjaira, 132. § (1), (2) bekezdésére, 175. § (1)-(2) bekezdéseire, 383. § (3) bekezdésére, 385. § (1) bekezdésére, 390. §-ára, 397. § (1)-(4) bekezdéseire, 397/A. § (1) bekezdésére, valamint az államháztartásról szóló törvény végrehajtásáról szóló 368/2011. (XII. 31.) Korm. rendelet 1. § 8. pontjára és 96. §-ára alapította. [3] Hivatkozott arra, hogy az alperes megállapításával szemben nem történt szabálytalanság, olyan jogsértő magatartás, ami egyben pénzügyi érdeksérelmet is okoz, továbbá az alperes a Korm. rend. 397. § (3) bekezdésének nem megfelelő, a szabálytalansággal nem arányos jogkövetkezményt alkalmazott. [4] Előadta, hogy a támogatási kérelem benyújtásakor nem hallgatta el az egyik tulajdonos másik cégét, azaz a felperes kapcsolt vállalkozását, a kft.2-t (továbbiakban: a felperes kapcsolt vállalkozása), amely egyáltalán nem vett részt a beruházás lebonyolításában. A pályázat megvalósítása során szerződéses kötelezettségeit teljesítette, beruházását megvalósította, és azt az alperes rendelkezésére bocsátotta elszámolásra alkalmas módon. A pályázat eredményes lezárásának, a szerződésszerű teljesítés megállapításának semmilyen neki felróható akadálya nem volt, így a támogatói okirat visszavonása jogszerűtlen. [5] Jogi érvelése szerint a módosítási igényt elutasító döntés nemcsak tartalmában, hanem formailag is teljesen jogtalan volt. Az alperes ugyanis úgy értesítette ki a módosítási kérelem elutasításáról, hogy még lehetőséget sem adott arra, hogy az elutasítás indokául előadott körülményeket előzetesen tisztázza. Ez a magatartás nem felel meg a magánfelek közötti szerződéses együttműködési kötelezettségnek, az alperesnek ugyanis jogszabályban meghatározott kötelezettsége lett volna tájékoztatás iránti kéréssel élni. [6] Tisztázható lett volna így az az alperes által – valószínűleg félrefordításból adódóan – megállapított valótlan körülmény, miszerint a projekt megvalósításához beszerzett termékkör esetében a gyártó kizárólagos forgalmazója a felperes kapcsolt vállalkozása, amely nem szerepel a pályázatban. Hangsúlyozta, hogy ez nem nekifelróható hiba, ahogyan az sem, hogy ezt a valótlan körülményt oly módon értelmezték, mintha az a pályázata árképzésében bármilyen formában közrehatott volna. [7] Az alperes tehát jogszabálysértően, alaptalanul vélelmezett helyzetre alapozva utasította el a módosítási igényt anélkül, hogy ennek tisztázására érdemben sor kerülhetett volna. Hivatkozott arra is, hogy az alperes a szabálytalansági eljárás során nem rögzítette nyilatkozatait, azokat figyelmen kívül hagyta, ezzel is megsértve a felek között fennálló tájékoztatási és együttműködési kötelezettséget. [8] Jogi érvelése szerint az alperes az elállási jogát is jogszerűtlenül, nem tisztázott, valótlan tényállás alapján, aránytalan szankciót alkalmazva gyakorolta. A módosítási kérelem szerinti elszámolás igazoltan nem jár költségnövekménnyel, ugyanazon összegű kifizetést jelent, amelyet már a pályázat benyújtásakor az alperes a piacfelmérésnek megfelelő elszámolásként elfogadott. Az elállásból az sem derül ki, hogy az alperes a kógens jogszabályi rendelkezések melyik pontjára alapozza az elállást és miért tartja arányosnak az általa alkalmazott jogkövetkezményt. [9] Megalapozatlan az összefonódásra utaló alperesi megállapítás, tekintettel arra, hogy a felperes kapcsolt vállalkozása semmilyen módon nem vett részt pályázata végrehajtásában, sem közvetlenül, sem közvetetten. Az alperes semmilyen módon nem igazolta az általa sérelmesnek vélt személyi összefonódás tényét, az iratokkal ellentétes, valamint tényalap nélküli, valószínűsített állításokra alapította döntését. Jogi érvelése szerint az ilyen – felületes, a másik nyilatkozatait semmibe vevő, a mellérendeltséget mellőző értékelés – nem elfogadható, mivel olyan Ptk.-ban foglalt alapelveket sért, mint a jóhiszeműség és tisztesség elve, az együttműködés és a rendeltetésszerű joggyakorlás kötelezettsége. [10] Az alperes a felperes keresetének elutasítását kérte. [11] Az elsőfokú bíróság a felperes keresetét elutasította. Kötelezte a felperest, hogy fizessen meg az alperesnek 4.592.929 forint perköltséget. Döntésében hivatkozott alkalmazott jogszabályként a Ptk. 6:34. §-ára, 6:58. §-ára, 6:137. §-ára, 6:140. § (1)-(2) bekezdéseire, 6:213. § (1) bekezdésére, a Korm. rend. 1. §-a (1)-(2) bekezdéseire, 2. §-ára, 3. § 1., 2. pontjaira, 18. pontjára, 19. pontjára, 20. pontjára, 20a., 21., 22. pontjára, 4- 6. §-ára, 7. § (1)-(2) bekezdéseire, 8. §-ára, 9. §-ára, 10. §-ára és 132. §-ára, 383. § (1)-(3) bekezdéseire, 384. § (1)-(3) bekezdéseire, 385. § (1)-(6) bekezdéseire, 386. § (1)-(2) bekezdéseire, 387. § (1)-(4) bekezdéseire, 388. § (1)-(2) bekezdéseire, 383. § (1)-(3) bekezdéseire, 384. § (1) bekezdésére, 394. § (1) bekezdésére, 403. § (1) bekezdésére, 397. § (1-4a) és (5) bekezdéseire, 403. § (1) bekezdésére. [12] Kiemelte, hogy a peres felek jogviszonyára részint a Ptk., részint a Korm. rend. rendelkezései irányadóak, utóbbi 132. §-a alapján az irányító hatóság a kedvezményezettel polgári jogi támogatási szerződést köt. [13] A felek között a Ptk.-ban nem szabályozott atipikus támogatási szerződés jött létre, amelyben a szolgáltatást a Ptk. 6:34. §-a szerint a kötelem tartalmának megfelelően kell teljesíteni. Utalt a Kúria. Pfv.I.20.591/2021/45. számú döntésére, amelyben a bíróság kimondta, hogy a szabálytalansági eljárás eredményeként levont jogkövetkezménynek kihatása lehet a polgári jogviszonyra, így a bíróság a polgári jog szabályai szerint vizsgálja a szabálytalansági döntés jogviszonyra gyakorolt hatását. A támogatási jogviszony tárgya az állami támogatás, mely a Korm. rendelet 3. § 1) pontja értelmében a 37/2011. (III. 22.) Korm. rendelet 2. § 1. pontja szerinti támogatás. Kiemelte, hogy a támogatások felhasználása célhoz kötött, annak szabályszerű felhasználásához, valamint az azokkal történő elszámoláshoz az államháztartás szigorú intézményi szabályokat telepít. Az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2021/1060. (2021. június 24.) rendeletének (EU rendelet) 69. cikk (2) bekezdése előírja, hogy a tagállamok biztosítják a bizottsághoz benyújtott elszámolásokban szereplő kiadások jogszerűségét és szabályszerűségét, és minden szükséges intézkedést megtesznek a szabálytalanságok – köztük a csalások – megelőzése, észlelése és korrigálása, valamint bejelentése érdekében. [14] A fentieknek megfelelően a támogatási jogviszony polgári jogi jellegére tekintettel a támogató elálláshoz való joga körében azt szükséges vizsgálni, hogy annak gyakorlása mint a szabálytalansági döntés folytán alkalmazott jogkövetkezmény indokolt és arányos volt-e, a jogviszony közjogi jellegére és így az államháztartásból folyósított támogatás felhasználásának szigorú szabályaira, valamint a tagállamok kötelezettségeire tekintettel pedig azt is szükséges vizsgálni, hogy a támogató által alkalmazott jogkövetkezmény az arányosság követelményének figyelembevétele mellett alkalmas-e a keletkezett jogsértő állapot megszüntetésére, illetve a jogsértést megelőző állapot helyreállítására. [15] Hivatkozott a Kúria Pfv.21.121/2022/10. számú precedensképes határozatára, amely elvi alapelvként mondta ki, hogy az arányosság szempontjának figyelembevétele a döntéshozatal során nem diszkrecionális jogon alapuló méltányosság gyakorlását jelenti, hanem a jogszabály szerinti jogkövetkezmények közüli választás alapja. A Kúria Pfv.I.20.591/2021/45. számú döntésére is hivatkozott, melynek értelmében a jogorvoslati eljárás során azt vizsgálják, hogy történt-e szabálytalanság, valamint annak súlyához, következményeihez igazodó jogkövetkezménye az elállás. Az arányosság keretében tehát nemcsak a jogkövetkezmény súlyát, de a szabálytalanság által kiváltott következményt is figyelembe kell venni. [16] Hivatkozott a Korm. rend. 3. § 15. pontjára, melynek értelmében a szabálytalanság az EU rendelet 2. cikk 31. pontjában ekként meghatározottak, továbbá a nemzeti jogszabály vagy támogatási szerződés, pénzügyi eszköz esetén végső kedvezményezettel vagy a pénzügyi közvetítővel kötött szerződés alapján a kedvezményezettet vagy a végső kedvezményezettet terhelő kötelezettségek megsértése, amely alapján Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek vagy sérülhetnek. Utalt arra, hogy az EU rendelet 2. cikkének 31. pontja szerint szabálytalanság az alkalmazandó jognak a gazdasági szereplő cselekményéből vagy mulasztásából adódó bármilyen megsértése, ami az Unió költségvetését a költségvetésre rótt indokolatlan kiadás formájában sérti vagy sértheti. [17] Azt a következtetést vonta le, hogy a Korm. rend. 3. § 15. pontja szerinti szabálytalanság fogalom alapján szabálytalanság teljeskörűen nem azonosítható csak a jogszabálysértés, illetve csak a szerződésszegés fogalmával, így pedig a felróhatóság kérdésének vizsgálatával. Szabálytalanság megvalósulása esetén – a jogviszony atipikus jellegére tekintettel is – objektíve pénzügyi érdeksérelem következik be, mely gátolja a támogatásban részesült tagállam uniós, illetve nemzeti jogszabályokból eredő kötelezettségeinek teljesítését. Hivatkozott a Kúria Pfv.V.20.699/2020/6. számú döntésére, melynek értelmében a pénzügyi érdeksérelem megállapításához nem kell valamilyen összegszerűen meghatározható vagyoni hátrányt kimutatni, az megvalósul önmagában azzal, hogy valamely projekt uniós, valamint a nemzeti joggal össze nem egyeztethető finanszírozása az Európai Unió általános költségvetését indokolatlan költség formájában terhelte vagy terhelheti. Ennek megfelelően Magyarország pénzügyi érdekei sérülnek, illetve sérülhetnek, ha a közpénzek nem szabályszerű felhasználása a költségvetésben indokolatlan kiadási tételt eredményez. [18] Hivatkozott a Kúria Pfv.20.886/2018/5. számú határozatára, és abból kiemelte, hogy a támogatási szerződéstől elállás a szabálytalanság megtörténtét megállapító és jogkövetkezményt elrendelő döntéssel lezárt szabálytalansági eljárásban, a szabálytalanságkezelés keretei között a kormányrendelet által engedett jogkövetkezmény. Az alperes a Ptk. 320. § (1) bekezdése szerinti jogszabálynál fogva volt elállásra jogosult. [19] Utalt arra a BH2019. 227 számú jogesetre hivatkozva, hogy a támogatási szerződés sajátos szerződés, a szabálytalansági eljárás és annak jogkövetkezményei sajátos eljárási forma, abban keverednek a polgári jogi és közjogi elemek. Mindenekelőtt abban jelenik ez meg, hogy a támogatási szerződés tárgyát közpénz (uniós támogatás) felhasználása képezi, a szerződés azonban nem hatósági, hanem polgári jogi szerződés. Mindezek alapján arra következtetett, hogy az eljáró bíróság a felek közötti jogvita keretében nem alperes mint irányító hatóság támogatás odaítélésével, folyósításával kapcsolatos köztes cselekményeit, valamint a szabálytalansági eljárás alperes mint irányító hatóság által tett megállapításait vizsgálhatta, hanem elsődlegesen azt, hogy a szabálytalansági eljárásban tett megállapítások megalapozták-e az alperesi elállás mint jogkövetkezmény jogszerű alkalmazását. [20] Kiemelte, hogy a támogatói okirat rögzítette, hogy „az okirat elválaszthatatlan részét képezi „az Általános Szerződési Feltételek a 2021-2027. programozási időszakban, a programok keretében támogatásban részesített kedvezményezettekkel kötendő támogatási szerződésekhez” (továbbiakban: ÁSZF) és az Elszámolási Útmutató. Az ÁSZF is biztosította az elállás lehetőségét, vagyis az elállásnak a támogatói okirat alapján is helye volt. Az ÁSZF 8.2.3.2. pontjának rendelkezése szerint a támogató bármilyen szerződésszegés esetén jogosult a szerződéstől elállni. Kiemelte, hogy a peres felek között létrejött speciális jogviszony széles körben teszi lehetővé az elállást, melynek oka, hogy a támogatási jogviszony sajátossága, hogy összességében jóval szigorúbb teljesítési szabályokat tartalmaz, mint ami a Ptk. általános rendelkezéseiből következne. A szigorúbb elvárások egyértelmű indoka abban áll, hogy közpénzből kap támogatást a sikeres pályázó, amellyel a támogatónak is igen szigorú jogszabályi feltételek betartása mellett kell elszámolni az Európai Unió felé. [21] A Kúria Pfv.V.20.699/2020/6. számú precedensképes döntésére hivatkozva idézte, hogy a hatályos támogatási szerződésben/támogatói okiratban foglaltak, vagy bármely irányadó jogszabályi előírás megszegése önmagában is alapot ad az alperes elállására. A pénzügyi érdeksérelem megállapításához nem kell valamilyen összegszerűen meghatározható kárt vagy egyéb vagyoni hátrányt kimutatni, a pénzügyi érdeksérelem, illetve annak veszélye megállapítható, ha a közpénzek nem szabályszerű felhasználása a költségvetésben indokolatlan kiadási tételt eredményez (Kúria Pfv.V.20.699/2020/6.). Hivatkozott a BH2019. 304 számú jogesetre, mely alapján a következetes bírói gyakorlat szerint a közpénzek felhasználásához kötődő elállási jog gyakorlása során szigorú feltételrendszer érvényesül, a jogesetben említett hasonló jellegű szerződésszegés az irányító hatóság elállási jogának gyakorlását megalapozza. [22] Utalt egy ítélőtáblai döntésre (Fővárosi Ítélőtábla 16.Gf.40.120/2024/10-II.) is, mely szerint önmagukban a szabálytalansági eljárás lefolytatásának esetleges jogszabálysértő körülményei az egyébként megállapítható szabálytalanság, szerződésszegés tényének fennállását nem annullálják. [23] Mindebből arra következtetett, hogy ha a szabálytalanság ténylegesen (megállapítható), akkor az eljárási hibák nem változtatják meg azt a tényt, hogy a szerződésszegés jogkövetkezményei továbbra is fennállnak. Az alperes esetleges eljárási hibái tehát nem bírnak relevanciával, az alperes eljárásának szabályszerűsége nem lehet a per tárgya, ezért a felperes ezen tényállításaira irányuló bizonyítást szükségtelennek ítélte meg és azt mellőzte. [24] A felperes által csatolni kért dokumentumokkal összefüggően megállapította, hogy az alperes a felperes által megvalósított szerződésszegés tekintetében becsatolta mindazon dokumentumokat, amelyek alapján álláspontja szerint megállapítható volt a szabálytalanság ténye. Az ÁSZF 10.1 pontja értelmében a kedvezményezett köteles minden dokumentumot nyilvántartani és megőrizni legalább 2034. december 31-ig. Mindezek alapján valamennyi releváns dokumentum rendelkezésre állt a jogvita érdemi eldöntéséhez, mert a felperes bizonyítási érdeke volt a perben az, hogy a rendelkezésre álló becsatolt dokumentumok és jogszabályi szerződéses rendelkezések ellenére nem áll fenn az alperes által megállapított szerződésszegés egyike sem. Kiemelte, hogy a bíróságok magát a döntés mechanizmusát nem bírálják felül az ilyen ügyekben, hanem abban a kérdésben döntenek a rendelkezésre álló adatok alapján, hogy az alperes által meghozott határozat jogszerű vagy jogellenes. Erre tekintettel a felperes iratcsatolásra és megkeresésre irányuló bizonyítási indítványait szükségtelennek ítélte a per eldöntéséhez. [25] Indokolásában rögzítette, hogy a felperes 2022. október 27. napján nyújtotta be az 1. számú szerződésmódosítási igényét, azt azonban az alperes 2023. február 17-én elutasította, figyelemmel arra, hogy annak vizsgálata során szabálytalanságra okot adó körülmények merültek fel. [26] Hivatkozott az alperesnek a szabálytalansági eljárás eredményeként tett megállapításaira. Ebből kiemelte, hogy a szállító kiemelt fontossággal bír egy adott projekt életútja során, a szállító személyes tevékenysége komoly kihatással van a projekt költségvetésére és annak megítélésére is, hogy az adott kedvezményezettek egyáltalán jogosultak-e a támogatásra, tehát a támogatási kérelmük az általuk megjelölt szállítóval támogatásra alkalmas-e. Erre figyelemmel, amennyiben a kedvezményezettek az alperes által jóváhagyott szállító személyét illetően módosítást kívánnak végrehajtani, azt minden esetben előzetesen jelezniük kell az alperes mint támogató irányába. A támogató ezt követően alapos vizsgálatnak veti alá az új szállítóként megjelölt személyt, annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy az új szállító személye is megfelel-e a projekttel kapcsolatos elvárásoknak, előírásoknak. Ezen változtatást nem lehet önhatalmúlag, a támogató hozzájárulása nélkül, késedelmesen, utólagosan bejelenteni, hiszen az a szerződés megszegését eredményezi. [27] Idézte, hogy a Felhívás 2.3. d) és l) alpontjai értelmében a projektnek meg kell felelnie a reális és takarékos költségvetés előírásának, azaz esetleges géptípus változás, szállítóváltás és költségszerkezet módosítás esetén is, ha a projekt megvalósítása kiemelkedően jelentős kockázatot hordoz, akkor a támogatási kérelem nincs összhangban a Felhívás célkitűzéseivel, és a támogatás visszavonható. Az alperes előadásából kiemelte, hogy a kivitelezők és a szállítók szakmai kompetenciája és a szakmai tapasztalata, valamint a gyártóval való hatékony együttműködése az uniós társfinanszírozású projektek esetén megalapozza a támogatás hatékony és eredményes felhasználását. Rögzítette, hogy az alperes részéről az kft.3-t (továbbiakban: eredeti szállító) fogadták el az eszközbeszerzéseket érintő költségtételeket érintő szállítóként, az infrastrukturális beruházást megvalósító kivitelezőként pedig az kft.5-t (továbbiakban: eredeti kivitelező). A módosítási igényből azonban kiderül, hogy a felperes a hatályos szerződés szerinti szállítóját és az építési beruházás kivitelezőjét is a kft.4-re cserélte le (továbbiakban: új szállító és kivitelező). E Kft. tekintetében pedig az alperes megállapította, hogy a cég a felperesével azonos konstrukcióban 2021. november 5. napján GINOP PLUSZ-1.2.1-21-2021-04466 azonosító számon támogatási szerződést kötött az alperessel. Idézte az új szállító és kivitelező támogatási kérelmének és módosítási igényének részleteit. Ezen nyilatkozatok alapján az alperes arra következtetett, hogy a felperes az új szállítót és kivitelezőt úgy választotta ki és úgy kötött szerződést vele 2022. április 27-én, hogy a vállalkozás még egy teljes év tapasztalattal sem rendelkezett. [28] Az idézett tények alapján az elsőfokú bíróság is elfogadta, hogy a felperes a projektben megvalósítani kívánt infrastrukturális beruházás során a megfelelő gazdálkodási adatokkal rendelkező, alperes által jóváhagyott kivitelezőt (eredeti kivitelező) egy olyan vállalkozásra kívánta lecserélni, amely érdemi tapasztalattal egyáltalán nem rendelkezett. Megállapíthatónak tartotta azt is, hogy a szállítóváltás észszerű érvek alapján nem indokolt, mivel az eredeti kivitelező végzett különböző kivitelezési tevékenységet. Az eszközbeszerzés tekintetében is azt állapította meg, hogy a változtatás nem alátámasztott, az eredeti szállító egy stabil gazdasági adatokkal, erőforrásokkal rendelkező, a honlapja alapján hűtött és hűtetlen üzletberendezések értékesítésével, hűtéstechnológiai rendszerek tervezésével és kivitelezésével foglalkozó cég. Ezzel szemben a felperes egy olyan új szállítótól szerezte be az eszközöket, amely vállalkozás a saját bevallása szerint is legalább 2021. július 12. napjáig csupán bolti kiskereskedelmi tevékenységgel foglalkozott. [29] Az elsőfokú bíróság indokolása szerint összességében tehát az állapítható meg, hogy a felperes által megjelölt új szállító és kivitelező szakmai kompetenciáját nem igazolták, tapasztalata a kivitelezési tevékenységek tekintetében pedig elenyésző volt. Tekintettel arra, hogy az új szállító és kivitelező nem felelt meg a támogatási jogviszonyok tekintetében az adott kivitelezők és szállítók felé támasztott követelményeknek, a projekt megvalósításába bevonása kiemelten kockázatosnak minősült, különös figyelemmel arra, hogy az alperes által elfogadott, megfelelő kompetenciákkal, tapasztalattal és ezáltal kellő műszaki háttérrel rendelkező vállalkozások helyett választották ki. Mindezekre figyelemmel a Felhívás 2.3. d) és l) alpontjainak sérelmét megállapította. [30] Az elsőfokú bíróság megállapította azt is, hogy az új szállító és kivitelező szakmai kompetenciájának hiánya mellett kockázatosságát az a tény is megalapozta, hogy a felperes az eszközöket nem független szállítótól szerezte be. [31] Rögzítette az ellenőrzés megállapításaiból, hogy az új szállító és kivitelező a felpereséhez hasonló tartalommal kívánta megvalósítani projektjét, valamint azt, hogy a projektek esetében nemcsak a fejlesztés tartalma és a fejlesztendő tevékenység mutatott átfedést, hanem az is, hogy a támogatási kérelemben ugyanaz volt az eredeti szállító. Az új szállító és kivitelező 2022. november 10. napján nyújtotta be a módosítási igényét, amelyben felperes kérelméhez hasonlóan új szállítót jelölt meg, mégpedig a felperes kapcsolt vállalkozását. A módosítási igény alapján a gyártó ebben a projektben szintén a külföldi cég1 volt, csakúgy mint a felperes projektjében. Az új szállító és kivitelező a 04466 azonosító számú projektjének módosítása során a felperes kapcsolt vállalkozásáról azt nyilatkozta, hogy az szállítóként kizárólagos forgalmazónak minősül. Továbbá a gyártó és a forgalmazó közötti hivatalos kapcsolatot alátámasztó 2022. szeptember 1. keltezésű dokumentum alapján azt is meg lehetett állapítani, hogy a felperes kapcsolt vállalkozása a külföldi cég1 hivatalos forgalmazója (eredetileg official distributor for this country). A felperes a tárgyi azonosító számú projektjének módosítása során az új szállítót és kivitelezőt viszonteladóként jelölte meg. A módosítási igényben a gyártó és a forgalmazó közötti hivatalos kapcsolatot alátámasztó 2022. szeptember 1. napján kelt dokumentumban is az új szállító és kivitelező tekintetében a „dealer” elnevezést rögzítették. [32] A fentiek alapján az elsőfokú bíróság szerint a felperes és az új szállító és kivitelező által rögzített információk alapján megalapozottan jutott arra a megállapításra az alperes, hogy az új szállító és kivitelező továbbértékesítés céljából viszonteladóként a hivatalos és kizárólagos forgalmazón, a felperes kapcsolt vállalkozásán keresztül szerezhette be a külföldi cég1 termékeit. Értékelte ebben a tekintetben azt, hogy az ugyanazon napon kiállított nyilatkozatával a gyártó is eltérő kifejezéseket alkalmazott („official distributor for this country”, „dealer”). [33] Indokolásában idézte a Felhívás 7.4. m) pontját, a Ptk. 8:2. § (5) bekezdését, a mikro-, kis- és középvállalkozások forgalmának meghatározásával kapcsolatban 2003. május 6-án kibocsátott 2003/361/EK bizottsági ajánlás (bizottsági ajánlás) melléklete 3. cikk (3) bekezdésének (4) albekezdését, valamint a felperes kapcsolt vállalkozása és a felperes tulajdonosainak személyeire tett alperesi megállapításokat, így azt, hogy a két cégnek ugyanaz az ügyvezetője és az egyik tulajdonosa. Megállapította, hogy a felperes és kapcsolt vállalkozása nem minősül függetlennek, ennek ellenére a felperes közvetetten mégis a nem független kapcsolt vállalkozásán keresztül szerezte be az eszközöket az új szállító és kivitelező közreműködésével. [34] Fentiek alapján az alperes rögzítette, hogy a tárgybeli és a 04466 azonosító számú szerződések kedvezményezettjei (felperes, új szállító és kivitelező) és a felperes kapcsolt vállalkozása között együttműködés áll fenn. Ebből pedig arra következtetett, hogy a projektben a technológiafejlesztést eredményező új eszközök árának megállapítása elsődlegesen nem takarékossági szempontok mentén történt, ezáltal pedig a felperes megsértette a Felhívás 2.3. d) és l) alpontjait. Idézte az ÁSZF 8.1.2.1. és 3. alpontját, melyek értelmében a kedvezményezett általi megszegésnek minősül, ha a kedvezményezett a támogatást jogszabályellenesen, nem rendeltetésszerűen, illetve nem a projekt céljának megvalósítására használja fel, vagy a támogatott tevékenység megvalósítása egyéb módon meghiúsul, illetve tartós akadályba ütközik (8.1.2.1.), továbbá a projekt megvalósítása során jogszabályon vagy a szerződésen alapuló egyéb kötelezettségét megszegi, annak nem vagy nem határidőben tesz eleget, így különösen, ha már nem felel meg a Felhívásban előírt feltételeknek (8.1.2.3. a. pont). A Felhívás 7.4. m) és 7.6.3. pontja értelmében csak a független szállító által értékesített eszköz számolható el a projektben, ebből következik, hogy felperes által a nem független szállítótól származó eszközök költségei nem minősülnek elszámolhatónak. [35] Tekintettel arra, hogy az új szállító és kivitelező által kiszámlázott eszközök költsége nem elszámolható költség, így a kötelezően megvalósítandó tevékenység nem valósult meg, azaz a felhívás célja is sérült, ezáltal a felperes megsértette az ÁSZF 8.1.2.1. és 3. alpontjait is. [36] Az elsőfokú bíróság indokolásában hivatkozott a Korm. rend. 149. § (1) bekezdésének a) pontjára is. Megállapította, hogy a szállító alkalmassága a költségvetést, jogosultsági szempontot, támogathatósági feltételt is érintett, így a felperesnek a jogszabály értelmében a 8 napos határidőn belül kellett volna jelenteni a szállító személyében bekövetkező változást. Ehhez képest 2022. április 27. napján kötött szerződést az új szállító és kivitelezővel a felperes, miközben az 1. számú módosítási igényét 2022. október 27. napján nyújtotta be. Utalt arra, hogy az ÁSZF 4.2. pontja alapján a támogatás feltételeinek olyan változását, amelyhez a támogató előzetes jóváhagyása szükséges, a kedvezményezett olyan időpontban köteles előterjeszteni, amely lehetővé teszi, hogy a támogató a hozzájárulásról megalapozott döntést tudjon hozni, azonban az alperesnek erre a tárgyi ügyben az érintett jogviszony esetében nem volt lehetősége. [37] Hivatkozott arra, hogy a Korm. rend. 154. § (1) bekezdés b) pontja értelmében akkor módosítható a támogatói okirat, ha a támogatott tevékenység az így módosított feltételekkel is támogatható lett volna. Ezzel összefüggésben rögzítette, hogy az alperes megjegyezte, hogy amennyiben az eredeti támogatási kérelemben szállítóként az új szállítót és kivitelezőt jelölték volna meg, felperes kérelme nem lett volna támogatható. [38] Kiemelte, hogy a támogatást a támogatási kérelem elbírálása során elfogadott tartalom – ideértve az elfogadott szállítótól történő beszerzést és az elfogadott kivitelező bevonásával történő megvalósítást is – megvalósítására nyújtja alperes, azaz a támogatás nem szabad felhasználású. Idézte, hogy az ÁSZF 8.1.2.3. pontja értelmében a kedvezményezett szerződésszegést követ el, ha nem felel meg a Felhívásban előírt feltételeknek, valamint ha nem határidőben tesz eleget jogszabályban foglalt bejelentési kötelezettségének. Az ÁSZF 8.2.3.2. alpontja meghatározza, hogy a kedvezményezett a rá vonatkozó bármilyen jogszabályi, szerződéses kötelezettségét vagy a támogatói intézményrendszer által kiadott előírást vagy útmutatót megszegi, a támogató jogosult a szerződéstől elállni, így különösen a 8.1. pontban írt szerződésszegések esetén. [39] Megállapította az elsőfokú bíróság, hogy a fentiek értelmében több szerződésszegést követett el a felperes, mivel egyrészt kiemelten kockázatos szállítót vont be a megvalósításba, ezáltal az eszközbeszerzés nem elszámolható költségnek minősült, így a kötelezően megvalósítandó tevékenység nem valósult meg, másrészt pedig a bejelentési kötelezettségét is megszegte, megsértve ezáltal a Korm.rend. 149. § (1) bekezdés a) és 154. § (1) bekezdés b) pontjait, valamint az ÁSZF 8.1.2.3. pontját. [40] Az elsőfokú bíróság a Korm. rend. 394. § (1) bekezdésével összefüggően úgy foglalt állást, hogy nincs olyan jogszabályi rendelkezés, amely tiltaná, hogy az alperes a peres eljárás során olyan szabálytalanságra is hivatkozzon, amely fennáll, azonban arra a szabálytalansági eljárás és döntés nem terjed ki. [41] Indokolásában kitért arra is, hogy nem volt elvárás a kivitelezővel vagy a szállítóval megkötött szerződés a támogatási kérelem benyújtásakor, ugyanakkor a kivitelező, szállító személye a költségvetést, ezáltal pedig jogosultság és támogathatósági feltételt is érint, valamint az alperes a támogatási kérelem teljeskörű vizsgálata során a kivitelező, szállító kockázatosságát is mérlegeli. Ezen előírásokra figyelemmel az a tény, hogy a szerződéseket nem kellett csatolni, nem mentesíti a kedvezményezettet azon kötelezettség alól, hogy a projektet az alperes által elfogadott tartalommal valósítsa meg. [42] Rögzítette, hogy a felperes a támogatási kérelem benyújtásakor nem jelezte, hogy nagyobb áruházláncrendszer szerinti beruházást képzelt el, valamint azt sem, hogy az eszközbeszerzés esetén egy esetleges franchise-partner által meghatározott szempontokat is figyelembe kellene vennie. A felperes 2022. június 28. napján megkötötte a franchise-szerződést, azonban ezt a projekt tartalmát érintő jelentős tényt az alperes irányába csupán a módosítási kérelem benyújtásakor, annak indoklásaként jelezte. A módosítási igény keretében sem jelezte, hogy a franchise-partner által elvárt követelmények a későbbiekben befolyásolhatják a projekt szakmai tartalmát, ideértve az eszközök típusát, paramétereit, szállítóját. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a franchise-partner által előírt feltételek nem írhatnak felül egyetlen, a támogatási jogviszonyra irányadó előírást sem. Ennek értelmében a kiemelten kockázatos szállító kiválasztása nyilvánvalóan nem indokolható a franchise-partner által előírt követelményekkel sem. Azt is megállapította, hogy a franchise-szerződés nem tartalmaz utalást arra, hogy mely gyártót kell kiválasztani, továbbá a külföldi cég1 gyártó esetén nem ismert olyan korlátozás, miszerint Magyarországra közvetítő nélkül nem szállít, különös tekintettel arra, hogy a gyártó honlapján található referencia alapján Magyarországra is szállított már eszközöket. [43] Az elsőfokú bíróság megállapítása szerint az alperesi ellenkérelemben kifejtett és levezetett jogi érvelés, hivatkozott jogszabályi, szerződéses, pályázati rendelkezések, valamint a becsatolt dokumentumok egyértelműen bizonyítják, hogy a felperes projektje kockázatosnak minősült. A felperes a bejelentési kötelezettségét is súlyosan megszegte azzal, hogy nem jelentette be az alperes irányába a jogszabályban és a szerződésben is rögzített határidőben a szállító tekintetében bekövetkezett változásokat. [44] Megállapította, hogy a felperes többszörösen is szerződésszegést követett el, amelyre figyelemmel az alperes a szabálytalanság jogkövetkezményeként jogszerűen rendelte el a támogató okirat visszavonását, valamint jogszerűen követelte vissza a teljes támogatási összeget. E felperesi jogsértések már egyenként is megalapoznák az elállás szankciójának jogszerűségét. [45] Minderre tekintettel a felperes keresetét nem tartotta megalapozottnak és kötelezte őt az alperes perköltségének megfizetésére. [46] Az elsőfokú bíróság ítélete ellen a felperes terjesztett elő fellebbezést. Kérte az elsőfokú ítélet megváltoztatását és a kereseti kérelemnek helyt adó döntés meghozatalát, ennek hiányában másodlagosan kérte az elsőfokú ítéletet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra és új határozat hozatalára utasítását. [47] Megsértett anyagi és eljárási jogszabályokként a következőket jelölte meg: Alaptörvény 28. cikk, a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 2. § (2) bekezdés, 4. § (2)-(3) bekezdés, 5. § (1)-(2) bekezdés, 266. § (1) bekezdés, 320. § (1) bekezdés, 346. § (4)-(6) bekezdés, Ptk. 1:3. §, 1:4. § (1)-(3) bekezdés, 1:5. §, 6:8. § (1)-(2) bekezdés, 6:58. §, 6:140. §, 6:150. § (1)-(2) bekezdés. [48] Fellebbezését egyrészt arra alapította, hogy az elsőfokú bíróság a tényállást valótlanul, illetve hiányosan állapította meg. Az alperes nyilatkozatait kritikátlanul vette át annak ellenére, hogy az eljárás folyamán ezek ellentmondásaira is rávilágított. Az indokolás [399] bekezdése arra utal, mennyire egyoldalú és előadását jóformán teljes egészében kirekesztő, a bizonyítékokat indokolás nélkül annulláló gyakorlatot folytatott az elsőfokú bíróság. Az indokolás semmilyen módon nem tett eleget a keresetben külön kiemelt és az ítélet által is a vizsgálat lényegi elemének tekintett arányosság kérdésének megválaszolására. Az indokolási kötelezettség megsértése lényeges eljárási szabálysértések közé tartozik (BDT2004. 1085). A jogi indokolásban ki kell térni azokra az okokra is, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem talált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt mellőzte a felajánlott bizonyítást, ennek azonban az ítélet csak kismértékben, részben tesz eleget. [49] A saját maga rögzített elutasítás is kizárólag abból ered, hogy sematikus, prejudikált álláspontját egy pillanatra sem engedte el, függetlenül a bizonyítékoktól vagy a nyilatkozatoktól. Erre példa a [459] bekezdés és a bíróságnak az az utalása, hogy az alperes megjegyezte, amennyiben a támogatási kérelemben szállítóként az új szállító és kivitelezőt jelölték volna meg, felperes kérelme nem lett volna támogatható ([460] bekezdés). [50] Hivatkozott arra, hogy a nyilatkozati elv az irányadó. Annak ellenére, hogy már a kereset külön foglalkozott a kérdéssel és annak mellékletei (F/11., F/24.) nyilvánvaló tartalommal rögzítették az alperesi jogelőd álláspontjának helytelenségét, az elsőfokú bíróság nem mérlegelte ezeket a bizonyítékokat. Rendelkezésre állt egy olyan okirat, amellyel a kérdés tisztázása minden további nélkül megtehető, így nem lehet indokolás nélkül egy félrefordításra alapozni bármilyen tényadatot, kiváltképpen akkor, amikor ennek a ténynek a valósága az ügy lényeges kérdése. Az e körben rendelkezésre álló bizonyítási eszközök megjelenítésének hiánya is az indokolási kötelezettség nyilvánvaló megsértését jelenti, tekintettel arra, hogy e nyilatkozatok a gyártótól származnak, ezek értelmezése a per fontos kérdése, így eleve fel sem merülhet a kizárásuk. A szavak általánosan elfogadott jelentése szerint a két kifejezés értelmezése a következő: kizárólagos forgalmazó: a szállító egy területet vagy vevőcsoportot kizárólagosan magához rendel, áru csak általa helyezhető forgalomba, viszonteladó: árut haszonnal való további eladásra vásárló szállító. [51] Az elsőfokú bíróság nem vizsgálta a jelentéstartalmat, az indokolás az alperesi előadással egyező, kiiktatja a számára nem tetsző információkat. [52] Az elsőfokú ítélet [475] bekezdésében tett megállapítás körében hangsúlyozta, hogy ez nem minősül igazolásnak, mivel egy múltbeli, 2020. évi teljesítésről szól. Ugyanakkor lényeges, hogy pontosan mit is tartalmaz ez a honlap, amit az elsőfokú bíróság nem rögzített, ezért új információként rögzítette ennek a tartalmát F/38. alatt. A szövegből kiderül, nem jelölték meg benne, hogy a gyártó termékeit közvetlenül tőle szerezte be a beruházó, vagy akár szállítón keresztül. A megfogalmazás mindkét verziót lehetségessé teszi. Ez nem alkalmas semmilyen módon bizonyításra, nem volt a peres iratok része, ezért ennek felhasználása még utalás szintjén is kizárt. [53] Hivatkozott arra, válasz nélkül maradt, hogy mi tekinthető jóváhagyott tartalomnak, ha nincs létező szerződés becsatolva. Továbbá, ha nem volt a szerződés benyújtása kötelező és nem is nyújtották be, akkor hogyan lehetett egyáltalán jóváhagyni nem létező szerződést. A válasziratukban kifejezetten vitatták és kérték a bíróságtól arra kötelezni az alperest, hogy mutassa be, milyen alapon hivatkozik arra, hogy a piacfelmérésben megjelölt, alperes által szerződött partnereknek jelzett, de a valóságban pusztán ajánlattevőknek, valamint az alperes által jóváhagyott szerződéseknek jelzett, de a valóságban csak árajánlatok, miként jelölhetők más kategóriának. Az elsőfokú bíróság ennek az indítványnak nem tett eleget, és az ítélet [467], [468], [414], [416] bekezdéseiben ellentmondó megállapításokat tett. [54] Az általa partnerként kiválasztott cégek alkalmassági kérdésével összefüggésben hivatkozott arra, hogy csatolta a pályázat szerinti vállalása által felépített teljesítménye használatbavételi engedélyét (F/37). Mindez annak az igazolására szolgál, hogy az alperes fejtegetése az alkalmassággal összefüggésben „butaság”, a bíróság azonban egy szolgáltatás teljesítésére való alkalmasság kérdésében nem értékelte a teljesítés közokiratba foglalt igazolását. [55] Az elsőfokú ítélet [414]-[417] bekezdéseiből nem derül ki, hogy mi alapján állapított meg tényt a bíróság, és ezt miként tudta egy közokirat tartalmával szembeállítani. A gyártótól a felperes kapcsolt vállalkozásán keresztül történő beszerzés tekintetében a bíróság valószínűsítésen alapulva állapította meg a tényállást annak ellenére, hogy a perben becsatolta a szállítónak a gyártótól történt beszerzését tényként igazoló számláit (F/35.). [56] Sérelmezte azt is, hogy az elsőfokú bíróság az arányosság vizsgálatát teljes egészében mellőzte. Csak azt rögzíti az elsőfokú ítélet, hogy egyébként bármely szerződésszegés, bármely jogsértés alkalmas az elállásra, ami kiüresíti az arányosság vizsgálatának kérdését. [57] Sérelmezte, hogy a bírói gyakorlat kapcsán rögzített álláspontját az elsőfokú bíróság nem értékelte. Nem értékelte így, hogy a bejelentés elmaradása és annak késedelmes teljesítése nem azonos. Nem értékelte azt sem, hogy a 16.Gf.40.120/2024/10-II. számú ítélet alapján a körülményeket okiratok alapján kell értékelni, és a vitatott szabálytalanság arányosságának vizsgálata indokolt. [58] Sérelmezte a bizonyítékok mérlegelésének teljes hiányát, amellyel összefüggésben példaként hivatkozott a [459]-[460] bekezdéseire. Hivatkozott a tényállással szemben rendelkezésre álló, de figyelmen kívül hagyott bizonyítékként a szállító gyártótól való közvetlen beszerzés tényére és az azt alátámasztó F/35. számlára, a kiválasztott partner alkalmassága tekintetében a használatbavételi engedélyre, valamint az összeférhetetlenség kérdésének indokolatlanságára. Mivel igazolta, hogy a szállító a gyártótól közvetlenül szerezte be a termékeket, így az alperes álláspontjával szemben a felperes kapcsolt vállalkozása sehol sem szerepel a beszerzés végrehajtásában, ami szükségszerűen jelenti azt, hogy a felperes kapcsolt vállalkozása semmilyen szerepet nem játszott a beszerzésben. [59] Anyagi jogi tévedésként hivatkozott a tartalmi értékelés szabálytalanságára. [60] A [397]-[398] és a [401]-[402] bekezdéseiből azt a következtetést vonta le, hogy az ítélet indokolása nem tesz különbséget a tények és a lehetőségek vizsgálata között. Nem különbözteti meg az alperesi jogelőd eljárási szabálytalanságát mint formaiság vizsgálatát, és ugyanezt mint a polgári jogi szerződés mellérendelt szereplőinek az együttműködési kötelezettsége megsértését, és az ezzel a másik félnek okozott szerződésszegés következményét. Hangsúlyozta, igazolta azt, hogy nem volt olyan helyzetben, hogy tudja, az alperesi jogelőd milyen információ általa megfelelő igazolását várta volna el. [61] Téves jogszabályi rendelkezés értelmezéseként hivatkozott a Ptk. 6:150. § téves értelmezésére, valamint a Korm. rend. 150. § (1), (2) bekezdése és a 394. § (1) bekezdés téves értelmezésére. [62] Álláspontja szerint tévedett a bíróság, amikor az alperes szabálytalanságai kapcsán teljességgel elzárkózott bármilyen kérdés vizsgálatától. Nem egzakt módon meghatározott körülményeknek való megfelelés hiányát rótta rá, vagyis amelyekre nézve a módosítási igény elbírálása során a hiánypótlás és a tisztázás intézménye szolgál, ennek kizárása a esetében az alperesi jogelőd részéről joggal való visszaélést valósított meg. Az alperes magatartása egyáltalán nem felelhet meg a magánfelek közötti együttműködési kötelezettségnek, mivel törvényi kötelezettsége volt a másik félhez tájékoztatás iránti kéréssel fordulni. Ennek elmaradása szükségszerűen az alperes közbenső szerződésszegése, ami direkt módon hat ki az ő joggyakorlására is. [63] Kiemelte, hogy az új szabályozási előírás annak követelménye, hogy minden szabálytalansági gyanú kivizsgálására sort kell keríteni a szabálytalansági eljárásban, ezért a bíróságnak vizsgálnia kellett volna, hogy egyáltalán a per részét képezheti-e olyan ok, amelyet a szabálytalansági eljárásban nem vizsgáltak. [64] Utalt az arányosság vizsgálatának teljes hiányával összefüggően arra, hogy a nem elszámolható költség nem egyenlő a tevékenység elmaradásával, ez két külön kategória. [65] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte, mivel az érdemben helytálló, és az elsőfokú eljárás során nem merült fel olyan jogszabálysértés, ami a hatályon kívül helyezést megalapozza. [66] A felperes az alperesi fellebbezési ellenkérelem – tartalma szerint – ellenkérelem változtatásnak minősülő részeinek elutasítását kérte. [67] A fellebbezés nem alapos. [68] Az elsőfokú bíróság ítéletének nem volt fellebbezéssel nem támadott rendelkezése, ezért az ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletét teljes terjedelmében bírálta felül azzal, hogy a Pp. 370. § (1) bekezdése alapján a fellebbezés korlátai között gyakorolta a felülbírálati jogkörét. Ilyen korlátnak minősültek a fellebbezés indokai, az abban megjelölt eljárási és anyagi jogszabálysértések (Pp. 371. §). [69] Az elsőfokú bíróság nem követett el olyan lényeges eljárási szabálysértést, ami az ügy érdemére kihatott volna, és az ítélet hatályon kívül helyezését, továbbá az eljárás megismétlését tette volna szükségessé, mert annak orvoslása a másodfokú eljárásban nem lehetséges vagy nem észszerű (Pp. 381. §). [70] Az elsőfokú ítélet indokolása nem tartalmaz olyan hiányosságot, ami az érdemi másodfokú felülbírálat akadályát képezné. A megalapozatlan bizonyítékértékelés, a hiányosan megállapított tények, illetve a téves jogkövetkeztetések a Pp. 369. § (3) bekezdés a), c) pontjai alapján a másodfokú bíróság felülbírálati jogkörének gyakorlásával szükség szerint kiküszöbölhetőek. [71] Az elsőfokú ítélet példaként megjelölt [399] bekezdése nem bizonyíték értékelést tartalmaz, hanem a [400]-[402] pontokkal együtt annak indokolását, hogy miért mellőzte az elsőfokú bíróság a további bizonyítási indítványokat (Pp. 346. § (5) bekezdés). A felperes a Pp. 369. § (3) bekezdés b) pontjában írt felülbírálati jogkör gyakorlását nem kérte, bizonyítási indítványt nem terjesztett elő a fellebbezésében, ehelyett az ítélet megalapozatlanságát olyan bizonyítékokra hivatkozva állította, amelyeket az elsőfokú eljárásban csatolt, tehát a kért felülbírálat további bizonyíték beszerzését nem igényelte. [72] Az elsőfokú bíróság az arányosság kérdését a [476]-[478] bekezdéseiben értékelte, megállapítva a projekt kockázatosságát, a bejelentési kötelezettség megszegését és azt, hogy a felperes többszörösen is szerződésszegést követett el. Indokolásából kitűnik az is, hogy a többszörös jogsértésre tekintettel találta jogszerűnek az elállást, de az egyes szerződésszegéseket önmagukban is elegendőnek találta az elállás szankciójához. Az elsőfokú ítélet indokolása az arányosság tekintetében kétségtelenül kiegészítésre szorul, azonban a rendelkezésre álló adatok és a megállapítható jogsértés alapján az arányosság kérdése jogkérdésként volt elbírálható, így ez az érdemi felülbírálatot szintén nem akadályozta. [73] Az elsőfokú bíróság az ítélet tényállási részében [1]-[79] eseményeket, illetve nyilatkozatokat rögzített. A tényállás a releváns tények tekintetében nem szenvedett olyan hiányosságban, ami a tényállás kiegészítését tenné szükségessé. A felperes nem jelölte meg fellebbezésében, hogy pontosan milyen konkrét, releváns tények megállapításával kéri kiegészíteni a tényállást. [74] Az ítélet [459] bekezdése a Korm. rend. 154. § (1) bekezdés b) pontjának megfelelt, a módosítás jogszabályi feltétele nem ténykérdés. A [460] bekezdésben írt megállapítást (az alperes a felperes kérelmét a módosítás szerinti szállító esetén 0 pontra értékelte) a módosítási igényt elutasító döntés és a szabálytalansági döntés is tartalmazta. Az elsőfokú bíróság ezen megállapítása nem volt megalapozatlan. [75] A felperes arra helyesen hivatkozott, hogy az elsőfokú bíróság nem értékelte a Pp. 279. § -nak megfelelően a bizonyítékokat, amikor a felperes által hivatkozott gyártói nyilatkozatot, számlát, építési engedélyt értékelés nélkül hagyta, és ebben a tekintetben az ítéletet nem indokolta (Pp. 346. § (5) bekezdés). Nem megalapozott a [475] bekezdésben tett megállapítás sem, miután a honlap tartalma nem vált a peranyag részévé. Ezek a körülmények azonban az ügy érdemére nem hatottak ki és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatására sem vezethettek a következőkre figyelemmel. [76] A 3385/2018. (XII. 14.) AB határozat indokolására figyelemmel, elsőfokú bíróság helytállóan indult ki abból, hogy a támogatási okirattal sajátos, közjogi és magánjogi szabályokkal szabályozott jogviszony, atipikus szerződés jön létre, amelyben az elállás mint polgári jogi szankció jogszerűsége polgári bíróság előtti perben vitatható. Ennek során a bíróság azt vizsgálhatta, hogy az elállási jog gyakorlásának jogszabályi feltételei teljesültek-e, a szabálytalansági eljárás megállapításai a jogkövetkezmény alkalmazását megalapozták-e, és a jogkövetkezmény igazodik-e a szabálytalansági eljárásban feltárt szabálytalanság súlyához (BH2019. 227). [77] A polgári bíróság tehát a támogatási jogviszony sajátossága folytán a szabálytalansági eljárás szabályszerűségét nem vizsgálhatja. Helyesen állapította meg az elsőfokú bíróság, hogy arra nincs hatásköre, hogy a szabálytalansági eljárást – a jogviszony közjogi elemét – eljárási megfelelőség szempontjából (így pl. nyilatkozatok értékelésének módja, bizonyíték értékelés, tényállás tisztázás, nyilatkozattételi lehetőség, szabálytalansági gyanú közlése stb. tekintetében) felülbírálja, és valamely eljárási hibára hivatkozással az elállást jogszerűtlennek értékelje. Különösen nem akként, hogy az elállás jogszerűtlenségét úgy állapítja meg, hogy a közjogi eljárási szabályok megsértését polgári jogi szabályokon keresztül (alapelvi rendelkezések, együttműködési kötelezettség megsértése) minősíti jogsértőnek. Az elállás jogszabályi feltételeinek teljesülése vizsgálható, azonban az elállást megalapozó szabálytalansági döntésben foglaltak és nem a szabálytalansági eljárás alapján. [78] Ehhez hasonlóan nem alapozza meg az elállási jog feltételeinek hiányát az sem, ha az alperes eljárása a módosítási igény bejelentésének elbírálása során a Korm. rend. 150. § (1)-(2) bekezdéseinek esetlegesen nem felelt meg. E rendelkezések hiánypótlás, illetve tisztázó kérdés kiadását írják elő a módosítási igény elbírálása során, ha a bejelentés hiányos vagy hibás, vagy valamely információ nem egyértelmű. Az irányítóhatóság hiánypótlási és tisztázási kötelezettsége a támogatási jogviszony közjogi eljárásjogi eleme. A polgári bíróság hatáskör hiányában nem vizsgálhatja, hogy indokolt volt-e hiánypótlás kiadása, továbbá azt sem, hogy helytállóan ítélte-e meg az irányítóhatóság a módosítási igényről szóló döntését megelőzően, hogy a tények tisztázottak. Az irányítóhatóság mint támogató eljárásának Korm. rend. idézett rendelkezéseinek megfelelősége a polgári jogszabályok alapján nem értékelhető és nem minősíthető szerződésszegésnek. [79] A szabálytalansági eljárás és a módosítási igényt elbíráló irányítóhatósági eljárás szabályszerűsége tehát az együttműködési kötelezettség megsértése, joggal való visszaélés, közbenső szerződésszegés jogintézményi keretei között nem volt vizsgálható. A felperesnek a Ptk. 1:3., 1:4., 1:5. §-ára, illetve 6:150. §-ra hivatkozása ezért nem volt alapos. [80] A felperes a szerződéses jogviszony fennállását az elállás és a módosítási igény elutasításának jogszerűtlenségére alapította. Az elállás jogszerűségét a felek szerződéses jogviszonya alapján kellett megítélni. A jogvita lényeges kérdése így az volt, hogy mi a felek jogviszonyának a tartalma, a módosítási igényben megjelölt változások, és annak megfelelő költségek elszámolhatóak-e, vagy sem. Ez pedig elsősorban attól függött, hogy a felperes módosítási igényének tartalma a szerződés módosítására irányult-e, vagy sem. [81] Az ítélőtábla egyetértett azzal az elsőfokú bírósági következtetéssel, hogy a felperes a felek közötti támogatási jogviszony tartalmát kívánta megváltoztatni a kivitelezőt, szállítót, gyártót és ezzel összefüggően az eszközöket és a költségvetést illető módosítási igényével, így ahhoz a polgári jog általános szabályai szerint (Ptk. 6:191. §), de a felek jogviszonyában speciális Korm. rend. 149. § (1) bekezdés a) pontja alapján, a változtatás előzetes bejelentésére – és a 153. §-ban írt kivételek alkalmazhatósága hiányában – a 154. § alapján az alperes hozzájárulására, szerződés módosítására volt szükség. A támogatási jogviszony atipikus jellegére tekintettel a 154. § további feltételeket határoz meg arra, hogy milyen esetben fogadható el a támogatási szerződés módosítása, ez az irányítóhatóság módosítást támogató mérlegelését szűkíti. [82] A felperes fellebbezésével szemben a támogatói okirat alapján a támogatás tárgya a támogatási kérelemben és annak mellékleteiben rögzített projekt elszámolható költségeinek vissza nem térítendő támogatás formájában történő finanszírozása. A támogató tehát a támogatási kérelemben és annak mellékleteiben rögzített projekt elszámolható költségeinek kifizetésére vállalt szerződéses kötelezettséget, nem arra, hogy a támogatási kérelmet az ott leírt szakmai tartalom és a mellékelt költségvetési összegek alapján finanszírozza. A felperes támogatási kérelme részletesen tartalmazta eszközönként a szállítót, a gyártót, a beszerezni kívánt eszközöket, azok árát, a kivitelezőt, nemcsak a költségek listáját. Ennek megváltoztatásához a Ptk. 6:191. § (1) bekezdése alapján a polgári jog általános szabályai szerint is mindkét fél közös megegyezésére lett volna szükség. Az ítélőtábla utal arra, hogy az ÁSZF 4. pont 4.1. pontja alapján is a támogatási szerződés közös megegyezéssel módosítható. Nincs jelentősége ezért annak, hogy a gyártó és a szállító a támogatási kérelem „Standard piacfelmérés” része alatt szerepeltek, és még nem kellett szerződést kötni az itt megjelölt szállítóval. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy az alperes a támogatási kérelmet ezen lényeges, az elszámolható költségeket érintő információk alapján bírálta el és ítélte támogathatónak, ezek változtatása tehát szerződésmódosítást igényel, másképpen nem biztosítható a közpénzek, uniós források hatékony és takarékos felhasználása. [83] Mivel a gyártó, a szállító és az eszközök, a projekt támogatási kérelemben rögzített tartalmának változása érinti a projekt műszaki és költségvetési tartalmát (ez utóbbi összetételét), annak módosításához bejelentésre volt szükség a Korm. rend. 149. § a) pontja alapján, és a 153. § f) pontjában írtakra is figyelemmel a szerződés módosítása nem volt mellőzhető. A felperes azzal, hogy a támogatási szerződést módosítani kívánta, maga is tisztában volt, hiszen bejelentés helyett módosítási igényt nyújtott be a forrás összetételének és a szállítójának módosítására irányulóan, módosítási igényének tartalma utal az eszközök összetétele és darabszáma megváltoztatására is. [84] A szerződésmódosítási igény elutasítása folytán a felek szerződése, a támogatási jogviszony tartalma nem változott. A felperesnek ezért a támogatás szerződésszerű felhasználásához az eredeti támogatási kérelemben foglaltaknak megfelelően kellett volna a támogatási szerződéses kötelezettségét teljesíteni. Mivel a felperes a projekt műszaki tartalmát nem a támogatási kérelemnek megfelelően, hanem az alperes által el nem fogadott módosítási igény szerinti tartalommal valósította meg, az így elszámolni kívánt költségek nem feleltek meg a támogatói okiratnak, a felperes ezért már ebből az okból szerződést szegett. Ezt támasztja alá, hogy az ÁSZF 4.4. pontja szerint, ha a támogató a kedvezményezett által előterjesztett módosítási javaslatot nem hagyja jóvá, és a kedvezményezett a hozzájárulás megtagadása ellenére a változtatást végrehajtja, az ebből eredő szabálytalanságért, annak jogkövetkezményeiért felelős. [85] A felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy az alperes módosítási igénnyel összefüggő döntésének megalapozatlansága a szerződésszegését kizárta. A Ptk. 6:150. § (1)-(2) bekezdései a szerződés teljesítéséhez szükséges intézkedésekre, nyilatkozatokra alkalmazhatóak, de nem a szerződés módosításához szükséges akaratnyilatkozatra. [86] Az ítélőtábla utal arra is, hogy a polgári bíróságnak az irányítóhatóság szerződésmódosítási igénnyel összefüggő döntését, kockázatértékelését, annak ténybeli megalapozottságát nincs hatásköre felülbírálni, erre nem adnak alapot a felperes fellebbezésében megjelölt Ptk. szabályok. Az ítélőtábla megjegyzi, hogy a szerződésmódosítás a magánjogi jogviszonyokban is a felek autonómiája körébe tartozik, amelyre valamely fél joggal való visszaélésre, együttműködési kötelezettségre, közbenső szerződésszegésre hivatkozással nem kötelezhető. A szerződő fél a támogatási jogviszonyban sem kötelezhető az eredeti szerződésben nem vállalt kockázat vállalására. A Korm. rend. támogatási szerződés módosításáról szóló szabályai nem értelmezhetőek akként, hogy az alperes annak ellenére köteles a szerződésmódosítást elfogadni, hogy az általa feltárt kockázatok ismeretében nem kötötte volna meg a támogatási szerződést. [87] Abból a tényből, hogy az alperes a projektet kiemelkedően jelentős kockázatúnak értékelte és a szerződésmódosítási igényt elutasította, következett, hogy elállási joga gyakorlásának szerződéses és jogszabályi alapjai fennálltak. [88] Az alperes ugyanis helyesen hivatkozott arra, hogy az új szállító és kivitelező által kiszámlázott költségek nem minősültek elszámolhatónak a módosítás nélküli támogatói okirat alapján. Erre tekintettel a kötelezően megvalósítandó tevékenység nem valósult meg, és a Felhívásban előírt feltételek sem teljesültek. Ezáltal a módosítási igény szerint megvalósított beruházás az ÁSZF 8.1.2. pont 1) és 3) alpontját is sértette. Az ÁSZF 8.1. pontban írt szerződésszegés ÁSZF 8.2. pontja alapján jogszerűen alkalmazható következménye az elállás. A Korm. rend. 397. § (2) bekezdés b) pontja is alapot adott az alperesi elállásra. [89] Mivel a szerződésmódosítási igény elutasítása ellenére megvalósított beszerzésekre tekintettel a módosítási igény szerint megvalósult teljes projekt nem felel meg a Felhívás célkitűzésének, költségei nem számolhatóak el, az uniós és magyar költségvetés pénzügyi érdekeit is sérti a vissza nem térítendő támogatás teljes összege. A szerződésszegésen túl ezért a pénzügyi érdeksérelem és a szabálytalanság is megállapítható, és az érdeksérelem csak az elállással és a támogatás visszafizetésével orvosolható. Más, a Korm. rend. 397. § (2) bekezdésében írt szankció nem alkalmas a szabálytalanság által keletkezett pénzügyi érdeksérelem reparálására, így az elállás a jogsértés súlyának megfelelő szankció. Nincs jelentősége az arányosság mérlegelésénél annak, hogy a projektben írt beruházás műszakilag megvalósult, ugyanis annak költségei a módosítási igény elutasítására tekintettel nem voltak elszámolhatók, így a pénzügyi érdekek sérelmének veszélye fennállt a teljes költségvetésre. Az alkalmazott jogkövetkezménynek pedig e sérelem teljes reparációját kellett biztosítania az uniós gyakorlatra figyelemmel. [90] Az alperes tehát a szerződésmódosítás elfogadása hiányában alappal állapította meg a szabálytalanságot és jogszerűen gyakorolta az előzőekre tekintettel az elállási jogát, a felperes keresete ezért nem volt alapos. [91] Bár a módosítási igény elbírálása során elvégzett kockázatértékelés felülbírálatára a polgári bíróságnak nincs hatásköre, a fellebbezésben foglaltakra tekintettel az ítélőtábla az alperes kockázatértékelésével összefüggően azt jegyzi meg, hogy maga a kockázatosnak minősített új szállító és kivitelező volt az, aki a felperes kapcsolt vállalkozását kizárólagos forgalmazóként jelölte meg a támogatási kérelmében. A felperes által hivatkozott számla, és a módosítási igény elutasításának megismerését követően keletkező gyártói igazolások így kisebb súllyal értékelhetőek. Az alperes rendelkezésre álló adatokból levont következtetése nem volt visszaélésszerű, kirívóan okszerűtlen. [92] Mindezekre tekintettel az ítélőtábla az elsőfokú bíróság érdemben helyes ítéletét helybenhagyta a Pp. 383. § (2) bekezdése alapján. [93] A felperes fellebbezése nem vezetett eredményre, ezért meg kellett fizetnie a Pp. 83. § (1) bekezdése alapján az alperes másodfokú perköltségét, amelyet az ítélőtábla a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (2) és (5) bekezdése alapján határozott meg áfa nélkül. Budapest, 2026. szeptember 22. Dr. Hőbl Katalin s. k. a tanács elnöke az aláírásban akadályozott Dr. Istenes Attila helyett is Dr. Istenes Attila Dr. Szabó Csilla s. k. előadó bíró bíró