{"check":null,"uid":"d08ee6a13203aa61","title":"Győri Ítélőtábla — Mf.30047/2026/6","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Суды Венгрии — анонимизированные решения","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд рассмотрел спор между работником и работодателем относительно нарушения условий коллективного трудового договора. Суд подтвердил законность изменений условий труда, внесенных работодателем, указав, что они соответствуют действующему законодательству. Решение изменило первоначальное постановление суда первой инстанции, отказав в удовлетворении иска работника и подтвердив правомерность действий работодателя.","snippet":"","topics":["Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"status":"ok","error":"","text_len":64559,"versions":1,"url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=Gy%C5%91ri+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Mf.30047%2F2026%2F6&azonosito=bde9a154-a168-4d3f-8ff2-4e2cc527daaa","first_seen":"2026-10-31","last_checked":"2026-11-16 03:10","relevance":"hit","score":4,"query":"","source_key":"birosag_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":4,"topics":["Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"need_body":4,"authorities":[],"evidence":[{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":351,"ctx":"selője: molnárné dr. bosnyákovits laura magdolna ügyvéd  (cím35)  a per tárgya: kollektív szerződés jogellenes módosítása  az elsőfokú bíróság neve és a fellebbezéssel támadott határozatának száma:  t","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":18615,"ctx":"épüljenek, vagy legalább egymást befolyásolják. felperes kereseti kérelmében a kollektív szerződés jogellenes módosításának megállapítását kérte, amellyel alperes harmadik viszontkereseti kérelme, se","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":35309,"ctx":"etet. az alperes által előterjesztett valamennyi viszontkereset a felek közötti kollektív szerződéses jogviszonyból ered, a keresettel érvényesített joggal a jogviszony azonosság megállapítható volt.  [54]","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":41830,"ctx":"érdemben nem vizsgálta, csupán azt rögzítette, hogy valamennyi viszontkereset a kollektív szerződéses jogviszonyból ered.  [65] a felperes álláspontja szerint a bíróság elmulasztotta a pp. 237. § (3) bekez","zone":"текст","weight":1}],"dropped":[]},"last_changed":"2026-10-31","meta":{"full_text_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=Gy%C5%91ri+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Mf.30047%2F2026%2F6&azonosito=bde9a154-a168-4d3f-8ff2-4e2cc527daaa"},"source_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=Gy%C5%91ri+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Mf.30047%2F2026%2F6&azonosito=bde9a154-a168-4d3f-8ff2-4e2cc527daaa","text":"Az ügy száma: Mf.V.30.047/2026/6.\n\nA felperes: Felperes1\n\n(Cím3)\n\nA felperes jogi képviselője: Gammer-Nagy Ügyvédi Iroda\n\neljáró ügyvéd: dr. Gammer-Nagy Hajnalka;\n\n(cím30);\n\ndr. Makai-Szász Viktória;\n\n(cím32)\n\nAz alperes: Alperes1\n\n(Cím3)\n\nAz alperes jogi képviselője: Molnárné dr. Bosnyákovits Laura Magdolna ügyvéd\n\n(cím35)\n\nA per tárgya: Kollektív szerződés jogellenes módosítása\n\nAz elsőfokú bíróság neve és a fellebbezéssel támadott határozatának száma:\n\nTatabányai Törvényszék, 52.M.70.109/2022/149.\n\nA fellebbezést előterjesztő fél és a fellebbezés sorszáma:\n\nFelperes, Alperes, 152, 153, 154.\n\nCsatlakozó fellebbezést előterjesztő fél és a csatlakozó fellebbezés sorszáma:\n\nAlperes, 3.\n\nÍ t é l e t\n\nAz ítélőtábla az elsőfokú bíróság ítéletének nem fellebbezett részét nem érinti, megfellebbezett részét részben megváltoztatja, a felperes keresetét elutasítja, ezt meghaladóan helybenhagyja.\n\nA felperest megillető elsőfokú perköltség összegét 940.700 (kilencszáznegyvenezer-hétszáz) forintra leszállítja.\n\nAz ítélőtábla az elsőfokú eljárásban felmerült, alperes által fizetendő illeték összegét 10.000 (tízezer) forintra felemeli és kötelezi, hogy azt az elsőfokú ítéletben meghatározott módon teljesítse. Az ezt meghaladó 30.000 (harmincezer) forint kereseti illeték az állam terhén marad.\n\nAz ítélőtábla kötelezi a felperest, hogy tizenöt nap alatt fizessen meg az alperesnek 133.350 (százharmincháromezer-háromszázötven) forint másodfokú perköltséget.\n\nAz ítélőtábla megállapítja, hogy a fellebbezési eljárásban felmerült 192.000 (százkilencvenkettőezer) forint feljegyzett fellebbezési illeték és 4.000 (négyezer) forint csatlakozó fellebbezési illeték az állam terén marad.\n\nAz ítélet ellen nincs helye fellebbezésnek.\n\nI n d o k o l á s\n\n[1] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság által megállapított tényállást tekintette irányadónak, mely szerint a felek között Kollektív Szerződés van hatályban, utolsó módosítása 2020. április 28. napján történt meg. A Kollektív Szerződés 2020. márciusi preambuluma szerint a felek között létrejött Kollektív Szerződést a felek által 2007. december 1-jén kötött, többször módosított Kollektív Szerződés jelentős megújításának tekintik, figyelemmel arra, hogy az időközben bekövetkezett, és bekövetkező változásokra korszerű szabályozást adjon az alperesnél fennálló munkaviszonyok tekintetében, amely megfelel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. (a továbbiakban: Mt.) hatályos normaszövegének. A Kollektív Szerződés IV. fejezet 3. pontja a Kollektív Szerződés módosítására vonatkozó szabályokat, míg a VIII. fejezet a munkaidővel kapcsolatos szabályokat rögzíti. A VIII. fejezet 4. pontja rögzíti, hogy a munkavállalók törvényes munkaideje munkaidőkeretben kerül meghatározásra, amely egy éves munkaidőkeretben valósul meg, illetőleg rögzíti, hogy mely esetekben alkalmazandó a 4 havi munkaidőkeret. A VIII. fejezet 5. pont határozza meg az alperesnél a munkarendet. A VIII. fejezet 3. pontja a munkaidőbeosztás szabályozása, a munkarend tekintetében tartalmazza, hogy a munkarendet a munkáltató határozza meg, mely szerint a munkavállaló heti munkaideje nem haladhatja meg a 48 órát, illetve a készenléti jellegű munkakörben foglalkoztatott munkavállaló esetén a 72 órát.\n\n[2] A Kollektív Szerződés IX. fejezete rendelkezik a pihenőidőről is, amely szerint munkaidőkeret alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidőbeosztása alapján hetenként legalább 40 órát kitevő megszakítás nélküli pihenőidő is biztosítható, melybe 1 teljes naptári napnak és havonta legalább 1 alkalommal a vasárnapnak bele kell esnie. A heti 40 órát kitevő pihenőidő alkalmazása esetén a munkavállalónak a munkaidőkeret átlagában legalább heti 48 óra pihenőidőben kell részesülnie.\n\n[3] A Kollektív Szerződés záró és vegyes rendelkezései között az alperes rögzítette, hogy a 2012. július 1. napja után kötött munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók esetében nem tekinti magára nézve kötelezőnek a Kollektív Szerződés felmondási idő és végkielégítés mértékére vonatkozó VI. fejezet, 6. pont d) és 9. pontját, a felmondási idő és a végkielégítés mértéke tekintetében az Mt. rendelkezéseit alkalmazza. Felperes azt rögzítette, hogy a Kollektív Szerződés felmondási időre és végkielégítés mértékére vonatkozó VI. fejezet 6. d) és 9. pontját érvényesnek és hatályosnak tekinti az alperessel munkaviszonyban álló valamennyi munkavállalóra.\n\n[4] A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete az őr-portás munkavállalók, a kalorikus, a villamos és vegyészeti részleg munkarendjét szabályozza, megszakítás nélküli munkarend (váltóműszakos, folytonos) négy heti ciklusban, a kalorikus részleg nyári beosztását pedig 5 heti ciklusban délelőtt, délután, éjszaka és pihenőnap megjelöléssel táblázatos formában. A táblázatokban levő számok az egyes szakokat, a szakok számát jelölik, az adott szak számára 8 órás munkavégzés elrendelése mellett.\n\n[5] A kalorikus részleg vonatkozásában nyári munkarendet és téli munkarendet különböztet meg: a nyári munkarend főszabály szerint május 2. és szeptember 15., a téli munkarend szeptember 16. és május 1. között értendő. A Kollektív Szerződés 2. számú mellékletében megjelölt munkakörökben dolgozó munkavállalók teljes munkaideje napi 8 óra, heti 40 óra és egy éves munkaidőkeretben kerülnek foglalkoztatásra.\n\n[6] A Kollektív Szerződés 2. számú mellékletét képező táblázat alapján az őr-portás, villamos és vegyészeti részleg munkavállalói részére nem biztosított minden héten a heti 40 óra és egy naptári napot magába foglaló pihenőidő, mert minden 4 hétben van egy olyan hét, amikor 7 nap munkavégzésre figyelemmel nincs pihenőidő. A munkaidő minden 4. héten 56 óra, ami meghaladja a heti 48 órát. A munkaidőkeret az őr-portás, a vegyészeti és villamosrészleg vonatkozásában a heti pihenőidő 42 óra, a heti munkaidő 42 óra.\n\n[7] A kalorikus részleg vonatkozásában sem a téli, sem a nyári munkarend esetén nem valósul meg a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 5. pontjában írt foglalkoztatási feltétel, miszerint a munkavállalók heti munkaideje nem haladhatja meg a 48 órát, mert mindkét beosztásnál van olyan hét, amikor a ledolgozott órák száma 56 óra. A kalorikus részleg munkavállaói részére nem biztosított minden héten a heti 40 óra és 1 naptári napot magába foglaló pihenőidő, mert minden 4 hétben van egy olyan hét, amikor 7 nap munkavégzésre figyelemmel nincs pihenőidő. A munkaidőkeret átlagában, 34 hetes téli és 18 hetes nyári munkarenddel számolva a heti átlagos munkaidő 39 óra, a heti átlagos pihenőidő 51 óra.\n\n[8] Alperesnél 2021. április közepén képviselő1 szervezeti képviselő jelezte, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete szerinti ún. 7+2 munkarend, a munkavállalók részére a szükséges pihenőidőt nem biztosítja, nem felel meg a jogszabályi feltételeknek. Az alperes törvényes képviselője megbízta a HR Managert, hogy ügyvédi Iroda1 Ügyvédi Irodával közösen vizsgálják meg az alperesi munkaidőbeosztást, melynek eredményeként megállapították, hogy az nem felel meg a jogszabályi feltételeknek, majd ezt követően egyeztetésre került sor az érdekképviseletekkel és a munkavállalókkal.\n\n[9] A munkavállalók 2021. szeptember 30-ai keltezéssel levelet írtak az alperesi törvényes képviselőnek és tanú14 polgármesternek is.\n\n[10] Az alperes törvényes képviselője 2022. első negyedévében jelezte a felperesnek, hogy módosítani kívánja a fennálló munkarendet, négy műszakos helyett öt műszakos munkarendet kíván kialakítani. A felperes 2022. április 26-án kelt levelében tájékoztatta az alperest, hogy a munkavállalók a hatályos munkarend módosítását elutasítják, és álláspontja szerint a módosítás a kalorikus üzemvitel működésképtelenségét eredményezheti, a munkavállalók körében a közhangulat emaitt rossz, ezért nem fogadja el a munkáltató módosítási javaslatát.\n\n[11] A Megye1i Kormányhivatal 2022. május 12. napján szakmai álláspontjáról tájékoztatta az alperest a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete szerinti munkarendről, amely a heti minimális 40 óra összefüggő pihenőidőt nem biztosítja, és az alkalmazott munkaidőkeret átlagában a 48 óra heti pihenőidő biztosítása is kérdéses. A Kollektív Szerződés rendelkezéseiből heti 32 óra összefüggő pihenőidő olvasható ki, és 10-12 napon keresztül történő folyamatos munkavégzés, valamint a 40 órát el nem érő heti összefüggő pihenőidő esetén a munkavállalók szervezete nem tud megfelelően regenerálódni, a munkabalesetek száma megemelkedik.\n\n[12] Az alperes 2022. május 27-én tájékoztatta a felperest arról, hogy a Megye1i Kormányhivataltól állásfoglalást kért. Alperes a felperes részére a bevezetni kívánt új munkarendet megküldte. A felperes arra hivatkozott, hogy 50 munkavállaló által aláírt nyilatkozat szerint a munkavállalók a munkarend egyoldalú módosítását elutasították, a korábbi munkarendben kívánnak tovább dolgozni. A felperes és az alperes között a munkarend módosítással egyidejűleg bértárgyalások is kezdődtek, amely egyeztetés 2022. augusztus 29-én bérmegállapodással zárult. A megállapodás 6. pontjában rögzítették, hogy az alperes által készített új munkarendet az alperes a felperes részére rendelkezésre bocsátotta, a munkarend véleményezésére az érdekképviseleteknek 15 nap áll rendelkezésére. Az alperes jelezte, hogy a munkarend vonatkozásában a törvénysértő állapot megszüntetése, a munkavédelmi törvényeknek való megfelelés érdekében 2022. október 1. napjától új munkarendet kell bevezetnie. Az érdekképviseletek rögzítették, hogy a megállapodás aláírása nem minősül részükről az új munkarend elfogadásának.\n\n[13] A felperes 2022. szeptember 7-én tájékoztatta alperest, hogy a munkavállalók az alperes által kidolgozott munkarendet elutasítják. Az alperes az általa kidolgozott új munkarendet 2022. október 1. napján bevezette.\n\n[14] Felperes kereseti kérelmet terjesztett elő az alperessel szemben és pontosított kereseti kérelmében kérte, a bíróság állapítsa meg, hogy az alperes által bevezetett és közzétett új munkarend a Kollektív Szerződés alperes általi egyoldalú módosítása, sérti a felek között fennálló Kollektív szerződést, ezért a Kollektív Szerződéstől eltérő munkarend bevezetése, mint munkáltatói intézkedés semmis, az alperes munkavállalóira nem irányadó. Felperes kérte az alperes perköltségben történő marasztalását.\n\n[15] Felperes kereseti kérelmének indokolásaként a Kollektív Szerződés szerves részét képező mellékletekre és irányadó szabályokra, valamint az EBH2018.M.6. számú határozatra hivatkozott. Felperes álláspontja szerint, amennyiben az alperes a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet semmiségére kíván hivatkozni, annak megállapítására pert kellett volna indítania, és nem szerződésszegő magatartással, egyoldalú munkáltatói utasítással módosítani azt. Hivatkozott arra, hogy az Mt. 97. § (5) bekezdés alapján az alperes módosítási jogosultsága kizárólag a munkaidő beosztás tekintetében áll fenn.\n\n[16] A felperes előadta, a kalorikus munkarendben dolgozók nyáron kevesebbet, télen többet dolgoznak, így nyáron több, télen kevesebb pihenőnapot vehetnek igénybe. Az éves munkaidőkeret alatt a pihenőnapok száma a megengedett mérték szerint alakult. Előadta azt is, hogy a kalorikus üzemben egy szakban legalább 12 embernek kell dolgoznia, összességében a munkaerőszükséglet 5 szakban 60 fő. Ehhez képest alperesnél a kalorikus munkarendben 46 munkavállaló dolgozik.\n\n[17] A felperes előadta azt is, hogy a munkarendváltozás következtében 4 hét alatt 7 munkavállaló szüntette meg a munkaviszonyát, és várhatóan további 10 munkavállaló a bíróság döntésétől tette függővé a munkaviszony megszüntetését.\n\n[18] Vitatta azt is a felperes, hogy az új munkarend alapján a munkavállalókat 5 nap munkavégzést követően két pihenőnap illeti meg. Az egyes részlegek vonatkozásában bemutatta, hogy az alperes által újonnan bevezetett munkarend biztonságos működtetéséhez hány munkavállalóra volna szükség, levezette, hogy az alperes egyes részlegeken a szükséges munkaerővel nem rendelkezik. A munkaerőhiányra tekintettel valamely munkavállaló betegsége vagy szabadsága esetén más munkavállalónak kell helyettesítenie, és ennek következménye az elrendelt túlóra és a rövid váltások.\n\n[19] Felperes álláspontja szerint a hiányzó munkavállalók külső szakemberekkel a gyakorlatban nem pótolhatók, figyelemmel arra, hogy az alperesnél kizárólag hatósági vizsgával rendelkező munkavállaló foglalkoztatható, aki az erőműben működő gépek működésének ismeretével is rendelkezik, és a szükséges házi vizsgát is letette. A feltételek teljesítése kb. 1 éves tanulási folyamat eredménye. A várható munkaerő elvándorlás esetén nem lesz elegendő munkavállaló, aki a gépeket üzemeltesse, így az üzem egészben vagy részben leállhat, a szolgáltatás veszélyeztetését eredményezheti.\n\n[20] Felperesi álláspont szerint a Megye1i Kormányhivatal Foglalkozási, Munkaügyi és Munkavédelemi Főosztálya által kiadott állásfoglalás általános munkarend esetén irányadó, és az állásfoglalás nincs figyelemmel az alperes munkavállalóira irányadó munkarendi specifikációra, az elvégzendő munka jellegére, az éves munkaidőkeretre. Hangsúlyozta, hogy az állásfoglalás csupán egy vélemény, amely a bíróságot nem köti.\n\n[21] Alperes ellenkérelmében a felperes keresetének elutasítását és perköltségben történő marasztalását kérte. Előadta, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletét nem módosította 2022. október 1. napjától, mivel a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmis, e vonatkozásban nem módosítható. Hivatkozott arra, hogy az alperes 2021. őszétől folytatott egyeztetést a munkavállalókkal, az érdekképviseletekkel. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete nem biztosítja a veszélyes üzemnek minősülő erőműben az egészséges és biztonságos munkavégzés feltételeit, mert nem biztosított a pihenőidő a munkavállalóknak a regenerálódásra, pihenésre, és sérti az Mt. 97. §-t, valamint az 1993. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Mvtv.) 2. § (2)-(3) bekezdésének rendelkezéseit. A 7+2 munkarend ellentétes az Mt. 106. § (1) és (3) bekezdés rendelkezéseivel, mert a 7 napon keresztül történő munkavégzés nem biztosítja a munkavállalóknak a legalább heti 40 óra és 1 naptári napot magába foglaló heti pihenőidőt, és a kalorikus részleg kivételével nem biztosítja a munkaidőkeret átlagában, hogy heti átlag 48 óra pihenőidő kiadható legyen. A Kollektív Szerződés 2. számú mellékelte ellentétes a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontjával is.\n\n[22] Az alperes fenntartotta, hogy a Kollektív Szerződést egyoldalúan nem módosította, hanem a Megye1i Kormányhivatal állásfoglalása alapján észlelte a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete miatti semmisséget, és erről a felperest tájékoztatta. Vitatta az alperes, hogy az új munkarend bevezetése megtorlásként történt volna.\n\n[23] Az alperes az ellenkérelem benyújtásával egyidejűleg viszontkereseti kérelmet terjesztett elő, melyben kérte, hogy a bíróság állapítsa meg, a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmis, mert az abban rögzített munkarend, az Mt., az Mvtv. és a Kollektív Szerződés munkaidőre vonatkozó szabályaiba ütközik. Kérte továbbá annak a megállapítását is, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdése, valamint a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontja alapján a munkaidőbeosztás joga az alperest, mint munkáltatót illeti meg. Kérte továbbá annak megállapítását is, hogy a Kollektív Szerződés VI. fejezet 6.d) és 9. pontja az alperessel 2012. július 1. napját követően munkaviszonyt létesítő munkavállalók vonatkozásában nem irányadó, mert az alperes, mint köztulajdonban álló munkáltató Kollektív Szerződése az Mt. 69. § (1) – (2) bekezdése és (4) – (5) bekezdésben, továbbá az Mt. 77. § -ban foglaltaktól nem térhet el.\n\n[24] Az alperes az első viszontkereseti kérelme indokolásaként előadta, hogy 2022. október 1. napjától a 7+2 munkarendtől eltérő 5+2 munkaidőbeosztást alkalmaz. Megismételte az ellenkérelmében kifejtett érvelését.\n\n[25] Az alperes a második viszontkereseti kérelem indokolásaként kifejtette, hogy az Mt. 96. § (1) bekezdés, valamint a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontja alapján a munkaidő beosztás szabályait (munkarend) a munkáltató határozza meg, amelyet a felperes megkérdőjelezett. A munkafegyelem, és a munkavállalók jogkövető magatartása alapvető érdeke alperesnek, ezt elősegítené a bíróság megállapítása.\n\n[26] Az alperes a harmadik viszontkereseti kérelem tekintetében azt adta elő, hogy az alperes köztulajdonban álló gazdasági társaság, azonban 2012. július 1. napját megelőzően rendelkezik kollektív szerződéssel. A Kollektív Szerződés eltér az Mt. felmondás időre és végkielégítésre vonatkozó szabályaitól és a munkavállalókra nézve kedvezőbb szabályokat állapít meg. Hivatkozott arra, hogy a Tatabányai Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 8.M.80/2018/18. számú – a Tatabányai Törvényszék 2.Mf.20.019/2019/3. számú – ítéletével helybenhagyott melynek értelmében a Kollektív Szerződés a 2012. július 1. napja után létrejött munkaviszonyok esetében nem térhet el az Mt. felmondási időre és végkielégítésre vonatkozó szabályaitól.\n\n[27] Felperes az alperes valamennyi viszontkereseti kérelmének elutasítását, és perköltségben marasztalni kérte az alperest. Felperes arra hivatkozott a munkarend vonatkozásában, hogy az Mt. 106. § (3) bekezdése alapján a pihenőidőnek a munkaidőkeret átlagában kell megvalósulnia, amely a régi munkarend alapján megtörtént. Az Mt. 105. § (3) bekezdésére is utalt. Vitatta, hogy a kalorikus részleg kivételével a munkavállalók az alperesnél egész évben 7 napot egybefüggően dolgoznának, melyet 2 pihenőnap követ. A 2003/88/EK Irányelv rögzíti a kompenzáló pihenőidő fogalmát, melyet az alperesnél a nem kalorikus részlegen dolgozó munkavállalók tekintetében érvényesül. A felperes hivatkozott a Kúria Mfv.10.348/2013/8. számú ítéletére, melynek értelmében a munkarend Kollektív Szerződés szerinti meghatározása úgy értelmezhető, hogy a felek a munkarendre vonatkozó szabályozást kivették a munkaszerződésből, és azt a Kollektív Szerződésben foglaltak szerint értelmezték. Felperes hangsúlyozta, hogy a szerződés tartalmának vizsgálatakor elsődlegesen szerződéskötéskori akaratát kell figyelembe venni, és azt, hogy a munkarendben való megállapodás hiányában a felek a Kollektív Szerződést meg sem kötötték volna.\n\n[28] A felperes harmadik viszontkereseti kérelmével összefüggésben kifejtette, hogy a kérelem nem felel meg a 2016. évi CXXX. tv. (a továbbiakban: Pp.) 204. § (1) bekezdésében foglaltaknak, csak látszólag ered ugyanazon jogviszonyból. A jogviszony egyezőségnek feltétele, hogy a jogvita eldöntéséhez elbírálandó releváns tény és jogkérdések az egyes jogviszonyoknál egymástól függjenek, egymásra épüljenek, vagy legalább egymást befolyásolják. Felperes kereseti kérelmében a Kollektív Szerződés jogellenes módosításának megállapítását kérte, amellyel alperes harmadik viszontkereseti kérelme, sem tény, sem pedig jogkérdésben nem egyezik.\n\n[29] Az elsőfokú bíróság határozatában megállapította, hogy alperes a 2022. október 1. napján bevezetett munkarenddel jogellenesen egyoldalúan módosította a felek közötti Kollektív Szerződést, a keresetet ezt meghaladóan elutasította. Az elsőfokú bíróság megállapította, hogy a felek közötti Kollektív Szerződés 2. számú melléklete – tekintettel arra, hogy munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik – semmis.\n\nMegállapította, hogy a peres felek közötti Kollektív Szerződés VI. fejezet 6. d, és 9. pontja az alperessel 2012. július 1. napját követően munkaviszonyt létesítő munkavállalók vonatkozásában nem irányadó. Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét ezt meghaladóan elutasította, és rendelkezett a perköltség viselésről.\n\n[30] Az elsőfokú bíróság eljárása során az Mt. 13. §-ban, 293. §-ban, 27. § (1) bekezdésében, 96. § (1) bekezdésében, 97. § (1) bekezdésében, 105. § (1) bekezdésében, 106. § (1) - (3) bekezdésében írtakra, valamint az Európai Parlament és Tanács 2003. november 4-i, a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK Irányelv 1. cikk (1) bekezdésére, továbbá az 5., 6., 15., 16., 17. és 18. cikkben foglaltakra volt figyelemmel. A peres felek kereseti kérelmei tekintetében a Pp. 172. § (3) bekezdésében, 204. § (1) bekezdésében, 220. § (1) bekezdésében írtakat alkalmazta.\n\n[31] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a perben vizsgálandó Kollektív Szerződés 2. számú melléklete még az 1992. évi XXII. tv. hatálybalépését megelőzően keletkezett. Vitatott volt a felek között, hogy az alperes jogszerűen alkalmazott-e 2022. őszétől a 7+2 munkarendtől eltérő munkarendet, továbbá, hogy a 2. számú melléklet szerinti munkarend érvényes munkarendnek minősül-e. Felperes képviseletében eljáró tanú12 az alperessel egyezően úgy nyilatkozott, hogy az új munkarend alperes általi bevezetésére 2022. október 1. napjával került sor.\n\n[32] A bíróság a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének semmiségét vizsgálta (Kúria Mfv.I.10.552/2015/4. (EBH2016.M23) számú határozat). Az elsőfokú bíróság figyelemmel volt arra, hogy a 2013. évi V. tv. (a továbbiakban: Ptk.) hatályba lépését megelőzően az Mt. 31. § alapján a jognyilatkozatokra az 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: r.Ptk.) XVII-XXII. fejezeteinek rendelkezéseit kellett megfelelően alkalmazni azzal, hogy a megállapodás bírósági úton nem volt módosítható. A Ptk. hatálybalépésével az Mt. 31. § részletesen meghatározza a jognyilatkozatokra, az Mt. eltérő rendelkezés hiányában megfelelően alkalmazandó Ptk. rendelkezéseket. A Ptk. 6:88. § (1) bekezdés (r.Ptk. 234. § (1) bekezdéssel összhangban) úgy rendelkezik, hogy a semmisség megállapításához külön eljárásra nincs szükség, a szerződés semmisségét a bíróság hivatalból észleli. Az elsőfokú bíróság hangsúlyozta, hogy az Mt. 2014. március 15. napjától hatályos 31. §-a értelmében a Ptk. 6:88. §-át a munkajogviszonyokra nem tekinti irányadónak. A Kúria Mfv.I.10.552/2015/4. számú határozatában kifejtett jogi érvelést jelen ügyben nem találta alkalmazhatónak.\n\n[33] Levezette az elsőfokú bíróság az Mt. 13. §, a 293. §-ban, valamint a Kollektív Szerződés IV. fejezet 2. a) pontjában foglaltak alapján, hogy a felek együttesen döntenek a Kollektív Szerződés, vagy a Kollektív Szerződés módosítás szövegének elfogadásáról. Megállapította, hogy az alperes a 2022. október 1. napján bevezetett munkarenddel jogellenesen egyoldalúan módosította a felek közötti Kollektív Szerződést. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmisségnek megállapítását és annak jogkövetkezményei alkalmazását kizárólag a bíróság előtti eljárásban kezdeményezhette volna az alperes, és a 2. számú melléklet szerinti munkarendet a Kollektív Szerződés IV. fejezet 2. a) pontja alapján felperessel egyetértésben módosíthatták volna.\n\n[34] Az elsőfokú bíróság az alperes viszontkereseti kérelmeit vizsgálta a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmisségére irányulóan. Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a felek között nem volt vitatott, a Kollektív Szerződés alkalmazása során a folytonos munkarenden a megszakítás nélküli munkarendet értették a felek.\n\n[35] Az elsőfokú bíróság a Kollektív szerződés 2. számú melléklete vizsgálatakor a 2003/88EK irányelv 5., 6., továbbá 17. cikkére is utalt, valamint az 1. cikk 1. bekezdés és 15. cikk alapján, hogy az irányelv a minimális biztonsági és egészségvédelmi követelményeket rögzíti. A 3. cikkben említett 11 órás napi pihenőidő mellett a munkavállalót 7 naponként 24 órás minimális megszakítás nélküli pihenőidő illesse meg. Az irányelvhez képest az Mt. szabályozása a minimális követelményeken túlmutat, a munkaidőkeret átlagában 48 óra heti pihenőidőt kell a munkavállalók részére biztosítani. A Kollektív Szerződés nem tartalmaz olyan rendelkezést, amely alapján alperes a munkavállalók számára kompenzáló pihenőidőt biztosítana.\n\n[36] A Kollektív Szerződés XI. fejezete a szabadsággal kapcsolatos rendelkezéseket szabályozza, és ott rögzíti, hogy évi 5 munkanap pótszabadság illeti meg a munkavállalót, aki egész évben megszakítás nélküli, vagy többműszakos munkarendben dolgozik. Az Mt., az Alaptörvény, és a 2003/88/EK irányelv egymástól elkülönülten kezeli a munkavállalók részére különböző jogcímeken biztosítandó szabadidőket, így a napi és a heti pihenőidőt, valamint a szabadságot. A bíróság mérlegelte, hogy a pótszabadság elnevezésében is szabadság és a Kollektív Szerződésen belül a szabadság fejezetben kapott helyet ennek szabályozása, ezért nem állapítható meg, hogy az kompenzációs céllal kerül biztosításra.\n\n[37] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a Kollektív Szerződés a heti törvényes munkaidőt 40 órában rögzíti, míg a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete ettől eltérő munkarendet rögzít, ami azt jelenti, hogy pótpihenőnapok kiadására szükség van, és a felek egyetértésben voltak abban a vonatkozásban, hogy a munkarend pótpihenőnapokkal biztosíthatók. A pótpihenőnapokkal, összefüggő rendelkezés nem szerepel a Kollektív Szerződésben. A bíróság rögzítette, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletében meghatározott munkarendnek kell megfelelnie a munkaviszonyra vonatkozó szabályban meghatározott rendelkezéseknek, mind a pihenőidő, mind a munkaidő vonatkozásában.\n\n[38] Az elsőfokú bíróság nem fogadta el a felperes 2025. április 16. napján kelt beadványában előadott azon új tényállítást, miszerint pótpihenőnapok nélkül biztosított az őr-portás, és a villamosrészlegek vonatkozásában a jogszabály szerinti pihenőidő.\n\n[39] Az elsőfokú bíróság a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletében rögzített meghatározott munkarend vonatkozásában megállapította, hogy az őr-portás, villamos és vegyészeti részleg vonatkozásában nem felel meg az Mt. 106. § (3) bekezdésében foglaltaknak. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete részben is lehet semmis. A kalorikus részleg vonatkozásában is vizsgálta a munkarend jogszabálynak való megfeleltetését. Rögzítette, hogy per folyamatban léte alatt az Mt. 106. § (3) bekezdése 2023. január 1. napjával módosult. Az elsőfokú bíróság a Kollektív Szerződés érvényességét a döntés meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján vizsgálta.\n\n[40] Az elsőfokú bíróság eljárása során szakértőként rendelte ki szakértő4 munkavédelmi szakértőt, aki szakvéleményében rögzítette, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete olyan szabályozási időszakban keletkezett, amikor a törvényes munkaidő még heti 42-44 óra volt. A szakértő egyszerű matematikai módszerekkel kigyűjtötte és összesítette a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet szerinti munkakörök vonatkozásában a heti munkaidőt és a heti pihenőidőt.\n\n[41] Az őr-portás, villamos és vegyészeti részleg vonatkozásában rögzítette, hogy ezen munkakörökben dolgozó munkavállalók részére nem biztosított minden héten a heti 40 óra, és 1 naptári napot magába foglaló pihenőidő, mert minden 4 hétben van egy olyan hét, amikor 7 nap munkavégzésre figyelemmel nincs pihenőidő. A munkaidő minden 4. héten meghaladja a heti 48 órát, ekkor a munkaidő heti 56 óra. A munkaidőkeret átlagában őr-portás munkakörben a heti pihenőidő 38,7 óra, a heti munkaidő heti 42 óra, míg a villamos és vegyészeti részlegek vonatkozásában a heti pihenőidő 38 óra, a heti munkaidő 42 óra.\n\n[42] A szakértő a kalorikus részleg vonatkozásában külön-külön vizsgálta a nyári és téli munkarend szerinti beosztást, és rögzítette, hogy se a téli, se a nyári munkarendben nem valósul meg az a követelmény, hogy a munkavállaló heti munkaideje nem haladhatja meg a 48 órát, mert mindkét beosztásnál van olyan hét, amikor a ledolgozott órák száma 56 óra. Minden 4 hétben van egy olyan hét, amikor 7 nap munkavégzésre figyelemmel nincs pihenőidő. A 34 hetes téli és 18 hetes nyári munkarenddel számolva a heti átlagos munkaidő 39 óra, a heti átlagos pihenőidő 51 óra, a munkaidőkeret átlagában a heti maximális munkaidőre, a heti minimális pihenőidőre vonatkozó szabályok megvalósulhatnak. Az alperesnél alkalmazott munkavállalói létszámra figyelemmel, ha egy munkavállaló sem esik ki a munkafolyamatból, a beosztás akkor tartható.\n\n[43] Alperes az igazságügyi szakértő szakvéleményét elfogadta. A felperes a szakvélemény bizonyítékok közüli kizárását kérte arra hivatkozással, hogy a kirendelt szakértő könyvszakértői szakértelemmel, közgazdasági végzettséggel nem rendelkezik, a szakértő a számítások összegzése során számítási hibát vétett, továbbá sérelmezte, hogy a szakértő összekeverte a pihenőidő és a pihenőnap fogalmát.\n\n[44] Az elsőfokú bíróság vizsgálta a kirendel igazságügyi szakértő kompetenciáját, és rögzítette, hogy a szakértő szakterületei közé tartozik az üzem és munkaszervezés, a munkavédelem. A szakértő meghallgatásakor úgy nyilatkozott, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete alapján a munkaidő és a pihenőidő kigyűjtése és összegzése üzem- és munkaszervezés területén szakértői kompetenciájába tartozik, könyvszakértői szakértelmet igénylő kérdésben nem nyilatkozott. Az összegzett adatok jogszabályoknak való megfeleltetése jogkérdés, amely a bíróság kompetenciájába tartozik. A Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének megfelelő adatkigyűjtést és összegzést, szakértői kompetenciáján belül terjesztette elő. A bíróság hangsúlyozta, hogy a szakértő nyilvánvaló számítási hibájától eltekintve az adatkigyűjtést és adatösszesítést a felek elfogadták, a kalorikus részleg vonatkozásában a téli, illetve a nyári beosztás időtartamát 34 hét és 18 hét tekintetében. Az elsőfokú bíróság a szakértői adatösszesítést elfogadta, a szakértői adatkigyűjtést és összesítést vette figyelembe ítélete meghozatala során, az így kinyert adatokat a bíróság a jogszabály rendelkezéseivel vetette össze, a jogszabályoknak való megfelelőségüket vizsgálta.\n\n[45] Az elsőfokú bíróság rögzítette, hogy a szakértő az őr-portás, valamint a villamos és a vegyészeti részleg munkavállalói vonatkozásában számítási hibát vétett, mert az éves pihenőidő helyesen 2.184 óra, ami 52 héttel számítva heti 42 óra pihenőidőt eredményez a munkaidőkeret átlagában. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a szakértő adatgyűjtései között szereplő pihenőnap és pihenőidő fogalmakat rögzít, mivel a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének vizsgálatakor abból indult ki, hogy a táblázatban megjelölt hetek hétfő 0:00 órától vasárnap 24:00 óráig tartanak, a táblázatból ennél konkrétabb adat nem volt megállapítható. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete a pihenőnap fogalmát használja, amely rendelkezés nem áll összhangban a Kollektív Szerződés IX. fejezet 3. pont szerinti rendelkezéssel. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete eltérő fogalomhasználata valószínűsíthetően arra vezethető vissza, hogy a Kollektív Szerződés IX. fejezete a hatályos jogszabályok szerint módosult, míg a 2. számú mellékelt évtizedek óta változatlan tartalmú, szövegezése az Mt. rendelkezéseivel nem került harmonizálásra.\n\n[46] Az elsőfokú bíróság a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének vizsgálta során megállapította, hogy nem tartalmaz a beosztással kapcsolatban további adatot, ami a szakértői adatkigyűjtés más módon történő elvégzését lehetővé tette volna. A felperes maga sem adott olyan információt, amelyből arra lehetett volna következtetni, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete alapján pihenőnapon pihenőidőt kell érteni és ezt milyen módon kell megtenni. A felperes a 2023. szeptember 5. napján érkezett ellőkészítő iratában a 2. számú melléklet elemzése során számítását azon elv szerint végezte el, mint a szakértő. A felperes 2025. április 17. napján érkezett előkészítő iratában a pihenőidő számításakor nem vette figyelembe a napi és heti pihenőidő egymástól való elkülönülését, továbbá az Mt. 87. § (3) bekezdés szerinti hét fogalmát.\n\n[47] Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy az alperes által alkalmazott munkavállalói létszám a helyettesítések nehézsége, vagy megoldhatatlansága nem eredményezheti a felek megállapodása szerinti munkarend semmisségét. A szakértő adatkigyűjtése és összesítése alapján megállapította, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete alapján az őr-portás, villamos és vegyészeti részleg munkavállalói részére nem biztosított minden héten a heti 40 óra és 1 naptári napot magába foglaló pihenőidő, minden 4 hétben van egy olyan hét, amikor 7 nap munkavégzésre figyelemmel nincs pihenőidő. A munkaidő minden 4. héten 56 óra, ami meghaladja a heti 48 órát. A munkaidőkeret átlagában az őr-portás, vegyészeti és villamos részleg vonatkozásában a heti pihenőidő 42 óra, a heti munkaidő 42 óra.\n\n[48] A bíróság megállapította, hogy a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontja, IX. fejezet 3. pontjai szerinti szabályok a munkavállalók részére egyenletesebb, kiegyensúlyozottabb munkaidőt és pihenőidőt biztosítanak, a munkaidőkeret azáltal, hogy az alperesnek nem a munkaidőkeret átlagában, hanem hetente kell biztosítani a 48 órás maximális munkaidőt, hetenként kell biztosítani a 40 órás minimális pihenőidőt. A Kollektív Szerződés ezen rendelkezései megfelelnek az Mt. 135. § előírásainak. Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy a pernek nem volt tárgya az alperes által bevezetett új munkarend jogszerűségének vizsgálata, kizárólag a Kollektív szerződés VIII. és IX. fejezetében, valamint a 2. számú mellékeltben foglaltak viszonyát vizsgálta.\n\n[49] Mindezek alapján megállapította, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontjába, valamint a IX. fejezet 3. pontjába, így munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik, ezért semmis, mely körülményre az alperes az Mt. 27. § (3) bekezdés rendelkezése alapján határidő nélkül hivatkozhatott. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklet semmisségére figyelemmel a felperes keresetének annyiban adott helyt, hogy az alperes a 2022. október 1. napján bevezetett munkarenddel jogellenesen, egyoldalúan módosította a felek közötti Kollektív Szerződést, ezt meghaladóan elutasította.\n\n[50] Az elsőfokú bíróság elfogadta a szakértő megjegyzését, hogy alperesnél a munkahelyi terhelésre vonatkozó szabályzat hiányában az Mvtv. 12. § rendelkezése szerint vizsgálatot nem tudott folytani. A szabályzat hiányában csak a munkarend szerinti adatok kigyűjtését és összegzését végezhette el a szakértő.\n\n[51] Az elsőfokú bíróság kifejtette, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet semmisségének megállapításáig az alperes nem volt jogosult eltérő munkarendet alkalmazni. A per szempontjából nem tartotta relevánsnak azt a körülményt, hogy az ügyvezető a korábbi munkarendtől milyen okból, adott esetben bosszúból tért-e el. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklet semmisségének megítélése tekintetében nem volt mérlegelendő körülmény, hogy a munkavállalók megítélése szempontjából az új munkarend sérelmes-e számukra. A pernek nem képezte tárgyát az új munkarend jogszerűségének vizsgálata.\n\n[52] Az elsőfokú bíróság az alperes második viszontkeresetét a Pp. 172. § (3) bekezdésére tekintettel nem találta megalapozottnak, utalt az Mt. 96. § (1) bekezdésére, a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontjának szövegére, amely rögzíti, hogy a munkaidőbeosztás szabályait (munkarend) a munkáltató határozza meg. A munkáltató munkaidőbeosztási jogosultságát jogszabály, adott esetben kollektív szerződés rendezi, ezért nem áll fenn olyan jogvédelmi helyzet, amely alperes jogainak felperessel szembeni megóvását indokolná.\n\n[53] A harmadik viszontkereset vonatkozásában az elsőfokú bíróság a Pp. 204. § (1) bekezdésében írtakra figyelemmel a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból eredő jog érvényesítésnek értékelte a viszontkeresetet. Az alperes által előterjesztett valamennyi viszontkereset a felek közötti Kollektív Szerződéses jogviszonyból ered, a keresettel érvényesített joggal a jogviszony azonosság megállapítható volt.\n\n[54] Az elsőfokú bíróság kitért arra, hogy tanú6 és törvényes képviselő1 tanúk vallomását kizárta a bizonyítékok közül, és ennek részletes indokát is adta. A bíróság mellőzte tanú14 polgármester részére 2024. novemberben írt levél tartalmának figyelembevételét, mivel a per érdemi elbírálását nem befolyásolta. A Pp. 220. § (1) bekezdés a) pontja alapján az utólagos bizonyítás feltételeire is figyelemmel volt.\n\n[55] Az elsőfokú bíróság a felperes és az alperes pernyertességének arányát 50-50%-ban határozta meg, az ügyvédi költségekről szóló 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet fegyelembe vételével rendelkezett a perköltség viselésről, és az 1990. évi CXIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 43. § (5) bekezdése alapján, valamint a Pp. 102. § alapján az eljárási illeték viseléséről.\n\n[56] Az ítélettel szemben felperes és az alperes is fellebbezést terjesztett elő.\n\n[57] A felperes fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását kérte, a felperes kereseti kérelme tekintetében a törvényszék által elutasított rész vonatkozásában helyt adást kért, és az alperes elsődleges és harmadlagos viszontkeresetének elutasítását kérte. Másodlagos fellebbezési kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezését, a Tatabányai Törvényszék új eljárás lefolytatására, és új határozat hozatalára kötelezését kérte. Kérte továbbá az alperest a csatolt költségjegyzék szerinti másodfokú perköltségben marasztalni.\n\n[58] Felperes hangsúlyozta, hogy kereseti kérelme arra irányult, a bíróság állapítsa meg: az alperes által bevezetett új munkarend sérti a felek közötti Kollektív Szerződést, ekként az említett munkáltatói intézkedés semmis, és a Alperes1 munkavállalóira nézve nem irányadó. Sérelmezte, hogy a bíróság csupán az alperes 2022. október 1. napján bevezetett munkarend egyoldalú jogszabályellenes módosítását állapította meg, a semmisség és annak megállapítását, hogy az a munkavállalókra irányadó, mellőzte. Álláspontja szerint ez sérti a Pp. 346. § (5) bekezdését, valamint az Mt. 27. § (1) bekezdését is. Álláspontja szerint semmis az a megállapodás, amely munkaviszonyra vonatkozó szabályba ütközik. A Kollektív Szerződéstől való egyoldalú, jogellenes eltérés ilyen ütközést valósít meg. Ha bíróság a jogellenességet megállapította, a semmisség kimondása és az irányadóság hiányának rögzítése szükségszerű jogkövetkezmény lett volna, melynek mellőzése a felperes jogvédelmét csonkítja. A jogellenes módosítás megállapítása önmagában kevesebb védelmet nyújt, mintha a bíróság egyértelműen kimondja, hogy az új munkarend, a munkavállalókra nem alkalmazható.\n\n[59] A felperes a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet semmisségére vonatkozó bizonyítás és az ítélet indokolásának hiányosságai körében kiemelte, hogy az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő könyvszakértői szakértelemmel, illetőleg közgazdasági végzettséggel nem rendelkezik. Felperesi vélemény szerint a szakvélemény egésze a szakvéleményre vonatkozó tartalmi kritériumoknak sem felel meg, melyet a felperes 2025. február 11. napján kelt beadványában részletesen kifejtett.\n\n[60] Felperes hivatkozott arra, hogy az Mt. 105. § és a 106. § élesen elkülöníti egymástól a pihenőidő és a pihenőnap fogalmát. A kirendelt szakértő a pihenőidőt úgy számolta ki, hogy a pihenőnapok számát megszorozta 24-gyel. Ez a módszer az Mt. 106. §-ban foglalt pihenőidő fogalommal összeegyeztethetetlen. A bíróság az ítélet [116] bekezdésében maga is elismerte, hogy a szakértő a könyvszakértői kompetenciával nem rendelkezik. Nyilvánvaló számítási hibát is vétett a szakértő, melyet a bíróság korrigált.\n\n[61] Sérelmezte a felperes az ítélet [118] bekezdése alapján, hogy a bíróság két konkrét megállapítást tett a felperesi iratokra hivatkozással, mely az iratok tartalmával ellentétes. A 2023. szeptember 5. napján érkezett előkészítő irat, illetőleg a 2025. április 17. napján érkezett előkészítő irat tartalmát érinti. Felperes kifejezetten arra hivatkozott az Mt. 87. § (3) bekezdés szerint a hét fogalmára vonatkozóan, hogy az egybefüggő 168 órás időszakonként alkalmazta, a szakértő a naptári hetet hétfő 0:00 órától vasárnap 24:00 óráig vette alapul. Felperes a 2025. február 11. napján kelt, a szakértői véleményre tett észrevételeit változatlan tartalommal fenntartotta.\n\n[62] A felperes hiányolta, hogy a bíróság a szakértő által alkalmazott módszertanilag téves számítást vette alapul, az ítélet tényállítása hibás adatokon nyugszik, amennyiben a bíróság ettől eltérő módszert alkalmazott, azt az ítélet indokolásának tartalmaznia kellett volna. E körben az ítélet indokolási kötelezettséget sért, a tényállás megalapozatlansága a rendelkező rész megalapozatlanságát is eredményezi.\n\n[63] A felperes álláspontja szerint a bíróság a bizonyítási terhet helyesen telepítette az alperesre oly módon, hogy a semmisség bizonyítása az alperest terheli. Az alperes saját viszontkeresetének bizonyítása érdekében olyan szakértői véleményre támaszkodott, amely módszertanilag hibás, fogalmilag téves, amelynek szerzője a releváns kompetenciával nem rendelkezett és önmaga is ellentmondásos. Az alperes által előadott számítások több ponton eltértek a szakértő által levezett számításoktól, belső ellentmondásokkal is terheltek voltak. A bíróság a bizonyítási terhet a semmisség megállapításával, de facto a felperesre hárította át, amikor a módszertanilag hibás szakvéleményt a semmiségi döntés alapjává tette anélkül, hogy alperes saját, megalapozott számítást terjesztett volna elő.\n\n[64] Az alperes harmadik viszontkeresete vonatkozásában változatlanul a Pp. 204. §-ára hivatkozott. Álláspontja szerint az alperes harmadik viszontkeresete az Mt. végkielégítésre és felmondási időre vonatkozó szabályaira (Mt. 69. § és 77. §) épül, tényállása az érintett munkavállalók egyedi munkaszerződéseinek megkötési időpontja, és a köztulajdonban álló munkáltatóra vonatkozó speciális törvényi korlát. A két igény jogalapja különböző és a tényállás is különböző. A bíróság által alkalmazott mérce, miszerint elegendő mindkét igény valamely összefüggésben a kollektív szerződéses kapcsolatra vezethető vissza, a jogviszony fogalmát olyannyira kitágítja, hogy az elveszti jogszabályi értelmét. A felperes viszontkereset befogadhatóságát a perben kifejezetten vitatta, részletes érvelést terjesztett elő. A bíróság ezt az érvelést az ítéletben érdemben nem vizsgálta, csupán azt rögzítette, hogy valamennyi viszontkereset a kollektív szerződéses jogviszonyból ered.\n\n[65] A felperes álláspontja szerint a bíróság elmulasztotta a Pp. 237. § (3) bekezdés a) pontja szerinti anyagi pervezetési kötelezettségét és nem került sor a Pp. 237. § (3) bekezdés a) pontjának alkalmazására, ez áttételesen a fegyveregyenlőség elvének csorbítását jelentette.\n\n[66] A felperes tanú6 és törvényes képviselő1 tanúk vallomásainak a bizonyítékok közül való kizárást is sérelmezte. A felperes álláspontja szerint a bíróság köteles lett volna mindkét tanú vallomásának tartalmát érdemben mérlegelni, és a kizárást, ha arra alap lett volna, részletesen indokolni.\n\n[67] Felperes a perköltségigény vonatkozásában előadta, hogy a költségjegyzék tételes levezetése 219 munkaórát tartalmaz, az összesítősorban szereplő 211 munkaóra tévesen került megjelölésre, az elírás volt. A felperes a felszámított díj, az utolsó tárgyalásra vonatkozó 50.000 forinttal, parkolási díjjal összesen 5.535.515. forintot tesz ki, melynek megfizetésére kérte az alperest marasztalni. A felperes a Pp. 376. § (2) bekezdése alapján tárgyalás tartását kérte.\n\n[68] Az alperes törvényes határidőben előterjesztett fellebbezésében az elsőfokú bíróság ítéletének részbeni megváltoztatását, a felperes keresetének elutasítását és perköltség viselésre kötelezését kérte.\n\n[69] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróság a helyesen megállapított tényállásból a kereseti kérelemről való döntés körében a kollektív szerződésbe ütköző következtetést vont le. A Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontját, illetve 5. pontját nem értékelte helyesen. Az alperes a 2022. október 1. napján bevezetett munkarenddel nem módosította a Kollektív Szerződést, az alkalmazott munkarend nem lett a Kollektív Szerződés része. Az alperes az elfogadott munkarendhez képest élt azzal a Kollektív Szerződésben rögzített jogával, mely szerint a munkarendet a munkáltató állapítja meg, és megállapíthat a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletétől eltérő munkarendet is, de az nem sértheti súlyosan a munkavállalók érdekét. Az elfogadott munkarendtől eltérő munkarend alkalmazásának jogát a Kollektív Szerződés tartalmazza, az alperes jogszerűen járt el. Az alperesnek nem csak jogában állt, hanem kötelezettsége volt, hogy a Kollektív Szerződésben rögzített jogával éljen, mivel a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete szerinti munkarend a Kollektív Szerződésbe, az Mt. 293. § szerinti kötelező határozatba ütközött. Az Mt. 27. § (3) bekezdésére hivatkozott.\n\n[70] Az elsőfokú bíróság költségviselés tárgyában hozott döntésének megváltoztatását is kérte a felperes jogi képviselői munkadíj megállapítása körében. A 32/2003. (VIII.22.) IM rendelet, valamint a Pp. és a 2007. évi CXXVII. tv. (a továbbiakban: Áfa tv.) előírásait együttesen kell alkalmazni. A Pp. egyértelműen szabályozza, hogy csak felmerült költségek érvényesíthetőek perköltségként. A felperes még személyes nyilatkozatot sem tett arról, hogy a teljesítéseket arra felhatalmazott képviselője igazolta, a számlákat, a teljes összeget lefedve befogadták, és a megbízási szerződésben foglaltaknak megfelelően megfizették hiánytalanul.\n\n[71] Az alperes álláspontja szerint a felperes által előterjesztett perköltségigény nem felel meg a Pp. 80. §, az Áfa tv. 5. §, 159. §, és 163. § szerinti követelményeknek.\n\n[72] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében kitért arra, hogy a felperes kereseti kérelme az alperes által 2022. szeptember 15. napján bevezetett munkarendre irányult. Az alperes 2022. szeptember 15. napján nem vezetett be új munkarendet, jogellenesnek és semmisnek sem minősülhet az intézkedés. A Pp. 342. § (1) bekezdésére kívánt hivatkozni, miszerint a bíróság érdemi döntése nem terjedhet túl a kereseti kérelmen.\n\n[73] Az alperes a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 5. pontja szerint jogosult bármikor eltérni a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletében írt munkarendtől, csak a munkavállaló érdekét súlyosan sértő intézkedéstől kell elállnia. A felperes kereseti kérelme nem terjed ki annak megállapítására, hogy az új munkarend a munkavállalók érdekét súlyosan sérti. A felperes az Mt. 272. § (7) bekezdése szerint nem terjeszthetett elő ilyen tartalmú keresetet. Jelen eljárásban nem volt helye annak vizsgálatának, hogy a munkavállalók érdekét sérti-e, vagy sem az alperes által meghatározott munkarend.\n\n[74] Az alperes álláspontja szerint az elsőfokú bíróságnak el kellett volna utasítania a felperes keresetét teljes egészében, mert a kereseti kérelemben foglaltakkal ellentétben. 2022.október 1. napjától a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletétől eltérő munkarend alkalmazására az alperesnek joga volt. A semmisség észlelése külön eljárást nem igényelt.\n\n[75] Az alperes fellebbezésben is leírt álláspontja szerint a 2. számú melléklet semmisségét a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, megállapítására külön eljárásra nincs szükség. A 2022. október 1. napjától alkalmazott munkarend elrendelése nem ütközik a Kollektív Szerződésbe, az a munkáltató alperes joga.\n\n[76] A kirendelt igazságügyi szakértő kompetens szakértő volt, matematikában jártas szakértő kirendelését kérte az alperes kifejezetten. Az igazságügyi szakértő okleveles mérnök, a kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértőnek jogosítványa van a munkaszervezési kérdések felülvizsgálatára, ezen körben adott szakvéleményt.\n\n[77] Alperes utal arra, hogy a felperes által megvizsgálni kért utolsó 5 évben a munkarend tényleges megvalósulása nem volt tárgya a kereseti kérelemnek. A felperes munkaidővel, pihenőidővel kapcsolatos álláspontját, amely nem a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet jogszabályoknak való megfelelése körébe tartozik, elutasítja. A Kollektív Szerződés 2. számú melléklete a beosztásokat hetente tartalmazza hétfőtől vasárnapig, 4, illetve 5 hetes ciklusokban. A hét hétfő 0:00 órától kezdődik és vasárnap 24:00 órával zárul, ez köztudomású tény, bizonyítást nem igényel. A bíróságnak nem volt szüksége saját számítási módszerre, nem kellet számolni, a lényegi tény információk a 2. számú melléket táblázatából ránézéssel megállapíthatóak, ehhez nem kell külön szakértelem sem, nem kell számítási mód.\n\n[78] Az alperes eleget tett bizonyítási kötelezettségének, számos okiratot csatolt, igazságügyi szakértő kirendelését kérte, és a kirendelt szakértő kiszámolta az alperessel egyezően, amit az elsőfokú bíróság az ítélet [13]-[14] bekezdésében rögzített. Az alperes álláspontja szerint tisztán jogkérdés annak megítélése 2022. október 1. napján, hogy eleget tett-e a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete annak az Mt.-ben előírt kötelezettségnek, hogy heti egybefüggő 40 óra pihenőidőt kell biztosítani úgy, hogy abban egy teljes naptári napnak bele kell tartoznia, és eleget tett-e azoknak a Kollektív Szerződésbe foglalt szabályoknak, hogy a heti munkaidő maximum 48 óra és heti egybefüggő 40 óra pihenőidőt kell biztosítani.\n\n[79] Az elsőfokú bíróság alaposan felderítette a tényállást, részletes bizonyítási eljárást folytatott le, annak eredményéből okszerű következtetéseket vont le.\n\n[80] Az alperes a harmadik viszontkereseti kérelem körében hivatkozott arra, hogy a Pp. 204. § (1) bekezdésében írtak teljesültek. Helytelen a felperes álláspontja, miszerint az alperes viszontkeresete az Mt. 69. § és 77. §-ra épülne. A viszontkereset a Kollektív Szerződés személyi hatályát érintő kérdés, kötelmi jogviszonyokhoz kapcsolódik és nem a Kollektív Szerződés normajellegű szabályához. Az anyagi pervezetés körében a BH2025.252. számú határozatra hivatkozott, az elsőfokú bíróságnak nem merült fel anyagi pervezetési kötelezettsége.\n\n[81] törvényes képviselő1 tanúként nem volt meghallgatható, mert felperes törvényes képviselőjeként járt el, nyilatkozatait a peres fél személyes előadásaként lehet figyelembe venni. tanú6 perben és haragban állt az alperessel, elfogulatlan nyilatkozattétele kizárt.\n\n[82] Az alperes csatlakozó fellebbezési kérelmében az első viszontkereseti részhez kapcsolódóan az elsőfokú ítélet indokolásának [110] bekezdésére vonatkozik. Az alperes álláspontja szerint a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmissége megállapítása körében a 2022. október 1. napján hatályos jogszabályok és Kollektív Szerződés rendelkezései az irányadók a jogalkotásról szóló 2010. évi CXXX. tv. 2. § (2) bekezdése és 15. §-a alapján, ebből következően nem az ítélet meghozatalkor hatályos normák alapján kell a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmissége körében döntést hozni. Az alperes 12.000 forint csatlakozó fellebbezési illeték lerovását teljesítette.\n\n[83] A felperes fellebbezési ellenkérelmében részletesen kifejtette álláspontját az alperes fellebbezésére vonatkozóan. Az alperes semmisségre alapított fellebbezési érvelését megalapozatlannak tartotta. Felperes álláspontja szerint alperes hivatkozása, miszerint a Kollektív Szerződés nem módosult önmagában attól, hogy az új munkarend nem került a Kollektív Szerződés szövegébe, nem állja meg a helyét. A munkavállalók munkarendjét a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete határozta meg, amelyre a munkaszerződések is kifejezetten utaltak. Amennyiben a munkavállalók a továbbiakban nem a Kollektív Szerződésben rögzített munkarend szerint, hanem az alperes által egyoldalúan bevezetett munkarend alapján kötelesek munkát végezni, úgy a Kollektív Szerződés munkarendre vonatkozó rendelkezése helyébe a munkáltató egyoldalú szabályozása lépett. Ez tartalmilag a Kollektív Szerződés módosítását jelenti, függetlenül attól, hogy annak szövege formálisan átvezetésre került-e.\n\n[84] A munkáltató munkaidőbeosztás joga kizárólag a Kollektív Szerződésben rögzített munkarend keretein belül áll fenn.\n\n[85] Jelen ügyben nem az volt a vita tárgya, hogy az alperes vitathatta-e a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének jogszerűségét, hanem az, hogy jogosult volt-e annak alkalmazását saját hatáskörben mellőzni, helyette egy új, a Kollektív Szerződéstől eltérő munkarendet, egyedül a szakszervezet kifejezett tiltakozása ellenére bevezetni.\n\n[86] Az alperesnek két jogi lehetősége állt fenn, egyrészt a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete semmisségének megállapítását és az abból eredő jogkövetkezmények alkalmazását bírósági eljárásban kezdeményezhette volna, másrészt a Kollektív Szerződés IV. fejezet 2.a) pontja alapján a munkarendet a felperessel egyetértésben módosíthatta volna. Az alperes egyiket sem választotta, saját döntésével új munkarendet vezetett be.\n\n[87] Az alperes az új munkarend bevezetésével tájékoztatási és együttműködési kötelezettségét a kormányhivatali tájékoztató felperesnek való megküldésével nem teljesítette. A munkavállalók a régi munkarend megváltoztatását nem kívánták.\n\n[88] Az alperes felperesi perköltség meghatározására vonatkozó fellebbezése alapvetően téves, a perköltség felmerülését nem az ügyvédi munkadíj tényleges pénzügyi teljesítése jelenti, a Pp. ilyen követelményt nem támaszt. Az ügyvédi munkadíj felmerülése nem a munkadíj pénzügyi teljesítésével következik be, hanem a jogi szolgáltatás teljesítésével. Az ügyvédi szolgáltatás a megbízási szerződés alapján folyamatosan valósult meg.\n\n[89] Alperes fellebbezésében hivatkozott előszőr az Áfa tv. számla kibocsátási és adófizetési szabályaira, amely az ellenkérelem tartalmi módosítását eredményezné, és a Pp. 373. § (1) bekezdése szerint kizárt. Az alperes fellebbezése valójában nem a perköltség felmerülését vitatja, hanem a felperes és a jogi képviselő közötti magánjogi elszámolási viszony teljeskörű feltárást kívánja elérni. A Pp. perköltségre vonatkozó szabályai nem írnak elő ilyen bizonyítási kötelezettséget.\n\n[90] Felperes fellebbezése nem megalapozott, az alperes fellebbezése, csatlakozó fellebbezése megalapozott.\n\n[91] A másodfokú bíróság a Pp. 376. § (1) bekezdésének alkalmazásával a fellebbezést tárgyaláson bírálta el és megállapította, hogy a Pp. 379. § és 380. §-ában írt feltételek nem álltak fenn, a fellebbezést annak korlátai között a Pp. 370. §, 372. §, 369. § (1) és (3) bekezdés a), c) pontjaiban foglaltak alapján bírálta el.\n\n[92] A másodfokú bíróság megállapította, hogy az elsőfokú bíróság a felek részére a Pp. 265. §-ban írtaknak megfelelő tájékoztatást adott a bizonyítási érdekről, a bizonyítási indítványokat foganatosította, kellően széles körben folytatta le a bizonyítási eljárást és a tényállást a Pp. 279. §-ban foglaltaknak megfelelően a bizonyítékok okszerű értékelésével állapította meg. A Pp. 237. § (3) bekezdés a) pontjában írt feltételek nem álltak fenn sem a kereset, sem a viszontkeresetek vonatkozásában, nem mulasztotta el az elsőfokú bíróság az anyagi pervezetési kötelezettségét.\n\n[93] A felperes másodlagos fellebbezési kérelmét vizsgálta elsődlegesen a másodfokú bíróság és megállapította, hogy az elsőfokú bíróság az eljárási szabályokat nem sértette meg, nem merült fel az elsőfokú eljárás megismétlésének szükségessége, a Pp. 381. § értelmében az elsőfokú bíróság ítéletének hatályon kívül helyezése, új eljárás lefolytatása, új határozat hozatala nem indokolt.\n\n[94] A másodfokú bíróság hangsúlyozza, hogy a felperes megállapítási keresetet terjesztett elő, annak megállapítását kérte, hogy az alperes által bevezetett munkarend sérti a felek közötti Kollektív Szerződést, ezért az említett munkáltatói intézkedés semmis, és a Alperes1 munkavállalóira nézve nem irányadó. A Pp. 172. § (3) bekezdése szerint valamely jog fennállásának vagy fenn nem állásának megállapítása iránti kereset akkor terjeszthető elő, ha a kért megállapítás felperes jogainak alperessel szemben való megóvása érdekében szükséges, és a jogviszony természeténél fogva marasztalás nem kérhető. A bíróság e törvényes feltételek fennálltát hivatalból vizsgálja.\n\n[95] A perbeli esetben vitatott volt, hogy a munkáltató alperes által 2022. október 1-étől elrendelt munkarend a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete módosításának tekinthető-e, vagy a munkáltató Mt. 96. § (1) bekezdése, 97. § (1) bekezdése szerinti munkáltatói kötelezettség teljesítésének, amit a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontja is biztosít a munkáltató részére.\n\n[96] Az alperes munkáltatóként észlelte, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete, amely munkarendet határoz meg, a hatályos jogszabálynak, az Mt. 105. §-ban, 106. §-ban, a Kollektív Szerződés VIII. fejezet 3. pontjában, a 2003/88/EK Irányelvben írt követelményeknek nem felel meg, ezért kezdeményezte a jogszabályba ütköző munkarend, a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet módosítását. A felperes az alperes által készített munkarendet nem fogadta el, az alperes a jogellenes állapot megszüntetése érdekében munkáltatói kötelezettségét teljesítve vezette be az új munkarendet.\n\n[97] A Kollektív Szerződés IV. fejezet 3. pontja részletezi, hogy melyek a Kollektív Szerződés módosításának szabályai. Nem vitatottan az alperes kezdeményezte a 2. számú melléklet módosítását, az egyeztetés ez alapján megkezdődött a felek között, de közös álláspontot nem tudtak kialakítani, ezért a 2. számú melléklet (munkarend) módosítása kihirdetésre nem került, a Kollektív Szerződés módosítása nem valósult meg.\n\n[98] A felperes keresetében annak megállapítását kérte, hogy az alperes egyoldalúan módosította a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletét, ezért az semmis és az alperes munkavállalóira nem irányadó. A Pp. 172. § (3) bekezdésében írt feltételek megvalósulását a bíróság hivatalból vizsgálja, és ennek során azt észlelte, hogy a felperes nem igazolta, hogy az általa kért megállapítás mely felperesi jog megóvása érdekében szükséges. Amennyiben a bíróság a felperes keresetének megfelelően megállapítaná, hogy az alperes által bevezetett munkarend a munkavállalókra nem irányadó, akkor a jogszabályba ütköző Kollektív Szerződés 2. számú melléklete szerinti munkarend lenne hatályban, amely sérti mind a munkavállalók, mind a munkáltató érdekeit. A Kollektív Szerződés Preambuluma értelmében a felek által 2007. december 1-jén kötött, többször módosított Kollektív Szerződést jelen Kollektív Szerződés megújításának tekintik, figyelemmel arra, hogy az időközben bekövetkezett, és bekövetkező változásokra korszerű szabályozást adjon az alperesnél fennálló munkaviszonyok tekintetében, amely megfelel a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. tv. hatályos normaszövegének. Erre figyelemmel nem tekinthető felperesi jog megóvásának a Kollektív Szerződés 2. számú melléklet szerinti munkarend alkalmazása.\n\n[99] Az elsőfokú bíróság az alperes első viszontkeresete alapján vizsgálta, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete megfelel-e a hatályos jogszabályoknak. A másodfokú bíróság rámutat arra, hogy az Mt. 27. § (3) bekezdése alapján a bíróságnak hivatalból is kellett vizsgálnia, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete jogszabályba ütközik-e. Erre vonatkozóan nem a Ptk. szabályai irányadóak.\n\n[100] Az elsőfokú bíróság helyesen állapította meg, hogy a munkarend meghatározása munkaszervezési szakkérdés és nem könyvszakértői kompetenciába tartozik. Az elsőfokú eljárásban kirendelt szakértő szakterülete a munkaszervezés, munkavédelem, ezért jogosult volt ebben a szakkérdésben szakvéleményt előterjeszteni. Az elsőfokú bíróság megalapozottan vette figyelembe bizonyítékként a szakvéleményt, ennek részletes indokát adta az ítélet indokolásában, a [118] bekezdésben.\n\n[101] A perben kirendelt igazságügyi munkavédelmi szakértő az általa adott szakvélemény elkészítéséhez megfelelő képesítéssel rendelkezett, szakterületei közé tartozik az üzem- és munkaszervezés a munkavédelem területén. A szakvélemény rögzíti a vizsgálati módszert, a körülményeit, felsorolja a szakvélemény alapját képező jogszabályokat is. A Kollektív Szerződés 2. számú mellékletét képező munkarend vizsgálata nem tartozik könyvszakértői kompetenciába, és jogkérdésben a szakértő nem jogosult állást foglalni, ezt az elsőfokú bíróság megtette. A szakértő egyértelműen észlelhető számítási hibáját az elsőfokú bíróság a felekkel egyezően észlelte és korrigálta, ez nem indokolta a szakvélemény kiegészítését. A szakvélemény a Pp. 316. § (1) bekezdése szerint nem tekinthető aggályosnak, mivel nem szenved hiányosságban, nem homályos, nincs önellentmondásos része, helyességéhez nyomatékos kétség nem fér, ezért a bizonyítékok köréből való mellőzése nem indokolt.\n\n[102] A szakértő aggálytalan adatkigyűjtésére alapítottan az esőfokú bíróság az ítélet indokolásában részletesen levezette ([119]-[127] bekezdés), hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete mely jogszabályokat sérti, ezzel a másodfokú bíróság egyetért, megismételni nem kívánja.\n\n[103] A másodfokú bíróság a felperes fellebbezése kapcsán vizsgálta azt is, hogy az alperes harmadik viszontkeresete a Pp. 204. § bekezdésében írt követelményeknek megfelelt-e, a keresettel érvényesíteni kívánt joggal azonos jogviszonyból származik-e. Helyesen értelmezte az elsőfokú bíróság az alperes viszontkeresetét, mivel az egyértelműen a kereseti kérelemben megjelölt Kollektív Szerződésre, annak tartalmára vonatkozó igény, a felek közötti jogviszonyból származik, és nem az Mt. 69. §-án, 77. §-án alapuló igény. A felperes által megjelölt Mt. 69. §-án, 77. §-án alapuló igény nem is értelmezhető a felperes és az alperes közötti jogviszonyban.\n\n[104] Az alperes csatlakozó fellebbezésében az ítélet indokolásának [110] bekezdés megváltoztatását kérte arra hivatkozva, hogy a kereseti kérelem, viszontkereseti kérelem elbírálásánál az alperes sérelmezett intézkedése, a munkarend bevezetésének időpontja, a 2022. október 1-ei állapot irányadó. Az alperes álláspontjával egyetértett a másodfokú bíróság, a keresetben sérelmezett alperesi intézkedés vizsgálatánál az alkalmazott jogszabályok 2022. október 1-ei időállapotát kell alkalmazni. Az alperes perben sérelmezett intézkedését (új munkarend bevezetése) azzal indokolta, hogy a Kollektív Szerződés 2. számú melléklete jogszabályba, a Kollektív Szerződésbe ütközik, ezért a bíróságnak hivatalból is vizsgálnia kellett a 2. számú mellékletbe foglalt munkarend jogszabályoknak való megfelelőségét. Annyiban osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját a másodfokú bíróság, hogy a semmiség következtében a felek közötti tartós jogviszony a jövőre nézve is módosul, ezért vizsgálta a Kollektív Szerződés érvényességét a döntés meghozatalakor hatályos jogszabályi rendelkezések alapján.\n\n[105] A másodfokú bíróság a fentiekben részletezettek szerint a felperes keresetét elutasította, mert a Kollektív Szerződés 2. számú mellékletének 2022. október 1-ei időállapotra is tekintettel az Mt. 27. §-ra utalással megállapította, hogy jogszabályba (Mt. 105. §, 106. §), a Kollektív Szerződés VIII. 3. pontjába ütközik. A Pp. 172. § (3) bekezdésének feltételei nem állnak fenn, mert a jogszabályba ütköző munkarend fenntartása nem szolgálhatja a felperes jogainak megvédését.\n\n[106] A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét a Pp. 383. § (2) bekezdésére utalással részben megváltoztatta, a felperes keresetét elutasította.\n\n[107] A felperes fellebbezése sem a kereset, sem az alperesi viszontkeresetek, csatlakozó fellebbezés vonatkozásában nem vezetett eredményre, a felperes a Pp. 83. § (1) bekezdés alapján köteles a fellebbezési eljárásban felmerült költségek viselésére. Az elsőfokú eljárásban a felperes pernyertessége 20%-ban, az alperesé 80%-ban határozható meg. A másodfokú bíróság az elsőfokú eljárásban az ítéletben rögzített felperesi perköltséget fogadta el, mert a felperes által hivatkozott munkaórák számának elírására való hivatkozás nem alkalmas annak megváltoztatására. Az alperes által hivatkozott Számviteli törvénynek való megfelelőség nem feltétele a Pp. 80. §, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM r. alapján a perköltségigény előterjesztésének.\n\n[108] A másodfokú eljárásban a felperes köteles az alperes perköltségének viselésére a 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 3. § alapján a meg nem határozható perértékre figyelemmel az ÁFA-t is tartalmazó ügyvédi munkadíj megfizetésére a rendelkező részben foglaltakkal egyezően.\n\n[109] A másodfokú bíróság az Itv. 43. § (5) bekezdés alapján a kereseti és három viszontkereseti illeték meghatározásával módosította az elsőfokú ítélet rendelkezését, az alperes elsőfokú illetékfizetési kötelezettségét. A fellebbezési eljárásban az Itv. 46. § (1) bekezdés, a 39. § (3) bekezdés c) pont, a 46. § (4) bekezdésének alkalmazásával állapította meg a fellebbezési illeték mértékét, és a 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése, valamint a Pp. 102. § (1) bekezdés alapján megállapította, hogy a felperest terhelő fellebbezési illeték személyes illetékmentességére figyelemmel állam terhén marad. Az alperes által igazoltan lerótt 12.000 forint csatlakozó fellebbezési illeték visszaigénylésére jogosult.\n\n[110] Az ítélettel szemben a Pp. 365. § (2) bekezdés értelmében nincs helye fellebbezésnek.\n\nGyőr, 2026. szeptember 15.\n\nDr.Bartus Erika s.k. Dr.Mózsa Gábor s.k. Dr.Lezsák Józef s.k.\na tanács elnöke előadó bíró bíró","changes":[]}