{"check":null,"uid":"cef3696eb425b3f6","title":"Fővárosi Törvényszék — M.70716/2025/37","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Суды Венгрии — анонимизированные решения","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд восстановил трудовые отношения между работником и работодателем и обязал работодателя выплатить задолженность по заработной плате за последние годы работы работника. Работодатель также должен уплатить проценты за просрочку платежа, судебные издержки и другие обязательные платежи. Суд отклонил иск работника о нарушении личных прав, поскольку работник не смог доказать наличие реального ущерба или негативных последствий от предполагаемого нарушения конфиденциальности. Полный текст документа в базе пока отсутствует.","snippet":"","topics":["Персональные данные"],"status":"ok","error":"","text_len":93495,"versions":1,"url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+T%C3%B6rv%C3%A9nysz%C3%A9k&ugyszam=M.70716%2F2025%2F37&azonosito=40867ad4-acea-4271-b2f5-b5b8354119c2","first_seen":"2026-10-29","last_checked":"2026-11-16 03:10","relevance":"hit","score":113,"query":"","source_key":"birosag_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":113,"topics":["Персональные данные"],"need_body":6,"authorities":[],"evidence":[{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":6687,"ctx":"tése érdekében az alperes részéről kapcsolattartóként kijelölt tanú3 a felperes következő személyes adatait adta át a magánnyomozónak: a felperes fényképe, a felperes gépjárművének típusa, színe, f","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatkezel","weak":false,"pos":13738,"ctx":"apján a konkrét helyzetben dönthető el az, hogy erre milyen eszközök és milyen terjedelmű adatkezelés lehet esetlegesen megfelelő, de a munkáltató mozgástere bizonyosan jóval szűkebb, mint a","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatkezel","weak":false,"pos":19811,"ctx":") 5. § (1) bekezdésére és 3. §-ára, valamint az alperesnél irányadó, az itk holding zrt. „adatkezelési és védelmi szabályzatának” kiadásáról 5/2019 számú elnök-vezérigazgatói utasítás 27. pont","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":19919,"ctx":"delmi szabályzatának” kiadásáról 5/2019 számú elnök-vezérigazgatói utasítás 27. pontjára (adatvédelmi szabályzat – csatolva 24. sorszám alatt). előadta, hogy az alperes azzal, hogy a felperes","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":20021,"ctx":"szabályzat – csatolva 24. sorszám alatt). előadta, hogy az alperes azzal, hogy a felperes személyes adatait 2025 májusában és júniusában a felperes előzetes értesítése illetőleg előzetes hozzájárul","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":20348,"ctx":"ól nem értesítette a felperest, és különösen nem kérte kifejezett előzetes hozzájárulását személyes adatainak a magánnyomozó részére történő átadásához, ezzel a cselekményével megsértette a felperesn","zone":"текст","weight":1}],"dropped":[]},"last_changed":"2026-10-29","meta":{"full_text_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+T%C3%B6rv%C3%A9nysz%C3%A9k&ugyszam=M.70716%2F2025%2F37&azonosito=40867ad4-acea-4271-b2f5-b5b8354119c2"},"source_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+T%C3%B6rv%C3%A9nysz%C3%A9k&ugyszam=M.70716%2F2025%2F37&azonosito=40867ad4-acea-4271-b2f5-b5b8354119c2","text":"Fővárosi Törvényszék Munkaügyi Kollégiuma\n\n18.M.70716/2025/37.\n\nA Fővárosi Törvényszék mint munkaügyi bíróság\n\na Ügyvédi Iroda1 (cím19, eljáró ügyvéd: dr. Bajnai Gábor) által képviselt\n\nFelperes1 (Cím1) felperes által\n\na Ügyvédi Iroda2 (cím20, eljáró ügyvéd: dr. Szemán Péter) által képviselt\n\nAlperes1 (Cím2) alperes ellen\n\nmunkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezménye és sérelemdíj iránt indított perében meghozta a következő\n\ní t é l e t e t :\n\nA bíróság a felperes és az alperes között fennállt munkaviszonyt helyreállítja és kötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek elmaradt munkabér jogcímén 4.329.741,- (négymillió-háromszázhuszonkilencezer-hétszáznegyvenegy) forintot és ezen összegnek 2026. február 2. napjától a kifizetés napjáig számított, a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal megegyező mértékű késedelmi kamatot.\n\nA bíróság a keresetet ezt meghaladóan elutasítja.\n\nKötelezi az alperest, hogy 15 napon belül fizessen meg a felperesnek 650.000,- (hatszázötvenezer) forint perköltséget.\n\nKötelezi az alperest, hogy az esedékesség napjáig fizessen meg 389.800,-(háromszáznyolcvankilencezer-nyolcszáz) forint illetéket az állami adó- és vámhatóság által közzétett illetékbevételi számlára.\n\nKötelezi az alperest, hogy a Fővárosi Törvényszék Gazdasági Hivatalának külön felhívására, az abban megjelölt határidőben és módon fizessen meg 14.115,- (tizennégyezer-száztizenöt) forint tanúdíjat állam által előlegezett költség címén.\n\nAz ítélet ellen a kézbesítéstől számított 15 napon belül van helye fellebbezésnek, amelyet a Fővárosi Ítélőtáblához címezve a Fővárosi Törvényszéknél lehet a bíróság központi ügyfélkapuján elektronikus úton előterjeszteni.\n\nTájékoztatja a bíróság a feleket, hogy a bíróság a fellebbezést tárgyaláson kívül bírálja el, kivéve, ha\n\n– a felek bármelyike tárgyalás tartását kéri,\n\n– a bíróság azt indokoltnak tartja, vagy\n\n– tárgyaláson foganatosítható bizonyítást kell lefolytatni.\n\nA fellebbező félnek a tárgyalás tartására irányuló kérelmét a fellebbezésében kell előterjesztenie. A fellebbező fél ellenfele a fellebbezés kézbesítésétől számított tizenöt napon belül a tárgyalás tartását kérheti. A felek kérelme alapján sem kell tárgyalást tartani, ha\n\n– a fellebbezés csak a perköltség viselésére vagy összegére, illetve a meg nem fizetett illeték vagy az állam által előlegezett költség megfizetésére vonatkozik,\n\n– a fellebbezés csak a teljesítési határidővel vagy a részletfizetés engedélyezésével, illetve az előzetes végrehajthatósággal kapcsolatos,\n\n– a fellebbezés csak az ítélet indokolása ellen irányul.\n\nIndokolás\n\nTényállás\n\n[1] A felperes 2020. március 16. napjától állt határozatlan idejű munkaviszonyban az alperessel autóbuszvezető munkakörben. Munkavégzésének helye munkahely1 helyi szervezett közösségi közlekedésének működési területén volt (F/1.). Legutóbbi alapbére havi 455.000,- Ft volt, amely mellett munkaminőségi juttatásban, továbbá üzemanyag-megtakarítás és hűségbónusz juttatásokban, valamint munkába járással kapcsolatos költségtérítés juttatásban részesült. Távolléti díja havi 500.500,- Ft volt.\n\n[2] A felperes a munkába járással kapcsolatos költségtérítés kapcsán rendszeresen nyilatkozott a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésről szóló 39/2010 (II. 26.) Korm.rendelet 7. §-a szerint a lakóhelyéről és a tartózkodási helyéről, valamint arról, hogy a napi munkába járás a lakóhelyéről vagy a tartózkodási helyéről történik-e. Büntetőjogi felelőssége tudatában 2020. március 19-én és 2022. február 24-én úgy nyilatkozott, hogy a cím21. szám alatti lakóhelyéről, ezt követően 2022. július 4-től az cím1 alatti tartózkodási helyéről, majd 2023. február 15-től ugyanezen címről mint lakóhelyéről kéri a költségtérítést. Minden esetben saját gépjárművel történő utazást jelölt meg napi munkába járáshoz (A/4.-A/7.).\n\n[3] A felperes 2020 novemberétől 2025 június végéig bérbe vette a cím22 alatti lakást tanú10tól.\n\n[4] A felperes és más alperesi munkavállalók 2023. január 16-án megalapították az szervezet1ét, amely a szervezet2 alapszervezete. Az alapszervezet a felperest választotta meg alapszervezeti vezetőnek. A szakszervezet érdekképviseleti- érdekegyeztetési tevékenységet végzett az alperesnél többek között a bérstruktúra átalakítása, a munkarend javítása, a munkaidő-pihenőidők témakörében. Az egyeztetések során az alperesi cégcsoport részéről kezdetben egyéb érdekelt1, az alperes anyavállalatának vezérigazgatója, később tanú11 közlekedési üzletágvezető és tanú8 jogi és compliance vezető járt el.\n\n[5] Az alperesnél 2025 májusában folyosói pletyka alakult ki, miszerint a felperes nem arról a címről jár munkába, amelyet bejelentett az utazási költségtérítés igénybe vételéhez. A pletykáról tanú11 közlekedési üzletágvezető tájékoztatta tanú8 jogi és compliance vezetőt. Az alperesben így felmerült gyanút tovább erősítette, hogy a felperest egyesek segédmotoros kerékpárral látták munkába érkezni, holott a felperes az alperesnek leadott nyilatkozatában saját gépjármű után igényelt költségtérítést.\n\n[6] A felperes és felesége, tanú2 megvásárolták a cím6 alatti ingatlant. Tulajdonjoguk 2025. május 17-én került bejegyzésre az ingatlan-nyilvántartásban.\n\n[7] Az alperes ajánlatot kért a magánnyomozói tevékenységet végző cég1tól a felperes megfigyelésére, amely ajánlatkérésre a magánnyomozó társaság 2025. május 22-én adott ajánlatot.\n\n[8] 2025. május 27-én szakszervezeti egyeztetés zajlott, amelyen részt vett a felperes mint szakszervezeti tisztségviselő, tanú4 létesítményüzemeltetési és biztonsági vezető, tanú5 autóbuszforgalmi osztályvezető, tanú6 és tanú7 szolgálatvezénylők. Az egyeztetés végén felmerült a szolgálati vezénylések kérdése is és a szakszervezet részéről elhangzott, hogy egyéni kérésekkel nem kellene foglalkozni. Azt követően, hogy az egyeztetés véget ért, a felperes és kollégája, egyéb érdekelt2 vezényléssel kapcsolatos egyéni kéréssel, illetőleg túlóra kéréssel fordultak tanú4hez, tanú5hoz és tanú6höz.\n\n[9] Az alperes mint megbízó és a cég1 mint megbízott között megbízási szerződés (14/A/1.) jött létre 2025. június 16-án. Eszerint az alperes azt feltételezte, hogy a felperes hamis adatokat közölt vele, folyamatosan, jogosulatlanul anyagi előnyre tesz szert, amellyel az alperesnek jelentős hátrányt okoz és megkárosítja. Az alperes ezért megbízta a megbízottat, hogy magánnyomozás keretében gyűjtsön adatokat, információkat az általa feltételezett jogsértő tevékenység bizonyítására vagy kizárására, szükséges és lehetséges módon dokumentálja azt. A megbízási szerződés teljesítése érdekében az alperes részéről kapcsolattartóként kijelölt tanú3 a felperes következő személyes adatait adta át a magánnyomozónak: a felperes fényképe, a felperes gépjárművének típusa, színe, forgalmi rendszáma, a felperes szolgálatvezénylése, a felperes alperesnek bejelentett lakcíme. Átadott továbbá a magánnyomozónak egy térképmásolatot és egy segédmotoros kerékpárt ábrázoló képet, amelyen olyan robogó volt látható, amilyennel az alperesi állítás szerint a felperes munkába járt.\n\n[10] tanú9, a cég1 ügyvezetője személyesen, egyedül végezte a felperes megfigyelését 2025. július 8. napjától kezdődően. A megfigyelés során használta a telefonjának a kameráját is fotók készítése céljából.\n\n[11] A cég1 a lefolytatott magánnyomozói vizsgálat alapján 2025. augusztus 10-én elkészítette a jelentését (A/10.), amely összegzésként azt tartalmazta, hogy a felperes soha, felesége, tanú2 legalább 10 éve nem lakott település1en. Az település1i leplezett meghallgatások alapján alappal feltételezhető, hogy a házaspár már hosszú évek óta város1en lakott, a város2i ingatlan megvásárlásáig, mely tulajdonjoga 2025. május 17-én került bejegyzésre.\n\n[12] Figyelemmel arra, hogy a magánnyomozó jelentése az alperes számára arról nem tartalmazott kijelentést, hogy a felperes hol lakik ténylegesen, csak arról, hogy hol nem, a cég1 az alperes kérésére ismételten vizsgálatot folytatott és az alapján kiegészítő jelentést készített 2025. augusztus 30-án (A/11.). A kiegészítő jelentés összegző megállapítása az volt, hogy „Tudomásunkra jutott továbbá, szintén nem ellenőrzött információként, hogy Felperes1 és felesége, tanú2 város1en a cím22 alatt lakhatott albérletben.”\n\n[13] Az alperes 2025. szeptember 4-én azonnali hatályú felmondással megszüntette a felperes munkaviszonyát a munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 78. § (1) bekezdés a) pontja alapján. Indokolása tartalmazta, hogy a munkáltató részére érkezett anonim jelzés szerint a munkavállaló ténylegesen település1 településen nem lakott, és jelenleg sem lakik. A munkáltató ez ügyben vizsgálatot folytatott le, amely 2025/08/30-án lezárult. A munkáltatói jogkört gyakorló vezető a vizsgálat eredményéről, annak lezárultát követően 2025/09/01-jén szerzett tudomást. A vizsgálat azt állapította meg, hogy a munkavállaló település1 településen nem lakott, jelenleg sem lakik, továbbá a munkavállaló felesége sem tartózkodik település1en közel 10 éve. A munkavállaló feleségével közös tulajdonában áll a cím6 szám alatti ingatlan, amelyet 2025/05/17-én vásároltak meg, ténylegesen 2025. nyarától ebben az ingatlanban élnek életvitelszerűen. A rendelkezésre álló adatok szerint a munkavállaló ezt megelőzően életvitelszerűen feleségének város1i albérletében élt és lakott. A fentiek alapján a vizsgálat megállapította, hogy munkavállaló által tett nyilatkozat az település1i lakó- illetve tartózkodási helyéről valótlan, valójában nem élt és nem lakott település1en életvitelszerűen. Így a munkavállaló a munkáltatót tévedésbe ejtette, ezért és a tényleges város1i tartózkodására tekintettel tehát 2022/07/05 napjától kezdődően a Rendelet alapján elszámolt munkába járással kapcsolatos költségtérítés a munkavállalót nem illeti meg. A jogosulatlanul kifizetett – pontos számszerűsítés alatt álló – munkába járással kapcsolatos költségtérítés a munkáltató oldalán kárként jelentkezik. A munkavállaló ezen magatartása alkalmas a Büntető Törvénykönyvről szóló 2012. évi C. törvény (a továbbiakban: Btk.) 373. § (1) bek.-be ütköző csalás bűncselekmény gyanújának megállapítására is.\n\nA felperes keresete\n\n[14] A felperes keresetet terjesztett elő az azonnali hatályú felmondás jogellenességének jogkövetkezménye és sérelemdíj iránt. Elsődleges kereseti kérelmében a munkaviszony helyreállítását kérte, valamint 4.329.741,- Ft összegű elmaradt munkabérének és annak késedelmi kamatának megfizetésére kérte az alperes kötelezését az Mt. 83. §-a alapján, másodlagos kereseti kérelmében – a munkaviszony helyreállítására irányuló kereseti kérelem megalapozatlansága esetére – 3.680.280,- Ft összegű elmaradt jövedelmének és 1.001.000,- Ft összegű végkielégítésének és ezek késedelmi kamatainak megfizetésére kérte az alperes kötelezését az Mt. 82. § (2) bekezdése és (3) bekezdés a) pontja alapján. Ezen kereseti kérelmei mellett kérte továbbá, hogy a bíróság a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:51-2:52. §-ai alapján állapítsa meg, hogy az alperes megsértette a személyiségi jogait, kötelezze az alperest a jogsértés abbahagyására és a tiltsa el az alperest a további jogsértéstől, kötelezze az alperest, hogy a személyiségi jog megsértését megállapító ítélet közzétételével tájékoztassa az alperessel munkaviszonyban állókat, valamint az ITK cégcsoportot, hogy megsértette a felperes személyiségi jogait, és sérelemdíj címén fizessen meg részére 2.000.000,- Ft-ot és annak késedelmi kamatát.\n\n[15] Álláspontja szerint az azonnali hatályú felmondás indoka valótlan, nem világos és nem okszerű. Hivatkozott az Mt. 6. § (2) és (4) bekezdéseire, 11/A. § (1) bekezdésére. Előadta, hogy az állandó ítélkezési gyakorlat szerint a munkavállaló magánéletének (szabadidejének) jogosulatlan ellenőrzése és e tény elhallgatása ellentétes a munkavállaló személyiségi jogait is védő alapelvi szintű rendelkezésekkel. A munkaviszony alanyaira háruló együttműködési kötelezettség a feleket a munkaidőn kívül is terheli (BH2002.244.), ezért a munkáltató részéről a felperes szabadidejére vonatkozó adatgyűjtés jogellenes (BH2014.89.). Az alperes részéről az lett volna a jogszerű magatartás, ha az általa állított anonim bejelentést követően, erről és a lakóhely/tartózkodási hely ellenőrzéséről tájékoztatja a felperest, illetőleg nyilatkozatra hívta volna fel a felperest. Az azonnali hatályú felmondás indokolása nem tartalmaz olyan tényre vagy bizonyítékra való utalást, amely kétséget kizáróan megalapozná azt, hogy a felperes nem az általa hatósági lakcímkártyával igazolt lakóhelyen él életvitelszerűen. Az indokolás azt sem tartalmazza, hogy az alperes milyen ellenőrzési eszközöket alkalmazott az anonim bejelentésben foglaltak valóságtartalmának igazolására. Az azonnali hatályú felmondás indokolásával szemben a valóság az, hogy a felperes és felesége, tanú2 2021 óta az cím1 szám alatt laknak életvitelszerűen, ami megfelel az alperesi munkáltató részére is bemutatott lakcímet igazoló hatósági igazolványban foglaltaknak. A cím6 szám alatti ingatlant a felperes és felesége befektetési céllal vásárolta meg 2025. május 17-én. Az, hogy az alperes a felhívott jogszabályok megsértésével figyeltette meg a felperest, bizonyítja, hogy erről az ingatlanról úgy szerzett információkat, hogy arról a felperest előzetesen nem tájékoztatta. Az Mt. 8. § (2) bekezdése a munkaidőn kívüli időszakra vonatkozó munkavállalói magatartási kötelességet fogalmaz meg. Ugyanakkor e magatartás ellenőrzése kapcsán a magánélet ellenőrizhetősége tilalmára tekintettel a munkáltatónak fokozott körültekintéssel kell eljárni - az érdekmérlegelési teszt alapján a konkrét helyzetben dönthető el az, hogy erre milyen eszközök és milyen terjedelmű adatkezelés lehet esetlegesen megfelelő, de a munkáltató mozgástere bizonyosan jóval szűkebb, mint a munkaidőben, munkahelyen alkalmazott technológiák esetében. Az Mt. indokolása szerint az ellenőrzés során is meg kell felelni a következő követelményeknek: (i) Kizárólag és közvetlenül a munkáltató szűken értelmezett, rendeltetésszerű működésével kell összefüggésben lennie. (ii) Csak akkor és annyiban vezethető be, amennyiben feltétlenül, azaz objektíve szükséges, a korlátozásnak arányosnak kell lennie. (iii) Arról tájékoztatni kell a munkavállalót. (iv) Az eljárás alkalmazását megelőzően ki kell kérni a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményét. Ehhez képest az alperes nem tájékoztatta a felperest előzetesen, hogy az általa bejelentett lakcímet és tartózkodási helyet ellenőrizni fogja és a felperesnek arról sincs tudomása, hogy ilyen ellenőrzéssel kapcsolatosan a munkavállalói érdekképviseleti szervek véleményét előzetesen kikérte volna.\n\n[16] Hangsúlyozta, hogy a munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A korlátozás módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, valamint a szükségességet és arányosságot alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen, írásban tájékoztatni kell. A felperes előzetes tájékoztatás hiányában nem is értesülhetett arról, hogy a személyiségi joga milyen módon (megfigyelés, tudakozódás magánnyomozó igénybevételével) milyen feltételek szerint, milyen időtartamban kerül korlátozásra és a korlátozást milyen körülmények teszik szükségessé és arányossá. A személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvényben (Szvmt.) nincs olyan rendelkezés, amely lehetővé tenné a magánnyomozó részére, hogy a munkavállaló személyiségi jogait védő rendelkezéseket figyelmen kívül hagyhatná.\n\n[17] A 2025. augusztus 10-én kelt magánnyomozói jelentés (A/10.) kapcsán hangsúlyozta, hogy abban nincs olyan konkrét adat, amely bizonyítaná az azonnali hatályú felmondás indokát. A jelentés alapján a feleperes életvitelszerű lakó- és tartózkodási helyéről releváns információt nem sikerült szerezni. A megkérdezett személyek (két hölgy, a vegyesbolt nem falubeli eladónője, a kocsma pultosa) nem támasztották alá, hogy a felperes nem lakik település1en. A jelentésben foglaltakkal szemben éppen az az életszerű, hogy a felperes és felesége nem település1en vásárolnak be, mivel máshol van a munkahelyük, valamint a felperes nem jár a kocsmába, a munkaköréből kifolyólag sem. A magánnyomozó által megkérdezett nem falubeli személyek nem is ismerhették/ismerhetik a felperest. A magánnyomozó minden valós alapot nélkülözve, kifejezetten iratellenesen tette azt a megállapítást, hogy a felperes nem lakik és nem lakott település1en a feleségével. A jelentés megalapozott információkat, bizonyítékokat nem tartalmaz, éppen ellenkezőleg, „alappal feltételezhető” megállapításokat tesz csak, amelyek a bizonyítatlanságot támasztják alá. Az egyetlen napra és csak pár órára vonatkozó felkutatás, a megkérdezett két hölgy ellentmondásos nyilatkozata, a nem falubeli eladók nyilatkozata – akként, hogy a felperes és felesége nem a falusi vegyesboltban vásárolnak és nem látogatják a falu egyetlen kocsmáját, – nem alapozhatja meg a magánnyomozó állítását. Ezt követően a kiegészítő jelentés (A/11.) még aggályosabb, mivel olyan kitételeket tartalmaz, hogy „állítólag”, „tudni vélte”, „nem ellenőrzött információként”, „szintén nem ellenőrzött informácóként”.\n\n[18] Előadta, hogy álláspontja szerint a munkaviszony megszüntetésének valódi indoka az, hogy az MCDSZ és a felperes mint alapszervezeti vezető számos esetben konfrontálódott az alperessel, mivel a szakszervezet álláspontja szerint a munkavállalók bérezése nem felelt meg a munkaviszonyra vonatkozó szabályokban foglaltaknak. Hivatkozott az Mt. 271. § (3) bekezdésére, amely szerint szakszervezethez való tartozása vagy szakszervezeti tevékenysége miatt tilos a munkavállaló munkaviszonyát megszüntetni, vagy a munkavállalót más módon megkülönböztetni. Az e rendelkezéssel ellentétes jognyilatkozat az Mt. 27. § (1) bekezdése alapján semmis, annak jogkövetkezménye tekintetében az Mt. 29. § (5) bekezdése alapján az Mt. 82-84. §-ban foglaltakat kell alkalmazni. Mivel a felperes a munkaviszony megszüntetésekor az Mt. 294. § (1) bekezdés e) pontja szerinti munkavállalói képviselőnek minősült, ezért kérelme alapján a munkaviszonyát helyre kell állítani az Mt. 83. § (1) bekezdésének b) pontja alapján.\n\n[19] Állította, hogy az alperes túllépte az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt, mert a munkáltatói jogkör gyakorlója már 2025. május 27. óta tudott, vagy tudnia kellett a gyanúról. Az, hogy beosztottjai esetleg nem értesítették őt haladéktalanul a gyanúról és az állítólagos anonim bejelentésről, nem ad felmentést az Mt. 78. § (2) bekezdésben rögzített 15 napos jogvesztő határidő megtartásának kötelezettsége alól. Az azonnali hatályú felmondás a gyanú felmerülését követően több mint 100 nappal későbbi. Az első magánnyomozói jelentés az azonnali hatályú felmondást 24 nappal megelőzően, 2025. augusztus 10-én már az alperes rendelkezésére állt, a második jelentés pedig ezt követően 20 nappal később készült el. Az ítélkezési gyakorlat szerint a munkáltatónak haladéktalanul meg kell tennie minden intézkedést az alapos és megnyugtató ismeretek megszerzésére. Csak ha az ennek érdekében szükséges minden intézkedést megtett a kellő időben, hivatkozhat arra, hogy az előírt határidőt megtartotta. A határidő elmulasztása eleve jogellenessé teszi az azonnali hatályú felmondást, amely mulasztással szemben igazolásnak nincs helye.\n\n[20] A személyiségi jogának megsértésével kapcsolatos igényei vonatkozásában hivatkozott az Mt. 9. §-ára, 11/A. §-ára, az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII. törvény (Infotv.) 5. § (1) bekezdésére és 3. §-ára, valamint az alperesnél irányadó, az ITK Holding Zrt. „Adatkezelési és Védelmi Szabályzatának” kiadásáról 5/2019 számú elnök-vezérigazgatói utasítás 27. pontjára (Adatvédelmi Szabályzat – csatolva 24. sorszám alatt). Előadta, hogy az alperes azzal, hogy a felperes személyes adatait 2025 májusában és júniusában a felperes előzetes értesítése illetőleg előzetes hozzájárulása nélkül átadta a magánnyomozó részére, megsértette a felperes személyiségi jogait. Az alperes a felperessel szembeni vizsgálatról nem értesítette a felperest, és különösen nem kérte kifejezett előzetes hozzájárulását személyes adatainak a magánnyomozó részére történő átadásához, ezzel a cselekményével megsértette a felperesnek a személyes adatok védelméhez, valamint a képmáshoz való jogát (Ptk. 2:43. § e) és g) pont). A személyiségi jogsértés objektív jogkövetkezményei a személyiségi jogsértés ténye alapján érvényesíthetők, míg a sérelemdíj tekintetében a nem vagyoni sérelem körében a következőkre hivatkozott. Az alperes úgy indított vizsgálatot és úgy vett igénybe magánnyomozót, hogy arról a felperest előzetesen nem tájékoztatta, illetőleg a magánnyomozó igénybevételére vonatkozóan nem kérte ki a felperes kifejezett hozzájárulását. Az alperes mint adatkezelő a felperes előzetes és kifejezett hozzájárulása nélkül adta át a felperes személyes adatait a magánnyomozó részére. A magánnyomozó igénybevétele már önmagában alkalmas annak a látszatnak a keltésére, hogy a felperes valamilyen jogsértő cselekményt követhetett el, ami által a felperes már e tény alapján megbélyegzetté válhatott. Az alperes olyan magánnyomozói jelentésekre alapította a munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatát, amelyek valótlanok, bizonyítékokkal alá nem támasztottak. A munkáltatói jogkört gyakorló úgy írta alá a munkaviszonyt megszüntető iratot, hogy a magánnyomozói jelentést a munkaviszony megszüntetés időpontjáig nem is látta, amelyből az a következtetés is levonható, hogy nem is a magánnyomozói jelentés volt a lényeges, hanem az, hogy a felperes munkaviszonya valamilyen indokkal megszüntetésre kerüljön. A felperest érintő magánnyomozó igénybevétele nem maradt az alperesi munkáltató szervezetének keretén belül, amit bizonyítanak az alperesnek az ITK célcsoportra való hivatkozásai is. Mindezek miatt a felperes álláspontja szerint 2.000.000,- Ft-os sérelemdíj összeg arányban áll az őt ért nem vagyoni sérelemmel.\n\n[21] A felperes a személyes meghallgatásán előadta, hogy kezdetben, a munkaviszonyának létesítésekor város2ról, az cím21 szám alatti lakcíméről járt be dolgozni. Innen 2021 év végén az cím1 szám alá költözött annak érdekében, hogy az akkori párjával – aki azóta a felesége lett, – kipróbálják az együttélést, amely időszakot egy nem véglegesnek tekinthető próbaidőnek kezeltek. 2022 júliusában jelentette be tartózkodási helyéül az település1i lakcímet és ezzel egyidejűleg azt az alperesnél is bejelentette. 2023 februárjától az település1i ingatlan az állandó lakcíme, feleségével kizárólagosan és életvitelszerűen itt éltek a perindításkor is. 2025 májusában befektetési célból megvásárolták a cím6 szám alatti ingatlant, amelyet 2025 augusztus első hetében vettek birtokba és amelyen ezt követően felújításba kezdtek. Az volt a tervük, hogy az ingatlant felújítás után bérbe adják. város1en sem ő, sem a felesége nem éltek. Való igaz, hogy béreltek ott lakást, azonban a gyermekeik számára, tanulmányi célokból. A felperes és felesége a bérelt ingatlanban soha nem éltek életvitelszerűen, legfeljebb alkalmi jelleggel aludtak ott. A felperes az alpereshez ugyanakkor mindig település1ről ment dolgozni, az egyenruháját is település1en tartotta, amelyet munkába menetelkor mindig fel kellett vennie. Dolgozni kizárólag személyautóval járt. A robogójával akkor láthatták, amikor város1re bevitte utánfutón a robogóját a városrész1 városrészen található szervizbe, majd a szervizelést követően 1-2 alkalommal a kb. 3,5 km-re található, városrész2 városrészen található alperesi telephelyre ment azzal próbaút céljából.\n\n[22] A felperes vitatta azt az alperesi állítást, hogy a 2025. május 27-i egyeztetés alkalmával azzal a kéréssel fordult volna az alpereshez, hogy vezénylését település2 viszonylatra módosítsák a város2ra történő költözésére tekintettel. Állította, hogy egy hetényegyházi kollégája kért ilyen módosítást és azt is kérte, hogy lehetőség szerint a felperessel válthassák egymást a szolgálatban, így a felperes mindössze a kollégája által kértekről kívánt egyeztetni.\n\n[23] A kereset összegszerűségét illetően a felperes előadta, hogy távolléti díja 500.500,- Ft volt. Az alperesnél bérfejlesztés valósult meg 2026. január 1. napjától 8%-os mértékben, ezért ezen időponttól kezdődően 540.540,- Ft-os összegben vette figyelembe a távolléti díját. A felperes 2025. november 1. napjától elhelyezkedett heti 15 órás részmunkaidőben (16/F/1.), 109.875,- Ft havi alapbérért, ezért havonta ezen összegben megtérült jövedelemre tett szert.\n\nAz alperes ellenkérelme\n\n[24] Az alperes az ellenkérelmében a kereset elutasítását kérte. Előadta, hogy a felperessel szembeni gyanú a lakóhely valótlan tartalmú megjelölése kapcsán először akkor merült fel, amikor a felperes a 2025. május 27-én azzal a szóbeli kéréssel fordult a város1i üzem vezetőihez, hogy város2ra költözése miatt beosztása város1-település2 menetrendi útvonalra szóljon. A felperes vezénylésére ennek megfelelően került sor. A felperes kérésének indoka az volt, hogy a szolgálat végén az autóbusz város1-Hetényegyházán ún. külső telephelyen kerüljön a szolgálat végén tárolásra, így lakóhelye egyszerűbben elérhető. A felperes által kért város1-település2 városrész valóban város2a irányában van, város1től nyugatra található mindkettő, a távolság 8,6 km. Ezzel szemben település1 teljesen más irányban. város1től délre található, a két település közötti távolság 65,9 km. A felperes ezen kérése keltette fel a gyanút, hogy a felperes ténylegesen nem is település1en lakik életvitelszerűen, amelyre vonatkozóan az utazási költségtérítést felvette. Az alperes ezen gyanúját megerősítette egy anonim bejelentés is, amely szerint a felperes település1 településen nem lakott és jelenleg sem lakik. További körülményként a gyanút alátámasztotta az is, hogy a felperes számos esetben segédmotorkerékpárral, robogóval jelent meg a munkahelyén, ez a típusú jármű azonban a rá vonatkozó műszaki követelmények miatt lakott területen kívüli hosszabb távon történő közlekedésre nem megfelelő. Továbbá a KRESZ szerint nem minősül gépjárműnek, így a segédmotoros kerékpárral történő utazás nem felel meg a jogszabályok szerinti munkába járásnak és erre költségtérítés nem fizethető. A felperes a munkáltatónak leadott nyilatkozatában a munkába járásához saját gépjármű, nem pedig segédmotoros kerékpár elszámolását kérte.\n\n[25] Mivel a munkáltató részéről több irányból alapos gyanú merült fel arra vonatkozóan, hogy a felperes ténylegesen nem település1en lakik, így valótlan tatalmú nyilatkozat alapján jogellenesen vesz fel utazási költségtérítést, az alperesi munkáltató egy belső vizsgálatot rendelt el az ügyben és egy magánnyomozót bízott meg annak felkutatására, hogy a felperes melyik településről jár be a város1i munkavégzési helyére. A vizsgálat célja kizárólag az volt, hogy a felperes a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést jogszerűen igényli-e. Az alperes nem figyelte meg a felperest a szabadidejében, a vizsgálat nem a felperes magatartására, hanem a nyilatkozatának valóságtartalmára irányult. A felperes nem került megfigyelésre technikai eszközzel. A vizsgálat kifejezetten a feltételezett csalás kivizsgálása végett, a további jogtalan előnyszerzés megakadályozása céljából, célhoz kötötten, nyilvános helyen, időben korlátozottan, arányos eszközzel, az adattakarékosság elvének betartásával történt, a magánszférához való jog bármilyen sérelme nélkül. A munkáltató elleni feltételezett kár okozása más módon nem deríthető fel, a vizsgálat elmulasztása esetén pedig a munkáltató megkárosítása tovább folytatódott volna. A vizsgálat teljes mértékben jogszerűen került lefolytatásra és a felperes személyiségi jogai egyáltalán nem kerültek korlátozásra, mivel a belső vizsgálat lefolytatása és a tényállás tisztázása nem minősül a személyiségi jog korlátozásának. A felperest nem volt szükséges nyilatkoztatni, mivel ha a felperes továbbra is azt nyilatkozta volna, hogy település1en lakik, akkor a vizsgálat további lefolytatása indokolt lett volna, mivel a munkáltató ezzel ellentétes információval rendelkezett. Ha a felperes akkor azt nyilatkozta volna, hogy nem település1en lakik életvitelszerűen, akkor pedig a jelen perben állít valótlant.\n\n[26] A belső vizsgálat 2025. augusztus 30-án zárult. Megállapították, hogy a felperes által a nyilatkozatában megadott, cím1 szám alatti házban nem lakik senki és a magánnyomozók által megkérdezett, a környéken lakó személyek egyike sem ismerte a felperest, csak a feleségét. Megerősítették, hogy sem a felperes, sem a felesége nem lakik település1en, csak a felperes feleségének édesanyja lakott ebben a házban, de már ő sem lakik ott. A vizsgálati jelentés azzal az összegzéssel zárul, hogy „A beszerzett információk alapján megállapítható, hogy Felperes1 soha, felesége, tanú2 legalább 10 éve nem lakott település1en. Az település1i leplezett meghallgatások alapján alappal feltételezhető, hogy a házaspár már hosszú évek óta város1en lakott, a város2i ingatlan megvásárlásáig, mely tulajdonjoga 2025. május 17-én került bejegyzésre.” A vizsgálati jelentés 2025. augusztus 30-án még kiegészítésre került, amely azt a pótlólagos információt tette hozzá, hogy a felperes és felesége 2025. nyarán költöztek a cím6 szám alatti ingatlanba és azóta is ebben az ingatlanban laknak, korábban pedig város1en laktak. Mindezek alapján az alperes arra a megállapításra jutott, hogy a felperes valótlan tartalmú nyilatkozatot tett a lakóhelyéről, ahol életvitelszerűen tartózkodott és ezzel kárt okozott a munkáltató részére. Az alperes a felperes részére 2022. július és 2025. augusztus közötti időszakban 3.061.558 Ft munkába járással kapcsolatos költségtérítést fizetett ki. Mindezzel a jogellenes magatartásával a felperes szándékosan kárt okozott a munkáltatója részére, amely egy rendkívüli súlyos, szándékos kötelezettségszegés.\n\n[27] Az alperes állította, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós és okszerű. Hangsúlyozta, hogy a bírói gyakorlat lényeges kötelezettségszegésnek tekinti a munkáltató vagyonát érintő munkavállalói mulasztást vagy annak szándékos elvonását (pl. csalás gyanúját), amely magatartások az azonnali hatályú felmondást megalapozzák. Ezt a joggyakorlatot támasztják alá a Kúria Mfv.10.383/1999., Mfv.10.172/2024., EBH1999.147., BH1993.529., EBH2007.1716. számú döntések is.\n\n[28] Az azonnali hatályú felmondás gyakorlására nyitva álló 15 napos szubjektív határidő megtartottsága körében előadta, hogy a jogi és compliance igazgatóság, illetve biztonsági terület 2025 májusában értesült a folyosói pletykákról, miszerint a felperes nem település1ről jár dolgozni. Az alperes az ártatlanság vélelme és a tisztességes eljárás, valamint a tárgyilagos és pártatlan vizsgálat jegyében külső partner bevonásáról döntött a kivizsgálás érdekében. Az alperes 2025. május 22-én kapott árajánlatot a cég1-től, majd 2025. június 16-án szerződést kötöttek. Az első magánnyomozói jelentést az alperes nem tartotta elegendőnek, ezért annak kiegészítését kérte a magánnyomozótól. Az alperes végül a 2025. augusztus 30-i kiegészítő jelentést már kellően alaposnak találta, e jelentés alapján indokolt volt a munkáltatói jogot gyakorló vezető részletes tájékoztatása az ügyről a munkáltatói intézkedés megtétele végett. A munkáltatói jogkörgyakorló vezetőt a vizsgálati eredményről és az az alapján tett megállapításokról 2025. szeptember 1-jén tájékoztatták, így a 2025. szeptember 4-én kelt azonnali hatályú felmondás nyilvánvalóan határidőben történt. A bírói gyakorlat alapján hangsúlyozta, hogy szóbeszédre, pletykaszinten szerzett információra azonnali hatályú felmondás nem alapozható. A munkáltató e jogát az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló kötelezettségszegés tényéről, súlyáról és a munkavállaló vétkességéről való hitelt érdemlő tudomásszerzést követően gyakorolhatja megalapozottan. Nem minősül tudomásszerzésnek a sejtés, az azonnali hatályú felmondás okáról felmerült gyanú. A tudomás megszerzéséhez a cselekmény és a körülmények alapos és meggyugtató ismerete szükséges [MD I.197.]. A tudomásszerzés akkor következik be, ha az azonnali hatályú felmondás gyakorlására jogosult személy az azonnali hatályú felmondási okról megnyugtató ismeret birtokába jut (bizonyosságot szerez). Az ismeretnek olyan fokúnak kell lennie, amely alapján állást lehet foglalni a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlyára és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről (BH 2003.344.). A töretlen ítélkezési gyakorlat szerint az azonnali hatályú felmondás gyakorlására a szubjektív határidő akkor kezdődhet el, amikor a munkáltatói jogkör gyakorlója számára ismertek a megalapozott és megnyugtató döntéshez szükséges körülmények (EBH 2000.246.) és mindazoknak az ismereteknek teljes körűen a birtokába jut, amelyek alapján a rendkívüli felmondási jog gyakorolhatóságáról, vagyis a kötelezettségszegés tényéről, a vétkesség súlya és a kötelezettségszegés mértékére vonatkozó törvényi feltételek meglétéről állást lehet foglalni (BH2000.76.). A Kúria Mfv. 10.080/2020/4. számú ítélete alapján a munkáltató eljárása megfelelő volt, amikor csak a munkavállaló második meghallgatása után került abba a helyzetbe, hogy a munkavállalói cselekmény súlyát értékelje és döntsön az alkalmazott jogkövetkezményről még akkor is, ha a második meghallgatás során a munkáltató többlet információt már nem kapott. A jelen esetben a munkáltatói jogkört gyakorló vezető a vizsgálat eredményéről annak lezárultát követően, 2025. szeptember 1-jén szerzett tudomást és az azonnali hatályú felmondást az ezt követő 15 napon belül gyakorolta. Emellett arra is hivatkozott az alperes, hogy az azonnali hatályú felmondás alapjául szolgáló jogellenes állapot folytonosan, az azonnali hatályú felmondás közlésekor is fennállt, így a szubjektív határidő minden további vizsgálat nélkül is megtartott. A folytonos jogsértés állapota miatt már az első kötelezettségszegés megalapozza az azonnali hatályú felmondást, azonban a határidő beindulását nem eredményezi, amíg a kötelezettségszegő magatartás tanúsításának folyamata végleg be nem fejeződik, a jogellenes állapot meg nem szűnik. A folyamatosan, a rendkívüli felmondáskor is fennálló kötelezettségszegéssel indokolt jognyilatkozatok tekintetében a jogvesztő határidő elmulasztása nem következhet be. (BH2005.405.) A bírói gyakorlat szerint a sorozatos kötelezettségszegés esetében csak az utolsó cselekmény megvalósulásával kezdődik el a határidő. A rendkívüli felmondás határidejét nem a kötelezettségszegés kezdő napjától, hanem annak befejeződésétől kell számítani (EBH 2000.247.).\n\n[29] A felperes szakszervezeti tevékenysége körében előadta, hogy az alperes az alapszervezet létrehozását tudomásul vette és megkezdte az együttműködést az alapszervezettel. A munkáltató és a szakszervezeti alapszervezet 2023. januárja óta több témában egyeztetett egymással, az együttműködés a jogszabályi előírásoknak megfelelően folytatódott. Az MCDSZ helyi alapszervezete már több mint 2,5 éve működik az alperesi munkáltatónál és az alperesi munkáltató soha semmiben nem sértette meg a szakszervezet és annak tisztségviselőinek jogait.\n\nA jelen per tárgyát képező azonnali hatályú felmondásnak semmi köze nincs a felperes szakszervezeti tevékenységéhez. Sem egy szakszervezeti tisztviselő, sem más munkavállaló nem jogosult a munkáltató számára jogellenesen kárt okozni és a munkáltató részére valótlan tartalmú nyilatkozatot tenni. Ez a magatartás egyetlen munkavállalótól sem elfogadható. A munkáltatóban fel sem merült volna a felperes jogellenes cselekménye, ha a felperes maga nem jelzi egy 2025. májusi egyeztetésen, hogy a szolgálata végén az új lakóhelye, város2a felé közel eső részen kerüljön az autóbusz tárolásra, továbbá a munkáltató nem kap anonim jelzést arról, hogy a felperes nem lakik település1en, holott a munkába járással kapcsolatos költségtérítést erre a viszonyra veszi fel. Ezt követően indult a belső vizsgálat, amelynek eredménye a munkáltató súlyos kötelezettségszegését állapította meg. A munkáltató ugyanígy járt volna el más dolgozók esetén is, ha hasonló információt kap.\n\n[30] A felperes személyiségi jogainak megsértésére alapított igények tekintetében előadta, hogy a felperes alaptalanul hivatkozik az Infotv. megjelölt szakaszaira, mivel a személyes adatok kezelésére elsődlegesen a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (általános adatvédelmi rendelet) szóló, az EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS 2016. április 27-i (EU) 2016/679 RENDELETE (GDPR) alkalmazandó. Az Infotv. 2.§ (2) bekezdése sorolja fel azokat a szakaszokat, amely szabályok alkalmazandók a személyes adatok kezelése során, egyebekben az Infotv. szabályai nem alkalmazandók, helyettük a GDPR szabályai az irányadók. Így személyes adatok (nem bűnüldözési, nemzetbiztonsági vagy honvédelmi célú) kezelése esetén a GDPR elsődlegességet élvez mint uniós norma, az Infotv. csak háttérnormaként alkalmazandó. Az adatkezelés jogalapja a munkáltató jogos érdeke volt a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja alapján. Az alperes az érdekmérlegelés alapján arra a megállapításra jutott, hogy a felperesi feltételezett csalás felderítése elsőbbséget élvez a munkavállaló személyes adatok védelméhez fűződő jogával szemben. Az alperesnek mint adatkezelőnek jogos érdeke fűződött a felperes nyilatkozatának ellenőrzéséhez, mert alappal volt feltételezhető, hogy a felperes az Mt. 8. § (1) bekezdését megsértve olyan magatartást tanúsított, amellyel az alperes jogos gazdasági érdekeit veszélyeztette. Az alperesnek jogszerű érdeke fűződött ahhoz, hogy kiderítse, jogszerűen fizet-e ki utazási költségtérítést a felperesnek. A felperes tévesen hivatkozik arra, hogy az adatkezeléshez az érintett hozzájárulását kellett volna beszerezni, ez ellentétes a Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság és az Európai Unió mellett működő Adatvédelmi Munkacsoport állásfoglalásaival. A Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság 2016-ban közzétett tájékoztatója a munkahelyi adatkezelések alapvető követelményeiről (NAIH Tájékoztató) kifejezetten akként rendelkezik, hogy a munkaviszonyban – pontosan a munkaviszony alá- és fölérendeltségi viszonyából adódóan – az érintett hozzájárulására mint jogalapra csak kivételesen lehet hivatkozni. Munkaviszonyban a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) szerinti jogos érdeken alapuló adatkezelés megfelelő jogalap az adatkezeléshez.\n\n[31] Az alperes – álláspontja szerint – a fokozatosság követelményét betartotta. Először a felperes által tett nyilatkozat ellenőrzése történt meg, ezt követően a felperes lakóhelyéről tett nyilatkozat és az egyéb rendelkezésre álló információk összevetése történt (a felperes kérése a beosztási helyéről, egyéb információ, hogyan jön dolgozni a felperes), és végül – a nyilatkozatban foglaltak és az egyéb információk összhangjának hiánya miatt – a munkába járás útvonalának ellenőrzése magánnyomozó igénybevételével. A felperes által tett nyilatkozat ellenőrzésére azért került sor, mert a felperes meghallgatásától nem volt várható saját magát terhelő információ. Hiteles, transzparens információ megszerzése csak a megfelelő szaktudással és erőforrással rendelkező magánnyomozótól volt várható. A megfigyelés megfelelt a GDPR szigorúan szabályozott alapelveinek, ugyanis kizárólag a munkáltató jogos érdekének védelmére irányult, arányos volt és célhoz kötött, kizárólag közterületen történt, időben korlátozott volt, és az adott gyanú más módon nem volt tisztázható. A felperes magánélete nem került vizsgálatra, a megbízás tárgya kizárólag annak megállapítására vonatkozott, hogy a felperes az általa bejelentett lakcímeken tartózkodik-e életvitelszerűen, amennyiben nem, hol található életvitelszerű lakóhelye, ami a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésre való jogosultságát megalapozhatja. Az alperes szerint az Mt. 11/A. § (1) bekezdését nem kellett alkalmazni, mert az a technikai ellenőrzés esetére írja elő a munkavállaló tájékoztatását, de ilyen jelen esetben nem történt.\n\n[32] A magánnyomozó adatvédelmi helyzetét illetően előadta, hogy a magánnyomozó eljárása az Szvmt. szabályainak megfelelő volt, különös tekintettel a 34. § (1) bekezdésében szabályozott keretekre. Eszerint a magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében – többek között – adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet, kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelmére és a személyiségi jogokra vonatkozó szabályok megtartásával készíthet, illetve használhat fel. Az alperes hozzátette, hogy a magánnyomozó a munkája során szinte mindent megtehet, amit a megbízója magánszemélyként megtehetne. A munkáltató általánosságban jogosult a munkavállaló nyilatkozatát ellenőrizni, ezt személyesen vagy megbízottja útján is megteheti.\n\n[33] Az alperes alaptalannak tartotta a felperesnek az Mt. 9. § (2) bekezdésére történt hivatkozását is. Álláspontja szerint e rendelkezések nem alkalmazandók jelen esetben. A felperes személyiségi jogai egyáltalán nem kerültek korlátozásra, a felperest a munkáltató csak abban a körben ellenőrizte, hogy a munkába járással kapcsolatos nyilatkozata valós információt tartalmaz-e. Az erről lefolytatott belső vizsgálat és a tényállás tisztázása nem minősül a személyiségi jog korlátozásának, és a magánnyomozó nem minősül adatkezelőnek. A felperes által személyiségi jogsértésként hivatkozott képmás, hangfelvétel, magántitok sérelme nem történt meg.\n\n[34] A sérelemdíj tekintetében továbbá utalt a bírói gyakorlatra a következők szerint. A BDT2018. 3821. számú döntés értelmében önmagában a személyiségi jogsértés ténye nem vonja maga után a sérelemdíj iránti igény megalapozottságát. A sérelmet szenvedett fél az őt ért nem vagyoni sérelemért követelhet sérelemdíjat, azaz a nem vagyoni sérelem bekövetkezése a sérelemdíj feltétele. Nem indokolt a sérelemdíjban való marasztalás akkor sem, ha a nem vagyoni hátrány olyan mértékű, amely magánjogi, preventív jellegű kompenzációt, illetve büntetést igényelne (úgynevezett bagatell igény). Álláspontjának további alátámasztásaként hivatkozott a BDT2017. 3657. sz. döntésre és a Kúria BH 2016.241. számú eseti döntésére, a Kúria Tanácsadó Testületének álláspontjára és a jogirodalomra (A Polgári törvénykönyv Vékás Lajos és Gárdos Péter által szerkesztett nagykommentárjára) is. A gyakorlat szerint a személyiségi jogsértés megállapításának nem automatikus következménye a sérelemdíj megítélése. A sérelemdíj a tartós, helyrehozhatatlan, az életvitelben beállt, azt visszafordíthatatlanul megnehezítő nem vagyoni károkért járó kompenzáció. A felperes a sérelemdíj iránti kereseti kérelménél ilyen körülményt nem igazolt és még csak nem is valószínűsített, az életvitele nem vált nehezebbé, ugyanolyan életet tud folytatni, mint előtte, magánélete, munkahelyén való elhelyezkedési lehetősége, hétköznapi élete nem változott, tehát a sérelemdíj iránti igény teljes mértékben alaptalan hangsúlyozva, hogy egyébként a jogalap is hiányzik, mert személyiségi jogsértés egyáltalán nem történt.\n\n[35] Az alperes a felperes keresetét összegszerűségében nem vitatta.\n\nA bíróság döntése és jogi indokai\n\n[36] A kereset – az alábbiak szerint – a munkaviszony jogellenes megszüntetésének jogkövetkezményei tekintetében megalapozott, a személyisági jogsértés jogkövetkezményei tekintetében megalapozatlan.\n\n[37] A bíróság a következő jogszabályi és szabályzati rendelkezéseket alkalmazta.\n\nMt.\n\n6. § (2) A jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a jóhiszeműség és a tisztesség elvének megfelelően kell eljárni, továbbá kölcsönösen együtt kell működni, és nem lehet olyan magatartást tanúsítani, amely a másik fél jogát, jogos érdekét sérti. A jóhiszeműség és tisztesség követelményét sérti az is, akinek joggyakorlása szemben áll olyan korábbi magatartásával, amelyben a másik fél okkal bízhatott.\n\n(4) Az e törvény hatálya alá tartozók kötelesek egymást minden olyan tényről, adatról, körülményről vagy ezek változásáról tájékoztatni, amely a munkaviszony létesítése, valamint az e törvényben meghatározott jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése szempontjából lényeges.\n\n8. § (1) A munkavállaló a munkaviszony fennállása alatt – kivéve, ha erre jogszabály feljogosítja – nem tanúsíthat olyan magatartást, amellyel munkáltatója jogos gazdasági érdekeit veszélyeztetné.\n\n(2) A munkavállaló munkaidején kívül sem tanúsíthat olyan magatartást, amely – különösen a munkavállaló munkakörének jellege, a munkáltató szervezetében elfoglalt helye alapján – közvetlenül és ténylegesen alkalmas munkáltatója jó hírnevének, jogos gazdasági érdekének vagy a munkaviszony céljának veszélyeztetésére. A munkavállaló magatartása a 9. § (2) bekezdésében foglaltak szerint korlátozható. A korlátozásról a munkavállalót írásban előzetesen tájékoztatni kell.\n\n9. § (1) A munkavállaló és a munkáltató személyiségi jogainak védelmére, ha e törvény eltérően nem rendelkezik, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 2:42–54. §-át kell alkalmazni azzal, hogy a Ptk. 2:52. § (2) és (3) bekezdése, valamint 2:53. §-a alkalmazásakor e törvény kártérítési felelősségre vonatkozó szabályai az irányadók.\n\n(2) A munkavállaló személyiségi joga akkor korlátozható, ha a korlátozás a munkaviszony rendeltetésével közvetlenül összefüggő okból feltétlenül szükséges és a cél elérésével arányos. A személyiségi jog korlátozásának módjáról, feltételeiről és várható tartamáról, továbbá szükségességét és arányosságát alátámasztó körülményekről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatni kell.\n\n11/A. § (1) A munkavállaló a munkaviszonnyal összefüggő magatartása körében ellenőrizhető. Ennek keretében a munkáltató technikai eszközt is alkalmazhat, erről a munkavállalót előzetesen írásban tájékoztatja.\n\n64. § (2) A megszüntetés okának az indokolásból világosan ki kell tűnnie. A megszüntető jognyilatkozat indokának valóságát és okszerűségét a nyilatkozattevő bizonyítja.\n\n78. § (1) A munkáltató vagy a munkavállaló a munkaviszonyt azonnali hatályú felmondással megszüntetheti, ha a másik fél\n\na) a munkaviszonyból származó lényeges kötelezettségét szándékosan vagy súlyos gondatlansággal jelentős mértékben megszegi.\n\n(2) Az azonnali hatályú felmondás jogát az ennek alapjául szolgáló okról való tudomásszerzéstől számított tizenöt napon, legfeljebb azonban az ok bekövetkeztétől számított egy éven belül, bűncselekmény elkövetése esetén a büntethetőség elévüléséig lehet gyakorolni. A tudomásszerzés időpontjának, ha az azonnali hatályú felmondás jogát testület jogosult gyakorolni, azt kell tekinteni, amikor az azonnali hatályú felmondás okáról a testületet – mint a munkáltatói jogkört gyakorló szervet – tájékoztatják.\n\n82. § (1) A munkáltató köteles megtéríteni a munkaviszony jogellenes megszüntetésével összefüggésben okozott kárt.\n\n83. § (1) A munkavállaló kérelmére a bíróság a munkaviszonyt helyreállítja, ha\n\nb) a munkavállaló a munkaviszony megszüntetésekor munkavállalói képviselő volt.\n\n(2) A munkaviszony helyreállítását követően keletkezett, a munkaviszonyban töltött időhöz kapcsolódó jogosultság tekintetében a munkaviszony megszüntetése (megszűnése) és annak helyreállítása közötti tartamot munkaviszonyban töltött időnek kell tekinteni.\n\n(3) Meg kell téríteni a munkavállaló elmaradt munkabérét, egyéb járandóságát és ezt meghaladó kárát. Elmaradt munkabérként a munkavállaló távolléti díját kell figyelembe venni.\n\n(4) Az elmaradt munkabér és egyéb járandóság összegének számításánál le kell vonni,\n\na) amit a munkavállaló megkeresett, vagy az adott helyzetben elvárhatóan megkereshetett volna.\n\n294. § (1) E törvény alkalmazásában\n\ne) munkavállalói képviselő: az üzemi tanács tagja, az üzemi megbízott, a 273. § (3) és (4) bekezdése szerinti szakszervezeti tisztségviselő, a munkavédelemről szóló törvény szerinti munkavédelmi képviselő, a gazdasági társaság felügyelő bizottságának munkavállaló képviselője.\n\nGDPR\n\n4. cikk\n\nE rendelet alkalmazásában:\n\n7. „adatkezelő”: az a természetes vagy jogi személy, közhatalmi szerv, ügynökség vagy bármely egyéb szerv, amely a személyes adatok kezelésének céljait és eszközeit önállóan vagy másokkal együtt meghatározza; ha az adatkezelés céljait és eszközeit az uniós vagy a tagállami jog határozza meg, az adatkezelőt vagy az adatkezelő kijelölésére vonatkozó különös szempontokat az uniós vagy a tagállami jog is meghatározhatja;\n\n6. cikk (1) A személyes adatok kezelése kizárólag akkor és annyiban jogszerű, amennyiben legalább az alábbiak egyike teljesül:\n\nf) az adatkezelés az adatkezelő vagy egy harmadik fél jogos érdekeinek érvényesítéséhez szükséges, kivéve, ha ezen érdekekkel szemben elsőbbséget élveznek az érintett olyan érdekei vagy alapvető jogai és szabadságai, amelyek személyes adatok védelmét teszik szükségessé, különösen, ha az érintett gyermek.\n\nInfotv.\n\n2. § (2) Személyes adatoknak az (EU) 2016/679 európai parlamenti és tanácsi rendelet (a továbbiakban: általános adatvédelmi rendelet) hatálya alá tartozó kezelésére az általános adatvédelmi rendeletet a III–V. és a VI/A. Fejezetben, valamint a 3. § 3., 4., 6., 11., 12., 13., 16., 17., 21., 23–24. pontjában, a 4. § (5) bekezdésében, az 5. § (3)–(5), (7) és (8) bekezdésében, a 13. § (2) bekezdésében, a 23. §-ban, a 25. §-ban, a 25/G. § (3), (4) és (6) bekezdésében, a 25/H. § (2) bekezdésében, a 25/M. § (2) bekezdésében, a 25/N. §-ban, az 51/A. § (1) bekezdésében, az 52–54. §-ban, az 55. § (1)–(2) bekezdésében, az 56–60. §-ban, a 60/A. § (1)–(3) és (6) bekezdésében, a 61. § (1) bekezdés a) és c) pontjában, a 61. § (2) és (3) bekezdésében, (4) bekezdés b) pontjában és (6)–(10) bekezdésében, továbbá a 61/A–61/D. §-ban, a 62–71. §-ban, a 72. §-ban, a 75. § (1)–(5) bekezdésében, a 75/A. §-ban és az 1. mellékletben meghatározott kiegészítésekkel kell alkalmazni.\n\n5. § (1) Személyes adat akkor kezelhető, ha\n\na) azt törvény vagy – törvény felhatalmazása alapján, az abban meghatározott körben, különleges adatnak vagy bűnügyi személyes adatnak nem minősülő adat esetén – helyi önkormányzat rendelete közérdeken alapuló célból elrendeli,\n\nb) az a) pontban meghatározottak hiányában az az adatkezelő törvényben meghatározott feladatainak ellátásához feltétlenül szükséges és az érintett a személyes adatok kezeléséhez kifejezetten hozzájárult.\n\nPtk.\n\n2:43. § [Nevesített személyiségi jogok]\n\nA személyiségi jogok sérelmét jelenti különösen\n\ne) a magántitokhoz és a személyes adatok védelméhez való jog megsértése;\n\ng) a képmáshoz és a hangfelvételhez való jog megsértése.\n\n2:51. § [Felróhatóságtól független szankciók]\n\n(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, a jogsértés ténye alapján – az elévülési időn belül – az eset körülményeihez képest követelheti\n\na) a jogsértés megtörténtének bírósági megállapítását;\n\nb) a jogsértés abbahagyását és a jogsértő eltiltását a további jogsértéstől;\n\nc) azt, hogy a jogsértő adjon megfelelő elégtételt, és ennek biztosítson saját költségén megfelelő nyilvánosságot;\n\nd) a sérelmes helyzet megszüntetését, a jogsértést megelőző állapot helyreállítását és a jogsértéssel előállított dolog megsemmisítését vagy jogsértő mivoltától való megfosztását;\n\ne) azt, hogy a jogsértő vagy jogutódja a jogsértéssel elért vagyoni előnyt engedje át javára a jogalap nélküli gazdagodás szabályai szerint.\n\n2:52. § [Sérelemdíj]\n\n(1) Akit személyiségi jogában megsértenek, sérelemdíjat követelhet az őt ért nem vagyoni sérelemért.\n\n(2) A sérelemdíj fizetésére kötelezés feltételeire – különösen a sérelemdíjra köteles személy meghatározására és a kimentés módjára – a kártérítési felelősség szabályait kell alkalmazni, azzal, hogy a sérelemdíjra való jogosultsághoz a jogsértés tényén kívül további hátrány bekövetkeztének bizonyítása nem szükséges.\n\n(3) A sérelemdíj mértékét a bíróság az eset körülményeire – különösen a jogsértés súlyára, ismétlődő jellegére, a felróhatóság mértékére, a jogsértésnek a sértettre és környezetére gyakorolt hatására – tekintettel, egy összegben határozza meg.\n\n6:48. § [Késedelmi kamat]\n\n(1) Pénztartozás esetén a kötelezett a késedelembe esés időpontjától kezdődően a késedelemmel érintett naptári félév első napján érvényes jegybanki alapkamattal – idegen pénznemben meghatározott pénztartozás esetén az adott pénznemre a kibocsátó jegybank által meghatározott alapkamattal, ennek hiányában a pénzpiaci kamattal – megegyező mértékű késedelmi kamatot köteles fizetni, akkor is, ha a pénztartozás egyébként kamatmentes volt.\n\nSzvmt.\n\n34. § (1) A magánnyomozó a szerződés teljesítése érdekében\n\na) adatot gyűjthet, felvilágosítást kérhet;\n\nb) az igazolvány bemutatását követően – külön jogszabályokban foglaltak szerint – az ingatlan-nyilvántartásban, az egyéni vállalkozók nyilvántartásában és a cégnyilvántartásban nyilvántartott adatokról kivonatot, másolatot készíthet, ha arra a megbízó kifejezetten felhatalmazta. A megbízó felhatalmazása alapján a polgárok személyi adatainak és lakcímének nyilvántartásából és a közúti közlekedési nyilvántartásból adatszolgáltatást kérhet, ha erre a személyes eljárása esetén a megbízó is jogosult, feltéve, hogy annak szolgáltatását az érintett nem tiltotta meg vagy nem kifogásolta vagy a minősített adat védelméről szóló törvény másként nem rendelkezik;\n\nc) kép- és hangfelvételt a kötelezettségeit meghatározó szerződés keretei között, a személyes adatok védelmére és a személyiségi jogokra vonatkozó szabályok megtartásával készíthet, illetve használhat fel;\n\nd) a más részére szóló zárt küldemény tartalmát csak a címzett vagy a feladó előzetes hozzájárulásával ellenőrizheti.\n\n(2) Nem készíthető kép- és hangfelvétel olyan helyen, ahol a megfigyelés az emberi méltóságot sértheti, így különösen öltözőben, próbafülkében, mosdóban, illemhelyen, kórházi szobában és szociális intézmény lakóhelyiségében.\n\nAdatvédelmi Szabályzat\n\n27. Az érintettel az adatkezelés megkezdése előtt közölni kell, hogy az adatkezelés a Munka törvénykönyvén és a munkáltató jogos érdekeinek érvényesítésén alapul.\n\n[38] A perben az alperes érdeke volt annak bizonyítása, hogy az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt megtartotta, továbbá hogy az azonnali hatályú felmondás indokai valósak, világosak, okszerűek és a felperes munkaviszonyának valódi indoka nem a felperes szakszervezeti tevékenysége, ennek keretében a munkáltatóval való konfrontációja volt. A személyiségi jogsértésre alapított igények tekintetében a felperes érdeke volt annak bizonyítása, hogy az alperes a munkaviszonnyal összefüggésben megsértette a felperes képmáshoz és személyes adatok védelméhez fűződő személyiségi jogait és a felperest ezzel összefüggésben nem vagyoni sérelem érte.\n\n[39] A bíróság a tényállást a felek nyilatkozatai, a csatolt okiratok, továbbá tanú8, tanú3, tanú5, tanú4, tanú6, tanú7, tanú10, tanú9, tanú1, tanú2, valamint tanú11 tanúk vallomásai alapján állapította meg.\n\nI. A munkaviszony megszüntetése\n\nI.1. Az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló szubjektív határidő megtartása\n\n[40] A felek között vitás volt, hogy az alperes megtartotta-e az azonnali hatályú felmondásra nyitva álló 15 napos szubjektív határidőt. Az események sorrendiségét és a megtett intézkedésekkel eltelt időt illetően nem volt vitatott, hogy az alperes az első gyanús körülmények felmerülését – a 2025 májusban kialakult folyosói pletykát, majd a felperes robogóval történt munkába érkezéséről szóló jelzést – követően május 22-én szerezte be a magánnyomozó árajánlatát, majd június 16-án kötött megbízási szerződést a magánnyomozóval a felperes megfigyelésére. Ezt követően a megfigyelés és a jelentések elkészítése a nyár egészét érintően zajlott és törvényes képviselő1 munkáltatói jogkörgyakorló 2025. szeptember 1-jén kapott tájékoztatást az ügyről, majd a munkáltató 2025. szeptember 4-én közölte az azonnali hatályú felmondást a felperessel. A bíróság megállapította, hogy a felperes alaptalanul hivatkozott arra, hogy törvényes képviselő1 már korábban tudomást szerezhetett a felperes ügyéről, ezen állítás nem nyert alátámasztást a bizonyítékokkal. törvényes képviselő1 alperesi törvényes képviselő, munkáltatói jogkörgyakorló a személyes meghallgatásán akként nyilatkozott, hogy a felperes ügyéről nyár végén hallott. A nyári szabadságáról történt augusztus 26-i vagy 27-i visszatérését követően kapott tájékoztatást tanú11tól, tanú8től és tanú3től a felperessel kapcsolatban felmerült gyanúról. A magánnyomozói szerződést nem ő kötötte, hanem az arra jogosultsággal rendelkező tanú3. A felperes e körben az alperesi állítás életszerűtlenségére és tanú8 vallomására hivatkozott, miszerint „Tenk úr is részt vett a munkában mint vezérigazgató” (25. sz. jkv. 10. o. 5. bek.), valamint tanú11 tanú vallomására, amely szerint „Nem tudom, hogy miért nem tájékoztattam törvényes képviselő1t, nem volt függelmi kapcsolatom vele, de szerintem törvényes képviselő1t is tájékoztatták az alperesnél” (33. sz. jkv. 9. o. 8. bek.). A bíróság e nyilatkozatokat nem tartotta elegendőnek, kellően konkrétnak és kétséget kizáró bizonyítékoknak annak alátámasztására, hogy törvényes képviselő1 már korábban is tudott az azonnali hatályú felmondás indokáról. tanú8 ugyanis azt is elmondta, hogy tudomása szerint törvényes képviselő1 nem vett részt a magánnyomozó megbízásával kapcsolatos munkáltatói döntéshozatalban és azt sem tudja, hogy tanú3 külön beszélt-e vele róla (25. sz. jkv. 11. o. 7. bek.), tanú11 pedig – azon túl, hogy a felperes által idézett nyilatkozatában csak véleményt közölt („szerintem”), – elmondta azt is, hogy a magánnyomozói jelentésben foglaltakat értékelő megbeszélésen törvényes képviselő1 valószínűleg nem vett részt (33. sz. jkv. 10. o. 3. bek.). Mindazonáltal a bíróság azt is hangsúlyozza, hogy még ha tudomása is volt törvényes képviselő1nak a magánnyomozó igénybe vételéről és a felperes ügyéről, e körülmény alapján sem lehet arra a következtetésre jutni, hogy emiatt az alperes túllépte a szubjektív határidőt. Az alperes ugyanis alappal hivatkozott arra, hogy egyrészt állapotcselekményről van szó, vagyis az alperes által jogellenesnek talált állapot a munkaviszony megszüntetése időpontjában is fennállt, ezért a szubjektív határidő meg sem kezdődött. Másrészt amennyiben mégis megkezdődött volna, azt az alperes akkor is betartotta, mivel a határidő megtartottságát nem a sejtés vagy gyanú felmerülésétől, hanem attól az időponttól kell vizsgálni, amelyben a munkáltatónak alapos és megnyugtató ismerete van a cselekmény tényéről, annak súlyosságáról. Nincs jelentősége, hogy az ezt feltáró munkáltatói vizsgálat nagyságrendileg a 100 napot is eléri vagy meghaladja, és annak sem, hogy a munkáltatói jogkör gyakorlóján kívüli egyéb munkatársak korábban is tudomással bírhattak az azonnali hatályú felmondás indokáról, ahogyan annak sem, hogy a magánnyomozói megbízási szerződést egyéb érdekelt1 az alperes nevében csak más munkavállalóként és nem vezérigazgatóként írhatta alá. A második magánnyomozói jelentés 2025. augusztus 30-án készült el, majd annak tartalmáról 2025. szeptember 1-jén tájékoztatták törvényes képviselő1 munkáltatói jogkörgyakorlót. Mindezek alapján a bíróság megtartottnak találta a 15 napos szubjektív határidőt az azonnali hatályú felmondás 2025. szeptember 4-én történt gyakorlása kapcsán.\n\nI.2. Az azonnali hatályú felmondás jogellenessége\n\n[41] Az alperesnek az azonnali hatályú felmondás indokának valósága körében azt kellett bizonyítania, hogy a felperes az település1i címének bejelentésétől, 2022. július 5. napjától az azonnali hatályú felmondás 2025. szeptember 4-i közléséig valótlan nyilatkozat alapján vett igénybe munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítést, mert település1 településen nem lakott életvitelszerűen, továbbá sem a felperes, sem a felesége nem tartózkodott település1en közel 10 éve, illetőleg a felperes és felesége 2025 nyarától a cím6 szám alatti ingatlanban élnek életvitelszerűen, ezt megelőzően a felperes feleségének város1i albérletében éltek és laktak. A per tárgyát nem képezte a 2022. július 5. napját megelőző időszak, amelyre vonatkozóan a felperes a cím21. alatti címet adta meg az alperesnél a munkába járás kapcsán, és nem képezte a per tárgyát az azonnali hatályú felmondást követő időszak sem.\n\n[42] A felperes a per során következetesen állította, hogy az érintett időszakban kizárólag település1en élt életvitelszerűen, munkába mindig település1ről járt dolgozni. A város1i lakást nem saját részre, hanem gyermekeik számára bérelték, a város2i ingatlant pedig befektetési célból vásárolták 2025 májusában. Ezzel szemben az alperes a magánnyomozói jelentések alapján bizonyítottnak találta azt, hogy a felperes település1en nem élt, hanem város1en élt a feleségével, ahonnan 2025. júniusában város2ra költözött. A bíróságnak ezért a magánnyomozói jelentéseket kellett vizsgálnia abból a szempontból, hogy azok alkalmasak-e az alperes állításának kétséget kizáró bizonyítására.\n\n[43] A megfigyeléssel töltött napok eseményeit illetően az első három nap nem járt semmilyen eredménnyel, mivel a felperest nem sikerült fellelni. A negyedik napon annyit lehetett kideríteni, hogy a felperes a munkavégzés befejeztével város2a irányába, majd a város2a települést jelző tábla előtt kicsivel tanya1 tanya irányába ment, de az nem volt megállapítható, hogy a felperes ott lakik-e vagy csak dolgozni ment oda. Az ötödik megfigyelési napon a magánnyomozó azt állapította meg, hogy a felperes ismételten erre a helyszínre ment munkavégzés után, vagyis nagy valószínűséggel folyamatosan jár erre a helyszínre és nem zárható ki, hogy ott valamilyen tanya épület található. Ugyanakkor a következő napon a helyszín ellenőrzése során a magánnyomozó nem talált olyan felépítményt, ami tanya jellegű és folyamatos, életvitelszerű tartózkodásra alkalmas lenne, ezért rögzítette, hogy az a feltételezés nem állja meg a helyét, hogy a felperes ezen a területen egy tanyán élne a feleségével. A magánnyomozó ezt követően kiderítette, hogy a felperes és felesége a cím6 szám alatti kertes ingatlannal, családi házzal rendelkeznek ½ - ½ arányban. A magánnyomozó ezért felkereste ezt az ingatlant, ahol a felperes gépjárművét szerelő férfi elmondta, hogy éppen a ház új tulajdonosának autóját szereli, aki alig egy hónapja költözött oda. A magánnyomozó ezt követően felkereste az cím1 alatti ingatlant, amelynek redőnyei leeresztve voltak, úgy tűnt, nincs bent senki. Néhány házzal odébb a megkérdezett két hölgy elmondta, hogy a keresett házaspár tudomásuk szerint város1en lakik. A magánnyomozó ezt követően a helyi egyetlen vegyesboltba és egyetlen kocsmába ment érdeklődni, ahol a nem falubeli eladónő és nem falubeli kocsmáros akként nyilatkozott, hogy nem ismeri a felperest és a feleségét. Ezután egy másik utcában megszólított két hölgyet, akik elmondták, hogy a felperes sosem lakott település1en, a felesége pedig legalább 10 éve nem lakik település1en. A felperes és a felesége város1en laknak, emellett város2n vettek házat a közelmúltban és város2n növénytermesztéssel és állatokkal is foglalkoznak. Mindezek alapján a magánnyomozó az első jelentésben arra a megállapításra jutott, hogy a felperes soha, a felesége legalább 10 éve nem lakott település1en és „alappal feltételezhető”, hogy a házaspár már hosszú évek óta város1en lakott a város2i ingatlan 2025 májusi megvásárlásáig.\n\n[44] A kiegészítő magánnyomozói jelentés azt rögzítette, hogy a cím6 alatti ingatlan szomszédságában megkérdezett személyek azt állították, az ingatlant megvásárló pár nyár elején költözött be az ingatlanba, állítólag város1ről. A magánnyomozó tudomására jutott nem ellenőrzött információként, hogy a felperes és felesége város1en, a cím22 alatt lakhatott albérletben, amely ingatlan tulajdonosa tanú10.\n\n[45] A bíróság tanúként hallgatta ki tanú9 magánnyomozót, aki elmondta, hogy a város1i albérlet címére nem ment el érdeklődni, mert az alperesnek nem volt ilyen kérése. Arra, hogy a felperes a város1i ingatlanban lakhatott, az OPTEN-ben elvégzett lekérdezés eredménye (29/T/1.) alapján következtetett, mivel a keresés eredménye alapján a felperes mint adószámos magánszemély székhelye ezen város1i címre volt bejelentve korábban. A bíróság ugyanakkor megállapította, hogy önmagában az OPTEN nyilvántartás adatai alapján egyáltalán nem bizonyított az, hogy a felperes a város1i ingatlanban életvitelszerűen is élt, és onnan járt be dolgozni a perrel érintett időszakban. A székhelyként történt bejegyzés 2022. február 23-ig volt hatályos, amely időszak nem érinti a perrel érintett - 2022. július 5. napjával kezdődő – időszakot. Ismeretes, hogy a felperes valóban bérelte az érintett város1i lakást, ugyanakkor a felperes következetesen állította a perben, hogy nem saját célra, hanem a gyermekeik számára. E nyilatkozatát alátámasztotta a felesége, tanú2 is. Az ingatlan bérbeadójának, tanú10nak a tanúvallomása ugyanakkor sem a felperes, sem az alperes állításának alátámasztására nem volt alkalmas, érdemi bizonyítékként azt nem lehetett értékelni. A tanú azt nyilatkozta, hogy nem tisztázta a felperessel, hogy hány fő fogja használni és ki fogja használni a lakást, bérbeadóként ő nem ellenőrizte azt, hogy a felperes hogyan használja az ingatlant, mindössze a jogviszony létesítésekor és annak megszűnésekor találkoztak személyesen. Nincs tudomása arról, hogy akár a bérleti jogviszony létesítése előtt, alatt, vagy azt követően hol élhetett a felperes. A tanú nyilatkozatából tehát érdemi információ nem volt megtudható a felperes életvitelszerű lakása és munkába járása kapcsán.\n\n[46] A magánnyomozó tevékenységének és jelentéseinek értékelését illetően a bíróság megállapította, hogy a magánnyomozó összesen egy alkalommal járt település1en, amely helyszín kapcsán az volt az alperesi feltételezés, hogy a felperes nem ott lakik. A magánnyomozó mindössze közvetett módon tájékozódott, ennek során megkérdezett az érintett utcában néhány házzal odébb két hölgyet, megkérdezte a nem falubeli eladót és kocsmárost, valamint egy másik utcában két hölgyet. A megkérdezett személyek közül volt, aki nem ismerte a felperest és feleségét, volt, aki rásegítő kérdések után mégis tudta, kikről van szó. Tény, hogy azt állították, a házaspár város1en élt, majd onnan költözött város2ra, az eladó és a kocsmáros pedig – a magánnyomozó szerint életszerűtlen módon – nem ismerik őket, azonban a bíróság e körülményeket és nyilatkozatokat egyáltalán nem tartotta elegendőnek annak kétséget kizáró bizonyításához, hogy a felperes nem település1en élt. A magánnyomozó nem figyelte meg huzamos ideig, több napon vagy héten keresztül mindennapos szinten az település1i házat és a felperest egyetlen alkalommal sem figyelte meg munkába járás során. Közvetlen bizonyítékokat egyáltalán nem szerzett be a felperes életvitelszerű szokásairól, csak bizonytalan információk alapján tett „alappal feltételezhető” megállapításokat.\n\n[47] Az alperes nem tartotta szükségesnek, hogy a magánnyomozó megbízását megelőzően nyilatkoztassa a felperest, mivel álláspontja szerint attól nem lett volna várható eredmény. Amennyiben ugyanis a felperes fenntartotta volna korábbi nyilatkozatát, hogy település1en lakik, szintén a magánnyomozó igénybe vétele vált volna szükségessé a nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrzése érdekében, ha pedig megváltoztatta volna korábbi nyilatkozatát, azzal bebizonyosodott volna, hogy megkárosította az alperest, ami ugyanúgy megalapozza az azonnali hatályú felmondást. A bíróság ezzel szemben azt hangsúlyozza, hogy a fokozatosság és arányosság, valamint az együttműködés jegyében az alperesnek akkor is meg kellett volna nyilatkoztatnia a felperest, ha attól álláspontja szerint nem volt várható eredmény. A bíróság a felperes perbeli nyilatkozatait életszerűnek tartotta mind a gyermekek részére igénybe vett város1i albérlet, a szervizelést követő próbaút céljából néhány alkalommal robogóval történt munkába járás, mind a város2i ingatlan megvásárlásával, felújításával és kiadásával kapcsolatos tervek kapcsán. Amennyiben az alperes megadta volna a lehetőséget a felperesnek, hogy e körülményeket előadja, nem zárható ki, hogy az alperesben felmerült kételyek eloszlathatók lettek volna – attól függően, hogy az alperes miként értékeli a kapott nyilatkozatot. Amennyiben az alperes a felperes által adott magyarázatokat továbbra is aggályosnak ítélte volna, ezt követően is dönthetett volna a magánnyomozó igénybe vételéről, már ezen többletinformációk, személyes körülmények birtokában. A magánnyomozó ugyanakkor láthatóan nem volt tisztában sem a város1i albérlet felperes által állított céljával, sem a város2i ingatlan felújításával és kiadásával kapcsolatos felperesi tervekkel, sem a robogó kapcsán előadottakkal, így jelentését e körülmények ismerete nélkül állította össze.\n\n[48] Az alperes az ellenkérelemben azt állította, a felperes számos alkalommal robogóval járt dolgozni, a peradatok ezzel szemben mindössze néhány alkalmat támasztanak alá. A felperes maga 1-2 alkalmat állított szervizelést követően szükséges próbaút miatt, a tanúk közül pedig tanú3 1 alkalomról, tanú4 2-3 alkalomról tudott beszámolni. E néhány alkalom ugyanakkor bizonyosan nem támasztja alá a ’számos’ alkalmat, az életvitelszerűséget pedig végképp nem – még abban az esetben sem, ha igazolható lenne az alperes feltételezése, hogy a tanúk valószínűleg nem ugyanazon alkalmakat látták.\n\n[49] A felek között vitás volt az, hogy a felperestől elhangzott-e a 2025. május 27-i egyeztetést követően olyan kérés, hogy kéri a vezénylésének módosítását és elhangzott-e olyan indok, hogy költözik és felújítást végez. A bíróság ezzel kapcsolatban számos tanút hallgatott ki, akiknek a vallomásait összegezve az állapítható meg, hogy tanú3 és tanú8 nem voltak jelen az egyeztetésen, ezért az ő tanúvallomásuk nem értékelhető közvetlen bizonyítékként. Azon négy tanú közül, akik részt vettek az egyeztetésen, hárman – tanú4, tanú5 és tanú7 – úgy nyilatkoztak, hogy nem hangzott el illetve nem hallottak a felperestől olyan kijelentést, hogy elköltözik és felújítást végez. tanú5 úgy tudta, hogy a felperesnek állatok etetésével kapcsolatos feladatai voltak település2 környékén. Egyedül tanú6 volt az, aki kifejezetten állította, hogy elhangzott a felperestől a költözés, azonban felújítás említésére nem emlékszik. A tanú és a felperes szembesítése eredménytelen volt, és bár a tanú egy SMS-t is felmutatott a bíróságnak, amelyben a felperes június bizonyos napaira „költözés miatt” szabadságot kért a tanútól, a felperes az erre adott nyilatkozatában nem vitatta, hogy így fogalmazott, ugyanakkor előadta, hogy azt az egyszerűség kedvéért tette, nem kívánt magyarázkodni. A rendelkezésre álló adatok alapján, a nyilatkozatokat és bizonyítékokat értékelve a bíróság nem találta bizonyítottnak azt az alperesi állítást, hogy a felperes 2025. május 27-én azt közölte volna, hogy elköltözik.\n\n[50] Az alperes arra is hivatkozott, hogy a felperes feleségének Facebook profilján város1i lakóhely szerepel, amit a magánnyomozó is észlelt. A bíróság ennek kapcsán azt hangsúlyozza, hogy e körülmény bár valóban ellentmond a felperesi állításoknak, ugyanakkor az hitelt érdemlő bizonyítékként nem értékelhető. A kérdéses profil egyébiránt a felperes város1i albérletének 2025 júniusi megszűnését követően (a 2026. június 16-i alperesi összefoglaló irat előterjesztésekor) is város1et jelölte lakcímként, amikor tehát a felperes és felesége már bizonyosan nem élhettek az ott bérelt ingatlanban. Mindez azt erősíti, hogy a tényleges helyzet és a kívülállók számára látható körülmények nem mindig vágnak egybe. A város1i feltételezett lakóhely kapcsán tanú4 is elmondta, hogy ő a beszélgetéseik kontextusa alapján úgy gondolta, a felperes város1i lakos lehet, de ezt pontosan nem tudta (27. sz. jv. 3. o. 4. bek.).\n\n[51] A fentiek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy az alperes nem bizonyította kétséget kizáróan az azonnali hatályú felmondás indokát, mert a magánnyomozó jelentései csupán közvetett bizonyítékokból levont – a tévedés lehetőségét nem kizáró – következtetések és feltételezések szintjén, és nem a bizonyosság szintjén tárták fel a felperes lehetséges életvitelszerű lakóhelyét és munkába járási szokásait. Az alperes alaptalanul értékelte a jelentéseket olyan meggyőző erejűnek és kétséget kizáró bizonyítéknak, amely alkalmas a felperes tényleges életvitelszerű lakhelyének és munkába járási szokásának megállapítására és az alapján a legsúlyosabb munkáltatói intézkedés, az azonnali hatályú felmondás közléséhez.\n\n[52] Az alperes nemcsak a perrel érintett időszakot illetően, hanem az azt megelőző és az azt követő időszakra vonatkozóan is sérelmezte, hogy a felperes tényleges lakóhelye eltért az alperesnek bejelentett címtől (2026. június 16-i 36. sorszámú összefoglaló irat 3.1. pont). Habár ezen időszakok a per eldöntése szempontjából relevanciával nem bírnak, a bíróság ezen alperesi hivatkozások kapcsán a következőket jegyzi meg. A 2022 júliusát megelőző időszakban a felperes a saját állítása szerint sem a bejelentett város2i címen élt, hanem a barátnőjével (a későbbi feleségével) 2021 év végén település1en költöztek össze az együttélés kipróbálása céljából. Figyelemmel arra, hogy település1 nagyobb távolságra található város1től, mint város2a, és a felperes ezen időszakban a város2i cím alapján részesült munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítésben, az alperest ezzel összefüggésben károsodás nem érhette. A felperest bár magasabb összegű költségtérítés is megillethette, azt nem vette igénybe 2022 júliusáig. A perrel érintett időszakot követően pedig az alperes azt kifogásolta, hogy a felperes és a felesége ellentmondóan nyilatkoztak, mert tanú2 elmondta, hogy 2025 novemberében átjelentkezett a város2i házukba és jelenleg város2n élnek. A felperes ugyanakkor azt állította, hogy befektetési célra vásárolták a házat, felújítást követően kiadni tervezték azt. Ezzel kapcsolatban a felperes azonban azt is elmondta, hogy a felújításra tekintettel, annak idejére többet tartózkodnak jelenleg az ingatlanban és a lakcímbejelentést is a felújítási támogatások igénybe vétele érdekében tették. Az ingatlant a körülményeik változására, az újlengyeli munkavégzésére tekintettel nem tudták még kiadni, amely változás éppen az alperes által történt munkaviszony-megszüntetés miatt következett be. A bíróság ezen felperesi nyilatkozatot is életszerűnek találta, hangsúlyozva, hogy egyébként a per eldöntése szempontjából nem bír jelentőséggel az a körülmény, hogy jelenleg hol él a felperes életvitelszerűen. Azon ellentmondás pedig, hogy a felperes felesége mégis település1 vonatkozásában igényelte a bírósági megjelenésével kapcsolatos költségtérítést, a tanúdíjat megállapító végzéssel szembeni fellebbezés folytán lett volna tisztázható, az alperes azonban nem élt fellebbezéssel.\n\n[53] A bíróság azon felperesi állítás kapcsán, miszerint a munkaviszony megszüntetésének valódi indoka a felperes szakszervezeti tevékenysége volt, a következőket állapította meg. A beszerzett bizonyítékok alapján tény, hogy az alperes és a szakszervezet között voltak érdekösszeütközések, de ezeket alapvetően rendezni tudták a felek. A felperes azon állítását, hogy egyéb érdekelt1, a holding vezérigazgatója megfenyegette a szakszervezetet a tervezett sztrájkkal összefüggésben, alátámasztotta tanú1 tanú. Ugyanakkor peradat, hogy a sztrájk lehetőségének felmerülése 2023 év végén – 2024 év elején történt (tanú11 tanúvallomása – 33. sz. jkv. 8. o. utolsó bek.), és végül nem is valósult meg sztrájk, mivel az alperes végrehajtotta a béremelést. Az alperes ezért alappal hivatkozott arra, hogy a sztrájk megvalósulásának hiányában nem volt mit megtorolnia a munkáltatónak. Emellett a bíróság azt is lényegesnek tartja, hogy a 2023 év végi – 2024 év eleji eseményeknek nem lehetett időszerű következménye a több mint másfél évvel későbbi, 2025. szeptember 4-i azonnali hatályú felmondás. A bíróság a fent levezetettek alapján azt állapította meg, hogy a munkaviszony megszüntetésének tényleges indoka az annak indokolásában leírt körülmények voltak, vagyis hogy az alperes bizonyítottnak találta, hogy a felperes megtévesztette őt a munkába járással kapcsolatos utazási költségtérítés igénybe vétele kapcsán.\n\n[54] Figyelemmel arra, hogy az alperes a perben nem bizonyította kétséget kizáróan, hogy az azonnali hatályú felmondás indoka valós, a bíróság az azonnali hatályú felmondást jogellenesnek találta. Ennek jogkövetkezményeként a nem vitatottan munkavállalói képviselőnek minősülő felperes munkaviszonyát az Mt. 83. § (1) bekezdés b) pontja alapján helyreállította és kötelezte az alperest a felperes elmaradt munkabérének és annak kamatainak megfizetésére az Mt. 83. § (2)-(3) bekezdései alapján. Az alperes a keresetet összegszerűségében és a kamatfizetési kötelezettség tekintetében nem vitatta, ezért a bíróság a felperesi keresettel egyező összegben marasztalta az alperest.\n\nII. A személyiségi jogok megsértésére alapított igények\n\n[55] A felperes a képmáshoz és a személyes adatok védelméhez való személyiségi jogainak megsértését azért állította, mert az alperes előzetes értesítés nélkül és a felperes hozzájárulása nélkül átadta a magánnyomozónak a felperes személyes adatait és előzetes értesítés nélkül alkalmazott technikai eszközt az ellenőrzéséhez, ami álláspontja szerint az Mt. 9. §-ába, 11/A. §-ába, az Infotv. 5. § (1) bekezdés b) pontjába ütközik.\n\n[56] Az alperes helytállóan hivatkozott arra, hogy a GDPR mint közvetlenül alkalmazandó uniós jogforrás elsőbbséget élvez a személyes adatok kezelése tekintetében az Infotv.-hez képest, az utóbbi csak háttérnormaként alkalmazható, a GDPR-ral összhangban. A felperes által hivatkozott egyes eseti döntések – így például az EBH2013.M.9, Mfv.10.397/2018/2. – a jelen ügy szempontjából nem lehetnek irányadók, mivel tényállásuk a GDPR hatályba lépese előtti jogszabályi környezetben valósult meg, így elbírálásukra – különösen az adatkezelés jogalapjára vonatkozóan – más adatvédelmi rendelkezéseket kellett alkalmazni. Azt, hogy megfelelő jogalappal kezelte-e az alperes a felperes személyes adatait, a GDPR alapján kellett vizsgálni. A GDPR 6. cikk f) pontja lehetővé teszi a személyes adatok kezelését az érintett hozzájárulása hiányában is, ha az adatkezelőnek jogszerű érdeke fűződik ahhoz. A NAIH Tájékoztató szerint a munkaviszonyban a munkavállaló mint érintett hozzájárulása csak kivételesen, az önkéntesség tényleges fennállása esetén érvényesülhet jogalapként, ezért előtérbe kerül az ún. érdekmérlegelés alapján meghatározott jogos érdeken alapuló adatkezelés. Ennek során a munkáltatónak ajánlott áttekintenie, hogy a célja elérése érdekében feltétlenül szükséges-e a személyes adat kezelése; ezt követően a jogos érdek lehető legpontosabb meghatározása; majd annak meghatározása, hogy mi az adatkezelés célja, milyen személyes adatok, meddig tartó adatkezelését igényli a jogos érdek; valamint annak meghatározása, hogy a munkavállalóknak mik lehetnek az érdekeik az adatkezelés vonatkozásában; végül annak meghatározása, hogy miért korlátozza arányosan a munkáltató jogos érdeke a munkavállaló jogát.\n\n[57] A bíróság megállapította, hogy az alperes a felperest kizárólag a munkaviszonyával összefüggő magatartása körében ellenőrizte, a felperes által megadott nyilatkozat valóságtartalmának vizsgálata céljából. Az alperesnek a feltételezett csalás felderítéséhez fűződő érdeke elsőbbséget élvezett a felperes személyes adatok védelméhez fűződő jogával szemben, mert az alperesnek jogszerű érdeke fűződött ahhoz, hogy kiderítse, jogszerűen fizet-e költségtérítést a felperesnek. Ez a vizsgálat ugyan szükségszerűen együtt járt azzal, hogy a felperest a munkaidején kívül kellett megfigyelni, de az alperes és az általa igénybe vett magánnyomozó nem lépte túl azt a mértéket, amely ehhez szükséges volt. Az alperes alappal hivatkozott arra, hogy a nyilatkozat valóságtartalmának ellenőrzése érdekében végzett adatkezelés célhoz kötötten, a megfigyelés pedig nyilvános helyen és időben korlátozottan, arányos eszközzel, az adattakarékosság figyelembe vételével és a magánszféra sérelme nélkül történt és a felperes személyiségi jogai nem kerültek korlátozásra, így arról a felperest az Mt. 9. § (2) bekezdése alapján nem kellett előzetesen írásban tájékoztatni. A munkáltató ellenőrzési jogának gyakorlása önmagában attól, hogy az egy nem mindennapi módon, magánnyomozó igénybevételével történik, még nem jelenti a személyiségi jogok korlátozását. Az alperes ugyanakkor alaptalanul állította, hogy a magánnyomozó nem minősül adatkezelőnek. A felperes mint megfigyelt személy személyes adatai tekintetében a magánnyomozó bizonyosan adatkezelőnek minősül a GDPR fogalommeghatározása alapján. Az Szvmt. 34. §-a rendelkezik arról, hogy a magánnyomozó milyen intézkedéseket és milyen keretek között tehet meg, amelyek során neki is be kell tartania a személyiségi jogok védelmének követelményét. Ezzel tanú9 a tanúvallomása szerint tisztában is volt. Megjegyzi a bíróság, hogy az Mt. 9. § (2) bekezdése az Mt. 8. § (2) bekezdésének kiegészítő szabályaként funkcionál, mivel a 8. § (2) bekezdése rendelkezik arról, hogy a munkavállaló magatartása a munkaidején kívül korlátozható, és ennek módja tekintetében utal a 9. § (2) bekezdésére. Jelen esetben azonban a felperes magatartása nem került korlátozásra.\n\n[58] A bíróság tehát megállapította, hogy az alperes a GDPR 6. cikk f) pontja alapján megtehette azt, hogy a felperes hozzájárulása nélkül magánnyomozóval ellenőrzi a felperes nyilatkozatnak valóságtartalmát és a felperes személyes adatait a megbízás teljesítéséhez szükséges körben átadja a magánnyomozó részére. A bíróság ugyanakkor hozzáteszi, hogy a NAIH Tájékoztatóban leírt ajánlás az érdekmérlegelés első pontjaként azt tartalmazza, hogy ajánlott áttekinteni, hogy az adatkezelés a cél elérése érdekében feltétlenül szükséges-e. A bíróság a fentiek szerint az azonnali hatályú felmondás jogellenességének indokai között kifejtette, hogy a felperes nyilatkozatának beszerzése a fokozatosság és arányosság, valamint az együttműködés jegyében elvárható lett volna az alperestől. Az, hogy az alperes ezt elmulasztotta, felveti az érdekmérlegelés helyességének a kérdését, ami azonban a jelen per kereteit meghaladja, mert a jelen perben azt kellett vizsgálni, hogy sérültek-e a felperesnek a személyiségi jogai.\n\n[59] A felperes azt is sérelmezte, hogy az alperes Adatvédelmi Szabályzatának 27. pontja szerint a felperessel közölni kellett volna azt, hogy az adatkezelés az Mt.-n és a munkáltató jogos érdekeinek érvényesítésén alapul, de az alperes ezt is elmulasztotta. A bíróság megállapította, hogy az alperes valóban a saját szabályzatával ellentétesen járt el. Az alperesnél adatvédelmi tisztviselőként is dolgozó tanú3 arra nem adott értelmezhető és helytálló magyarázatot, hogy álláspontja szerint miért nem kellett a szabályzat e pontját alkalmazni a jelen esetben (25. jkv. 5. o. 3. bek.). A bíróság ugyanakkor a 27. pont kapcsán megjegyzi, hogy a szabályzati rendelkezés érdemi, a jogszabályokra történő utaláson túlmutató tartalommal nem bír. Amennyiben ugyanis az alperes nem közli az érintettel, hogy az adatkezelés az Mt. és a jogos érdek alapján történik, az adatkezelés akkor is az Mt. és a jogos érdekek alapján történik, ami a jogszabályokból következik, és azt külön nem is lenne szükséges közölni az érintettel. Az adatkezelés így a közlés elmaradása miatt legfeljebb formálisan – a szabályzat rendelkezésébe ütközés miatt – szabálytalan, de érdemben nem változtat sem az adatkezelő, sem az érintett jogain és kötelezettségein.\n\n[60] A technikai eszközzel történő megfigyelésről szóló tájékoztatás elmulasztását illetően a bíróság megállapította, hogy a felperes arra alappal hivatkozott, hogy őt az alperes a magánnyomozón keresztül technikai eszközzel is megfigyelte, mivel a magánnyomozó a telefonjának kamerájával fényképet készített a felperes megfigyelése során, ami kitűnik a jelentésekből és azt megerősítette tanú9 tanúvallomása is (29. sz. jkv. 4. o. 1. bek.). Az alperesnek tehát az Mt. 11/A. §-a alapján fennállt a kötelezettsége, hogy előzetesen írásban értesítse erről a felperest. Az alperes e kötelezettségének nem tett eleget, az adatkezelés ennyiben szabálytalanul történt. Ugyanakkor a bíróság rámutat arra is, hogy a GDPR is tartalmaz olyan esetkört, amikor az érintettet a főszabálytól eltérően nem szükséges tájékoztatni az adatkezelésről. A GDPR 14. cikke előírja, hogy az adatkezelőnek – főszabály szerint – értesítési kötelezettsége van az érintett felé, ha a személyes adatokat nem az érintettől szerezte meg. Jelen esetben e rendelkezés a magánnyomozóra alkalmazható, mert ő az alperestől és nem az érintettől szerezte meg a felperes személyes adatait, de az alperesre nem alkalmazandó. Lényeges azonban, hogy a 14. cikk (5) bekezdés b) pontja szerint nem kell értesíteni az érintettet, ha az értesítés valószínűsíthetően lehetetlenné tenné vagy komolyan veszélyeztetné ezen adatkezelés céljainak elérését. A bíróság szerint a magánnyomozó igénybe vételének esete éppen ilyen helyzetet jelent, mivel a megfigyelt személy értesítésével az egész magánnyomozói tevékenység a lényegi elemét veszítené el, eredményessége jelentősen veszélybe kerülne.\n\n[61] A fentiek alapján a bíróság azt állapította meg, hogy a magánnyomozó igénybe vétele mint alperesi adatkezelés jogalapja fennállt, azonban maga az adatkezelési művelet az Mt. 11/A. §-ba és az Adatvédelmi Szabályzat 27. pontjába ütközés miatt szabálytalan volt. Ennek eredményeként ugyanakkor nem lehet arra a következtetésre jutni, hogy a felperesnek egyúttal a személyiségi jogai is sérültek, a következőkre tekintettel. A Kúria Kfv.45.077/2023/10. számú határozatának elvi tartalma szerint önmagában az adatvédelmi szabályok megszegése nem eredményezi a személyes adatok védelméhez való jog megsértését és abból nem következik automatikusan a sérelemdíj alkalmazása sem. A Kúria Pfv.20.391/2021/3. számú határozata ugyancsak ezt mondja ki, kitérve arra, hogy a jogosulatlan adatkezelés jogkövetkezményei az Infotv. szabályrendszere alapján más jellegűek, mint a személyiségi jogsértés jogkövetkezményei (Kúria Pfv.IV.20.927/2020/7.). Az Infotv.-ben szabályozott jogok esetleges megsértése nem eredményezi automatikusan azt, hogy a jogsérelem olyan mértékű tiltott beavatkozást jelent az érintett magánszférájába is, amely a Ptk. 2:43. § e) pontjában írt személyiségi jogi sérelmet eredményez. Az Infotv. és a Ptk. is oltalmazza – a személyes adatok védelme útján – a személyiséget, azonban ezt más szempontból szabályozza, a védelmi körök terjedelme is különböző, a Ptk. és az Infotv. személyi és tárgyi hatályával áll összhangban (Kúria Pfv.IV.21.084/2020/4.). Az érintett ügyben a személyes adatok közlése – hasonlóan a jelen esethez – az igazság feltárása céljából, nem visszaélésszerűen történt, amelyről szóló tájékoztatás veszélyeztette volna annak eredményességét. Az érintett magánszférájába történt olyan mértékű tiltott beavatkozást nem valósított meg, amely a Ptk. 2:43. § e) pontjában meghatározott személyes adatok védelméhez való jog sérelmét eredményezte volna. Ezzel azonos lényegi megállapításokat tartalmaz továbbá a Kúria Pfv.21.084/2020/4. számú határozata is.\n\n[62] A bírói gyakorlat alapján tehát megállapítható, hogy a felperes személyiségi joga nem sérült önmagában a szabálytalan adatkezelési művelet – a tájékoztatás elmaradása – miatt, ezért a bíróság a felperesnek valamennyi, a személyiségi jogok megsértésére alapított – objektív és szubjektív jogkövetkezmények alkalmazása iránti – kereseti kérelmét alaptalannak találta.\n\n[63] Mindazonáltal még ha megállapítható is lett volna a személyiségi jogsértés, az akkor sem eredményezte volna a szubjektív jogkövetkezmény, vagyis a sérelemdíj megítélését. Az alperes helytállóan hivatkozott e körben az irányadó bírói gyakorlatra és jogirodalomra, amely szerint a személyiségi jogsértés önmagában nem elegendő a serelemdíjra kötelezéshez, hanem a sérelmet szenvedett fél nem vagyoni sérelme is szükséges ahhoz. Ezzel a felperes is tisztában volt, ezért a 2025. december 15-én előterjesztett 16. sorszámú keresetváltoztatásának [35] bekezdésében előadott körülményekre hivatkozott a nem vagyoni sérelem körében. A bíróság azonban e körülményeket nem tartotta elegendőnek a nem vagyoni sérelem megállapításához, a következőkre tekintettel. Az alperesnek nem kellett a felperes hozzájárulását kérnie a magánnyomozó igénybe vételéhez és az adatai továbbításához, mert annak jogalapja az alperes jogos érdeke volt. Az, hogy az alperes a szükséges tájékoztatásokat elmulasztotta az Mt. 11/A. §-a és az Adatvédelmi Szabályzat 27. pontja alapján, önmagában nem jelent még személyiségi jogsértést sem, így nyilvánvalóan nem jelentheti a többlet tényállási elemeket igénylő nem vagyoni sérelmet sem. A felperes továbbá csak annak lehetőségét állította, hogy a felperes megbélyegzetté válhatott, konkrétan nem állította azt. Az pedig, hogy az alperes olyan magánnyomozói jelentésekre alapította a munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatát, amelyek valótlanok, bizonyítékokkal nem alátámasztottak, szintén nem elegendők a sérelemdíj megítéléséhez, ugyanis önmagában a munkaviszony megszüntetésének jogellenessége még nem jelenti egyszersmind a sérelemdíj alkalmazásának lehetőségét is. Az a körülmény továbbá, hogy a munkáltatói jogkörgyakorló úgy írta alá a munkaviszonyt megszüntető nyilatkozatot, hogy a magánnyomozói jelentést a megszüntetés időpontjáig nem is látta és ebből a felperes szerint az következik, hogy az alperesnek csak az volt a lényeges, hogy valamilyen indokkal mindenképpen eltávolítsa a felperest, szintén nem mutat túl a megszüntetés jogellenességének kérdésén és az alperes ezért fennálló felelősségén, önmagában személyiségi jogot sértő jelleggel nem bír. Végül az, hogy a magánnyomozó igénybe vétele nem maradt az alperesi munkáltató szervezetének keretén belül, amit az alperes ITK cégcsoportra történő hivatkozásai is igazolnak, szintén nem elegendő körülmény a nem vagyoni sérelem igazolásához, mivel ismeretes, hogy az alperesi cégcsoporton belül az ügy szempontjából jelentős vezetők és döntéshozók a cégcsoport több tagján belül is betöltenek vezető pozíciót, illetőleg több tagon belül vagy csoportszinten is ellátják a területükhöz tartozó feladatokat (törvényes képviselő1 – 13. sz. jkv. 5. o. 2. bek., tanú3 – 25. sz. jkv. 3. o. 6. bek., tanú8 – 25. sz. jkv. 7. o. 4. bek., tanú11 – 33. sz. jkv. 8. o. 2. o., egyéb érdekelt1 – 2026. június 10-én kelt 35. sz. felperesi összefoglaló irat [7] bekezdés 4. pontja). tanú4 és tanú5 nem tudott arról, hogy az alperes magánnyomozót vett igénybe (27. sz. jkv. 3. o. 7. bek., 5. o. 3. bek.), tanú6 szintén nem tudta, hogy derült fény a felmondás indokára (28. sz. jkv. 3. o. 1. bek.) és tanú7 sem nyilatkozott úgy, hogy tudott volna arról (28. sz. jkv. 6. o.).\n\n[64] A Kúria az Mfv.10049/2023/5. számú ügyben szintén kimondta, hogy önmagában az, hogy előfordult olyan adatvédelmi jogsértés, amely nem felelt meg teljes mértékben a jogszabályi előírásoknak, még nem jelenti azt, hogy személyiségi jogsértés is megvalósult. A sérelemdíj megítélésének feltétele az, hogy a jogsértés a felperes magánszférájába valódi, bizonyítható, nem vagyoni hátrányt okozó módon avatkozott be. Amennyiben a felperes nem tudja igazolni, hogy az állított adatvédelmi jogsértés bármilyen konkrét, rá nézve érezhető vagy hátrányos következménnyel járt, nem tarthat igényt sérelemdíjra.\n\n[65] A bíróság a fentiek alapján a felperes keresetét a személyiségi jogok megsértésére alapított igények tekintetében elutasította.\n\nZáró rész\n\n[66] A pertárgy értéke a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 512. § (1) bekezdése és 21. § (5) bekezdése alapján 6.006.000 + 2.000.000 = 8.006.000,- Ft volt.\n\n[67] A bíróság az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 42. § (1) bekezdés a) pont alatti ac) alpont alapján állapította meg az eljárás illetékének összegét. Az alperes a Pp. 83. § (1) bekezdése és 102.§ (1) bekezdése alapján köteles az eljárás illetékét és a perben felmerült tanúdíjat, valamint a felperes által felszámított perköltséget viselni.\n\n[68] A bíróság a polgári és közigazgatási bírósági eljárás során meg nem fizetett illeték és állam által előlegezett költség megfizetéséről szóló 30/2017. (XII. 27.) IM rendelet 3. § (2) bekezdése alapján a következőkről tájékoztatja az illetékfizetésre köteles felet: az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé. Az illetéket a Nemzeti Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú, „Bírósági határozatban megállapított eljárási illeték bevételi számlára” kell megfizetni, a megfizetés során közleményként fel kell tüntetni a határozatot hozó bíróság megnevezését, a bírósági ügyszámot, valamint a fizetésre kötelezett adóazonosító számát.\n\n[69] Az ítélet elleni fellebbezési jogot a Pp. 365. § (2) bekezdése biztosítja. A fellebbezés tárgyaláson, illetőleg tárgyaláson kívüli elbírálásának szabályairól a Pp. 376. § rendelkezik. A bíróság a Pp. 148. § (4) bekezdése alapján külön figyelmezteti a feleket arra, hogy az eljárás soron kívüliségére tekintettel a jelen perben a Pp. 148. § (3) bekezdés a) pontja alapján az ítélkezési szünet szabályait nem lehet alkalmazni, ezért a fellebbezési határidő megkezdődik a kézbesítéssel.\n\nBudapest, 2026. július 2.\n\ndr. Nagy Katalin s.k.\n\na tanács elnöke\n\naz aláírásban akadályozott\n\nPollák Gyöngyi és Pálhegyiné Kovács Márta\n\nülnökök helyett is","changes":[]}