{"check":null,"uid":"92d63e8052210f35","title":"Kúria — Pfv.20430/2026/3","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Суды Венгрии — анонимизированные решения","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд отменил второе судебное решение первой инстанции и постановил считать недействительным первое решение, оставив в силе первоначальное решение суда первой инстанции. В случае нарушения условий договора потребителем, он обязан возместить ущерб оператору связи, включая судебные издержки и расходы на апелляционное разбирательство. Решение также предусматривает уплату государственной пошлины за рассмотрение дела второй инстанцией и апелляционным судом.","snippet":"","topics":["Электронная коммерция и платежи"],"status":"ok","error":"","text_len":29762,"versions":1,"url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20430%2F2026%2F3&azonosito=2fba28e7-30ac-41f9-b9dd-368bf94b94d6","first_seen":"2026-10-29","last_checked":"2026-11-16 03:10","relevance":"hit","score":3,"query":"","source_key":"birosag_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":3,"topics":["Электронная коммерция и платежи"],"need_body":3,"authorities":[{"kind":"акт","name":"2015/2366","topic":"Электронная коммерция и платежи"}],"evidence":[{"topic":"Электронная коммерция и платежи","term":"2015/2366","weak":false,"pos":4104,"ctx":"elesítés hiányával kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 15-i (EU) 2015/2366 irányelve (a továbbiakban: PSD2 irányelv) 74. cikk (2) bekezdésére. Az alperes álláspontj","zone":"акт","weight":3}],"dropped":[]},"last_changed":"2026-10-29","meta":{"full_text_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20430%2F2026%2F3&azonosito=2fba28e7-30ac-41f9-b9dd-368bf94b94d6"},"source_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20430%2F2026%2F3&azonosito=2fba28e7-30ac-41f9-b9dd-368bf94b94d6","text":"A Kúria\nmint felülvizsgálati bíróság\n\nítélete\n\nAz ügy száma: Pfv.III.20.430/2026/3.\n\nA tanács tagjai: Dr. Farkas Attila a tanács elnöke\n\nDr. Gáspár Mónika előadó bíró\n\nDr. Bajnok István bíró\n\nSalamonné dr. Piltz Judit bíró\n\nDr. Zumbók Péter bíró\n\nA felperes: felperes1\n\nA felperes képviselője: Lendvai és Szörényi Ügyvédi Iroda cím1\n\nAz alperes: alperes1\n\nAz alperes képviselője: Dr. Karuczka Zoltán Péter kamarai jogtanácsos\n\nA per tárgya: ajánlás hatályon kívül helyezése\n\nA felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél: alperes\n\nA másodfokú bíróság neve és a felülvizsgálni kért jogerős határozat száma:\n\nFővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.183/2024/8. számú ítélet\n\nAz elsőfokú bíróság neve és határozatának száma:\n\nFővárosi Törvényszék 28.P.22.248/2023/11. számú ítélet\n\nRendelkező rész\n\nA Kúria a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.\n\nA jogerős ítéletet hatályon kívül helyezi, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyja.\n\nKötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (százezer) forint együttes másodfokú perköltséget és felülvizsgálati eljárási költséget.\n\nKötelezi a felperest, hogy fizessen meg az esedékesség napjáig az államnak – az állami adó- és vámhatóság illetékbevételi számlájára – 70.000 (hetvenezer) forint meg nem fizetett felülvizsgálati eljárási illetéket. Az illetékfizetési kötelezettség e határozat jogerőre emelkedését követő 60. napon válik esedékessé.\n\nAz ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.\n\nIndokolás\n\nA felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás\n\n[1] A felperes perben nem álló ügyfelét (a továbbiakban: kérelmező) 2023. március 3-án egy online hirdetési felületen ismeretlen elkövetők hamis banki bejelentkezési felületre navigálták, ahol a kérelmező megadta a mobilbanki alkalmazás regisztrálásához szükséges adatait, majd jóváhagyta 1 forint átutalását a bankszámlaszám2 számlaszámra. A tranzakció megerősítéséről szóló SMS szövege (a továbbiakban: SMS₂) – melyet a kérelmező a mobilbanki regisztrációra vonatkozó SMS-eket (a továbbiakban: első/regisztrációra vonatkozó SMS-ek) követően kapott – a következő volt: „Utalás megerősítése…1271 számlán 1 HUF összeggel bankszámlaszám1 számlára. Kód: ****** Érvényes 13:01-ig Pénzintézet”. A kérelmező telefonszámára kiküldött SMS kóddal jóváhagyásra került az átutalás, és megtörtént az azzal összekapcsolt partnermentés is. Ezt követően az elkövetők további tizenegy átutalást kezdeményeztek a kérelmező bankszámlájáról az előzőek szerint már mentett partner részére összesen 1.731.056 forint összegben. Felmerült továbbá az utalásokkal 5.190 forint bankköltség. Az utóbbi tizenegy fizetési művelet jóváhagyásához, mivel már mentett partner részére történtek, nem volt szükség erős ügyfél-hitelesítésre.\n\n[2] A kérelmező a bankszámlájáról a jóváhagyása nélkül végrehajtott tizenegy fizetési művelet kapcsán, eredménytelen panaszeljárás után az alpereshez fordult a felperessel szemben fennálló jogvitájával.\n\n[3] Az alperes az A-PBT-A-8/2023 számú ajánlásában felhívta a felperest, hogy térítse meg a kérelmező részére az általa jóvá nem hagyott fizetési műveletből eredő 1.736.245 forintot, és állítsa helyre a fizetési számla tekintetében a megterhelés előtti állapotot. Indokolása szerint a kifogásolt tizenegy fizetési művelet a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (a továbbiakban: Pft.) 37. § (1) és (2) bekezdése alapján jóvá nem hagyott fizetési műveletnek minősül, ami a felek között nem volt vitás. A jogvita elbírálásánál a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdését, a 44. § (1) bekezdését, a 45. § (3) bekezdését tekintette irányadónak. Kiemelte, hogy a Pft. 55/C. § (1) bekezdés c) pontja alapján erős ügyfél-hitelesítést kell alkalmazni a megbízható kedvezményezett rögzítése esetén, melyet követően a megbízható partner részére további tranzakció teljesítése történhet már úgy is, hogy arra a pénzügyi szolgáltató nem alkalmaz külön feltételekhez kötött erős ügyfél-hitelesítést. Utalt az erős ügyfél-hitelesítés hiányával kapcsolatban az Európai Parlament és a Tanács 2015. november 15-i (EU) 2015/2366 irányelve (a továbbiakban: PSD2 irányelv) 74. cikk (2) bekezdésére. Az alperes álláspontja szerint külön kellett vizsgálni az ügyben a fizetési művelet és a partnermentés rögzítésének erős ügyfél-hitelesítéssel történő jóváhagyását. Az SMS₂-ben megküldött kód visszaírásával csak az 1 forint összegű tranzakció tekintetében valósult meg az erős ügyfél-hitelesítéssel történő jóváhagyás; az új partner megbízható kedvezményezettkénti felvételére vonatkozóan erre nem került sor, hiszen a jóváhagyó kódot tartalmazó SMS szövege ez utóbbi kapcsán semmilyen információt, utalást nem tartalmazott. Erre figyelemmel nem teljesültek ebben a körben a Bizottság 2017. november 27-i (EU) 2018/389 felhatalmazáson alapuló rendelete (a továbbiakban: SCAr.) 13. cikk (1) bekezdésében rögzítettek. A további tranzakciók tekintetében nem lehetett volna ezért alkalmazni az erős ügyfélhitelesítés alóli kivételszabályt [SCAr. 13. cikk (2) bekezdés]: a Pft. 55/C. § (1) bekezdés b) pontja szerint szükséges lett volna az erős ügyfél-hitelesítés elvégzése. Az ajánlás végső következtetése szerint a felperes nem támasztotta alá, hogy a vizsgált tranzakciók megvalósulása vonatkozásában a kérelmező súlyosan gondatlanul megszegte a Pft. 40. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét és a kár ezzel ok-okozati összefüggésben következett be, így a felperes a Pft. 45. § (3) bekezdése alapján nem mentesül a jóvá nem hagyott fizetési művelettel érintett összeg jóváírására vonatkozó kötelezettsége alól.\n\nA kereset és az alperes védekezése\n\n[4] A felperes keresetében az alperes fenti ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte.\n\n[5] Az alperes ellenkérelme a kereset elutasítására irányult.\n\nAz első- és a másodfokú bíróság határozata\n\n[6] Az elsőfokú bíróság ítéletével a keresetet elutasította.\n\n[7] A felperes fellebbezése folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, és az A-PBT-A-8/2023 számú ajánlást hatályon kívül helyezte.\n\n[8] A jogerős ítélet indokolásában az ítélőtábla elsők között azt rögzítette, hogy az alperes előtti eljárásban nem volt vitás a felek között, hogy a kérelmező által támadott átutalás jóvá nem hagyott fizetési műveletnek minősült. Nem volt vitás az sem, hogy a kár úgy következett be, hogy a csalók a kérelmező által rendelkezésükre bocsátott hitelesítési adatok, majd SMS számkód felhasználásával előbb másik, saját birtokukban lévő mobileszközre telepítették a felperes mobilalkalmazását, és ezt az eszközt regisztrálták a felperes rendszerében, majd ugyancsak a kérelmező által rendelkezésükre bocsátott SMS számkód felhasználásával 1 forint átutalása során megbízható partnerként regisztrálták egy érdekkörükbe tartozó személy bankszámláját.\n\n[9] Annak hangsúlyozásával, hogy nem volt ügydöntő jelentősége, hogy a felperes a partnerrögzítés során alkalmazott-e erős ügyfélhitelesítést, leszögezte a másodfokú bíróság, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése és a 40. § (1) bekezdése alkalmazásával a felperes felelősség alóli mentesüléséhez azt kellett vizsgálni, a fogyasztó az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította-e a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében, illetve hogy ezeket megadta-e arra jogosulatlan személy részére, és ha igen, ennek során terheli-e felróhatóság. Az ügyben a kérelmező megállapíthatóan megszegte a személyes hitelesítési adatai biztonságban tartására előírt kötelezettségét; ez a mulasztása azonban kizárólag akkor jelentett egyben a felperes mentesülését eredményező súlyos gondatlanságot is, ha a kérelmező nem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította az említett körben.\n\n[10] Az átlagfogyasztó mércéjén keresztül megítélendő fogyasztó magatartásának vizsgálatához a másodfokú bíróság a következő körülményeket értékelte: kiemelte elsőként, hogy a fogyasztónak tisztában kellett lennie, hogy pénzátutalás fogadásához szükségtelen bármely intézkedés a számláját vezető pénzintézetnél, így nem szükséges az internetes banki felületre történő belépése, és ott a hitelesítési adatainak megadása sem; a vevő számára elegendő megadnia a számláját vezető pénzintézet nevét és számlaszámát. Rámutatott továbbá, hogy az online csalásokra vonatkozó széles körben ismert figyelemfelhívásokra tekintettel általában elvárható az átlagfogyasztótól, és az adott helyzetben elvárható volt a kérelmezőtől is, hogy online bankolás során fokozott körültekintést tanúsítson az internetbank felületére történő belépéskor, a megbízások kezdeményezéséhez szükséges biztonsági adatai megadásakor. Bár az nem volt elvárható, hogy felismerje, hogy nem az online apróhirdetési portál felületére, illetve nem a felperes internetbanki platformjára navigál, hanem egy ezekhez megtévesztésig hasonló felületre, és az ott közölt utasítások teljesítése kapcsán sem volt megállapítható az elvárható magatartás sérelme, az elvárható lett volna az adott helyzetben a fogyasztótól, hogy a pénzintézet által megküldött sms tartalmát gondosan elolvassa. A másodfokú bíróság szerint, amennyiben a fogyasztó ez utóbbi kötelezettségét teljesítette volna, észlelhette volna, hogy a felperes az első sms-t a mobilalkalmazás regisztrációjához küldte, a második sms-t 1 forint átutalásához kapcsolódóan, és megállapíthatta volna, hogy olyan internetbanki műveletek vannak folyamatban, amelyeket nem ő kezdeményezett. Ez esetben pedig az is elvárható volt, hogy az online banki műveletet megszakítsa.\n\n[11] A kérelmező magatartása eredményeként – hogy elmulasztotta az sms-ek tartalmának maradéktalan megismerését, az adathalász felületen megadta azokat a biztonsági adatokat, amelyekkel az elkövetők a mobilalkalmazásban új mobileszközt regisztrálhattak, majd egy hozzájuk köthető számlát megbízható partnerként jelölhettek meg – vált lehetővé az elkövető számára, hogy a fogyasztó számláján jóváhagyása nélkül átutalást kezdeményezzen, miáltal megállapíthatónak találta a másodfokú bíróság, hogy a fogyasztó súlyosan gondatlan magatartást tanúsított a károkozás során. Mindez egyben azt is jelentette, hogy a felperes a Pft. 45. § (3) bekezdése alapján mentesül a Pft. 44. § (1) bekezdés a) pontja szerinti megtérítési kötelezettség alól.\n\nFelülvizsgálati kérelem, ellenkérelem\n\n[12] A jogerős ítélettel szemben az alperes nyújtott be felülvizsgálati kérelmet, egyben a felülvizsgálat engedélyezésére irányuló kérelmet.\n\n[13] Felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és elsődlegesen – tartalma szerint – az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását, másodlagosan a másodfokú bíróság utasítását kérte új eljárásra és új határozat hozatalára.\n\n[14] Arra hivatkozott, hogy a jogerős ítélet a Pft. 44. § (1) bekezdésétbe, 45. § (3) bekezdésébe, továbbá a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 346. § (4) és (5) bekezdésébe ütközően jogszabálysértő.\n\n[15] Előadta, hogy a fogyasztó súlyosan gondatlan magatartásának megítélésében a másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott. Állította, hogy a felperes nem bizonyította a kérelmező súlyosan gondatlan eljárását. A kérelmező nem láthatta előre a szóban forgó fizetési művelet bekövetkeztét, így e tranzakció körében nem állhat fenn a súlyos gondatlansága.\n\n[16] Rámutatott, hogy az online csalások nagy száma önmagában kizárja a károsultak (szándékosságot súroló) súlyos gondatlanságát, az átlagfogyasztó ugyanis nem ismerheti fel és nem is kell felismernie, hogy adathalász csalás áldozatává válik. Nem vitatta a másodfokú bíróságnak azt az álláspontját, hogy a felperes mentesüléséhez azt kellett vizsgálni, a fogyasztó az adott helyzetben elvárható magatartást tanúsított-e személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében, illetve ezeket megadta-e arra jogosulatlan személy részére, és ha igen, ennek során terheli-e felróhatóság. Fenntartotta azonban, hogy a felperes nem támasztotta alá, hogy a tranzakció megvalósulása vonatkozásában a kérelmező súlyosan gondatlanul megszegte a Pft. 40. § (1) bekezdésében foglalt kötelezettségét és a kár ezzel okozati összefüggésben következett be.\n\n[17] Kifejtette, hogy a Pft. rendelkezései alapján az eset összes körülményét értékelve személyre szabottan kell megállapítani, hogy az adott kérelmező magatartása súlyosan gondatlannak minősül-e. A bírói gyakorlat szerint a súlyos gondatlanság az adott helyzetben elvárható gondos magatartás feltűnő elhanyagolása, az elemi biztonsági intézkedések olyan szintű elmulasztása, amely már a szándékosság, az eredmény kívánása. A másodfokú bíróság döntésével szemben, amely két körülményt értékelt – egyrészt azt, hogy pénzátutalás fogadásához nem szükséges az internetes banki felületre történő belépés és ott hitelesítési adatok megadása, másrészt hogy elvárható, hogy a fogyasztó a neki megküldött sms-ek tartalmát gondosan elolvassa és felismerje, hogy olyan banki műveletek vannak folyamatban, amelyeket nem ő kezdeményezett – rámutatott, hogy a kérdéses sms-eknek minden olyan releváns információt tartalmazniuk kell, amely alapján egy átlagos fogyasztó ellenőrizni tudja az általa kezdeményezett, illetve a kapott üzenetben szereplő művelet azonosságát. Jelen esetben, ha a fogyasztó el is olvasta és értelmezte a felperes által megküldött sms-ek tartalmát, az utolsóként kapott sms-ből nem következtethetett arra, hogy az abban írt kód megadásával a csaló által regisztrált eszközön keresztül olyan partnermentés kezdeményezhető, amelyből kára következhet be egy későbbi, jóvá nem hagyott fizetési művelet miatt. Az eset összes körülménye körében az sms tartalmát és azt is értékelni kell, hogy a kérelmező milyen internetes felületen tartózkodott, amikor csalás áldozata lett. A felperes nem adta annak magyarázatát, hogy a kérelmezőnek honnan kellett volna felismernie, hogy egy adathalász oldalon, és nem a felperes hivatalos bejelentkezési oldalán van. Álláspontja szerint már pusztán abból, hogy a történteket nem lehet teljeskörűen rekonstruálni, arra a következtetésre kell jutni, hogy nem állapítható meg súlyos gondatlanság, mert lehetetlen az eset összes körülményét értékelni. Nem alapozza meg a kérelmező súlyos gondatlanságát önmagában az a tény, hogy a bank felületére hasonlító oldalra lépve a banktól kapott azonosító adatokat és sms kódot felhasználva csalás áldozata lett. Ha a belépési kísérlet során a kérelmező a saját bankjától kap sms-t, joggal vonhatja le azt a következtetést, hogy a saját bankja internetes felületén jár.\n\n[18] A másodfokú bíróság a rendelkezésre álló bizonyítékok kirívóan okszerűtlen értékelésével nem vette figyelembe az sms teljes tartalmát, és azt sem, hogy megállapítható-e, a kérelmező pontosan milyen internetes felületen tartózkodott. A jogerős ítélet álláspontjával szemben hangsúlyozta, hogy a felperes is széles körben hirdeti az ún. fizetési kérelem szolgáltatását, amelyre figyelemmel az sem életszerűtlen, hogy az eladó a neki járó vételár megfizetésével összefüggésben lépjen be az online bankjába.\n\n[19] A jogerős ítélet indokolásának hiányosságát amiatt állította, mert nem tartalmazza teljeskörűen a felperes fellebbezésében előadott nyilatkozatát, illetve mert nem foglalt állást a felperes vizsgált felelősségének objektív vagy szubjektív jellegéről, és arról sem, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése objektív és egyértelmű meghatározását adja-e a súlyosan gondatlan kötelezettségszegés egyik fajtájának.\n\n[20] A felperes felülvizsgálati ellenkérelme a jogerős ítélet hatályban fenntartására irányult. Egyetértett a jogerős ítélet indokaival. A felülvizsgálati kérelemmel kapcsolatban rámutatott, hogy az tévesen a Pft. 44. § (1) bekezdésén alapuló objektív felelősségre hivatkozik, noha a perbeli tényállás helyesen a Pft. 45. § (1) és (3) bekezdése alapján bírálandó el. Megjegyezte továbbá, hogy az online csalások számára utalás meg nem engedett új tényállítás a felülvizsgálati kérelemben, illetve hogy a felülvizsgálati kérelem valójában a bizonyítékok felülmérlegelésére irányul.\n\n[21] A Kúria a felülvizsgálati eljárást felfüggesztette a Kúria Pfv.I.20.685/2024/5. számú határozatától való eltérés érdekében előterjesztett előzetes döntéshozatali indítvánnyal megindult Jpe.IV.60.032/2025. számú jogegységi eljárás befejezéséig, majd a Kúria Jogegységi Tanácsának a súlyos gondatlanság polgári jogi fogalmának a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénnyel összefüggő értelmezéséről hozott 1/2026. JEH határozata (a továbbiakban: JEH határozat) alapján a felülvizsgálati eljárást folytatta.\n\n[22] A felperes 2026. szeptember 22-én kérte az Európai Unió Bírósága (a továbbiakban: EUB) előzetes döntéshozatali eljárásának kezdeményezését, annak vizsgálatára, hogy a PSD2 irányelv súlyos gondatlanságra vonatkozó felelősségi szabálya önálló, a tagállami bíróságok által egységesen értelemzendő felelősségi szabály, avagy a tagállami autonómia körébe tartozik a súlyos gondatlanság fogalmának tartalmi meghatározása; továbbá hogy a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) biztosítási szerződésekre vonatkozó, a szubjektív, illetve a károkozásra vonatkozó tudattartalmat vizsgáló tesztjének alkalmazása összhangban van-e a PSD2 irányelv (72) preambulumbekezdésével, 74. cikk (1) bekezdésével, 69. cikk (1)-(2) bekezdésével; a károkozást szinte kívánó tudattartalom bizonyításának elvárása pedig a PSD2 irányelv 74. cikk (1) bekezdésében felállított felelősségi rendszer pénzügyi szolgáltató és fizető fél közötti egyensúly megteremtésére irányuló szándékával.\n\nA Kúria döntése és jogi indokai\n\n[23] A Kúria elsőként a felülvizsgálati eljárás alatt előterjesztett előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelem kapcsán rögzíti a következőket. Az EUMSZ 267. cikk (2) bekezdése alapján előzetes döntéshozatali eljárás a jogvita eldöntéséhez szükséges uniós jogkérdés vonatkozásában indítványozható. Nemcsak akkor nincs helye előzetes döntéshozatali eljárásnak, ha a hivatkozott uniós rendelkezést az EUB már értelmezte, vagy az uniós jog helyes értelmezése annyira nyilvánvaló, hogy azzal kapcsolatban észszerű kétség nem merül fel, de nem kezdeményezhető előzetes döntéshozatali eljárás abban a jelen ügyben jelentőséggel bíró esetben sem, ha a felmerülő jogkérdés nem releváns az ügy elbírálása szempontjából (C-283/81. számú CILFIT ítélet 21. pont).\n\n[24] Jelen felülvizsgálati ügy kereteire, a felülvizsgálati eljárásban vizsgálható jogszabálysértésekre és a tényállás felülvizsgálati eljárásban is irányadó, az uniós jog értelmezésének szükségességét fel nem vető – a következőkben részletezett – elemeire tekintettel nem volt indokolt a PSD2 irányelv további értelmezése, ezért a Kúria elutasította a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmét [Pp. 130. § (3) bekezdés].\n\n[25] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 423. § (1) bekezdése szerint az alperes felülvizsgálati kérelmének keretei között vizsgálta felül, és azt az abban megjelölt okból az alábbiak szerint jogszabálysértőnek találta.\n\n[26] A felülvizsgálati kérelem érvelésével szemben nem merült fel a jogerős ítélet eredményeként az indokolási kötelezettség megsértése [Pp. 346. § (4) és (5) bekezdés]. A másodfokú bíróság a sérelmezett körben – a felperes fellebbezésének értékelését és a Pft. ügyben irányadó szabályának értelmezését illetően is – kifejtette a döntésének indokait. Megjelölte határozatának indokolásában, hogy melyek azok a szempontok a Pft. adott szabálya és az ott írt feltételrendszer értelmezése, valamint az ítélőtábla által eszerint relevánsnak talált tényállási elemek kapcsán, amelyeket végső jogi következtetéséhez figyelembe vett. Utal egyben a Kúria az Alkotmánybíróság gyakorlatára is, amely szerint az indokolási kötelezettség alkotmányos követelménye azt a minimális elvárást fogalmazza meg a bírói döntésekkel szemben, hogy a bíróság az eljárásban szereplő feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kell kellő alapossággal megvizsgálja, valamint annak értékeléséről határozatában számot adnia. Az indokolt hatósági döntéshez való jog viszont nem jelenti azt, hogy az ügyben eljáró bíróságot a felek valamennyi érvelése tekintetében részletes indokolási kötelezettség terhelné [7/2013. (III. 1.) AB határozat].\n\n[27] A felülvizsgálati kérelem további, a Pft. 44. § (1) bekezdésének és 45. § (3) bekezdésének megsértésére vonatkozó hivatkozását tekintve a Kúria leszögezi, hogy az alperes ugyan utalt ezzel összefüggésben arra is, hogy a másodfokú bíróság a bizonyítékok egybevetése és értékelése során kirívóan okszerűtlen következtetésre jutott, azonban valójában, az általa szövegesen kifejtett indokok szerint nem az ítélőtábla bizonyítékértékelő munkáját, hanem a megjelölt anyagi jogszabályi rendelkezések téves értelmezése – a súlyos gondatlanság fogalmának helytelen kitöltése – miatt a jogerős ítélet ebből következő téves jogi álláspontját támadta.\n\n[28] A Pft. ügyben irányadó – a jogerős ítélet szerint a másodfokú bíróság által is alkalmazott – rendelkezései közül a törvény 40. § (1) bekezdése az ügyfél kötelezettségeként azt írja elő, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és az annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítsa. A Pft. 45. § (3) bekezdése pedig arra az esetre teszi lehetővé a pénzforgalmi szolgáltató mentesülését az (1) bekezdésben meghatározott, a jóvá nem hagyott fizetési művelet teljesítése esetén a fizető fél fizetési számlájának helyreállítására és a jóvá nem hagyott fizetési művelet összegének megtérítésére vonatkozó kötelezettsége alól, ha a kárt a fizető fél a Pft. 40. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettségeinek súlyosan gondatlan megszegésével okozta.\n\n[29] A Kúria a már hivatkozott JEH határozatban – a felülvizsgálati eljárásban is irányadó, kötelező tartalommal – értelmezte a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénnyel összefüggésben a súlyos gondatlanság polgári jogi fogalmát {a határozat indokolásából kitűnően a PSD2 irányelv [72] preambulumbekezdésében írt értékelési szempontokra is kiterjedően} [Alaptörvény 25. cikk (3) bekezdés, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény (Bszi.) 42. § (1) bekezdés].\n\n[30] A JEH határozat szerint a Pft. 45. § (3) bekezdése alkalmazásában úgy kell értelmezni a súlyos gondatlanság fogalmát, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményével, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolása valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége.\n\n[31] Egyértelműen állást foglalt a JEH határozat abban, hogy mivel a Pft. a szándékosság és a súlyos gondatlanság fogalmát nem az adott jogviszony zsinórmértékeként, hanem a jogviszonyra irányadó magatartási szabályokat megszegő ügyfél tudattartalmának vizsgálata körében határozza meg, azaz a felróható kötelezettségszegéssel és az egyedül arra vonatkozó tipizált és objektivizált elvárási mércével szemben a szubjektív jellegű felelősségi kategóriák, a szándékosság és a súlyos gondatlanság megítélésénél az adott személy tudattartalmának van jelentősége. Ebből következően mindig az eset összes körülményét mérlegelve lehet eldönteni azt, hogy az adott magatartás súlyosan gondatlannak minősül-e. A mércét mindig a konkrét személyhez – és nem egy tipizált személyhez – kell viszonyítani. A súlyos gondatlanságot a kár bekövetkezéshez való viszonyban kell értékelni: megállapíthatóságához a hátrányos következmények tekintetében kell fennállnia az ügyfél nagyfokú közömbösségének, felelőtlenségének, amely már közel áll a szándékossághoz {JEH határozat [63], [64], [73] bekezdés}.\n\n[32] Utal a Kúria a JEH határozat eredményeként továbbra is irányadó Pfv.I.20.685/2024/5. számú határozatra, melyben a Kúria úgy foglalt állást a pénzforgalmi szolgáltató mentesülésének kettős feltételéről, hogy csupán az egyik – de a mentesüléshez önmagában nem elégséges – feltétel az, hogy az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében nem az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsította. További szükséges feltétele a pénzforgalmi szolgáltató mentesülésének, hogy az ügyfél előző kötelezettségszegése súlyosan gondatlannak minősüljön a kár okozása szempontjából.\n\n[33] Az előzőeket jelen ügyre konkretizálva megállapította a Kúria, hogy a másodfokon eljárt bíróság az ügyfél gondatlannak minősített eljárását nem a kár bekövetkezéséhez való viszonyban értékelte; tévesen nem különítette el a kötelezettségszegést – az adott helyzetben általában elvárható magatartás tanúsításának elmulasztását a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatok biztonságban tartása érdekében [Pft. 40. § (1) bekezdés] – és annak a súlyos gondatlanság szerinti értékelését a kár okozása szempontjából [Pft. 45. § (3) bekezdés]. Ebből következően a Pft. 45. § (3) bekezdésének téves értelmezésével értékelte súlyosan gondatlannak az ítélőtábla az ügyfél vizsgált magatartását amiatt, hogy az az ügyfél által kezdeményezett tranzakció vonatkozásában nem felelt meg az adott helyzetben általában elvárható magatartás követelményének.\n\n[34] Kiemeli a Kúria az ügyet specializáló tényállási elemek közül, hogy a konkrét esetben az alperes eljárását kezdeményező ügyfél kára nem azzal következett be, hogy a felperestől kapott SMS üzenet kapcsán megadta a személyes hitelesítési adatait és jóváhagyott átutalási megbízást 1 forint átutalására (ez utóbbira a szándéka kiterjedt). Az ügyfél tudata és akarata nem terjedt viszont ki arra a további műveletre – a partnerrögzítésre –, amellyel lehetővé vált az elkövető számára a későbbi többszörös, az ügyfél külön jóváhagyását már nem igénylő átutalási tranzakciók indítása.\n\n[35] A megbízható partner rögzítésére – amely módot adott a későbbi, az ügyfél kárát előidéző átutalásokra – úgy került sor, hogy a felperes az ügyfélnek küldött SMS üzenetben (SMS₂) nem hívta fel az ügyfél figyelmét a partner megbízható partnerként való rögzítésére. Az ügyfél számára semmilyen adat nem mutatott arra, hogy partnermentésre is sor kerül, és hogy ezzel a továbbiakban a rögzített partner tekintetében nem alkalmazza a felperes az ügyfélazonosítás általános módját, az erős ügyfél-hitelesítést. Az ügyfél kárát az idézte elő, hogy nemcsak jóváhagyása, de tudomása nélkül kezdeményezhetett az elkövető a sikeres partnerrögzítést követően további utalásokat. Az így végrehajtott tizenegy tranzakcióval összesen 1.731.056 forint került átutalásra az ügyfél bankszámlájáról, és felmerült 5.190 forint bankköltség.\n\n[36] Az ügyfelet az előzőekben ismertetett körülmények között – a felperestől kapott SMS hiányos tartalmára tekintettel – nem terhelte súlyos gondatlanság az általa nem kezdeményezett és jóvá sem hagyott partnerrögzítés vonatkozásában, ezért nem volt megállapítható a súlyos gondatlansága az ismertetett károsodáshoz vezető okfolyamatban. A felperes ezáltal nem mentesült az ügyfél által jóvá nem hagyott partnerrögzítést követő, ugyancsak jóvá nem hagyott fizetési műveletekből eredő kár vonatkozásában a Pft. 44. § (1) bekezdésében meghatározottaktól.\n\n[37] Az ítélőtábla a Pft. 45. § (3) bekezdésének téves értelmezésével következtetett a felperes felelősség alóli mentesülésére.\n\n[38] A kifejtettekre tekintettel a Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 424. § (3) bekezdése alapján hatályon kívül helyezte, és az elsőfokú ítéletet helybenhagyta.\n\n[39] A felülvizsgálati kérelem eredményessége folytán a felperes – az elsőfokú ítéletben foglalt elsőfokú perköltségen túl – köteles megfizetni az alperesnek a másodfokú és a felülvizsgálati eljárásban felmerült jogtanácsosi munkadíjból álló eljárási költségét is, melyről a Kúria – a felszámított mértékben – a Pp. 82. § (1) és (2) bekezdése, 83. § (1) bekezdése, illetve a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) és (5) bekezdése alapján rendelkezett.\n\n[40] Az alperes teljes személyes illetékmentességére figyelemmel le nem rótt felülvizsgálati eljárási illeték viseléséről a Kúria a Pp. 96. § (1) bekezdés a) pontján, 101. § (1) bekezdésén, 102. § (1) bekezdésén túlmenően a 30/2017. (XII. 27.) IM rendeletnek a 26/2022. (XII. 6.) IM rendelettel módosított 3. § (2) bekezdése szerint is rendelkezett. A fizetendő eljárási illeték kapcsán a Kúria egyben a következőkről tájékoztatja a felperest: az illetéket az Állami Adó- és Vámhivatal 10032000-01070044-09060018 számú illetékbevételi számlájára kell megfizetni; az illeték megfizetése e határozat jogerőre emelkedésétől számított 60. napon válik esedékessé; a megfizetés során közleményként kell feltüntetni a Kúria megnevezését, a Kúria e határozatának ügyszámát és a fizetésre kötelezett felperes adóazonosító számát. Figyelmezteti a Kúria a felperest, hogy amennyiben az illetéket annak esedékességekor nem fizeti meg, az adózás rendjéről szóló törvény rendelkezései szerinti késedelmi pótlékot kell fizetnie.\n\n[41] A Kúria a felülvizsgálati kérelmet tárgyaláson bírálta el.\n\n[42] Az ítélet ellen a Pp. 407. § (1) bekezdés d) pontja alapján nincs helye felülvizsgálatnak.\n\nA határozat elvi tartalma\n\nA Pft. 45. § (3) bekezdésének alkalmazása a súlyos gondatlanság megállapíthatóságához a hátrányos következmények tekintetében kell fennállnia az ügyfél nagyfokú közömbösségének, felelőtlenségének.\n\nBudapest, 2026. szeptember 22.\n\nDr. Farkas Attila s.k. a tanács elnöke, Dr. Gáspár Mónika s.k. előadó bíró, Dr. Bajnok István s.k. bíró, Salamonné dr. Piltz Judit s.k. bíró, Dr. Zumbók Péter s.k. bíró","changes":[]}