{"check":null,"uid":"68f11b40fa94cd12","title":"Ítélet a NAIH/2019/3107 sz. ügyben (Fővárosi Törvényszék 106.K.700.570/2019/24.)","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Орган по защите данных Венгрии (NAIH)","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд рассмотрел жалобу банка на административный акт органа по защите данных Венгрии, который установил нарушение банком норм защиты персональных данных при проведении тестов соответствия клиентов требованиям для предоставления инвестиционных услуг. Банк был признан виновным в неправомерном сборе и обработке персональных данных клиентов, которые не запрашивали инвестиционные консультации или управление портфелем. Суд подтвердил законность административного акта и обязал банк выплатить штраф за незаконную обработку данных и возместить судебные расходы.","snippet":"","topics":["Персональные данные","Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"status":"ok","error":"","text_len":79192,"versions":1,"url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=341:itelet-a-naih-2019-3107-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-106-k-700-570-2019-24","first_seen":"2026-09-12","last_checked":"2026-09-17 02:26","relevance":"hit","score":229,"query":"","source_key":"naih_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":229,"topics":["Персональные данные","Авторское право и цифровой контент"],"need_body":5,"authorities":[{"kind":"орган","name":"NAIH","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"GDPR","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"2016/679","topic":"Персональные данные"}],"evidence":[{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":290,"ctx":"ca 6.) a felperes képviselője: kpmg legal tóásó ügyvédi iroda (eljar: az alperes: nemzeti adatvédelmi és információsszabadság hatóság (1125 budapest, szilágyi erzsébet fasor 22/c.) az alperes","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":529,"ctx":"oda  (eljár: d-$. dudás gábor jános ügyvéd, 1036 budapest, lajos utca 66.)  a per tárgya: adatvédelmi ügyben hozott, naih/2019/3107/7. számú közigazgatási határozat jogszerűségének vizsgálata","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatkezel","weak":false,"pos":3891,"ctx":"apján hivatalból vizsgálatot indított a felperes mifid-tesztekkel \" kapcsolatos általános adatkezelési gyakorlatának vizsgálatára naih/2018/6739/v. ügyszámon. az alperes a hivatalból indított","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":4070,"ctx":"ból indított vizsgálatot 2019. március 26. napján lezárta és ezzel egyidejűleg hivatalból adatvédelmi hatósági eljárást indított a felperes befektetési szolgáltatási tevékenysége során alkalm","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatkezel","weak":false,"pos":4239,"ctx":"ékenysége során alkalmazott megfelelési és alkalmassági tesztekkel összefüggésben végzett adatkezelésének az általános adatvédelmi rendeletben (az európai parlament és a tanács 2016/679 rendelete","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":4268,"ctx":"egfelelési és alkalmassági tesztekkel összefüggésben végzett adatkezelésének az általános adatvédelmi rendeletben (az európai parlament és a tanács 2016/679 rendelete a természetes személyekn","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":14326,"ctx":"olgáltatások teljesítéséhez. ennek kapcsán megállapította, ahhoz, hogy a személyes adatok szerződéses jogalapra hivatkozással kezelhetők legyenek, elengedhetetlen, hogy a szerződés teljesítésének célja","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":14509,"ctx":"ljesítésének célja és az adatok kezelése között közvetlen és objektív kapcsolat legyen. a szerződés jogalapja nem alkalmazható olyan esetben, amikor az adatkezelésre valójában nem a szerződés, hanem","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":32354,"ctx":"adatkezelésre, és nem az ügyféllel létrejött szerződés teljesítése érdekében, és ezért a szerződéses jogalap nem alkalmazható, hiszen a két kötelezettség egymástól nem választható el. mivel a szerző","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":45023,"ctx":"zott adatvédelmi munkacsoport 6/2014. számú véleményére, amely akként fogalmazott, hogy a szerződéses jogalapot szigorúan kell értelmezni. a jogalap nem alkalmazható olyan helyzetekre, ahol az adatkeze","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":45314,"ctx":"n az érintettre erőlteti. fenntartotta, hogy kizárólag azok a személyes adatok kezelhetők szerződéses jogalapon, melyek elengedhetetlenek a szerződés teljesítéséhez. e körbe nem sorolhatók a megfelelés","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"NAIH","weak":false,"pos":9,"ctx":"Ítélet a NAIH/2019/3107 sz. ügyben (Fővárosi Törvényszék 106.K.700.570/2019/24.) [1]  A DOKUMENTUMOT  E","zone":"орган","weight":3},{"topic":"Персональные данные","term":"GDPR","weak":false,"pos":4626,"ctx":"ad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, a továbbiakban: GDPR) foglalt előírásoknak való megfelelés vizsgálatára. Az alperes a 2019. november 15. napjá","zone":"акт","weight":0},{"topic":"Персональные данные","term":"2016/679","weak":false,"pos":4407,"ctx":"tt adatkezelésének az általános adatvédelmi rendeletben (az Európai Parlament és a Tanács 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése tekintetében történő véd","zone":"акт","weight":0}],"dropped":[{"topic":"Цифровая идентификация и госуслуги","term":"elektronikus aláír","weak":false,"pos":21,"ctx":"[1]  a dokumentumot  elektronikus aláírással látta el:  fővárosi törvényszék  3  fővárosi törvényszék  az ügy száma: 106.k.700.570/201","why":"одиночное упоминание (нужно 5)"}]},"last_changed":"2026-09-12","meta":{"fileId":"341","slug":"itelet-a-naih-2019-3107-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-106-k-700-570-2019-24","ocr":"tesseract:hun"},"source_url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=341:itelet-a-naih-2019-3107-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-106-k-700-570-2019-24","text":"[1]\n\nA DOKUMENTUMOT\n\nELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL LÁTTA EL:\n\nFŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK\n\n3\n\nFővárosi Törvényszék\n\nAz ügy száma: 106.K.700.570/2019/24.\nA felperes: Raiffeisen Bank Zrt.\n(1054 Budapest, Akadémia utca 6.)\nA felperes képviselője: KPMG Legal Tóásó Ügyvédi Iroda\n(eljar:\nAz alperes: Nemzeti Adatvédelmi és Információsszabadság\nHatóság\n(1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.)\nAz alperes képviselője: Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda\n\n(eljár: d-$. Dudás Gábor János ügyvéd,\n1036 Budapest, Lajos utca 66.)\n\nA per tárgya: adatvédelmi ügyben hozott, NAIH/2019/3107/7.\nszámú közigazgatási határozat jogszerűségének\nvizsgálata\n\nÍtélet:\nA Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.\n\nKötelezi a felperest, hogy 15 nap alatt fizessen meg az alperesnek 100 000 (Százezer) forint\nperköltséget, valamint az államnak — az illetékügyekben eljáró hatóság külön felhívására —\n30 000 (Harmincezer) forint feljegyzett kereseti illetéket.\n\nAz ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.\nIndokolás\nA döntés alapjául szolgáló tényállás\n\nA felperesi pénzintézet befektetési szolgáltatási tevékenységet is végez, melynek kapcsán a\nbefektetési vállalkozásokról és az árutőzsdei szolgáltatókról, valamint az általuk végezhető\ntevékenységek szabályairól szóló 2007. évi CXXXVII. törvény (a továbbiakban: Bszt.)\nhatálya alá tartozik. A felperes a befektetési szolgáltatások igénybevételéhez kötelezővé tette\nminden ügyfél számára a Bszt. 45. § (1) bekezdése szerinti megfelelési teszt kitöltését. A\nmegfelelési tesztben a felperes felméri az ügyfél által ismert szolgáltatásokat, ügyleteket és\npénzügyi eszközöket, vizsgálja az ügyfél által korábban végrehajtott ügyletek jellemzőit,\nmegvizsgálja, hogy az ügyfél rendelkezik-e releváns pénzügyi ismeretekkel, szakmai\ntapasztalattal. A Bszt. 44. §-a szerinti alkalmassági teszt kitöltését a felperes arra az esetre\ntette kötelezővé ügyfelei számára, ha olyan szerződést kötnek a felperessel, melynek alapján\njogosulttá válnak befektetési tanácsadási, vagy portfóliókezelési szolgáltatás igénybevételére.\nAz alkalmassági tesztben a felperes felméri az ügyfél befektetési céljait, kockázatviselési\n\níg\n\n[2]\n\n[3]\n\n[4]\n\n[5]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n2\n\nhajlandóságát, pénzügyi helyzetét, veszteségviselő képességét, valamint tapasztalatait és\nismereteit a szolgáltatásokkal és termékekkel kapcsolatban, ideértve a kockázatok\nmegértésének és értékelésének képességét is. A felperes a befektetési szolgáltatások\nnyújtására elsőként keretszerződést köt az ügyfeleivel, melynek alapján az ügyfél a\nkeretszerződésbe tartozó bármely szolgáltatást igényelheti egyoldalú jognyilatkozattal. A\nmegfelelési és alkalmassági tesztek a keretszerződés részét képezik, azokat az ügyfelek a\nkeretszerződés megkötésekor töltik ki.\n\nA felperes a befektetési szolgáltatást igénybe vevő lakossági ügyfeleit — alapvetően\njövedelmi, illetve vagyoni viszonyaik alapján — három csoportba sorolja: mass, prémium és\nprivate kategóriába. A felperes a mass ügyfélcsoport részére nem nyújt sem befektetési\ntanácsadási, sem portfóliókezelési szolgáltatást, a mass ügyfelekkel ezért csak a megfelelési\ntesztet tölteti ki. A prémium vagy private ügyfelek részére a felperes befektetési tanácsadással\nés anélkül is nyújt befektetési szolgáltatást, kizárólag non-advisory szolgáltatás nyújtására\nazonban nem köt szerződést ezen ügyfelekkel. A prémium és private ügyfelekkel kötött\nkeretszerződés automatikusan elérhetővé teszi részükre az advisory szolgáltatás\nigénybevételét, ezért a felperes e két ügyfélkör esetében kötelezővé teszi az alkalmassági teszt\n\nkitöltését is. A felperes mintegy prémium és mintegy private ügyfele közül 2018.\njanuár 3-a és 2019. július 26-a között . prémium és private ügyfél nem kötött\nadvisory tranzakciót.\n\nAz alperesi hatóság 2018. november 28. napján hivatalból vizsgálatot indított a felperes\nMiFID-tesztekkel \" kapcsolatos általános adatkezelési gyakorlatának vizsgálatára\nNAIH/2018/6739/V. ügyszámon. Az alperes a hivatalból indított vizsgálatot 2019. március\n26. napján lezárta és ezzel egyidejűleg hivatalból adatvédelmi hatósági eljárást indított a\nfelperes befektetési szolgáltatási tevékenysége során alkalmazott megfelelési és alkalmassági\ntesztekkel összefüggésben végzett adatkezelésének az általános adatvédelmi rendeletben (az\nEurópai Parlament és a Tanács 2016/679 rendelete a természetes személyeknek a személyes\nadatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról,\nvalamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről, a továbbiakban: GDPR) foglalt\nelőírásoknak való megfelelés vizsgálatára.\nAz alperes a 2019. november 15. napján kelt, NAIH/2019/3107/7. számú határozatának I.\nrészében megállapította, hogy a felperes jogalap nélkül kezeli a kizárólag non-advisory\nszolgáltatást igénybe vevő prémium és private ügyfelek által az alkalmassági tesztben\nmegadott személyes adatokat, továbbá nem nyújt megfelelő tájékoztatást a MiFID\nkérdőívekben felvett személyes adatok kezeléséről. A határozat II. részében utasította a\nfelperest, hogy a határozat véglegessé válásától számított 60 napon belül törölje azon\nprémium és private ügyfelek alkalmassági tesztben megadott személyes adatait, akik nem\nvesznek igénybe a felperestől befektetési tanácsadási, vagy portfóliókezelési szolgáltatást, és\nalakítsa át a tájékoztatási gyakorlatát olyan módon, hogy az megfeleljen a GDPR 12. és 13.\ncikkeiben foglalt követelményeknek. A határozat III. részében a jogellenes adatkezelés miatt a\nfelperest 25 millió forint adatvédelmi bírság megfizetésére kötelezte, a IV. részben pedig\nelrendelte a határozatnak a felperes azonosító adatainak közzétételével történő nyilvánosságra\nhozatalát.\nA határozat indokolásában rögzítette, hogy a Bszt. 44. § (1) bekezdése alapján befektetési\ntanácsadás nyújtása, vagy portfóliókezelés hiányában az alkalmassági tesztben megadott\nszemélyes adatok kezelése nem jogi kötelezettsége a felperesnek. Megjegyezte, hogy az\nügyfélbesorolás, valamint a befektető alapú és befektetés alapú tanácsadás irányelveiről szóló,\nszámú vezérigazgatói utasítás B.3.1. pontja a befektetési tanácsadási és\nportfólió kezelési szolgáltatást igénybe nem vevő ügyfelek számára csak a megfelelési teszt\nkitöltését írja elő. Ennek alapján a vezérigazgatói utasítás nem ügyfélkategóriák alapján\n\n[6]\n\n[7]\n\n[8]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n3\n\nhatárolja el, hogy kinek kell megfelelési, illetve alkalmassági tesztet kitöltenie, hanem annak\nalapján, hogy az ügyfél milyen szolgáltatást vesz igénybe.\n\nA felperes jogos érdekén alapuló adatkezelés vizsgálata során rögzítette, hogy az\nérdekmérlegelési teszt 2019. január 2-án kelt, a vizsgált időszakra, 2018. május 25. és 2019.\njanuár 2. közötti időszakra a felperes nem nyújtott be érdekmérlegelési tesztet. A felperes az\nérdekmérlegelési tesztben az adatkezelés három célját nevezte meg, mint jogos érdeket. Ezek:\na jogi kötelezettségek teljesítése, a befektetők, ügyfelek védelme, illetve a bank prudens\nműködése.\n\nMegállapította, hogy a jogszabályi követelményeknek való megfelelés körében a felperes a\nBszt. 44-46. §-aira, illetve a Bszt. 17/A. §-a szerinti célpiac meghatározási kötelezettségére,\nmíg az állásfoglalásoknak való megfelelés körében a 10/2019. (IV. 15.) és a 25/2018. (VII. 5.)\nszámú MNB ajánlások, valamint az Európai Értékpapírpiaci Hatóság (ESMA) 35-43-620 és\n35-43-1163 számú ajánlások előírásaira hivatkozott. A Bszt. 44.-46. §-ai kapcsán rögzítette,\nhogy ezek nem írják elő a felperes számára, hogy abban az esetben is töltesse ki az\nalkalmassági tesztet, ha az ügyfél nem vesz igénybe advisory szolgáltatást. A Bszt. 17/A. §-a\nkapcsán kifejtette, hogy jogszabály nem állapítja meg a célpiac meghatározásának módszerét.\nElőadta, hogy a felperes szerint az alkalmassági tesztben felvett személyes adatok\nszükségesek a célpiac vizsgálati kötelezettség teljesítéséhez, ezzel szemben rámutatott, hogy\naz adatkezelő jogos érdeke kizárólag olyan érdek lehet, amely nem jogszabályi kötelezettség,\nmivel ekkor az adatkezelés alapja nem a jogos érdek, hanem a jogi kötelezettség. Álláspontja\nszerint a felperes nem definiálta, hogy mit ért célpiac vizsgálat alatt és a termékirányítás\nalapelveiről szóló, számú vezérigazgatói utasítás sem használja a célpiac vizsgálat\nfogalmát, ebből kifolyólag az sem azonosítható, hogy a felperes pontosan milyen\nkötelezettségének és miért ne tudna eleget tenni az adatkezelés hiányában. A vezérigazgatói\nutasítás szerint a non-advisory szolgáltatás körében az ügyfeleket előzetesen figyelmeztetni\nkell, hogy adott esetben korlátozott célpiac ellenőrzésre kerül sor a non-advisory tranzakcióra\nvonatkozóan. Álláspontja szerint a célpiac korlátozott ellenőrzése — alkalmassági teszt\nkitöltése nélkül — ugyanúgy elvégezhető lenne a prémium vagy private ügyfelek esetében,\nmint a mass ügyfelek esetében. Hivatkozott arra, hogy egyrészt az ajánlások nem minősülnek\njogszabálynak, azok jogi kötelezettséget nem keletkeztetnek; másrészt az ajánlásokból\negyébként sem következik, hogy a felperesnek olyan adatokat kellene felvennie az\nügyfeleitől, amelyek kifejezetten nem szükségesek az ügyfél által választott szolgáltatás\nnyújtásához, illetve az azokhoz kapcsolódó jogi kötelezettségek teljesítéséhez.\n\nAz ügyfelek védelme, mint jogos érdek vizsgálata keretében előadta, hogy a felperes szerint\naz alkalmassági tesztben megadott adatok kezelésével meg tudja védeni az ügyfeleit olyan\nügyletek megkötésétől, amelyek nem állnak összhangban kockázatviselési hajlandóságukkal,\npénzügyi helyzetükkel, veszteségtűrő képességükkel. Rögzítette, hogy ezzel szemben nem\nhelytálló a felperes érdekmérlegelési tesztben tett megállapítása, miszerint az alkalmassági\nteszt kitöltése hiányában az ügyfelek nem rendelkeznének kellő információval az egyes\nmegkötni tervezett ügyletekről, mivel a felperes a non-advisory ügyletek esetén is nyújt\náltalános tájékoztatást az ügyfeleknek az általuk választott ügyletekről, valamint azoknak a\nlehetséges alternatíváiról, amely információszolgáltatás független attól, hogy az ügyfél\nkitöltötte-e az alkalmassági tesztet. Hivatkozott arra, hogy a vezérigazgatói utasítás\nB.4. pontja szerint a célpiac ellenőrzése során nemcsak az ügyfélre vonatkozó adatokat kell\nfigyelembe venni, hanem a termék vonatkozásában meghatározott célpiaci és forgalmazási\nstratégiát is, amelyben rögzítésre kerül, hogy a termék milyen ügyféltípus számára, milyen\nforgalmazási csatornán keresztül, milyen kategóriába tartozó ügyfelek részére értékesíthető.\nAmennyiben egy prémium vagy private ügyfél kizárólag non-advisory szolgáltatást vesz\nigénybe, tehát nem kér befektetési tanácsadást, úgy részére csak olyan termék értékesíthető,\n\n[9]\n\n[10]\n\n[11]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n4\n\namely a célpiac meghatározás alapján non-advisory szolgáltatás keretében forgalmazható,\ntehát nem is köthet ügyletet olyan termékre, amely csak advisory szolgáltatás keretében érhető\nel. Rámutatott, hogy a felperes sem az érdekmérlegelési tesztben, sem a nyilatkozataiban nem\nfejtette ki, hogy miért tesz különbséget az ugyanolyan szolgáltatásokat igénybe vevő mass,\nilletve prémium és private ügyfelek között, mi indokolja, hogy az utóbbi két kategóriába\ntartozó ügyfelek fokozottabb védelmet kapjanak. Álláspontja szerint az ügyfelek szabad\nbelátására kell bízni, hogy kívánnak-e a jogszabályokban meghatározottnál magasabb szintű\nvédelemben részesülni, vagy nem, és amennyiben igen, akkor dönthetnek úgy, hogy kitöltik\naz alkalmassági tesztet akkor is, ha egyébként nem vesznek igénybe olyan szolgáltatást,\namely miatt ez jogszabály alapján kötelező lenne. A felperes az érdekmérlegelési tesztben\nnem vizsgálta meg alternatívaként, hogy az ügyfelek érdekeinek védelme céljából kezelhetők-\ne az ügyfelek hozzájárulása alapján azok az adatok, amelyeket a kizárólag non-advisory\nszolgáltatást igénybe vevő prémium és private ügyfelek adnak meg az alkalmassági tesztben,\nholott a hozzájárulás alapján történő adatkezelés a magánszférára nézve kevésbé intruzív,\nmint a bank jogos érdeke alapján kötelezővé tett adatkezelés.\n\nA felperes prudens működése, mint jogos érdek vizsgálata során megállapította, hogy a\nfelperes cégcsoportja által meghatározott prudencia követelmények, illetve a felperes belső\nbiztonsági elvárásainak való megfelelés elvont, általános, pontatlanul meghatározott érdekek\nés célok, ezért az érintettek számára sem lehet átlátható és világos, hogy a felperes ezen\nelvárásoknak való megfeleléshez fűződő érdekei ténylegesen megelőzik-e az ügyfelek azon\njogát, hogy maguk rendelkezzenek személyes adataik felett. Ha a felperes a Bszt.-ben\nmeghatározott befektetővédelmi követelménynél magasabb védelmi szintet kíván biztosítani,\nez méltányolható érdek lehet, ehhez azonban pontosan meg kell határozni a nyújtani kívánt\nbiztonság szintjét, és azt, hogy az hogyan és milyen módon érhető el, és bizonyítania kell azt,\nhogy ezen érdek érvényesülését hogyan, milyen módon szolgálja az adatkezelés. Álláspontja\nszerint távoli és eshetőleges veszély az, hogy a felperesbe vetett közbizalom csökkenne,\namennyiben a felperes nem kezelné ezeket az adatokat, egy ilyen távoli és eshetőleges veszély\nelkerülésére való törekvés nem teszi szükségessé a személyes adatok kezelését.\n\nAz érdekmérlegelési teszttel kapcsolatban előadta, miszerint a felperes nem határozta meg,\nhogy a Bszt. mely rendelkezései alapján, az ügyfelei mely személyes adatait kezeli kötelező\njelleggel, és arról hogyan tájékoztatja őket. Megállapította továbbá, hogy a felperes sehol nem\nnyújtott tájékoztatást a kizárólag non-advisory szolgáltatást igénybe vevő ügyfeleinek arról,\nhogy az alkalmassági tesztben megadott személyes adataikat a felperes a jogos érdeke alapján\nkezeli, így azzal sem lehetnek tisztában, hogy tiltakozhatnak az adatkezelés ellen. Mindezek\nalapján a felperes nem hivatkozhat jogszerűen az adatkezelés jogalapjaként az GDPR 6. cikk\n(1) bekezdés f) pontjára, azaz a kizárólag non-advisory szolgáltatást igénybe vevő prémium és\nprivate ügyfelei alkalmassági tesztben megadott személyes adatait jogalap nélkül kezeli.\nRögzítette, hogy a felperes az adatkezelés jogalapjaként a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b)\npontját is megjelölte, miszerint az adatok szükségesek a befektetési szolgáltatási\nkeretszerződésben foglalt szolgáltatások teljesítéséhez. Ennek kapcsán megállapította, ahhoz,\nhogy a személyes adatok szerződéses jogalapra hivatkozással kezelhetők legyenek,\nelengedhetetlen, hogy a szerződés teljesítésének célja és az adatok kezelése között közvetlen\nés objektív kapcsolat legyen. A szerződés jogalapja nem alkalmazható olyan esetben, amikor\naz adatkezelésre valójában nem a szerződés, hanem az adatkezelőt terhelő jogi kötelezettség\nteljesítése miatt van szükség. Álláspontja szerint, mivel a megfelelési és alkalmassági tesztben\nfelvett adatok kezelése a befektetési vállalkozásoknak jogi kötelezettségük a Bszt.-ben\nmeghatározottak szerint, ezért ezen adatok nem a felperes és az ügyfél közti szerződés\nalapján, annak teljesítése érdekében, hanem a felperesnek a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c)\n\n[12]\n\n[13]\n\n[14]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n5\n\npontja, valamint a Bszt. 44. § (1) bekezdése és 45. § (1) bekezdése szerinti jogi kötelezettsége\nalapján kezelendők.\n\nA MIFID tesztekben felvett személyes adatok kezeléséről nyújtott tájékoztatással\nösszefüggésben megállapította, hogy a felperes különböző dokumentumokban - az\nAdatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztatóban, a MiFID teszteken, a keretszerződésekben, a\nvizsgált időszakban hatályos Befektetési Üzletszabályzatban és a befektetési szolgáltatásokkal\nkapcsolatos Ügyféltájékoztatókban - széttagolva, részben átfedő tartalommal nyújtott az\nügyfeleknek a személyes adataik kezelésére vonatkozó tájékoztatást. Az Adatvédelmi\nTájékoztató 2. pontjában nyújtott tájékoztatás általános jellegű, abból nem derül ki, hogy\nkonkrétan a befektetési szolgáltatások nyújtása kapcsán a MiFID kérdőívben felvett adatokat\nmelyik jogalapra hivatkozással kezeli a felperes. Az Üzletszabályzat II.6. pontja szerint az\nadatkezelés jogalapja a felperes jogi kötelezettsége, azonban az alkalmassági tesztekben\nfelvett adatok kezelésének a jogalapjára nem tér ki. Az Ügyféltájékoztató 4. pontja szerint a\nbefektetési tanácsadás és portfóliókezelés esetén a felperes jogszabályi kötelezettsége az\nadatkezelés, azonban nem derül ki egyértelműen, hogy egyéb szolgáltatások igénybevétele\nesetén az érintett és a felperes közti szerződés teljesítéséhez, a felperes jogi kötelezettségének\nteljesítéséhez, vagy a felperes jogos érdekének érvényesítéséhez szükséges a megfelelési teszt\nkitöltése. A felperes a , MiFID - befektetői kérdőív - Magánszemélyek részére? című\ndokumentum 1. oldalán arról tájékoztatja az ügyfeleket, hogy a felperes a Bszt.-ben foglalt\nelőzetes tájékozódási kötelezettsége alapján alakította ki a kérdőívet, ebből csak következtetni\nlehet arra, hogy a Bszt. szerinti kötelezettség nemcsak a kérdőív elkészítésére, hanem az\nabban foglalt, megadott személyes adatok kezelésére is vonatkozik. Az Adatvédelmi\nTájékoztatóból nem derül ki, hogy konkrétan a MiFID tesztekben megadott személyes adatok\nkezelésének mi a jogalapja, holott elnevezése alapján elsősorban ezen dokumentumot\nolvassák el az ügyfelek, ha az adatkezelésről tájékozódni kívánnak. Az Üzletszabályzat 50\noldalas dokumentum, mely tartalmazza, hogy a megfelelési tesztben megadott adatokat a\nfelperes jogszabályi kötelezettség alapján kezeli, és ezt rögzíti az Ügyféltájékoztató az\nadvisory szolgáltatások vonatkozásában. Egyik dokumentum sem tartalmaz azonban olyan\ntájékoztatást, hogy a non-advisory szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek alkalmassági tesztben\nmegadott személyes adatait a felperes jogos érdeke alapján kezeli, illetve nem kerül\nmegnevezésre, hogy mi ez a jogos érdek. Az ügyfelek tájékoztatása széttöredezett, nem ad\nteljes képet arról, hogy a felperes a személyes adatokat milyen jogalapon kezeli. Az\nátláthatóság követelményéből következik, hogy a GDPR 13. cikke szerinti tájékoztatás\negyértelműen elkülönítésre kerüljön minden egyéb, nem adatvédelemmel kapcsolatos\ntájékoztatástól. Mindezek alapján a felperes a MiFID kérdőívekben felvett személyes adatok\nkezeléséről nem átlátható módon nyújt tájékoztatást.\n\nAz adatvédelmi bírság jogalapja vonatkozásában a GDPR 83. cikk (2) bekezdése és\naz információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII.\ntörvény (a továbbiakban: Infotv.) 75/A. § alapján mérlegelte az ügy összes körülményét, és\ntekintettel volt arra, hogy a felperes nem első alkalommal sértette meg a GDPR\nrendelkezéseit. E körben utalt a NAIH/ számú ügyre, melynek során\nmegállapította, hogy a felperes megsértette a GDPR 6. cikk (1) bekezdését, mivel a kérelmező\nügyfél személyes adatait jogellenesen, megfelelő jogalap nélkül kezelte. Megállapította, hogy\na feltárt jogsértések esetében a figyelmeztetés nem arányos és nem visszatartó erejű szankció,\nígy bírság kiszabása szükséges.\n\nA bírság kiszabása során mindenekelőtt figyelembe vette, hogy a felperes által elkövetett\njogsértések a GDPR 83. cikk (5) bekezdés a) és b) pontja szerint a magasabb összegű bírság-\nkategóriába tartozó jogsértésnek minősülnek. Súlyosbító körülményként értékelte a GDPR 83.\ncikk (2) bekezdés a) és k) pontja alapján, hogy a jogsértés folyamatos jellegű, a vizsgált\n\n[15]\n\n[16]\n\n[17]\n\n[18]\n\n[19]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n6\n\nidőszakban folyamatosan fennállt, továbbá, hogy a jogsértés az ügyfelek nagy számát érintette\nés a felvett személyes adatok kezeléséről való nem megfelelő tájékoztatás közvetetten\nakadályozta az ügyfelek tiltakozási jogának gyakorlását, valamint, hogy a tájékoztatás\nátláthatatlansága súlyos jogsértésnek minősül. Enyhítő körülményként vette figyelembe a\nGDPR 83. § (2) bekezdés a) pontja alkalmazásával, hogy a felperes jogos érdeke alapján\nvégzett adatkezelésének egyik céljaként, illetve az adatkezeléshez fűződő jogos érdekeként a\nbefektetők védelmének fokozottabb biztosítását jelölte meg, illetve a GDPR 83. § (2)\nbekezdés g) pontja szerint, hogy a megállapított adatvédelmi jogsértések szándékosságra utaló\nkörülmény hiányában gondatlan jellegűnek minősülnek. Utalt arra, hogy a NAIH/\n\nszámú ügyben eltérő körülmények alapján, a felperes más tevékenységei kapcsán került sor a\nGDPR azonos rendelkezésének megsértésére, emiatt a korábban elkövetett jogsértés nem\nminősül relevánsnak a jelen eljárás tárgyával összefüggésben, így azt sem enyhítő, sem\nsúlyosbító körülményként nem értékelte a bírság összegének meghatározása során.\n\nA határozatnak a felperes azonosító adatainak közzétételével történő nyilvánosságra hozatalát\naz Infotv. 61. § (2) bekezdés a) pontja alapján rendelte el.\n\nA felperes keresete, az alperes védirata\n\nA felperes keresetében a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a\ntovábbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontjára, valamint 89. § (1) bekezdés a) pontjára\nhivatkozással az alperesi határozat megváltoztatását kérte akként, hogy a bíróság állapítsa\nmeg, az alperes jogszabálysértő módon állapította meg, miszerint a felperes jogalap nélkül\nkezelte a non-advisory szolgáltatást igénybe vevő prémium és private ügyfelek által\nkitöltendő MiIFID alkalmassági tesztben megadott személyes adatokat és ezért törlési\nkötelezettsége nem keletkezett és a gyakorlatát sem kell átalakítania. Kérte annak\nmegállapítását is, hogy az alperes jogszabálysértő módon állapította meg, hogy a felperes nem\nnyújtott megfelelő tájékoztatást a MiFID tesztekben felvett személyes adatok kezeléséről.\nMindezek alapján kérte a 25.000.000.- Ft összegű adatvédelmi bírság törlését. Másodlagosan\naz alperest terhelő tényállástisztázási kötelezettség elmulasztása miatt a határozat\nmegsemmisítését és az alperes új eljárásra utasítását kérte akként, hogy a megismételt\neljárásra a bíróság az alperes számára írja elő az elsődleges kereseti kérelemben foglaltakat.\nKérte továbbá az alperes perköltségben történő marasztalását.\n\nHangsúlyozta, hogy a MiFID II. irányelv, illetve az azt átültető Bszt. abba az irányba mutat,\nhogy a befektetők minél több információt kapjanak, hogy számukra minél pontosabb és\nkedvezőbb egyedi ajánlatok kerüljenek biztosításra, ezáltal pedig pénzügyi érdekeik\nmegfelelő védelemben részesüljenek. A befektetési vállalkozások ennek érdekében vizsgálják\naz ügyfeleket és megfelelő kategóriákat hoznak létre közöttük, illetve az igényeiknek\nmegfelelő termékeket alakítanak ki számukra. A fenti célok konkrét intézkedéseket várnak el\na befektetési vállalkozásoktól, amelyeknek, ha meg akarnak felelni, akkor minél több és\npontosabb információval kell rendelkezniük a célzott ügyfélkörről.\n\nKiemelte, hogy ellentmondásos helyzethez vezet, hogy a befektetési vállalkozásoknak\negyszerre kell megvalósítaniuk a teljes körű, minél részletesebb és pontosabb tájékozódást, az\nügyfelek befektetési kockázatvállalási hajlandósága, a megfelelő célpiacok meghatározása, az\nügyfélkategóriák igényeihez leginkább illeszkedő termékek kialakítása érdekében, egyúttal\nazonban eleget kell tenniük az adatminimalizálás elvének, és az adatvédelmi hatóság\nelvárásainak is.\n\nElőadta, hogy alkalmassági teszttel kell meggyőződnie arról, hogy az ügyfél ismeretei és a\npénzügyi eszközzel, vagy ügylettel kapcsolatos gyakorlata, kockázatviselő képessége\nmegfelelő-e ahhoz, hogy megalapozott befektetési döntést hozzon, illetve fel kell tárnia a\n\n[20]\n\n[21]\n\n[22]\n\n[23]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n7\n\nszükséges mértékben az ügyfél jövedelmi helyzetét és befektetési céljait annak érdekében,\nhogy a körülményeihez igazodó, a veszteségtűrő képességével összhangban álló ügyletet vagy\npénzügyi eszközt ajánljon. Mindezek alapján a kötelezettségei nem szűkíthetők le a\nkeretszerződésen alapuló kapcsolat későbbi létszakaszaira, a keretszerződésen alapuló egyedi\nmegbízásokra, mivel a keretszerződés általánosságban lehetővé teszi az ügyfél számára a\nbefektetési tanácsadás igénybevételét. Hivatkozott arra, hogy a befektetési szolgáltatási\nkeretszerződés megkötésével a prémium és private ügyfelek részére automatikusan elérhetővé\nválik az advisory szolgáltatás, amelyhez az alkalmassági teszt kitöltése a Bszt. 44. § (1)\nbekezdése alapján kötelező, ezért az alkalmassági teszt kitöltetése a jogszabályoknak való\nlegteljesebb megfelelést, illetve a befektetők erősebb védelmét szolgálja.\n\nHangsúlyozta, hogy az alkalmassági teszt adatait az advisory szolgáltatást igénybe vevő\nügyfelek kapcsán jogszabályi kötelezettség alapján, szerződés teljesítése alapján és jogos\nérdek alapján, míg a non-advisory prémium és private ügyfelek tekintetében szerződés\nteljesítése és jogos érdek alapján, a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b), illetve f) pontjára\nfigyelemmel kezeli.\n\nRögzítette, hogy az alperes a 2019. március 26. napján kelt végzésében kérdéseket intézett\nhozzá, amelyekre válaszul kifejezetten kérte az alperest arra, hogy egyes felhívásait\npontosítsa, részletezze, mivel azoknak maradéktalanul eleget kívánt tenni. Az alperes azonban\na kérelmét figyelmen kívül hagyta, arra nem reagált. Hangsúlyozta, hogy az alperes a bekért\ndokumentumok és vizsgált információk téves, jogszabályokat mellőző értelmezésével, illetve\na tényállás tisztázási kötelezettség megsértésével hozta meg határozatát.\n\nA keresetlevélhez F/4. alatt csatolt MNB 25/2018. (VII. 5.) számú ajánlására való\nhivatkozással kiemelte, hogy azért nem tudná elvégezni a célpiac vizsgálati feladatát\nalkalmassági teszt lefolytatása nélkül, mert a célpiac vizsgálathoz szükséges az\nügyfélkategóriák meghatározása és kockázati besorolása, ugyanis pontosan ez a célpiac\nvizsgálat lényege. Az alkalmassági tesztben felvett adatok használata feltétlenül szükséges a\ncélpiac vizsgálat lefolytatásához. Állítása szerint ezen folyamatával megfelel a GDPR által\nelvárt adatminimalizáció követelményének is. Mivel a Bszt. 17/A. § (1) bekezdése szerinti\ncélpiac vizsgálat lefolytatása jogszabályi kötelezettsége, és ennek a vizsgálatnak a\nlefolytatásához a MiFID tesztekben foglalt adatokat használja fel, a vizsgálat lefolytatása\njogos érdekében áll, hiszen ezekkel az adatokkal a célpiac vizsgálati kötelezettségét teljesíti,\nráadásul a MiFID tesztek kérdéseit úgy alakította ki, hogy megfeleljenek a célpiac vizsgálatra\nvonatkozó követelményeknek is. A Bszt. 17/A. § (1)-(2) bekezdésére, valamint 40. § (2)-(3)\nbekezdéseire hivatkozással kiemelte, hogy a célpiac vizsgálat egy termék jóváhagyási\nfolyamat, amely több részből áll, és a kialakítás, működtetés, felülvizsgálat, ellenőrzés\ntevékenységek számos további alfeladatokat foglalnak magukban. Véleménye szerint a Bszt.\nhivatkozott rendelkezései és az MNB ajánlásai egyértelművé teszik, hogy az azonosított\ncélpiacot kell meghatározni az egyes pénzügyi eszközök ügyfélkategóriáin belül. Mind a\ncélpiac, mind az ügyfélkategóriák meghatározásához segítséget jelent és szükséges olyan\nadatok vizsgálata, mint a jövedelem, a befektetési célok, a megtakarítások, az iskolai\nvégzettség, a veszteségtűrő képesség.\n\nHivatkozott arra, hogy az MNB 25/2018. (VII. 7.) számú ajánlása a termékjóváhagyásra\nvonatkozó követelményekkel kapcsolatban az ,elvár\" kifejezést alkalmazza, ami\negyértelművé teszi, hogy melyek azok a megoldások, amelyeket az MNB helyesnek és\nalkalmazandónak tart. Ezért, még ha az ajánlások nem keletkeztetnek is jogszabályi\nkötelezettséget, azok a jogos érdekét alapozzák meg. Amennyiben ezeknek nem felelne meg,\naz számára versenyhátrányt jelentene a többi piaci szolgáltatóval szemben, egyben a\nfelügyeleti hatóság intézkedését is kiválthatná. Az alperes tehát figyelmen kívül hagyja az\nadatvédelmi szabályokon túl az őt terhelő egyéb jogszabályi kötelezettségeket és nem veszi\n\n[24]\n\n[25]\n\n[26]\n\n[27]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n8\n\nfigyelembe az egyes ágazati szabályok összeütközését, ennek terhét kizárólag rá, mint\nadatkezelőre rója.\n\nAz ügyfelek védelme, mint jogos érdek kapcsán kiemelte, hogy a Bszt. 44. §-ában foglalt\nelőzetes tájékozódási kötelezettség nem teljesíthető általános tájékozódás révén, annak minél\nrészletesebbnek és egyediesítettnek kell lennie. Hangsúlyozta, hogy a keretszerződés\nmegkötésétől kezdve a csak non-advisory szolgáltatást igénybe vevő prémium és private\nügyfelek részére is bármikor elérhetőek az advisory szolgáltatások, ezért az, hogy egy private\nvagy egy prémium ügyfél a keretszerződés aláírását követően bizonyos ideig nem vesz\nigénybe advisory szolgáltatást, nem jelenti azt, hogy a jövőben sem kíván ilyet igénybe venni.\nAz is indokolja a részletes tájékozódást, hogy a prémium és private ügyfelek által igénybe\nvehető termékek köre összetettebb és magasabb kockázatú, mint a mass ügyfelek esetén.\nKiemelte, hogy a bekért információk azt szolgálják, hogy a befektetők védelme érdekében\nképes legyen az egyes ügyleti megbízások alkalmával tájékoztatást, visszajelzést adni, hogy\naz adott ügylet, termék mennyire illeszkedik az ügyfél kockázatviselő és teherviselő\nképességéhez, illetve a termékekkel kapcsolatos információi elegendőek-e az ügylet\nlebonyolításához, valamint, hogy szolgáltatóként a jogi kötelezettségeinek eleget tudjon tenni,\na felügyeleti elvárásoknak meg tudjon felelni. Ezen információkat semmilyen más célra nem\nhasználja, kizárólag a jogszabályok, illetve a felügyeleti szervek iránymutatásainak,\najánlásainak való megfelelés érdekében. Állítása szerint az adatkezelését nem az teszi\njogszerűvé, hogy az érintettek számára előnyös, hanem az, hogy megfelel a GDPR által\nlefektetett alapelveknek.\n\nKiemelte, hogy rendkívül fontos, hogy a keretszerződés aláírásának időpontjában kerüljön\nkitöltésre a MiIFID alkalmassági teszt, ugyanis a befektetési szolgáltatások sajátossága az\nazonnali teljesítés szükségessége, gyakran a termék vagy szolgáltatás kedvező feltételei csak\nrövid ideig elérhetők, rendkívül gyorsan változhatnak. Ezért a prémium és private ügyfelek\nmegfelelő kiszolgálása csak úgy lehetséges, ha az ügyfél utasítása alapján rögtön megtörténik\na szolgáltatás nyújtása, ennek előfeltétele az alkalmassági teszt előre kitöltése. Hangsúlyozta\nazt is, hogy az ügyfelek szabadon dönthetnek arról, hogy kizárólag non-advisory szolgáltatást\nkívánnak igénybe venni, erre ugyanis bármikor lehetőségük van, ha a mass kategóriában\nszerződnek. Ebben az esetben nem merül fel a MiIFID alkalmassági teszt kitöltetésének\nszükségessége. Az ügyfelek tehát a tájékoztatást követően szabadon döntik el, hogy milyen\nszolgáltatást kívánnak igénybe venni, és hogy kitöltik-e a MiFID alkalmassági tesztet.\n\nA bank prudens működése, mint jogos érdek körében kifejtette, hogy nem távoli és\neshetőleges veszély az, hogy a belé vetett közbizalom csökkenne, ha nem végezné el az\nadatkezelést és nem tartaná szem előtt ügyfelei érdekeit. Amint azt kimutatta, az ügyfelek\nrendkívül fontosnak tartják érdekeik védelmét és éveken keresztül pereskednek is, ha nem a\nleginkább nekik megfelelő befektetési szolgáltatást kapták. Kiemelte azt is, hogy a rá\nirányadó prudenciális követelményeknek teljes egészében megfelel, melyeket az MNB\niránymutatásai írnak elő számára.\n\nSérelmezte, hogy az alperes a határozatában semmivel nem támasztotta alá, hogy az\nérdekmérlegelési teszttel kapcsolatos elvárásait miből vezette le. Jogszabályi kötelezettség\nugyanis nem ír elő olyan tartalmat, melyet az alperes a határozat 70-78. bekezdéseiben rótt fel\na számára. Az, hogy a jogos érdek szolgálhat-e az adatkezelés jogalapjául, kizárólag a\nlefolytatott érdekmérlegelési tesztben foglaltak határozzák meg; az, hogy az adatkezelő\nadatkezeléssel elért céljához fűződő érdeke meghaladja-e az érintettek alapvető jogaihoz és\nszabadságainak érvényesüléséhez fűződő jogát. A teszt lefolytatása során arra jutott, hogy az\nadatkezelés valóban szükséges a jogos érdek érvényesítéséhez, továbbá érdekeivel szemben\nnem élveznek elsőbbséget az ügyfelek érdekei, vagy alapvető jogai és szabadságai, így a\njogos érdek megfelelő jogalapul szolgál az adatkezelésnek.\n\n[28]\n\n[29]\n\n[30]\n\n[31]\n\n[32]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n1)\n\nA szerződés teljesítése, mint jogalap kapcsán kiemelte, hogy az adatok a célpiac\nmeghatározásához, a konkrét és megfelelő termék ajánlásához is szükségesek, de ezen túl\nnyilvánvaló, hogy a konkrét ügyletek, illetve szolgáltatás lebonyolításához is\nelengedhetetlenek. Téved az alperes, amikor arra hivatkozik, hogy az adatkezelőt terhelő jogi\nkötelezettség teljesítése miatt van szükség az adatkezelésre, és nem az ügyféllel létrejött\nszerződés teljesítése érdekében, és ezért a szerződéses jogalap nem alkalmazható, hiszen a két\nkötelezettség egymástól nem választható el. Mivel a szerződés részévé válnak a MiFID\ntesztek, ezért az adatok kezelése feltétlenül szükséges a szerződés teljesítéséhez.\n\nA MIFID tesztekben felvett személyes adatok kezeléséről nyújtott tájékoztatás kapcsán\nelőadta, hogy minden szinten az érintettek tudomására hozta az adataik kezelésével\nkapcsolatos információkat, így az adatvédelmi és adatkezelési tájékoztatóban, a befektetési\nszolgáltatási üzletszabályzatban, az ügyféltájékoztatóban, emellett a MiFID tesztekben, illetve\na keretszerződésben is található utalás az adatkezelést érintő kérdésekre. A GDPR 29. cikke\nszerinti munkacsoport iránymutatása a 2016/679. rendelet szerinti átláthatóságra rögzíti, hogy\naz, hogy nem egy dokumentumban található az adatkezelési tájékoztatás, nem teszi jogsértővé\na tájékoztatást, sőt mi több, kifejezetten elvárt a több szintű tájékoztató alkalmazása.\nHangsúlyozta, hogy a MiFID tesztek a keretszerződés részét képezik. A keretszerződés\naláírásakor és a tesztek kitöltésekor az ügyfelek megfelelő tájékoztatást kapnak az adatkezelés\njogalapjáról, illetve arról, hogy hol, milyen formában tudnak utána nézni a későbbiekben az\nadatkezelési tájékoztatónak. Mindezek alapján jogszabálysértő az alperes azon megállapítása,\nhogy a tájékoztatási gyakorlata nem felel meg a GDPR rendelkezéseinek.\n\nA bírság kiszabásával kapcsolatban ellentmondásosnak tartotta a határozat 114. bekezdése\nszerinti megállapítást a 118. bekezdésben foglaltakkal. Míg az előbbi szerint a bírság\nkiszabása azért szükséges, mert nem első alkalommal sértette meg a GDPR rendelkezéseit -\nutalva itt a NAIH/ számú ügyre -, addig az utóbbi értelmében a két ügyben eltérő\nkörülmények alapján, különböző tevékenységek kapcsán került sor a GDPR ugyanazon\nrendelkezéseinek megsértésére, ezért a másik ügyben tett megállapítás a jelen eljárás\ntárgyával összefüggésben nem minősül releváns jogsértésnek, így azt sem enyhítő, sem\nsúlyosító körülményként az alperes nem értékelte. Felhívta a figyelmet arra is, hogy a\nNAIH/ számú határozatot a Fővárosi Törvényszék a 101.K.700.456/2019/12.\nszámú ítéletével megsemmisítette, és az alperest új eljárásra és új határozat hozatalára\nutasította, mely szintén alátámasztja, hogy az alperes a bírság kiszabása során jogszerűtlenül\njárt el.\n\nHivatkozott arra, hogy a gyakorlatát a minél teljesebb körű, az ügyfelek igényeihez mind\njobban igazodó eljárása érdekében folytatta, így alkalmazta a MiFID alkalmassági tesztek\nkitöltetését, amely meglehetősen költséges folyamat. Álláspontja szerint természetes, hogy a\nmagas költségek árán kialakított és jogszerűnek tartott gyakorlata hosszabb ideig fennállt,\nmely körülmény súlyosító körülményként értékelése megalapozatlan. Sérelmezte, hogy az\nalperes az érintettek nagy számát is súlyosító körülményként értékelte. Véleménye szerint\nsem önmagában az érintettek konkrét száma, sem annak Magyarország lakosságához vagy a\nfelperes lakossági ügyfeleinek számához viszonyítva nem minősülnek nagy számúnak az\nérintettek. Előadta, hogy több dokumentum is tartalmaz adatvédelmi rendelkezéseket, tehát\nminél több helyen igyekezett felhívni az ügyfelek figyelmét az adatkezelési gyakorlatra. A\nGDPR 29. cikke szerinti munkacsoport iránymutatása szerint az átláthatóságról készített\najánlás kifejezetten javasolja a több szintű adatvédelmi nyilatkozatok, tájékoztatók\nhasználatát, hogy el lehessen kerülni az információ-túlterhelését. Az általa alkalmazott\nadatvédelmi tájékoztatás ezért súlyosító körülményként nem vehető figyelembe.\n\nEljárási szabálysértésként az általános közigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény\n(a továbbiakban: Ákr.) 3. § (3) bekezdését jelölte meg, utalva arra, hogy amikor kérte, hogy\n\n[33]\n\n[34]\n\n[35]\n\n[36]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n10\n\naz alperes a feltett kérdéseket pontosítsa, erre az alperes nem reagált, nem fogalmazott meg\ntovábbi kérdéseket, hogy a nyilatkozattételét elősegítse, hanem egyszerűen figyelmen kívül\nhagyta a kérelmét. Emellett az alperes a MiFID II. irányelvben, valamint az egyéb irányadó\njogszabályokban megfogalmazott kötelezettségeket is figyelmen kívül hagyta és nem volt\ntekintettel a fokozott befektetővédelmi elvárásokra. Kifogásolta, hogy az alperes egyrészről az\nadatvédelmi szabályokat rendkívül tágan értelmezi, másrészről az egyéb irányadó jogszabályi\nkötelezettségeket, különösen azok kifejezett célját teljes egészében figyelmen kívül hagyja és\nnincs figyelemmel az egyes ágazati jogszabályok összeütközésére, ennek terhét kizárólag az\nadatkezelőre hárítja.\n\nAz alperes a védiratában a felperes keresetének elutasítását és a felperes perköltségben\nmarasztalását kérte. Álláspontja szerint a felperes alaptalanul állítja, hogy a célpiac\nmeghatározásához feltétlenül szükséges az alkalmassági teszt lefolytatása, és az alkalmassági\ntesztben felvett adatok használata nélkül a célpiac vizsgálata nem végezhető el. Ezzel\nszemben fenntartotta, hogy nincs olyan jogszabályi előírás, amely kötelezővé tenné az\nalkalmassági teszt lefolytatását a kizárólag non-advisory szolgáltatást igénybe vevő prémium\nés private ügyfelek esetében. Hangsúlyozta, hogy a Bszt. 44. § kizárólag befektetési\ntanácsadás, vagy portfóliókezelés esetén teszi kötelezővé az alkalmassági teszt elvégzését.\nÁlláspontja szerint az MNB 10/2019. (IV. 15.) számú, a befektetési szolgáltatás nyújtása\nsorán irányadó előzetes tájékozódási kötelezettség megfelelő teljesítésének egyes\nszempontjairól szóló ajánlása egyértelműen rögzíti, hogy az ajánlás adatkezelési, adatvédelmi\nkérdésekben iránymutatást nem fogalmaz meg és e tekintetben semmilyen elvárást nem\ntartalmaz, az ajánlásban rögzített felügyeleti elvárások teljesítésével összefüggésben történő\nadatkezelés kizárólag a mindenkor hatályos adatvédelmi jogszabályi rendelkezések\nbetartásával végezhető. Kiemelte, ez összhangban van a MIFID II. irányelv preambulumában\nfoglaltakkal is. Hivatkozott az Európai Bizottságnak a 2014/65/EU Európai Parlamenti és\nTanácsi Irányelvnek a befektetési vállalkozások szervezeti követelményei és működési\nfeltételei, valamint az irányelv alkalmazásában meghatározott kifejezések tekintetében történő\nkiegészítéséről szóló, 2017/565/EU felhatalmazáson alapuló rendeletére, amely ugyancsak\nkimondja, hogy a befektetési vállalkozásoknak meg kell felelni a 95/46/EK irányelvnek és a\n45/2001/EK rendeletnek. Mindezek alapján rögzítette, a felperest az ágazati szabályozás nem\nkötelezi arra, hogy a kizárólag non-advisory szolgáltatást igénybe vevő ügyfelek alkalmassági\ntesztben megadott személyes adatait kezelje, másrészt a személyes adatok kezelése\nvonatkozásában az általános adatvédelmi szabályok, a GDPR rendelkezései az irányadók.\nUtalt arra, a GDPR rendelkezéseit szükségszerűen az Alapjogi Chartában foglalt alapvető\njogok fényében, ezért szigorúan kell értelmezni. Megjegyezte, hogy a felperes saját belső\nszabályozása sem írja elő alkalmassági teszt elvégzését az advisory szolgáltatást igénybe nem\nvevő ügyfelek esetén, valamint a számú vezérigazgatói utasítás B.3.1. pontja is\ncsak a megfelelési teszt kitöltését követeli meg.\n\nHangsúlyozta, a felperes állításával szemben az MNB-nek a tőkepiacokon irányadó\ntermékjóváhagyásra vonatkozó követelményekhez kapcsolódó 25/2018. (VI. 5.) ajánlása nem\ntámasztja alá azt, hogy a felperes minden esetben köteles lenne alkalmassági tesztet lefolytatni\nés annak során a felvett személyes adatokat kezelni, összhangban a Bszt. 17/A. §-ával,\namelyből szintén nem következik az adatkezelés szükségessége. Álláspontja szerint az MNB\n3/2017. számú válasza irreleváns, mivel az egy ügyfél kérésére történő értékesítés esetére\nvonatkozik, olyan esetre, amikor van alkalmassági nyilatkozat, amely a jelen esetben nem áll\nfenn.\n\nKiemelte, a felperes továbbra sem tudta konkrétumokkal alátámasztani, hogy miért ne tudná\nelvégezni a célpiac vizsgálatot, miért ne tudná meghatározni a célpiacokat, ha nem töltetné ki\naz alkalmassági tesztet az advisory szolgáltatást igénybe nem vevő ügyfelekkel. Ezt nem is\n\n[37]\n\n[38]\n\n[39]\n\n[40]\n\n[41]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n11\n\ntudja megindokolni a felperes, hiszen a 25/2008. (VII. 5.) számú MNB ajánlás 7. pontja is\nrögzíti, hogy a célpiac kialakító általi azonosítása elsősorban a termékre vonatkozó elméleti\nismereteken és tapasztalatokon alapulhat, ez is alátámasztja, hogy a célpiac azonosításához\nnem szükséges az alkalmassági teszt kitöltése. A határozatban foglaltakat fenntartotta arra\nvonatkozóan is, hogy a teszt kitöltésének elmaradása a célpiac ellenőrzését sem akadályozza.\nA felperes által hivatkozott versenyhátránnyal és felügyeleti intézkedés kiváltásával\nösszefüggésben utalt az Európai Unió Bírósága C-708/18. számú ítéletére, amelyben az EUB\nkimondta a jogos érdeken alapuló adatkezelések kapcsán, hogy a személyes adatok\nkezelőjének az adatkezelést indokoló jogos érdekkel kell rendelkeznie, ezen érdeknek pedig\naz adatkezelés időpontjában létezőnek és ténylegesnek kell lennie, az nem lehet elméleti\nebben az időpontban. Ennek megfelelően elfogadhatatlannak tartotta azt a felperesi érvelést,\nmely szerint azért kell kitölteni az alkalmassági tesztet és azért kell kezelni a felvett\nszemélyes adatokat, mert a prémium és private ügyfelek a keretszerződés alapján a jövőben,\negyszer, esetlegesen majd igénybe vehetik az advisory szolgáltatást. Álláspontja szerint ez a\nfelperesi magatartás készletező adatkezelést valósít meg, mivel az általa meghatározott cél\negy bizonytalan jövőbeni esemény, amely nem felel meg sem a célhoz kötöttség, sem az\nadattakarékosság elvének, a GDPR 5. cikk (1) bekezdés b) és c) pontjában foglaltaknak.\nHangsúlyozta, ha a jogalkotó szükségesnek ítélte volna, akkor az alkalmassági tesztet ezekben\naz esetekben is előírta volna az ügyfelek előzetes tájékoztatása során, azonban ilyen döntést\nnem hozott.\n\nVéleménye szerint az arányosság biztosítása érdekében az adatkezelő köteles ellenőrizni,\nhogy van-e alternatívája az adott adatkezelésnek és hogy az adott alternatíva ugyanolyan\nhatékony-e és esetlegesen kisebb beavatkozással járhat-e, mert amennyiben kisebb\nbeavatkozással járó, ugyanolyan hatékony adatkezelés is választható, abban az esetben az\nadatkezelőnek azt kell alkalmaznia. A jelen esetben a felperes nem vizsgálta meg\nalternatívaként, hogy más módon kezelhetők-e kevésbé intruzív módon az érintettek adatai.\nKifogásolta, hogy a felperes semmivel nem támasztotta alá a közbizalom csökkenésével\nkapcsolatos állítását, erre az általa hivatkozott adatok alkalmatlanok, egyébiránt a közbizalom\ncsökkenése távoli és eshetőleges veszély, amelynek elkerülésére való törekvés nem teszi\nszükségessé az adatkezelést.\n\nFenntartotta a határozatában foglaltakat arra vonatkozóan, hogy az érdekmérlegelési tesztben\nnem került világosan és részletesen kifejtésre, hogy a felperes mit ért belső biztonsági\nkövetelményeken, vagy prudenciális követelményeken, így az érintettek számára sem lehet\nátlátható és világos, hogy a felperes érdekei felülírják azon jogukat, hogy maguk\nrendelkezzenek személyes adataikról. Az érdekmérlegelési teszt nem támasztja alá, hogy az\nadatkezelés szükséges a prudens működéshez, hogy miért biztosítható jobban a prudens\nműködés az adatkezelés folytatásával, mint annak hiányában.\n\nKiemelte, hogy az Európai Unió Bíróságának joggyakorlata során az ítéleteiben azonosította,\nhogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja milyen feltételekhez köti a személyes adatok\nkezelésének jogszerűségét. E körben hivatkozott a C-13/16. számú ítélet 28. pontjára, a C-\n40/17. számú ítélet 95. pontjára, illetve a C-708/18. számú ítélet 40. pontjára. Az ítéletekben\naz EUB rámutatott, hogy az adatkezelés szükségességére vonatkozó feltételt illetően nem\nmellőzhető, hogy a személyes adatok védelmének elve alóli kivételeknek és ezen\nkorlátozásainak a feltétlenül szükséges határokon belül kell maradniuk, illetve hogy az\nadatkezelés szükségességére vonatkozó feltételt az adatok minimalizálására elvvel együttesen\nkell vizsgálni, mely szerint a személyes adatok gyűjtése és/vagy kezelése célja szempontjából\nmegfelelőnek, relevánsnak és nem túlzott mértékűnek kell lenni. Utalt arra, a felperes nem\nigazolta, hogy maradéktalanul fennállnak a jogos érdeken alapuló adatkezelés feltételei. Az\nérdekmérlegelési teszt, illetve a felperes nyilatkozatai nem támasztották alá az adatkezelés\n\n[42]\n\n[43]\n\n[44]\n\n[45]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n12\n\nszükségességét, így a felperes nem hivatkozhat jogszerűen az adatkezelés jogalapjaként a\njogos érdekre.\n\nA szerződés teljesítése körében hivatkozott a GDPR 29. cikke szerint létrehozott adatvédelmi\nmunkacsoport 6/2014. számú véleményére, amely akként fogalmazott, hogy a szerződéses\njogalapot szigorúan kell értelmezni. A jogalap nem alkalmazható olyan helyzetekre, ahol az\nadatkezelés valójában nem a szerződés teljesítéséhez szükséges, hanem azt az adatkezelő\negyoldalúan az érintettre erőlteti. Fenntartotta, hogy kizárólag azok a személyes adatok\nkezelhetők szerződéses jogalapon, melyek elengedhetetlenek a szerződés teljesítéséhez. E\nkörbe nem sorolhatók a megfelelési és az alkalmassági tesztben foglalt adatok. Álláspontja\nszerint a keresetben hivatkozott megoldás azt eredményezi, hogy az érintettek számára\nnyújtott tájékoztatás nem felel meg az átláthatóság elvének, mivel a tájékoztatásnak tömörnek,\nkönnyen. átláthatónak, könnyen hozzáférhetőnek, könnyen érthetőnek kell lennie. Az\nátláthatóság elvéből következik, hogy az érintett az adatkezelő által kezelt személyes adatok\nkapcsán külön-külön azonosítani tudja, hogy azok kezelésére milyen jogalapon kerül sor, ezt\na felperesnek a vegyes jogalapról történő tájékoztatása nem teszi lehetővé. Fenntartotta, hogy\na tájékoztatási kötelezettségének a felperes nem a GDPR 12. és 13. cikkének megfelelően tett\neleget. Egyrészt nem adott tájékoztatást az adatkezelés jogalapjáról, és az adatkezeléshez\nfűződő, az érintettek érdekeihez és alapvető jogaihoz képest elsődleges jogos érdekéről,\nmásrészt tájékoztatási kötelezettségének széttagoltan, töredezetten, több dokumentumban,\nszétszórtan tett eleget. A jelen esetben az érintettek az érdekmérlegelés tartalmáról nem\nkaptak tájékoztatást, így az érintettek nem tudnak meggyőződni arról, hogy az adatkezelés\nvalóban arányosan korlátozza-e a jogaikat. Tájékoztatás hiányában az adatalany nem ismeri\naz adatkezelés körülményeit, annak jogszerű, vagy jogellenes voltát. Utalva az Európai Unió\nBírósága C-201/14. Bara ítélet 33. pontjára, megismételte, hogy a személyes adatok kezelése\náltal érintett személyek tájékoztatása azért is fontos, mert ez alapozza meg az adatokhoz való\nhozzáférésre és helyesbítésre irányuló joguk, illetve az adatok kezelésével szembeni\ntiltakozáshoz való joguk gyakorlását.\n\nKiemelte, hogy az adatvédelmi bírság kiszabásának körében ellentmondás nem áll fenn, a\nNAIH számú ügyben megállapított jogsértést valóban figyelembe vette a bírság\nkiszabásának indokoltsága kérdésében, de a hivatkozott 101.K.700.456/2019/12. számú ítélet\na határozat meghozatalának időpontjában még nem született meg. Hangsúlyozta, hogy az\nítélet nem azt állapította meg, hogy a felperes nem követett el jogsértést, valamint az\nadatvédelmi bírság kiszabásának csak egyik indoka volt a NAIH/ számú\nhatározat, emellett más körülményeket is mérlegelt. A mérlegelés szempontjairól, azok\nértékeléséről számot adott, értékelése kapcsán jogszabálysértést nem követett el, a felperes\nérvelése a bírság kiszabása és annak összege tekintetében is alaptalan.\n\nFenntartotta, hogy a jogsértés folyamatos jellegű volt a vizsgált időszakban, 2018. május 25.\nés 2019. március 26. között folyamatosan fennállt, ezzel összefüggésben nem releváns, hogy a\nfelperes mivel indokolja a jogsértés tanúsítását. Utalt a Fővárosi Törvényszék\n2.Kf.650.096/2017/5. számú ítéletére, amely már az 5 hónapos jogsértő gyakorlatot is\nhuzamosnak értékelte és súlyosító körülményként vette figyelembe. Véleménye szerint\nsúlyosító körülmény az is, hogy a jogsértés több ezer főt érint. Előadta, hogy a felperes által\nhivatkozott 29. cikk szerinti munkacsoport adatvédelmi tisztviselőkkel kapcsolatos\niránymutatása nem a bírság, hanem a GDPR 37. cikke körében foglalkozik az érintettek\nszámával, az nem a nagymértékű, illetve nagy számban történő adatkezeléssel kapcsolatos, a\nGDPR-nak a bírsággal kapcsolatos 83. cikke körében a jogsértéssel érintettek száma bír\njelentőséggel.\n\nÁllítása szerint a tényállás tisztázási kötelezettségének maradéktalanul eleget tett, a vonatkozó\n\n[46]\n\n[47]\n[48]\n\n[49]\n\n[50]\n\n[51]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n13\n\njogszabályi rendelkezések helyes értelmezése és alkalmazása alapján helyesen tárta fel az\nügyben irányadó releváns tényállást. Kifogásolta, hogy a felperes nem mutatta be, hogy\namennyiben az általa hivatkozott jogszabálysértések nem következtek volna be, akkor az\nmennyiben eredményezett volna számára kedvezőbb döntést.\n\nA bíróság döntése és annak jogi indokai\n\nA bíróság a fenti tényállást a felperes keresetlevele, az alperes védirata, a felek által a per\nsorán benyújtott írásbeli beadványok, valamint a rendelkezésre álló közigazgatási iratok\nalapján állapította meg.\n\nA felperes keresete nem alapos.\n\nA törvényszék az alperes határozatának jogszerűségét eljárási és anyagi jogi szempontból, a\nKp. 85. § (1) bekezdése alapján a kereseti kérelem korlátai között, a Kp. 4. § (1) és (3)\nbekezdéseiben, illetve 85. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezésre figyelemmel a\nközigazgatási tevékenység megvalósításának időpontjában fennálló tények alapján vizsgálta.\nAz alperes az adatvédelmi bírság kiszabásáról mérlegelési jogkörében döntött, így a Kp. 85. §\n(5) bekezdésében foglalt rendelkezés alapján a mérlegelési jogkörben megvalósított\nközigazgatási cselekmény jogszerűsége körében azt is vizsgálni kellett, hogy az alperes\nhatáskörét a mérlegelésre való felhatalmazásának keretei között gyakorolta-e, a mérlegelés\nszempontjai és azok okszerűsége a közigazgatási cselekményt tartalmazó iratból\nmegállapíthatóak-e.\n\nA törvényszék a keresetet — a koronavírus miatt elrendelt veszélyhelyzetre tekintettel, a\nveszélyhelyzet ideje alatt érvényesülő egyes eljárásjogi intézkedésekről szóló 74/2020. (III.\n31.) Korm. rendelet (Veir.) 41. § (1) és (5) bekezdései alapján — tárgyaláson kívül bírálta el.\nTekintettel arra, hogy a felperes a keresetlevelében eljárásjogi jogszabálysértésre is\nhivatkozott, a törvényszék elsőként azt vizsgálta meg, hogy az alperes az eljárása során\nelkövetett-e olyan, a döntés érdemére kiható eljárási jogszabálysértést, amely — a Legfelsőbb\nBíróságnak a Kúria által is fenntartott 1/2011. (V. 9.) KK-véleménye szerint — önmagában a\nhatározat hatályon kívül helyezésére ad alapot. Ilyen eljárásjogi jogszabálysértés\nmegállapítása esetén ugyanis az anyagi jogszabálysértések vizsgálatára nem is kerülhet sor.\n\nA felperes eljárási jogszabálysértésként az Ákr. 3. § (3) bekezdésének (helyesen: 3. §-ának)\nmegsértését jelölte meg, amely alapján a hatóság hivatalból állapítja meg a tényállást,\nhatározza meg a bizonyítás módját és terjedelmét, valamint e törvény keretei között\nfelülvizsgálhatja a saját és a felügyelete alá tartozó hatóság döntését és eljárását. A felperes\nszerint e rendelkezés a hatóság teljes körű tényállás tisztázási kötelezettségét írja elő, amelyet\naz alperes azzal sértett meg, hogy nem vette figyelembe a felperes nyilatkozatában\nfoglaltakat, továbbá nem pontosította a felpereshez intézett kérdéseket, noha a felperes ezt\nkifejezetten kérte. A törvényszék mindenekelőtt rögzíti, hogy az Ákr. hivatkozott\nrendelkezése a hivatalbóliság elvét fogalmazza meg, és nem a hatóság tényállás tisztázási\nkötelezettségét írja elő, amelyet valójában az Ákr. 62. §-a szabályoz. A tényállás tisztázási\nkötelezettség elmulasztása kapcsán továbbá a felperes nem jelölte meg konkrétan, hogy\nszerinte az alperes milyen bizonyítási cselekményeket mulasztott el elvégezni, vagy milyen\nbizonyítékokat mellőzött. E körben csak általánosságban hivatkozott arra, hogy az alperes\nnem vette figyelembe a nyilatkozataiban foglaltakat. Ezzel szemben a törvényszék\nmegállapította, hogy az alperes az eljárása során részletesen elemezte és értékelte mind a\nfelperes által tett nyilatkozatok tartalmát, mind az azokban hivatkozott nemzetközi és magyar\npénzügyi felügyeleti állásfoglalások, iránymutatások, ajánlások tartalmát, és határozatában\nrészletesen indokolt magyarázatát adta annak, hogy a felperes nyilatkozataiban foglaltakat\nmiért nem fogadta el az adatkezelés GDPR 6. cikkének megfelelő jogalapjaként, illetve hogy\n\n[521]\n\n[53]\n\n[54]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n14\n\na felperes által hivatkozott ajánlások véleménye szerint miért nem támasztják alá a felperes\nálláspontját. Mindezek alapján a felperes alaptalanul állította, hogy az alperes nem vette\nfigyelembe a nyilatkozataiban foglaltakat. Az a körülmény pedig, hogy az alperes a felperesi\nnyilatkozatokban foglaltakat nem fogadta el, és az adatkezelés jogalapja kapcsán a felperestől\neltérő következtetésre jutott, nem jelenti a tényállás tisztázási kötelezettség elmulasztását. A\nfelperes nem jelölte meg konkrétan, hogy milyen kérdések pontosításának elmaradása és\nmilyen módon hátráltatta az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének teljesítését, illetve\nhogy mindez hogyan hatott ki a döntés érdemére. Konkrét állítások hiányában a felperesi\nérvelés súlytalan, az alperes tényállás tisztázási kötelezettségének teljesítése e körben nem\nvolt vizsgálható, így az eljárásjogi szabálysértés megállapítására sem kerülhetett sor.\n\nA felek által nem volt vitatott, hogy a felperes az advisory szolgáltatást igénybe nem vevő\nprémium és private ügyfeleinek az alkalmassági tesztben felvett személyes adatait nem\njogszabályi kötelezettsége alapján kezeli, mivel a Bszt. 44. § (1) bekezdése szerint az\nalkalmassági teszt felvétele csak akkor kötelező, ha az ügyfél befektetési tanácsadási vagy\nportfóliókezelési szolgáltatást vesz igénybe. A törvényszék kiemeli, hogy a Bszt. 44. § (1)\nbekezdése kifejezetten úgy rendelkezik, hogy a befektetési vállalkozás keretszerződés\nesetében a megbízás végrehajtását megelőzően teljesíti az ügyfélre vonatkozó tájékozódási\nkötelezettségét, azaz az alkalmassági tesztet ekkor veszi fel. E jogszabályi rendelkezésből\negyértelműen következik, hogy az alkalmassági teszt kitöltetésére csak akkor kerülhet sor, ha\naz ügyfél a megbízási keretszerződés megkötését követően advisory ügylet végrehajtására\nirányuló konkrét megbízást ad.\n\nA felperes alappal hivatkozott arra, hogy az ügyfelekre vonatkozó minél részletesebb, minél\nszélesebb körű tájékozódás és adatfelvétel célja az, hogy a befektetési vállalkozások az\nügyfeleik számára olyan egyediesített, minél inkább ügyfélre szabott termékeket tudjanak\najánlani, melyek a lehető legtöbb szempont figyelembevételével megfelelnek az adott ügyfél\negyéni igényeinek és kockázatviselő képességének. Ez egyidejűleg szolgálja a befektetők\nvédelmét, illetve a befektetési szolgáltatók ahhoz fűződő jogos érdekét, hogy a velük szemben\ntámasztott elvárásoknak mindenben megfeleljenek. Ugyanakkor a törvényszék hangsúlyozza,\nhogy mind a jogszabályi előírások, mind a felügyeleti hatósági elvárások, ajánlások csak\nabban az esetben értelmezhetők, ha egy ügyfél ténylegesen olyan szolgáltatást vesz igénybe,\nolyan ügyletet köt, olyan terméket vásárol, amelynek kapcsán a befektetési szolgáltató a\nszámára a fenti védelmi funkcióját be tudja tölteni. Mindazok az ügyfelek, akik\nkeretszerződést kötnek ugyan a felperessel, de annak alapján később advisory szolgáltatást\nnem vesznek igénybe tőle, nem szorulnak arra a fokozott védelemre, amelynek biztosításához\na felperesnek az alkalmassági tesztben felvett adatokra lenne szüksége. A törvényszék\negyetért az alperessel abban, hogy a keretszerződés biztosította elméleti lehetőség az advisory\nszolgáltatások igénybevételére nem teszi indokolttá az alkalmassági teszt kötelező felvételét a\nkeretszerződés megkötésével egyidejűleg, figyelemmel arra is, hogy a felperes prémium\nügyfeleinek mintegy 68,490-a, private ügyfeleinek pedig mintegy 23,596-a nem kötött a\nvizsgált időszakban advisory tranzakciót. Mindezek alapján az ilyen típusú ügylet\nmegkötésének elméleti lehetősége nem alkalmas a magánszemélyek személyes adatainak\nkezeléséhez fűződő felperesi jogos érdek alátámasztására, sem a befektetők védelme, sem a\nfelperessel szembeni jogi kötelezettségek teljesítése szempontjából.\n\nA törvényszék egyetért az alperessel abban, hogy semmilyen hátrányt nem jelentene a\nfelperes számára, ha a keretszerződés megkötésekor választási lehetőséget biztosítana a\npremium és private ügyfélkategóriába sorolt ügyfeleinek arra vonatkozóan, hogy az advisory\nügyletek jövőbeni, esetleges megkötése esetére kívánják-e előre kitölteni az alkalmassági\ntesztet annak ismeretében, hogy az milyen előnyökkel járhat számukra (gyors lebonyolítást\nigénylő, időszenzitív ügyletek). Amennyiben a felperes csupán az ahhoz hozzájárulást adó\n\n[55]\n\n[56]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n15\n\nügyfelek személyes adatait kezelné, úgy kisebb beavatkozással járó, személyes\nhozzájáruláson alapuló adatkezelést valósítana meg, amely megfelelne a GDPR 6. cikk (1)\nbekezdés a) pontjának. Ezzel szemben a felperes által jogszabályi kötelezettség nélkül\nbevezetett kötelező adatkezelés - pusztán a célszerűségre történő hivatkozással - nem lehet\njogszerű. A törvényszék megjegyzi, hogy a bizonytalan jövőbeni eseményre alapított\nadatkezelés célszerűsége sem nyer igazolást mindazokban az esetekben, amikor az ügyfelek\nutóbb nem kötnek advisory ügyletet, amelyhez a felvett adatok kezelésére lett volna szükség.\n\nNem foghat helyt a felperes azon hivatkozása, miszerint a Bszt. 17/A. §-a szerinti célpiac\nvizsgálat elvégzéséhez van feltétlenül szüksége az alkalmassági tesztben felvett adatokra.\nRámutat a törvényszék, hogy a célpiac vizsgálat során a befektetési szolgáltatónak a termék\noldaláról kell meghatároznia azt a célzott ügyfélkört, amely igényeinek, céljainak,\nelvárásainak az adott termék a lehető legjobban megfeleltethető. A célpiac meghatározásához\nnem konkrét ügyfelek egyedi adatai szükségesek, hanem a termék sajátosságaiból kiindulva, a\ntermék oldaláról kell meghatározni azon ügyfelek csoportját, általános jellemzőit, akiknek az\nadott termék a lehető leginkább megfelel. Adott termék célpiaca, azaz a termék által célzott\nügyfelek köre anélkül meghatározható, hogy a szolgáltató a konkrét ügyfeleinek konkrét\nadatait kezelné. Az ügyfél adataira a szolgáltatónak abban az esetben van szüksége, ha az\nügyfél konkrét terméket kíván vásárolni, amelynek kapcsán tisztáznia kell, hogy az ügyfél a\ntermék célpiacába tartozik-e. Ekkor kell összevetni a termék célpiacát az ügyfél jellemzőivel,\nannak megállapítása végett, hogy azok egymásnak megfelelnek-e. Kiemeli a törvényszék,\nhogy az adott termék célpiacának meghatározása szempontjából nyilvánvalóan nem lehet\nszükség olyan ügyfél adatainak kezelésére, aki soha nem vesz az adott termék-kategóriába\ntartozó terméket. Egy non-advisory szolgáltatás keretében értékesített termék célpiacának\nmeghatározásához pedig nem lehet szükség az alkalmassági tesztben felvett adatokra, mivel a\nnon-advisory termék célpiaca a megfelelőségi tesztben felvett adatokhoz igazodóan\nállapítható meg. Ebből következően helytállóan állította az alperes, hogy a célpiac korlátozott\nellenőrzése alkalmassági teszt hiányában ugyanúgy elvégezhető az advisory szolgáltatást nem\nvásárló premium és private ügyfelek esetében, mint a mass ügyfelek esetében. E három\nkategóriába tartozó ügyfelek ugyanis e tekintetben mindaddig azonosan kezelendők, amíg az\nelőbbiek advisory szolgáltatást nem vesznek igénybe. A fokozott befektetővédelem, az azt\nszolgáló szélesebb körben előírt adatkezelés, továbbá a szintén annak érdekében alkalmazott\ncélpiac vizsgálati eljárás is mind a vásárolt termék típusához, kockázatosságához,\nösszetettségéhez, az egyedi ügylet sajátosságaihoz igazodik, és nem az ügyfél besorolásához,\namely a ténylegesen végrehajtott ügyleteitől független. Ennek következtében a célpiac\nvizsgálati kötelezettség teljesítése sem jogi kötelezettség teljesítéseként, sem ügyfélvédelem,\nvagy prudens eljárás címen nem alapozza meg a felperes jogos érdekére alapított adatkezelést.\nA törvényszék ezt követően áttekintette a felperes keresetében hivatkozott, a tőkepiacon\nirányadó termékjóváhagyásra vonatkozó követelményekhez kapcsolódó 25/2018. (VII. 5.)\nMNB ajánlást (a továbbiakban: ajánlás) a tekintetben, hogy az annak való megfelelés\nérdekében a felperes jogos érdekébe tartozónak fogadható-e el a felperesi adatkezelés. Az\najánlás 7. pontja szerint a piac — kellő részletességgel történő — azonosítása jogszabályban\nrögzített kötelezettség. Tekintve, hogy a kialakító rendszerint nem áll közvetlen kapcsolatban\na potenciális végső ügyfelekkel, a célpiac kialakító általi azonosítása elsősorban a termékre\nvonatkozó elméleti ismereteken és tapasztalatokon alapulhat. A 8. pont szerint a potenciális\ncélpiac azonosítására a kialakítónak öt kategóriát javasolt használnia, melyek a következők:\naz ügyfelek típusa, ismeretek és tapasztalat, veszteségviselési képesség, kockázattűrés,\nvalamint az ügyfél céljai és igényei. A 11. pont szerint a potenciális célpiac azonosítását a\ntermék jellegét (összetettségét, kockázat/nyereség profilját, likviditását, innovatív jellegét)\nfigyelembe véve kell elvégezni. A 26. pont szerint a forgalmazónak a tényleges célpiacot kell\n\n[57]\n\n[58]\n\n[59]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n16\n\nmeghatároznia, figyelembe véve a kialakító által meghatározott potenciális célpiac jelentette\nkorlátokat. A forgalmazónak javasolt a tényleges célpiac meghatározását a saját\nügyfélbázisára vonatkozó információkra és ismeretekre alapoznia. A 27. pont szerint ehhez\njavasolt az ügyfélbázis mélyreható elemzése, melynek során javasolt felhasználni minden\nészszerűen hasznos és elérhető információt, adatot, amely a rendelkezésére áll, illetve amely\nbefektetési és kiegészítő szolgáltatások révén összegyűjthető. A 33-38. pontok tartalmazzák a\ncélpiac azonosítás kapcsolódását a befektetési szolgáltatásokhoz. A 34. pont kiemeli, hogy a\nnyújtott szolgáltatások befolyásolják a tényleges célpiac előzetes értékelését, mivel annak\nmélysége függ az ügyfelekről rendelkezésre álló információk mennyiségétől, ami viszont függ\na nyújtott szolgáltatások típusától és az azok nyújtására vonatkozó üzletviteli szabályoktól.\nKülönösen a befektetési tanácsadásra és a portóliókezelésre igaz, hogy más szolgáltatásokhoz\nképest több információ megszerzését teszik lehetővé az ügyfelekről. E két szolgáltatás közös\njellemzője, hogy a megfelelőségi vagy az execution-only szolgáltatásokhoz képest a\nbefektetők fokozottabb védelmét teszik lehetővé. A 35. pont szerint a forgalmazónak a\ntermékkínálata meghatározásakor ajánlott kiemelten körültekintően eljárnia, ha az általa\nnyújtott szolgáltatás típusa nem teszi lehetővé számára a célpiac mélyreható elemzését. A 37.\npont szerint figyelembe véve, hogy az ügyfelek számára biztosított védelem szintje csökken,\namennyiben a rendelkezésre álló információ nem elegendő a célpiac teljes értékelésének\nelvégzéséhez, a forgalmazó úgy is dönthet, hogy lehetővé teszi az ügyfelek számára a\ntanácsadás nélküli tevékenységet, miután figyelmezteti őket arra, hogy nincs módja az ilyen\ntermékekkel való összeegyeztethetőségük teljes körű értékelésére.\nA törvényszék a fentiek alapján megállapította, hogy a felperes alaptalanul állította, hogy az\najánlásban foglaltaknak való megfelelés érdekében kezeli azon ügyfelek alkalmassági\ntesztben felvett adatait, akik nem vesznek igénybe advisory szolgáltatást. Az ajánlás ugyanis\naz ügyfélnek nyújtott szolgáltatások típusához igazodóan egyértelmű különbséget tesz az\nadatkezelés köre és mélysége tekintetében, és kifejezetten kiemeli, hogy csak a befektetési\ntanácsadásra és a portóliókezelésre igaz, hogy más szolgáltatásokhoz képest több információ\nmegszerzését, és így magasabb szintű befektetővédelmet tesznek lehetővé. Az ajánlás tehát a\nBszt. 44. §-ában foglaltakhoz igazodik, ahhoz képest nem ír elő szélesebb körű\ninformációszerzési és adatkezelési kötelezettséget. Mindezek alapján a törvényszék\nalaptalannak találta azt a felperesi hivatkozást is, mely szerint a rá irányadó pénzügyi\nfelügyeleti, illetve adatvédelmi előírások (elvárások) egymással ellentétben állnak, és az\nadatvédelmi hatóság egyoldalúan csak az adatvédelmi szempontokra volt figyelemmel.\nA törvényszék áttekintette a befektetési termékek termékirányítás alapelveiről szóló\nszámú, illetve az ügyfélbesorolás, valamint a befektető alapú és a befektetés alapú\n\ntanácsadás irányelveiről szóló számú vezérigazgatói utasításokat, aminek\neredményeként egyrészről megállapította, hogy a számú vezérigazgatói\n\nutasítás B.3.1. pontja az advisory szolgáltatásokat igénybe nem vevő ügyfelek részére nem\nírja elő az alkalmassági teszt, csak a megfelelési teszt kitöltését. Másrészről a\n\nszámú vezérigazgatói utasítás B.4. pontja a célpiaci és forgalmazási stratégia ellenőrzése\nkörében a minimálisan ellenőrizendő adatokat ahhoz igazodóan határozza meg, hogy az\nügyfél advisory vagy non-advisory befektetési szolgáltatást vesz igénybe. Kiemeli, hogy a\ncélpiac ellenőrzés korlátozottságára tekintettel a non-advisory szolgáltatás körében az\nügyfeleket előzetesen figyelmeztetni kell, hogy adott esetben korlátozott célpiaci ellenőrzésre\nkerül sor. Mindezek alapján a fenti vezérigazgatói utasítások is a Bszt. 44. §-ának megfelelő\nelőírásokat tartalmaznak, ahhoz képest szélesebb körű információszerzést, adatkezelést,\nfokozottabb befektetővédelmet nem írnak elő és a felperestől nem várnak el.\n\nA törvényszék ezt követően a felperes szerződés teljesítése jogalapra (GDPR 6. cikk (1)\nbekezdés b) pontja) történő hivatkozását vizsgálta. A felperes szerint az alkalmassági tesztben\n\n[60]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n17\n\nfelvett adatok szükségesek a befektetési szolgáltatási keretszerződésben foglalt szolgáltatások\nteljesítéséhez. Ezzel szemben a törvényszék egyetértett az alperessel abban, hogy egyrészről e\njogalap csak akkor állapítható meg, ha a felperesnek konkrét szerződés teljesítéséhez van\nszüksége meghatározott adatokra, ami nem áll fenn akkor, amikor a keretszerződést kötő\nügyfél utóbb nem köt advisory ügyletet. Másrészről, azon ügyfelek esetében, akik a\nkeretszerződés megkötését követően advisory szolgáltatást vesznek igénybe, az alkalmassági\nteszt kitöltetése a felperes jogszabályi kötelezettsége, ami kizárja a szerződés teljesítése\njogalap megállapíthatóságát. Ezzel szemben nem fogadható el az a felperesi érvelés, mely\nszerint, mivel a MIFID tesztek a keretszerződés részévé válnak, ezért a szerződés\nteljesítéséhez feltétlenül szükséges a tesztekben felvett adatok kezelése. Amint ugyanis az a\nkorábbiakban kifejtésre került, a keretszerződés megkötéséhez önmagában nem szükséges az\nalkalmassági teszt kitöltetése, így az abban szereplő adatok kezelése sem.\n\nA törvényszék ezt követően azt vizsgálta, hogy alaposak voltak-e az alperesnek a felperesi\nérdekmérlegelési teszttel kapcsolatban tett észrevételei. Az érdekmérlegelési teszttel\nkapcsolatban a törvényszék mindenekelőtt megjegyzi, hogy annak kelte 2019. január 2., tehát\na felperes a vizsgált időszakban 2018. május 25-től mintegy 7 hónapig nem rendelkezett\nérdekmérlegelési teszttel. A tesztben rögzítésre került, hogy a felperes a prémium és private\nügyfeleivel minden esetben kötelezően kitölteti az alkalmassági tesztet, noha ilyen jogszabályi\nkötelezettsége nincs. Ennek céljaként a jogszabályoknak és a jogi előírásoknak való\nmegfelelést, a befektetők védelmét és a prudens működést, jogalapjaként a felperes jogos\nérdekét jelölte meg. Amint azt a törvényszék a fentiekben kifejtette, a felperes jogos érdeke\negyik hivatkozott céllal összefüggésben sem állapítható meg. A teszt 2. pontja szerint a\nmegjelölt cél elérésének nem lehet egyéb módja, ami szintén nem helytálló, mivel\namennyiben a felperes az ügyfeleinek választási lehetőséget biztosítana, és csak a\nhozzájárulást adó prémium és private ügyfelek , többlet-adatait\" kezelné, az kisebb alapjog\nkorlátozással járó, azonos hatékonyságú intézkedés lenne. Az arányossági teszt részben a\nfelperes kifejti, hogy az ügyfelek számára az adatkezelés átlátható, mivel az érintetteknek a\nBszt. vonatkozó rendelkezései szerint kötelező jelleggel kell megadni a személyes adataikat,\namiről a felperes megfelelően tájékoztatja őket. Ez a megállapítás csak részben, kizárólag az\nadvisory ügyfelekre vonatkozóan igaz. Ugyanígy csak az advisory ügyfelekre nézve helytálló,\nhogy az adatok megadása a célpiac vizsgálat elvégzése érdekében egyébként is kötelező lenne\n(arányossági teszt 1. pont), hogy nem jár negatív hatással az adatkezelés az érintettekre nézve,\nmivel személyes adataikra a célpiac vizsgálat elvégzése miatt egyébként is szükség lenne.\n(arányossági teszt 2. pont), illetve hogy az adatkezelés közepes kockázatú, mert nem kerül\nkezelésre olyan személyes adat, amelyet ne kellene jogszabályi kötelezettség folytán\negyébként is az adatkezelő rendelkezésére bocsátani (arányossági teszt 3. pont). Mindemellett\na törvényszék kiemeli, hogy önmagában véve értelmezhetetlen egy adatkezelési tevékenység\nközepes kockázata, ha semmilyen támpont nincs megfogalmazva arra vonatkozóan, hogy mi\nminősül alacsony vagy magas kockázatú adatkezelésnek. Az arányossági teszt 11. pontja\nszerint továbbá az érintettek befolyást gyakorolhatnak az adatkezelésre és az azzal szembeni\ntiltakozási joguk biztosított, míg valójában az ügyfelek nem élhetnek választási lehetőséggel\narra vonatkozóan, hogy a felperes csak a jogszabályi kötelezettségének megfelelő személyes\nadataikat kezelje, vagy azt meghaladó adatkezelést végezzen. Mivel az előző pontok szerinti\ntájékoztatás alapján az ügyfelek arról értesülnek, hogy adataik felvétele kötelező, ezért nem is\nszereznek tudomást arról, hogy a többlet-adatkezelés ellen tiltakozhatnának. Az\nérdekmérlegelés körében (arányossági teszt 13. pont) a felperes rögzíti, hogy az adatkezelés\nsemmilyen negatív hatással nem jár az érintettekre nézve, miközben nagy előnnyel jár a\nfelperesre nézve, és az adatkezelésből az érintetteknek is előnyei származnak. Ezen összegző\nmegállapítás mindazokon a rész-megállapításokon alapul, melyek a fentiek szerint csak\n\n[61]\n\n[62]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n18\n\nrészben helytállóak. Mindezek alapján a törvényszék megállapította, hogy az alperes alappal\nfogalmazta meg kételyeit az érdekmérlegelési tesztben foglaltakkal szemben, és helytállóan\nállapította meg, hogy az abban foglaltak nem alkalmasak az adatkezelés jogalapjának\nalátámasztására.\n\nA törvényszék ezután a személyes adatok kezelésével kapcsolatban nyújtott felperesi\ntájékoztatás tömörségét, átláthatóságát, érthetőségét, világosságát, közérthetőségét - mint a\nGDPR. 12. cikkében megfogalmazott követelmények érvényesülését - vizsgálta. A felperes e\nkörben elsősorban arra hivatkozott, hogy a több dokumentumban elhelyezett, többszintű\ntájékoztatás nemhogy nem jogszabályellenes, de kifejezetten megfelel a 2016/679.\nrendeletben megfogalmazott átláthatósági követelményeknek. A felperesi tájékoztatással\nkapcsolatban a törvényszék kiemeli, hogy nem eredményezi a tájékoztatás átláthatatlanságát\nönmagában az, ha az adatkezelő több dokumentumban helyezi el az adatkezelésre vonatkozó\ninformációkat, ebben az esetben azonban a különböző dokumentumokban . szereplő\ntájékoztatásokból az ügyfelek számára könnyen érthető, átlátható módon kell összeállni egy\nolyan összképnek, amely a személyes adatok kezelése vonatkozásában tartalmazza a GDPR\n13. cikkében foglalt valamennyi információt. Ezekből az ügyfél számára egyértelműen ki kell\ntűnnie, hogy ki, milyen adatát, milyen időtartamban, milyen jogalapon kezeli, illetve hogy\nkérheti-e adatainak helyesbítését, törlését, vagy kezelésének korlátozását, valamint hogy\ntiltakozhat-e az adatok kezelése ellen. A GDPR 13. cikk (2) bekezdés e) pontja értelmében az\nadatkezelő a személyes adatok megszerzésének időpontjában, annak érdekében, hogy a\ntisztességes és átlátható adatkezelést biztosítsa, az érintettet az (1) bekezdésben foglalt\ninformációk mellett arról is tájékoztatja, hogy a személyes adat szolgáltatása jogszabályon\nvagy szerződéses kötelezettségen alapul vagy szerződés kötésének előfeltétele-e, valamint\nhogy az érintett köteles-e a személyes adatot megadni, továbbá hogy milyen lehetséges\nkövetkezményekkel járhat az adatszolgáltatás elmaradása, A törvényszék a felperes\nAdatvédelmi és Adatkezelési Tájékoztatójának, a befektetési szolgáltatásokkal kapcsolatos\nÜgyféltájékoztatójának, valamint Befektetési Szolgáltatási Üzletszabályzatának áttekintése\nalapján megállapította, hogy a több dokumentumban elhelyezett tájékoztatások\nösszességükben sem nyújtanak világos, átlátható tájékoztatást arról, hogy a felperes az\nadvisory szolgáltatást igénybe nem vevő prémium és private ügyfelek alkalmassági tesztben\nfelvett személyes adatait nem jogszabályi kötelezettsége, hanem jogos érdeke alapján kezeli,\nilletve arról, hogy mi ez a jogos érdek. Ennek következtében az érintett ügyfelek nem\nszereznek tudomást arról sem, hogy személyes adataik megadása nem kötelező, illetve hogy\naz adatkezelés ellen tiltakozhatnak. Nem foghatott helyt tehát az a felperesi érvelés, mely\nszerint az ügyfelek szabadon dönthetnek arról, hogy a mass ügyfélkategóriában szerződnek és\nekkor nem merül fel az alkalmassági teszt kitöltésének szükségessége. Az ügyfeleknek ilyen\nokból a mass kategóriába sorolása ugyanis éppen azon a — nem kellően részletezett —\ntájékoztatáson alapulna, mely szerint a prémium és private ügyfeleknek minden esetben\nkötelező az alkalmassági teszt kitöltése. Mindezek alapján a felperes alaptalanul állította,\nhogy a tájékoztatása átlátható és teljes körű a személyes adatok kezelésére vonatkozóan.\nVégül a törvényszék az adatvédelmi bírság kiszabásának jogszerűségét vizsgálta meg, melyet\na felperes mind jogalapjában, mind összegszerűségében kifogásolt. Az alperes a bírság\nkiszabása körében a GDPR 83. § (2) bekezdése és az Info tv. 75/A. §-a alapján mérlegelte az\nügy összes körülményét, ezen túl figyelemmel volt arra, hogy a felperes nem első alkalommal\nsértette meg a GDPR rendelkezéseit. Mindezek alapján állapította meg, hogy a feltárt\njogsértések esetében a figyelmeztetés nem arányos és nem visszatartó erejű szankció, így\nbírság kiszabása szükséges. A törvényszéknek hivatalból tudomása van arról, illetve arra a\nfelperes is hivatkozott, hogy az alperes számú határozatát a Fővárosi\nTörvényszék a 101.K.700.456/2019/12. számú ítéletével megsemmisítette és az alperest új\n\n[63]\n\n[64]\n\n[65]\n\n[66]\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n19\n\neljárás lefolytatására és új határozat hozatalára kötelezte. Ennek következtében a bírság\nkiszabásának alapjául szolgáló második körülmény - a jogsértés ismételt elkövetése - nem áll\nfenn. Tekintettel azonban arra, hogy a bírság kiszabásának alapjául nem kizárólag az ismételt\njogsértés, hanem az ügy összes körülményének mérlegelése szolgált, a bírság kiszabása az\nügy összes körülménye alapján akkor is indokolt, ha a felperes által elkövetett ismételt\njogsértés nem állapítható meg.\n\nA kiszabott adatvédelmi bírság mértéke kapcsán a felperes sérelmezte az alperes által\nfigyelembe vett súlyosító körülményeket. Véleménye szerint a jogsértés folyamatos jellege\nnem értékelhető ilyenként, hiszen természetes, hogy a magas költségek árán kialakított, általa\njogszerűnek tartott gyakorlatát fenntartotta. A törvényszék ezzel szemben rámutat, hogy a\njogsértés folyamatos jellege kapcsán nincs relevanciája annak, hogy a felperes az adatkezelési\nés tájékoztatási gyakorlatát jogszerűnek tartotta, sem annak, hogy az eljárás kialakítása\nköltséges volt. A jogsértés folyamatos fennállása objektív tény, amit alátámaszt, hogy az a\nteljes vizsgált időszakban, 10 hónapon keresztül fennállt, amit a felperes sem vitatott. A\nfelperes szerint az érintett ügyfelek száma sem konkrétan, sem Magyarország lakosságához\nvagy a felperes lakossági ügyfeleinek számához viszonyítottan nem nagy, ezért ez sem\nértékelhető súlyosító körülményként. A törvényszék ezzel szemben hangsúlyozza, hogy az\nérintett ügyfelek száma mind konkrétan ( fő), mind pedig az összes prémium és private\nügyfelek számához képest arányaiban jelentős (a prémium ügyfelek 68,496-a, a private\nügyfelek 23,590-a). A jogosulatlan adatkezeléssel érintett ügyfelek számát nyilvánvalóan nem\nMagyarország lakosságához viszonyítottan, hanem a felperes teljes prémium és private\nügyfélköréhez viszonyítottan kell vizsgálni, hiszen az alkalmassági teszt jogszabályi\nkötelezettség nélküli felvétele őket érintette, és közülük nagy százalékban voltak, akik\nadvisory szolgáltatást nem vettek igénybe, tehát az adatkezelés az ő tekintetükben utólag is\njogalap nélkülinek bizonyult. A felperes szerint az általa nyújtott tájékoztatás nem volt\nátláthatatlan, ezért ez sem lett volna súlyosító körülményként értékelhető. Ezzel szemben a\ntörvényszék a [61] bekezdésben foglaltak alapján megállapította, hogy a felperes tájékoztatása\na személyes adatok kezelésére vonatkozóan nem volt átlátható, ezért az alperes ezt is alappal\nértékelte súlyosító körülményként a felperes terhére. Az alperes tehát mérlegelési jogkörben\neljárva hatáskörét a jogszabályi felhatalmazásnak megfelelően gyakorolta, a mérlegelés\nszempontjai és azok okszerűsége a határozatból megállapítható volt és a felperes által\nelőadottak nem voltak alkalmasak ennek cáfolatára.\n\nMindezek alapján a törvényszék megállapította, hogy az alperes határozata a kereseti kérelem\náltal vitatott körben nem jogszabálysértő, ezért a felperes keresetét — mint alaptalant — a Kp.\n88. § (1) bekezdés a) pontja alapján elutasította.\n\nZáró rész\n\nA felperes pervesztes lett, ezért a Kp. 35. §-a alapján alkalmazandó, a polgári perrendtartásról\nszóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.) 83. § (1) bekezdése alapján köteles az\nalperes perköltségét megtéríteni. A bíróság az alperes által benyújtott költségjegyzéken\nfelszámított 200.000,- forint perköltséget a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (6) bekezdése\nalapján mérsékelte, és annak összegét 100.000,- forintban állapította meg figyelemmel arra,\nhogy a tényleges munkavégzéssel 20 munkaórát látott arányban állónak, tekintettel a\nbeadványok számára, terjedelmére, az ügy bonyolultságára és a tárgyaláson kívüli elbírálás\ntényére.\n\nA törvényszék a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes felperest kötelezte az\nilletékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény (a továbbiakban: Itv.) 62. § (1) bekezdés h) pontja\nalapján feljegyzett, az Itv. 45/A. § (1) bekezdésében meghatározott 30.000,- Ft tételes kereseti\n\nFővárosi Törvényszék\n106.K.700.570/2019/24.\n20\n\nilleték megfizetésére.\n[671 Az ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (1) bekezdésében foglalt rendelkezés zárja\nki.\n\nBudapest, 2020. június 11.\n\ndr. Serestyén Katalin s.k. dr. Sík Magdolna s.k. dr. Surányi Katalin s.k.\na tanács elnöke előadó bíró bíró","changes":[]}