{"check":null,"uid":"61b7578bdffb21f4","title":"Fővárosi Ítélőtábla — Pf.20244/2026/6","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Суды Венгрии — анонимизированные решения","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд отменил рекомендации венгерского национального банка, касающиеся использования платежных инструментов, поскольку они не соответствовали требованиям законодательства о платежах и директивам Европейского Союза. Банк обязан выплатить заявителю компенсацию за судебные издержки и штраф в размере 242 000 форинтов плюс НДС, а также 84 000 форинтов судебных расходов первой и второй инстанций.","snippet":"","topics":["Электронная коммерция и платежи"],"status":"ok","error":"","text_len":20804,"versions":1,"url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Pf.20244%2F2026%2F6&azonosito=4f6c13ea-971a-4816-8dba-c6460a5a8171","first_seen":"2026-11-12","last_checked":"2026-11-16 03:11","relevance":"hit","score":3,"query":"","source_key":"birosag_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":3,"topics":["Электронная коммерция и платежи"],"need_body":3,"authorities":[{"kind":"акт","name":"2015/2366","topic":"Электронная коммерция и платежи"}],"evidence":[{"topic":"Электронная коммерция и платежи","term":"2015/2366","weak":false,"pos":1267,"ctx":"évi LXXXV. törvény (Pft.) 2. § 4a.11. pontjának, 55/C. § (1) bekezdésének, valamint az EU 2015/2366. irányelvének kiegészítésére vonatkozó EU 2018/389. rendelet (SCAr) 4. cikk (1) bekezdésé","zone":"акт","weight":3}],"dropped":[{"topic":"Искусственный интеллект","term":"algoritm","weak":true,"pos":4802,"ctx":"g, melynek ténye megerősítőleg hatott számára, egy, a csomagküldő rendszer által generált algoritmust követve. kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a súlyosan gondatlan magatartás nem azonos a","why":"одиночное упоминание (нужно 3)"}]},"last_changed":"2026-11-12","meta":{"full_text_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Pf.20244%2F2026%2F6&azonosito=4f6c13ea-971a-4816-8dba-c6460a5a8171"},"source_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=F%C5%91v%C3%A1rosi+%C3%8Dt%C3%A9l%C5%91t%C3%A1bla&ugyszam=Pf.20244%2F2026%2F6&azonosito=4f6c13ea-971a-4816-8dba-c6460a5a8171","text":"Fővárosi Ítélőtábla\n\nAz ügy száma: 4.Pf.20.244/2026/6.\n\nA felperes:\nfelperes\nfelperes címe\n\nA felperes képviselője:\nügyvéd1 Ügyvédi Iroda – ügyvéd1 ügyvéd\nügyvéd1 címe\n\nAz alperes:\nalperes\nalperes címe\n\nAz alperes képviselője:\nügyvéd2 kamarai jogtanácsos\nalperes címe\n\nA per tárgya: ajánlás hatályon kívül helyezése\n\nAz elsőfokú bíróság: Fővárosi Törvényszék\n\nA fellebbezéssel támadott határozat száma: 33.P.22.095/2024/14.\n\nA fellebbezést benyújtó fél: felperes\n\nÍ t é l e t\n\nA Fővárosi Ítélőtábla a felperes előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezése iránti kérelmét elutasítja.\n\nAz elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatja, a ajánlás1 számú ajánlást hatályon kívül helyezi.\n\nKötelezi a Magyar Nemzeti Bankot, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 242.000 (kétszáznegyvenkétezer) forint + áfa, továbbá 84.000 (nyolcvannégyezer) forint mértékű együttes első- és másodfokú perköltséget.\n\nAz ítélet ellen fellebbezésnek nincs helye.\n\nI n d o k o l á s\n\n[1] A felperes a keresetében az alperes ajánlás1 számú ajánlásának hatályon kívül helyezését kérte, mert az nem felel meg a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló 2009. évi LXXXV. törvény (Pft.) 2. § 4a.11. pontjának, 55/C. § (1) bekezdésének, valamint az EU 2015/2366. irányelvének kiegészítésére vonatkozó EU 2018/389. rendelet (SCAr) 4. cikk (1) bekezdésének, 5. cikk (1) bekezdésének, továbbá a Pft. 45. § (3) bekezdésének 40. § (1) bekezdésének, mivel figyelmen kívül hagyta az ügyfél súlyos gondatlan magatartását.\n\n[2] Az alperes a kereset elutasítását kérte. Álláspontja szerint tekintettel kell lenni a Pft. 43. § (2) bekezdésére, illetve a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésére is. Megítélése szerint az ügyfél súlyosan gondatlan magatartást nem tanúsított.\n\n[3] Az elsőfokú bíróság az ítéletében a keresetet elutasította és kötelezte felperest, fizessen meg az alperesnek 102.000 forint perköltséget.\nAz ítélet indokolása szerint az alperes ajánlásával érintett ügyfél a online adásvétel online piactér felületen használtcikket kívánt értékesíteni, majd 2024. január 9-én a online adásvétel levelező rendszerén keresztül üzenetet kapott, amelyben egy ismeretlen elkövető feltehetően álprofilon keresztül jelentkezett a hirdetésre. Ezt követően az ügyfél online adásvétel-n megadott email címére az elkövető látszólag futárszolgálat email üzenetet küldött, amely egy linket tartalmazott. Az ügyfél erre rákattintott, megjelent egy felület, amely a felperes interneten elérhető banki felületével összetéveszthető volt és így a kattintással az elkövető által készített adathalász felületre navigált az ügyfél, ahol megadta a PIN kódját. Az ismeretlen személy az Bank1 belépő oldalán QR-kódos belépést kezdeményezett, az eszközén megjelenő QR-kódot az adathalász felületen elküldte az ügyfélnek, aki a futárszolgálat honlapjának tűnő oldalon megjelenő QR-kódot beolvasta a Bank2 alkalmazással a mobiltelefonjával. A belépéshez szükséges PIN kóddal jóváhagyásra került a bejelentkezés, majd 2.100.000 forint összegű átutalás indítására került sor. Az azonnali átutalásra vonatkozó szabályoknak megfelelően a felperes teljesítette a tranzakciót, amiről Push üzenetben értesítette az ügyfelét. Az alperes által lefolytatott eljárást lezáróan ajánlásában felhívta a felperest, hogy térítsen meg az ügyfél részére 2.000.000 forintot.\n\n[4] Az elsőfokú bíróság rámutatott arra, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, miszerint az ügyfél a készpénzt helyettesítő fizetési eszköz használata során súlyosan gondatlanul járt el. A Pft. 45. § (3) bekezdése szerint nem pusztán a rendszer használatához szükséges személyi hitelesítési adatok kiszolgáltatása teremti meg a kellő gondosság megsértését. A Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésében foglalt kötelezettségek csak példálózó felsorolások. Nem volt a felperes által vitatott tény, hogy az ügyfél által kifogásolt tranzakció jóvá nem hagyott fizetési műveletnek minősült. Abban az esetben, ha bekövetkezett egy jóvá nem hagyott művelet, nem ügydöntő, hogy az adott fizetési műveletet megelőzte-e a Pft. 55/C. § (1) bekezdésében körülírt erős ügyfélhitelesítés vagy sem. Az elsőfokú bíróság utalt a BDT2002.641. számú eseti döntésben írt súlyos gondatlanság meghatározására. Az adott esetben arra a megállapításra jutott, hogy az ügyfél mint átlagfogyasztó gondolhatta, hogy a futárszolgálat szolgáltatáshoz és a kifizetés fogadásához kapcsolódóan történt intézkedés a számláját vezető pénzintézetnél. Az adott esetben QR-kóddal lépett be, így az ebből adódó figyelmetlenség nem minősül súlyosan gondatlan magatartásnak. A fogyasztó magatartása a szándékosságot, a súlyos gondatlanságot nem merítette ki. Az ügyfél a futárszolgálat instrukcióit követve jutott el az Bank1 alkalmazás szükségességéig, melynek ténye megerősítőleg hatott számára, egy, a csomagküldő rendszer által generált algoritmust követve. Kiemelte az elsőfokú bíróság, hogy a súlyosan gondatlan magatartás nem azonos a felróható kötelezettségszegéssel. Azt, hogy egy magatartás a pénzforgalmi szolgáltató mentesülése szempontjából súlyosan gondatlannak minősül-e, azt minden ügyfél és minden eset vonatkozásában külön kell vizsgálnia. Súlyos gondatlanságnak nem a szabályszegés, hanem a kár bekövetkezése vonatkozásában kell fennállnia. Értékelni kell, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt-e magatartása következményeivel, számolnia kellett-e a kár bekövetkezésével, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható-e a fogyasztó nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. A súlyos gondatlanságot a 2009. évi LXXXV. törvény és az Európai Parlament és Tanács 2015. november 25-i 2015/2366. irányelve alapján kell megítélni és azt a pénzforgalmi szolgáltatónak kell bizonyítania. A jelen esetben a fogyasztó tudattartalma nem fogta át, hogy a Bank2on keresztül kapott QR-kód az ő megkárosítására irányult, így ez alapján nem kellett számolnia a kár bekövetkezésével és nem követett el jelentős mértékű hanyagságról tanúskodó magatartást. Az ügyfélnek oly mértékben kell hanyagnak lenni, ami a szándékos károkozás határát súrolja. A pénzügyi szolgáltató mentesüléséhez tehát nem elegendő annak vizsgálata, hogy az ügyfél megsértette-e a biztonsági szabályokat, hanem az eset összes körülményét kell figyelembe venni és ez alapján megítélni az adott esetben, hogy az ügyfél magatartása súlyosan gondatlan volt-e, azaz, hogy tudatosan hagyta-e figyelmen kívül a veszélyeket és számolnia kellett-e a kár bekövetkezésével. A jelen esetben ezen feltételek fennállását az elsőfokú bíróság nem állapította meg. Rámutatott, hogy a felperes sem vitatta, hogy az applikáció nem jeleníti meg azt, hogy a jóváhagyás netbanki belépéshez vagy tranzakcióhoz szükséges. Az elsőfokú bíróság megítélése szerint a felperesnek rendelkeznie kellene olyan apparátussal és technikai megoldással, ami az ilyen esetet kiszűri, megakadályozza.\n\n[5] A felperes a fellebbezésében elsődlegesen az ítélet megváltoztatását kérte akként, hogy az alperes ajánlás1 számú határozatát helyezze hatályon kívül, másodlagosan a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (Pp.) 381. § alapján az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását kérte. Megítélése szerint az elsőfokú bíróság figyelmen kívül hagyta, hogy a Digitális Szolgáltatási Szerződés I.1.f/fa. alapján az internetbankot az ügyfél a felperes honlapjáról érheti el. Az ügyfél a Digitális Szolgáltatási Szerződésben vállalt kötelezettségeit önmagában azzal megsértette, hogy az internetbankot egy harmadik személy által megküldött elektronikus levélben található linkről kísérelte meg elérni. Az ügyfélnek küldött linkről történő internetbanki belépést az eset körülményei semmilyen módon nem indokolták. Hivatkozott a Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.006/2024/7. számú ítéletében foglaltakra. Kiemelte, hogy az internetbankon belül a csomagszállító szolgáltatása nyilvánvalóan nem rendelhető meg. Kifejtette, hogy a Pft. szerinti súlyos gondatlanság nem azonosítható a szándékossággal. A BDT2002.641. számú jogeset biztosítási szerződésekkel kapcsolatos jogértelmezést tükröz. Érvelt amellett, hogy a Pft. alkalmazásában a súlyos gondatlanság sui generis fogalom, az semmilyen körülmények között nem azonosítható a büntetőjogban alkalmazott gondatlansággal (tudatállapottal). A Pft. szerinti súlyos gondatlanság objektív mércéje az általánosan tájékozott, ésszerűen figyelmes, körültekintő átlagos fogyasztó mércéje; szubjektív vizsgálatnak nincs helye. Amennyiben a számlatulajdonos az elvárható figyelmet, körültekintést súlyosan elmulasztja és ezért nem ismeri fel a magatartás lehetséges eredményét, az a Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti súlyos gondatlanság. Rámutatott, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdésének második fordulata példálózó jelleggel határoz meg olyan magatartásokat, amelyek a felelősségi kör hatálya alá esnek, súlyosan gondatlan magatartásnak minősülnek. A BH2021.39. számú eseti döntésre is hivatkozott, amelyben foglaltak a PSD2 irányelv [72] bekezdés preambulum bekezdésében írt jelentős mértékű hanyagság fogalmával összehangba hozható. Megítélése szerint a Pft. 45. §-ában meghatározott súlyos gondatlanságot az EUB által kialakított megfelelően tájékozott, figyelmes, körültekintő átlagfogyasztóra kell zsinórmértékként alkalmazni. Utalt még az EUB C-210/96. számú döntésben rögzített európai átlagfogyasztói modellre. Megjegyezte, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése alkalmazásában a fél szándékosságát vagy súlyos gondatlanságát a Pft. 40. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségek megszegése vonatkozásában kell vizsgálni. Annak, hogy az ügyfél előre láthatta-e az őt ért kár mértékét, nem tulajdonított jelentőséget. A súlyos gondatlanság akkor állapítható meg, ha az ügyfél felelőtlenül eljárva megsérti a keretszerződés és a digitális szerződés rendelkezéseit és személyes hitelesítési adatait elérhetővé teszi és e körben felelőtlenül eljárva belép a banki rendszerébe akkor is, ha egyébként semmilyen utalást nem kell teljesítenie, illetve nagyfokú közömbösséget tanúsít a készpénzhelyettesítő fizetőeszközével kezdeményezett fizetési műveletet pénzforgalmi szolgáltatásokkal és azok lehetséges következményeivel kapcsolatban. Az ügyféllel szemben objektívizáló, felróhatósági alapú felelősségi mércét kell alkalmazni, súlyos gondatlanságát nem szubjektív (vétkességi alapú) felelősségi mérce alapján kell vizsgálni. Amennyiben a felelősségi mérce vonatkozásában az ítélőtábla nem osztja a felperes álláspontját és arra a következtetésre jut, hogy az ügyfél felelősségét személyre szabottan kell vizsgálni, akkor megítélése szerint az elsőfokú ítélet hatályon kívül helyezésének és az elsőfokú bíróság új eljárásra utasításának van helye, mivel a megismételt eljárásban anyagi pervezetés körében tájékoztatni kell a felperest, hogy mentesülésének vizsgálata során az ügyfél tanúként való kihallgatása nem mellőzhető, figyelemmel arra is, hogy a bizonyítási teherre vonatkozóan tájékoztatást nem kapott. Idézte még a Fővárosi Ítélőtábla a 4.Pf.20.183/2024/8. számú ítéletében írtakat. Előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére terjesztett elő kérelmet.\n\n[6] Az alperes fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú ítélet helybenhagyását kérte annak helyes indokai alapján. Tévesnek minősítette a felperesi állítást, miszerint az ügyfél a hitelesítési adatait megismerhetővé tette. Az elkövető által megküldött QR-kódot mobil alkalmazásával beolvasta, de ennek folyamatában hitelesítési adatot az elkövető nem ismert meg, hiszen a QR-kódot nem az ügyfél küldte az elkövető részére, hanem fordítva. Kiemelte, hogy az ítélkezési gyakorlat által kidolgozott mérce szerint súlyos gondatlannak nem minősült az ügyfél magatartása, ezt a felperes nem bizonyította. Álláspontja szerint más által kezdeményezett művelet során egy átlagfogyasztó tudata nem foghatja át, hogy a QR-kód beolvasásával egy átutalás jóváhagyására fog sor kerülni. A fellebbezésben hivatkozott Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.20.006/2024/7. számú ítéletével kapcsolatban a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv.20.685/2024/5. számú ítéletére és az abban foglaltakra. Nem tartotta ellentmondásnak, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése szerint a 40. § (1) bekezdésében meghatározott kötelezettséget kell súlyosan gondatlanul megszegni és aközött, hogy a gondatlanság akkor súlyos, ha a kérelmező tudata a kár lehetőségére is kiterjedt. Alaptalan az a fellebbezési állítás is, hogy a Pft. 45. § (3) bekezdése szerinti súlyos gondatlanság sui generis fogalom.\n\n[7] A másodlagos fellebbezési kérelmet is alaptalannak tartotta, amivel az elsőfokú bíróság lényeges eljárási szabályt nem szegett, egyebekben pedig a felperes meg sem jelölte a megsértett eljárási szabályt. Miután a jelen per tárgya határozat jogszerűsége, így álláspontja szerint a felperesnek az alperesi eljárásban kellett volna bizonyítania az ügyfél súlyos gondatlanságát.\n\n[8] A fellebbezés alapos.\n\n[9] A Fővárosi Ítélőtábla nem látta indokát előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésének. Az irányelv nem sui generis fogalomként alkalmazza a súlyos gondatlanság fogalmát, annak tartalommal való megtöltése a nemzeti jogra tartozik. A Kúria Jogegységi Tanácsának a súlyos gondatlanság polgári jogi fogalmának értelmezéséről a pénzforgalmi szolgáltatás nyújtásáról szóló törvénnyel összefüggő értelmezéséről hozott 1/2026. JEH-re tekintettel a Pft. jelen jogvitára alkalmazandó rendelkezései alapján, azok értelmezésével elbírálható volt a jogvita. Ezért a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 130. § (3) bekezdés értelmében az előzetes döntéshozatali eljárás kezdeményezésére irányuló kérelmet elutasította.\n\n[10] A perbeli jogvita elbírálásában irányadó Pft. 45. § (3) bekezdése kimondja, hogy a pénzforgalmi szolgáltató mentesül a (4) bekezdés szerinti felelőssége alól, ha bizonyítja, hogy a jóvá nem hagyott fizetési művelettel összefüggésben keletkezett kárt a fizető fél a 40. § (1) és (2) bekezdésben meghatározott kötelezettségeinek szándékos vagy súlyosan gondatlan megszegésével okozta, így különösen ha a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges személyes hitelesítési adatait arra nem jogosult harmadik fél részére átadja vagy megismerhetővé teszi. A Pft. 40. § (1) bekezdése előírja, hogy az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz és annak használatához szükséges személyes hitelesítési adatai biztonságban tartása érdekében az adott helyzetben általában elvárható magatartást tanúsítson. Az elsőfokú bíróság helytállóan mutatott rá, hogy a felperest terhelte annak bizonyítása, hogy az ügyfél a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használata során súlyosan gondatlanul járt el.\n\n[11] Az időközben meghozott és így a jelen jogvita elbírálására irányadó 1/2026. Jogegységi határozat szerint a Pft. 45. § (3) bekezdés alkalmazásában a súlyos gondatlanság fogalmát úgy kell értelmezni, hogy az ügyfél szubjektíve tisztában volt a magatartása következményeivel, számolnia kellett a kár bekövetkezésével, a gondosság olyan szintű elhanyagolása valósult meg, amely már közel áll a szándékossághoz, vagyis a hátrányos következményekkel kapcsolatban megállapítható az ügyfél nagyfokú közömbössége, felelőtlensége. A jogegységi határozat indokolása [76] bekezdésében leszögezte, hogy a készpénz-helyettesítő fizetési eszköz használatához szükséges hitelesítési adatok harmadik személy részére történő átadása sok esetben jelentheti az ügyfél gondossági kötelezettségének olyan súlyos elhanyagolását, amellyel összefüggésben nyilvánvalóan számolnia kellett a felelőtlen magatartás hátrányaival is. Mindezt minden esetben, a súlyos gondatlanság feltételeit egyedileg vizsgálva kell eldönteni.\n\n[12] Ebből következően a jelen ajánlással érintett ügyfél magatartásának súlyos gondatlan magatartásnak minősülését a nem vitás peradatok, az ajánlásban megállapított tényállás alapján kellett megítélni. A Fővárosi Ítélőtábla itt mutat rá, hogy az ügyfél tanúkénti meghallgatása szükségtelen volt a jelen peres eljárásban, miután nem volt vitatott az a tényállás, amely alapján az ügyfelet a kár érte és amely alapot adhat a súlyos gondatlanság megítélésére.\n\n[13] A bíróságnak az adott tényállás alapján, az eset összes körülményeit mérlegelve kellett egyedileg állást foglalni abban, hogy a fogyasztó (az ügyfél) súlyos gondatlansága, jelentős mértékű hanyagsága, közömbössége, felelőtlensége vezetett-e a kára bekövetkezéséhez.\n\n[14] A felperes ügyfele eladóként vett részt az ügyletben, így fizetési kötelezettség nem terhelte. A vevőként jelentkező személy kérésére foganatosított műveleteket a részére megküldött linken keresztül. Ennek során nem a felperes internetes banki felületéről lépett be a felperesi internetbankba, hanem az ismeretlen személy által megküldött, futárszolgálat honlapjának tűnő felületen kiválasztva a bankot kezdeményezett banki belépést a PIN kódja megadásával, majd a QR-kód beolvasásával. A QR-kód beolvasását megelőzően nem kísérelte meg kideríteni, hogy miért kérik tőle a QR-kód beolvasását is a korábbival megegyező felületen. Nem győződött meg arról, hogy milyen banki műveletet kérnek tőle végrehajtani, milyen célból, milyen tartalommal. Egy általánosan tájékozott, átlagos pénzügyi tudatossággal rendelkező ésszerűen figyelmes, racionális döntések meghozatalára képes átlagfogyasztótól elvárható, hogy bárkinek ne adja meg az internetbankba történő belépéshez szükséges adatait, és azt is át kell fognia a tudattartamának, hogy a banki adatai illetéktelen részére átadása kockázattal jár, emiatt kár érheti. A futárszolgálat honlapjának tűnő felületen fel kellett tűnnie, hogy az nem az internetbankba történő belépésre szolgáló felperes által üzemeltetett oldal. A felperessel kötött szerződésben vállalta az ügyfél, hogy kizárólag a felperes internetes honlapján lép be az internetbankba, ezáltal azt is, hogy nem más oldal közbeiktatásával lép be az internetbanki felületre. Az ügyfél számára felismerhetőnek kellett lennie, hogy nem a felperes által működtetett honlapon adta meg az internetbankba belépéshez szükséges adatait, olvasta be a QR-kódot. Ezzel lehetővé tette az ismeretlen személy számára az internetes bankfiókjába történő belépést és az átutalás kezdeményezését. A QR-kód a felperes felületének használata során, azon internetbanki belépés, átutalás kezdeményezése esetén kerül a bank részéről megadásra. Az átlagos ismeretekkel rendelkező, kellően figyelmes, gondos ügyféltől az adott helyzetben elvárható, hogy a saját pénzintézetének a honlapján kezdeményezzen belépést és az azon megjelenő QR-kódot olvassa be. Az ügyfél tudata át kellett, hogy fogja: más internetes oldalon megjelenő QR-kód beolvasásával más által kezdeményezett ismeretlen művelet végrehajtásához járul hozzá, amiből kára keletkezhet.\n\n[15] Hasonló tényállás mellett a Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.II.20.395/2026/6. számú ítéletében kifejtette, hogy a tranzakciónak több olyan része is volt, amelynek során a fogyasztónak ésszerű kétségének kellett keletkeznie az eladás sikeres megvalósításában. Az események fentiekben a jelen eljárásban is megállapítható láncolata alapján a kúriai határozatban írtakra tekintettel az volt megállapítható, hogy az ügyfél (fogyasztó) az előrelátható lehetséges következményekkel szemben olyan nagyfokú közömbösséget valósított meg, ami alapot szolgáltatott a súlyos gondatlanság megállapítására.\n\n[16] Mindebből következően az alperes ajánlása nem felelt meg az irányadó jogszabályokban foglaltaknak, ezért annak hatályon kívül helyezésének volt helye a Magyar Nemzeti Bankról szóló 2013. évi CXXXIX. törvény (MNB tv.) 116. § (4) bekezdése és a 117. § (2) bekezdése alapján.\n\n[17] A Fővárosi Ítélőtábla ezért a Pp. 383. § (2) bekezdés értelmében az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperes ajánlását hatályon kívül helyezte.\n\n[18] A fellebbezés és ennek folytán a kereset is megalapozott volt. Az első- és másodfokú perköltség viseléséről a Fővárosi Ítélőtábla a Pp. 82. § és 83. § (1) bekezdése alapján határozott. Elszámolta a felszámított ügyvédi díjat, valamint a megfizetett kereseti és fellebbezési illeték összegét. A felperes által felszámított elsőfokú ügyvédi munkadíj a 32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 3. § (3) bekezdés alapján 17 óra elszámolásával, 6.000 forint óradíjjal 102.000 forint, valamint a 4/A. § (1) bekezdés szerint + áfa.\n\n[19] A másodfokú eljárásra az ügyvédi munkadíjra a fellebbezés benyújtásának időpontjára tekintettel alkalmazandó 17/2024. (XII. 9.) IM rendelet 6-7. § alapján a 3. § (2) bekezdés és (4) bekezdés szerint 10 munkaórára 14.000 forint óradíjjal 140.000 forint + áfa az 5. § (1) bekezdésre tekintettel. (102.000 forint + 140.000 forint = 242.000 forint) A megfizetett illeték összege 36.000 + 48.000 = 84.000 forint, így ez is felszámítható költségként merült fel.\n\nBudapest, 2026. szeptember 29.\n\nDr. Molnár Ágnes s.k.\na tanács elnöke\nDr. Merőtey Anikó s.k. Dr. Szentpáli Judit s.k.\nelőadó bíró bíró","changes":[]}