{"check":null,"uid":"5023e269b6e5812b","title":"Elsőfokú ítélet a NAIH/2019/2566 sz. ügyben (Fővárosi Törvényszék 105.K.700.451/2019/9.)","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Орган по защите данных Венгрии (NAIH)","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд рассмотрел жалобу гражданина против решения органа по защите данных Венгрии, который установил обязанность оператора связи соблюдать требования законодательства о защите персональных данных при обработке информации клиента после расторжения договора займа. Суд отклонил иск заявителя, подтвердив правомерность действий регулятора и соблюдение им норм европейского регламента защиты данных (GDPR).","snippet":"","topics":["Персональные данные","Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"status":"ok","error":"","text_len":26891,"versions":1,"url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=343:elsofoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-105-k-700-451-2019-9","first_seen":"2026-09-12","last_checked":"2026-09-17 02:26","relevance":"hit","score":87,"query":"","source_key":"naih_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":87,"topics":["Персональные данные","Авторское право и цифровой контент"],"need_body":3,"authorities":[{"kind":"орган","name":"Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság","topic":"Персональные данные"},{"kind":"орган","name":"NAIH","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"GDPR","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"2016/679","topic":"Персональные данные"}],"evidence":[{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":217,"ctx":"gy száma: 105.k.700.451/2019/9. a felperes:  a felperes képviselője:  az alperes: nemzeti adatvédelmi és információszabadság hatóság (1125 budapest, szilágyi erzsébet fasor 22/c.) az alperes","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":439,"ctx":"dnyik ügyvédi iroda (1036 budapest, lajos utca 66., ügyintéző: dr. ügyvéd) a per tárgya:  adatvédelmi ügyben hozott naih/2019/2566/8. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűsé","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":1623,"ctx":"ri engedményezést követően a felperesre került átruházásra. az alperes 2019. március 6-án adatvédelmi hatósági eljárást indított a kérelmező 2019. március 5-én érkezett beadványa alapján, ame","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":1813,"ctx":"elyben előadta, hogy a felperestől levelet kapott a kölcsön vonatkozásában. a kérelmező a személyes adatai törlésének elrendelését kérte az alperestől, tekintettel arra, hogy állítása szerint a fe","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":1995,"ctx":"a szerint a fenti kölcsönt már visszafizette, ezért a felperes nem tarthatna nyilván róla személyes adatot.  a megelőző közigazgatási eljárás és a keresettel támadott döntés  a hatósági eljárás so","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":2174,"ctx":"tósági eljárás során a felperes az alperes felhívására úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező személyes adatait háromféle célból kezeli. egyrészt a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":5356,"ctx":"felperes a kérelmező személyes adatait a gdpr 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján szerződéses jogalapon, a szerződés teljesítése érdekében kezelheti, ezáltal nem merül fel olyan kötelezettsége,","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":10077,"ctx":"kezelésének jogalapjaként alkalmazható a gdpr 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti szerződéses jogalap. véleménye szerint jogalapváltásra csak abban az esetben lenne szükség, amennyiben az ada","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":10552,"ctx":"ikk (2) bekezdés a) pontjából, sem a gdpr (44) preambulum-bekezdéséből nem olvasható ki a szerződéses jogalap alkalmazásának olyan szűkítő értelmezése, hogy azt csak az érintett és a vele először sze","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":10678,"ctx":"lyan szűkítő értelmezése, hogy azt csak az érintett és a vele először szerződő adatkezelő szerződéses jogviszony kapcsán lehetne használni.  kifejtette továbbá, hogy az alperesi határozat sérti az által","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":12710,"ctx":", hogy fennmarad egy elszámolási kötelezettség, azt nem vitatta, azonban ez nem jelenti a szerződéses jogalap alkalmazhatóságát.  fenntartotta, hogy adatvédelmi szempontból a szerződés és a felmondás","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":20428,"ctx":"lyzet orvoslása érdekében van szükség. a gdpr 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti szerződéses jogalap ugyanis nem vonatkoztatható arra az esetre, ha az adatkezelő az elmaradt teljesítés miatt","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság","weak":false,"pos":298,"ctx":"ág  Az ügy száma: 105.K.700.451/2019/9. A felperes:  A felperes képviselője:  Az alperes: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.) Az alperes képviselője: Dudás Hargita Zavo","zone":"орган","weight":3},{"topic":"Персональные данные","term":"NAIH","weak":false,"pos":18,"ctx":"Elsőfokú ítélet a NAIH/2019/2566 sz. ügyben (Fővárosi Törvényszék 105.K.700.451/2019/9.) A DOKUMENTUMOT ELEKTRON","zone":"орган","weight":0},{"topic":"Персональные данные","term":"GDPR","weak":false,"pos":2544,"ctx":"/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a továbbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelésbehajtási célból kezeli az engedmény","zone":"акт","weight":0},{"topic":"Персональные данные","term":"2016/679","weak":false,"pos":2504,"ctx":"adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a továbbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelés","zone":"акт","weight":0}],"dropped":[{"topic":"Цифровая идентификация и госуслуги","term":"elektronikus aláír","weak":false,"pos":15,"ctx":"a dokumentumot elektronikus aláírással látta el: ) fővárosi törvényszék at  5  fővárosi törvényszék mint elsőfokú bíróság  az üg","why":"одиночное упоминание (нужно 3)"}]},"last_changed":"2026-09-12","meta":{"fileId":"343","slug":"elsofoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-105-k-700-451-2019-9","ocr":"tesseract:hun"},"source_url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=343:elsofoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-fovarosi-torvenyszek-105-k-700-451-2019-9","text":"A DOKUMENTUMOT\nELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL LÁTTA EL: )\nFŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK AT\n\n5\n\nFővárosi Törvényszék\nmint elsőfokú bíróság\n\nAz ügy száma: 105.K.700.451/2019/9.\nA felperes:\n\nA felperes képviselője:\n\nAz alperes:\nNemzeti Adatvédelmi és Információszabadság\nHatóság\n(1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.)\nAz alperes képviselője: Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda\n(1036 Budapest, Lajos utca 66., ügyintéző: dr.\nügyvéd)\nA per tárgya:\n\nadatvédelmi ügyben hozott NAIH/2019/2566/8.\nszámú határozat, mint közigazgatási cselekmény\njogszerűségének vizsgálata\n\nÍtélet:\n\nA Fővárosi Törvényszék a felperes keresetét elutasítja.\n\nKötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 100.000 (Egyszázezer)\nforint perköltséget, valamint az államnak — az illetékügyekben eljáró hatóság külön\nfelhívására — 30.000 (Harmincezer) forint kereseti illetéket.\n\nAz ítélet ellen a közléstől számított 15 napon belül fellebbezésnek van helye, melyet a\n\nKúriához címzetten a Fővárosi Törvényszéknél kell jogi képviselő útján az elektronikus\nkapcsolattartás szabályai szerint benyújtani.\n\nIndokolás\n\n[2]\n\n[3]\n\n105.K.700.451/2019/9. 2\n\nAz ítélet alapjául szolgáló tényállás\n\n[1] A perben nem álló (a továbbiakban: kérelmező) 2000. május 18-án\nkölcsönszerződést kötött a -vel (a továbbiakban: Bank). A\n\nBank 2002. május 8-án azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, mivel a kérelmező\ntöbbszöri felszólítás ellenére nem rendezte a teljes tartozását. Ezt követően a Bank értékesítette\na szerződésből eredő követelését, amely többszöri engedményezést követően a felperesre\nkerült átruházásra. Az alperes 2019. március 6-án adatvédelmi hatósági eljárást indított a\nkérelmező 2019. március 5-én érkezett beadványa alapján, amelyben előadta, hogy a\nfelperestől levelet kapott a kölcsön vonatkozásában. A kérelmező a személyes adatai\ntörlésének elrendelését kérte az alperestől, tekintettel arra, hogy állítása szerint a fenti kölcsönt\nmár visszafizette, ezért a felperes nem tarthatna nyilván róla személyes adatot.\n\nA megelőző közigazgatási eljárás és a keresettel támadott döntés\n\nA hatósági eljárás során a felperes az alperes felhívására úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező\nszemélyes adatait háromféle célból kezeli. Egyrészt a természetes személyeknek a személyes\nadatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról,\nvalamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a\ntovábbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelésbehajtási célból\nkezeli az engedményezési szerződéssel megszerzett adatokat, valamint a Belügyminisztérium\náltal vezetett nyilvántartásból megszerzett adatokat. Másrészt a GDPR 6. cikk (1)\nbekezdésének c) pontja alapján panaszkezelési célból kezel egyes adatokat, úgy mint név,\nügyiratszám, engedményező, engedményezőnél szereplő azonosítószám, lakcím, panasz\nelőterjesztésének helye, ideje és módja, a panasz tárgya, leírása, ügyfél által bemutatott\niratok, dokumentumok, jegyzőkönyv felvétele esetén a panaszos aláírása, válaszban szereplő\nadatok. Harmadrészt szintén a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján a\nreferenciaadatok központi hitelinformációs rendszernek (KHR) történő átadása céljából kezel\ntovábbi adatokat. Nyilatkozata szerint a kérelmezőhöz tartozó telefonszámot és e-mail címet\nnem tart nyilván.\n\nAz alperes a 2019. augusztus 8-án kelt NAIH/2019/2566/8. számú határozatában\nmegállapította, hogy a felperes a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjára hivatkozással\njogszerűen nem kezelheti a kérelmezőnek a kérelemmel érintett személyes adatait. Kötelezte\na felperest, hogy a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére irányadó keresetindítási határidő\nlejártát, illetve felülvizsgálat kezdeményezése esetén a bíróság döntését követő tizenöt napon\nbelül igazolja a kérelmező felé, ha jogos érdeke fűződik a kérelmező személyes adatainak\nköveteléskezelési célú kezeléséhez és ezen érdek a kérelmező alapvető jogaival szemben\nelsőbbséget élvez, valamint a GDPR 14. § (2) bekezdésének b) pontja alapján tájékoztassa a\nkérelmezőt, hogy milyen jogos érdeke miatt szükséges személyes adatai követeléskezelési\ncélú kezelése, ezen érdek a kérelmező alapvető jogaival szemben elsőbbséget élvez-e,\nvalamint tájékoztassa a kérelmezőt az őt megillető tiltakozási jogról, és arról, hogy ezt\nhogyan gyakorolhatja. Amennyiben a jogos érdeket igazolni nem tudja, törölje ezen adatokat.\nKötelezte továbbá a felperest, hogy amíg nem tesz eleget az I.2. pontban foglalt kötelezésnek,\naddig korlátozza a kérelmező személyes adatainak követeléskezelési célú kezelését.\nFentieken túl a kérelmező személyes adatainak törlésére irányuló kérelmét elutasította.\nTekintettel arra, hogy túllépte az ügyintézési határidőt, az alperes 10.000 forintot megfizetett\na kérelmezőnek.\n\n[4]\n\n[5]\n\n[6]\n\n[7]\n\n105.K.700.451/2019/9. 3\n\nA keresetlevél és a védirat\n\nA felperes a határozat ellen benyújtott - és a 6. sorszámú beadványával kiegészített -\nkeresetében elsődlegesen a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a\ntovábbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 89. § (1) bekezdés a) pontja\nalapján a határozat megváltoztatásával kérte annak megállapítását, hogy az alperesi határozat\njogszabálysértő, és annak a kimondását, hogy a felperes a kérelmező személyes adatait a\nGDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján szerződéses jogalapon, a szerződés\nteljesítése érdekében kezelheti, ezáltal nem merül fel olyan kötelezettsége, hogy a személyes\nadatok követeléskezelés céljából történő kezeléséhez fűződő jogos érdekét igazolja, továbbá\nannak a megállapítását, hogy a felperes jogszerű adatkezelése miatt az adatkezelés\nkorlátozásának, illetve az adatok törlésének szükségessége nem merül fel. Másodlagosan a\nKp. 38. § (1) bekezdés a) pontja és a 89. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján az alperesi\nhatározat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy az\nalperest az elsődleges kérelmében meghatározottakkal egyező tartalmú határozat\nmeghozatalára kötelezze. Perköltséget igényelt, költségjegyzéket csatolt.\n\nÁlláspontja szerint az alperesi határozat téves jogértelmezésen alapul, ezáltal annak\nmegállapításai jogszabálysértők. Előadta, hogy a jelen ügy kapcsán nem elegendő pusztán a\nGDPR és az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi\nCXII. törvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezéseit vizsgálni, hanem a mögöttes polgári\njogi jogviszonyokat is elemezni kell, így nem hagyható figyelmen kívül, hogy a kérelmező\nmilyen magatartást tanúsított az említett polgári jogi jogviszonyokban. A kölcsönszerződés\nfelmondásához a kérelmező azon magatartása vezetett, mellyel a felek közti megállapodást\nnem teljesítette többszöri felszólítás ellenére sem, és semmilyen módon nem igazolta, hogy a\nkövetelés összegét már teljesítette volna.\n\nHivatkozva a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi\nPtk.) 525. § (1) bekezdésére és 321. § (1) bekezdésére, valamint az ahhoz fűzött\nmagyarázatra, kifejtette, hogy a szerződés a felmondással a jövőre nézve szűnik meg, és ez a\nkitétel azt jelenti, hogy a szerződés alapján teljesített szolgáltatások visszajárnak, azaz a\nszerződés csak akkor szűnik meg teljes egészében, amikor a felek a jogszabályban és\negyébként a kölcsönszerződésben foglalt elszámolási kötelezettségüknek teljes egészében\neleget tettek. Tehát álláspontja szerint a felmondás a szerződést csupán részben szünteti meg,\nugyanis a szerződés felmondás esetére irányadó és a felek közötti elszámolási kötelezettséget\nelőíró rendelkezései pontosan ezen esetben tudnak csak érvényesülni és fejtenek ki joghatást,\nmiután a szerződés többi, szerződésszerű teljesítési kötelezettséget előíró rendelkezése már\nmegszűnt. Véleménye szerint az alperesi jogértelmezés, miszerint a felmondást követően a\nszerződés semmilyen joghatás kiváltására nem lenne alkalmas, azt jelentené, hogy abból\nelszámolási kötelezettség sem származna. Utalt arra, hogy a vonatkozó bírói gyakorlat is azt\nerősíti meg, hogy a felmondott kölcsönszerződések után a visszafizetési/elszámolási\nkötelezettség is a szerződésben foglaltak szerint kell, hogy végbe menjen, mindez pedig azt\neredményezi, hogy a kérelmező személyes adatait a szerződés fennmaradó rendelkezéseinek\nteljesítése érdekében, annak kapcsán kell kezelni.\n\nHivatkozva a régi Ptk-hoz fűzött Nagykommentárra kifejtette, hogy az engedményezések\nrévén a követelés nem válik el az alapjogviszonytól, nem is válhat, hiszen pontosan az az\nengedményezés lényege, hogy csupán egy egyszerű alanyváltozás történik a kötelemben,\nminden feltétel és szerződéses rendelkezés változatlan marad. Ez azt jelenti, hogy a követelés\nengedményezésével az alapul fekvő szerződésben kikötött és abból eredő jogok is átszállnak\naz engedményesre, amely pedig azt eredményezi, hogy a követelés teljes mértékben nem\ntávolodik el a szerződéses alapjogviszonytól.\n\n[8]\n\n[9]\n\n[10]\n\n[11]\n\n[12]\n\n[13]\n\n[14]\n\n[15]\n\n105.K.700.451/2019/9. 4\n\nElőadta, hogy a követelés fennállása nem tekinthető vitatottnak, másrészt az elévülés kérdését\nindifferensnek tartotta a jelen ügyben tekintettel arra, hogy a követelések elévülése\nsemmilyen kapcsolatban nem áll azzal, hogy maga a követelés fennáll-e vagy sem.\n\nA követelésbehajtási célból végzett adatkezelés kapcsán kifejtette, hogy az adatkezelés célja a\nkölcsönszerződésből eredő, annak felmondását követően továbbélő elszámolási kötelezettség\nérvényesítése, különösen a követelés érvényesítése és behajtása, azaz a hitelező és az adós\nközött fennálló szerződésben foglalt kötelezettség kikényszerítése. Álláspontja szerint sem az\nadatkezelés céljának, sem jogalapjának megállapítása tekintetében nem bír relevanciával az,\nhogy az adatkezelés végeredményben még az eredeti jogosultnak, azaz a hitelezőnek, vagy\nmár magának a felperesnek az érdekében történik, azaz a követelésbehajtási folyamat során\ntérült összeg kinek a részére folyik be.\n\nMindezek alapján álláspontja szerint a személyes adatok kezelésének jogalapjaként\nalkalmazható a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti szerződéses jogalap.\nVéleménye szerint jogalapváltásra csak abban az esetben lenne szükség, amennyiben az\nadatkezelésben és/vagy annak végső céljában olyan változás következne be, amely\negyértelműen megszakítaná az adatkezelés eddigi egységes folyamatát, azonban az\nengedményezéssel ez nem következett be. Utalt arra, hogy sem a GDPR 6. cikk (1) bekezdés\nb) pontjából, sem a GDPR 22. cikk (2) bekezdés a) pontjából, sem a GDPR (44)\npreambulum-bekezdéséből nem olvasható ki a szerződéses jogalap alkalmazásának olyan\nszűkítő értelmezése, hogy azt csak az érintett és a vele először szerződő adatkezelő\nszerződéses jogviszony kapcsán lehetne használni.\n\nKifejtette továbbá, hogy az alperesi határozat sérti az általános közigazgatási rendtartásról\nszóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapelvi rendelkezéseit, a tényállás\ntisztázására és a bizonyításra vonatkozóan a 62. §-át, valamint az Info tv. 60/A. § (1)\nbekezdését.\n\nA védiratra tett észrevételében kiemelte, hogy az alperes elmulasztotta figyelembe venni azt a\nlényeges körülményt, hogy az adatkezelés jogalapjának meghatározása tekintetében\nfigyelemmel kell lenni arra, hogy a követelés behajtását a követelésbehajtó cég megbízási\njogviszony keretében végzi vagy engedményezés révén megszerzett saját követelés behajtását\nvégzi. Lényeges különbség a kettő között az, hogy míg megbízás esetén a követelés behajtása\na megbízó nevében, az ő javára folyik, a jogosulti pozícióban nincs változás, a\nköveteléskezelő cég az alapjogviszony tekintetében harmadik személynek minősül, addig az\nengedményezés esetén a követeléskezelő vállalkozás a saját nevében és a saját javára szólítja\nfel az ügyfelet a teljesítésre, vagyis ő lép az eredeti jogosult helyébe, tehát ő a követelés\njogosultja. Megjegyezte, hogy az alperes által hivatkozott munkacsoporti ajánlás a megbízási\njogviszony keretében történő követelésbehajtással kapcsolatos adatkezelési jogalap kérdését\nelemzi, tehát az nem is alkalmazható. Kifogásolta, hogy az alperes által hivatkozott Testületi\nAjánlás nem egyezik meg teljes egészében a végleges szöveggel. Utalt arra, hogy a Testületi\nAjánlás végleges szövege kifejezetten nevesíti az elszámolási kötelezettséggel kapcsolatos\nadatkezelés jogalapja esetében a szerződés teljesítésére való hivatkozást.\n\nAz alperes védiratában a kereset elutasítását kérte. Perköltséget igényelt, költségjegyzéket\ncsatolt.\n\nA felperes polgári jogi érveire vonatkozóan előadta, hogy amennyiben a szerződés\nmegszűnik, úgy a szerződés teljesítése jogalapon nem lehetséges adatkezelés. Az, hogy\nfennmarad egy elszámolási kötelezettség, azt nem vitatta, azonban ez nem jelenti a\nszerződéses jogalap alkalmazhatóságát.\n\nFenntartotta, hogy adatvédelmi szempontból a szerződés és a felmondást követő elszámolási\nkötelezettség elválik egymástól.\n\n[16]\n\n[17]\n\n[18]\n\n[19]\n\n[20]\n\n[21]\n[22]\n\n[23]\n\n[24]\n\n105.K.700.451/2019/9. 5\n\nAz elévülés kérdését annyiban relevánsnak tartotta, hogy egy bírósági úton ki nem\nkényszeríthető követelés esetében a felperesnek különösen figyelembe kell venni az önkéntes\nteljesítés realitását is, és erre tekintettel kell elvégeznie az érdekmérlegelést.\n\nKiemelte, hogy a töretlen gyakorlat szerint a szerződés teljesítése jogalap szűken\nértelmezendő. Ezt támasztja alá a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport 06/2014.\nszámú véleménye, mely szerint a 7. cikk b) pontja csak arra vonatkozik, ami a szerződés\nteljesítéséhez szükséges, tehát nem vonatkozik a nemteljesítés által előidézett további\nlépések, illetve a szerződés végrehajtásakor felmerülő egyéb eseményekre. A kifinomultabb\nadatkezelés — amelyben harmadik felek is részt vehetnek, például követelésbehajtás, illetve a\nszolgáltatást ki nem fizető ügyfél bíróság elé állítása — nem a szerződés normális teljesítése\nkeretében történik, így az nem tartoznak a 7. cikk b) pontjának hatálya alá. Ezt a\nmegközelítést tartja fent az Európai Adatvédelmi Testület, amelynek a 2/2019. számú\najánlásának a 37. pontja kiemeli, hogy a szerződés teljesítése jogalap szűken értelmezendő és\naz nem terjed ki automatikusan a nemteljesítésből eredő adatkezelésre, illetve hogy a fizetési\nemlékeztető kiküldésével, illetve a szerződés normális menetbe terelésével kapcsolatos\nadatkezelés eshet a szerződés teljesítése jogalap alá.\n\nHangsúlyozta, hogy a felperes maga is elismerte keresetében, hogy a felmondás a\nszerződésszerű teljesítésre vonatkozó rendes rend rendelkezései körében szünteti meg a\nszerződést. Tehát a felperes sem vitatta, hogy a felmondást követően nem értelmezhető a\nszerződés normál rendben való teljesítése. Erre tekintettel a felperes GDPR 6. cikk (1)\nbekezdés b) pontja és a GDPR 22. cikk (2) bekezdés a) pontja kapcsán előadott érvelését nem\ntartotta relevánsnak.\n\nFenntartotta azt az álláspontját, miszerint az engedményező és a kérelmező közötti\nszerződésre hivatkozással az engedményes felperes nem jogosult a GDPR 6. cikk (1)\nbekezdés b) pontja alapján kezelni a kérelmező adatait amiatt sem, mert az engedményezési\nmegállapodással az engedményes csak a követelés tekintetében lépett az engedményező\nhelyébe, az alapjogviszony egésze tekintetében azonban nem.\n\nA felperes eljárás jogi kifogásai kapcsán rámutatott arra, hogy a felperes keresetében nem\nfejtette ki, hogy konkrétan, hogyan sértette meg az Ákr. hivatkozott szabályait. Az\nügyintézési határidő túllépése pedig az ügy érdemére nem hatott ki.\n\nA törvényszék döntése és annak jogi indokai\n\nA felperes keresete nem alapos.\n\nA Kp. 2. § (4) bekezdése, a 85. § (1) bekezdése és a Kp. 84. § (2) bekezdése folytán\nalkalmazandó polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: Pp.)\n342. § (1) bekezdésére figyelemmel a bíróság a közigazgatási tevékenység jogszerűségét a\nkereseti kérelem, a védirat, a felek által előterjesztett kérelmek és jognyilatkozatok korlátai\nközött, a Kp. 85. § (2) bekezdése alapján a közigazgatási tevékenység megvalósításának\nidőpontjában fennálló tények alapján vizsgálta.\n\nA törvényszék a tényállást a perbeli ügyben a Kp. 78. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó\nPp. 279. §-ára és a Kp. 78. § (2) bekezdésére figyelemmel a rendelkezésre álló közigazgatási\niratok, valamint a felek nyilatkozatai és ezek egybevetése alapján állapította meg, a\nbizonyítékokat egyenként és összességükben, a megelőző eljárásban megállapított\ntényállással összevetve értékelte.\n\nA törvényszék az Ákr. alapelvi szintű rendelkezései megsértésére vonatkozó felperesi\nhivatkozásokkal összefüggésben hangsúlyozza, hogy a közigazgatási hatósági eljárási\nalapelvekben megnyilvánuló követelmények, így a legalitás elve, a törvény előtti egyenlőség\nelve, a hatékony, költségtakarékos eljárás követelménye olyan alapvető követelmények,\namelyek közvetett módon az eljárás minden rendelkezésében jelen vannak, azok az egyes\n\n[25]\n\n[26]\n\n[271\n\n[28]\n\n105.K.700.451/2019/9. 6\n\ntételes jogi szabályokban tükröződnek, az alapelvek kifejezett jogszabályi rendelkezés\nhiányában segítik az adott jogszabály helyes tartalmának megállapítását. Töretlen az\nítélkezési gyakorlat abban, hogy amennyiben az adott tényállásra nincs konkrét tételes\njogszabály, de kimutatható valamely alapelv sérelme, akkor az adott cselekmény vagy\nmulasztás alapelvbe ütközése megállapítható. Ugyanakkor az alapelvek szubszidiárius\njellegéből az következik, hogy amennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával\nmegítélhető, úgy a döntést arra kell alapozni. Amennyiben tehát az adott kérdésre\nvonatkozóan speciális szabályok is vannak, akkor ezek nem hagyhatók figyelmen kívül,\nazonban, ha nincs más jogszabályi rendelkezés - pl. az anyanyelv használata vagy a hatóság\negyüttműködési kötelezettsége körében, - akkor az alapelvek szerint is lehet döntést hozni.\nErre figyelemmel a törvényszék az Ákr. alapelvi rendelkezéseire alapított felperesi\nhivatkozásokat egyrészt a hivatkozott alapelvekre figyelemmel, másrészt az adott tényállásra\nvonatkozó tételes jogszabályi rendelkezésekre vetítve is vizsgálta. A törvényszék rámutat\nugyanakkor arra, hogy a felperes az Ákr. alapelvi rendelkezései megsértésére úgy\nhivatkozott, hogy a jogsértés mibenlétét nem jelölte meg, ilyen konkrét hivatkozás hiányában\nazonban az alapelvi szintű jogszabálysértés körében tett felperesi előadás nem lehet\nmegalapozott.\n\nA törvényszék álláspontja szerint a felperes a keresetében alaptalanul hivatkozott arra, hogy\naz alperes megsértette a tényállás tisztázása és a bizonyítékok mérlegelése iránti\nkötelezettségét. Az eljárási szabályok ügy érdemére ható megsértésének minősül különösen a\ntényállás megállapításának elmaradása, a tényállás feltáratlansága, a tényállás alapjául\nszolgáló bizonyítékok okszerű mérlegelésének és teljes körű figyelembe vételének hiánya, a\nvalósághű tényállás megállapítása minden közigazgatási hatósági döntés előfeltétele. A\ntényállás megállapítása az eljáró közigazgatási szerv kötelessége, neki kell a döntéshez\nszükséges, jogilag releváns tényeket felderítenie, összegyűjtenie, majd a vonatkozó\njogszabályok értelmezése mellett azokat súlyuknak megfelelően egyenként és\nösszességükben értékelnie, hiszen a tényállás felületes, feltételezésekre alapított, hiányos,\nvagy helytelen megállapítása megalapozatlan döntéshez vezet. A közigazgatási peres\neljárásban azonban a felperest terheli a keresetlevelében kifejtett tényállás bizonyítása, ennek\nérdekében élhet a Pp-ben meghatározott valamennyi bizonyítási eszközzel. A jelen perben a\nfelperes azonban érdemi bizonyítási indítványt e körben nem terjesztett elő, a közigazgatási\neljárás jogszerűségének megítélése körében tehát alapvetően jogkérdésről kellett dönteni.\n\nAz ügyintézési határidő túllépésével kapcsolatos felperesi előadás körében a törvényszék\nszerint az alperes helyesen hivatkozott arra, hogy a határidő túllépés az ügyben hozott döntés\nérdemére nem hatott ki, az alperesi határozat a határidő túllépés tényét rögzítette és annak\ntörvényi konzekvenciájaként 10.000 forintot megfizetéséről rendelkezett a felperes számára.\nA törvényszék álláspontja szerint az alperesi határozat helyesen állapította meg, hogy a\nGDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti jogalap csak akkor alkalmazható, ha az a\nszerződés teljesítéséhez szükséges, tehát nem lehet kiterjeszteni ezt a jogalapot olyan\nadatkezelésekre, amelyekre a szerződés érintett általi nemteljesítése miatt előidézett helyzet\norvoslása érdekében van szükség. A GDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti\nszerződéses jogalap ugyanis nem vonatkoztatható arra az esetre, ha az adatkezelő az elmaradt\nteljesítés miatt az érintettel szembeni követelését követelésbehajtással foglalkozó\nvállalkozásra engedményezi.\n\nA törvényszék rámutat, hogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján történő\nadatkezelés előfeltétele, hogy a szerződés létezzen, valamint érvényes és hatályos legyen,\namelynek teljesítésére hivatkozással történik az adatkezelés. Az alperes helytállóan\nhivatkozott a Ptk-hoz fűzött indokolásra, miszerint az engedményezés a követelés\ntulajdonjogának átruházása, az engedményezéssel tehát a követelés elválik az eredeti\njogviszonytól, amelyből az származik, és az engedményes kizárólag a követelés és nem az\n\n[29]\n\n[30]\n\n[31]\n\n[32]\n\n[33]\n\n[34]\n\n[35]\n\n105.K.700.451/2019/9. 7\n\nalapjogviszony vonatkozásában lép az engedményező helyébe. Mindebből következik, hogy\nazáltal, hogy az engedményezéssel a követelés elválik az alapjogviszonytól és az\nengedményes a követelés jogosultjává válik, a követelés engedményes általi érvényesítése,\nilletve az ahhoz kapcsolódó adatkezelés többé már nem azon szerződés teljesítése érdekében\ntörténik, amelyből a követelés eredetileg származott.\n\nAz engedményes a követelés behajtása céljából saját érdekében és saját javára jár el, hiszen\naz adós teljesítésre bírása, valamint az ennek érdekében végzett adatkezelés az ő jogos\nérdekét, nem pedig az alapul fekvő szerződés teljesítését szolgálja, mivel a követelés az\nengedményezéssel függetlenné vált a szerződéstől. A felperes és a kérelmező között tehát\nszerződéses jogviszony nem áll fenn. Az engedményezés keretében történő adatátvétel\njogalapja így csak más, tipikusan az engedményes részéről a követelés saját részre történő\nérvényesítéséhez fűződő jogos érdeke lehet. A felperes olyan szerződés teljesítésére\nhivatkozással végezte tehát a személyes adatok kezelését, amely megszűnt, azaz nem\nalkalmas joghatás kiváltására.\n\nMindebből következik, hogy a felperes a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjára nem\nhivatkozhatott volna jogszerűen az adatkezelése jogalapjaként, ez azonban nem feltétlenül\njelenti azt, hogy a kérelmező személyes adatainak követeléskezelési célú kezelésére\nsemmiféle jogalapja nincs, mivel jogszabály által lehetővé tett követelésvásárlási\ntevékenysége keretében jutott hozzá.\n\nA panaszkezelési célból kezelt adatok vonatkozásában megállapítható az is, hogy a felperes a\nGDPR 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjára megfelelően hivatkozott, tekintettel arra, hogy a\nhitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 2013. évi CCXXXVII. törvény 288. §\n(3) bekezdése alapján kötelező adatkezelést végez.\n\nA KHR-nek történő átadása céljából kezelt adatok vonatkozásában a felperes a GDPR 6. cikk\n(1) bekezdésének c) pontjára megfelelően hivatkozott, mert a központi hitelinformációs\nrendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény alapján ezen adatok tekintetében is kötelező\nadatkezelést végez mindaddig, amíg a KHR-be történő adatátadás és nyilvántartási\nkötelezettsége, illetve a tartozás fennáll.\n\nA kérelmező adattörlési kérelme kapcsán az alperes jogszerűen állapította meg, hogy a\nnyilvántartott adatok törlésére felperes nem kötelezhető, hiszen a személyes adatok kezelését\nelőíró, az adatkezelőre alkalmazandó tagállami jog szerinti kötelezettség teljesítéséhez az\nadatkezelése szükséges, és megállapította, hogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének c) pontjára\nalapozva kezelt adatok köre megegyezik a követeléskezelési célból kezelt adatok körével.\n\nA jogkövetkezmények vonatkozásában az alperesi határozat helytállóan rögzítette, hogy a\nfelperes követeléskezelési célú adatkezelésének szükségességét alapvetően a követelés\nfennállása alapozhatná meg, ez azonban a kérelmező által vitatott, ezért a felperesnek meg\nkell vizsgálnia, hogy a vitatott követelés fennáll-e, nem évült-e el, tekintettel arra, hogy az\nadatkezelése jogszerűségének megítélése ezen előkérdéstől függ.\n\nA törvényszék kiemeli, hogy a jelen perben alapvetően a felülvizsgált közigazgatási eljárás\njogszerűsége kérdésében kellett állást foglalnia, a GDPR és az Infotv. irányadó\nrendelkezéseinek értelmezésével, nem pedig a felperes alapvetően polgári jogi, a szerződés\nengedményezésének részleteit tárgyaló jogkérdésben kellett kifejtenie álláspontját. Mindezek\nkörében azonban a törvényszék szükségesnek látja rögzíteni azt is, hogy a felperesi érvelést\nnem találta konzisztensnek a tekintetben, hogy a felperes, bár maga is hivatkozott arra, hogy\na régi Ptk-hoz fűződő magyarázat szerint a felmondás a másik félhez intézett olyan egyoldalú\njognyilatkozat, amely a szerződést megszünteti, mégis érvelését jelentős részben arra\nalapította, hogy az eredeti kötelemben az engedményező helyébe lépve az eredeti szerződéses\njogviszonyban álló félként kell rá tekinteni. E vonatkozásban a törvényszék azonban azt, az\nEurópai Adatvédelmi Testület, 2/2019. számú ajánlásában is megjelenő értelmezést tartotta\nirányadónak, mely szerint a szerződés teljesítése, mint jogalap szűken értelmezendő és az\n\n[36]\n\n[37]\n\n[38]\n\n[39]\n\n105.K.700.451/2019/9. 8\n\nnem terjed ki automatikusan a nemteljesítésből eredő adatkezelésre, illetve hogy csak a\nfizetési emlékeztető kiküldésével, illetve a szerződés normális menetbe terelésével\nkapcsolatos adatkezelés eshet a szerződés teljesítése jogalap alá, az eredeti szerződés\nmegszűnését követő, követeléskezelési célú adatkezelésre azonban mindez nem\nalkalmazható.\n\nMindezek alapján tehát a törvényszék megállapította, hogy az alperes megalapozott és\njogszerű döntést hozott az ügyben, eljárása során sem anyagi jogi, sem eljárásjogi\nszabálysértést nem követett el, az irányadó jogszabályokat helyesen értelmezte és alkalmazta,\nmely okból a törvényszék a felperes keresetét a Kp. 88.§ (1) bekezdés a) pontja alapján, mint\nalaptalant, elutasította.\n\nZáró rész\n\nA törvényszék a felperest a Kp. 35. § (1) bekezdése folytán alkalmazandó Pp. 83. § (1)\nbekezdése alapján kötelezte az alperes — a Pp. 81. § (5) bekezdése szerint előterjesztett\nköltségjegyzékének megfelelően felszámított — perköltsége megfizetésére.\n\nA fizetendő kereseti illeték mértékét a törvényszék az illetékekről szóló 1990. évi XCIII.\ntörvény 45/A. § (1) bekezdése alapján állapította meg, amelynek viselésére a Pp. 102. § (1)\nbekezdése alapján a felperes köteles.\n\nAz ítélet elleni fellebbezés lehetőségét a Kp. 99. § (2) bekezdése biztosítja.\n\nBudapest, 2020. február 12.\n\ndr. Rácz Krisztina s.k. dr. Tóth László s.k. dr. Remes Gábor s.k.\na tanács elnöke előadó bíró bíró","changes":[]}