{"check":null,"uid":"24d2bcfa2fc7a554","title":"Másodfokú ítélet a NAIH/2019/2566 sz. ügyben (Kúria Kf.V.39.291/2020/5.)","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Орган по защите данных Венгрии (NAIH)","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд рассмотрел жалобу гражданина на решение органа по защите данных Венгрии относительно обработки персональных данных после расторжения кредитного договора. Суд подтвердил правомерность действий органа, указав, что банк вправе обрабатывать данные заемщика с целью исполнения обязательств по договору, даже если заемщик уже погасил задолженность. Суд отклонил апелляцию заявителя и обязал последнего оплатить судебные издержки.","snippet":"","topics":["Персональные данные","Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"status":"ok","error":"","text_len":57757,"versions":1,"url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=344:masodfoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-kuria-kf-v-39-291-2020-5","first_seen":"2026-09-12","last_checked":"2026-09-17 02:26","relevance":"hit","score":155,"query":"","source_key":"naih_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":155,"topics":["Персональные данные","Авторское право и цифровой контент"],"need_body":3,"authorities":[{"kind":"орган","name":"Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság","topic":"Персональные данные"},{"kind":"орган","name":"NAIH","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"GDPR","topic":"Персональные данные"},{"kind":"акт","name":"2016/679","topic":"Персональные данные"}],"evidence":[{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":341,"ctx":"nu zsoltné dr. szabó judit bíró a felperes:  a felperes képviselője:  az alperes: nemzeti adatvédelmi és információszabadság  hatóság (1125 budapest, szilágyi erzsébet fasor 22/c.) az alperes","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":564,"ctx":"dnyik ügyvédi iroda (1036 budapest, lajos utca 66., ügyintéző: dr. ügyvéd) a per tárgya:  adatvédelmi ügyben hozott naih/2019/2566/8. számú határozat, mint közigazgatási cselekmény jogszerűsé","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"adatvédel","weak":false,"pos":1849,"ctx":"gedményezést követően a felperesre került átruházásra. az alperes 2019. március 6. napján adatvédelmi hatósági eljárást indított a kérelmező 2019. március 5. napján érkezett beadványa alapján","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":2044,"ctx":"elyben előadta, hogy a felperestől levelet kapott a kölcsön vonatkozásában. a kérelmező a személyes adatai törlésének elrendelését kérte az alperestől, tekintettel arra, hogy állítása szerint a fe","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":2226,"ctx":"a szerint a fenti kölcsönt már visszafizette, ezért a felperes nem tarthatna nyilván róla személyes adatot. a hatósági eljárás során a felperes az alperes felhívására úgy nyilatkozott, hogy a kére","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"személyes adat","weak":false,"pos":2338,"ctx":"tósági eljárás során a felperes az alperes felhívására úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező személyes adatait háromféle célból kezeli. egyrészt a természetes személyeknek a személyes adatok kezelése","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":5878,"ctx":"felperes a kérelmező személyes adatait a gdpr 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján szerződéses jogalapon, a szerződés teljesítése érdekében kezelheti, ezáltal nem merül fel olyan kötelezettsége,","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":10328,"ctx":"kezelésének jogalapjaként alkalmazható a gdpr 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerinti szerződéses jogalap; továbbá, - szemben az alperesi határozati hivatkozással - az engedményezés nem jelenti a","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":11247,"ctx":"zott még a gdpr (40), (44) preambulum-bekezdéseire, amelyekből szintén nem olvasható ki a szerződéses jogalap alkalmazásának olyan szűkítő értelmezése, hogy az csak az érintett és a vele először szer","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":11372,"ctx":"olyan szűkítő értelmezése, hogy az csak az érintett és a vele először szerződő adatkezelő szerződéses jogviszonya kapcsán lenne használható.  eljárási jogszabálysértésként rögzítette, hogy az alperesi ha","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":13584,"ctx":"lés, és ugyan nem vitatottan fennmarad egy elszámolási kötelezettség, de ez nem jelenti a szerződéses jogalap alkalmazhatóságát. adatvédelmi szempontból a szerződés és a felmondást követő elszámolási","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Авторское право и цифровой контент","term":"szerző jog","weak":false,"pos":19326,"ctx":"ezéssel függetlenné vált a szerződéstől). kiemelte, hogy a felperes és a kérelmező között szerződéses jogviszony nem áll fenn, amely adatkezelési szempontból azt jelenti, hogy az engedményezés keretében","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Персональные данные","term":"Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság","weak":false,"pos":406,"ctx":"ó dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró A felperes:  A felperes képviselője:  Az alperes: Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság  Hatóság (1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.) Az alperes képviselője: Dudás Hargita Zavo","zone":"орган","weight":3},{"topic":"Персональные данные","term":"NAIH","weak":false,"pos":19,"ctx":"Másodfokú ítélet a NAIH/2019/2566 sz. ügyben (Kúria Kf.V.39.291/2020/5.) A DOKUMENTUMOT  ELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL","zone":"орган","weight":0},{"topic":"Персональные данные","term":"GDPR","weak":false,"pos":2692,"ctx":"/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a továbbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelésbehajtási célból kezeli az engedmény","zone":"акт","weight":0},{"topic":"Персональные данные","term":"2016/679","weak":false,"pos":2652,"ctx":"adatok szabad áramlásáról, valamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a továbbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelés","zone":"акт","weight":0}],"dropped":[{"topic":"Цифровая идентификация и госуслуги","term":"elektronikus aláír","weak":false,"pos":16,"ctx":"a dokumentumot  elektronikus aláírással látta el: ) fővárosi törvényszék  kúria mint másodfokú bíróság ítélete az ügy száma: kf.v","why":"одиночное упоминание (нужно 3)"}]},"last_changed":"2026-09-12","meta":{"fileId":"344","slug":"masodfoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-kuria-kf-v-39-291-2020-5","ocr":"tesseract:hun"},"source_url":"https://naih.hu/hatarozatok-vegzesek/birosagi-jogorvoslatok?download=344:masodfoku-itelet-a-naih-2019-2566-sz-ugyben-kuria-kf-v-39-291-2020-5","text":"A DOKUMENTUMOT\n\nELEKTRONIKUS ALÁÍRÁSSAL LÁTTA EL: )\nFŐVÁROSI TÖRVÉNYSZÉK\n\nKúria\nmint másodfokú bíróság\nÍtélete\nAz ügy száma: Kf.V.39.291/2020/5.\nA tanács tagjai: dr. Mudráné dr. Láng Erzsébet a tanács elnöke\n\nSáginé dr. Márkus Anett előadó bíró\ndr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit bíró\nA felperes:\n\nA felperes képviselője:\n\nAz alperes:\nNemzeti Adatvédelmi és Információszabadság\n\nHatóság\n(1125 Budapest, Szilágyi Erzsébet fasor 22/C.)\nAz alperes képviselője: Dudás Hargita Zavodnyik Ügyvédi Iroda\n(1036 Budapest, Lajos utca 66., ügyintéző: dr.\nügyvéd)\nA per tárgya:\n\nadatvédelmi ügyben hozott NAIH/2019/2566/8.\nszámú határozat, mint közigazgatási cselekmény\njogszerűségének vizsgálata\n\nA fellebbezést benyújtó fél:\nfelperes 105.K.700.451/2019/11. és 13. alszám\nalatt\n\nA fellebbezéssel támadott határozat:\nFővárosi Törvényszék 2020. február 12. napján\nkelt 105.K.700.451/2019/9. számú ítélete\n\nRendelkező rész\n\nA Kúria a Fővárosi Törvényszék 105.K.700.451/2019/9. számú ítéletét helybenhagyja.\n\nKötelezi a felperest, hogy 15 napon belül fizessen meg az alperesnek 210.000\n(Kétszáztízezer) forint fellebbezési eljárási költséget.\n\n[1]\n\n[2]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 2\n\nKötelezi a felperest, hogy fizessen meg az államnak külön felhívásra 40.000 (Negyvenezer)\nforint fellebbezési illetéket.\n\nAz ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.\nIndokolás\nA fellebbezés alapjául szolgáló ügy tényállása\n\nA perben nem álló (a továbbiakban: kérelmező) 2000. május 18. napján\nkölcsönszerződést kötött a -vel (a továbbiakban: bank). A\nbank 2002. május 8. napján azonnali hatállyal felmondta a kölcsönszerződést, mivel a\nkérelmező többszöri felszólítás ellenére nem rendezte a teljes tartozását. Ezt követően a bank\nértékesítette a szerződésből eredő követelését, amely többszöri engedményezést követően a\nfelperesre került átruházásra. Az alperes 2019. március 6. napján adatvédelmi hatósági\neljárást indított a kérelmező 2019. március 5. napján érkezett beadványa alapján, amelyben\nelőadta, hogy a felperestől levelet kapott a kölcsön vonatkozásában. A kérelmező a személyes\nadatai törlésének elrendelését kérte az alperestől, tekintettel arra, hogy állítása szerint a fenti\nkölcsönt már visszafizette, ezért a felperes nem tarthatna nyilván róla személyes adatot. A\nhatósági eljárás során a felperes az alperes felhívására úgy nyilatkozott, hogy a kérelmező\nszemélyes adatait háromféle célból kezeli. Egyrészt a természetes személyeknek a személyes\nadatok kezelése tekintetében történő védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról,\nvalamint a 95/46/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2016/679 (EU) rendelet (a\ntovábbiakban: GDPR) 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján követelésbehajtási célból\nkezeli az engedményezési szerződéssel megszerzett adatokat, valamint a Belügyminisztérium\náltal vezetett nyilvántartásból megszerzett adatokat. Másrészt a GDPR 6. cikk (1)\nbekezdésének c) pontja alapján panaszkezelési célból kezel egyes adatokat, úgymint név,\nügyiratszám, engedményező, engedményezőnél szereplő azonosítószám, lakcím, panasz\nelőterjesztésének helye, ideje és módja, a panasz tárgya, leírása, ügyfél által bemutatott\niratok, dokumentumok, jegyzőkönyv felvétele esetén a panaszos aláírása, válaszban szereplő\nadatok. Harmadrészt szintén a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének c) pontja alapján a\nreferenciaadatok központi hitelinformációs rendszernek (a továbbiakban: KHR) történő\nátadása céljából kezel további adatokat. Nyilatkozata szerint a kérelmezőhöz tartozó\ntelefonszámot és e-mail címet nem tart nyilván.\n\nAz alperes 2019. augusztus 8. napján hozta meg a perben támadott NAIH/2019/2566/8.\nszámú határozatát, amellyel megállapította, hogy a felperes a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének\nb) pontjára hivatkozással jogszerűen nem kezelheti a kérelmezőnek a kérelemmel érintett\nszemélyes adatait. Kötelezte ezért, hogy a bírósági felülvizsgálat kezdeményezésére irányadó\nkeresetindítási határidő lejártát, illetve felülvizsgálat kezdeményezése esetén a bíróság\ndöntését követő 15 napon belül igazolja a kérelmező felé, ha jogos érdeke fűződik a\nkérelmező személyes adatainak követeléskezelési célú kezeléséhez és ezen érdek a kérelmező\nalapvető jogaival szemben elsőbbséget élvez, valamint a GDPR 14. cikk (2) bekezdésének b)\npontja alapján tájékoztassa a kérelmezőt, hogy milyen jogos érdeke miatt szükséges\nszemélyes adatai követeléskezelési célú kezelése, ezen érdek a kérelmező alapvető jogaival\nszemben elsőbbséget élvez-e, valamint tájékoztassa a kérelmezőt az őt megillető tiltakozási\njogról, és arról, hogy ezt hogyan gyakorolhatja. Amennyiben a jogos érdeket igazolni nem\ntudja, törölje ezen adatokat. Kötelezte továbbá a felperest, hogy amíg nem tesz eleget az I.2.\n\n[3]\n\n[4]\n\n[5]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 3\n\npontban foglalt kötelezésnek, addig korlátozza a kérelmező személyes adatainak\nköveteléskezelési célú kezelését. Egyebekben a kérelmező személyes adatainak törlésére\nirányuló kérelmét elutasította. Az ügyintézési határidő túllépésére tekintettel 10 000 forint\nmegfizetéséről rendelkezett a kérelmező felé. Határozatát részletesen indokolta a GDPR\nvonatkozó 6. cikk (1) bekezdés szerinti, adatkezelésre vonatkozó jogalapok tekintetében,\nkiemelten kezelve a b) pont szerinti, szerződés teljesítése jogalappal kapcsolatos, felperes\náltal vitatott megállapításokat. Döntésében a polgári jogi kérdéseket is érintette, részben erre\nalapította az adatvédelmi érvelését.\n\nA felperes az alperesi határozattal szemben keresettel élt, amelyet kiegészített. Kereseti\nkérelmében elsődlegesen a közigazgatási perrendtartásról szóló 2017. évi I. törvény (a\ntovábbiakban: Kp.) 38. § (1) bekezdés a) pontja, valamint a 89. § (1) bekezdés a) pontja\nalapján a határozat megváltoztatásával kérte annak megállapítását, hogy az alperesi határozat\njogszabálysértő, és annak a kimondását, hogy a felperes a kérelmező személyes adatait a\nGDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja alapján szerződéses jogalapon, a szerződés\nteljesítése érdekében kezelheti, ezáltal nem merül fel olyan kötelezettsége, hogy a személyes\nadatok követeléskezelés céljából történő kezeléséhez fűződő jogos érdekét igazolja. Kérte\ntovábbá annak a megállapítását, hogy a felperes jogszerű adatkezelése miatt az adatkezelés\nkorlátozásának, illetve az adatok törlésének szükségessége nem merül fel. Másodlagosan a\nKp. 38. § (1) bekezdés a) pontja és a 89. § (1) bekezdés a) és b) pontjai alapján az alperesi\nhatározat megsemmisítését és az alperes új eljárásra kötelezését kérte akként, hogy az\nalperest az elsődleges kérelmében meghatározottakkal egyező tartalmú határozat\nmeghozatalára kötelezze a bíróság.\n\nÁlláspontja szerint az alperesi határozat téves jogértelmezésen alapul, ezáltal annak\nmegállapításai jogszabálysértők, mert a jelen ügy kapcsán nem elégséges pusztán a GDPR és\naz információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló 2011. évi CXII.\ntörvény (a továbbiakban: Infotv.) rendelkezéseit vizsgálni, hanem a mögöttes polgári jogi\njogviszonyokat is elemezni kell. Így tekintetbe kell venni, hogy a polgári jogi jogviszonyban a\nkölcsönszerződés felmondásához a kérelmező azon magatartása vezetett, mellyel a felek\nközti megállapodást nem teljesítette többszöri felszólítás ellenére sem, úgy, hogy közben\nsemmilyen módon nem igazolta, hogy a követelés összegét már teljesítette volna. A polgári\njogi kérdések értelmezésének kiindulópontjaként hivatkozott a Polgári Törvénykönyvről\nszóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: régi Ptk.) 525. § (1) bekezdésére és 321. § (1)\nbekezdésére, valamint a régi Ptk.-hoz fűzött magyarázatra. Előadása szerint a szerződés a\nfelmondással a jövőre nézve szűnik meg, és ez a kitétel azt jelenti, hogy a szerződés alapján\nteljesített szolgáltatások visszajárnak, azaz a szerződés csak akkor szűnik meg teljes\negészében, amikor a felek a jogszabályban és egyébként a kölcsönszerződésben foglalt\nelszámolási kötelezettségüknek teljes egészében eleget tettek. Ebből következően véleménye\nszerint az alperesi jogértelmezés, - amelynek értelmében a felmondást követően a szerződés\nsemmilyen joghatás kiváltására nem lenne alkalmas - olyan jelentést társítana ehhez a\nhelyzethez, hogy a jogviszonyból elszámolási kötelezettség sem származna. Utalt a polgári\nbírói gyakorlatra, amely azt támasztja alá, hogy a felmondott kölcsönszerződések után a\nvisszafizetési, illetve elszámolási kötelezettség is a szerződésben foglaltak szerint kell, hogy\nvégbe menjen. Ebből pedig a jelen ügyre vonatkoztatva leszűrhető, hogy a kérelmező\nszemélyes adatait a szerződés fennmaradó rendelkezéseinek teljesítése érdekében, annak\nkapcsán kell kezelni.\n\nSzemben az alperesi határozati érveléssel előadta, hogy a régi Ptk-hoz fűzött Nagykommentár\nmagyarázata alapján az engedményezések révén a követelés nem válik el az\nalapjogviszonytól, nem is válhat el, hiszen pontosan az az engedményezés lényege, hogy\ncsupán egy egyszerű alanyváltozás történik a kötelemben, minden feltétel és szerződéses\nrendelkezés változatlan marad. Álláspontja szerint ez úgy értelmezendő, hogy a követelés\n\n[6]\n\n[7]\n\nKf.V.39.291/2020/5. a\n\nengedményezésével az alapul fekvő szerződésben kikötött és abból eredő jogok is átszállnak\naz engedményesre, következésképpen a követelés teljes mértékben nem távolodik el a\nszerződéses alapjogviszonytól. Rögzítette, hogy a követelés fennállása nem tekinthető\nvitatottnak, továbbá az elévülés kérdése indifferens, mert a követelések elévülése semmilyen\nkapcsolatban nem áll azzal, hogy maga a követelés fennáll-e vagy sem.\n\nA követelésbehajtási célból végzett adatkezelés kapcsán kifejtette, hogy az adatkezelés célja\na kölcsönszerződésből eredő, annak felmondását követően továbbélő elszámolási\nkötelezettség érvényesítése, különösen a követelés érvényesítése és behajtása, azaz a hitelező\nés az adós között fennálló szerződésben foglalt kötelezettség kikényszerítése. Nézete szerint\nsem az adatkezelés céljának, sem jogalapjának megállapítása tekintetében nem bír\nrelevanciával az, hogy az adatkezelés végeredményben még az eredeti jogosultnak, azaz a\nhitelezőnek, vagy már magának a felperesnek az érdekében történik, azaz a\nkövetelésbehajtási folyamat során megtérült összeg kinek a részére folyik be. Mindezek\nadatvédelmi szempontú értékelése során kitért arra, hogy a perbeli esetben ezért a személyes\nadatok kezelésének jogalapjaként alkalmazható a GDPR 6. cikk (1) bekezdésének b) pontja\nszerinti szerződéses jogalap; továbbá, - szemben az alperesi határozati hivatkozással - az\nengedményezés nem jelenti a , probléma\" szerződésen kívüli megoldását, mert a felperes a\ntevékenységet a kölcsönszerződésre tekintettel végzi. Jogalapváltásra csak abban az esetben\nlenne szükség, amennyiben az adatkezelésben és/vagy annak végső céljában olyan változás\nkövetkezne be, amely egyértelműen megszakítaná az adatkezelés eddigi egységes folyamatát,\nazonban az engedményezéssel ez nem következett be. Az álláspontja alátámasztásaként a\nGDPRR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja mellett felhívta a GDPR 22. cikk (2) bekezdés a)\npontját, amelyből következik, hogy a jogalkotó a normaszövegben egyértelműen kimondta\nvolna (ahogy a 22. cikk (2) bekezdés a) pontjában ezt megtette), ha szűkítő értelmezés vagy\nalkalmazás lett volna a célja. Hivatkozott még a GDPR (40), (44) preambulum-bekezdéseire,\namelyekből szintén nem olvasható ki a szerződéses jogalap alkalmazásának olyan szűkítő\nértelmezése, hogy az csak az érintett és a vele először szerződő adatkezelő szerződéses\njogviszonya kapcsán lenne használható.\n\nEljárási jogszabálysértésként rögzítette, hogy az alperesi határozat sérti az általános\nközigazgatási rendtartásról szóló 2016. évi CL. törvény (a továbbiakban: Ákr.) alapelvi\nrendelkezéseit, a tényállás tisztázására és a bizonyításra vonatkozóan a 62. §-át, valamint az\nInfo tv. 60/A. § (1) bekezdését. A védiratra észrevételt tett, amelyben sérelmezte, hogy az\nadatkezelés jogalapjának meghatározása tekintetében az alperes elmulasztotta tekintetbe\nvenni a különbséget a követelésbehajtó cég megbízási jogviszony keretében végzett\ntevékenysége és aközött, hogy a felperes engedményezés révén megszerzett saját követelés\nbehajtását végzi; megbízás esetén a követelés behajtása a megbízó nevében, az ő javára\nfolyik, a jogosulti pozícióban nincs változás, a követeléskezelő cég az alapjogviszony\ntekintetében harmadik személynek minősül; az engedményezés esetén viszont a\nköveteléskezelő vállalkozás a saját nevében és a saját javára szólítja fel az ügyfelet a\nteljesítésre, vagyis ő lép az eredeti jogosult helyébe, tehát ő a követelés jogosultja. Az alperes\náltal hivatkozott, a 29. cikk szerinti adatvédelmi munkacsoport 06/2014. számú véleménye (a\ntovábbiakban: Munkacsoporti Ajánlás) nem is alkalmazható, mert a megbízási jogviszony\nkeretében történő követelésbehajtással kapcsolatos adatkezelési jogalap kérdését elemzi.\nVégül kifogásolta, hogy az alperes által felhívott, az Európai Adatvédelmi Testület 2/2019.\nszámú ajánlásának (a továbbiakban: Testületi Ajánlás) szövege nem egyezik meg teljes\negészében a végleges szöveggel. Annak végleges szövege (42. rendelkezése) kifejezetten\nnevesíti az elszámolási kötelezettséggel kapcsolatos adatkezelés jogalapja esetében a\nszerződés teljesítésére való hivatkozást. A Munkacsoporti Ajánlásból a 8. példát emelte ki az\nálláspontja alátámasztásaként.\n\n[8]\n\n[9]\n\n[10]\n\nKf.V.39.291/2020/5. s)\n\nAz alperes a védiratában a felperes keresetének elutasítását kérte. A felperes polgári jogi\njogértelmezése kapcsán kifejtette, hogy amennyiben a szerződés megszűnik, úgy a szerződés\nteljesítése jogalapon nem lehetséges adatkezelés, és ugyan nem vitatottan fennmarad egy\nelszámolási kötelezettség, de ez nem jelenti a szerződéses jogalap alkalmazhatóságát.\nAdatvédelmi szempontból a szerződés és a felmondást követő elszámolási kötelezettség\nelválik egymástól, és szemben a felperesi érveléssel az elévülés kérdése annyiban releváns,\nhogy egy bírósági úton ki nem kényszeríthető követelés esetében a felperesnek, mint\nadatkezelőnek különösen figyelembe kell venni az önkéntes teljesítés realitását is, és erre\ntekintettel kell elvégeznie az érdekmérlegelést. Utalt arra, hogy töretlen a gyakorlat abban a\ntekintetben, hogy a szerződés teljesítése jogalap szűken értelmezendő, amelyet megerősít a\nMunkacsoporti Ajánlás szerinti vélemény (Ennek érelmében: , a 7. cikk b) pontja csak arra\nvonatkozik, ami a szerződés teljesítéséhez szükséges, tehát nem vonatkozik a nemteljesítés\náltal előidézett további lépések, illetve a szerződés végrehajtásakor felmerülő egyéb\neseményekre. A kifinomultabb adatkezelés - amelyben harmadik felek is részt vesznek,\npéldául követelésbehajtás, illetve szolgáltatást ki nem fizető ügyfél bíróság elé állítása - nem\na szerződés normális teljesítése keretében történik, így azok nem tartoznak a 7. cikk b)\npontjának hatálya alá.\"). Utalt arra is, hogy ez megközelítés tükröződik a Testületi Ajánlás\n37. pontjából, miszerint a szerződés teljesítése jogalap szűken értelmezendő és az nem terjed\nki automatikusan a nemteljesítésből eredő adatkezelésre, illetve, hogy a fizetési emlékeztető\nkiküldésével, illetve a szerződés normális menetbe terelésével kapcsolatos adatkezelés eshet a\nszerződés teljesítése jogalap alá. A felperes maga is elismerte keresetében, hogy a felmondás\na szerződésszerű teljesítésre vonatkozó rendes rend rendelkezései körében szünteti meg a\nszerződést, tehát a felperes sem vitatta, hogy a felmondást követően nem értelmezhető a\nszerződés normál rendben való teljesítése. A helyes értelmezés az, hogy az engedményező és\na kérelmező közötti szerződésre hivatkozással az engedményes felperes nem jogosult a\nGDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján kezelni a kérelmező adatait amiatt sem, mert az\nengedményezési megállapodással az engedményes csak a követelés tekintetében lépett az\nengedményező helyébe, az alapjogviszony egésze tekintetében azonban nem. A kereset\neljárásjogi jogszabálysértésekre való hivatkozásait is alaptalannak tartotta.\n\nAz elsőfokú bíróság ítélete\n\nAz elsőfokú bíróság az ítéletével a felperes keresetét elutasította. Az eljárásjogi\njogszabálysértések vonatkozásában az Ákr. alapelvi szintű rendelkezései megsértésére\nvonatkozó felperesi hivatkozás alapján rögzítette, hogy töretlen az ítélkezési gyakorlat abban,\nhogy amennyiben az adott tényállásra nincs konkrét tételes jogszabály, de kimutatható\nvalamely alapelv sérelme, akkor az adott cselekmény vagy mulasztás alapelvbe ütközése\nmegállapítható; ugyanakkor az alapelvek szubszidiárius jellegéből az következik, hogy\namennyiben a jogvita tételes jogszabály alkalmazásával megítélhető, úgy a döntést arra kell\nalapozni. E hivatkozásokat egyaránt az alapelvekre, és az adott tényállásra vonatkozó tételes\njogszabályi rendelkezésekre vetítve megállapította, hogy alapelvi sérelemre úgy utalt a\nfelperes, hogy a jogsértés mibenlétét nem jelölte meg, így ezen állítása nem megalapozott. Az\nügyintézési határidő túllépése vonatkozásában arra jutott, hogy az az ügy érdemére nem\nhatott ki. A további eljárási jogszabálysértések (tényállás tisztázása és a bizonyítékok\nmérlegelése iránti kötelezettség megsértése) tekintetében rögzítette e kötelezettségek\nmibenlétét, és azt, hogy ezek sérelmét a felperesnek kellett volna bizonyítania a perben, de\nérdemi bizonyítási indítványt e körben nem terjesztett elő. Így a továbbiakban alapvetően\njogkérdésről kellett dönteni az eljárás során.\n\nAz elsőfokú bíróság a jogkérdésekre vonatkozó, így az anyagi jogi jogsértésekre utaló\nkereseti kérelmi hivatkozásokat szintén megalapozatlannak találta. Kifejtette, hogy helyesen\n\n[11]\n\n[12]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 6\n\nfoglalt állást az alperes abban a tekintetben, hogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja\nszerinti jogalap csak akkor alkalmazható, ha az a szerződés teljesítéséhez szükséges, tehát\nnem lehet kiterjeszteni ezt a jogalapot olyan adatkezelésekre, amelyekre a szerződés érintett\náltali nemteljesítése miatt előidézett helyzet orvoslása érdekében van szükség; ez a jogalap\nnem vonatkoztatható arra az esetre, ha az adatkezelő az elmaradt teljesítés miatt az érintettel\nszembeni követelését követelésbehajtással foglalkozó vállalkozásra engedményezi. E jogalap\nszerinti adatkezelés előfeltétele, hogy a szerződés létezzen, valamint érvényes és hatályos\nlegyen, amelynek teljesítésére hivatkozással történik az adatkezelés. A régi Ptk-hoz fűzött\nmagyarázatra való alperesi hivatkozás is helyes, miszerint az engedményezés a követelés\ntulajdonjogának átruházása, az engedményezéssel tehát a követelés elválik az eredeti\njogviszonytól, amelyből az származik, és az engedményes kizárólag a követelés - és nem az\nalapjogviszony - vonatkozásában lép az engedményező helyébe. Azáltal pedig, hogy az\nengedményezéssel a követelés elválik az alapjogviszonytól és az engedményes a követelés\njogosultjává válik, a követelés engedményes általi érvényesítése, illetve az ahhoz kapcsolódó\nadatkezelés többé már nem azon szerződés teljesítése érdekében történik, amelyből a\nkövetelés eredetileg származott. A felperes helyzetére nézve rögzítette az elsőfokú bíróság,\nhogy mint engedményes a követelés behajtása céljából saját érdekében és saját javára jár el,\nhiszen a kötelezett teljesítésre bírása, valamint az ennek érdekében végzett adatkezelés a\nfelperes jogos érdekét, nem pedig az alapul fekvő szerződés teljesítését szolgálja (mivel a\nkövetelés az engedményezéssel függetlenné vált a szerződéstől). Kiemelte, hogy a felperes és\na kérelmező között szerződéses jogviszony nem áll fenn, amely adatkezelési szempontból azt\njelenti, hogy az engedményezés keretében történő adatátvétel jogalapja így csak más, -\ntipikusan az engedményes részéről a követelés saját részre történő érvényesítéséhez fűződő\njogos érdeke - lehet. Mindebből pedig következik, hogy a felperes olyan szerződés\nteljesítésére hivatkozással végezte a személyes adatok kezelését, amely megszűnt, azaz nem\nalkalmas joghatás kiváltására, így a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontját nem hívhatta volna\nfel jogszerűen az adatkezelése jogalapjaként. Ítéletében rögzítette ugyanakkor, mivel\njogszabály által lehetővé tett követelésvásárlási tevékenysége keretében jutott hozzá a\nkérelmező személyes adataihoz, más jogalap fennállhat ezen személyes adatok\nköveteléskezelési célú kezelésére.\n\nÍtéletében kitért arra is, hogy a perben a GDPR és az Infotv. irányadó rendelkezéseinek\nértelmezésével, és nem a felperes által felvetett - lényegében - polgári jogi, a szerződés\nengedményezésének részleteit tárgyaló jogkérdésben kellett állást foglalnia. Megjegyezte,\nhogy a felperesi érvelést nem találta konzisztensnek, mert bár a felperes maga is utalt arra,\nhogy a régi Ptk-hoz fűzött indokolás szerint a felmondás a másik félhez intézett olyan\negyoldalú jognyilatkozat, amely a szerződést megszünteti, mégis a levezetését jelentős\nrészben arra alapította, hogy az eredeti kötelemben az engedményező helyébe lépve az\neredeti szerződéses jogviszonyban álló félként kell rá tekinteni. E vonatkozásban az elsőfokú\nbíróság kiemelte, hogy a Testületi Ajánlásban is megjelenő értelmezést tartotta irányadónak,\nmely szerint a szerződés teljesítése, mint jogalap szűken értelmezendő és az nem terjed ki\nautomatikusan a nemteljesítésből eredő adatkezelésre, illetve hogy csak a fizetési emlékeztető\nkiküldésével, illetve a szerződés normális menetbe terelésével kapcsolatos adatkezelés eshet a\nszerződés teljesítése jogalap alá, az eredeti szerződés megszűnését követő, követeléskezelési\ncélú adatkezelésre azonban mindez nem alkalmazható.\n\nA fellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem\nAz elsőfokú bíróság ítéletével szemben a felperes fellebbezést terjesztett elő, amelyet\n\nkiegészített. Elsődlegesen az ítélet megváltoztatását és annak megállapítását kérte, hogy nem\nkövetett el jogsértést, vagyis a kérelmező személyes adatait a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b)\n\n[13]\n\n[14]\n\n[15]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 7\n\npontja alapján szerződéses jogalapon jogszerűen kezelte és kezeli, így jogsérelem nem\nkövetkezett be, az adatkezelés korlátozásának, illetve a vonatkozó személyes adatok törlésére\nvaló kötelezésnek nincs helye. A megváltoztatás kérelmezésének keretében kérte továbbá\nannak megállapítását, hogy az ítélet és az alperesi határozat azért is jogsértő, mert tévesen\nértelmezi a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontját, a szerződéses jogalapon történő személyes\nadatkezelést. A megváltoztatás körében annak kimondását is kérte, hogy a szerződés\nfelmondásával a felek között egy elszámolási kötelezettség (mint visszamaradó jogviszony) a\nfelmondást követően is fennmarad és ebben a tekintetben a szerződés nem szűnik meg,\nvalamint, hogy az engedményezéssel az engedményesre száll át az adós szerződésszerű\nteljesítésre szorításának a joga, az ehhez szükséges személyes adatkezelések lefolytatásának\njogával együttesen. Másodlagosan kérte az elsőfokú bíróság ítéletének a megsemmisítését és\naz elsőfokú bíróság új eljárásra utasítását, - a megváltoztatás kérelmezése keretében írt -\nálláspontjával egyező tartalmú iránymutatás előírásával. Perköltséget kért, amelyet\nköltségjegyzéken felszámított.\n\nFellebbezésében kiemelte, hogy az elsőfokú bíróság ítélete mind eljárásjogi, mind anyagi jogi\nszempontból jogsértő. Álláspontja szerint a törvényszék nem vette figyelembe a\nközigazgatási per célját, a közigazgatási bíróságok feladatát. A Kp.-hoz fűzött Kommentárra\nés a Kúria 1/2011. (V. 9.) KK véleményére utalva kifejtette, hogy a közigazgatási bíróságok\nnem értelmezhetik szűkítően az általuk vizsgálandó anyagi jogi kérdéseket. A jelen esetben\nsem lett volna mellőzhető a jogszabályi értelmezés olyan jogszabályok kapcsán, amelyek az\nadatvédelmi kérdések egyértelmű előkérdésének minősültek. E körben hivatkozott arra, hogy\nbár az elsőfokú bíróság maga is elismerte: a szerződéses jogalap alkalmazásához\nelengedhetetlen a szerződés léte, érvényessége, és hatályossága kérdésének a vizsgálata,\nmégsem eszerint járt el, amikor a polgári jogi kérdéseket másodlagosnak, mögöttesnek\ntekintette, azokat kellő mélységben nem vizsgálta. Ezzel a hatékony jogvédelem, mint a\nközigazgatási per célja is megkérdőjeleződött, és az egész követeléskezelő iparágat érintően\nelmaradt a fentiek alapos vizsgálata.\n\nAnyagi jogi szempontból kifogásolta, hogy az elsőfokú bíróság a felperesi érvelés\nkonzisztens voltát megkérdőjelezte (azon két felperesi állítás vonatkozásában, hogy 1. a\nfelmondás megszünteti a szerződést, 2. — mégis - az eredeti jogviszonyban álló félként kell\ntekinteni az engedményesre, amely az eredeti kötelemben az engedményező helyébe lép).\nFigyelmen kívül hagyta azt a felperesi hivatkozást e körben, hogy a régi Ptk. és annak\nmagyarázata a felperes álláspontjának megfelelően értelmezendő. Megismételte ezért a\nperben már kifejtett, - a régi Ptk. 321. § (1) bekezdését és az ahhoz fűzött Nagykommentárt\nidéző - előadását, amiből nézete szerint következik: a felmondás a szerződést csupán részben,\na szerződés rendes rend szerinti lefolyásában szünteti meg és azt egyszerűsíti le egy\nelszámolási kötelezettségre (rendkívüli rendre), vagyis az adós személyes adatait a szerződés\nfennmaradó rendelkezéseinek teljesítése érdekében, annak kapcsán kell kezelni. Nézete\nszerint így az adatkezelés nem is válhat el magától a szerződéstől.\n\nSérelmezte továbbá, hogy az engedményezés joghatásai kapcsán is téves álláspontot foglalt el\naz alperes és az elsőfokú bíróság, mert helytelen volt a kiindulópontjuk - miszerint a\nkövetelés tulajdonjogának átruházása az engedményezés. Emiatt a következtetésük sem\nmegfelelő, tehát az az álláspont, hogy az engedményezéssel a követelés elválik az\nalapjogviszonytól. Ezzel szemben a kérdés kiindulópontja kapcsán az EBH 2010. 2234\nszámon megjelent eseti döntésre és a jogirodalomra hivatkozva (Menyhárd Attila: Dologi jog,\nELTE Eötvös Kiadó 2014.) rögzítette, hogy a követelések tulajdonjognak nem tárgyai\n(birtokba nem vehetők), a jogirodalom alapján ezért e javak átruházása nem a\ntulajdonátruházási szabályok, hanem az átruházhatóságukat megalapozó jogi norma tartalma\nszerint történik. Az alperesi és az ítéleti következtetés pedig azért téves, mert a mind a\njogirodalom, mind a régi Ptk. 328. §-ához fűzött Nagykommentár szerinti magyarázat azt\n\n[16]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 8\n\ntámasztja alá, hogy az engedményezéssel az eredeti jogosultság tekintetében csak egy\nalanyváltozás történik; az engedményes az eredeti követelést szerzi meg az eredeti\nfeltételekkel és az eredeti biztosítékokkal, azaz maga az engedményes az, aki belép az\nengedményező helyére. Így az engedményezések révén a követelés nem válik el az\nalapjogviszonytól, annak lényege ugyanis, hogy csupán egy egyszerű alanyváltozás történik a\nkötelemben. Ebből pedig következik, hogy mind a felmondást, mind az engedményezést\n, túléli\" a kölcsönszerződés, és mint jogalap a szerződés teljesítése az adatkezelés megfelelő\njogalapja lehet.\n\nNézete szerint az elsőfokú bíróság a polgári jogi kérdések téves minősítése miatt az\nadatvédelmi álláspontjában is helytelen következtetésre jutott, amelyet az is kiváltott, hogy\negyrészt nem vette figyelembe a megbízás alapján, illetve az engedményezés alapján történő\nkövetelés behajtás közötti éles különbséget, másrészt a Testületi Ajánlás felperes által\nhivatkozott, a szerződéses jogalap alátámasztására felhívott rendelkezéseit. Ítéletében csak az\nalperes által felsorakoztatott, egy korábbi, még a nyilvános konzultáció előtti, nem végleges\nverziójú ajánlási rendelkezéseket vette számba és értékelte. E körben a fellebbezésében idézte\na Testületi Ajánlás 42. rendelkezését (, Ha a szerződés megszűnik, ez bizonyos mértékű\nadminisztrációt, például az áru visszaküldését vagy fizetést vonhat maga után. A kapcsolódó\nadatkezelés alapulhat a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontján.\"), amelyből következően a\nfelperes álláspontja szerint a szerződés teljesítése jogalap alapján van lehetőség a személyes\nadatok kezelésére a szerződés vonatkozásában az elszámolási jogviszonyban történő fizetés\nteljesítése kapcsán. A Testületi Ajánlásban foglalt azon rendelkezést sem vette tekintetbe az\nelsőfokú bíróság, amelyből következik: csak ha a szerződés teljes egészében megszűnik, kell\nfelhagynia az adatkezelőnek a szerződés teljesítése érdekében történő adatkezeléssel. Előadta,\nhogy az alperes által is elismert módon, a kölcsönszerződés felmondása a kölcsönszerződést\nnem szünteti meg teljes egészében. Így — miként a felperes korábban kifejtette - az\nadatkezelés a továbbiakban is a szerződés teljesítése céljából történik. Az adatvédelmi érvelés\nkörében kitért még arra, hogy az alperes a Munkacsoporti Ajánlásra hivatkozott, de annak\nszövegét megvizsgálva (,A kifinomultabb adatkezelés - amelyben harmadik felek is részt\nvesznek, például követelésbehajtás, illetve szolgáltatást ki nem fizető ügyfél bíróság elé\nállítása - nem a szerződés normális teljesítése keretében történik, így azok nem tartoznak a 7.\ncikk b) pontjának hatálya alá.\") megállapítható, hogy az harmadik személyek, azaz külső\nköveteléskezelő cégek tekintetében állapítja meg, hogy már nem alkalmazható a szerződés\nteljesítése jogalap. Ebből következően a felperes álláspontja szerint az engedményezett\nkövetelések tekintetében a Munkacsoporti Ajánlás e rendelkezése egyáltalán nem vehető\nfigyelembe, amelyet alátámaszt az ebben az ajánlásban felhozott 8. példa is. Rögzítette, hogy\na példa ugyan a megbízás alapján történő adatkezelést mutatja be, de még ez esetben is\nelismeri meghatározott adatok kezelése - azaz az érintett alapvető adatainak, így nevének,\nlakcímének és elérhetőségi adatainak kezelése - tekintetében, hogy ez beletartozhat a\nszerződés teljesítéséhez szükséges adatkezelésekbe. Ebből következően - a felperes\nálláspontja szerint - az engedményezés esetén is alkalmazható a szerződéses jogalap,\ntekintve, hogy a megbízás alapján történő követeléskezelésnél és adatkezelésnél élesebben\nelválik a követelés behajtása az eredeti jogosult és kötelezett között kötött szerződéstől, míg\naz engedményezés esetében ez fogalmilag kizárt. Mindezek alapján kérte a Kúriától annak\nfigyelembevételét, - még ha valamennyi személyes adat tekintetében nem is fogadja el a\nszerződés teljesítése jogalap használatát - hogy a Munkacsoporti Ajánlásban megjelölt\nadatkörök (az érintett alapvető adatai) vonatkozásában szolgálhat az adatkezelés alapjául a\nszerződés teljesítése jogalap. Összegezte: a szerződés teljesítéséhez kapcsolódó elszámolási\nkötelezettség kizárólag a követelés tekintetében állhat fenn, ami azonban a kölcsönszerződés\nmegkötésével keletkezett. Ebből következően is fogalmilag kizárt, hogy elválasztható legyen\n\n[17]\n\n[18]\n\n[19]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 9\n\negymástól a kölcsönszerződés és az elszámolási jogviszony, ezért a szerződés teljesítésére\nvaló hivatkozás a megfelelő jogalap.\nFellebbezésében ezt követően a személyes adatok védelmének szintjével kapcsolatban tett\nelőadást, a GDPR 6. cikk (1) bekezdés a)-f) pontjaiban foglalt hat jogalap egyenértékűségét\nhangsúlyozva. Kiemelte - szemben az alperesi érveléssel - hogy az f) pont szerinti jogos\nérdek, mint jogalap használata sem jelentené az érintett személyes adatainak magasabb fokú\nvédelmét, mert az e jogalapnál az érintettet megillető tiltakozási jog érdemi hatás nélkül\nmaradhat, amennyiben az adatkezelést indokolják a jogi igények előterjesztéséhez,\nérvényesítéséhez vagy védelméhez kapcsolódó , kényszerítő erejű jogos okok\". A jogos érdek\njogalapra történő átállás - körülbelül 36 268 érintetti megkereséssel kalkulálva - indokolatlan\nadminisztrációs terhet, költséget jelentene számára, mindösszesen 81 639 588 forintot tenne\nki (előzetes költségbecslést a fellebbezés kiegészítés 3. számú mellékleteként csatolta), és\nmivel a központi hitelinformációs rendszerről szóló 2011. évi CXXII. törvény (a\ntovábbiakban: KHR. tv.) szerint kezelt adatok köre (jogszabályi kötelezettségből fakadóan\nkezelt adatok) átfedésben is van a jelen per tárgyát képező adatokkal, a tiltakozási jog alapján\nbeérkező érintetti kérelmek esetén sem kerülhetne sor az adatkezelés megszüntetésére és az\nadatok törlésére. Megjegyezte, hogy éppen a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti\npanaszkezelés céljából és a KHR-rendszernek való referenciaadat átadás céljából történő\nadatkezelés fenntartása és azoknak a szerződés teljesítése jogalaptól való megkülönböztetése\ntámasztja alá, hogy a felperes ez utóbbi jogalapot csak abban az esetben és azon adatkörök\ntekintetében alkalmazza, amennyiben az valóban a kölcsönszerződésből eredő követelése\nbehajtása érdekében szükséges.\n\nEljárásjogi szempontból fellebbezésében az indokolási kötelezettség megsértésére hivatkozva\nkifogásolta, hogy a Kp. 84. § (2) bekezdés alapján alkalmazandó Pp. 346. § (4)-(5)\nbekezdésében foglaltakba ütközően az elsőfokú bíróság érdemi indokolás nélkül mellőzte a\nfelperes által hivatkozott adatvédelmi ajánlások mérlegelését, miközben elfogadta az alperes\náltal felhívott, nem a hatályos verzió szerinti rendelkezéseket. Megjegyezte, hogy a tárgyaláson\nszóban, röviden, a kölcsönszerződés felmondással történő megszűnésével indokolt ítélethez\nképest írásban az indokolás az engedményezés kérdéskörét taglalta, az adatvédelmi\nkérdésekről csak keveset tartalmaz. Kiemelte, hogy - szemben az ítéleti megállapítással - a\nfelperes az Ákr. alapelveit érintő sérelemre való hivatkozásnál is megjelölte a jogsértés\nmibenlétét (keresetlevél 5. pontjának 7. bekezdése), konkrétan a tényállás tisztázási\nkötelezettség megsértését.\n\nFellebbezés kiegészítésében a felperes további polgári jogi szakirodalmi hivatkozáson\nkeresztül megismételte az elszámolási kötelezettséggel és az engedményezéssel, valamint\nazoknak a szerződés teljesítése jogalappal való összefüggése körében kifejtett álláspontját. A\nGDPR 6. cikk (1) bekezdés rendelkezései kapcsán pedig rögzítette, hogy azokat nem lehet\nminden jogrendszerben egyformán értelmezni, azt a jelen esetben a magyar jogrendszerbe\nbeillesztve, és az elszámolási jogviszony tekintetében kell értelmezni, amelyből álláspontja\nszerint következik a szerződés teljesítése jogalap. A 6. cikk (1) bekezdés a)-f) pontjaiban\nfoglalt jogalapokat tekintve, azok sorrendjére utalt, amelyet nézete szerint sem az alperes, sem\naz elsőfokú bíróság nem vont mérlegelési körébe, holott az f) pont inkább szubszidiáriusnak\ntekinthető a többi jogalaphoz képest; a felperes értelmezésében a deliktuális felelősséghez\nkapcsolódó helytállási kötelezettség esetén szolgálhatna alapul. Külföldi joggyakorlati\npéldákat és jogirodalmi hivatkozást hívott fel arra nézve, hogy eltérően alakul a\nköveteléskezelési tevékenység adatkezelési gyakorlata. Végül utalt arra, hogy az alperes és az\nelsőfokú bíróság az egész követelésvásárló és —kezelő iparágat érintő alapkérdés tekintetében\nmulasztotta el a jogszabályok alapos vizsgálatát, és az értelmezésükből fakadó álláspont\nelfogadása oda vezethetne, hogy ezen iparágtól, de a bankoktól és minden, a követelését\n\n[20]\n\n[21]\n\n[22]\n[23]\n\n[24]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 10\n\nérvényesítő féltől megkövetelné a jogos érdek jogalapra átállást, ami azon túl, hogy aránytalan,\nésszerűtlen és felesleges terhet jelentene, még méltánytalan is.\n\nAz alperes a fellebbezési ellenkérelmében az elsőfokú bíróság ítéletének helybenhagyását\nkérte, valamint a felperes fellebbezési eljárási költségben való marasztalását. Perköltségét\nköltségjegyzéken 210 000 forint összegben számította fel, a jogi képviselővel kötött megbízási\nszerződésre utalva.\n\nÉrdemben fenntartotta a perbeli álláspontját, és hangsúlyozta, hogy abban az esetben, amikor\negy nemteljesítés jogkövetkezményei alkalmazásához kapcsolódik az adatkezelés, akkor a\nszerződéses jogalap helyett más jogalapok alkalmazását kell mérlegelni az adatkezelőnek. Így\naz elsőfokú bíróság érdemben helyes és megalapozott döntéssel értelmezte az irányadó\njogszabályi rendelkezéseket. Nézete szerint maga a felperes által megjelölt források és idézetek\nis az alperesi álláspontot támasztják alá, így a Testületi Ajánlás 42. pontja is, amelynek\nszövege a megszüntetéskori adminisztráció kapcsán utal példaként a fizetésre, mint\nadminisztratív . intézkedésre. Kiemelte, hogy a felperes érvelése több esetben is\nönellentmondásos: egyrészt a felperes előadta, hogy a felmondással a szerződés nem szűnik\nmeg, míg a 42. pontra adott levezetése azzal kapcsolatos, hogy a szerződés megszűnését\nkövetően is végezhető adatkezelés a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja alapján; másrészt a\njogalapok hierarchiája kapcsán tett nyilatkozatait illetően is megállapítható ellentmondás.\nRögzítette, hogy ennek kérdése nem hat ki az ügy érdemére, de a jogalapok mellérendelt\nkapcsolatban állnak egymással, sorrendjüknek nincs jelentősége. Vitatta, hogy a szerződéses\njogalap esetén a tiltakozási jog hiányát megfelelően ellensúlyozná az adathordozhatósághoz\nvaló jog. Alperesi álláspont szerint éppen a tiltakozási jog az, ami a követeléskezelési\ntevékenység kapcsán adatvédelmi szempontból megfelelő garanciát adhat az érintetteknek és\nehhez képest súlytalan a felperesi hivatkozás. Annak elfogadása oda vezethetne, hogy a\ntiltakozási jog hiánya miatt a felperes határidő nélkül, szerződéses jogalapon bármilyen\nszemélyes adatot kezelhetne, mindaddig, amíg az egyoldalú álláspontja szerint neki bárkivel\nkövetelése áll fenn. A jogalapok helyes értelmezésével megállapítható, hogy a c) pont alapján\nköteles kezelni azokat az adatokat, amelyekre jogszabály kötelezi és az f) pont alapján jogosult\nlehet kezelni a követelése érvényesítéséhez szükséges adatokat, amelyhez ugyanakkor\nérdekmérlegelési tesztet kell végeznie. Ennek elvégzése a szerződéses jogalapra hivatkozással\njogszerűen nem mellőzhető. Nem lehet alappal felhozni ezzel szemben azt, hogy a\njogszabályok betartása a felperes számára mekkora munkateherrel vagy költséggel jár.\nRögzítette mindezek alapján, hogy az elsőfokú bíróság ítélete megalapozott, érdemben helyes\nkövetkeztetéseket tartalmaz és a felperes az eljárásjogi jogszabálysértések kapcsán sem\ntámasztotta alá a fellebbezésében foglaltakat.\n\nA Kúria döntése és jogi indokai\n\nA Kúria megállapította, hogy a felperes keresete nem alapos.\n\nElöljáróban leszögezi, hogy az elsőfokú bíróság ítéletét a Kp. 108. § (1) bekezdése alapján a\nfellebbezés és a fellebbezési ellenkérelem keretei között bírálta felül. Megállapította, hogy az\nelsőfokú bíróság az irányadó adatvédelmi rendelkezések helyes értelmezésével, a felperes\nkereseti kérelmének és az alperes védiratának a korlátai között eljárva, a döntése\nmeghozatalához szükséges mértékben és megfelelően feltárt tényállásból helytálló jogi\nkövetkeztetést vont le. A fellebbezésben és annak kiegészítésében foglaltakra hivatkozással az\nalábbiakra mutat rá a Kúria.\n\nElsődlegesen a felperesnek az eljárásjogi jogszabálysértések kapcsán kifejtett érvelését\nvizsgálata meg. Miként a felperes pontosan kiemelte a fellebbezésében, az ítélettel szembeni\nkövetelményként az indokolási kötelezettséget a Kp. 84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó\nPp. 346. § (4)-(5) bekezdése írja elő. A (4) bekezdés alapján az indokolás a bíróság által\n\n[25]\n\n[26]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 11\n\nmegállapított tényeket, a feleknek a per tárgyára vonatkozó kérelmét, illetve nyilatkozatát és\nazok alapjának rövid ismertetését, az érdemi rendelkezés tartalmára történő utalást, továbbá a\njogi indokolást tartalmazza. A jogszabályhely (5) bekezdése értelmében a jogi indokolás\ntartalmazza az ítélet alapjául szolgáló jogszabályokat és szükség esetén azok értelmezését, a\nmegállapított tényekre vonatkozó bizonyítékokat azokkal a körülményekkel együtt, amelyeket\na bíróság a bizonyítékok mérlegelésénél irányadónak vett, a tények megállapításának egyéb\nkörülményeit, továbbá azokat az okokat, amelyek miatt a bíróság valamely tényállítást nem\ntalált bizonyítottnak, vagy amelyek miatt a felajánlott bizonyítást mellőzte (...). A Pp-hez\nfűzött Kommentár is rögzíti, hogy az ítélet indokolásában , a Pp. 279. § szerinti mérlegeléssel\nmegállapított tényállás rögzítését az adott ügy eldöntéséhez szükséges mértékben, azaz a\nreleváns tényekre szorítkozva kell elvégezni (...). Az indokolásban ismertetni kell a per\ntárgyára vonatkozó kérelmeket (pl. kereseti kérelem, ellenkérelem, viszontkereset), a felek\nezzel kapcsolatos nyilatkozatait és annak alapjait, melyekre a bíróságnak az indokolásban\nreflektálnia kell. (...) Bár új rendelkezés, hogy az ítélet jogi indokolásában az ítélet alapjául\nszolgáló jogszabályok mellett szükség esetén azok értelmezésére is ki kell térni, ezt a\nbíróságok korábban is megtették.\"\n\nAz idézett jogszabályhelyek és a vonatkozó Pp. Kommentár alapján a Kúria rámutat arra,\nhogy az elsőfokú bíróság ítéletében eleget tett az indokolási kötelezettségének. Ismertette a\nkérelmező kölcsönszerződésének bank általi felmondásával kapcsolatos, valamint a követelés\nengedményezésével összefüggő tényeket, azt, hogy miként került a felperesre\nengedményezésre az adott követelés. Összefoglalóan megjelenítette az alperesi határozatban\nírtakat, a felperes kereseti kérelmében előadott, - az alperesi határozat jogszerűségét vitató -\nérveit, az alapul fekvő polgári jogi kérdésekben levezetett felperesi jogértelmezést és az abból\nlevont adatvédelmi szempontú felperesi álláspontot. Összegezve bemutatta az alperesi\nvédiratban foglaltakat, az arra reflektáló felperesi előadást is, majd jogi indokolásában a\nkereseti kérelem lényegi tartalmára adekvát módon reagálva adta meg az ítélete alapjául\nszolgáló jogi indokokat. Az nem tekinthető az indokolási kötelezettség megsértésének, ha az\nelsőfokú bíróság a felek által előterjesztett nyilatkozatoknak nem valamennyi elemére, csak - a\njogvita eldöntéséhez - releváns, lényegi elemeire helyezve a hangsúlyt, ezekre tér ki az ítélete\nindokolásában, amennyiben a döntése alapját képező jogi álláspontja, jogértelmezése\negyértelműen kitűnik az ítéletből. A perbeli esetben a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b) pontja\nszerinti szerződéses jogalap mibenlétének tisztázása után az elsőfokú bíróság világosan\nmegjelölte a jogi indokolása kereteit, amikor a szerződés léte, érvényessége és hatályossága\nkérdését, a követelés átruházásának, az engedményezésnek a joghatásait, annak a felperes és a\nkérelmező (kölcsönszerződés viszonylatában: adós) közötti jogviszonyban való értékelését\nmegadta. Mivel pedig az elsőfokú bíróság a kölcsönszerződés felmondással való\nmegszűnéséből és abból indult ki, hogy az engedményezéssel a felperes és a kérelmező között\nszerződéses jogviszony nem áll fenn, az ezekből levont adatvédelmi következtetéseit is ehhez\nigazította, a Testületi Ajánlásban megjelenő egy értelmezést kiemelve (az elsőfokú ítélet [35]\npontja), amelyet az alperes hivatkozott a perben. Nem sértette meg az indokolási\nkötelezettségét azzal, hogy - eltérő jogi kiindulópontja és álláspontja folytán - a felperes által\nfelhívott további, a Testületi Ajánlásban foglalt rendelkezés és Munkacsoporti Ajánlás alapján\nfelhozott példa figyelembevételét külön indokolás nélkül mellőzte, mert ezek szerepe, hogy a\njogértelmezéshez segítségül szolgálhatnak, de a jogi következtetéseket a bíróságnak\nelsődlegesen nem ezek alapján az esettípusokra kiadott ajánlások nyomán, hanem a konkrét\nügy tényállása figyelembevételével, annak a jogi környezettel való összevetése útján kell\nlevonnia. A felperes a fellebbezésében ezeket az ajánlási hivatkozásokat megismételte, a Kúria\naz ítéletében a későbbiekben visszatér ezen érvekre.\n\nAz elsőfokú ítélettel kapcsolatos eljárásjogi jogszabálysértések körében a felperes hivatkozott\narra is, hogy nem helytálló az a megállapítás, miszerint a felperes a jogsértés mibenlétét nem\n\n[27]\n\n[28]\n\n[29]\n\n[30]\n\n[31]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 12\n\njelölte meg. A Kúria kiemeli, hogy az ítélet teljességéhez e körben sem fér kétség, az elsőfokú\nbíróság a döntésének [24] és [25] pontjaiban az Ákr. alapelveinek megsértésére alapított\nfelperesi érvelést értékelte, annak tükrében, hogy a konkrét tételes jogi normára tekintettel, az\nalapelvekre alapított hivatkozást - helyesen - annak figyelembevételével kellett elbírálnia. E\nkörben a Kúria osztotta az elsőfokú bíróság álláspontját abban, hogy a felperes a jogsértést az\nalapelvi sérelemre hivatkozás körében nem körvonalazta, a keresetlevelének 5. pontja 4.\nbekezdése (keresetlevél 14. oldal) csak az Ákr. 3. § (3) bekezdését emelte ki, de az abban a\nkörben előadottak (az alperes nem tett fel kérdéseket a felperesnek az eljárás során, nem\nvizsgálta meg alaposan a polgári jogi jogviszonyokban és a jogszabályokban foglaltakat) már\nátvezetnek az Ákr. 62. §-ának megsértése állítására. Tételes jogi norma lévén, a felperes által\nhivatkozott eljárási jogsérelem ezért az Ákr. 62. §-ára alapítottan vizsgálható volt, ahogy azt az\nelsőfokú bíróság helytállóan elvégezte. E körben is kimerítette a felperes kereseti kérelmét az\nítélet jogi indokolásának [25] pontjában és helyes következtetésre jutott, amelyet a felperes a\nfellebbezésében nem tudott cáfolni.\n\nAz elsőfokú bíróság szóbeli indokolása és az ítélet írásbeli indokolása közötti, felperes által\nállított hangsúlyeltolódás kapcsán a Kúria kiemeli, hogy az írásban adott jogi indokolásnak van\na kötőerő szempontjából jelentősége, tekintve, hogy az ítéletet kézbesítéssel kell közölni a Kp.\n84. § (2) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 351. § (2) bekezdés a) pontja alapján. A\nkihirdetéskor csak az indokok rövid ismertetését kell elvégezni, figyelemmel a Pp. 350. § (3)\nbekezdésére. Ennek alapján nem tekinthető érdemi eljárási hibának, amennyiben a szóbeli\nindokolásnál bővebb, esetlegesen más szempontot akár jobban kiemelő írásbeli indokolást ad a\nbíróság.\n\nA felperes a fellebbezésében a közigazgatási bíróság feladata, az alapul fekvő jogszabályok\nszéles körű értelmezése és a hatékony jogvédelem, mint a közigazgatási per célja oldaláról is\nkifogásolta az elsőfokú bíróság ítéletét. Mivel ez a kérdés átvezet az anyagi jogi\nhivatkozásokra, a Kúria azok vizsgálatával együtt értékelte a felperes által felhozott fenti\nérveket.\n\nNem vitatott a felek között, hogy a kérelmező és a bank közötti kölcsönszerződés\nfelmondásra került, és a felmondást követően a banki követelést több alkalommal\nengedményezték, legutolsó mozzanatként 2011. május 11. napján a\n\nengedményezte tovább a követelést a felperesre.\n\nA felperes mind a kereseti kérelmében, mind a fellebbezésében több, a régi Ptk. egyes\nrendelkezései (többek között a felmondás - a régi Ptk. 321.§ (1) bekezdése, az engedményezés\n— a régi Ptk. 328. §-a) és az azokhoz fűzött Ptk. Kommentár, valamint jogirodalmi\nhivatkozások mentén fejtette ki álláspontját az alapul fekvő polgári jogi kérdések\nértelmezésénél és végső soron az adatvédelmi szempontú levezetésében is ezekből indult ki, az\negész követeléskezelési iparágat érintően megnevezve a jogalap problémáját. Nem vitatva ez\nutóbbinak a jelentőségét, a Kúria hangsúlyozza, hogy a perbeli esetben azonban egy adott\nkövetelés engedményezése kapcsán, a kérelmező által az alpereshez intézett kérelem alapján\nindult hatósági eljárásban hozott közigazgatási határozat jogszerűségét kellett vizsgálni. A\npolgári jogi kérdések értékelését ezért helyesen - szűk körben mozogva - adta meg az elsőfokú\nbíróság, tekintettel arra, hogy egy adott konkrét közigazgatási jogvitát kellett elbírálnia, a\ndöntéséhez szükséges releváns tények és irányadó jogszabályok figyelembevételével. A\nhatékony jogvédelem elvének valóban van egy szubjektív és egy objektív jogvédelmi vetülete\nis, azonban a közérdek védelme nem jelentheti azt, hogy egy egyéni jogvitában.- amelyben az\negész iparág követeléskezelési konstrukciói vizsgálatra nem kerülnek - a bíróságnak\nteljeskörűen kellene szerződéses vagy más jogviszonyok polgári jogi és adatvédelmi\nszempontú áttekintését elvégeznie.\n\nA felperes által hivatkozott, a régi Ptk. egyes rendelkezései, az azokhoz fűzött indokolás, a\njogirodalmi utalások szükségszerűen a normaszöveg, az abban megjelenő , tényállás\"\n\n[32]\n\n[33]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 13\n\nmagyarázatát adhatják csupán, de nem adhatnak egyértelmű választ, - legfeljebb csak\ntámpontot - a gazdasági életben megjelenő, sokszínű vagy többrétű konstrukciók esetén az\nadott ügylet helyes értelmezéséhez. Ez mutatkozik meg abban is, hogy a felperes hivatkozásai\naz egyes, régi Ptk-hoz fűzött példák, magyarázatok kapcsán ellentmondásba kerültek\negymással, ahogy arra az alperes helyesen utalt. A felmondás joghatásai és az engedményezés\njoghatásai kapcsán is a normaszöveg és az annak mentén kifejtett jogirodalmi álláspontok az\nadott igény egy állapotát jellemzik. Ettől eltérőek lehetnek az egyes életviszonyokban\nmegjelenő, érvényesülő konstrukciók. Nem tekintette ezért a Kúria jogilag téves\nkiindulópontnak az elsőfokú bíróság és az alperes álláspontját, amikor a követelés\ntulajdonjogának átruházását emelték ki, mert a hangsúly - ahogy azt valamennyi, a felperes\náltal e körben utalt forrás rögzíti - azon van, hogy a követelések átruházhatók, az átruházásuk\naz azt megalapozó jogi norma tartalma szerint történik. A perben pedig nem volt vitatott, hogy\na követelés átruházásra került.\n\nA közigazgatási perben továbbá az sem volt vita tárgya, hogy a kérelmező és a bank közötti\nkölcsönszerződés felmondásra került. A szerződés megszűnése és az engedményezés\njoghatásai vonatkozásában volt, - de csak részben - eltérő az érvelés a felek között. Azt az\nalperes és az elsőfokú bíróság sem vonta kétségbe, hogy egy kölcsönszerződés felmondása\nazzal Jár, - ezáltal a perbeli esetben a kérelmező és a bank között -, hogy a még nem teljesített\nszolgáltatások, ellenszolgáltatások tekintetében elszámolási kötelezettsége keletkezik a\nfeleknek. A jelen ügy tényállását tekintve azonban azt is figyelembe kell venni, hogy a bank-\nellenértékhez jutva egyszerűbben és gyorsabban - a követelését a felmondást követően\nengedményezte egy harmadik személynek, és a követelés többszöri engedményezés útján\nkerült a felperesre engedményezésre (átruházásra). A felperes tehát nem is közvetlenül az\neredeti jogosult engedményezése révén és nem is a kölcsönszerződés felmondása előtt vált a\nkövetelés jogosultjává. Azt a felperes is kiemelte, hogy az elszámolási kötelezettség a\nkövetelésnek - már csak a rendkívüli eljárásrendben való - rendezése érdekében áll fenn. A\nKúria álláspontja ezzel kapcsolatban az, - egyezően az alperes és az elsőfokú bíróság\nkövetkeztetésével - hogy ezen elszámolási jogviszony nem jelent szerződéses jogviszonyt, a\nfelperes nem közvetlenül - az egyébként korábban már felmondásra került - kölcsönszerződés\nalapján jár el a követelés kezelése, behajtása érdekben, hanem mint saját követelését a saját\nmaga nevében és javára érvényesíti. Szemben tehát az érvelésével ez nem a kérelmező (adós)\n, szerződésszerű teljesítésre\" szorítása keretében történik, - a szerződésszerű (kölcsönszerződés\nszerinti) teljesítés ebben a szakaszban már fogalmilag kizárt - hanem az önállóan átruházott\nkövetelés behajtása a felperes célja.\n\nEbből következően pedig, ezt a tényállást összevetve a GDPR 6. cikk (1) bekezdés b)\npontjával, megállapítható, hogy a magyar polgári jogi rendelkezések vizsgálatával elvégezve\naz adatvédelmi szempont értékélését a szerződés teljesítése, mint jogalap nem jöhetne szóba.\nEhhez az összevetéshez képest annyival - helyesen - továbbment a vizsgálat során az elsőfokú\nbíróság, hogy az értelmezéshez segítségül hívta fel a Testületi Ajánlás és a Munkacsoporti\nAjánlás alperes által hivatkozott rendelkezéseit. A fellebbezésben foglaltakra utalással\n(fellebbezés 4.2.2. pontjai, 10-12. oldal) ezen értelmezést a következőkkel pontosítja a Kúria: a\nfelperesnek a kereseti kérelmében és a fellebbezési kérelmében e körben előadott, ezen fenti\nkét ajánlás egyes rendelkezéseit értelmező álláspontja sem vezet más jogi következtetésre.\nMind a Testületi Ajánlás 42. számú, fentebb idézett rendelkezése, mind a Munkacsoporti\nAjánlás harmadik személyek általi követelésbehajtásra vonatkozó rendelkezése és a felperes\náltal felhozott 8. számú példa összességében arra enged következtetni, hogy csak az\nalapszerződéshez közvetlenül kapcsolódó, vagy az annak megszűnését közvetlenül követő\nfizetési felszólítás, adminisztráció valósíthatja meg a szerződés teljesítéséhez szükséges\njogalapra hivatkozást a személyes adatok kezelése körében. A 8. számú példa alapján a\nfelperes hivatkozott az érintett alapvető adatainak kezelésére, mint amelyet - értelmezése\n\n[34]\n\n[35]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 14\n\nszerint - a Munkacsoporti Ajánlás a megbízás alapján követeléskezelést végző szervezetek\nesetében is elismer a szerződés teljesítése, mint jogalap körében, így a felperes szerint a saját\nmaga esetében is indokolt ennek figyelembevétele. A Kúria ezen esettípusnál is - amely távol\nesik a jelen perbeli ügy tényállásától - azt a következtetést tudta levonni, hogy a szigorúan\nvéve első lépésnek, lépéseknek tekintendő fizetési felszólítást vette alapul a Munkacsoporti\nAjánlás, mint amely még a szerződés teljesítése mint jogalap alapján végezhető\nadatfeldolgozást kimerítheti, a további lépéseket (például követelésbehajtó ügynökségek\nbevonása) már a GDPR 6. cikk (1) bekezdés f) pontja szerint minősítette. E körben tehát nem\naz engedményezés miatti saját követelés behajtásának vagy a megbízás folytán\nköveteléskezelést végzők elkülönülésének van jelentősége, hanem annak, hogy a szerződés\nteljesítésétől még (időben) nem választható el egyértelműen a követelés érvényesítéséhez\nkapcsolódó adatkezelés. A Testületi Ajánlásból a szerződés teljes megszüntetése esetére\nvonatkozó rendelkezést is idézte a felperes (fellebbezés 4.2.2. pontjai, 12. oldal közepe), mint\nolyat, amely alátámasztja, hogy ellenkező esetben, vagyis részleges megszűnéskor (mint ahogy\na felperes szerint a jelen ügyben történt), fennáll a szerződéses jogalap használata az\nadatkezelésre. Ennek a rendelkezésnek az értelmezése sem azonos a Kúria olvasatában a\nfelperesi értelmezéssel. A perbeli esetben ugyanis a kölcsönszerződés a felmondással\nmegszűnt a kérelmező és a bank között, a követelés engedményezése ezen nem változtatott, az\nelszámolási jogviszony nem feleltethető meg a szerződéses jogviszonynak.\n\nA Kúria végül utal a felperesnek az adatkezelési jogalapok és az érintetti tiltakozási jog\nkapcsán kifejtett álláspontjára. Kiemeli, hogy az alperes helyesen hivatkozott a fellebbezési\nellenkérelmében arra, hogy egyrészt a felperes a jogalapok hierarchiája kapcsán\nellentmondásosan nyilatkozott, másrészt annak kérdése nem hat ki a konkrét ügy érdemére.\nAmennyiben a szerződés teljesítése jogalapon a felperes nem kezelheti jogszerűen a követelés\nérvényesítésével kapcsolatosan a kötelezett személyes adatait, akkor az alperes is rögzítette,\nhogy még fennállhat a jogos érdek jogalapon az adatkezelés jogszerűsége, de ebben az esetben\naz érdekmérlegelési tesztet el kell végeznie a felperesnek. Ez viszont már kívül esik a konkrét\nközigazgatási jogvita elbírálásának keretein, ahogy az sem lehet e perben a vizsgálat tárgya,\nhogy a jogos érdek jogalapra való áttérés miatt a tiltakozási jog biztosítására tekintettel milyen\nnagyságrendű, milyen adminisztratív teherrel vagy költséggel járó, a tiltakozási kérelmek\nfeldolgozásával felmerülő következményekkel kell a felperesnek számolnia. A tiltakozási jog\nmegléte a Kúria olvasatában is magasabb védelmet nyújt az érintetteknek a személyes adatok\nkezelésénél, hiszen ez esetben az adatkezelőn van a bizonyítás terhe arra nézve, hogy az\nadatkezelést olyan kényszerítő, jogos ok indokolja, amely elsőbbséget élvez az érintett\nérdekeivel, jogaival szemben, vagy amely jogi igény előterjesztéséhez, érvényesítéséhez\nkapcsolódik. Továbbá a referenciaadat KHR részére történő átadására jogszabály kötelezi a\nfelperest, így annak sincs jelentősége, hogy a GDPR 6. cikk (1) bekezdés c) pontja szerinti,\njogi kötelezettség teljesítése jogalapon kezelt személyes adatok között átfedés van a követelés\nérvényesítése kapcsán kezelt személyes adatokkal, mert ez utóbbi nem kötelezésen alapul,\nhanem arra csak jogosult a felperes és csakis akkor, ha mint adatkezelő, az érdekmérlegelési\ntesztet elvégzi. A fellebbezés kiegészítésben írt további szempontokat, így a követeléskezelési\niparágat érintő vagy általában a nemteljesítés esetén az igényét érvényesítő felet terhelő, a\njogos érdek jogalapra való áttéréssel felmerülő nehézségekre hivatkozást az előzőek miatt a\nKúria nem értékelhette a konkrét ügyben. Ahogy nem tekintette relevánsnak az elbírálás\nszempontjából az egyes külföldi bírósági joggyakorlati és nemzetközi jogirodalmi\nhivatkozásokat, amelyeket a felperes felhozott.\n\nA fentiekre figyelemmel a felperes fellebbezése nem alapos, ezért a Kúria az elsőfokú bíróság\nérdemben és indokolása szerint is helyes ítéletét a Kp. 109. § (1) bekezdése alapján\nhelybenhagyta.\n\n[36]\n[37]\n\n[38]\n\n[39]\n\nKf.V.39.291/2020/5. 15\n\nZáró rész\n\nA Kúria a fellebbezést a Kp. 107. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson bírálta el.\n\nA Kúria a pervesztes felperest a Kp. 35. § (1) bekezdése alapján alkalmazandó Pp. 83. § (1)\nbekezdése alapján kötelezte az alperes javára a fellebbezési eljárási költség megfizetésére. Az\nalperes a felmerült költségét a Pp. 81. §-ában foglalt rendelkezésnek megfelelően\nköltségjegyzéken felszámította. A Kúria a felperes által fizetendő perköltség összegét a\n32/2003. (VIII. 22.) IM rendelet 2. § (1) bekezdés a) pontja alapján állapította meg, mert a\nmegbízási szerződés szerinti 35 000 -- Áfa összeg óradíj alapján felszámított, 6 óra\nkimutatásával előterjesztett összesen 210 000 forint perköltséget a ténylegesen végzett -\nfellebbezési ellenkérelem elkészítésével és a fellebbezési tárgyaláson való jelenléttel felmerülő\n- alperesi munkával arányban állónak tekintette.\n\nA Kúria az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény 39. § (3) bekezdés d) pontjában és 46.\n§ (1) bekezdésében foglalt rendelkezések szerint megállapított 40 000 forint összegű\nfellebbezési illeték viselésére és megfizetésére a Pp. 102. § (1) bekezdése alapján a pervesztes\nfelperest kötelezte.\n\nAz ítélet elleni felülvizsgálat lehetőségét a Kp. 116. § d) pontja zárja ki.\n\nBudapest, 2020. szeptember 14.\n\ndr. Mudráné dr. Láng Erzsébet s.k. a tanács elnöke,\n\nSáginé dr. Márkus Anett s.k. előadó bíró, dr. Banu Zsoltné dr. Szabó Judit s.k. bíró\n\nA kiadmány hiteléül:\ntisztviselő","changes":[]}