{"check":null,"uid":"00704b31bedfbac9","title":"Kúria — Pfv.20359/2026/7","title_generated":false,"country":"Венгрия","organ":"Суды Венгрии — анонимизированные решения","kind":"case","kind_name":"Судебная практика","lang":"hu","date":"","summary":"Суд рассмотрел дело о разделе общего имущества супругов после прекращения совместной деятельности в рамках многоуровневого маркетинга. Установлено, что право на ведение предпринимательской деятельности в качестве продавца продукции является имущественным правом, принадлежащим супругам совместно, с равными долями. Суд подтвердил решение нижестоящих судов о распределении доходов от этой деятельности между супругами пропорционально их вкладу. Решение также устанавливает обязанность супруга возместить судебные расходы другой стороне.","snippet":"","topics":["Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"status":"ok","error":"","text_len":27836,"versions":1,"url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20359%2F2026%2F7&azonosito=a64d3fc7-6daf-4541-9944-611c8d096d99","first_seen":"2026-10-29","last_checked":"2026-11-16 03:10","relevance":"hit","score":3,"query":"","source_key":"birosag_hu","verdict":{"relevance":"hit","score":3,"topics":["Интеллектуальная собственность в цифровой среде"],"need_body":3,"authorities":[],"evidence":[{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":6486,"ctx":"óság ítéletével a peres feleknek az cég1-vel a .... kódszámon megkötött termékforgalmazói szerződéses jogviszonyának folytatására jogosultként az alperest jelölte ki a jövőre nézve. kötelezte az alperest, h","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":9374,"ctx":"dfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a termékforgalmazói szerződéses jogviszony mint vagyoni értékű jog jogosultja a peres felek egymás közötti jogviszonyában a jövőre n","zone":"текст","weight":1},{"topic":"Интеллектуальная собственность в цифровой среде","term":"szerző jog","weak":false,"pos":12338,"ctx":"g ítéletének megváltoztatását kérte úgy, hogy a kúria mellőzze abból „a termékforgalmazói szerződéses jogviszony mint vagyoni értékű jog jogosulja, a peres felek egymás közötti jogviszonyában a jövőre n","zone":"текст","weight":1}],"dropped":[]},"last_changed":"2026-10-29","meta":{"full_text_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20359%2F2026%2F7&azonosito=a64d3fc7-6daf-4541-9944-611c8d096d99"},"source_url":"https://eakta.birosag.hu/AnonimizaltHatarozat/DownloadHatarozatMobile?Area=&birosagName=K%C3%BAria&ugyszam=Pfv.20359%2F2026%2F7&azonosito=a64d3fc7-6daf-4541-9944-611c8d096d99","text":"A Kúria\nmint felülvizsgálati bíróság\n\nítélete\n\nAz ügy száma: Pfv.II.20.359/2026/7.\n\nA tanács tagjai: dr. Osztovits András a tanács elnöke\n\ndr. Örkényi László előadó bíró\n\ndr. Darák Szilvia bíró\n\ndr. Puskás Péter bíró\n\ndr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna bíró\n\nA felperes: felperes1 (cím1.)\n\nA felperes képviselője:\n\nMészáros Zsolt ügyvéd (cím2.)\n\nAz alperes: alperes1 (cím3)\n\nAz alperes képviselője:\n\nVarga Tamás Zsolt Ügyvédi Iroda (cím4; ügyintéző: dr. Varga Tamás Zsolt ügyvéd)\n\nA per tárgya: házastársi közös vagyon megosztása\n\nA felülvizsgálati kérelmet benyújtó fél:\n\nalperes\n\nA másodfokú bíróság neve és a jogerős határozat száma:\n\nBudapest Környéki Törvényszék 1.Pf.20.415/2025/7.\n\nAz elsőfokú bíróság neve és a határozat száma:\n\nBudaörsi Járásbíróság 6.P.20.635/2022/81.\n\nRendelkező rész\n\nA Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartja.\n\nKötelezi az alperest, hogy fizessen meg a felperesnek 15 napon belül 4.347.006 (négymillió-háromszáznegyvenhétezer-hat) forint felülvizsgálati költséget.\n\nAz ítélet ellen felülvizsgálatnak nincs helye.\n\nIndokolás\n\nA felülvizsgálat alapjául szolgáló tényállás\n\n[1] A felperes és az alperes 1980-ban kötöttek házasságot. A felek 1993-ban megismerkedtek a Multi Level Marketing (a továbbiakban: MLM) termékértékesítési módszerrel. Az alperes az 1997. április 29-én kitöltött, forgalmazói jelentkezés nevű nyomtatvány útján .... kódszámon termékforgalmazói jogviszonyt létesített a cég1-vel (a továbbiakban: cég1). A jogviszony mindkettőjükkel mint házastársakkal jött létre. Az cég1 és a peres felek jogviszonyát szabályozó nemzetközi üzletpolitika (a továbbiakban: Üzletpolitika) 14.8.4. pontja szerint a házasság felbontása után csak az egyik házastársat lehet termékforgalmazóként regisztrálni, a termékforgalmazói jogviszony nem osztható meg. A jogviszonyhoz tartozó hálózatot csak az egyik házastárs tarhatja meg. A feleket a termékértékesítési tevékenységük után megillető jutalékokat és bonuszokat az cég1 – adózási okok miatt – a kettőjük tulajdonát képező cég2 (a továbbiakban: cég2) részére utalta át.\n\n[2] A felperes és az alperes házassági életközössége 2006. október 1-én megszakadt. A termékforgalmazói jogviszony ekkor 36.258.150 forint értéket képviselt. A felek házasságát a bíróság a 2008. november 19-én kelt és aznap jogerős ítéletével felbontotta. A felek tájékoztatták erről az cég1-t. A termékforgalmazói jogviszony folytatásáról és a kifizetések módjáról nem tudtak megállapodni egymással, és a felperes 2007. április 27-én – a taggyűlés hozzájárulása nélkül – felvett a cég2 számlájáról 196.260.000 forintot. A vitás helyzetre tekintettel az cég1 2008 szeptemberétől 2009 szeptemberéig bírósági letétbe helyezéssel teljesített 62.891.696 forint feleket illető jutalékot. A letétbe helyezett összeget a Budaörsi Városi Bíróság 1.Pk.71.723/2008. számon befogadta és azóta is letétként kezeli. Az alperes ezt követően megalapította az cég3-t (a továbbiakban: cég3), és bejelentette az cég1 felé, hogy a bónuszok és jutalék kifizetése 2009 őszétől az cég3 számlájára történik. Az cég1 az cég3-vel átruházott forgalmazói szerződést kötött, amelyet azóta minden évben újra megkötnek.\n\n[3] A felek életközösségének megszakadását követően a felperes ugyanúgy végezte tovább a hálózatépítést, tartotta a kapcsolatot a már meglévő tagokkal, részt vett rendezvényeken, de az alperes által végzett munka lényegesen meghaladta a felperesét. Az életközösség megszakadását követően az cég1 belföldi jutalék címén összesen 817.729.072 forintot, külföldi jutalék címén 614.697.764 forintot helyezett bírósági letétbe, illetőleg fizetett ki a cég2 és az cég3 részére. Mindösszesen 1.432.426.836 forint nettó jutalék került kifizetésre.\n\nA kereseti kérelem és az alperes ellenkérelme\n\n[4] A felperes által a házastársi közös vagyon megosztása iránt indított perben a felek termékforgalmazói jogosultság mint vagyoni értékű jog kivételével valamennyi vagyontárgy vonatkozásában egyezséget kötöttek, illetőleg közösen kérték azokat kihagyni a vagyonmérlegből. Az elsőfokú bíróság 6.P.20.864/2020/38. számon korábban a termékforgalmazói jogosultság tekintetében hozott ítéletének hatályon kívül helyezését követően folytatódó eljárásban a felperes keresetében kérte, hogy a bíróság kötelezze az alperest a magyarországi jutalékok után 408.864.536 forint, a nemzetközi jutalékok után 307.348.882 forint, és azok 2017. június 30-tól a kifizetés napjáig számított törvényes késedelmi kamatai megfizetésére. Kérte, hogy a bíróság őt jogosítsa fel a termékforgalmazói jogviszony folytatására.\n\n[5] Arra hivatkozott, hogy a rendelkezésre álló okiratok alapján meghatározott összegű jutalékok 50%-ának megfizetésére kérte kötelezni az alperest. Vitatta a termékforgalmazói jogviszony perben kirendelt szakértő által meghatározott életközösség megszakadásakori értékét, kérte a szakvélemény kiegészítését, és előadta, hogy annak 50%-a őt illeti. Álláspontja szerint az cég1 nem jelölte ki az alperest a jogviszony folytatására, az alperes jogsértő módon, egyoldalúan rendelkezett a közös vagyonukat képező vagyontárgy sorsáról akkor, amikor az cég3be irányította a bónuszokat. Ezzel megsértette a vagyon megosztásáig terjedő időre őt terhelő kötelezettségét. Jogellenes magatartására előnyök szerzése végett nem hivatkozhat, ezért elszámolási kötelezettsége van felé. Hivatkozott a házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27. §-ra, 31. §-ra, illetőleg 30. §-ának (1) bekezdésére és a Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény (a továbbiakban: Ptk.) 484-487. §-ára.\n\n[6] Az alperes ellenkérelmében kifejtette, hogy a per tárgyát kizárólag a termékforgalmazói jogosultság mint vagyoni értékű jog életközösség megszakadásakori értéke képezi, amely a szakvélemény szerint 36.258.150 forint. Ezt meghaladóan a felperes keresetét elutasítani kérte. Előadta, hogy az MLM rendszert ő maga építette ki, a felperes kifejezetten ellenezte azt, és ő a mai napig egyedül végzi a tevékenységet. Ezért az cég1 is őt tekinti a termékforgalmazói jog jogosultjának, tehát annak folytatására is ő jogosult. A felperesnek új szerződést kellett volna kötnie az cég1-vel, amennyiben folytatni kívánja a tevékenységet. Erre tekintettel vitatta, hogy az életközösség megszakadása után kapott jutalékokból és a bónuszokból bármekkora összeg megilletné a felperest.\n\nAz első- és másodfokú határozat\n\n[7] Az elsőfokú bíróság ítéletével a peres feleknek az cég1-vel a .... kódszámon megkötött termékforgalmazói szerződéses jogviszonyának folytatására jogosultként az alperest jelölte ki a jövőre nézve. Kötelezte az alperest, hogy 30 napon belül házassági vagyonjogi igény jogcímén fizessen meg a felperes részére 232.830.650 forintot. Ezt meghaladóan a felperes kereseti kérelmeit elutasította.\n\n[8] Megítélése szerint a termékforgalmazói jogosultság egy atipikus, az Üzletpolitika által szabályozott vagyoni értékű jog. Annak és az abból eredő bevételeknek a megosztására, illetőleg a tevékenység folytatására jogosult személy meghatározására a házastársi közös vagyon megosztása iránti perben van lehetőség. A termékforgalmazói jogviszony életközösség megszakadásakori értékét a perben kirendelt szakértő aggálytalan véleménye alapján határozta meg 36.258.150 forintban, amely a feleket a Csjt. rendelkezései alapján egymást között 50-50%-ban illeti meg.\n\n[9] Tekintettel arra, hogy a kihallgatott tanúk vallomása alapján az életközösség megszakadását követően az alperes végezte az MLM rendszer működtetésével kapcsolatos tevékenységek jelentősebb részét, és informálisan az cég1 is az alperest tekintette a hálózatot tovább vivő személynek, ezért a jogosultság folytatására a jövőre nézve is az alperest jelölte ki. Rögzítette, hogy visszamenőleges kijelölésre nincs lehetőség, mert a felperes is végzett munkát ugyanazon a kódszámon, és a felek közötti elszámolás is az ítélethozatal napjával történik, ezért a jogviszony folytatásáról csak a jövőre nézve dönthetett. Az alperes ugyanakkor – kijelölésére tekintettel – a termékforgalmazói jogosultság értékének fele részét, számításai szerint 18.130.000 forintot köteles megfizetni a felperes részére.\n\n[10] A felperesnek az alperes jelentősebb közreműködését elismerő nyilatkozatára, a meghallgatott tanúk vallomására és a perben kirendelt szakértő aggálytalan véleményére tekintettel, mérlegeléssel 15%-ban határozta meg a felperes közreműködésének és ezzel az életközösség megszakadását követően szerzett nettó eredményekből való részesedésének arányát. Nem fogadta el az alperes érvelését, hogy az cég1-től származó bevétel az cég3 mint önálló jogi személy bevétele. Az Üzletpolitika, továbbá a Csjt. vonatkozó rendelkezései alapján osztotta el a felek között a beérkező bónuszokat és jutalékokat, figyelembe véve a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdésében írt méltányossági szabályt is. A felperes kamatigényét elutasította, és a bíróságon kezelt letétekről szóló 27/2003. (VII. 2.) IM rendelet (a továbbiakban: IM rendelet) 31., 32. és 33. §-ai alapján mellőzte a bírósági letétben lévő jutalékok kiutalásáról való – felperes által kért – rendelkezést is. Kifejtette, hogy arra csak a nemperes eljárásban kerülhet sor, mert magánszemélyek állnak a perben, és nem fél sem az cég3, sem a cég2\n\n[11] A felperes és az alperesfellebbezései folytán eljárt másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét azzal hagyta helyben, hogy a termékforgalmazói szerződéses jogviszony mint vagyoni értékű jog jogosultja a peres felek egymás közötti jogviszonyában a jövőre nézve az alperes.\n\n[12] A fellebbezések indokaira tekintettel úgy ítélte, hogy a termékforgalmazói jogosultság vagyoni értékű jognak minősül, amely a házassági életközösség fennállása alatt jött létre. Ezért a felek házastársi közös vagyonának a részét képezi, azaz a Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése alapján a házastársak osztatlan közös tulajdona. Mivel a felek a jogviszony folytatásának kérdésében nem tudtak megállapodni, ezért arról a bíróságnak kellett döntenie. A házasság felbontásának esetére az Üzletpolitika 14.8.4. pontja csak annyit rögzített, hogy a termékforgalmazói jogviszony nem osztható meg. Ezért a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdésében írt főszabállyal, azaz a természetbeni megosztással szemben a megosztás módja csak az lehetett, hogy az egyik házastárs válik a vagyoni értékű jog jogosultjává és egyben értékkiegyenlítés fizetésre kötelezetté.\n\n[13] A másodfokú bíróság szerint valamennyi peradat helytálló mérlegelése alapján az állapítható meg, hogy a vagyoni értékű jog folytatására az alperes jogosult, a jövőre nézve. Ellenkező esetben a perben nem álló cég1-re is kiterjedne az ítélet, amely a korábbi időszakra vonatkozó döntés felülmérlegelését is eredményezné. Utalt arra, hogy a bíróság csak a peres felek egymás közötti belső jogviszonyában dönthetett a vagyoni értékű jog megosztásáról, ennyiben az elsőfokú bíróság ítéleti rendelkezését pontosította.\n\n[14] Kifejtette, hogy valamennyi tanú egyértelmű és határozott állítása szerint a felek életközössége alatt kialakított MLM hálózat fenntartása az alperes kemény és hozzáértő munkájának az eredménye, a felperes csak elenyésző mértékben járult ehhez hozzá. Mivel a közös vagyon vélelme, a fele-fele arányú szerzés az életközösség fennállásának időtartamára terjed ki, ezért az életközösség megszűnése után a kifizetett bónuszokra és jutalékokra a felperes a személyes közreműködésének és munkavégzésének arányában jogosult. Valótlanul állította a felperes, hogy az életközösség megszűnését követően további munkavégzés nélkül jutottak hozzá a bónuszokhoz. Kétségtelen, hogy az cég1 az adózási szabályok miatt bizonyos összeghatár felett a bónuszokat nem a magánszemélyek részére fizette ki, ez azonban nem változtat azok közös vagyoni jellegén. Az alperes nem hivatkozhat arra, hogy a kifizetett bónuszok az cég3 vagyonát képezik. Az alperes egyoldalú döntése folytán a felperes 2009-óta nem jut hozzá az őt megillető részhez. Erre tekintettel a felperes jogosult az alperes által nem vitatott összegű nettó belföldi és külföldi jutalékok elsőfokú bíróság által meghatározott 15%-ára, valamint a vagyoni értékű jog fele részére.\n\nA felülvizsgálati kérelem és ellenkérelem\n\n[15] Az alperes felülvizsgálati kérelmében a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését és az elsőfokú bíróság ítéletének megváltoztatását kérte úgy, hogy a Kúria mellőzze abból „a termékforgalmazói szerződéses jogviszony mint vagyoni értékű jog jogosulja, a peres felek egymás közötti jogviszonyában a jövőre nézve az alperes” részt, és szállítsa le a marasztalás összegét 18.130.000 forintra. Másodlagosan a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését, és az elsőfokú bíróság új eljárásra, új határozat hozatalára utasítását kérte.\n\n[16] A hatályon kívül helyezés körében arra hivatkozott, hogy a másodfokú bíróság nem bírálta el az elsőfokú ítélet ellen előterjesztett fellebbezését, a jogerős döntésnek csak a [48] és az [52] bekezdései kapcsolódnak ahhoz, kifejtett érveit a másodfokú bíróság érdemben nem értékelte. Ezzel megsértette a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény (a továbbiakban: Pp.) 239. §-át, 221. §-ának (1), és 275. §-ának (4), valamint az Alaptörvény XXIV. cikkének (1) bekezdését. Sérelmezte azt is, hogy a másodfokú bíróság helybenhagyta az elsőfokú bíróság döntését abban a tekintetben, hogy az nem rendelkezett a letétből való kiutalásról. Ennek hiányában a nemperes eljárás során is lehetetlen a kiutalásról történő rendelkezés, és a letett összeg az idők végezetéig letétben marad. Mindez sérti az IM rendelet 32. §-ának (2) bekezdését, a Pp. 3. § (1) és (2), valamint 252. §-ának (2) bekezdését.\n\n[17] A megváltoztatás iránti kérelem körében előadta, hogy megalapozatlan a jogerős döntésnek a jogviszony folytatásával kapcsolatos rendelkezése a kezdő időpont tekintetében. Az sérti a Pp. 206. §-ának (1) bekezdését és a Ptk. 207. §-ának (1) bekezdését. A másodfokú bíróság tompította az elsőfokú bíróság ítéletének helytelenségét, azonban továbbra is jogsértő maradt, mert az cég1 a kérdést már korábban eldöntötte, ezért a jogerős ítélet „jövőre nézve” kitétele továbbra is jogsértő. Akkor jártak volna el helyesen a bíróságok, amennyiben azt állapítják meg, hogy a termékforgalmazói jogosultság továbbvitelére nem a jövőre nézve, hanem a házasság felbontásától kezdődően jogosult.\n\n[18] A másodfokú bíróság nem vette továbbá figyelembe, így el sem bírálta a felperes keresetében megjelölt jogcímet, mert a Csjt. alapján hozta meg a döntését, annak ellenére, hogy a felperes a keresetében a Ptk. rendelkezéseire hivatkozott. Ezzel megsértette a Csjt. 27. §-ának (2), 28. §-ának (1), 31. §-ának (2), (3) és (5) bekezdését, a Ptk. 484-487. §-át, a Pp. 3. §-ának (1) és (2) bekezdését, valamint 121. §-ának (1) bekezdés c) pontját. A jogerős döntés továbbá olyan összeg megfizetésére kötelezte őt, amely hozzá még nem folyt be, ez sérti a Pp. 164. § (1) bekezdését és 206. §-ának (1) bekezdését, valamint a Ptk. 52. §-ának (3) bekezdését. Sérelmezte továbbá a felperes közreműködési arányának meghatározását, mert azt az Üzletpolitika előírásait, a Pp. 3. § (3) bekezdését, 164. § (1) bekezdését és 206. §-át megsértve állapította meg a másodfokú bíróság.\n\n[19] Felülvizsgálati ellenkérelmében a felperes a jogerős ítélet hatályában fenntartását kérte. Kifejtette, hogy az IM rendelet szabályai szerint a letétből való kiutalásról csak nemperes eljárásban lehet rendelkezni. Helytállóan határozta meg az elsőfokú bíróság, hogy a nem vitatott összegű jutalékok 15%-ára, a vagyoni értékű jognak pedig fele részére jogosult.\n\nA Kúria döntése és jogi indokai\n\n[20] A Kúria a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (2) bekezdése alapján a felülvizsgálati kérelem keretei között vizsgálta.\n\n[21] A felülvizsgálati kérelem nem alapos.\n\n[22] Az alperes a felülvizsgálati kérelmében az elsőfokú bíróság ítéletéből kérte az általa idézett rész mellőzését. A megjelölt szövegrész azonban nem az elsőfokú, hanem a másodfokú bíróság ítéletében szerepel. A felülvizsgálati kérelem indokolása alapján egyértelmű, hogy az alperes valójában nem a másodfokú bíróság által az elsőfokú ítélet rendelkező részéhez fűzött azon kiegészítést sérelmezi, hogy a döntés csak a peres felek „egymás közötti jogviszonyában” értelmezendő, hanem az elsőfokú ítélet – jogerős ítélet által helybenhagyott – azon rendelkezését, hogy csak a „jövőre nézve” jelölte ki őt a jogviszony folytatásra. A Pp. 3. § (2) bekezdés második mondatában foglaltakra figyelemmel a Kúria a felülvizsgálati kérelmet ennek megfelelően, tartalma szerint bírálta el.\n\n[23] A jogerős ítélet hatályon kívül helyezését indokolttá tevő jogszabálysértés nem volt megállapítható. A Pp. fellebbezés elbírálásával kapcsolatban megsértettként megjelölt 239. §-a mindössze egy utaló szabályt tartalmaz, amely az elsőfokú eljárás szabályait rendeli alkalmazni a másodfokú eljárásra. A Pp. 275. § (4) bekezdése a Kúria döntésének tartalmát határozza meg a felülvizsgálati eljárásban, így azt a másodfokú bíróság nem sérthette meg. Nem vizsgálhatta továbbá a Kúria az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésének megsértését, mert a felülvizsgálati eljárásban kizárólag abból a szempontból vizsgálható a jogerős döntés, hogy az jogszabálysértő-e. Az Alaptörvény R) cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint T) cikkének (1), (2) és (3) bekezdéséből következően az Alaptörvény ugyan a jogrendszer alapja, de nem jogszabály. Ezért a Kúria a felülvizsgálati eljárásban nem vizsgálhatja, hogy a jogerős ítélet sérti-e az Alaptörvényt, az Alaptörvény 24. cikkének (2) bekezdés d) pontja alapján erre kizárólag az Alkotmánybíróság jogosult. Ezért a Kúria az adott esetben csak a Pp. 221. § (1) bekezdésének megsértését vizsgálhatta.\n\n[24] Ez a rendelkezés az ítélet indokolásának kötelező tartalmát határozza meg. Előírja a megállapított tényállás rögzítésének és az azt alátámasztó bizonyítékok megjelölésének kötelezettségét. Az indokolásban hivatkozni kell továbbá azokra a jogszabályokra, amelyeken a bíróság ítélete alapul. Ebből a rendelkezésből semmilyen módon nem következik az, hogy a bíróságnak a felek üggyel kapcsolatos jogi érvelésének minden egyes pontjára reagálnia kellene. Elegendő a jogi indokolást egy ponton cáfolni, mert ezzel az egész logikai levezetés megdől. Ha a bíróság a lényeges hivatkozásokat érintve és cáfolva álláspontját meggyőző módon alátámasztja a saját jogi érveivel, akkor indokolási kötelezettségének eleget tesz. A bíróságnak a döntés alapjául szolgáló indokokat kellő részletességgel kell bemutatnia, amelynek terjedelmét és mélységét az adott döntés természete és az ügy egyedi körülményei határozzák meg figyelemmel arra is, hogy az indokolás hiánya vagy fogyatékossága a fél világosan és pontosan körülírt kérdését érinti-e. Minimális elvárás, hogy a bíróság a feleknek az ügy lényegi részeire vonatkozó észrevételeit kellő alapossággal megvizsgálja, és ennek értékeléséről határozatában számot adjon, amellyel kapcsolatban figyelembe kell venni a jogvita természetét, az eljárási törvény rendelkezéseit, a felek által az ügyben előterjesztett kérelmeket és észrevételeket, valamint az ügyben választ igénylő lényeges kérdéseket {7/2013. (III. 1.) AB határozat indokolás [31] és [34] bekezdés}. A döntés indokolásának nem kell kiterjednie minden egyes részletre, de ki kell térnie az ügy érdeme szempontjából releváns kérdésekre {26/2020. (XII. 2.) AB határozat indokolás [22] bekezdés}.\n\n[25] Ennek a követelménynek mindenben megfelel a másodfokú bíróság ítélete. Számos pontja, bár kétségtelenül nem nevesíti az alperes fellebbezésének vonatkozó részeit, kifejezetten annak lényeges jogi érveit cáfolja. Így különösen: a jogerős ítélet [31] és [32] bekezdése a termékforgalmazói jogviszony alperes által vitatott közös vagyoni jellegét, a [36] bekezdése az alperes jogviszony folytatásra való kijelölésének általa kifogásolt jövőbeli jellegét, a [41] és [44]-[47] bekezdései a felperes életközösség utáni közreműködésének alperes által tagadott tényét, a [48] és [49] bekezdések pedig az cég3 részére kifizetett jutalékok alperes által állított cégvagyoni jellegének hiányát indokolják.\n\n[26] Alaptalanul sérelmezte az alperes a bírósági letétbe helyezett összegről való rendelkezés hiányát is. Az első és másodfokú ítéletekből egyértelműen megállapítható, hogy az eljárt bíróságok az alperest kötelezték az életközösség megszakadását követően az cég1 által kifizetett – és az alperes által a felülvizsgálati kérelemben nem is vitatott összegű, és a bírósági letétbe helyezett összegeket is tartalmazó – jutalékokból a felperest számításaik szerint megillető rész megfizetésére. Ebből következően az eljárt bíróságok nyilvánvalóan úgy tekintették, hogy az cég1 által megfizetett vagy letétbe helyezett összegek az alperesnél vannak, vagyis a letett összeg is az alperest illeti meg. Az IM rendelet alperes által hivatkozott 32. § (2) bekezdése valóban kimondja, hogy a letett összeg igénylőjeként fellépő személynek a kifizetésre való jogosultságát jogerős bíróság határozattal kell igazolnia. Ennek a követelménynek a jogerős döntés megfelel, mert annak és az elsőfokú ítéletnek az indokolásából – azokat együtt értelmezve – a letéti ügyben eljáró bíróság számára teljesen egyértelmű, hogy a letétből való kifizetésre nem a felperes, hanem az alperes jogosult. A Pp. 3. § kérelemhez kötöttség elvét deklaráló (1) bekezdésének megsértése a letéttel kapcsolatos rendelkezés hiánya tekintetében nem értelmezhető. Mindezekre figyelemmel a másodfokú bíróság nem sértette meg a Pp. 252. § (2) bekezdését, amikor nem helyezte hatályon kívül a letéttel kapcsolatos rendelkezés hiányára tekintettel az elsőfokú ítéletet.\n\n[27] Az eljárt bíróságok egybehangzóan, jogszabálysértés nélkül jelölték ki az alperest a jövőre nézve jogosultként a jogviszony folytatására. Ennek indokait az elsőfokú bíróság az ítélet 34. oldalának 2. bekezdésében, a másodfokú bíróság pedig ítéletének [36] bekezdésében adta meg. Az ott kifejtetteket a Kúria megismételni nem kívánja, csak arra mutat rá, hogy a jogerős ítélet meghozataláig terjedő időszakra nézve az cég1 már állást foglalt a jogviszony folytatására jogosult személyének kérdésében, mert bírósági letétbe helyezte, illetőleg az alperes rendelkezésének megfelelően az cég3 részére fizette ki a jutalékokat. A letett összegek kifizetésére pedig az eljárt bíróságok döntésére tekintettel a fentiek szerint az alperes jogosult, az cég3 pedig az ő kizárólagos tulajdonát képezi. Így tehát a jogerős ítéletig terjedő időszakot illetően az alperes már semmiféle további jogvédelemre nem szorult. Ezért a Pp. 123. §-ának második mondatára figyelemmel e tekintetben nem volt szükség bírósági döntésre, azaz annak a megállapítására, hogy ebben az időszakban is az alperes volt jogosult a termékfogalmazói jogviszony folytatására. Az eljárt bíróságok mindezekre figyelemmel az Üzletpolitika 14.8.4. pontjának alperes által is idézett rendelkezésének értelmezése során nem sértették a Ptk. 207. § (2) bekezdését és ebből következően az Üzletpolitika mint okirati bizonyíték értékelése is a Pp. 206. § (1) bekezdésének megfelelően történt.\n\n[28] A kereset elbírálása során az eljárt bíróságok nem sértették meg a Pp. 3. § (1) és (2), valamint a 121. § (1) bekezdését sem, mert a felperes által megjelölt jogcímen bírálták el a keresetet. A kereset – és az eljárás egésze – alapján egyértelmű volt, hogy a felperes az alperessel közös házastársi vagyon megosztását kívánja a Csjt. 31. §-a alapján. A Csjt. 31. § (5) bekezdése általános jelleggel maga is utal a Ptk. valamennyi szabályának alkalmazandóságára a házastársak közötti vagyoni viszonyok rendezése tekintetében. Erre figyelemmel nincs jelentősége annak, hogy a felperes a keresetében a Csjt. rendelkezései mellett, a Ptk. 484-487. §-ára külön is utalt.\n\n[29] A jutalékok vonatkozásában nem értelmezhető az alperes Csjt. 27. § (2) bekezdésére való hivatkozása, mert ez a rendelkezés a házassági vagyonjogi szerződésekről szól, ilyet pedig a felek nem kötöttek. A Csjt. jogszabálysértésként hivatkozott 28. § (1) bekezdése a különvagyon fogalmát tartalmazza, a jogerős döntés szerint pedig egyértelmű, hogy a termékforgalmazói jogosultság a házastársi közös vagyon részét képezte. A Kúria megjegyzi, hogy az alperes ezt a felülvizsgálati eljárásban már maga sem vitatta, mert a marasztalási összeget a jogosultság eljárt bíróságok által megállapított, életközösség megszakadásakori értékének felére kérte leszállítani.\n\n[30] A Kúria az alperes termékforgalmazói jogviszony értékének fele részét meghaladó összegben való marasztalását illetően arra mutat rá, hogy a Ptk. e körben megsértettként megjelölt 52. § (3) bekezdését 1998. június 16-tól hatályon kívül helyezte a 1997. CXLIV. törvény 320. § a) pontja. Ebből következően azt nem alkalmazhatta, ezért azt nem sérthette meg a jogerős ítélet.\n\n[31] A másodfokú bíróság a bizonyítékokat a Pp. 206. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfelelően értékelve jutott arra a következtetésre, hogy az cég1 által az életközösség megszakadását követően elért jutalékok és bónuszok befolytak az alpereshez. Ezeket az összeget az cég1 nem vitásan kifizette, és azok jelentős része éppen az alperes döntése folytán került az cég3-hoz. A felperes a kifizetett összegek bizonyos hányadára való jogosultságát nem befolyásolhatja az, hogy az alperes ezekkel az összegekkel kapcsolatban milyen szerződéseket kötött, milyen döntéseket hozott, hogyan rendelkezett róluk. A bíróság döntése értelmében az összeg bizonyos – a felperesnek kifizetendő részt meghaladó – hányada az alperest illeti, ezért az ő joga, hogy az ezzel kapcsolatos esetleges igényét érvényesítse az cég3-vel szemben, illetőleg a bírósági letét kiutalását kérje. Az alperes hivatkozásával szemben tehát a perben a Pp. 164. § (1) bekezdésének megfelelően bizonyítást nyert, hogy az cég1 által kifizetett jutalékok közvetetten az alperes vagyonába tartoznak.\n\n[32] A kifizetett jutalékokból való részesedés arányának megállapítása körében sem sérült a Pp. 206. §-a, mert sem az elsőfokú, sem a másodfokú bíróság nem értékelte okszerűtlenül az ezzel kapcsolatos bizonyítékokat. A közreműködés arányának meghatározása ténykérdés, amelyhez az adott esetben speciális szakértelemre is szükség volt, ebből következően – a Pp. 177. § (1) bekezdése értelmében – az szakkérdésnek minősült. Ezért a perben kirendelt szakértő véleményének figyelembevétele nem kifogásolható, nem tekinthető eljárási szabálysértésnek, mert a Pp. 166. § (1) bekezdésére figyelemmel az egy a bizonyítékok sorában.\n\n[33] A Kúria mindezekre figyelemmel nem találta megállapíthatónak a felülvizsgálati kérelemben megjelölt jogszabálysértéseket, ezért a jogerős ítéletet a Pp. 275. § (3) bekezdése alapján hatályában fenntartotta.\n\nZáró rész\n\n[34] A felülvizsgálati kérelmet eredménytelenül előterjesztő alaperes a Pp. 78. § (1) bekezdése szerint köteles a felperes felülvizsgálati eljárásban felmerült költségét megfizetni, melynek összegét a Kúria a bírósági eljárásban megállapítható ügyvédi és kamarai jogtanácsosi költségről szóló 17/2024. IM rendelet 3. § (1) és (2) bekezdése alapján arra figyelemmel határozta meg, hogy a felperes nyilatkozata szerint jogi képviselője nem tartozik áfakörbe. A Kúria a döntését a Pp. 274. § (1) bekezdése alapján tárgyaláson kívül hozta meg.\n\n[35] A Kúria ítélete ellen a Pp. 271. § (1) bekezdés e) pontja alapján felülvizsgálatnak nincs helye.\n\nElvi tartalom\n\nAz un. multi level marketing termékértékesítési rendszer keretében a házassági életközösség tartama alatt bármelyik házastárs neve alatt megszerzett termékforgalmazói jogosultság mint vagyoni értékű jog, a házastársi közös vagyon részeként a házastársak 1/2-1/2 arányú közös tulajdonát képezi.\n\nBudapest, 2026. szeptember 15.\n\ndr. Osztovits András s.k. a tanács elnöke, dr. Örkényi László előadó bíró s.k., dr. Darákné dr. Nagy Szilvia s.k. bíró, dr. Puskás Péter s.k. bíró, dr. Mészárosné dr. Szabó Zsuzsanna s.k. bíró\n\nA kiadmány hitelül:\n\ntisztviselő","changes":[]}